Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-30 / 328. szám

1991. november 30., szombat uj Dunántúli napló 3 „Nyugati” dekoráció karácsonyra Egy, a pécsi Király utcában ‘lévő üzletből arra hívták fel figyelmünket, hogy az önkor­mányzat 50, illetve 100 ezer fo'rint befizetésére kérte az ut­cában lévő cégeket. A város­háza tájékoztatási és sajtó­irodájában dr. Bőbei Hűbériét kerestük meg:- A két összeg csupán aján­lás, s nemes Cél érdekében kértük a vállalatok segítségét — válaszolta lápunk kérdésére. — Igazi, karácsonyi hangulatot szeretnénk teremteni a Király utcában, s ehhez a nyugati városokból már jól ismert, mű­anyagból készült, fenyőgalíy- füzére'ket szeretnénk venni. A cél érdekében az önkormány­zat valószínűleg alapítványt hoz Tétre, ez a vállalatok szá­mára is kedvezőbb. hkint dr. Böbéitől megtud­tuk, a díszek cirka 600 ezer forintba kerülnek, s a szüksé­ges összeg előteremtése az előzetes felmérések szerint: nem okoz gondot. Hogy az ön- kormányzat mekkora összeget fizet a létrehozandó alapít­vány számlájára, dr. Bőbei nem mondta el, indoklása sze­rint azért, mert ezt a közgyű­lésnek még jóvá kell hagynia. A füzéreket egyébként a Szé­chenyi tér és a Lyceum utca közötti részen, acélhuzalok se­gítségével függesztik az út fö­lé, s a tervek szerint a követ­kező évre, tehát jövő kará­csonyra — újabb füzérek vá­sárlásával — a Sallai utcát is ehhez hasonlóan díszítik fel. A dekoráció osztrák termék. A huzalokat tartó ‘kisméretűkam­pókat december 2-án, tehát hétfőn szerelik fel, s dr. Bőbei szerint 10 nappal később már ünnepi díszben pompázhat a Király utca. (pauska) Első alkalommal készített bioszőlöből bort egy csongrá­di kertész. 5 éves kísérletezés után iidén először termett bio­szőlője. Permetezéshez réz-, kén- és mésztartalmú növény­védő szereket használt. Ezek elősegítették a szőlővessző be- é rését, amelyek így könnyeb­ben átvészelik a téli fagyo­kat. A bogyókat is ellenállóvá tették a peronoszpóra, a liszt­harmat, a szürkerothadás, a szőlőmoly <és mindenféle fertő­zéssel szemben. A must is 17— 20 cukorfokos lett. Futnak a képek Azt hiszem, úgy vagyunk ezekkel a divatos ,, közönség- filmekkel", mint amikor hosz- szabb időre a Lajtán túlra uta­zunk, s egyszer csak hiányoz­ni kezd az igazi magyar kávé, és az ottaniból minden alka­lommal három-négyet meg kell innunk ahhoz, hogy mint Es­terházy Péter mondja, egyál­talán eszünkbe jusson, jobb lett volna hozzá se kezdenünk. A heti filmtermés „elfogyasz­tása” után még inkább iga­zolva látom a fenti összeve­tést. Fanyalgásomat csupán a Halálcsók című film enyhíti némileg, mivel ez legalább nem kíván többnek látszani annál, ami krimi, mégpedig, gyanítom, manapság a jobbak közé tartozik, amivel persze, nem mondtam túl nagyot. A kultúra házává alakul a komlói pártbizottsági épület Jövőre talán lesz pénz Múzeum és könyvtár, hirdeti a rézbetűkből készült felirat Komlón, a Városház téren, a volt pártbizottsági épület hom­lokzatán. A házba belépőket egy darab papírra irt felirat azonban arról tájékoztatja, hogy a könyvtár jelenleg a Zrínyi utcában, azaz szokott helyén működik. Nincs ez másként a helytörténeti múze­ummal sem, egyelőre az is maradt a Május 1. Művelődé­si Házban. Egyedül a néhány éve létrejött természettudomá- nyi gyűjtemény található a házban, s ennek egy megte­kinthető, néhány térképből és fényképekből álló bemutatója