Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-16 / 314. szám

199t. november 16., szombat uj Dunántúlt napló 11 At lnfp&ndxifli toirosflisSom Maxwell-sztori Iból, amelyet nyolcvan német inú MCC-csoport papírjainak ostromolt. Kitüntetést kapott, kereskedelmét felfüggesztették Feleségestül Angliában telepe- a londoni tőzsdén az alapító ídett le. „Én választottam Ang- halálhírére. Két -nap múlva, a Hát, de Ti csak itt születte- jegyzés felújításakor a Mírror- tek" — szokta volt mondogat- csoport részvényei emelkedtek, jni az angoloknak. És meg- pz MCC-é estek. Az utóbbi alapozta birodalmát. A legen- ugyanis 1,4 milliárd fonttal da szerint a semmiből lett tartozik a hitélező bankoknak. Maxwell földi maradványait a múlt vasárnap helyezték örök nyugalomba Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén Sajtó- és kiadói vállalatbiro­dalma évi 9 milliárd fontot forgalmaz, de ezzel nem elé­gedett meg, és ráadásul meg az izraeli titkosszolgálat, a Moszad ügynöke is volt. Sőt, ezredesi rangot viselt a szov­jet KGB-ben. Sőt, nem is halt meg a hét elején a Kanári- szigetek közeiéiben, 15 millió fontot érő yachtjáról a ten­gerbe zuhanva, hanem csak megrendezte saját távozását az élők sorából, s valójában már Dél-Am éri kában üdül, új személyiséget öltve. Ez csak (néhány a Róbert Maxwellről a -választott hazájában, Nagy- Britanniában mostanában ter­jengő híresztelések között. ▲z Olajfák hegyén Robert Maxwell földi marad­ványait vasárnap eltemették ■Jeruzsálemben, az Olajfák he­gyén, kilátással az ódon vá­rosfalra, az Al-Aksza mecsetre és alapzatára, mely az ókori zsidó szentély köveit őrzi. A néphit szerint a Messiás el­jövetelekor az élők felhő szár­nyán, a halottak — feltámad­ván — föld alatti utakon jut­nak Jeruzsálembe, hogy együtt örvendezzenek a paradicsomi időkön. A leghamarabb persze azok érnek oda, akik eleve közel vannak. Ezért a legdrá­gábbak Izraelben az Olajfák hegyén levő temetkezési he­lyek. Makwelll családja meg­engedheti az apának ezt a luxust. Felesége, a 70 éves francia asszony, Elisabeth Maxwell (született MeynOrd) és hét élő gyermeke gyászolja. Egy fia autóbalesetben, egy lánya pe­dig kiskorában fehérvérűség­ben meghált, -még évtizedék­kel ezelőtt. Róbert Maxwell ki­rályként uralkodott a család­ban, kemény szigorral, sok számonkéréssel, fegyelmezéssel nevelte gyermekeit. „Ha csak rámnézett, már szültem” — emlékezett Elisa­beth asszony, aki 1945-ben, (Párizsban találkozott a brit hadsereg egyenruháját Viselő ■Robert Maxwellel. Akkor még Jan Ludwig Hochnak hívták. A Felvidéken született, zsidó pa- rasztcsaládból (innen volt sze­rény magyár nyelvtudásé is). IA kilenc tagú családból kettőt hagyott életben a holocaust. „Kötelességemnek éreztem, hogy új családdal kárpótol­jam” — mondta Elisabeth Maxwell. Robert Maxwell 1940-ben menekült el a németek meg­szállta Csehszlovákiából, s fia­tal korára tekintettel a brit Pioneer hadtestbe állt be. 1944-ben Hollandiában kimen­tett egy brit katonát egy hóz­dúsgazdag, bizonyságul a szabad lehetőségekre. De ez a legenda nem igaz. Á birodalma Azzal kezdődött, hogy fele­sége családja 100 ezer font­nak megfelelő összeget jutta­tott kezéhez az esküvő alkal­mából (ennek mai vásárlóérté­ke 2 millió font). Maxwell (nem költhette el a pénzt, de befektethette: létrehozta a Pergamon alapítványt és ki­adóvállalatot. Ennek emlékét ma is őrzi a Maxwell-alapít- vőny, mely a liechtensteini adóparadicsomban van beje­gyezve. E köré épült lassacs­kán az a birodalom, melynek szövevényeit — írta a Financial Times — Maxwellen kívül ta­lán senki sem érti, ő pedig sírba vitte tudományát. Az alapítványhoz több áttételen át kapcsolódó két tőzsdén jegyzett vállalatkolosszus, a iMaxwell-jéghegy mai látható két csúcsa: a Mirror Group ■Newspapers újsógcég (1984 óta épült, akkor vette meg (Maxwell Igen erőszakos akció­iban a Daily Mirror című brit bulvárlapot), és a Maxwell Communication Corporation, kiadói vállalkozás. (A Mirror Group Newspapersé a Má­ig yar Hírlap és az Esti Hírlap 50,1 százaléka). Mind az 51 százalékos Max- well-tu1ajdonú Mirror-csoport, mind a 68 százalékos tulajdo­Jgaz, a Mirror-csoport tartozá­sai sem csekélyek. Az Észak- Amerikától Kelet-Európán és Izraelen át Afrikáig terjedő Ma x we 11 - sa j t óé rd e k e I tsé gek tel­jes adóssága talán 2,5 milli­árd fontot is kitesz, de hogy éz miként jött össze, és ho­gyan fogja törleszteni a két utód, lan és Kevin Maxwell, az alapító két üzleti érzékű örököse, azt még senki sem tudja, talán maguk sem. Re­ménysugár, hogy a bankoknak nem érdekük a Maxwell- birodalom megostromlása, ímert vele omolhatnak falaik. Maxwell halálhírére nemcsak a Maxwell-papírok, hanem szinte minden nagy angol (bank részvényei Is estek a tőzsdén. Maxwell sorsa arra int, 'hogy nincs kapitalizmus tőke (nélkül, de ne legyen tőke el­lenőrzés nélkül — írta a hét végén a The Economist című brit gazdasági hetilap, a sza­badpiaci szellem bajnoka is. Ki ellenőrizte, mit csinált (Maxwell? Senki, s az ellenőr­zést lehetetlenné is tette érde­keltségéinek áttekinthetetlen felépítése, melyhez a két óriás­vállalaton kívül számtalan más Idegenforgalmi, repülési cég, (újság, sőt, vagy öt angol és izraeli futballcsapat, és egy Időben egy izraeli elektronikai cég, a Scitex is tartozott. (A Scitex vezetője történetesen Jaír Samir, az izraeli kormány­fő fia). „A brit vasutak kelet­angliai hálózata valószínűleg áttekinthetőbb, mint Maxwell úr üzleti összevisszasága" - mondta egy szakértő. Tudta -e Maxwell maga, mit csinál? Beosztottai emlékeztek: hihetetlen ötletekkel szólt 'bele az újságszerkesztésbe, nem tűrt ellentmondást, válogatás nélkül kirúgott mindenkit, aki ellentmondott. Csalk a bátor kiállást kedvelte, az ilyen em­bereket zárta szívébe. Híresztelések Ki ellenőrizte Maxwellt? Le­het, hogy tényleg segítette az izraeli titkosszolgálatot? A hí­resztelések már (halála előtt három héttel lobra kaptak, egy brit konzervatív párti kép­viselő parlamenti interpelláció­ja nyomán. A képviselő, aki korábban maga is írt (kém- történeteket, megkérdezte, mit szól a brit kormány egy Ame­rikában megjelent könyv állí­tásához (írta Seymour Heirsh, a címe: The Somson option), miszerint a Daily Mirror kül­politikai szerkesztője, Nicholas Davies a Moszad ügynöke, azomlkíVül feg yveiikereskede lem - mel is foglalkozott. Davies ta­gadott, Maxwéll (beperelte az amerikai szerzőt és kiadót és mindenkit, aki hitelt adott az állításoknak. Ám néhány na­pon belü'l kiderült, hogy Da­vies elhallgatta egy gyanús amerikai útját főnöke elől. Maxwell azonnal kirúgta Da- viest, és egyre idegesebb lett. 'Pihenni, gondolatait össze­szedni utazott a Kanári-szige­tekre, óm a jelek szerint ez az izgalom végzett vele. Halála után tovább gyűrűz­tek a híresztelések. Egy bizo­nyos Ari ben Menashe, volt Mosza d-tisztvi selő, jele n leg Ausztráliáiban él, azzall hoza­kodott elő, hogy Maxwell mo­sott tisztára vállalati pénz­ügyein át egyes összegeket, amelyek izraeli szervezésű irá­ni fegyverszállításokból szár­maztak, mlég a nyolcvanas lévek közepén. Ben Menashe szerint a fegyvereket Samir izraeli kormányfő és Bush akkori amerikai alelnök jó­váhagyó sóval Lengyelország ­ban, Jugoszláviában, Észa'k- Koreóbon is Vietnamiban vásárolták lírán sióméra, s Maxwell üzleti percentet is zsebrevágott. Ben Menashe megpendítette, hogy talán az Izraeli titkosszolgálat végzett Maxwellel, nehogy minden ki­derüljön. Az izraeli kormány szédelgőnek minősítette Ben Menashét, de Seymw Hersh, az amerikai szerző köziben már jelezte: hamarosan új értesülé­sekkel áll elő, melyek Maxwell és a Moszod kapcsolatait bi­zonyítják. Állítólag Maxwell­nek szerepe volt MordeChaj Vanunu elrablásában és Tel AviiVba csempészésében is — ezt a férfit azért keresték az izraeli hatóságok, mert eladta •az izraeli atomtitkot a The Sunday Times című brit lap­nak, mely egyébként Maxwell fő riválisa, Rupert Murdoch tu­lajdonóiban van. Lehet, hogy Murdoch vágott vissza Maxwell állítólagos viselt dolgainak szellőztetésével ? Hi ölte meg? Maxwell egyébként csak az utóbbi években, öregedvén ta­lált vissza egykori zsidóságá­hoz. Állítólag tavaly beszélt először családi körben arról, hogy az Olajfák hegyén akar Végső nyugovóra térni. Nem sejtette, hogy kívánsága ilyen hamar megvalósul. Maxwell 1964 és 1970 kö­zött a brit Munkáspárt parla- |menti képviselője volt, és egy izraeli újságcikkben egyszer így nevezték: „Maxwell, a zsidó képviselő". Robert Max- wélll felháborodottan tiltako­zott, mondván, hogy az ang­likán egyház tagja. Megtérése és dúsgazdagsága sem válasz­totta el azonban politikai vá­lasztásától: egész angliai éle­tében a Munkáspártot támo- (gatta. Azt tartotta, hogy er­kölcsi kötelessége, nyomorúsá­gos gyerekkora okán. Tízéves koráig nem volt cipője sem. A Daily Mirror az egyetlen befolyásos brit független lap, amely bevallottan támogat politikai pártot, s nevezetesen a Munkáspártot. (Más lapok is támogatnak pártokat Angliá­ban, csak nem vallják be), ez (mindig is a Daily Mirror ha­gyománya volt, és Maxwell büszkén folytatta a hagyo­mányt. Mi, vagy ki ölte meg Max­wellt? Nem kizárt, hogy tény­leg tüdőödéma és szívinfarktus, amint a spanyol halottkémek lállítják, s nem a Moszad, (nem a KGB, nem a Cl A. Mészáros György ikkora a magyar magántőke? 500 milliárdra becsülik Egyre gyakrabban hallunk olyan nagy értékű üzletékről, amelyeket magyar mag án - tőkésék, illetve magántulajdo­nosok társaságai kötnék. Több milliárdos vagyonok halmozód­tak fel magánkézben. Komoly ipari üzemek vannak mór ma- g áfi tüla j'danlba n. A legismertebbek: Petrenlkó János, a Peko Művek, vagy Pintér József, a Pintér Művek tulajdonosa már nem egysze­rűen csók egy-egy gyárat, de valójában szerteágazó csopor­tos vállalkozásokat irányit. Nemrég röppent fel a hír, hogy magántulajdonosok közel 600 millió forintért megvásá­rolták az Ybl Bank részvényei­nek többségét és egy szintén magyar magántulajdonosi tár­saság vételi szándékot jelen­tett be az egyik legnagyobb magyar vállalatra, a Videoton­ra. Az, hogy mekkora nagyság­rendet képvisel a magántőke a gazdaságban, szinte meg­álló pithatatlam. Az adózási és egyéb szabályok erősen vissza­fogták a magánvállalkozáso­kat, pontosabban ösztönözték, hogy rejtett formákban, a fe­kete gazdaságiban fejlődjön. A Privatizációs Kutatóinté­zet Lábadozásunk évei című kiadványa kísérletet tett a magánszféra teljesítményének megállapítására és igen érde­kes eredményre jutott. A magánszektor már most másfélszer akkora eredményt mutat fel, mint az állami, mint­egy 2000 vállalata évi 100 mil­liárd forint adózott eredményt tud felmutatni. A 12 ezer ma­gáncég, illetve vállalkozó adó­zott, illetve az adózást kikerülő eredménye eléri a 150 milliárd forintot. A legfőbb ágazatok, ahol a írejtett jövedelmek kialakulnak: az idegenforgalom, a magán- építőipar, a vendéglátóipar és a kereskedelem. A 'szakértők szeriint az itt (kéletkező nem hivatalos devizabevétel eléri a (hivatalos idegenforgalmi bevé­teleik 2—3-szorosót. Ez mintegy 2 imiililörd dollár évente. Ezek alapján a ma­gánszektor íhaiszonhányada meghaladja a bankbetétek 'ka­matait — ami logikus, hiszen egyébként a bankban tartanák a 'pénzüket —, ez közei 50 mil­liárd forintos éves nyereséget jelent. A tapasztalatok szerint a imagánépítőipariban, a (könnyű­ipari bedolgozók körében, a vendéglátó ipatbain és a keres­kedelemben egy ibejelentett dolgozóra 4—10 be nem jelen­ített dolgozó jut. Abból ki­indulva, hogy a be nem jelen­tett dolgozók által termelt nyereség legalább akkora, mint a bejelentett dolgozókra ljutó, feltételezhetjük, hogy a mogónvá I la'l kozó sók adó zott nyereségének 4-10-szerese is lehet a valós nyereség. Ez az adózott nyereséggel együtt kö­zel 70 milliárd forint. A magánszektornak éves 150 milliárdos nyeresége van. Eb­iből 'következtethetünk a ma­gyar magántőke nagyságára iíis. Ahhoz, hogy évi 150 mil­liárd forint kamat keletkezzen a bankban, legalább 500 mil­liárd forintos betétre van szük­ség. Tehát a termelői és szol­gáltatási szféráiban működő magyar magántőke értéke megközelíti az 500 milliárd fo­rintot. német sorompó A küszöbönálló új év első napjától szigorúbbak lesznek a német állaim me­in ékülteket befogadó tör­vényei. Bonn lépni kény­szerült az országhatárokat elárasztó menekültinvárió I hatására. Az ideiglenes vagy állandó ott tartózko­dás reményéivel érkező menekültet a határ átlé­pése után azonnal tábor­ba, illetve. úgynevezett gyűjtőbázi'sra szállítják, s gyors eljárás keretében hat héten belül döntenek róla, maradhat-e, vagy vissza kell térnie oda, ahonnan jött. Esélye csalk annak lesz, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy ül­dözik őt addigi hazájában. A többség számára imütad a visszaút, s (állítólag még az elnyomott vallási-etni­kai csoporthoz vagy az üldözött politikai áram­lathoz való tartozás sem lesz ajánlás szándéka meg vaiásítása hoz. Mindez megnehezíti majd a harmadik világiból érkezők letelepedését is, ám a — jogosnak látszó — aggály a (kelet-európai áradatnak szól. Elsősorban a szovjet emigránsoknak. A valamikori elképzelés még tökéletesen megfelelt a Nyugat azon propagam- disztikus törekvésének, (hogy a kommunizmus országai­ból, Közép-Keletről érkezők számán is dokumentálhatja a politikai sraíbadságjo- gok hiányát Keleten. Mára a helyzet megváltozott, korlátokat kell szabni gazdasági okok miatt. Nem bírja a költségvetés, : leereszkedik tehát a né­met határsorompó. A mostani menekült mór ritkábban hivatkozhat po­litikai üldöztetésére, in­kább az éhség, a lakás­hiány szorongatja. Ami I a iközép-kelet-európai ré­giák kivándorlóit illeti — Magyarország, Cseh és Szlovák Köztársaság, Len­gyelország — a jobb kere­seti lehetőség húzóereje a szempont. Nincs kizárva, hogy ezekben az orszá­gokban hamarosan meg­honosodnak a jugoszláv vendégmunkások évtizedek óta ismerős életformái. Az I egész évben Nyugaton ke­ményen dolgozó munkás elegáns gépkocsin utaz­hat haza — víkendezni. Új szín a tömeges moz­gásban, o harcban álló felék földje, a széthulló- ban lévő Jugoszlávia, hi­szen az élet közvetlen fe­nyegetettsége miatt mene­kültjei valódi üldözötték. Nem csökken a Német­országiba törekvők száma. Ez az állam, amely dek­laratív módon — ám azért valóban humánusan —, a a Szovjetunióból emigrált zsidóknak is menedéket nyújtott, (bizonyára enge­dékenyebben fog bánni a legelmaradottabb terüle­tekről étkezőkkel ezután is. Tömegeket befogadni per­sze képtelen. A rendelkezések kiváltó I ökoi közt nem utolsó szempont az, hogy a né­met munkanélküliek foko­zódó ellenszenvvel figyelik azokat a betelepülőket, akik csupán a nagyvárosi ! 'bűnözés mutatóit ,,'javít- | jók”. Szélsőjobboldali cso­portok mind nagyobb- |( szómban egyesítenék olyan I elemeket, amelyek a szí- nesbőrű és más betelepü- ' lók ellen megtorló akció- I kot szerveznek. (HT PRESS)

Next

/
Thumbnails
Contents