Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-21 / 319. szám

10 üj Dunántúli napló 1991. november 21., csütörtök Egy tanulmánykötet, melynek következtetései a gyakorlaton alapulnak „ A cigánylét” A Bánk bán írója A Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudomá­nyos Intézete gondozásában megjelent a „Cigányélet” című tanulmánykötet, amit Mészáros Agnes és Utassi Agnes szerkesz­tett. A cigányokkal kapcsolatos tudományos kutatások száma az elmúlt időszakban örvendetesen emelkedett, de többségük az elmélet síkján maradt. A „Ci­gánylét” fordított alapállású. Szerzői statisztikai és szocioló­giai alapkutatásokat végeztek, következtetéseiket pedig a gya­korlat oldaláról fogalmazták. Kulturális és etnikai kisebbség Tomka Miklós megállapította, hogy a cigányság Magyarország legnagyobb kulturális és etnikai kisebbsége. Számuk folyamato­san emelkedik, ugyanakkor je­lentős erőfeszítéseket tesznek a kulturális önállóság irányába. Közéleti és politikai téren szer­vezeti és képviseleti formákat alakítanak ki, tehát egyre in­kább nemzeti kisebbséggé vál­nak. Nőtt politikai szabadságuk, de ezzel párhuzamosan számos társadalmi-gazdasági védelmi mechanizmus szűnt meg. A „cigánykérdést” a társadalom jelentős része gyakorlatilag megoldhatatlannak tartja, ez pedig hozzájárul a társadalmi vélemény formálódásához. Ke­vesen képviselik azt a nézetet, hogy „mindenekelőtt az állam­nak kellene a cigányok számára jobb életlehetőségeket terem­teni”. Sajó András szerint a cigány­ság többségéből hiányzik az ér­dekartikulációs képesség, ér­dekvédelmi szervezeteik kiépü­lése elégtelen. A kisebbségi csoportok, így a cigányság joga­inak védelmére is, megfelelő jogvédő fórumok, bíróságok, vagy ahhoz hasonló függetlenül működő szervezetek szüksége­sek, amelyek az emberi, illetve polgári jogok általános biztosí­tékainak körébe tartoznak. Hoóz István, a kötet egyetlen baranyai szerzője abból indult ki, hogy a cigányság kisebb-na- gyobb számban szinte minden településen megtalálható, a ve­lük való foglalkozás a nemzeti önismeret bővítésének része. Baranya megyében ma sincse­nek földrajzilag meghatároz­ható, egymástól elkülönülő, egységes cigány területek, mert a többi népcsorttal vegyesen, szórványokban élnek. Nemcsak demográfiai, hanem politikai és államigazgatási szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy a cigányság hogyan oszlik meg a megye területén. Egy csoport mozgása a környzeté- ben élő más csoportoknál is demográfiai következményeket idéz elő. A nem cigánynépesség száma azokban a községekben csökkent nagyobb mértékben, amelyekben az átlagosnál job­ban emelkedett a cigányoké. Erősödik az elkülönülés Kocsis Károly-Kovács Zoltán szerint a hazai cigányság az eu­rópainak 12 százaléka. Ez a szám különösen akkor tűnik magasnak, ha figyelembe vesz- szük, hogy hazánk lakossága az európainak 2,2 százaléka. Ré­giók szerinti megoszlásuk fi­gyelemre méltó változáson ment át az elmúlt 100 év során. Csökkent az Alföld és a Dunán­túl relativ súlya. A leglátványo­sabban Budapest és Pest megye növelte részarányát, 6,2 száza­lékról 18,5 százalékra. Észak-Magyarország tradicio­nálisan nagy számú cigányt koncentráló térség — 17,7 szá­zalékuk él itt —, s a régió rész­arányának növekedését csak a nyolcvanas évek közepén a munkaerőpiac itteni beszűkü­lése lassította le. A megyei ada­tokat vizsgálva kitűnik, hogy Borsod-Abauj-Zemplén, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg, Baranya, Pest megyékben és a főváros­ban él az ország cigányságának több, mint a fele. Ugyanakkor