Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-18 / 316. szám
1991. november 18., hétfő oj Dunántúli napló 3 Szilajev Történelmi beosztást kapott a 61 éves Ivan Szilajev az államtanács novo- ogarjovói ülésén: az új unió első kormányfője lett, annak minden terhével együtt. Székfoglaló helyett mindössze tavalyi ígéretére emlékeztette az ülés után hozzálépő újságírókat: „Bebizonyítom, hogy nem vagyok konzervatív". Ruckoj oroszországi al- elnökhöz hasonlóan ő is a repülés szerelmese, pályáját is ebben, az iparágban kezdte, miután diplomát szerzett a kazanyi repülő-főiskolán. Egészen a repülőgépipari miniszterségig vitte. „Kiemelése" után négy évig szövetségi miniszterelnök-helyettesként dolgozott, a Rizskov-kor- mányban pedig a második ember volt. A joviális Szilajev valójában tavaly nyáron vált ismertté, amikor az orosz- országi parlament a föde- deráció kormányfőjévé választotta. Akkor jelentette ki először: gyökeresen át kell alakítani az oroszországi kabinet struktúráját és tevékenységi körét. Az augusztusi puccs után az ideiglenes szövetségi kormány élére került - Borisz Jelcin kifejezett kérésére, nyilván azzal a szándékkal, hogy ott Oroszország érdekeit jobban érvényesítse. Amint eltávolodott azonban az oroszor- sági kabinettől (rövid ideig mindkét funkciót ellátta), „szövetségi" énje is megmutatkozott. A politikai realitások nem is diktálhattak mást, lévén a kisebb köztársaságok mind jobban aggódtak a gőzhenger Jelcin egyre erősödő hatalmától. Mester Nándor Veszekedős európai ház? Finom eleganciával „etnikai rivalizálásnak" nevezték a NATO csúcstalálkozóján azlt, amit magyarán nadianalizimus- odk hívnak, s amiért nem vállai garanciákat az Atlanti Szövetség Európa keleti térségében. Van ilyen nálunk? Aiig- iha vitathatja bárki, hogy táljainkon dúlnak a túlihevük nemzeti érzületek, s szinte naponta születnék a kór új, egyre szélsőségesebb formái. Érthető mindenki óvatossága, aki kívül maradhat a bajok megoldásából. De csak nálunk? Németországban hetek alatt olyan méretékelt öltött az idegengyűlölet, hogy már a Bundestaglban emlegetik: a járvány a jogállamiságot is veszélyeztetheti. Bécsiben pedig annalk köszönheti földcsuszamlásszerű előretörését egy párt, hogy a nemzetközi együttműködés jelképének számító világvárosban a nemzeti értékek háttérbe- szo Tolására tudott hivatkozni. Friss ír, baszk, korzikai és egyéb példákat is 'részletezhetnék. De miért tegyem? Hisz azt nem tudom, meg lehet-e még egyáltalán akadályozni, hogy az új'Európa egy mindig veszékedós Iház legyen? Azt viszont már tudom, hogy senki sem mondhatja, mi rontjuk ott a levegőt. Legfeljebb mi is. Kocsis Tamás r Uoksok a szélsöfobboldali radikalizmusra Földrengés a bécsi városházáé A bécsi polgár a szélsőjobb- oldali radikalizmusra vóksoVt, az idegenék kisöprésére, megfoghatatlan, demagógnak tűnő szólamokra. Vagy inkább a két nagy párt ellen, amelyek karimán yzási képességeit már ismeri? Bárhogyan rsvan, fontosnak tartotta, hogy szavazatát leadhassa: az idén 65 Százalék járult az úrnőkhöz, több, mint 4 évvel ezelőtt. A vasárnapi biéosli helyhatósági választás után semmiképpen sem lehet már vélet- Iennék tékinteni a Jörg Haider vezette Szabadságpárt népszerűségének szédítő növéke- dését, s azt sem, hogy a Néppé rtnék éhben a formájában befellegzett. Ez a tendencia immáron a negyedik tartományi parlamenti választáson nyilvánult meg, s az FPÖ Ka- rintia Után még egy fontos helyen lett a második legerő- sébb párt. Becsben mégcsák nem is hajszállal. A 100 tagú bécsi tanácsiban, amely egyben Becs-tartomány helyi parlamentje, az 52 szociáldemokrata városatya meltett ezentúl 23 szalbadság párti ül, miközben a Néppárt, a szövetségi nagykoalíció második pártja kénytelen beérni 18 hellyel — éppen 12-vel ikevesébbel, mint korábban. A földrengés további összetevője: sikerült a zöldéknék is bejiutniok, mindjárt 7 mandátummal. A választás utáni éjszákéi kerék- asztal-beszélgétés a televízióban a négy párt főtitlká ralinak részvételével ugyanúgy veszekedéssé fajult, mint az előzetes viták, s nagy kérdés, mitől fognak azok az égető gondék megoldódni, a.r.-é/ékről a választási kampányban annyi szó esett. Az SPÖ azzal vádolta Haider éket, hogy a külföldiék kérdésében felkorbácsolták a választók érzelmeit — a szabadságpártiak visszaküldték a vádat a felad ónö'k. A Néppárt és a zöldék helyzete egyértelműbb: az ÖVP még csak mentséget se keres, szomorúan nyugtázza, hogy következtetéséket kell levonnia. A zöldék pedig leplezetlenül boldogók. Megkezdődött felemelkedésük a nagy- pártok mi tagadás, kétes jövőjű sorába. A bécsi városházáin biztosítottnak látszanak az utórengésék. Az RPÖ már a kampányra ránehezedett térhódításának puszta esélyével, különben hogyan is téhette volna ilyen egyértelműen központi kérdéssé a külföldiek problematikáját. A minden mérlegelés nélkül! stop, amit mindenfajta bevándorlásra meghirdetnék — kicsit enyhítve a dolgot azzal, hogy persze, ha igazi menekültékről, politikai üldözöttekről van iszó, akikor ők is segíteni akarnak — hatalmas siker volt: az PPÖ inem csak a tartományi parlamentbe juttatott be a korábbinál 15-tel több politikust, hanem B'écs mind a 23 kerületéiben is jócSkán megnövelte befolyását. A legnagyobb arányban — 14—15 százalékkal a munlkáskerületekiben, s ott, ahol sók külföldi él. De Bécs előkelő, s politikai vezetők lakiba kerületéi, az 1., a 13., a 18. és 19. is hasonló képet mutatnak: kisebb arányú szociáldemokrata, nagyobb arányú néppárti visszaesés és jó 10 százalék körüli szabadság- párti szavazatnyereség. Csák nem képzeli, hogy szeretem Holdért? — kérdezi a Iközéppolgárs ágiból való bécsi hölgy, miután elmondja, igen, a Szabadságpártra szavazott, ő is, baráti köre is. Déhát a két nagyot ésZhez kell Valahogy téríteni, s mi egyéb eszköze lehtene erre a választópolgárnak? Hogy ez veszélyes játék? Hogy mire észbékatp a jabbérzésű polgár, Ausztria e szélsőséges nézetéket valló új politikái üstököse már túl nagy hatalmat mondhat majd magáénak? Hogy a világ nem szereti, ha ezen a tájon az 'idegengyűlölet az állami politika rangjára emelkedik? Ugyan, legyint ismerősöm, inem ljut el odáig a dolog. Tény, hogy a Bécset illető dűntésék- 'be Háideré'knék máris túl nagy Ibeleszálásuik van. S Erhard iBusék néppárti vezér talányos nyilatkozata ellenére még nem biztos, hogy a bécsi földrengés nem rázza-e meg a nagykoalíciót is. Szászi Júlia LONDON: Boldogan játszik a 3 éves Max az 1900-as lokomotív korhű modelljével. Az üzemképes gépet 300 hasonló tárggyal november 21-én értékesítik egy aukción. A képen látható gőzös kikiáltási ára több mint 300 ezer dollár. MTI telefotó Új lengyel nyugdíjtörvény Dánia, az elfeledett Nemigen politizál, «lejöl él A kommunizmus eszméje kísért az új lengyel nyugdíjtörvényben — állítják a lengyel topák olvasói levelei és a kommentárok többsége. A közönségesen csak Janosík-för- ivénynék (Jancsik a magyar Rózsa Sándor lengyel megfelelője) nevezett rendelkezés az 1992-es évre, téhát csak 'ideig lenesen kíván ja újra rendezni a nyugdíjukat oly módon, hogy elvesz a gazdcgok- Itól és Odaadja azt a szegéin yelfcnék. Bár a számítások eltérnek, élet belépésiével mintegy 1,5 millió ember nyugdíja csökken, több mint 3 millióé növekedni fog. Az átlagos növekedés 100-4 50 ezer zloty lesz. vagyis havi ezer forint, ami csak a létminimum alatt nyomorgóknál jelent igazán változást. Az új törvény nem a volt rendszer kiváltságosait kívánja megfosztani priviilégiiumiáik- tól, mivel azokat külön törvény vette el tőlük még a múlt év májusában. A mostani szabályozás alapján sokuknak éppen nőni fog a nyugdíja. Edward Gierek, a kommunista párt egykori vezetője például mindössze 1,9 millió zlotyt kap, ami pontosan a lengyel havi ipari átlagbér. Második embere, Jan Szydlak, 1,7 millióból él. Az igazán kiemelkedő nyugdíjaik birtokosai ma mérnökök, hajóskapitányok, művészék, ügyvédék és bányászok. Az új törvény alapján gyakorlatilag 2,6 'millió zlotyra maximálják a nyugdíjakat. Barabás T. János IHa azt mondom: Dánia (talán), azt mondod: Hamlet. Semmi mást. Magyarország nem sókat tud Dániáról. Hónapókig nem szerepel a híreidben, csak akikor hallat magáról, ha fontosabb nemzetközi találkozó, vagy poiittikus- látogatás színhelye. Dánia az európai kontinens északi csücskén nemigen politizál, osak él. Méglpedig jól. 'Ebben nagy része van annak, hogy 1973-ban belevágott albba, amlnék szomszédai ez idáig ellenálltak: tagja lett a nagy európai gazdasági uniónak, az akkori Közös 'Piacnak. Bár az egy főre eső hazai termék megközelíti az évi 22 ezer dollárt, a Dániába érkezőt meglepheti, hogy a siköndlnáv típusú jólét itt nem igazán látványos. Az utcáikon gyakran látni „szocialista" autókait: Ladás vagykis 'Polskit venni nem szégyen, inkább a magas adók miatti kényszer. A dánok nem islkü- 'lönösébben „elegánsaik”, jórészt a praktikus, sportos divatnak hódolnák. A magas adók felverik az órákat is. A külföldinek alaposan pénztárcájába kell nyúlnia, ha jól akar itt élni: egy kávéért például — átszámítva — alkar 150 forintot is kifizethet egy szerényebb kávéháziban. 'Magúik a dánok mondják: aki Koppenhágát látta, mindent látott. A főváros bájával, színes, nyüzsgő forgatagával ugyanis egyetlen más dán város sem versenyezhet. A vidélf élete olyannyira nyugodt, hogy a külföldi számára már-már unalmas. Magyarország és Dánia sok mindenlben hasonlít. A kis terület és népesség hasonlósága mellett néhány statisztikai adatban sem állunk távol egymástól. Paradox módon azott jól működő egészségügyi-szociális rendszer sem képes letörni a „fekete” mutatókat. Az utóbbi évékben a dán lakosság is folyamatosain fogy, az ezer lókosra jutó válások száma pedig még a rendkívülinek számító magyar adatot is meghaladja. 11,5 ezrelékes halálozási aránya a legma- gásabb az Európai Közösségek országai között, az ön- gyilkosságok arányait tekintve pedig közvetlenül az európai listavezető Magyarország után következik. A nálunk neuralgikus pontnak számító közbiztonság viszont Dániáiban igen jó. Nem tudni, hogyan csinálják: rendőrt nem látni az utcáikon — még közlekedésit sem — de éjjel két órakor a legsötétebb parkban is bátran sétálhat bárki. A helyiéklkel könnyű szót érteni dón nyelvtudás nélkül is, Imivel szinte mindenki beszél angolul. Egy falusi buszsófőr- höz is bátran odafordulhatunk, szaibatos angolsággd fog útbaigazítani, Ha valami zavarhatja a kontinentális európait, az az „északi idegenség”, a Közép-Európábon szokatlan távolságtartás. Csizmadia Csilla Rushdie ezeregy éjszakája Ma is retteg rejtekhelyén Hétfőn letelik az ezredik éjszaka és az ezredik nap azóta, hogy a néhai Khomeini ájaitoMáh, Inán vallási vezetője kimondta a halálos ítéletet Sahmü'n Rushdie, Angliában élő indiai születésű perzsa íróra, „Sátáni versék" című regényéért. Rushdie azóta is Angliában él, de hogy hol, ázt csak ő meg a testőréi tudják. Ma is éppúgy retteg, mint az első napon. Ezer napja csak kétszer mozdult ki pár órára rejtekhelyéről, őrök kíséretében, óvatosan. Felesége elhagyta, ideje magányban telik, pokol minden perce. És újabban úgy tűnik, mór a ibusZke brit kormány sem támogatja úgy, mint rég. „Tájékoztatom a világ nemes iszlám népét, hogy az Iszlám, a próféta és a Korán ellen támadó „Sátáni versek” könyv szerzője és mindazok, akik közreműködnék kiadásában, halálra vannak ítélve" — hangzott Khameini fátyolos hangon elmondott verdiktje a teheráni rádióban 1989. február 14-én. Azonnal önkéntesek jelent- kezték, hírek terjedték el gyilkos és öngyilkos kommandók (Európába utazásáról. Sókóig nem történt semmi. Aztán a könyv olasz fordítóját megtámadták, később pedig — idén júliusban — japán fordítóját megölték. Rushdie és könyve egyszeriben világhírű lett, de az író italán szívesen nélkülözte volna ezt a népszerűséget. Pedig a Margaret Thatcher verette brit kormány is kiállt mellette: megszakította a diplomáciai kapcsolatot Iránnal. Csakhogy újabban a brit kormánynak mintha már nem (enne ínyére a Rusihdie-ügy. Irán végtére is szövetséges volt az öböl-háborúban, előzőleg, tavaly ősszel fél is újították a brit— iráni kapcsolatokat, most pedig a túszügy megoldásában van szükség 'Teherán együttműködésiére. Rushdie t igazából Csak a „Salman Rushdie Campaign” mozgalomba tömörült hírességeik, írók, sZínészék, volt politikusok támogatják. Még ők sem tudják, hol van Rushdie — az író telefonon érintkezik barátaival. De a mozgalomnak megvannak a korlátái. Az ezredik napról kisebb tüntetéssel akartaik megemlékezni, de ezt lemondták, mert — mlint hírlik — a brit küliügyminisz- tóriium rájuk szólt: a tüntetés hátráltatná a libanoni iszlám szélsőségesék fogságában levő utolsó brit túsz, Terry Waite fciszábadftcsát. A mozgalom azzal vádolja a kormányt, hogy Immár le alkarja Íratni Rush- diet. Emlékeztetnek: nyilván kormányforráisoík már tavaly év végén kiszivárogtatták különböző éjságoknak, hogy milyen sokba kerül az író őrzése, ellátása. Sokan el is távolodtak Ruéh- die-tól. Volt, akit megzavart, hogy az író tavaly karácsonykor fennhangon bocsánatot kért az iszlám világtól, és hit- val ló mohamedánná szegőd ott. IMások egyetértenék Marianne Wüggins-iszel, az író hűtlen feleségével, aki azt veti Rushdie szemére, hogy „az utóbbi'években nem sokat foglalkozott irodalommal, ónnál többet saját magával.” Pedig ez utóbbi vád nem helytálló. Rushdie tavasszal éppen azért jelent meg 1989. február óta első íZben a nyilvánosság előtt — egy londoni 'könyvesboltban, testőrök gyűrűjében —, hogy új gyerekkönyvét, a ,,'Hanuo és a mesék 'tengerét” dedikálja. Később, .szeptemiberben, hasonló körülmények között részt vett a Brit (írószövetség ünnep ség'én, amelyen átverte a szövetség kitüntetését a könyvért. Köny- nyek között fordult ez alkalommal a Dorchester szállodáiban összegyűlt írókhoz: „'Remélem, továbbra is támogatnak, hangot adnak undoruknak, és nem törődnek bele, hogy valakit egy könyvért meg lehessen ölni". (Mit telhet a maradék Rulsh- die-mozgalam Rusbdie-ért az ezeregyedik nap utón? Továbbra is küzd, hogy senkii ne szákijain hozzá a fenyegetés és c félelem újabb ezeregyéjszakájához egy könyv miatt. Csakhogy most már a kormány támogatása nélkül teszi észt. Mészáros György
