Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-17 / 315. szám

Az Év lakóháza az év sztorija lesz? Borza Endre építész Fotó: Proksza László Különös ház, két különös homlokzat néz a Dunára Mo­hácson, a Tolbuhin utca sar­kán, a komp közelében. Az egyiken az erkély profilnézete hamisítatlan hajóorr, a két ablakszem, az erkélyosztás, a fölfutó falrizalit mintha a vi­torláktól dagadó árboc csú­csáig futna. A fehér szegélyű ablakok Szentendre házaira emlékeztetnek. A tengerzöld színezésnek keretet adó, hó­fehérrel jelzett ornamentikus rendben a mediterrán derű és a fölsejlő magyaros motívu­mok ötvöződnek. Még különösebb a ház szü­letése. — Gondolhatod, egyszeresek kapok egy telexet, hogy va­lami méreteltérés van! — mondja nevetve a szerző, Bor­za Endre építész, az „Év la­kóházának" szellemi konstruk­tőre. — Ebből tudtam meg tu­lajdonképpen, hogy a tudo­másom szerint csak papíron létező házat már építik! Csak „...veszek neki az engedélyezési tervek ké­szültek el, a kiviteliek nem - de még ennek is külön törté­nete van. A vízügy először megépítette a támfalat a Du­nának ezen a szakaszán, az­tán kiderült, hogy a két épü­letből le kell csipni két-két métert, hogy az út is elfér­jen. A tervekre a Kövizigtől kaptuk a megbízást, de a ki­vitelezést a helyi „Elán" kis­szövetkezet vállalta.- A lakók repeshettek az örömtől. — A kisebb ház, Szücséké össze is roskadt, amikor bon­tani kezdték, Szekeresék há­za pedig 1986-ra készült el nagy fáradsággal! És most meg kellett rövidíteni a tor­tát... Ugyanis mindketten cukrászok. Ma már büszkék ezekre a lakásokra, tágas lett, újjászületett az egész. egy spánielt”- És ki tulajdonképpen Bor za Endre? — Pécsi vagyok, harminckét éves, tizenegy évig Budapes­ten éltem, most nősültem, négyhónapos fiam van. 1989- ben jöttem haza, Dévényi Sán- dorék irodájában dolgozhat­tam. Öt én nagyon nagyra tartom, sokat köszönhetek ne­ki. A műszaki egyetemet fél­behagyva, ácsként is dolgoz­tam egy évig, hogy legalább tudjam, mi a coll, meg egyéb. Később a filmgyárban díszle­tezőként egy kicsit részese le­hettem annak, hogyan csinál­nak filmet Bachman Gáborék, Vidovszkyék és társaik. — Dióhéjban ennyi az egész?- Azért egy-két jó döntést sikerült hozni az életemben, például, hogy mégis építész lettem, bár nagyon csábított, hogy egyszerűen csak az élet csavargója legyek. A másik az, hogy Masszi Palival megcsi­náltuk ezt a tervezőirodát. Masszi Pállal nagyon jól ki­egészítjük egymást. Ö egy nyelveket beszélő, tárgyalóké­pes európai, míg én egy vad­ember vagyok. Mi csináljuk a 2000 négyzetméteres Stuttgart Udvar- és üzletházat Szek- szárdon, az alsóőrsi Jacht Klu­bot — szoros határidejű, 100 milliós beruházás teljes lebo­nyolítással —, és mi készítjük Abaliget rendezési tervét. És ne felejtsd Kardos Vilmos nevét említeni, aki az Elánnal a mohácsi ház építését tud- tomon kívül, ismeretlenül vál­lalta. Az Év lakóháza-díj a pályázatot beküldő helyi ön- kormányzat szerződésbeli aján­lata alapján Kardos Vili a két lakó és köztem oszlott meg, úgy, hogy én ebből a negyedrészből veszek majd a Vilinek egy spánielt, mert nagy kutyabolond, a maradé­kot meg közösen elverjük va lahogy. Bóka Róbert A történész nem vállalja a spicli szerepét Dr. Varga László kaposvári bejelentése Nagy érdeklődés kísérte a héten Kaposváron megrende­zett országos levéltárosi kon­ferenciát. Dr. Varga László, a történettudományi intézet ku­tatója a mintegy háromszáz fős hallgatóság előtt érdekes bejelentést tett. Az évek óta az 1956-os forradalom törté­néseit, dokumentumait tanul­mányozó szakember mondani­valójának lényege körülbelül az volt, hogy a jövőben meg­válik kutatási területétől, még­pedig azért, mert érzése sze­rint a parlament által meg­szavazott számonkérési törvény kapcsán az általa feltárt do­kumentumok és tények is bün­tetőperek hivatkozási alapjává válhatnak. A* kutatót felszó­lalása után kértük meg, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — ön azt is megemlítette, a leendő perekben nem kíván kvázi spicliként közreműködni, ha ez a iközreműködés csak közvetett lenne is, minekutána az ön kutatási anyagait is fel­használhatnák a bíróságokon. Komolyan gondolja, hogy ab­bahagyja 1956 kutatását? — Igen. Fennáll ugyanis a veszély, hogy történelmi fel­dolgozások feljelentésekké vál­janak. — Úgy gondolja, hogy a je­lenlegi hatalom az ön kutatá­sainak eredményét is lelhasz­nálhatja a számonkérés kiin­dulópontjaként? Van erre le­hetőség egyáltalán? — Remélem, ennek azért jo­gi akadálya van, tehát, hogy nem tehetik meg. Garancia vi­szont nincs rá ... — önt mielőtt elkezdtünk beszélgetni, egy úr figyelmez­tette, számítson rá, hogy még ittj a konferencián provokálni fogják. Nem tart kijelentése esetleges következményeitől? — Nem hiszem, hogy tarta­nom kéne. Független állam­polgár vagyok, s történészként mindig arra törekedtem, hogy a történettudományt és a po­litikát szétválasszam egymás­tól. Persze, ha ennek nincse­nek meg a garanciái, a tu­dománynak kell meghátrálnia. Én legalábbis ehhez tartom magam.-pauska­Aac áremelés biztosi... Tej- és húskörkép hárem megyéből Ismereteink szerint hamarosan országos szintű tej- és húsár emelésre kerül sor. Regionális Ikörképünk bizonytalanságot tűk röz. Egy valami biztos, a tűr igaz. Igen is, meg nem is. Rövi­den így foglalhatnánk össze a húsáremeléssel kapcsolot- bon Baranya megyében meg- megfogaimazott szándékókat. Az már biztos, hogy a Mö- biusz Húsipari Vállalatnál el- kerüiihetetlennék látják az átrak 10-15 százalékkal törté­nő megemelését, csupán azt fontolgatja a vezetés, hogy mi­kortól érvényesítsék a maga­sabb árakat. Brun lózsef vezér- igazgató szerint az átárazás már november végén valószí­nű, ugyanakkor azt is elmond­ta, hogy a sertéshizlal ók de­cembertől várhatóan 1—1,5 százalékkal többet kapnak majd tőlük az alapanyagért. Ami pedig a baranyai „ne­met" illeti: Vélhetően o kisebb húsüzemek (legalábbis egy ré­szük) megpróbálja tartani az eddigi áraikat a tőkehús vo­natkozásában, vagy legalább­is enyhébb mértékű emelésre voksolnak. A Baranya Megyei Tejipari Vállalatnál Balog János, mű­szaki és kereskedelmi igazga­tóhelyettes szólt a várható jövőről. Mint mondotta, hiva­talos álláspontjuk még nincs a termelői áraik emeléséről, ám az állami támogatás le­építésének terheit nem tud­ják magukra vállalni. — Ez évben 130 millió fo­rint volt a fogyasztói árkiegé­szítés cégünknél a tejre, vajra, vajkrémre és étkezési túróra. Tehát árat kell emelnünk. A Somogy Megyei Tejipari Vállalatnál Szabolcs Imre igaz­gatóhelyettestől megtudtuk, hogy az állami támogatás tel­jes megvonása esetén átla­gosan 30 százalékkal is nő­het a tejtermékek ára. Végle­ges döntés még nincs, hi­szen a konkrét áraikat befolyá­solhatja az is, hogy a felvá­sárlási árak miiként alakulnak. A helyzetet bonyolítja, hogy a még korábbi áremelések miatt a fogyasztás csökkent, ugyan­akikor viszont Somogy megyé­ben jelentős raktárkészlet nem halmozódott fel. A Kaposvári Húskombinátnál