Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-30 / 328. szám

1991. november 30., szombat üi Dunántúli napló 11 ALPOK-ADRIA MAGAZIN I A hónap közepén fejezte be munkáját Nagykanizsán a II. Al­pok-Adria menedzser konferencia, a közelmúltban nyílt meg Pécsett az Alpok-Adria rajzkiállítás, e hét közepén pedig stá­jerországi jószolgálati küldöttség járt Baranyában, hogy az Alpok-Adria együttműködés keretében menekültügyi prob­lémáink megoldásában segítsen... Az Alpok-Adria nemzetközi televíziós magazin alapján szer­kesztett összeállításunk élén mindezt azért említjük, mert szemléletesen bizonyítja, hogy a regionális kapcsolatok ma már az élet minden területére kiterjednek és valóban folyama­tosak. Mai riportjaink szerzői: Giancarlo Deganutti (RAI Tri- szet), Franz Klinger (ORF Graz), Virgilio Boccardi (RAI Ve­lence), Békés Sándor (MTV Pécs) és Marjana Lavric (TV Szlovénia). Rovatszerkesztő: Békés Sándor. A kis „Mozart”- Friuli-ból A csodagyereket Sebastian Di Bin-nek hívják. Nemrég múlt 10 éves, Plasencis faluban lakik, amely egyike a friuli táj zöldjében elszórtan fekvő fal- vacskáknak. A blessanoi ötödikesek büsz­kék rá, hogy az ő osztálytársuk a billentyűk kis mágusa, aki már nemzetközi szinten is hal- latt magáról. Az iskolai órák nemigen kö­tik le a mi kis Sebastianunkat, legyen bár a tém a maga a tibeti yeti! Az ő igazi szenvedélye a zene. Négy éves kora óta ját­szik, amióta megbűvölték a zongora billentyűi. Hat éves ko­rában kezdett szolfézst tanulni, hét éves volt, amikor első díjat nyert egy országos Mozart-ver- senyen, amikoris a lehetséges 100 pontból 97-et ért el. Ezután egy koncertsorozat következett, melynek során számos sikert ért el. Rövid idő múltán Friuli-Ve- nezia Giulia tartományon kívül is kezdték megismerni a nevét. A zongoraórák Sebastiantól heti 3-6 órát vesznek el. Tanítója Walter Sivilloti. — Sebastian, iátom, hogy rajzolni is szeretsz... — Igen, egy picit. — Mit szeretsz jobban: raj­zolni, vagy zongorázni? — Zongorázni! Amikor zenét hallok, mint az előbb is, izgatott leszek, és úgy érzem, hogy egy más világban élek ... A tévé-szereplés sem újság már Sebastian számára. Amsterdamban, ez év szep­temberében, a New York-i UNICEF által szervezett hang­versenyen ketten képviselték Olaszországot: Sebastian Di Bin zongorista Friuliból és Lu­ciano Pavarotti... Sok szerencsét Sebastian! Luxus-Porsche - ócskavasból A Porsche 356-os tulajdon­képpen egy osztrák autó. Össze­téveszthetetlen formáját Ka- rinthiában dolgozták ki, és a prototípusát is az ottani hegyi utakon tesztelték. Az autó-tör­ténelemben később mégis Né­metország javára könyvelték el, mert Stuttgartban gyártották. Fridinand Porsche: — Honnan jött az ötlet, hogy ilyen kocsit építsünk? Nos, va­lójában hobby volt számomra, hogy egy különlegesen gyors személykocsit építsek magam­nak ... A híres sportautókészítő mű­hely számára a siker a Porsche 356-al kezdődött. Az 1950-es és 60-as években több mint 70 ezer példány készült belőle. Soha ennyit nem adtak el az­előtt sportautóból! Most újra Ausztriában állít­ják elő a Porsche 356-ot. Kö­rülbelül két hónapig tart, amíg egy halom ócskavasból műkö­dőképes közlekedési eszköz lesz. Grazban ugyanis autó-fel­újító üzemet nyitott egy arany­kezű mester. A legenda feltámasztásához közel 2000 munkaóra szüksé­ges. Ezernyi művelet követi egymást az új klasszikus elké­szültéig. Csak a teljes használat­lan darabok helyére kerülnek újak, a legkisebb eredeti, és még használható, alkatrészt is