Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-27 / 325. szám

8 üj Dunántúlt napló 1991. november 27., szerda Hexetönek lenni — iskolában Kedves alattvalók Nemigen szoktunk a nemekhez Ki az igazgató? — a kérdés aktuális és veszélyes. Nem is csodálom, ha nemigen vállal- llcozik rá iskolaigazgató, hogy őrről beszéljen: milyen szak­mai-emberi jellemzőkkel kell rendelkeznie annak, aki siker­nél akar pályázni erre a ve­zető posztra. Természetes a Ihúzódozás, hiszen aki nem Imond semmit, attól inem lehet később sem számonkérni sem­mit. És van, aki egyszerűen lesak fél. Azt mondják róla a (kollégák, jól teszi a dolgát, mégis attól tart, nem ez szá­mít majd. 'A döntés az iskola- igazgatók kinevezéséről fel­bolygatta a kedélyeket, és új­ra felvetette azt a szempon­tot, ki miért alkalmas és ki miért nem. Eljött a tudatos, önálló, alkotó vezetők ideje. De lesznek-e ilyenek? Többek közt erről is be­szélgetünk dr. Liposits Zsoltné- A/al, a pécsi Mezőszél Utcai Általános Iskola igazgatónőjé­vel, aki a Baranya Megyei (Pedagógiai Intézet segítségé­vel vezetőképző tanfolyamot hirdetett oktatási-nevelési in­tézmények szakemberei számá­ra, azoknak, akik vagy veze­tők, vagy ilyen feladatokra szeretnének felkészülni. — Biztos, hogy az iskolave­zetőnek határozott céllal és vezetési programmal kell imaijd előállnia — kezdi —, fi­gyelembe véve a külső és belső feltételeket, elvárásokat is. Tudnia kell, ki mit vár el az iskolától, mit a középis­kola, az önkormányzat, a mi­nisztérium, a felsőoktatás, hogy mik a lehetőségek, mit szabályoz a törvény, mit nem. Tudnia kell, hogy a gyerek, a szülő, a tanár más-más érdek­ből dolgozik együtt, s az ő feladata az, hogy ezeket ösz- szehangolja. A tájékozottság elengedhetetlen: ismernie kell a különféle pedagógiai mo­delleket, hogy elgondolkod­hasson azon is, melyikben kí­ván dolgozni. Aztán nagyon izgalmas még az innováció kérdése, az, ha már megvan pz elképzelés, miképp hajtsuk végre? Az innováció mindig a(kkor a leghatékonyabb, ha az iskolából indul. Ehhez bi­zalom kell, nyitott kommuni­káció, egy közösségen belüli állandó visszacsatolás, a kri­tika elfogadásának képessége. — Hogyan fog ez a váltás menni, ha tudjuk, hogy az is­kolák belső élete, ugyanúgy, ahogyan minden más intézmé­nyé, az elmúlt évtizedekben a bizalmatlanságra épült, olyan légkört teremtve, melyben foly­ton azt kellett éreznie az em­bernek, hogy hibákat követ el, bármilyen jól is dolgozik. (Elképzelhető-e, hogy az oszd ímeg és uralkodj jól bevált módszere helyett igazán mun­katársak, kollégák fognak együtt munkálkodni, és nem megtört alattvalók, akiket a közepesnél is gyengébb szintre vet vissza egy uralomra jutott, de nem oda való vezető? — Tény, (hogy inem mindenki szereti, ha körülötte okos em- iberék vannak. Mai napig úgy van, csdik őszintén ímeg (kell kérdezni az iskolavezetőt, hogy nemigen szoktak hozzá ahhoz, ha valaki nemet mond nekik. Határozott 'kijelentéseket még ma sem illik tenni... Én azért azt hiszem, hogy az igazgató- választás során fel lehet majd fedni ezeket a jelenségeket is. Választás különben sehol a világon nincs, és nálunk is na­gyon megviselte a tantestüle­teket. Egyébként mindenki ri­zikóival dönt, én azonlbam azt remélem, azok, akiké ez a felelősség, meghallgatják majd az érintetteket, azokat is, akik­kel az igazgatónak majd együtt kell működnie. — Egy rossz vezető igazi csa­pás. De milyen a jó? — Először is türelmes, követ­kezetes. 