minden bizonytalan. Kétségte­len tény, hogy most nem eme­lik a hústermékek árait, ezt az információt viszont abból szűrtük le, hogy a napokban Ibekövetkezett igazgató-váltás és az egység szervezeti át­alakítási folyamait miatt min­den bizonytalan. Mindeneset­re Berek Péter igazgatóhelyet­tes elmondta, hogy minden­féle változásról időben tájé­koztatják majd a sajtót. A Tolna Megyei Tejipari Vállalatnál még nem tudtak pontos adatokat mondani a te j á reme l éssel kapcsolatban. A vállalat vezetése december 15-lán dönt véglegesen arról, 'hogy minden termékük drágul­jon-e, vagy csók azok, ame­A tej megvétele a kisnyugdí­jasoknak most is gondot okoz Fotó: Kóródi Gábor lyektől megvonták az állalmi támogatást (tej, vaj, túró). Csontos Ervin kereskedelmi elő­adó azt mindenesetre biztosra veszi, hogy az áremelést kö­vetően jelentősen csökkenni fog a kereslet a tejtermékek iránt. Az esetleges felesleget, csalk úgy mint eddig, tejpor és vaj formájában tárolják majd. Mint jósolta, az árak emelke­désével a minőség javulására nem számíthatunk, bár a Tolna megyei tejtermékek eddig is elismert minőségűek voltak. A Szekszárdi Húsipari Vál­lalat a tervek szerint csak 2 hét múlva emeli árait. A dön­tést követően a jövő héten kül­dik ki az új áraikat a boltók­nak. A drágulás várhatóan 20 százalék körül lesz. B. N.-B. L.-P. V. Fegyverek és konyakok Leszerelő határőrök Drávaszabolcson Ezen a napon béke volt odaát. Itt vagyunk, a dráva- szabolcsi határ környékén. Szerda ez a nap, az „öreg” határőr sorkatonák leszerelés előtti utolsó napja. A pécsi határőrkerülethez tartozó őr­sökből 252, sokat tapasztalt sorállományú lett civil. Ta­pasztalt, pápalátogatáson és jugoszláviai eseményeken edzett fiatalember. A négy határőr közül, akikkel most beszélgetek, csu­pán egyik mondhatja ma már civilnek magát, Kern János. Matoricz Jácint, Dékány At­tila és Joó Gábor még feb­ruárig marad. Nem volt nagyobb a for­galom, mint egy átlagos hét­köznapon, mondják a fiúk, a pápalátogatással összefüggés­ben. Sokkal több emberre szá­mítottak annak idején, hiva­tásos határőrökkel is megerő­sített ügyeletet tartottak. Volt azért dolguk közben is, már tartott a jugoszláviai pol­gárháború, mindannyian ad­tak szolgálatokat ebben az időszakban. Kisebb hangzavar támad odakinn, az átkelőhelyen. Ki­derül, valakinek most nem jött be a konyakút. Tudnivaló, hogy megszervezetten járják a környező jugoszláviai települé­seket a magyarhoni konyak­hozók. Egy autó Drávasza- bolcsnál, egy a jugoszláviai oldalon, egy pedig ingázik, akár naponta harminc—negy­venszer is, hiszen egy ember egyszerre, mondom, egyszerre csak egyetlen liternyit hozhat. És mennek, mennek az autók autótól autóig a 150—180 di­náros literes konyakokért, jó üzlet ez ilyen mennyiségben. A jugoszláviai háborús hely­zetről beszélgetünk a négy fiatalemberrel. Történeteket ké­rek tőlük, akik legközelebbről láthattak néhány dolgot a környékbeli eseményekről. Elmondják, a legnehezebb az az éjszaka volt, amikor először eloltották a híd vilá­gítását, majd megszólaltak odaát a szirénák, világítóra­kétákat lehetett látni, aztán robajokat hallani, hatalmas robajokat. Az első húsz perc telt el félelemben, igazi ha­lálfélelemben, mondja egy­szerre a négy, akkor egyéb­ként szolgálatban lévő fiú. Az­tán abban legalábbis bizto­sak voltak, hogy nem jön­nek át. Hozzáteszik, itt, a drávasza- bolcsi határátkelőhelyen so­sem volt szükség arra, hogy bárkit felszólítsanak: Állj, vagy lövök! A fegyverekről