visszahelyezik. Egyébként már az elős újjáépített autót eladta egy tehetős japán kliensnek: az ára mintegy 3/4 millió schilling volt ...! Richard Khaan: — Roncstelepünk raktárában azok az alkatrészek sorakoznak, amelyeket gyűjtőktől vásáro­lunk fel. Hengerfejek, szelep­záró tetők, dugattyúhajtókarok, stb., amiket mind-mind felújí­tunk. Sajnos, gyakran kellene új elemeket vásárolnunk, de ez sokszor egyszerűen lehetetlen, mert ezek a darabok már nem lelhetők fel, másrészt rendkívül költségesek is. Én egyébként nem vagyok autómániás, aki minden jármű­vet megtartana, de a felújítással járó rengeteg munka és nehéz­ség után, bizony nehéz meg­válni az újjávarázsolt kocsiktól. Az utolsó út tehát egy kicsit mindig szomorú, hisz egyben búcsúzás is. De ez a szomorú­ság csak addig tart, míg elké- «üi egy újabb, hasonió tí­pus ... Cimberek a fennsíkon Még ma is énekelnek cimber nyelven a gyerekek a Vicenza-i tartomány szívében, az Asiago fennsíkon található Roana köz­ségben. És, természetsen, tud­nak e nyelven még az öregek is. A közeli hegyeket benépesítő német nyelvcsoportok elsősor­ban Bajorországból érkeztek ide, bár nem tudni pontosan, mikor. Pásztorok, szénégetők és favágók voltak. Az Asiago fennsík néhány vidéke még ma is őrzi civilizá­ciójuk nyomait. Ilyenek például az úgynevezett Stone Platten-ek is, azok a hatalmas kövek, ame­lyek a nyájak vonulását mutat­ták. Ezeknek a cimbereknek egyébként semmi közük sincs azokhoz a cimberekhez és te­utonokhoz, akiket a rómaiak győztek le Caius Marius vezeté­sével. A cimber név német jelentés: „fával foglalkozó ember”. Történelmükről biztosan csak annyit tudunk, hogy 1287-ben Bartolomeo déllé Scala püspök hívta őket be Ba­jorországból, hogy benépesítsék a Verona-kömyéki hegyeket. Ma az Adige és a Brenta folyó közti területen találhatók azok anyelvi szigetek, azol még az ősi cimber nyelvet beszélik. A főbb szigetek 13 Verona me­gyei községben, 17 Vicenza megyei faluban lelhetők fel. Ezek egyike Roana. Élnek még cimberek Lusianaban és a Mo- eni völgyben is, amely már tren- tói terület. Roanaban egy cimber múze­umot is létrehoztak, ahol a pa­rasztok és favágók által használt szerszámok és a mindennapi élet jellegzetes tárgyait gyűjtöt­ték össze. 1974 óta van cimber kulturin- tézet is, melyek gazdája Vento tartomány és Bajorország közö­sen. Az intézet gondozásában több mint 20 könyv és 30 füzet jelent meg. Az intézet vezetője Sergio Bonato professzor.- Miben különbözik a német nyelv a cimbertől?-A cimber a német nyelv ősi, középkori formája, amely máig megőrzött olyan szavakat, jellegzetességeket, melyek a német nyelvből kivesztek.- De manapság ezt beszélni, a gyerekekkel megtaníttatni nem idejét múlt dolog? Nem af­féle „ régészkedés ” ?-Nem, nem régészkedés! Nem hisszük, hogy az lenne. Mi nem elveszni akarunk a múlt­ban, hanem kapcsolódni aka­runk hozzá. Egészen pontosan ahhoz szeretnénk kötődni, ami a múltunkból a legéletképesebb volt. És ugyanakkor - és éppen ezáltal! - szeretnénk kapcso­lódni azokhoz az eruópai orszá­gokhoz is, melyek ugyanezt a civilizációt hordozzák, mint például Bajorország, Ausztria és az észak-európai országok. Ez tehát a magyarázata an­nak, hogy hetente kétszer, ki­csik és nagyok ma is összejön­nek, hogy egy nyugdíjas tanító útmutatásaival cimberül tanul­janak. A művészek faluja Képzeljünk el egy tájba simuló, gyönyörű erdei utat! A Ke- let-Mecsekben vagyunk, a 682 méter magas Zengő hegy olda­lában, ahol a szubmediterrán éghajlatnak köszönhetően min­dig barátságos a hőmérséklet és még tél elején is virágzik né­hány növény. Uticélunk Püspökszentlászjó, a művészek faluja. A mindössze egy utcácskából álló falu az 1960-as évek végére gyakorlatilag elnéptelnedett. Az öregek elhaltak, a fiatalokat el­szívta a város. Nem az egyetlen Baranya megyei falu sorsa volt ez, hisz az infrastruktúa- és a munkalehetőségek hiánya tu­catnyi település sorsát pecsé­telte meg. Püspökszentlászló házai azonban nem dőltek ösz- sze, az útat nem nőtte be a bo­zót. Ahogy fogytak az őslakók, úgy szaporodtak az újkori tele­pesek, akik valamennyien a vá­rosokból érkeztek, és szinte ki­vétel nélkül művészek voltak. A falu egyik szélső házában, egy száz évnél is idősebb pa­rasztházban ma galéria műkö­dik. A házigazda, Deák Zsuzsa, Pécs egyik legismertebb grafi­kusa, gyönyörű városi műter­mét cserélte fel ezekkel a fehér falú szobákkal. Aprócska ma­gán-galériája néhány év alatt Püspökszentlászló központja, és a pécs-baranyai művészek ked­venc találkozóhelye lett. Eck Imre balett-művész:- Koreográfus vagyok, de csi­nálok képeket is. Mint abszolút városi ember egészen felszaba­dult vagyok ebben a csodás környezetben. Itt minden arra figyelmeztet, hogy meg kell ta­nulnunk újra együttélni a termé­szettel. Ha még nem késő ...! Nádor Rudolfné, polgármes­ter:- Püspökszentlászló a művé­szeknek köszönheti, hogy ismét él. Egyre több látogató jön ide, nyugodtan mondhatjuk tehát: a művészet itt településfejlesztő tényezővé vált. Szabó László szobrász:-Nekem a falu több mint téma: az egyetlen lehetséges élettér! Ilovay Zsuzsa ötvös:- Ösztönösen dolgozom, mégis azt hiszem, ha nem itt él­nék, mások lennének a mun­káim is ... A paraszt-szobákból kialakí­tott aprócska galéria minden tárgya meggyőzően bizonyítja: a művészek falujának lakói nem a gyors meggazdagodás vágyá­tól hajtva dolgoznak. A táj har­móniája és fenséges nyugalma áthajtja az alkotásokat is. Az egymás mellett sorakozó múltszázadi házacskák látszó­lag semmit sem változtak, de aki belép, az a csodák birodal­mába lép. Él itt festő, grafikus, kerami­kus, építész és szobrász és ez a A püspökszentlászlói kastély kis galéria valamennyiük mun­káját hozzáférhetővé teszi a nagyközönség számára. Tavasztól őszig 4-5 ezer em­ber látogatja meg a művészek faluját, mely új funkciót nyert az új kor által, de mindent meg­őrzött a múltból, ami érték volt. Simon Asic atya titkai Asic atya tulajdonképpen vé­letlenül találkozott a gyógynö­vényekkel. Szticsna monostorába, a II. világháború idején, számos szerzetes menekült Felső-Szlo- véniából és Stájerországból. Többnyire idős emberek voltak és nagyrészt betegesek. Mivel a háború alatt nélkülözniük kel­lett a szakszerű orvosi segítsé­get, Asic atya megpróbált maga segíteni. Elővette a gyógynö­vény-könyveket, és hozzálátott a gyógyteák készítéséhez. Gyó­gyító hatásuk egészen rendkí­vüli, már-már hihetetlen volt: a teák enyhítették a gyomorfájást, a vese- és hólyagpanaszokat, helyreállították a vérnyomást és a vérkeringést: Simon Asic: A teában lévő szervesanyag aszervezetünk legjobb szövet­ségese. Ezért ajánlom, hogy fo­gyasszunk minél több teát. A tea persze legyen gyenge - egy kávéskanálnyit tegyünk egy li­ter vízbe... Asic atya gesztenyemézzel édesíti teáit, és két kávéskanál almaecetet ad hozzájuk. A jó­lelkű szerzetes már nagyon sokmindenkin sgített. Mintegy ötezer ember kopog­tatott be ajtaján jótanácsért, két­ezernek pedig megpróbált le­vélben váalszolni. Tudását ed­dig három könyvben tette közzé, mindhárom sikerkönyv lett. Az első kettő, amelynek címe Házipatika, konkrét fáj­dalmak és panaszok kezelésére tartalmaz tanácsokat. A harma­dik, A gyógynövény-gyűjtők ké­zikönyve. A fáradhatatlan páter most újabb könyvön dolgozik, amely további 40 gyógynövényt mutat be, és 200 konkrét választ tar­talmaz különböző panaszokkal kapcsolatos kérdésekre. Az utóbbi időben az úgyne­vezett sugárzás-vizsgálat is csatlakozott a gyógynövé­nyekre alapozott tudományhoz. Ez is a természet ajándéka, mondja az atya, mert az embe­rek 80 százaléka érzékelni ké­pes a föld-sugárzásokat, és ezért nem légbőlkapott dolog fontos­ságot tulajdonítani annak a helynek, ahol huzamosabban tartózkodunk. A modem embernek igen sok ellensége van. Egészségünket Fotó: Proksza László fenyegeti a stressz, az alkohol, adohány, a naftalin, az elektro­nika, és a sok műanyag. A mai ember igen elkényeztetett, mondja Asic páter, hiszen any- nyit eszik, mintha egész nap nehéz fizikai munkát végezne. A kanál több embert ölt meg, mint a kard; ezért legyen a reg­gelink királyi, az ebédünk, mint egy polgáré, és a vacsoránk pe­dig, mint egy koldusé. Asic páternek, sajnos, nin­csenek utódai a szerzetesek kö­zött, örökségét a könyvek képe­zik, meg az a 30 teakeverék, kenőcs és oldat, amit az ő re­ceptjei szerint a MATIK ma­gánvállalkozás állít elő. Ahogy most, 85 évesen visz- szatekint, újra csak ezt az életet választaná, mondja - Isten és embertársai iránti szeretettel és alázattal. Euration konferencia Budapesten Euration konferencia kez­dődött pénteken Budapesten a közép- és kelet-európai or­szágok alkalmazkodási ké­pességéről, a Közös Piaccal kialakítandó kapcsolataikról. A nemzetközi tanácskozást az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank által létrehozott Euration Európai Együttmű­ködési Alapítvány szervezte. Mohai Csaba, a Külügy­minisztérium főosztályveze­tője beszámolt arról, hogy Lengyelország, Csehszlová­kia és Magyarország számára jelentősen felgyorsítja az Eu­rópához történő politikai, gazdasági csatlakozást a kö­zelmúltban parafáit társulási szerződés a Közös Piaccal. A megállapodás magasfokú kompromisszumkészséget je­lent a közösség és az érintett kelet-erurópai országok ré­széről. Megteremti a politikai együttműködés intézményes hátterét és felgyorsítja a gaz­dasági kooperációt. Európai városok a jugoszláviai békéért Emberéletek és évszáza­dok értékei pusztulnak el ér­telmetlen háburúkban. Külö­nösen súlyos gondot okoz ez a térségünkben most zajló háború, amely veszélyezteti Közép-Európa felzárkózását Európához - állapította meg Göncz Árpád. A köztársasági elnök az európai városok Bu­dapesten rendezett, a jugo­szláviai konfliktus megoldá­sát támogató békekonferenci­ájának pénteki nyitó napján beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háború különö­sen az érintett jugoszláviai városok lakóinak okoz ször­nyű megpróbáltatásokat, majd személyes háborús ta­pasztalataira utalva a béke fontosságát hangsúlyozta. Ezzel összefüggésben leszö­gezte, hogy a térségben béke csak az ott élő nemzetek szu­verenitásának megteremtése után lehet. Az érintettek kezében van a háború megoldásának kul­csa - ehhez csupán segítséget nyújthat e békekonferencia - vélekedett Göncz árpád. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a konferen­ciát szervező Fővárosi Ön­kormányzat nevében köszön­tötte az Európa 12 országából érkezett 36 város, illetve a nemzetközi szervezetek és a városszövetségek képviselőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents