Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-23 / 321. szám

6 aj Dunántúli napló 1991. november 23., szombat Antall úr, jó egészséget! így juthatunk gyógyszerhez decembertől Az orvosokat is büntetik? Hetek óta tűnődöm vala­min, amiről szemérmesen hallgat a sajtó közvéleménye. Nem tudom, miért. Bár ... Ismerettségi körömben szon- dázgattam, s nagy meglepeté­semre szinte általános „nem” volt a tűnődést kiváltó ese­ményre vonatkozó kérdé­semre a válasz. Egy pár hét előtti vasárnap estén műsorváltozás volt a tévé kettes csatornáján: Antall József miniszterelnök adott terjedelmes interjút időszerű kérdésekről, s ehhez az apro­pót a tavalyi emlékezetes „pi­zsamás interjú” adta. A beve­zető részt idézném most fel. Megrendítő és merőben szokatlan volt, hogy a minisz­terelnök hűvös tárgyilagos­sággal adott számor az ország nyilvánossága előtt tavalyi betegségéről. Emlékszünk még: a kritikus őszön a mi­niszterelnök hivatalától távol (akkor ugyan hivatalosan le­kicsinyelt, ám) súlyos beteg­séggel viaskodott, s amikor viszontláttuk, felfigyelhettünk arra, hogy — parókát visel. Most e betegségről mondott el nekünk szinte mindent, s na­gyon őszintén: hogyan marad­tak hajcsomók a kezében egy nyugati szállodaszobában, hogyan ajánlott fel neki Busch és Kohl gyógykezelési lehetőséget, hogyan utasította ő ezt vissza, mert nem akart olyan látszatot kelteni, mintha magyar orvosok nem tudnák őt meggyógyítani, s végül hgoyan gyógyították meg. Hittel mondta ezt, bár van sej­tésünk az el nem hanyagol­ható bizonytalansági tényező­ről. Hát ez volt az, ami tűnő­désre késztetett. Nem győzöm hangsú­lyozni: megrendítő volt, s egyben felemelő, ahogyan ez az 59 éves férfi szembenézett — s bennünket is erre készte­tett — egy súlyos, bármely ember számára sorsot megha­tározó betegségével, és ez mindannyiunkat, akik lát- tuk-hallottuk, együttérzővé tett, függetlenül attól, hogy rokonszenvezünk-e, avagy sem Antall Józseffel. A halot­tak fényében végiggondolhat­tuk a „pizsamás interjú” óta eltelt időt, ami a miniszterel­nök hallatlan aktivitását tanú­sítja. Óriási energiát fordított nemzetközi kapcsolataink bővítésére, megszilárdítására. Szinte nem volt hét, hogy ne értesülhettünk volna arról, hogy most itt, majd ott jár, ez­zel, meg azzal tárgyal, mi­közben — és ez is hozzátarto­zik a képhez — talán a kelle­ténél kevesebbet tudott a bel­politikával foglalkozni, ami aztán olyanná lett, amilyen. De talán erre is van magyará­zat: miniszterelnökünk min­dennél fontosabbnak tartja, hogy hazánk nemzetközi megítélése erősödjék. Ám ne bonyolódjunk most bele en­nek a latolgatásába. Essék in­kább arról szó, ami mindeze­ken túl tűnődésre késztetett. A minisztertelnök az emlí­tett interjúban őszintén be­szélt velünk, nézze hát el, ha én is őszintén mondom ki, ami nem hallgatható el. Antall József — hallhattuk — hisz abban, hogy meggyógyítot­ták. Mi is szeretnénk ezt hinni. Ez azonban nem ment­het fel a kételytől: mi van, ha mégsem... Mi van, ha egészségi állapotának egy vá­ratlan fordulata arra késztetné a miniszterelnököt, hogy visszavonuljon a politikától? Egy kormányfőváltozás most (?), a parlamenti ciklus dere­kán, a jelenlegi zilált belpoli­tikai helyzetben, amikor oly sok kérdés osztja meg társa­dalmunkat, nem válna hazánk javára. Félő, hogy ez esetben fokozódna a helyzet zavaros­sága, hacsak ... Gondol­tunk-e már arra, ki lehet egy nemvárt esetben az utód? Ä vezető kormánypártból kerül­hetne ki, ez kétségtelen. De ki? Jeszenszky úrat nehezen képzelhetjük el, Horvát úrat még kevésbé. A legesélye­sebb az ambiciózus frakció- vezető, Kónya úr tűnik, aki emlékezetes „dolgozatával” egyfajta programot is adott már, amitől — a riadt fogdta- tás ismerete mondatja — az Isten mentsen meg bennü- nekt. És itt a „hacsak”, vajon a mai belpolitikai helyzetből nem következik-e az, hogy egy majdani miniszterelnök ne úgy vélje rendbetenni az ország szénáját, hogy annak a demokrácia lássa a kárát. Vagyis hogy megtapasztal­hassuk isméta „kemény kéz” politikáját, ami már erősen közelít valamiféle parancsura­lomhoz. Aligha lenne erre szüksé­günk! Ezért mi mást tehetünk, mint hogy higyjük mi is a mi­niszterelnökkel együtt, hogy eredményesen meggyógyítot­ták, s hogy szóba sem jöhet kilépése a politikai életből, hiszen — lássuk be — az adott viszonyok között mégis csak ő a legjobb miniszterel­nök. Ezért tehát: Antall úr, jó egészséget! Hársfai István A társadalombiztosítási szakemberek szerint (nemzet­közi összehasonlításban mérve is) túlságosan magas a hazai gyógyszerfogyasztás bizonyás készítményekből. Elsősorban nyugtátokból, altatókból, anti­biotikumokból, valamint a reu­maellenes és az emésztésre ható szerekből szedünk sokat. A májusi drasztikus térítési díjemeléstől — akkor átlagosan 70 százalékkal drágultak a gyógyszerek —, a forgalom csökkenését várták. Ezt a gyógyszervásárlására fordított kiadások sem bizonyították: a legfrissebb adatok szerint a tár­sadalombiztosítás gyógyszerki­adása alig 10 százalékkal lett kevesebb. Igaz, néhány készít­mény (szívgyógyszerek, az ér­rendszerre ható és a magas vér­nyomás kezelésére szolgáló or­vosságok, a gyermek antibioti­kumok, továbbá az idősek által rendszeresen szedett reuma­gyógyszerek) támogatása 95 százalékra emelkedett. Ezekből azóta több fogy, mint korábban. Forgalomcsökkenés olyan cik­keknél tapasztalható, amelyek jelentősen megdrágultak. Ellenőrzött receptek Az elmúlt évek során jónéhány- szor változott nálunk a gyógy­szerfelírás rendje. Hol szigorí­tottak, hol enyhítettek a szabá­lyokon, ám az óhajtott célt, hogy a lakosság gyógyszerfo- gasztása csökkenjen, nem érték el. Legutóbb éppen azért köny- nyítette meg a betegek orvos­sághoz jutását az egészségügyi kormányzát, hogy enyhítsen az orvosok leterhelésén és a rende­lők túlzsúfoltságán. A december elsején életbe lépő új rendelet alapvetően megváltoztatja a gyógyszerren­delés és kiadás gyakorlatát. Minden orvos alanyi joga a gyógyszerfelírás, az együtt jár a diplomával. Ám a jövőben tár­sadalombiztosítási támgoatással csak az adhat receptet, aki köz­vetlen gyógyítója a betegnek és erről nyilvántartást is vezet. Az összes orvost megilleti a pro família kedvezmény, magyarul saját közvetlen hozzátartozói számára rendelhet gyógyszert — a társadalombiztosítás támo­gatásával. Ezt nem csak a gyó­gyító intézményben dolgozók tehetik meg, hanem az állás nélküli és a nyugdíjas orvosok is. E kedvezmény elméletileg lehetőséget adhat ugyan a visz- szaélésre, hiszen a szomszé­dasszony tablettáját a doktor ezentúl legfeljebb a felesége nevére írja fel. Hogy ez ne for­duljon elő, az ellenőrzések ezekre a receptekre is kitrjed- nek. Az új jogszabályra már csak azért is szükség van, állítja dr. Jávor András, a Népjóléti Mi­nisztérium államtitkára, mert a világon példa nélküli az itthoni gyakorlat. Az érvényes rendelet alapján ma bárki, bármilyen gyógyszert rendelhet — a társa­dalombiztosítás számlájára. Ezt a nálunk gazdagabb nyugat-eu­rópai országokban sem engedik meg, hiszen ott is csak az az or­vos írhat fel gyógyszert, akihez a beteg a biztosítási kartonját leadta. Számunkra is ez a köve­tendő példa. — Áz új rendelet célja tehá megnehezíteni a gyógyszerhez jutást. Államtitkár úr szerint a betegek helyzete emiatt meny­nyiben változik, uram bocsá, nehezedik? Még mindig a pazarlás — Ez a jogszabály semmivel sem nehezíti meg a beteg hely­zetét, hanem szakszerűbbé válik általa a gyógyszerrendelés — mondja dr. Jávor András. — A gyógyszer ugyanis méreg, ha nem megfelelően szedik. Me­rem állítani, személy szerint az állampolgárnak em jó, hogy bármelyik orvos bármilyen or­vosságot felírhat. És nem jó a többi, tízmillió embernek sem, hogy szabadon utalványozzák a társadalombiztosítás pénzét olyanok is, akik nincsenek szer­ződéses kapcsolatban a TB-vel. Ez a parttalanság az összes ál­lampolgár kárára történt eddig, mindannyiunk érdeke, hogy megszűnjön a pazarlás. E gya­korlat egyébként elképzelhetet­len Európában, ahová pedig mi is tartozni akarunk. — Ez sokszor hivatkozási alap, de gondoljunk például arra a kis baranyai falura, ahol na­ponta csak két órában rendel a körzeti orvos. Ott az egészség- ügyi ellátás színvonala, bele­értve a gyógyszerrendelést is, igen messze van az európaitól! — És ezzel msot rosszabb helyzetet teremtünk? — Minden bizonnyal, mert a rendelők zsúfoltsága nőni fog — a receptre várókkal... A visszaélések ellen — Bárki elmehet ezután is az orvoshoz azért, hogy mondjuk az édesanyjának felírassa a rendszeresen szedett orvossá­gokat. Ha egyébként az az orvos kezeli őt is, fői fogja írni, mert ismeri a betegségét, nyilvántar­tást vezet róla. Ebben semmi­féle változás nincs. Nem kény­szerítünk a jövőben embereket a 40 fokos lázban, tolószékkel, vagy mankóval az orvos elé. Ebben a rendeletben az van, hogy a látogatóba érkező, vagy ismerős orvosnál szó szerint nem rendelhet a beteg magának gyógyszert. Eddig az orvos, hogy.,jó legyen”, sokszor meg­tette ezt. Ez pedig így nem szakszerű, ráadásul a számlát a társadalombiztosítás fizeti. — A szabálytalan gyógyszer- rendelést december elseje után büntetni fogják. Milyen bünte­tésről lehet szó? — A társadalombiztosítás szigorúan ellenőrzi a vényeket. Ezt megkönnyíti az új orvosi pecsét, amelyen az orvos nevén kívül egy azonosítási szám is szerepel. Azonnal látható lesz tehát, ki adta a receptet. Sza­bálytalanság esetén az orvossal fizettetik meg a társadalombiz­tosításnak okozott krát. Egyéb­ként az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság nem elszigetelten dolgozik, hanem szorosan együttműködve az Ál­lami Népegészségügy és Tiszti- orvosi Szolgálattal. Ha ilyen esetek ismételten előfordulnak, tisztifőorvosaink törvényadta jogukkal élve fegyelmi eljárást, az orvosi kamaránál pedig eti­kai felelősségrevonást kezde­ményeznek a rendelet ellen vétő kollégákkal szemben. — Az új jogszabállyal kap­csolatban milyen fogadtatásra számítanak az orvostársadalom részéről? — A rendelet elkészítésének munkálataiba kezdettől bevon­tuk az orvosi kamarát. Az el­nökség látta, ismeri az új jog­szabályt, s megtárgyalta azt he­lyi szervezeteivel. Azt mondhatom, az orvostár­sadalom képviselőivel gyakor­latilag előzetesen egyeztettük a december elsejétől életbe lépő változásokat. Gyerkó Katalin Nemzetközi összehasonlításban is igen magas a gyógyszerfogyasztásunk. Tavasszal már volt egy petíció Szigetváron Visszavont tiltakozás A kedélyek csillapodtak, de nen nyugodtak meg Szigetvá­ron, a Sánc utcában. Az ok, ami feszültségben tartja a környék lakóit: egy volt irodaház to­vábbi sorsa. Mit csinálnak be­lőle, mennyire rontja a lakások tulajdonosainak különböző környezeti okok miatt amúgy sem túl jó közérzetét. Az ügy tavasszal kezdődött, amikoris egy húsfeldolgozót akartak itt létrehozni. Lakossági tiltakozás nyomán elálltak a tervtől. Most egy osztrák pék­ség formálódik az épületben, ami a lakók egy részének véle­ménye szerint füstöt, szagot és zajt visz az otthonaikba. Az el­múlt napokban ez ellen kaptunk tiltakozó telefonokat. Az előz­mények részleteit Maul József­től, a polgármesteri hivatal épí­tési hatóságának képviselőjétől ismerjük. Eszerint a lapostetős, jellegtelen irodaépület már ak­kor itt állt, amikor az egykori családi házak helyére négyeme­letesek épültek. Á Baranya Me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Válallaté volt, felvásárló kiren­deltségként működött. Időköz­ben a vállalat átalakult, s ebből az épületből húsfeldolgozót akart csinálni. Ehhez azonban nem csak belső, hanem külső átalakításokra is szükség lett volna. Á lakók több dologtól tartottak. A ráépítés először is árnyékolta volna az épülethez legközelebbeső lakóház ablaka­inak egy részét. Féltek az agg­regátor zajától és nem utolsó­sorban attól, hogy tovább nő a környék a gépkocsi forgalma, amit az előttük elhaladó — a történelmi belvárost kikerülő — 6-os főút miatt már most is ne­hezen viselnek. Tiltakozásul aláírásokat gyűjtöttek. A város önkormányzata méltányolva a kifogásaikat, nem támogatta a Möbiusz húsfeldolgozójának és üzletének itteni megvalósítását. Csereingatlant ajánlottak fel, ez viszont a Möbiusz-nak nem fel­elt meg. A városnak pedig nem volt szándékában és nincs is pénze ezt az épületet megvenni. Maradt a bérbeadás lehetősége, amire különböző elképzelések­kel több vállalkozó jelentkezett. — A tavaszi eset után elhatá­roztuk, hogy csak olyan funkci­óra adunk ki engedélyt, amely a lakókat nem zavarja, de nem akartunk minden jelentkezőt el­utasítani, mivel a vállalkozáso­kat a város érdekében fontosnak tartjuk — mondja Maul József. — Ugyanakkor már-már a Mö­biusz rendelkezési jogát sértet­tük azzal, hogy hónapokig nem tudott mit kezdeni az ingatlaná­val. Ezt a három tényezőt együtt mérlegelve találtuk megfelelő­nek Madaras Tamás vállalkozó elképzelését, aki egy pékséget és egy kis üzletet akar itt kiala­kítani. Október végén kiadtuk az átalakításhoz szükséges en­gedélyt. A lakókat erről értesítő hiva­talos levél és az ő ismételt tilta­kozásuk kerülte egymást. Az újabb lakossági beadvány alá­írója ugyanaz a Györkő János, akit a tavaszi petíció beadásával is megbíztak. — Nekem mondogatták a környékbeliek, hogy megint nem kérdeztek meg bennünket és nem akarnak ide semmilyen ipari jelelgű létesítményt. Úgy gondoltuk, hogy a tavaszi tilta­kozásunk nyomán ismertethet­ték volna velünk az újabb el­képzelést. Pár nappal később megkeresett a beruházó és el­mondta, hogy mit szeretne. Egy olyan kis pékséget, ami például Mázaszászváron az ABC-n be­lül működik Meggyőzött, ezért újabb levelet írtam az önkor­mányzatnak, amelyben vissza vontam a tiltakozásunkat, azzal a kitétellel, hogy ha bármilyen problémánk lesz, akkor ismét foglalkozzunk az üggyel. Tu­domásom szerint Madarasék végigjárták az összes lakót, mindenkinek elmagyarázták a technológiát, akik aláírásukkal erősítették meg, hogy ezek után nincs kifogásuk ellene. A lakók feltételezéseit figye- lembevéve a polgármesteri hi­vatal csak idegilenes üzembe helyezési engedélyt ad a majd a pékségre. A próbaüzem alatti zaj és levegőgisztasági paramé- tereterek döntik el, hogy mi lesz a továbbiakban. A vállalkozó Madaras testvérpár állítja, hogy a pékség semmilyen zaj és egyéb környezeti ártalmat nem okoz. Automata, árammal mű­ködő gépekkel fognak dolgozni, egyedül a kemence üzemel majd olajégővel, de az ugyan­olyan, mint, amilyen a családi házak olajkazánjainak égőfeje. Decemberben nyitni szeretné­nek s a hagyományos termékek mellett barna kenyeret,illetve később apró pékárut akarnak készíteni, árusítani.

Next

/
Thumbnails
Contents