Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-07 / 275. szám
1991. október 7., hétfő aj Dunántúli napló e Ha Marcus lAfolf elkezdene beszélni... Aki a kisujjában érzi az áilambiztonságot Pontosabban: az állambiztonsági szolgálatot. Mégpedig kívülállóként, s valóban feltűnő, ha egy civil a szolgálatról — ahogy ő mondja — többet tud, mint bárki más az országban. Huszti Péter a MÉV-nél szállítási felvigyázóként dolgozik — ezt állítja magáról. Ami pedig élettörténetét illeti, mintha ezt igazolni látszana. Több oldalról is. Kívülállóként: amikor a hetvenes évek közepén szemet szúrt az akko ri állambiztonsági szolgálatnak különös kutatási területe, diszkrét találkozóra hívták egy piros Zsiguliba. Ott aláírattak vele egy gépelt szöveget: soha, semmiféle kapcsolatban nem állt a magyar belbiztonsági szolgálattal.- A legnagyobb örömmel aláírtam — mondja a negyvenéves férfi. AZT HITTÉK: FELVÁGNI AKAR . . . Ellenben egyetemi tanulmányai alatt, majd később, amikor már négy nyelvből ;en- delkezett felső szintű vizsgával, mindig úgy érezte: álláskutató jövetelét megelőzte egy telefon. A szolgálat nem szerette, ha valaki — csak a hozzáférhető dokumentumokra is támaszkodva - történetét, mechanizmusát kutakodta. Márpedig Huszti Péternek ez volt a kutatási területe. Amihez annyit tesz hozzá: a Hankiss- tól tanult - aki akkor egyetemen előadó volt — szociológiai-történeti módszert alkalmazva, s édesapjától örökölt, az objektivitást első számú törvényként kezelő tudásvággyal — Az emberek gondolkodásában az állambiztonsági szolgálatot egyfajta nimbusz övezi — mondja pécsi, „szellem- városi" lakásában. - Ez azon ban hamis, szerepe van ebben egy önszuggesztiónak is' ami titkos, az még annál is titkosabb ... Az állambiztonsági munka végigkíséri az ember történelmét, amióta csak szervezett társadalomban él. A Bibliából is hozhatunk fel rá példát, vagy Hamurapi híres törvényeit. — Igen, csakhogy lehet-e kívülről, civilként elmélyülten. alaposan kutatni ezt a munkát. szervezetet? — Lehet — de megfelelő alapokkal, értve ez alatt az adott kor történelmének, katonapoli fikájának, politikai-társadalmi rendszerének ismeretét is. Én a szolgálat történetét „előszobaként” kezeltem, kellett ah hoz, hogy a szorosabb kutatási területem, a legújabb kor — és elsősorban a keleti blokk - állambiztonságáról ismereteket szerezzek. Huszti Péter azt állítja: minden korban a legjobb kopo nyákat, a legfelkészültebbem bereket vonták be az állambiztonsági szolgálatba. Igaz ez a mi szolgálatunkra is. Tudniillik — véli a fiatalember -, semmi sem új a nap alatt, még az állambiztonsóg gyakorlata sem. Hozzáteszi: a szervezetek működését - s különösen jellemző ez a két világháború közötti Magyarországra — a nemzeti öntudat igényelte, s a - szolgálat igyekezett erre vissza is hatni. — Igaz volt ez az elmúlt negyven évre is? — 1945-től a szovjet mintájú állambiztonsági szolgálat szivárgott be Magyarországra, 1948-tól pedig semmi akadálya sem volt annak, hogy ez a modell uralkodóvá váljon. Ebből nőtt ki az ÁVH. A szervezet alapvetően — a józan ész szerint - valóban védőpajzs volt, átmenetileg, a gyakorlatban azonban erőszakszervezet, sőt: ebben a minőségében erőszakosabb, mint a szovjet modell. Végeredményben egy hatalmi klikk személyes érdekeit szolgálta. Amikor már kellően „bele mászott" a témába, elkezdte a különböző állambiztonsági szervezetek összehasonlítását, elsősorban a diktatórikus és a polgári társadalmakban müködőeket. Megállapítása: a közöttük jévő különbség az elvakultságban, a fanatizmusban, illetve a tudatosságban és az eltökéltségben fogalmazható meg. — Ezek szerint a magyar belbiztonsági szolgálat is elvakult volt. — öngólt lőtt, mégpedig a gondolkodásbeli lehatároltság és az „ellenség” lebecsülésének eredményeként. A másik oka: az állambiztonsági szervezet ki volt szolgáltatva a legfelsőbb politikai vezetés diktátumainak. Szakmailag megkötötték a kezüket, működött itt is a kontraszelekció, elsősorban Biszku Béla és Korom Mihály idejében. Ez a szakmai színvonal csökkenéséhez vezetett, miközben a dilettáns diktálok még a marxizmussal sem voltak tisztában . . . Ennek eredménye, hogy a KGB, a Stasi messze megelőzött bennünket. Végső soron azt kell mondjam: a szervezet így nem csak magának, de egy egész politikai rendszernek lőtt öngólt, és az 1989-es fordulat többek között ennek is köszönhető.- Csakhogy az új állambiztonság sem tudja nélkülözni a jó szakembereket, s a „régiek” közül választhattak. Említette: korábban gyakorta betartottak magának. Most nem tart tőlük?- Nem. Sokkal inkább az esetleg továbböröklődött dilettantizmustól, attól, hogy a mai államvezetés is figyelmen kívül hagyja az igazi szakértelemmel bíró biztonságiak véleményét.- Minderről irt egy tanulmányt.- Helyesebben: pamfletét. „Egy ideológia béklyójában — avagy egy állambiztonsági szolgálat öngólja". Szándékomban áll nyilvánosságra hozni. Gondolom, a téma önmagában csiklandozza az olvasók kíváncsiságát, másrészt nem egy tudományos dolgozatot, hanem egy hétköznapi ember e téren elért eredményeit kapja a kezébe. — Lesznek ennek személyes vonatkozásai ?- Igen. Nem csak másokról ejtek szót, kinek nevével találkoztam — és találkozhatunk most is —, de személyes ügyeimről is, például: miként léphettem kapcsolatba annak idején a katonai kémelhárítás vezetőjével.- Lesz ebben leleplező dokumentum is? — Nem. Jelenségről van szó, objektív szemüvegen át nézve. A munkámat sem fejeztem még be. Gondoljuk csak meg, mi mindenre derülhet fény, ha Marcus Wolf, aki 35 éven át a Stasi felderítő osztályának élén állt, beszélni kezd! Persze — csak amiről akar. . . Szakmai szuperprofi volt. — Különös témába ásta magát - érezte a hátulütőjét. Négy nyelvvel szállításvezető Végül is — hogy pamfletjére utaljak — magának is öngólt lőtt.- Nyerő öngólt. Közel húsz éve csatázom a témával, ütközetet veszítettem, hadjáratot nem. És nagyon jól érzem magam munkahelyemen, munkatársaim között. Mészáros Attila Érmek és érdemek Hadifogság az USA-ban STEWARTSTOWN-i (PENNSYLVANIA, USA) hadifogolytábor 1945-ben. Manapság már könnyű leszólni Brezsnyevet azért, mert valósággal sóvárgott a megbecsülés, az elismerés, a tisztelet különböző formáit megtestesítő kitüntetések, érmek és jelvények után. Uralkodásának 18 esztendeje alatt 114 magas állami kitüntetést ügyeskedett ki magának. Ezek közt volt négy A Szovjetunió hőse aranycsillaga, egy A szocialista munka hőse aranycsillaga, egy Győzelem-érdemrend, ezenkívül még 16 érdemrend, 18 érem, két gyémántokkal díszített marsall-csillag, díszfegyver stb. Ezeken kívül örömmel viselte külföldi adományozók 42 érdemrendjét és 29 érmét is. Közvetlen környezete viszont 1981-ben abból az alkalomból, hogy Brezsnyev ötven esztendeje tagja az SZKP-nak, gyorsan megalapított és elkészíttetett aranyból egy ötven év az SZKP-ban feliratú jelvényt. Egyetlen darabot öntöttek belőle. Más párttagok is szoktak ilyen emlékjelvényt kapni, amikor betöltötték öt- venesztendős párttagságuk idejét, de ők csupán egyszerű fémből. Tizennyolc esztendő alatt Brezsnyev gyakorlatilag minden hónapban kapott ilyen vagy olyan kitüntetést, elismerést, valamilyen rendet vagy jelvényt, s miközben erősen lekötötte idejét a különféle ......alkalmából” rendezett m egemlékezések sorozata, arra is jutott ideje, hogy kilencMarx Károly, a Három királyok, Heinrich Böll, Augustus római császár és Konrad Adenauer rövidesen lepillanthat a kölni városháza tornyából a Rajna-parti városra. Több évtizedes szünet után a jövő évtől kezdve ismét látható lesz, hogy Krisztus születése óta ki az, aki szerepet játszott a város életében. A városi tanács 1988-ban elfogadott határozata alapján ugyanis ismét látható lesz az a 124 uralkodó, védőszent és más személyiség, aki tett valamit a városért. Az 1,45-1,75 méter nagyságú szobrokat kronológiai sorrendben, alulról fölfelé haladva helyezik el a városház tornyának öt emeletén. Az ötödik emeleten, a kötetes Brezsnyev-összest készítsen elő. „Megvesztegethetetlen" pártírók révén sikerült mindössze az 1978-as egyetlen esztendő során „megírnia" memoárjait, a Kis Földet, az Újjászületést és a Szűzföldet. Mintha ez nem ugyanaz volna, mint Sztálin műve, „Az SZK(b)P rövid története"? Nem volna teljes a hős portréja, ha elfeledkeznénk egy apró részletről: a soron lévő kitüntetései alkalmával minden esetben felöltötte a marsalli zubbonyt. Kérte, hogy tervezzék újra az Aranycsillagot, s ez azt jelentette, hogy új öntőformára van szükség. A kérést természetesen azonnal teljesítették, ám a „régi" csillagok azért ott maradtak nála „emlékül". Halála után kiderült, hogy az összesen öt Aranycsillagon kívül, amelyekről mindenki tudott, a nyaralójában egy dobozban gondosan elcsomagolva volt még 34 Aranycsillag, 13 Szocialista munka hőse aranycsillag és 21 A Szovjetunió hőse csillag, természetesen tiszta aranyból azok is. A pénzügyminisztérium alighogy megtudta: „hősünknek" nincs törvényes joga a Győzelem ezredparancsnoki érdemrendre, egyidejűleg visszakövetelte az állami kincstárnak a nevezetes jakut kupát, a mammutcsontból készült, és briliánsokkal díszített, 1,4 kilogramm súlyú edényt, melyből kumiszt lehet inni. „kölni égben" kap helyet Köln 22 védőszentje -, ők őrködnek majd a város fölött. Azt, hogy ki kerülhet ebbe a társaságba, egy történészekből álló bizottság döntötte el, amely 1982-ben tartotta első ülését. A döntést heves viták előzték meg. Néhány női tanácstag szerint ugyanis túlságosan kevés nőt jelöltek erre a megtiszteltetésre. A bizottságnak ezért történelem- könyvekben kellett utána néznie, hogy kik azok a nők, akik erre a kitüntetésre méltók lehetnek. A torony öt emeletén a ma még üresen álló szobortalapzatokra 1992-től kezdve 16 nő és 108 férfi szobra kerül fel. (DPA) „Közel 10 éve keresem és kutatom önt és társait, akik 1944—45-ben a pennsylvaniai Stewartstown Branch 3 hadi- fogolytáborból családi farmunkon dolgoztak. Remélem, hogy az évek (45) önnek és családjának jól teltek. Nagyon boldog lennék, ha valamit hallanék önről és családjáról (hány éves, stb.)." így kezdődik az első levél, amelyet a közelmúltban a ko- zármislenyi Lembach István kapott a valamikori hadifogolytábor közelében fekvő Shrewsbury-ból. A tájékozódás könnyítését szolgálja, hogy a tábor a mindannyiunk által olvasott Cooper könyvekből ismert Susquehanna folyó közelében, Washingtontól északra, mintegy 100 km-re az Egyesült Államok történetében jelentős szerepet játszó területen állt. A levél további részéből megtudjuk, hogy annak írója a valamikori farm tulajdonosa, Alvin Shaub menye, Margaret, aki a jelenleg 125 éves fennállását ünneplő város történetét is írja, és ebbe szerinte a volt POW-tábor (hadifogoly tábor) beletartozik. A második levél tartalmazta a tábor fellelt, kissé megviselt fotójának másolatát. A képen hozzánk legközelebbi sátort a tábor fodrásza -, szintén hadifogoly — egyedül birtokolta, a többi sátorban 8-an laktak. E levélben az 1991 januárban, 95 éves korában elhunyt dr. Paul D. Shaub nekrológját is elhelyezték. A rövid nekrológban is szükségesnek tartották megemlíteni, hogy a doktor a második világháborúban, a Stewartstown-i hadi- fogolytábor kezelő orvosa volt. A harmadik levél melléklete a helyi újságból kivett cikk, az egykori hadifogoly Lembach István fiatalkori fotójával, aki válaszolt Mrs. Margaret Shaub-nak. A borítékba befért 3 csomag paradicsommag is emlékeztetőül arra az időre, amikor Lembach István Pennsylvániában paradicsomot szedett. Beszámolt a Pennsyl- vániát jelenleg sújtó nagy szárazságról, majd újabb kérdések: milyen volt a bánásmód, milyen volt az étel, hány órakor vonultak ki munkára és mikor tértek vissza a táborba? .. . Margaret 48 valamikori fogoly nevét tudja. Leveleire eddig két asszony válaszolt, közölve, Hogy férjük meghalt, és Lembach István Kozármisleny- ből, aki 17 évesen esett fogságba. Margaret hallotta, hogy egy fogoly valamikor visszalátogatott, de „milyen szégyen" — írja, — senki sem tudja a nevét. Lembach István meghívása látogatásra ezek után már természetes, bár az anyagiak miatt a találkozás valószínűsége csekély. A levelek szerint a volt tábor és a farm nem sokat változott, bár nem termelnek már krumplit, zöldbabot, és paradicsomot, helyette kertészetük van. Nem változott sokat a táj, bár a környék konzervgyárai mind bezártak. A csodás Susquehanna 30-40 km-es szakaszán a közelben 2 duzzasztó gát, 2 hagyományos erőmű és 2 atomerőmű épült, közülük az egyik a balesetéről híres Three-Mile Is- land-i. A táj, a munka tehát ott is Zúgkiadók vigyázat: az Alistair Maclean-krimiket újabban nem Alistair Maclean írja. Hogyan is írhatná, amikor 1987- ben elhunyt. Alistair Maclean 29 világsikerű ponyvát hagyott az utókorra, valamint számtalan ötletet és színdarab- meg forgatókönyvvázlatot. Ez utóbbiakat, egy amerikai filmtársaság megrendelésére, főleg élete utolsó 10 évében termelte, amikor már többször nyúlt az üveg, mint az Írógép után. Még élt, amikor egy John Denis nevezetű valaki két Maclean-ötle- tet könyvvé formált, állítólag az író jóváhagyásával. A brit könyvkiadói körökben „Maclone-iparnak" nevezett vállalkozás azonban az utóbbi években lendült fel, amikor nem kellett többé tartani az Író beleszólásától. (Madone-ipar: ez a szójáték a világhírű ponyvaíró nevét és a klónozást, a testi sejtekből megtermékenyítés nélküli olyan természetesen, feltűnés nélkül változik, mint nálunk. Az emberek felfogása bizonyára más. Vajon megértik-e, hogy a legutóbbi időkig nem volt ismert sírjuk, emlékük, még hazájukban sem, azoknak a százezreknek, akik katonaként, hadifogolyként, vagy elhurcoltként pusztultak el a keleti oldalon? A táj, a munka és az emberek felfogása azonban keleten is változik. Ma már van a magyar hősi halottaknak kopjafája a Don-kanyarban és a hátramaradt hozzátartozók ellátogathatnak a véres csatamezőkre. Reméljük és akarjuk, hogy eljöjjön a népek közötti megbékélés korszaka nyugaton és keleten, északon és délen. A történetet közreadja: Dr. Gémes Ferenc ny. főiskolai tanár, Kozármisleny szaporítás biológiai módszarét egyesíti.) Azóta John Denisen kívül - akiről egyébként kiderült, hogy három tollnok közös álneve - még legalább három más titkos szerző készít Maclean-regényeket eredeti ötletekből, a Harpercollins és az lan Chapman brit kiadók megrendelésére. Van köztük olyan is, aki a hitelesebb szemfényvesztés érdekében Alastair Macneillnek nevezi magát. A sokmilliós üzletből Mac- lean örökösei 10 százalékot kapnak. Ez azonban nem elégített ki egy angol bíróságot, amely a napokban 10 ezer font pénzbírságra ítélte a Harpercollins Kiadót. A bíróság szerint az a megtévesztés, hogy a cimlapon nagy betűk hirdetik Alistair Maclean nevét, de csak kis betűk azt, hogy nem ő az igazi szerző. Mészáros György Kihalt a jugoszláv tengerpart Aki ezekben a napokban a jugoszláv tengerpartra vetődik és bekopogtat egy szálloda ajtaján, hogy érdeklődjék, van-e kiadó szobájuk, alighanem ugyanazt a választ kapja, mint amelyet egy dub- rovniki szálloda portása széles mosollyal adott a kedves vendégnek: „Természetesen. Kétszáz szabad szobánk van." A hetek óta tartó harcok következtében szinte teljesen kiürült az Adria jugoszláviai partvidéke, amelynek legnagyobb része Horvátország területén van, és turisztikai szakemberek pénteken azt jósolták, hogy ha ma véget érnek a harcok, akkor is évekbe telik, amíg minden visszazökken a rendes kerékvágásba. Dubrovnik 50 szállodája közül ma már csak három tart nyitva. Ezek egyikének, a Hotel Argentínának igazgatója, Niko Koncul, aki egyúttal a dubrovniki turisztikai tanács tagja is, elmondotta a Reuter tudósítójának, hogy Dubrovnik nem szerepel a jövő évi turisztikai füzetekben és változás ezen a téren aligha várható 1994 előtt. Dubrov- niknak és környékének a harcok 300 millió dollárjába kerültek a turistaforgalomból származó jövedelmek elmaradása miatt és az ő szállodája is kénytelen volt bankkölcsönt felvenni, hogy ki tudja fizetni az alkalmazottakat. Az állami tulajdonban lévő szállodák és vendéglők privatizálása is elakadt ebben a helyzetben. A tengerpart végig kihalt. Az egyébként külföldi személyautókkal és lakókocsikkal zsúfolt autóúton csak a helybéliek közlekednek. Vendégházak, kávézók, éttermek és pizzeriák százai állnak üresen.1^ Azok a fürdőhelyek, amelyeken csak a szezonban van élet, szellemvárosokhoz hasonlítanak. Kialudtak a fények Crna Gora tengerpartján is, miután heves ágyúzás volt hallható a Horvátországgal közös határon. Splitben több szálloda zsúfolásig megtelt a környék falvaibái érkezett menekültekkel. Más szállodákba a horvát területvédelmi gárda katonái fészkelték be magukat, hogy jól szemmel tarthassák a tengerpartot. Dubrovnikban lemondták a hangversenyeket és színi előadásokat. A múzeumokból biztos helyre szállították az értékes tárgyakat. (Rauter) HT Press Előkelő társaság a kölni városháza tetején A Maclone-ipar