'Kritikai képessége, ■reális énképe van. Ezt persze nehéz megteremteni és meg­őrizni. Egy amerikai program úgy segít a próblémán, hogy a résztvevők párokat alkotva figyelik egymás munkáját. Ér­dekes látvány, amikor Ikét- Ihetervként feltűnik egy néma árnyék az igazgató mögött, követi mindenhová, majd a nap végién megbeszélik, mi miért történt. Ehhez persze Vita a* oktatási törvény új fi ttéről azt is tudni kell, hogyan te­gyünk fél olyan kérdéseket, amelyék nem ítélnek el rög­tön. Ezt is meg kellene tanul­nunk: a m ásikat a kérdése Inlk- kel megismerni és nem meg­ítélni.- Egyszóval az a jó, ha egészséges személyiségű az ember, nem? — Tökéletesen így van. Olyan vezetőik keltenek, akik sikerkeresők és nem kudarc­kerülőik, áklk becsülik önma­gukat, de mások sikerét is el tudják fogadni, önállóak, akik már nem azt váltják, hogy minden lépéshez kapjanak egy receptet „föntről", ilyen a pe­dagógiában amúgy sincs. So­ha nem is volt, hiszen minden iSkola a maga módján meg­próbált kitörni a körből.- Zárásképpen foglaljuk össze, mit nyújt majd a ter­vezett vezetőképző-tanfolyam? — Nemcsak a hollandiai ta­nulmányúton, az amszterdami vezetőképző iskolán szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani a résztvevőkikel, hanem tíz nagyabb 'fejezetben a sikeres iskola oktatási és szervezési modelljének kialakí­tásáról is (beszélnék. Tudomá­sul kell venni, hogy egy piac­iközpontú világban (kell élnünk és dolgoznunk, ehhez haté­kony iskola kell, mely vevőt keres és minőséget ad. Szol­gáltatás téhát. A szó jó, és egy kis szó­játék is sókat elmond, már tudni!Ilik arról, hogy a szol­gáltatás nem csupán szolgá­lat, viszont egyáltalán nem kell, hogy szolgaság (is le­gyen ... Hodnik I. Z uhog az eső, kopogása az ernyőmön, ki tudja miért, egy vizsagélimié- nyelmet juttatja Oz eszembe. Az izgalom fojtogatott. A Vizsgáztató felállt, (kinyitotta az ablakot és kitékiintett a vizes tájra. Hallgassuk egy kicsit az esőt, javasolta, és a halk szitáló neszezés las­san elűzte a tolakodó félel­met, s (rátérhettünk a kihú­zott tételre. Ma is meleg szívvel gon­dolok Rá, aki, (pedagógiából, emiberség'ből jelesre vizsgá­zott. Nem tudom, most hol oktat, de tanítványa! bizo­nyára örülnek néki. (Nem úgy, (mint például annak a peda­gógusnak, aki dicsérni el- elfelejtett 'az évek során vagy talán sóhasem alkal­mazta a gyermékék buzdító­Csak úgy sóra, s akiinék szemében em­lítésre méltó tanulónak csak­is a minden tárgyból kitűnő minősítést elért számít, füg­getlenül attól, Ihogy osztá­lyának nebulói közül többen egy-egy tárgy kiváló ismerői. (Én azt tanultaim valamikor, minden gyermek nyújthat szép teljesítményt valamiben, s ha másokhoz viszonyítva nem is, de önmagához ké­pest előre léphet, aimlt csakis a mindenkire külön figyelő pedagógus vehet észre. S aki bármilyen iskoláival kap­csolatba került, (jól tudja, (hogy a tanári magatartás (megítélése éppen olyan na­pi, központi téma, mint a tanulók viselkedésiének ér­tékelése az iskoláiban. El­marasztalni sokkal egysze­rűbb, mint dicsérni, mint fi­gyelembe venni, hogy a ta­nuló, ha kicsi, ha nagy, ér­zékeny emiber, s nem dug­ható skatulyába, s nem le­lhet vele csakis tankönyvi de­finícióik szerint foglalkozni. H a azokat nézzük, azon a régi vizsgán kop­hattam volna egy nagy elégtelent, míg az ötperces emberséges szünet után egy jelest 'könyvelhettem el. Tu­lajdoniképpen nagyon egy­szerű és természetes dolog (is tehetne) az egymás iránti megértő (figyelem. Mint az esőcseppék a faleveleken. Barlahidai A. Mire tanít a szegénység? Szigetvári iskolaigazgatók mondták Fölismerik-e a saját érde­keiket a vállalatok a szakok­tatásban? Miért „ráfizetés” napközit működtetni? Ki fizeti a mindenhonnan elutasított, iskolájából kimaradt tanköte­les korú 14-16 évesek isko­láztatását? A köztársasági megbízottak székhelyére terve­zett nyolc Területi Oktatási (Központ hivatottabb lehet-e a pedagógusok szakmai alkal­masságának elbírálása az ön- kormányzatok által fenntartott szaktanácsadói rendszernél? Vagy csak az oktatás bürok­ratikus központosítását szol­gálja? Ki kezdeményezze az iskolaszék megalakítását, amit kötelezően létre kell hozni? szamaimra igazan az szomorú, hogy a privatizáció első lé­péseként a tanműhelyek sorsa pecsételődik meg, mintha egy csődbe jutott vállalat azzal a tanműhelyére fordított 1-2 millióval takarítana meg a legtöbbet! Holott az első szakma megszerzése alanyi jog... Vas István: Hallatlanul inagy jogi ellentmondás, hogy a maszek — legyen bármeny­nyire is tőkeerős — nem köte­lezhető a gyerekek foglalkoz- jtatására! Új Dunántúli Napló: Sőt, egyre gyakoribb, hogy egy-egy tehetősebb szülő fizet a ma­gáncégnek, hogy a cég a kenőpénz fejében foglalkoz­tassa a gyerekét. És maga a számban tanítunk! Holott a szegényes iskolai költségvetés közel 60 százalékát a bérek emésztik fel. Ne kelljen többet hazudni! Kolics 'Pál: Az alapfokú ok­tatásnak is törvényi garanci­ákra van szüksége. A norma­tívák itt még alacsonyabbak. Az jár rosszul, aki inapközi- otthont tart fenn, az jár rosz- szul, aki új tagozatok, profilok kialakításán töri a fejét. El­lenérdekeltséget jelent a szo­ciális és szakmai szempontok­kal szemben. Csak Pécsre 2000 forint személyenkénti ki­adást jelent számunkra egy A szigetvári szakmunkásképző intézet tanulói szakmai gyakorlaton a Szigetvári Cipőgyár tanműhelyében Fotó: Proksza László Ahány kérdés, annyiféle né­zőpont. A kérdéseket az ok­tatási törvény legfrissebb kon­cepciója veti fel. Továbbgon­dolásukban ezúttal egy kis­város, Szigetvár három igaz­gatója — Kolics Pál, az I. sz. általános iskola, Vas István, a Zrínyi (Miklós Gimnázium és Zentai Béla, az 509. Sz. ipari Szakmunkásképző igazgatója segített, míg az önkormányza­tot Kertész Ignác művelődési szakreferens képviselte. „Elsüllyedt” tanműhelyek Zentai Béla: Ha a műkö­dési-fenntartási (költségekből indulunk ki, valóban a szak­munkásképzők, a szakközépis­kolák a legeszközigényesebb intézmények. (Hogy a pénzt (milyen csatornákon át kapjuk és a városhoz tartozunk-e Imajd, ez nem tisztázott még. Kertész Ignác: .. . ahogy a város sincs még tisztáiban a saját vagyonával! Zentai Béla: Az új szak­képzési törvény pedig a vál­lalatokra bízná a sorsunkat, a vállalatoknak pedig csak ígé­reteik lehetnek, hiszen az ő helyzetük is labilis. Iskolánk nem nagy, de az idén beirat­kozott 482 gyerek rekordlét­számot jelent az életünkben, 11 szakmacsoportot tanítunk az elsők közt cipőipari, vasas, asztalos és élelmiszeripari szakmákban. De kérdés, hogy a cipőgyár partnerünk tud-e maradni jövőre, tud-e gyere­keket fogadni. A Mezőgép tanműhelye már megszűnt, és jellemző, hogy ez a vállalat legutóbb valamennyi most végzett diákunkat felvette — mindazokat, akik szakmájuk