kezdünk be­szélgetni. Az év nyarán szin­te naponta próbáltak átvinni fegyvereket magánszemélyek Jugoszláviába. Mit átvinni, át­csempészni. A félelemről váltunk még néhány szót. — Nem mondtuk ki, de természetesen féltünk a szolgálatban valamennyien. Ügy éreztük viszont, hogy olyan jó az összetartás itt, a hatá­ron, hogy bármi történjék is, kiállunk egymásért. Akinek ez utóbbi mondatok idillikusnak tűnnének, kérjük, tegyen egy próbát egy szolgálatra a ju­goszláv—magyar határon — fe­jezi be Kern János. (bozsik) Testes, vastag borok helyett a kellemesen könnyűt keresi a piac Ha rossz a dugó, meghal a bor Zwack Péter a minőségi bortermelést szorgalmazza European Wine Producers Ltd. néven vegyesvállalatot ho­zott létre Zwack Péter a mő- csényi Völgység Népe Tsz-szel magyar minőségi borok előálllí- tására és exportálására. A Szekszárd mellett található 106 hektáros telepített szőlősben fehér fajtákat: Zöld vételiéit, Traminit, Irsai Olivért, Char- donnöit, illetve a pirosaik kö­zül Kékfrankost, Zweigeltet, Kadarlkát, Caibernet Sauvig- nonit, Cabernet francot, Kék- oportót szüreteltek már az idén és még mintegy 120 hektáros terület vár betelepítésre. Zwack Pétert mint társtulaj­donost kérdeztük, honnan jött a gondolat, hogy bortermelés­sel foglalkozzon? — Régi szerelmem a bor, 20 évet éltem Olaszországban, Fi­renzében, ahol a világ leghí­resebb bortermő vidéke, Chi­anti található. Itt szerettem meg a jó bort, kötöttem isme­retséget az összes termelővel, segítettem az olasz bőrök nép­szerűsítésében. Szerintem egy ország hírneve és varázsa só­ikat függ a nemzeti ételeitől és italaitól. Sajnos, tragikus a magyar bor hírneve külföldön, senki nem hajlandó pénzt köl­teni magyar borra, ha csak nem nagyon olcsó. Ezen sze­retnénk változtatni azzal, hogy olyan borókát kezdünk termel­ni Magyarországon, amelyeket külföldön is el lehet adni.- Ki irányítja a termelést? — A viliág egyik leghíresebb olasz bortermelője, Marchese Antinori beleszeretett ebbe az ötletbe: miért ne lehetne meg­mutatni a világnak, hogy Ma­gyarországon lehet jó minősé­gű bort termelni? Másfél évig jártuk az országot, amíg meg­találtuk ezt a mőcsényi terüle­tet. A termelést egy ölasz és egy magyar szakember irányít­ja.- Idén már szüreteltek? — Igen, ’92 tavaszára már szeretnénk 50 ezer paladk jó minőségű fehér- és vörösbort piacra dobni, 25 ezret itthon, 25 ezret külföldön értékesíte­nénk, elsősorban Németország­iban, Ausztriáiban, Sváíjdban, Angliáiban, Kanadában és az 'Egyesült Államokban. Szeret­nénk, ha a tényleg minőségi magyar boron keresztül egy ál­talános magyar életstílust tud­nánk eladni külföldön. 10 év alatt tervezzük felfuttatni a ter­melést 1 millió palackra. — Mennyibe kerülne egy üveg, milyen fogyasztói réte­get céloztak meg? — Most egy üveg magyar bor 100 forint körüli áron kap­ható, mi 140—150 forintért ad­nánk a garantáltan magas minőségű bont.- Mi az újdonság az önök eljárásában? — Alapvetően könnyű boro­kat állítunk elő, az eddig megszökött testes, vastag ma­gyar borokkal szemben. Leg­fontosabb a szőlő minősége, kevesebbet termelünk egy hek­táron, mint a mostani termés­átlag, de azon jó minőségű szőlő terem majd. Aztán nem mindegy például, hogy miilyen dugóval zárjuk le a palackot, mert ha rossz a dugó, a bor meghal. Szeretnénk példát mutatni, illetve segítséget nyújtani nem csak a termelést illetően, hanem a palackozás, csomagolás, szállítás és for­galmazás területén is. Hajdú Zs. vasamapi3

Next

/
Thumbnails
Contents