Magyarország kis és aprófalvas régiói jórészt egybeesnek a ci­gányok által legnagyobb arány­ban benépesített területekkel. A szerzőpáros megállapította, hogy hazánkban erősödik az et­nikai elkülönülés, és várhatóan ez a folyamat tovább fokozódik a piacgazdaság keretei között. ■ A cigány tanulók rossz körülményei Csongor Anna meglátása sze­rint az oktatás területén a telepi cigány gyerekek csoportja szo­rul leginkább segítségre, ők vannak leginkább megfosztva a lehetőségektől. Őket tartja isko­lai szempontból a leghátrányo­sabb helyzetűeknek. Míg 1980-ban az összes tanuló 48 százaléka, addig a cigány tanu­lók 73 százaléka járt községi is­kolában, amelyek feltételeiket tekintve is rosszabb körülmé­nyek között dolgoztak. Napja­inkra a legrászorultabbak egy része kiszorult a napköziből, el­sősorban a térítési díjak emel­kedése miatt. Az első osztályo­sok között csökkent az előzőleg óvodázottak aránya. Forray R. Kutalin-Hegediis T. András megállapították, hogy a cigány tanulókra egyáltalán nem jellemző az iskola, a taná­rok és a tantárgyak iránti érdek­telenség. Véleményük, vágyaik vannak továbbtanulásukról, de azok sok esetben meghaladják lehetőségeiket. Úgy látják, hogy a cigány gyerekek nagymérték­ben rá vannak utalva a nem ci­gány környezettől várható pozi­tív megerősítésre. Az iskola nyilván nem képes a szegénység enyhítésére, de abban illetékes, hogy segítsen a kulturális másság elfogadásá­ban és ezen keresztül támogassa a gyerekek társadalmi beépülé­sének eredményességét. A származás akadály Veress Sándor konkrét pél­dákon keresztül bizonyítja, a cigány származás szinte minden társadalmi vonatkozásban sú­lyosbító körülmény, akadá­lyozza a beilleszkedést, az ál­lami gondozásba vétel pedig le­hetetlenné teszi a korábbi ci­gány társadalomba való vissza­kerülést is. így olyan réteg kép­ződik, amelynek sem a magyar, sem a cigány társadalomban nincs helye. A nevelőotthonok olyan csoport újratermelődésé­ben működnek közre, amely társadalmon kívüli helyzeténél fogva a leginkább kiszolgálta­tott. A ^könyvet ajánlom mind­azoknak, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba kerülnek a cigánysággal, akik munkájuk­kal, vagy akár csak véleményük megfogalmazásával hozzájá­rulhatnak minél sikeresebb beil­leszkedésükhöz. Dr. ifj. Erdődi Gyula A szerző már három eszten­deje pihent a kecskeméti Szent­háromság-temető sirhantja alatt, amikor Bánk bánját előadták. És valahányszor előadták, a másfélévtizedes érteden közöny kitört börtönéből, és elindult a siker útján szabadon, diadalma­san. A játszott dráma már a Bá­rány Boldizsár ügyvéd és drá­maíró átnézése, az ún. Rosta alapján történt. Az első bíráló szerint is a Bánk bán a legelső drámák között érdemel helyet. Négyesy László találó meg­jegyzése szerint: „Külön lélek­tani és fejlődéstani probléma, honnan vett ösztönt és ihletet a homokbuckák szülötte arra, hogy gránátból építkezzék, és ciklopszi falakat rakjon?” Fölmerül mégis a kérdés, mi az oka annak, hogy Katona drámája sokáig visszhangtalan maradt. Az 1814-ben Döbrentei Gábor által meghirdetett drá­mapályázaton a Bánk bánt meg sem említették, és egy jelenték­telen művet,Tokody János A pártosság tüze című alkotását méltatták figyelemre. Nyilvánvalóan azért, mert a drámai mondanivaló egy II. Endre korabeli történeti ese-' mény kapcsán megrendítően fe­jezi ki a magyar nemzet évszá- azdos panaszát az elnyomó ide­gen uralommal szemben. És nemkevésbé szokatlan a tragé­dia fő motívuma: a nemi erő­szak. Az egyes jelenetekből ugyan előtör a hangulatábrázo­lás és a jellemfestés nyelvi ereje is, amely gyakran veretes mon­danivalót hordoz. Hadd lássunk néhányat belőlük! „Amig sírnak az ördögök, addig az emberiség örülhet. — Tűzben és vérben leltem itt mindent. — Eljön majd az az mert történeteit a világ számos országában befejezettnek tekin­tik, kortünetnek, amelyben már nincs új páciens. És az ördög? Nos, az ördög nem alszik. A francia sajtó a nyár végén szá­molt be a legutóbbi ördögűzés­ről, amely Bretagne egyik kis falujában történt. Az előzmény: egy négy tagú család — apa, anya, két leány — hosszabb ideje „hallotta” a titokzatos, hol isteninek.hol ördöginek mon­dott hangokat. Mivel a plébá­nián nem találtak sem megér­tésre, sem gyóg\ módra, meg­idő, hogy a csontokat siratva a földből kikaparjátok, s mint megannyi szent ereklyét imándi kénytelenek légyetek, mert csak könnyet tudunk hullatni éktelen kárunkra. — Jóakaratú, hazug a reménység, azért mondja a va­lótlant, hogy vigasztaljon.” A dráma szrzője kétszáz év­vel ezelőtt, 1791-ben született. Születésnapja nincs bejegyezve a kecskeméti róm. kát. eyház anyakönyvébe, csupán a keresz­telés napja: november 13-a. Mint sokan az írók közül, ő is jogászként kezdett irogatni, de ő meg is maradt a jogi pályán. Tíz évet töltött Pesten jogász­ként, majd mint jurátus és ügy­véd. Kecskemétre térve vissza, rövidesen alügyészből főügyész lesz, de prókátori mellékfoglal­kozást is folytat. Közben-köz- ben írogat is. Drámai átdolgo­zásai közül jelentős az 1813-ban írt István, a magyarok első királya, amelyben a lázadó Kupát megértéssel ábrázolja, Istvánt pedig megbocsátásra hajló, megölt ellenségét gyá­szoló királyként állítja elénk. Ugyanebben az évben írta a két Ziska drámáját, követte ezt a Je­ruzsálem pusztulása, amely a zsidó nép nemzeti harcáról és elbukásáról szól. Fő műve mégis a Bánk bán maradt, amely Arany és Gyulai kritikája után Udvarhelyi Miklós kassai jutalomjátékával (1833. febr. 15-én) elindult a halhatat­lanság útján. Katona József 1830. április 16-án szívszélhüdésben várat­lanul meghalt. Szülei kölcsön­kért pénzen temették el. Halálát nem hirdették lapok, koporsóját nem borították a pályatársak koszorúi. A nemzet nem tudta, hogy legnagyobb drámaíróját vesztette el. Dr. Tóth István szívlelték egy ördögűző taná­csát: az egész családnak meg kell tisztítania bensőjét a belé­jük telepedett gonosztól. A ca- lád úgy döntött, hogy kimossa magából az ördögöt; bezárkóz­tak a házukba, és hozzáláttak a recept alkalmazásához, misze­rint a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb ásványvi­zet kell inni. Ötven liter vizet fogyasztottak ... A kúra a kór­házban végződött, kómás álla­potban szállították be őket. De a családanyát már nem tudták életre kelteni. Az ördög további sorsa ismeretlen Ördögük volt Az ördögűzés középkorból is­Fellendülőben a biokertészkedés? A biotermesztés, — kertész­kedés hóditóútja a huszas évek­től tart. A hetvenes években megélénkült, mert egyre több gazda kezdett félni a műtrá­gyák, vegyszerek okozta kör­nyezeti ártalmaktól. Újabban stagnál ez a termesztési forma, legalábbis a kiskertekben alábbhagyott a vállalkozói kedv. Elsősorban azért, mert nagyon munkaigényes ilyen formában kertészkedni, hisz tü­relem, sok odafigyelés, körülte­kintés kell. Nem véletlen, hogy a PAB Agrártudományi Szakbi­zottsága, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület Baranya Me­gyei Szervezete buzdítani akarja a kiskertbarátokat, hogy továbbra is tartsanak ki a bio­termesztés mellett. Ezért több előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot indított november 20-án az érdeklődőknek Pé­csett, a Janus Pannonius utca 11-ben, ahol tegnap az indító előadást Dr.Seléndi Szabolcs, a Biokultura Egyesület elnöke tartotta. Az ingyenes ismeretterjesz­tés leglelkesebb kezdeménye­zője Sántha Attila, a JPTE Ag- rár-és Kömyezetgazdaságtan Tanszékének vezetője, egye­temi docens, aki elmondta, hogy a biokulturát erősen támo­gató, két fővárosi kft. szakem­bergárdája fog bemutatkozni az elkövetkezőkben, így legköze­lebb november 28-án, akik nemcsak gyakorlati tanácsokkal szolgálnak, de ismertetik az ér­tékesítés lehetőségeit is. Ha­zánkban jelenleg három bioker- tészkedési forma létezik. Van­nak, akik nem használnak mű­trágyát, vegyszert, mások csak a természetes alapanyagú műtrá­gyákat dolgozzák fel. Cs. J. A kővé dermedt násznép Babásszerkövek a Jakabhegyen „Kincses Baranya” címmel indítunk sorozatot, egy válogatást közzétéve megyénk nevezetes természeti, történeti emlékeihez fű­ződő mondákból. Reméljük, sokan olvassák szívesen ezeket a tör­téneteket, s talán kedvet is kapnak ahhoz, hogy felkeressék egy-egy hétvégi kirándulás alkalmával ezeket a helyszíneket. Első történetünk a Nyugati-Mecsekbe, a Cserkút fölé magasodó Ja- kabhegy oldalára vezet el, ahol szokatlan alakú, a természet erői által formált sziklák állnak. Hogyan kerültek vajon ide? s É lt két gazdag család egy kis faluban, a Jakabhegy tövé­ben. Ahol csak tehették ki­használták a szegényeket, s fo­gukhoz verték a garast. De ha lányuk öltöztetéséről volt szó — mert mindkét családban ne­velkedett egy — nem számított a pénz. Bíborban, bársonyban jártak, mint a hercegkisasszo­nyok, mert szüleik azon is ve­télkedtek, hogy melyiknek akad előbb kérője. Egyszer egy koldus vetődött a faluba, s alamizsnáért könyö­rögve házról-házra járt. Betért a gazdagok házaihoz is. Mind­két gazda szolgáival kergette el a koldust, aki átkot szórt rájuk a kemény bánásmódért: — Amikor a legboldogab­bak akartok lenni, akkor válja­tok kővé! Rá se hederitettek szavaira; hamar el is felejtették a fenye­getést. A két gazdag lánynak egy- időben akadt kérője, mivel egyik sem tudott olyat tenni, amit a másik nyomban utána ne csinált volna. így még lako­dalmukat is ugyanarra a napra tűzték ki — éppen pünkösd ünnepére, hogy még emlékeze­tesebbé tegyék az eseményt a környékbelieknek. Felvirradt a nagy nap, a két család között pedig tovább folytatódott a vetélkedés. A falu fölső végén lakó gazdag ember házából a násznép ko­rábban indult el a jakabhegyi kápolnához, mint az alsó falu­végi gazda ház násznépe. Sike­rült megelőzniük a vetélytár- sakat! Amikor az elkésett násznép fölfelé tartott a meredeken, a másikak már lefelé ereszked­tek a szertartásról. A hegyol­dalban éppen ott találkoztak össze, ahol elkeskenyedett az út és lehetetlen volt kitérni egymás elől. Lett aztán szóvál­tás, perlekedés; valamelyik násznépnek vissza kellett volna hátrálnia a kocsikkal, lo­vakkal addig az úton, ahol már elkerülhetik egymást. Addig fűzték-fonták a szót arról, hogy ez miért nem lehetséges, hogy végül a két gazda egy­szerre fakadt ki: — Inkább itt háljunk kővé, de nem mozdulunk innen egy tapodtat sem! Abban a szempillantásban kívánságuk valóra vált, s mindkét lakodalmas menet kővé változott. így teljesült a koldus átka, amelyről már ré- ges-rég megfeledkeztek. Ezek a kővé vált emberek láthatók még ma is a Jakab-hegy déli oldalában. Egyik-másik kőalak mellett láda formájú kövek vannak. A sziklák elhelyezke­dése tényleg olyan, mintha egy-egy összefüggő menetet alkotnának. Tillai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents