Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-23 / 321. szám
6 aj Dunántúli napló 1991. november 23., szombat Antall úr, jó egészséget! így juthatunk gyógyszerhez decembertől Az orvosokat is büntetik? Hetek óta tűnődöm valamin, amiről szemérmesen hallgat a sajtó közvéleménye. Nem tudom, miért. Bár ... Ismerettségi körömben szon- dázgattam, s nagy meglepetésemre szinte általános „nem” volt a tűnődést kiváltó eseményre vonatkozó kérdésemre a válasz. Egy pár hét előtti vasárnap estén műsorváltozás volt a tévé kettes csatornáján: Antall József miniszterelnök adott terjedelmes interjút időszerű kérdésekről, s ehhez az apropót a tavalyi emlékezetes „pizsamás interjú” adta. A bevezető részt idézném most fel. Megrendítő és merőben szokatlan volt, hogy a miniszterelnök hűvös tárgyilagossággal adott számor az ország nyilvánossága előtt tavalyi betegségéről. Emlékszünk még: a kritikus őszön a miniszterelnök hivatalától távol (akkor ugyan hivatalosan lekicsinyelt, ám) súlyos betegséggel viaskodott, s amikor viszontláttuk, felfigyelhettünk arra, hogy — parókát visel. Most e betegségről mondott el nekünk szinte mindent, s nagyon őszintén: hogyan maradtak hajcsomók a kezében egy nyugati szállodaszobában, hogyan ajánlott fel neki Busch és Kohl gyógykezelési lehetőséget, hogyan utasította ő ezt vissza, mert nem akart olyan látszatot kelteni, mintha magyar orvosok nem tudnák őt meggyógyítani, s végül hgoyan gyógyították meg. Hittel mondta ezt, bár van sejtésünk az el nem hanyagolható bizonytalansági tényezőről. Hát ez volt az, ami tűnődésre késztetett. Nem győzöm hangsúlyozni: megrendítő volt, s egyben felemelő, ahogyan ez az 59 éves férfi szembenézett — s bennünket is erre késztetett — egy súlyos, bármely ember számára sorsot meghatározó betegségével, és ez mindannyiunkat, akik lát- tuk-hallottuk, együttérzővé tett, függetlenül attól, hogy rokonszenvezünk-e, avagy sem Antall Józseffel. A halottak fényében végiggondolhattuk a „pizsamás interjú” óta eltelt időt, ami a miniszterelnök hallatlan aktivitását tanúsítja. Óriási energiát fordított nemzetközi kapcsolataink bővítésére, megszilárdítására. Szinte nem volt hét, hogy ne értesülhettünk volna arról, hogy most itt, majd ott jár, ezzel, meg azzal tárgyal, miközben — és ez is hozzátartozik a képhez — talán a kelleténél kevesebbet tudott a belpolitikával foglalkozni, ami aztán olyanná lett, amilyen. De talán erre is van magyarázat: miniszterelnökünk mindennél fontosabbnak tartja, hogy hazánk nemzetközi megítélése erősödjék. Ám ne bonyolódjunk most bele ennek a latolgatásába. Essék inkább arról szó, ami mindezeken túl tűnődésre késztetett. A minisztertelnök az említett interjúban őszintén beszélt velünk, nézze hát el, ha én is őszintén mondom ki, ami nem hallgatható el. Antall József — hallhattuk — hisz abban, hogy meggyógyították. Mi is szeretnénk ezt hinni. Ez azonban nem menthet fel a kételytől: mi van, ha mégsem... Mi van, ha egészségi állapotának egy váratlan fordulata arra késztetné a miniszterelnököt, hogy visszavonuljon a politikától? Egy kormányfőváltozás most (?), a parlamenti ciklus derekán, a jelenlegi zilált belpolitikai helyzetben, amikor oly sok kérdés osztja meg társadalmunkat, nem válna hazánk javára. Félő, hogy ez esetben fokozódna a helyzet zavarossága, hacsak ... Gondoltunk-e már arra, ki lehet egy nemvárt esetben az utód? Ä vezető kormánypártból kerülhetne ki, ez kétségtelen. De ki? Jeszenszky úrat nehezen képzelhetjük el, Horvát úrat még kevésbé. A legesélyesebb az ambiciózus frakció- vezető, Kónya úr tűnik, aki emlékezetes „dolgozatával” egyfajta programot is adott már, amitől — a riadt fogdta- tás ismerete mondatja — az Isten mentsen meg bennü- nekt. És itt a „hacsak”, vajon a mai belpolitikai helyzetből nem következik-e az, hogy egy majdani miniszterelnök ne úgy vélje rendbetenni az ország szénáját, hogy annak a demokrácia lássa a kárát. Vagyis hogy megtapasztalhassuk isméta „kemény kéz” politikáját, ami már erősen közelít valamiféle parancsuralomhoz. Aligha lenne erre szükségünk! Ezért mi mást tehetünk, mint hogy higyjük mi is a miniszterelnökkel együtt, hogy eredményesen meggyógyították, s hogy szóba sem jöhet kilépése a politikai életből, hiszen — lássuk be — az adott viszonyok között mégis csak ő a legjobb miniszterelnök. Ezért tehát: Antall úr, jó egészséget! Hársfai István A társadalombiztosítási szakemberek szerint (nemzetközi összehasonlításban mérve is) túlságosan magas a hazai gyógyszerfogyasztás bizonyás készítményekből. Elsősorban nyugtátokból, altatókból, antibiotikumokból, valamint a reumaellenes és az emésztésre ható szerekből szedünk sokat. A májusi drasztikus térítési díjemeléstől — akkor átlagosan 70 százalékkal drágultak a gyógyszerek —, a forgalom csökkenését várták. Ezt a gyógyszervásárlására fordított kiadások sem bizonyították: a legfrissebb adatok szerint a társadalombiztosítás gyógyszerkiadása alig 10 százalékkal lett kevesebb. Igaz, néhány készítmény (szívgyógyszerek, az érrendszerre ható és a magas vérnyomás kezelésére szolgáló orvosságok, a gyermek antibiotikumok, továbbá az idősek által rendszeresen szedett reumagyógyszerek) támogatása 95 százalékra emelkedett. Ezekből azóta több fogy, mint korábban. Forgalomcsökkenés olyan cikkeknél tapasztalható, amelyek jelentősen megdrágultak. Ellenőrzött receptek Az elmúlt évek során jónéhány- szor változott nálunk a gyógyszerfelírás rendje. Hol szigorítottak, hol enyhítettek a szabályokon, ám az óhajtott célt, hogy a lakosság gyógyszerfo- gasztása csökkenjen, nem érték el. Legutóbb éppen azért köny- nyítette meg a betegek orvossághoz jutását az egészségügyi kormányzát, hogy enyhítsen az orvosok leterhelésén és a rendelők túlzsúfoltságán. A december elsején életbe lépő új rendelet alapvetően megváltoztatja a gyógyszerrendelés és kiadás gyakorlatát. Minden orvos alanyi joga a gyógyszerfelírás, az együtt jár a diplomával. Ám a jövőben társadalombiztosítási támgoatással csak az adhat receptet, aki közvetlen gyógyítója a betegnek és erről nyilvántartást is vezet. Az összes orvost megilleti a pro família kedvezmény, magyarul saját közvetlen hozzátartozói számára rendelhet gyógyszert — a társadalombiztosítás támogatásával. Ezt nem csak a gyógyító intézményben dolgozók tehetik meg, hanem az állás nélküli és a nyugdíjas orvosok is. E kedvezmény elméletileg lehetőséget adhat ugyan a visz- szaélésre, hiszen a szomszédasszony tablettáját a doktor ezentúl legfeljebb a felesége nevére írja fel. Hogy ez ne forduljon elő, az ellenőrzések ezekre a receptekre is kitrjed- nek. Az új jogszabályra már csak azért is szükség van, állítja dr. Jávor András, a Népjóléti Minisztérium államtitkára, mert a világon példa nélküli az itthoni gyakorlat. Az érvényes rendelet alapján ma bárki, bármilyen gyógyszert rendelhet — a társadalombiztosítás számlájára. Ezt a nálunk gazdagabb nyugat-európai országokban sem engedik meg, hiszen ott is csak az az orvos írhat fel gyógyszert, akihez a beteg a biztosítási kartonját leadta. Számunkra is ez a követendő példa. — Áz új rendelet célja tehá megnehezíteni a gyógyszerhez jutást. Államtitkár úr szerint a betegek helyzete emiatt menynyiben változik, uram bocsá, nehezedik? Még mindig a pazarlás — Ez a jogszabály semmivel sem nehezíti meg a beteg helyzetét, hanem szakszerűbbé válik általa a gyógyszerrendelés — mondja dr. Jávor András. — A gyógyszer ugyanis méreg, ha nem megfelelően szedik. Merem állítani, személy szerint az állampolgárnak em jó, hogy bármelyik orvos bármilyen orvosságot felírhat. És nem jó a többi, tízmillió embernek sem, hogy szabadon utalványozzák a társadalombiztosítás pénzét olyanok is, akik nincsenek szerződéses kapcsolatban a TB-vel. Ez a parttalanság az összes állampolgár kárára történt eddig, mindannyiunk érdeke, hogy megszűnjön a pazarlás. E gyakorlat egyébként elképzelhetetlen Európában, ahová pedig mi is tartozni akarunk. — Ez sokszor hivatkozási alap, de gondoljunk például arra a kis baranyai falura, ahol naponta csak két órában rendel a körzeti orvos. Ott az egészség- ügyi ellátás színvonala, beleértve a gyógyszerrendelést is, igen messze van az európaitól! — És ezzel msot rosszabb helyzetet teremtünk? — Minden bizonnyal, mert a rendelők zsúfoltsága nőni fog — a receptre várókkal... A visszaélések ellen — Bárki elmehet ezután is az orvoshoz azért, hogy mondjuk az édesanyjának felírassa a rendszeresen szedett orvosságokat. Ha egyébként az az orvos kezeli őt is, fői fogja írni, mert ismeri a betegségét, nyilvántartást vezet róla. Ebben semmiféle változás nincs. Nem kényszerítünk a jövőben embereket a 40 fokos lázban, tolószékkel, vagy mankóval az orvos elé. Ebben a rendeletben az van, hogy a látogatóba érkező, vagy ismerős orvosnál szó szerint nem rendelhet a beteg magának gyógyszert. Eddig az orvos, hogy.,jó legyen”, sokszor megtette ezt. Ez pedig így nem szakszerű, ráadásul a számlát a társadalombiztosítás fizeti. — A szabálytalan gyógyszer- rendelést december elseje után büntetni fogják. Milyen büntetésről lehet szó? — A társadalombiztosítás szigorúan ellenőrzi a vényeket. Ezt megkönnyíti az új orvosi pecsét, amelyen az orvos nevén kívül egy azonosítási szám is szerepel. Azonnal látható lesz tehát, ki adta a receptet. Szabálytalanság esetén az orvossal fizettetik meg a társadalombiztosításnak okozott krát. Egyébként az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság nem elszigetelten dolgozik, hanem szorosan együttműködve az Állami Népegészségügy és Tiszti- orvosi Szolgálattal. Ha ilyen esetek ismételten előfordulnak, tisztifőorvosaink törvényadta jogukkal élve fegyelmi eljárást, az orvosi kamaránál pedig etikai felelősségrevonást kezdeményeznek a rendelet ellen vétő kollégákkal szemben. — Az új jogszabállyal kapcsolatban milyen fogadtatásra számítanak az orvostársadalom részéről? — A rendelet elkészítésének munkálataiba kezdettől bevontuk az orvosi kamarát. Az elnökség látta, ismeri az új jogszabályt, s megtárgyalta azt helyi szervezeteivel. Azt mondhatom, az orvostársadalom képviselőivel gyakorlatilag előzetesen egyeztettük a december elsejétől életbe lépő változásokat. Gyerkó Katalin Nemzetközi összehasonlításban is igen magas a gyógyszerfogyasztásunk. Tavasszal már volt egy petíció Szigetváron Visszavont tiltakozás A kedélyek csillapodtak, de nen nyugodtak meg Szigetváron, a Sánc utcában. Az ok, ami feszültségben tartja a környék lakóit: egy volt irodaház további sorsa. Mit csinálnak belőle, mennyire rontja a lakások tulajdonosainak különböző környezeti okok miatt amúgy sem túl jó közérzetét. Az ügy tavasszal kezdődött, amikoris egy húsfeldolgozót akartak itt létrehozni. Lakossági tiltakozás nyomán elálltak a tervtől. Most egy osztrák pékség formálódik az épületben, ami a lakók egy részének véleménye szerint füstöt, szagot és zajt visz az otthonaikba. Az elmúlt napokban ez ellen kaptunk tiltakozó telefonokat. Az előzmények részleteit Maul Józseftől, a polgármesteri hivatal építési hatóságának képviselőjétől ismerjük. Eszerint a lapostetős, jellegtelen irodaépület már akkor itt állt, amikor az egykori családi házak helyére négyemeletesek épültek. Á Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Válallaté volt, felvásárló kirendeltségként működött. Időközben a vállalat átalakult, s ebből az épületből húsfeldolgozót akart csinálni. Ehhez azonban nem csak belső, hanem külső átalakításokra is szükség lett volna. Á lakók több dologtól tartottak. A ráépítés először is árnyékolta volna az épülethez legközelebbeső lakóház ablakainak egy részét. Féltek az aggregátor zajától és nem utolsósorban attól, hogy tovább nő a környék a gépkocsi forgalma, amit az előttük elhaladó — a történelmi belvárost kikerülő — 6-os főút miatt már most is nehezen viselnek. Tiltakozásul aláírásokat gyűjtöttek. A város önkormányzata méltányolva a kifogásaikat, nem támogatta a Möbiusz húsfeldolgozójának és üzletének itteni megvalósítását. Csereingatlant ajánlottak fel, ez viszont a Möbiusz-nak nem felelt meg. A városnak pedig nem volt szándékában és nincs is pénze ezt az épületet megvenni. Maradt a bérbeadás lehetősége, amire különböző elképzelésekkel több vállalkozó jelentkezett. — A tavaszi eset után elhatároztuk, hogy csak olyan funkcióra adunk ki engedélyt, amely a lakókat nem zavarja, de nem akartunk minden jelentkezőt elutasítani, mivel a vállalkozásokat a város érdekében fontosnak tartjuk — mondja Maul József. — Ugyanakkor már-már a Möbiusz rendelkezési jogát sértettük azzal, hogy hónapokig nem tudott mit kezdeni az ingatlanával. Ezt a három tényezőt együtt mérlegelve találtuk megfelelőnek Madaras Tamás vállalkozó elképzelését, aki egy pékséget és egy kis üzletet akar itt kialakítani. Október végén kiadtuk az átalakításhoz szükséges engedélyt. A lakókat erről értesítő hivatalos levél és az ő ismételt tiltakozásuk kerülte egymást. Az újabb lakossági beadvány aláírója ugyanaz a Györkő János, akit a tavaszi petíció beadásával is megbíztak. — Nekem mondogatták a környékbeliek, hogy megint nem kérdeztek meg bennünket és nem akarnak ide semmilyen ipari jelelgű létesítményt. Úgy gondoltuk, hogy a tavaszi tiltakozásunk nyomán ismertethették volna velünk az újabb elképzelést. Pár nappal később megkeresett a beruházó és elmondta, hogy mit szeretne. Egy olyan kis pékséget, ami például Mázaszászváron az ABC-n belül működik Meggyőzött, ezért újabb levelet írtam az önkormányzatnak, amelyben vissza vontam a tiltakozásunkat, azzal a kitétellel, hogy ha bármilyen problémánk lesz, akkor ismét foglalkozzunk az üggyel. Tudomásom szerint Madarasék végigjárták az összes lakót, mindenkinek elmagyarázták a technológiát, akik aláírásukkal erősítették meg, hogy ezek után nincs kifogásuk ellene. A lakók feltételezéseit figye- lembevéve a polgármesteri hivatal csak idegilenes üzembe helyezési engedélyt ad a majd a pékségre. A próbaüzem alatti zaj és levegőgisztasági paramé- tereterek döntik el, hogy mi lesz a továbbiakban. A vállalkozó Madaras testvérpár állítja, hogy a pékség semmilyen zaj és egyéb környezeti ártalmat nem okoz. Automata, árammal működő gépekkel fognak dolgozni, egyedül a kemence üzemel majd olajégővel, de az ugyanolyan, mint, amilyen a családi házak olajkazánjainak égőfeje. Decemberben nyitni szeretnének s a hagyományos termékek mellett barna kenyeret,illetve később apró pékárut akarnak készíteni, árusítani.
