Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-02 / 300. szám

6 aj Dunántúli napló 1991. november 2., szombat Sokat keres a bér-elit? Szeptemberijén dr. Kis Zoltán • SZDSZ-képviselő „Az egyes állami vezetők költségtérítésének szabá­lyozása" címmel interpel­lációt nyújtott be a 'mi­niszterelnökhöz. A címzett nevében — mint köztudott — a munkaügyi miniszter levélben válaszolt. A félig-meddig bizalmas — csak a képviselőkhöz eljuttatott — válasz tartal­ma sokakat érdekel. A Munkaügyi Minisztérium ugyanis ebben tájékoztat­ja a honatyákat az állami vezetők jövedelméről, ame­lyet összevet a gazdasági élet vezetőinek keresetével. Eszerint az állami vállala­tok vezérigazgatói átlago­san 90 855 forintot keres­nek havonta, közülük a 300 legnagyobb állami vállalat vezetőjének bérátlaga meghaladja a 208 ezer forintot. A szövetkezeti ve­zetők ártlagjövedelme 57 084 forint. Ebben a ka­tegóriában a 300 legna­gyobb szövetkezet vezetői­nek átlagos bruttó bére 138 232 forint. Felmérték az összes gaz­dálkodó egység — az álla­mi vállalatok, a szövetke­zetek, a társulások — veze­tőinek átlagkeresetét is. Ez országosan 69 479 forint, a háromszázas „top"-é 186 202 forint. A vállalkozások egyéb vezetőinek fizetései is ér­dekes arányokat mutatnak. A vezérigazgató-helyettesek és igazgatóhelyettesek ha­vonta 99 043, a főosztály­vezetők 85 021, az osztály- vezetők 58 567 forintot visznek haza. A Munkaügyi Minisztérium összeállítása megjegyzi, hogy ezzel szemben a minisztériumi főosztályvezetők havi át­lagjövedelme 64 554 forint. Az összeállítás közread­ja a legmagasabb fizetésű száz újságíró jövedelmének adatait is. Eszerint a fő- szerkesztők és helyetteseik bruttó jövedelme 58 299 forint, a szerkesztők és helyetteseik borítéka 51 228 forintot tartalmaz havonta, míg a lapter­jesztés vezető munkatár­sai 56 381 forintot visznek haza — természetesen a levonásokat nem számítva. K. T. Videogyártás, -forgalmazás, -kereskedelem Kalózok az összes vizeken A videopiaci témák legtöbbje határterület, nem csupán azért, mert a művészet és a kereskedelem összekapcsolása során gyakran a nívóssóg és a szinvonaltalanság, a műalko­tás és a fércmunka mezsgyéjén mozogva egyensúlyoznak o folyamat résztvevői, hanem azért is, mert a minden más szempontot megelőző anyagi érdek szülte versenyben nem ritkán éppen azok nyúlnak piszkos eszközökhöz, akik tisztes kis üzletük álcája mögött nagyban feketéznek a videopiacon. Az elmúlt évben Pécsett, a Kossuth Lajos utcában úthen­gerrel tiporták szét a kalóz­kazettákat Fotó: Läufer László Lopott mozikópiák A videogyártás. -kereskede­lem. -forgalmazás Magyaror­szágon is újabb kérdéseket vet fel Elsősorban a feketepiac okozta tarthatatlan helyzet a legfontosabb gond ma, vissza­szorítására próbáltak vállalkoz­ni azok, aki;k a tavaly alakult Videokazetta-kölcsönzők Orszá: gos Szervezete Egyesület tag­jaiként vállalták, hogy csakis legális kazettákat vásárolnak és forgalmaznak. Tény, ;hogy a becsületes szándék nem hoz­za meg a kívánt hasznot, hi­szen ők lényegesen hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek a fe­ketézőkkel szemben. Várták - és várják ma is —, hogy jogi­lag is rendeződnek a dolgok megszületnek a kívánt jogsza­bályok, törvények. Egyelőre hiába reménykednek. — Nem változott semmi ta vaiy óta - meséli elkeseredve Tálas János, a VIOOSZ pécs elnöke. — Mostani közgyűlé sünkön nem tudtunk lényege: eredményekről 'beszámolni. Na gyón sokan elvesztik a ked­vüket, akik pedig tisztessége sek akarnak maradni, azoknál nagyon nehéz. Törvény végül i mégcsak lenne, de be is kel lene tartatni. Mit lehet csinálni, ha látom, hogy jön a feketéző a luxusautóval, hallom, hogy mi a legfrissebb, legújabb kí­nálat?! Nem lehet versenyezni velük, hiszen a mozivédettség miatt fél évig elvileg nem sza­badna a filmet se videón, se 'kábeltévén bemutatni, sugár­zott adásban is csak egy év után. Ráadásul a műsoros ka­zetták még mindig nagyon drágák, s az első, aki a 'kísér­tésnek ki van téve, maga a tékás, aki sokszor maga is kalóz lesz és másolja a filmet ■feketén. A nagy cápáknak persze, mint hírlik, jobb berendezéseik vonnak, mint a hivatásosoknak, így hát van olyan fekete­kazetta is, amelyik minőségre is kiváló. Azt mondják, egy fo­Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának főnyomozója egy országos raz­zia eredményei nyomán el­mondta : — A hatnapos razzia során 216 eljárás indult, de mind csak szabálysértés lett. 16 650 video- és 5797 hangkazettát foglaltunk le, magyaroktól, kül­földiektől. Egyébként — bár nem ez a rendőrség fő pro­filja - hat-hét éve kezdtük a munkát a feketepiac visszaszo­rítására. Két nagy csoportról van itt szó, azokról, akik vá­sárokon árulnak, illetve akik kölcsönzőket üzemeltetve feke- iáznek. A nyilvános videovetítö- helyek, sőt az árusítóhelyek körül sincs minden rendben. A jogszabályi háttér hiányzik. Többféle visszaélés lehetséges, gyakran egy úgynevezett baráti kör leple alatt működik a feketemásolás, aránylag keve­seket érintve, de a szervezőt adómentes, szép jövedelemhez juttatva. A kazettahamisításnak külön­ben számtalan rafinált válto­zata van, attól a fantáziátlan megoldástól kezdve, hogy va­laki felülcímkéz néhányat, egé­szen addig a trükkig, hogy az egész szalagot kiszerelik, s a tokba a hamis másolatot csempészik vissza. Sós János szerint ami égetően szükséges lenne: „Jogilag kellene egysé­ges állásfoglalás, majd a kiadók között egy olyan jel­rendszer vagy jelölés, mely a hamisítást azonnal felfedezhe tővé teszi.” Ez utóbbi feltétel úgy lát­szik gyorsabban teljesíthető, hiszen már van olyan cég (Ma­gyarországon például a Mag- new), mely elektronikus máso­lásvédelemmel ellátott, külső­leg is feltűnően más kazettá­kat kínál a kiadóknak, forgal­mazóknak eladásra. Jó minő­ségben, olcsón. A gond csak az, hogy egyáltalán nem biz­tos, a kiadótól az új kazettára került filmet megveszik azok, akiknek készülne. Mert ha má­solni nem lehet, elveszik a fe­ketén szerzett haszon. Nem el­képzelhetetlen, hogy az ilyen kazettákat forgalmazó kiadó szélsebesen tönkremegy. És a kígyó most harap a saját farkába. Hodnik Ildikó repülőtértől páncélautóban. A legfrissebb kazettákat egyéb­ként már 2000 forintos áron is terítik a piacon, miközben hi­vatalosan egy műsoros kazetta átlagára 3500 forint. A házilag másolt ócska kazettákért csak 6—800 forintot kémek. Magyar- országon egyébként a fekete­piac forgalmát évente 1 mil­liárd forintra saccolják, részvé­telét pedig a legálishoz ké­pest 80 százalékra becsülik. Hatnapos razzia Elvileg mindenkinek közös érdeke lenne a kalózpiac visz- szaszorítása, a rendőri tapasz­talatok azonban mást monda­nak. Sós János, a Baranya „Á két gyermeket mi küldtük át a szomszédba..." Kapható minden, csak legyen pénze az embernek Sorra nyílnak Baranya tele­pülésein a maszek zöldség­gyümölcs boltok, a vegyeske­reskedések, a mini-ABC-k. Egy­re többen látnak lehetőséget a kereskedelemben. A butikok mellett szaporodnak az autó­alkatrész-kereskedések. A ki­sebb falvakban a magánboltok hiányt pótolnak, máshol a vá­lasztékot szélesítik. Igazi kon­kurenciát még nem jelentenek. Az állami és magánboltok árai alig térnek el. * Sásdon az utóbbi időben több kiskereskedés nyílott, töb­bek között a piactéren tíz. Na­gyobb lett a választék, és már azt is érdemes megnézni, hogy mi, hol kapható olcsóbban. A község központjában tavasszal újabb tíz üzletet szeretne nyit­ni az önkormányzat, amelyben helyet kapna például egy ke- nyérbolt, egy tejivó, egy zöld­séges-, egy papír-írószer-, egy ruházati bolt. A Hegyháti ÁFÉSZ sásdi ABC-je nemcsak a helybelié­Hég több kiskereskedés kellene két, hanem a környező telepü­léseket is ellátja.- A magánkereskedő arra törekszik, hogy ne legyen kára — mondja Kardos Jánosné boltvezető-helyettes. - Nekünk viszont el kell látnunk az em­bereket nap mint nap. Pénte­kenként — piaci napon — egy fiatalember kenyeret árul, ilyen­kor mi kevesebbet rendelünk, hogy ne maradjon a nyakun­kon. Azonban, ha nem jön, hiányzik az a mennyiség. A vevők meg reklamálnak, hogy kevés a kenyér. Ami most van, az egyelőre nem konkurencia. Az árakban nagy különbség nincs. Áru az lenne, hetente van valamilyen akciónk is, csak lenne az embereknek pénze, mert a vevő az kevés. A Sellye! ÁFÉSZ harmincöt település alapellátásáról gon­doskodik. Kovács Loránd ke­reskedelmi főosztályvezető el­mondta, hogy csak 3—4 köz­ségben jelent konkurenciát a magánkereskedelem. Az elad­hatóság miatt alacsonyabb ha­szonkulccsal dolgoznak, de a vásárlók még így is úgy érzik drága minden. Most nyitottak egy diszkontboltot is. Azonban csak azokat a termékeket tud­ják olcsóbban kínálni, amelye­ket közvetlenül a gyártótól sze­geznek be: a papír- és vegyi árukat, a szörpöket, borokat. A megkérdezett sellyei házi­asszonyok szinte egytől egyig drágának találták a boltokat, és hiányolták a különféle ak­ciókat. — Minél több magánkereske­désnek kellene nyílni ahhoz, hogy leverjék az árakat — mondja a Sellyei Szakmunkás­képző Intézet gazdasági veze­tője. — Pécsre járunk vásárol­ni, mert ott több a magáncég. A kft.-knél még alkudni is le­het, és az áraik is szofidab- bak. A Hankó és Társa Kft.- nél a jonatán alma kilóját 12 -16 forintért vettük, amiért Sellyén 30—35 forintot kértek. Helyben is megvásárolnánk mindent, ha csak egy—két fo­rint lenne az eltérés, de álta­lában 30—40 százalékkal ol­csóbban tudunk vásárolni Pé­csett. * Vajszlón is egyre több ma­gánkereskedés nyílik, az ára­kon még nem érződik a hatá­suk. Az áfész ABC-jében min­den, amire egy háztartásban szükség lehet, kapható. Hama­rosan egy diszkontáruház is nyílik. — Nincs autója mindenkinek, hogy elutazzon máshova bevá­sárolni — mondja az egyik ve­vő. - Itt mindent megkapok, amire szükségem van. Jók az ABC vezetői, mindent igyekez­nek beszerezni. * Az egyik boltban a papír­zsebkendő olcsóbb, a másik­ban a szalvéta, a harmadik­ban a mosószer. Mindenhol próbálnak a vevők pénztárcá­jához igazodni. A magánbol­tokban kédvesebbek, előzéke- nyebbek, de a legtöbb helyen alig tudnak valamit az árakból engedni. A vásárló meg csak bolyong az üzletek között és reménykedik, hogy egyszer megint elég lesz egy hónapra a mindennapi bevásárlásra bo­rítékolt pénze . .. Sz. K. A pécsi mentősök munkáját már az év eleje óta segítik a korszerű Toyota-mentőautók Fotó: Läufer László Az élet szolgálatában Az emlékek rendre maguk­kal ragadják, de a történe­teknek nincs vége azzal, hogy megtudjak, mi lett a beteg további sorsa. Lassan, a lé­nyeget többször ismételve ma­gyarázza, mi volt annál a mentésnél a leglényegesebb, aminek az elmulasztása akár végzetes következményekkel járhatott volna. Dr. Gavri János főorvosnak van, mire emlékeznie. Most, hogy közeleg az utolsó szol­gálati napja, más megvilágí­tást kapnak az elmúlt évek munkanapjai. Kiszűrődnek a gondok, a küszködések, de ami marad, az is széppé vá­lik attól, hogy megpróbálták megoldani. A pécsi mentő- állomás vezetője november 15-én dolgozik utoljára, de előtte még ünnepel: novem­ber elsején volt 31 éve, hogy a szakvizsga után az I. sz. Sebészeti Klinikáról a men­tőkhöz szegődött. Beleivódott az életébe mindaz a változás, ami ha nem is rohamléptek­kel, de azokban az években kezdődött a mentőiknél és ma is tart. Akár a kocsikat, akár a felszerelést nézzük. A korábbi években különösen sok múlhatott azon, mit tud, mire mer vállalkozni a mentő­orvos, aki elsőként érkezik sé­rülthöz vagy beteghez. Dr. Gavri Jánost a koni'kotómia gyakorlott alkalmazójaként tartották számon. — Ezzel a beavatkozással a megfulladást tudtuk kivédeni — magyarázza a főorvos. — Lényege, hogy a pajzsporc és a gyűrűporc alatt megnyitjuk a légcsövet. Az egyik ilyen emlékezetes esetem egy fiatal erdészhez kötődik, aki szerel­mi bánatában fejbe lőtte ma­gát. A Gorica környéki erdő­ben találtunk rá. Ott a hely­színen alkalmaztam a koni- kotómiát. Pár hónap múlva fel­keresett, nyújtotta a kezét. . . Később megtudtam, hogy a választottja hozzáment. A má­sik eset évekkel ezután tör­tént, s akkor már voltak olyan eszközeink, amiket a helyszín­re tudtunk vinni. Egy fiatal- asszony volt rosszul, leállt a légzése. Hiába próbáltuk csö­vön keresztül lélegeztetni, nem sikerült. Maradt a pajzsporc alatti metszés. Később tud­tam meg, mi akadályozta az intubálást: gégeszűkülettel született. — Hasonlóan nagy szó volt, amikor a sokktalanítás érde­kében a helyszínen kezdték alkalmazni a lokális érzéste­lenítést, később az intravénás narkózist. Az utóbbinak külö­nösen a közlekedési balese­teknél kocsiba szorult emberek kimentésében nagy a jelentő­sége, hisz percekre elaltatva megszabadulnak a kiemelés­sel együttjáró fájdalomtól. Szenvedtek a mozgatástól a törött végtagú sérültek is, egészen addig, amíg nem jött a pneumatikus sín és a vá­kuum matrac. Mindez a hatvanas, hetve­nes évek eredménye és min­den új eszközhöz, új mód­szerhez rengeteg emléke fű­ződik. A csúcs azonban két­ségtelenül az újraélesztés. — Arra a szívbeteg fiatal­emberre különösen jól emlék­szem, aki rosszul érezte ma­gát és miután nekünk telefo­nált, kikészítette a zárójelen­téseit. és a gyógyszereit. így azonnal tudtuk, hogy mire van szüksége, de miközben beadtam neki az injekciót, megállt a szíve. A felesége kórházban volt, a két gyere­ket mi küldtük át a szom­szédba. Ma is nagyon örülök, hogy vissza tudtuk hozni. Huszonöt éves szolgálat után összeszámolta az újraéleszté- ses eseteit. Akkor 17-et ösz- szesített, de azóta eltelt hat év. Hamarosan lesz ideje hoz­záadni a többit is. Most kezdte rendezgetni azokat a feljegyzéseit, amelyeket a szá­mára legfontosabb esemé­nyekről készített. Úgy tervezi, ez lesz egyik legkedvesebb időtöltése a tanítás mellett. Gavri főorvos ugyanis évek óta oktat egészségügyi szak­iskolásokat és munka mellett tanuló egészségügyi dolgozó­kat. A maradék szabad idejét a donátusi kertben akarja töl­teni. T t

Next

/
Thumbnails
Contents