a környék növény és állatvilá­gáról. Kormányhatározat adta még 1989 végén az okkori tanács­nak közművelődési célokra az épületet, ám azóta — érthető­en — nem telt még^ pénz a szükséges átalakításokra. Pon­tosabban, eddig a működés­hez szükséges raktárak és egyéb kiszolgáló helyiségek ki­alakítása történt meg az alagi,- sorban. Dr. Erdődi Gyula, nemrégiben kinevezett mú­zeumvezető ezt is komoly elő­relépésnek tartja, különösen annak tükrében, hogy ismerete szerint az országban a kom­lói az egyetlen önkormányzat, amely múzeumlétesítést támo­gat. Így decemberijén meg­kezdhetik az előd, Cserdi And­rás által összegyűjtött 10 ezer darabból álló gyűjtemény át­szállítását, s ezzel egyidőben megkezdődhet az értékes anyag rendbetétele, javítása és konzerválása. A szükséges átalakításokat igen erősen szorgalmazó mú­zeumvezető és Karádi Kázmér- né, a polgármesteri hivatal il­letékese nagyon remélik, hogy jövőre lesz elegendő pénz ar­ra, hogy az emelet jobbolda­lán levő, összesen mintegy 400 négyzetméter alapterületű helyiségekben megnyílhat egy iúj anyagokat is bemutató helytörténeti kiállítás. Ehhez azonban sok pénz kell. Kovács Péter városi fő­építész már készíti az átalakí­tási terveket. Közfalak tűnné­nek el, új ajtókat kell nyitni, hogy teremről teremre járva nézhessék meg a majdani gazdag kiállítási anyagot az érdeklődők. Decemberre terve­zik a versenytárgyalást a teen­dő kivitelező megkeresésére, s bíznak benne, hogy a város jö­vő évi költségvetésében már sze­repelni fog a múzeum kiala­kítására fordítandó, egyelőre még ismeretlen nagyságrendű összeg. — A település alakulásától napjainkig szeretnénk egy tör­téneti áttekintést adni — tájé­koztatott dr. Erdődi Gyula. — Ennek élén a városról szóló első írásos emlék állna. Be tu­dunk mutatni XIX. századi pol­gári szobát, a legkülönbözőbb bányászati emlékeket, a szá­zad elejétől kezdve. Karádi Kázmérné a múzeum jövő évi kialakításában nagyon bízik, de arra még legszebb álmaiban sem mer gondolni, hogy ilyen rövid időn belül a könyvtár is költözhet. Ahhoz már nem sok, hanem rengeteg pénz kellene, hiszen a jelenle­gi nagytermet kell átalakítani olvasóteremmé galériás megol­dással. — Talán majd három év múlva ez is megvalósul — mondja. Hallgatva a nem csak ötle­tekkel, hanem serény tenni- akaróssal teli tanárnőt, látva kirobbanó ügyszeretetét, csak azt kívánhatjuk neki, mielőbb jöjjön el az a pillanat, ami­kor jelenlegi és jövőbeli el­képzelései testet és formát ölt­ve szolgálják Komló kulturális életét. Grünwald Géza Kiállítás az ÁNTIKÁRT Icépkereskedésben Kosóry Aurel, a galéria tulajdonosa Gábor Jenő képei előtt Fotó: Lauter László Gabor Jenő felfedezése Pécsett, a Kossuth Lajos ut­ca 85-ben, a régi épület bol­tozatos alagsorában éppen három esztendeje nyitotta meg magán képkereskedését Kosári Aurél. Az egykori főis­kolai tanár üzletét bővítve ki­állítással tegnap avatta bará­tai és műpártolók körében új­jávarázsolt otthonát. Gábor Jenő (1893—1968) pécsi festő felfedezésre érdemes műveiből mutatott be kisebb kollekciót, melyet több héten át megte­kinthetnek az érdeklődők. Borbála-napok Komlón Kulturális programmal, a Komlói Bányász Színpad előadásával kezdődik vasár­nap 18 órakor a hagyomá­nyos Borbála-napok rendez­vénysorozata Komlón. Hét­főn 9 órától a városháza dísztermében egész napos településtörténeti konferen­ciát tartanok neves kutatók és szakemberek részvételé­vel. Kedden 17.30-kor lesz a bányászok védőszentje, Szent Borbála zászlójának újraszentelése a templom­ban, majd fáklyákkal a bá­nyász emlékműhöz mennek, ahol koszorúzás! ünnepség­gel emlékeznek a bányá­szokra. Szerdán 9 órától a római katolikus templomban Borbála-napi szentmisét tar­tanak, majd délután a vesz­prémi Petőfi Színház művé­szei két előadásban mese­játékot mutatnak be a szín­házteremben. Csütörtökön 17 órakor nyitják meg a Május 1. Művelődési Házban a két világháború közötti időszak komlói lakberendezéseit be­mutató kiállítást. Szombaton népi és iparművészeti vásár lesz a színház- és hangver­senyterem helyiségeiben, es­te pedig a gyermek és ifjú­sági házban tartandó ifjú­sági bállal zárul az ese­ménysorozat. Hitchcock csókja Pechemre, elolvastam a film alapjául szolgáló regényt, Ira Levin Csókoltat a halál c. mű­vét, amely az óceán mindkét partján tisztes sikert aratott. Csakugyan trükkösen megírt, feszesen szerkesztett, s kellő­képpen véres bűnügyi história, érdemes végiglapozni, legfel­jebb Agatha nénénknek vagy Chandler bátyánknak lehetne ez ügyben némi hozzáfűzni (vagy elhagyni) valója. Az alapmű ismerete most azért minősült számomra balszeren­csésnek, mert James Dearden a regény megfilmesítésekor úgy járt el, mint a süllyedő léghajó kapitánya, aki sorra kidobál minden nélkülözhető- nek vélt holmit. Az hagyján, hogy a három nővérből kettő marad, mint­hogy az egyiket a rendező, megelőzve a gyilkost, már ele­ve likvidálta, egy sor mellék­szereplő eltüntetését nem is említve. Még azt is megér­tem, miért mellőzték többek között a regény kétség kívül hatásos befejező jelenetét, melynek során egy zakatoló, és fortyogó, pokoli rézkohó­ban végre leszámolnak a min­denre elszánt bűnözővel. Egy vasúti balesetet megrendezni nyilván egyszerűbb, s főként olcsóbb. Csakhogy a hős út­jának lerövidítése a megfo­gyatkozott létszámú mezőny­ben óhatatlanul a krimitől is elvárható jellemrajz és moti­váció elszegényedéséhez ve­zet, a villanymozdony képé­ben fellépő végzet pedig jel­képes volta dacára, véletlen­szerűvé és esetlegessé teszi a várt igazságszolgáltatást. Az alkotók mintha arra gondoltak volna, hogy minek egy jobb kanyar helyett három balt megtenni, ám ezzel a józan számítással eleve lemondtak a látnivaló egy részéről. E kurtítások ellenére is szembeötlő, hogy mennyire megtanulták az amerikai film­iparban kötelezőnek számító leckéket. A hátborzongató zu­hanás képsorát olyan szak­szerűen montírozták, ahogy a klasszikusok tanították, olyan expressziv erővel világítják meg az arcokat a premier plánokban és secondokban, miként Ford vagy Huston, a zuhanyrózsát pedig ugyanab­ból a gépállásból fényképezik, mint a Psychoban, máskor vi­Lvovi gazdasági napok Félsiker Ukrajnában Kevés üzlet, sok tapasztalat Vegyes benyomósokkal ér­keztek haza a Pécsi Ipari Vá­sár Kft. által szervezett ukrán gazdasági napok magyar részt­vevői. Többen az ukrán fél ál­tal biztosított alkalmatlan szál­lásra, a Lvovban uralkodó mi­nősíthetetlen közbiztonságra — a magyar küldöttségnek szinte minden gépjárművét feltörték — panaszkodtak, ám ami még nagyobb baj, olyan is akad közöttük, aki a közös rendez­vény szakmai eredményeivel sem elégedett. A MAHIR kiállításrendező csoportja bravúros munkájá­nak köszönhetően a körülmé­nyekhez képest megfelelő kör­nyezetben jelenhetett meg a mintegy 140 kiállító cég a Ivovi Szpartak csarnokban. A gazdasági börze négy napján a délelőttök a szakmai érdek­lődőké, a délutánok a nagy- közönségé voltak. A szervezők 6000 meghívót küldtek ki az ukrán cégeknek, rádióban és televízióban is hirdették az eseményt. A beharanqozás si­kere felemás volt. Akadt ki­állító, akinek nem volt egy szabad perce sem a négy nap alatt, de érkezett haza cég minden üzleti siker nélkül is. Az ukrán cégekkel folytatott tárgyalások viszont számos ta­nulságot hoztak. Közülük a leg­fontosabb, hogy keleti szom­szédainknál a mai napig nem rendezettek a gazdasági jogi keretek, szabályzók. A gazda­sági zűrzavar közepette nincs értéke az üzleti tisztességnek, ezért minden egyes ügyletnél előtérbe kerültek a megfelelő biztosítékok. Nagyobb jövője egyelőre a barterkereskede- lemnek lehet, azonban eseté­ben is minden alkalommal meg kell győződni róla, van-e az ukrán félnek megfelelő cse­reáruja. A kiállítók közül töb­ben vegyesvállalat alapításá­ban látják a megoldást. Az említett vegyes benyo­mások ellenére a kiállítást magyar részről szervező PIV Kft. rövidesen megkezdi elő­készületeit az ukránok tavaszi pécsi bemutatkozásának, egy év múlva pedig az idei ta­pasztalatok hasznosításával újabb kiállítást szervez Lvov­ban. K. E. Sikeres német-magyar üzleti találkozó Kaposváron A Dél-dunántúli Gazdasági Kamara és a Somogyi Keres­kedelmi és Iparkamara első ízben szervezett Kaposváron német—magyar üzleti találko­zót. Jó partner volt ehhez a Német Külkereskedők Szövet­sége, a Német Szövetség Gaz­dasági Minisztériuma, a bu­szont leleményesen kiaknázzák a felső nézőpontokban rejlő intenzív hatást. Készültek te­hát. Egy „szarvashibát" azonban nagy könnyelműen mégis elkö­vettek. Az egyik jelenethez afféle vizuális háttérként Alf­red Hitchcock Szédülés című filmjének toronyjelenetét per­gették le egy tévé képernyő­jén. Ez a mozgóképi párhu­zam igazán szellemes, még tán az öniróniát sem nélkülö­zi, csakhogy nagy kockázattal jár. Mint amikor tisztes iparo­sok tréfából megidézik a Mester szellemét. És aztán megijednek, látván, hogy nem képesek megszabadulni tőle, s mert azt hiszik, haragszik, pe­dig csak csodálkozik. Nyilván nem érti, hogy aki szédül, miért vállal toronyzenét. Nagy Imre dapesti német nagykövetség és Hanns Rehleld pécsi főkonzul, aki részt vett az üzleti talál­kozón. Nyolc német cég jött el, hogy találkozzon, és lehető­ség szerint kapcsolatot te­remtsen somogyi gazdálkodók­kal, vállalkozókkal. A találkozó első része való­jában általános tájékoztatóval, a kölcsönös ismerkedéssel telt el. A külkereskedők szövetsé­ge, a Gazdasági Minisztérium, a jelen lévő német cégek képviselői törekvéseiket, üzleti elveiket ismertették meg a je­lenlévőkkel. Dr. Siklói Tamás, a Dél-dunántúli Gazdasági Ka­mara lllkára a kapcsolatépí­téshez adott fontos gyakorlati tanácsokat. A tárgyalás so­rán többször is visszatérő té­ma volt a három döntő köve­telmény: a minőség, a meg­bízhatóság, a pontosság. Az általános tájékoztató után a részt vevő magyar és né­met cégeknek módjuk volt ar­ra, hogy konkrét, közvetlen megbeszéléseket folytassanak egymással. Mintegy száztíz— százhúsz tárgyalás zajlott le aznap a kamara kaposvári székházában, és a jelen lévő német cégek értékelése szerint jó eredménynek tekinthető, hogy a találkozó során tizen­három konkrét üzletkötés is történt.

Next

/
Thumbnails
Contents