szerint is ide készültek —, majd fél év elteltével mindet el is bocsátotta! Alkalmazko­dunk: szeretnénk bevezetni az eladóképzést a seliyei és a helyi Áfész igényei szerint. De szakképző intézmény szaladgál állás után, hogy tanítványait el tudja helyezni. Tanulópénzek a tanulásra Kertész Ignác: Szigetváron várhatóan 208 gyerek végez majd az általános Iskolákban az 1991/92-es tanévben. A ta­pasztalat szerint 5 százalékuk — tiz gyerek — nem jelentkezik majd sehova, újabb 10 száza­lékukat pedig nem veszik fel. Ez úgy 25—30 gyerek, de szá­muk a lemorzsolódókkal 40—60-ra tehető. Ez legalább Ikét 9. osztály indítását indo­kolja. Főiként a kistelepülések tanácstalanok, ahol ilyen osz­tályok indítására nincs mód és a gyerekek utaztatása, di­ákotthoni elhelyezése is külön gondot, kiadást jelent. Új Dunántúli Napló: A ter­vezet szerint a tanköteles ta­nulóinak iskoláztatásáról az önkormányzat úgy is gondos­kodhat, hogy a más önkor­mányzatok területén lévő isko­lák fenntartásához hozzájárul az iskoláztatáshoz, utaztatás­hoz szükséges költségekkel. Vas István: Csak kérdés, érvényes-e rájuk a fejkvóta, hogy hova sorolják ezeket b gyerekeket a normatíva alap­ján? Egyáltalán tartható-e a lejkvótarendszer? Maga And- rósfa'lvy miniszter úr is úgy nyilatkozott, hogy az egész tá­mogatási rendszernek a felül­vizsgálatát szorgalmazza. Ren­geteg az ellentmondás, a leg­különbözőbbek a működési költségek, a magas létszám (akár milliókat hozhat a kony­hára, míg néhány diák meg­buktatása százezrekbe kerül. (A kiadások pedig ettől nem csökkennek és nem is nőnek. A mi 44 ezres gimnáziumi fejkvótánk például teljesen ér­zéketlen azzal a ténnyel szem­ben, hogy ebben az iskolatí­pusban milyen magas óra­szakmai út, nem szólva arról, ha Budapestre .kell utaznunk. És különös, hogy éppen most hozunk létre Területi Oktatási (Központokat, áldozunk rá 450 milliót, amikor a direkt irányí­tási rendszer elten politikai deklarációkban is tiltakozunk. Az igazgatóválasztást jóváha­gyó jogköre az önkormányzati jogkört sérti. Tulajdonképpen az iskolaszék is csők akkor tölthetné be a szerepét, ha jogköre szerint is valódi, ha­tékony, nyugati mintájú alku­pozícióval rendelkezne. Új Dunántúli Napló: A te­rületi központok létrehozását elsősorban az indokolja a tör­vényhozók szerint, hogy az is­koláknak és az iskolákat el­lenőrző szaktanácsadói háló­zatnak ugyanaz az önkormány­zat a fenntartója, a gazdája. íKölcsönös az elfoguitsáa egy­más meaitélésénél — ezt az elfogultságot a TOK megszün­teti. Vas István: Szerintem is szükség van valami kontroli- szervezetre a végzett munkát, a teljesítményt mérni és ellen­őrizni kell éppen a jó pe­dagógusok érdekében. A pe­dagógiai intézetek bizonyos értelemben ma a kibic szere­pét töltik be, kérdés, miben tudnak osztozni a létrehozandó központokkal. Lehet a minősí­tés alapja a vizsgarendszer, a vizsgaeredmény is — ez is a kiváló tanárok, a jó iskolák védelmét szolgálhatja. A leg­lényegesebb: olyan törvényre van szükségük az iskoláknak, hogy ne kelljen többet hazud­niuk. Ne kelljen kozmetikázni az eredményeiket, elhallgatni a gondjaikat, hazugságokat eszközként használni a pénzek kicsikarására, és a teljesít­mény kapjon védelmet, anyagi elismerést. A pályázati rend­szert pedig nyugodtan elfelejt­hetjük, amíg nem tudjuk az alapellátást mindenütt biztosí­tani. Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents