Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-07 / 275. szám

1991. október 7., hétfő aj Dunántúli napló e Ha Marcus lAfolf elkezdene beszélni... Aki a kisujjában érzi az áilambiztonságot Pontosabban: az állambiz­tonsági szolgálatot. Mégpedig kívülállóként, s valóban feltű­nő, ha egy civil a szolgálat­ról — ahogy ő mondja — töb­bet tud, mint bárki más az országban. Huszti Péter a MÉV-nél szállítási felvigyázó­ként dolgozik — ezt állítja magáról. Ami pedig élettörté­netét illeti, mintha ezt iga­zolni látszana. Több oldalról is. Kívülálló­ként: amikor a hetvenes évek közepén szemet szúrt az akko ri állambiztonsági szolgálat­nak különös kutatási területe, diszkrét találkozóra hívták egy piros Zsiguliba. Ott aláírattak vele egy gépelt szöveget: so­ha, semmiféle kapcsolatban nem állt a magyar belbizton­sági szolgálattal.- A legnagyobb örömmel aláírtam — mondja a negy­venéves férfi. AZT HITTÉK: FELVÁGNI AKAR . . . Ellenben egyetemi tanulmá­nyai alatt, majd később, ami­kor már négy nyelvből ;en- delkezett felső szintű vizsgá­val, mindig úgy érezte: állás­kutató jövetelét megelőzte egy telefon. A szolgálat nem sze­rette, ha valaki — csak a hoz­záférhető dokumentumokra is támaszkodva - történetét, mechanizmusát kutakodta. Már­pedig Huszti Péternek ez volt a kutatási területe. Amihez annyit tesz hozzá: a Hankiss- tól tanult - aki akkor egye­temen előadó volt — szocioló­giai-történeti módszert alkal­mazva, s édesapjától örökölt, az objektivitást első számú tör­vényként kezelő tudásvággyal — Az emberek gondolkodá­sában az állambiztonsági szol­gálatot egyfajta nimbusz öve­zi — mondja pécsi, „szellem- városi" lakásában. - Ez azon ban hamis, szerepe van eb­ben egy önszuggesztiónak is' ami titkos, az még annál is titkosabb ... Az állambizton­sági munka végigkíséri az ember történelmét, amióta csak szervezett társadalomban él. A Bibliából is hozhatunk fel rá példát, vagy Hamurapi hí­res törvényeit. — Igen, csakhogy lehet-e kí­vülről, civilként elmélyülten. alaposan kutatni ezt a mun­kát. szervezetet? — Lehet — de megfelelő ala­pokkal, értve ez alatt az adott kor történelmének, katonapoli fikájának, politikai-társadalmi rendszerének ismeretét is. Én a szolgálat történetét „előszo­baként” kezeltem, kellett ah hoz, hogy a szorosabb kuta­tási területem, a legújabb kor — és elsősorban a keleti blokk - állambiztonságáról is­mereteket szerezzek. Huszti Péter azt állítja: min­den korban a legjobb kopo nyákat, a legfelkészültebbem bereket vonták be az állam­biztonsági szolgálatba. Igaz ez a mi szolgálatunkra is. Tud­niillik — véli a fiatalember -, semmi sem új a nap alatt, még az állambiztonsóg gya­korlata sem. Hozzáteszi: a szervezetek működését - s különösen jellemző ez a két világháború közötti Magyaror­szágra — a nemzeti öntudat igényelte, s a - szolgálat igye­kezett erre vissza is hatni. — Igaz volt ez az elmúlt negyven évre is? — 1945-től a szovjet mintá­jú állambiztonsági szolgálat szivárgott be Magyarországra, 1948-tól pedig semmi akadá­lya sem volt annak, hogy ez a modell uralkodóvá váljon. Ebből nőtt ki az ÁVH. A szer­vezet alapvetően — a józan ész szerint - valóban védő­pajzs volt, átmenetileg, a gya­korlatban azonban erőszak­szervezet, sőt: ebben a minő­ségében erőszakosabb, mint a szovjet modell. Végeredmény­ben egy hatalmi klikk szemé­lyes érdekeit szolgálta. Amikor már kellően „bele mászott" a témába, elkezdte a különböző állambiztonsági szervezetek összehasonlítását, elsősorban a diktatórikus és a polgári társadalmakban müködőeket. Megállapítása: a közöttük jévő különbség az elvakultságban, a fanatizmus­ban, illetve a tudatosságban és az eltökéltségben fogal­mazható meg. — Ezek szerint a magyar bel­biztonsági szolgálat is elva­kult volt. — öngólt lőtt, mégpedig a gondolkodásbeli lehatároltság és az „ellenség” lebecsülésé­nek eredményeként. A másik oka: az állambiztonsági szer­vezet ki volt szolgáltatva a legfelsőbb politikai vezetés diktátumainak. Szakmailag megkötötték a kezüket, műkö­dött itt is a kontraszelekció, elsősorban Biszku Béla és Ko­rom Mihály idejében. Ez a szakmai színvonal csökkenésé­hez vezetett, miközben a di­lettáns diktálok még a marxiz­mussal sem voltak tisztá­ban . . . Ennek eredménye, hogy a KGB, a Stasi messze megelőzött bennünket. Végső soron azt kell mondjam: a szervezet így nem csak magá­nak, de egy egész politikai rendszernek lőtt öngólt, és az 1989-es fordulat többek között ennek is köszönhető.- Csakhogy az új állambiz­tonság sem tudja nélkülözni a jó szakembereket, s a „ré­giek” közül választhattak. Em­lítette: korábban gyakorta be­tartottak magának. Most nem tart tőlük?- Nem. Sokkal inkább az esetleg továbböröklődött dilet­tantizmustól, attól, hogy a mai államvezetés is figyelmen kí­vül hagyja az igazi szakérte­lemmel bíró biztonságiak vé­leményét.- Minderről irt egy tanul­mányt.- Helyesebben: pamfletét. „Egy ideológia béklyójában — avagy egy állambiztonsági szolgálat öngólja". Szándé­komban áll nyilvánosságra hoz­ni. Gondolom, a téma önma­gában csiklandozza az olva­sók kíváncsiságát, másrészt nem egy tudományos dolgo­zatot, hanem egy hétköznapi ember e téren elért eredmé­nyeit kapja a kezébe. — Lesznek ennek személyes vonatkozásai ?- Igen. Nem csak másokról ejtek szót, kinek nevével ta­lálkoztam — és találkozhatunk most is —, de személyes ügyeimről is, például: miként léphettem kapcsolatba annak idején a katonai kémelhárítás vezetőjével.- Lesz ebben leleplező do­kumentum is? — Nem. Jelenségről van szó, objektív szemüvegen át nézve. A munkámat sem fejeztem még be. Gondoljuk csak meg, mi mindenre derülhet fény, ha Marcus Wolf, aki 35 éven át a Stasi felderítő osztályának élén állt, beszélni kezd! Per­sze — csak amiről akar. . . Szakmai szuperprofi volt. — Különös témába ásta ma­gát - érezte a hátulütőjét. Négy nyelvvel szállításvezető Végül is — hogy pamfletjére utaljak — magának is öngólt lőtt.- Nyerő öngólt. Közel húsz éve csatázom a témával, üt­közetet veszítettem, hadjáratot nem. És nagyon jól érzem magam munkahelyemen, mun­katársaim között. Mészáros Attila Érmek és érdemek Hadifogság az USA-ban STEWARTSTOWN-i (PENNSYLVANIA, USA) hadifogolytábor 1945-ben. Manapság már könnyű le­szólni Brezsnyevet azért, mert valósággal sóvárgott a meg­becsülés, az elismerés, a tisz­telet különböző formáit meg­testesítő kitüntetések, érmek és jelvények után. Uralkodá­sának 18 esztendeje alatt 114 magas állami kitüntetést ügyeskedett ki magának. Ezek közt volt négy A Szovjetunió hőse aranycsillaga, egy A szo­cialista munka hőse aranycsil­laga, egy Győzelem-érdem­rend, ezenkívül még 16 érdem­rend, 18 érem, két gyémán­tokkal díszített marsall-csillag, díszfegyver stb. Ezeken kívül örömmel viselte külföldi adományozók 42 ér­demrendjét és 29 érmét is. Közvetlen környezete viszont 1981-ben abból az alkalom­ból, hogy Brezsnyev ötven esz­tendeje tagja az SZKP-nak, gyorsan megalapított és elké­szíttetett aranyból egy ötven év az SZKP-ban feliratú jel­vényt. Egyetlen darabot ön­töttek belőle. Más párttagok is szoktak ilyen emlékjelvényt kapni, amikor betöltötték öt- venesztendős párttagságuk ide­jét, de ők csupán egyszerű fémből. Tizennyolc esztendő alatt Brezsnyev gyakorlatilag min­den hónapban kapott ilyen vagy olyan kitüntetést, elisme­rést, valamilyen rendet vagy jelvényt, s miközben erősen le­kötötte idejét a különféle ......alkalmából” rendezett m egemlékezések sorozata, ar­ra is jutott ideje, hogy kilenc­Marx Károly, a Három kirá­lyok, Heinrich Böll, Augustus római császár és Konrad Adenauer rövidesen lepillant­hat a kölni városháza tor­nyából a Rajna-parti városra. Több évtizedes szünet után a jövő évtől kezdve ismét lát­ható lesz, hogy Krisztus szü­letése óta ki az, aki szerepet játszott a város életében. A városi tanács 1988-ban elfo­gadott határozata alapján ugyanis ismét látható lesz az a 124 uralkodó, védőszent és más személyiség, aki tett va­lamit a városért. Az 1,45-1,75 méter nagyságú szobrokat kronológiai sorrendben, alul­ról fölfelé haladva helyezik el a városház tornyának öt eme­letén. Az ötödik emeleten, a kötetes Brezsnyev-összest ké­szítsen elő. „Megvesztegethe­tetlen" pártírók révén sikerült mindössze az 1978-as egyetlen esztendő során „megírnia" memoárjait, a Kis Földet, az Újjászületést és a Szűzföldet. Mintha ez nem ugyanaz vol­na, mint Sztálin műve, „Az SZK(b)P rövid története"? Nem volna teljes a hős portréja, ha elfeledkeznénk egy apró részletről: a soron lévő kitüntetései alkalmával minden esetben felöltötte a marsalli zubbonyt. Kérte, hogy tervezzék újra az Aranycsilla­got, s ez azt jelentette, hogy új öntőformára van szükség. A kérést természetesen azon­nal teljesítették, ám a „régi" csillagok azért ott maradtak nála „emlékül". Halála után kiderült, hogy az összesen öt Aranycsillagon kívül, amelyekről mindenki tu­dott, a nyaralójában egy do­bozban gondosan elcsomagol­va volt még 34 Aranycsillag, 13 Szocialista munka hőse aranycsillag és 21 A Szovjet­unió hőse csillag, természete­sen tiszta aranyból azok is. A pénzügyminisztérium alig­hogy megtudta: „hősünknek" nincs törvényes joga a Győ­zelem ezredparancsnoki ér­demrendre, egyidejűleg vissza­követelte az állami kincstárnak a nevezetes jakut kupát, a mammutcsontból készült, és briliánsokkal díszített, 1,4 ki­logramm súlyú edényt, mely­ből kumiszt lehet inni. „kölni égben" kap helyet Köln 22 védőszentje -, ők őr­ködnek majd a város fölött. Azt, hogy ki kerülhet eb­be a társaságba, egy törté­nészekből álló bizottság dön­tötte el, amely 1982-ben tar­totta első ülését. A döntést he­ves viták előzték meg. Néhány női tanácstag szerint ugyanis túlságosan kevés nőt jelöltek erre a megtiszteltetésre. A bizottságnak ezért történelem- könyvekben kellett utána néz­nie, hogy kik azok a nők, akik erre a kitüntetésre méltók le­hetnek. A torony öt emeletén a ma még üresen álló szobor­talapzatokra 1992-től kezdve 16 nő és 108 férfi szobra ke­rül fel. (DPA) „Közel 10 éve keresem és kutatom önt és társait, akik 1944—45-ben a pennsylvaniai Stewartstown Branch 3 hadi- fogolytáborból családi far­munkon dolgoztak. Remélem, hogy az évek (45) önnek és családjának jól tel­tek. Nagyon boldog lennék, ha valamit hallanék önről és családjáról (hány éves, stb.)." így kezdődik az első levél, amelyet a közelmúltban a ko- zármislenyi Lembach István kapott a valamikori hadifo­golytábor közelében fekvő Shrewsbury-ból. A tájékozódás könnyítését szolgálja, hogy a tábor a mindannyiunk által olvasott Cooper könyvekből is­mert Susquehanna folyó köze­lében, Washingtontól északra, mintegy 100 km-re az Egyesült Államok történetében jelentős szerepet játszó területen állt. A levél további részéből megtudjuk, hogy annak írója a valamikori farm tulajdonosa, Alvin Shaub menye, Marga­ret, aki a jelenleg 125 éves fennállását ünneplő város tör­ténetét is írja, és ebbe szerin­te a volt POW-tábor (hadi­fogoly tábor) beletartozik. A második levél tartalmaz­ta a tábor fellelt, kissé meg­viselt fotójának másolatát. A képen hozzánk legközelebbi sátort a tábor fodrásza -, szintén hadifogoly — egyedül birtokolta, a többi sátorban 8-an laktak. E levélben az 1991 január­ban, 95 éves korában elhunyt dr. Paul D. Shaub nekrológ­ját is elhelyezték. A rövid nekrológban is szükségesnek tartották megemlíteni, hogy a doktor a második világháború­ban, a Stewartstown-i hadi- fogolytábor kezelő orvosa volt. A harmadik levél melléklete a helyi újságból kivett cikk, az egykori hadifogoly Lembach István fiatalkori fotójával, aki válaszolt Mrs. Margaret Shaub-nak. A borítékba be­fért 3 csomag paradicsommag is emlékeztetőül arra az idő­re, amikor Lembach István Pennsylvániában paradicsomot szedett. Beszámolt a Pennsyl- vániát jelenleg sújtó nagy szá­razságról, majd újabb kérdé­sek: milyen volt a bánásmód, milyen volt az étel, hány óra­kor vonultak ki munkára és mikor tértek vissza a tábor­ba? .. . Margaret 48 valamikori fo­goly nevét tudja. Leveleire ed­dig két asszony válaszolt, kö­zölve, Hogy férjük meghalt, és Lembach István Kozármisleny- ből, aki 17 évesen esett fog­ságba. Margaret hallotta, hogy egy fogoly valamikor vissza­látogatott, de „milyen szé­gyen" — írja, — senki sem tud­ja a nevét. Lembach István meghívása látogatásra ezek után már természetes, bár az anyagiak miatt a találkozás valószínűsége csekély. A levelek szerint a volt tá­bor és a farm nem sokat vál­tozott, bár nem termelnek már krumplit, zöldbabot, és paradicsomot, helyette kerté­szetük van. Nem változott so­kat a táj, bár a környék kon­zervgyárai mind bezártak. A csodás Susquehanna 30-40 km-es szakaszán a közelben 2 duzzasztó gát, 2 hagyomá­nyos erőmű és 2 atomerőmű épült, közülük az egyik a bal­esetéről híres Three-Mile Is- land-i. A táj, a munka tehát ott is Zúgkiadók vigyázat: az Alistair Maclean-krimiket újabban nem Alistair Maclean írja. Hogyan is írhatná, amikor 1987- ben elhunyt. Alistair Maclean 29 vi­lágsikerű ponyvát hagyott az utó­korra, valamint számtalan ötletet és színdarab- meg forgatókönyv­vázlatot. Ez utóbbiakat, egy ame­rikai filmtársaság megrendelésére, főleg élete utolsó 10 évében ter­melte, amikor már többször nyúlt az üveg, mint az Írógép után. Még élt, amikor egy John Denis nevezetű valaki két Maclean-ötle- tet könyvvé formált, állítólag az író jóváhagyásával. A brit könyv­kiadói körökben „Maclone-iparnak" nevezett vállalkozás azonban az utóbbi években lendült fel, ami­kor nem kellett többé tartani az Író beleszólásától. (Madone-ipar: ez a szójáték a világhírű ponyva­író nevét és a klónozást, a testi sejtekből megtermékenyítés nélküli olyan természetesen, feltűnés nélkül változik, mint nálunk. Az emberek felfogása bizo­nyára más. Vajon megértik-e, hogy a legutóbbi időkig nem volt ismert sírjuk, emlékük, még hazájukban sem, azok­nak a százezreknek, akik ka­tonaként, hadifogolyként, vagy elhurcoltként pusztultak el a keleti oldalon? A táj, a munka és az em­berek felfogása azonban ke­leten is változik. Ma már van a magyar hősi halottaknak kopjafája a Don-kanyarban és a hátramaradt hozzátarto­zók ellátogathatnak a véres csatamezőkre. Reméljük és akarjuk, hogy eljöjjön a né­pek közötti megbékélés kor­szaka nyugaton és keleten, északon és délen. A történetet közreadja: Dr. Gémes Ferenc ny. főiskolai tanár, Kozármisleny szaporítás biológiai módszarét egyesíti.) Azóta John Denisen kívül - aki­ről egyébként kiderült, hogy három tollnok közös álneve - még leg­alább három más titkos szerző ké­szít Maclean-regényeket eredeti öt­letekből, a Harpercollins és az lan Chapman brit kiadók megren­delésére. Van köztük olyan is, aki a hitelesebb szemfényvesztés érde­kében Alastair Macneillnek nevezi magát. A sokmilliós üzletből Mac- lean örökösei 10 százalékot kap­nak. Ez azonban nem elégített ki egy angol bíróságot, amely a napok­ban 10 ezer font pénzbírságra ítél­te a Harpercollins Kiadót. A bí­róság szerint az a megtévesztés, hogy a cimlapon nagy betűk hir­detik Alistair Maclean nevét, de csak kis betűk azt, hogy nem ő az igazi szerző. Mészáros György Kihalt a jugoszláv tengerpart Aki ezekben a napokban a jugoszláv tengerpartra vetődik és bekopogtat egy szálloda ajtaján, hogy érdeklődjék, van-e kiadó szobájuk, alig­hanem ugyanazt a választ kapja, mint amelyet egy dub- rovniki szálloda portása szé­les mosollyal adott a kedves vendégnek: „Természetesen. Kétszáz szabad szobánk van." A hetek óta tartó harcok következtében szinte teljesen kiürült az Adria jugoszláviai partvidéke, amelynek legna­gyobb része Horvátország te­rületén van, és turisztikai szak­emberek pénteken azt jósol­ták, hogy ha ma véget érnek a harcok, akkor is évekbe te­lik, amíg minden visszazökken a rendes kerékvágásba. Dubrovnik 50 szállodája közül ma már csak három tart nyitva. Ezek egyikének, a Hotel Argentínának igazgató­ja, Niko Koncul, aki egyúttal a dubrovniki turisztikai tanács tagja is, elmondotta a Reuter tudósítójának, hogy Dubrov­nik nem szerepel a jövő évi turisztikai füzetekben és vál­tozás ezen a téren aligha várható 1994 előtt. Dubrov- niknak és környékének a har­cok 300 millió dollárjába ke­rültek a turistaforgalomból származó jövedelmek elmara­dása miatt és az ő szállodája is kénytelen volt bankkölcsönt felvenni, hogy ki tudja fizetni az alkalmazottakat. Az állami tulajdonban lévő szállodák és vendéglők privatizálása is el­akadt ebben a helyzetben. A tengerpart végig kihalt. Az egyébként külföldi sze­mélyautókkal és lakókocsikkal zsúfolt autóúton csak a hely­béliek közlekednek. Vendég­házak, kávézók, éttermek és pizzeriák százai állnak üresen.1^ Azok a fürdőhelyek, amelyeken csak a szezonban van élet, szellemvárosokhoz hasonlíta­nak. Kialudtak a fények Crna Gora tengerpartján is, miután heves ágyúzás volt hallható a Horvátor­szággal közös határon. Splitben több szálloda zsú­folásig megtelt a környék fal­vaibái érkezett menekültekkel. Más szállodákba a horvát területvédelmi gárda katonái fészkelték be magukat, hogy jól szemmel tarthassák a ten­gerpartot. Dubrovnikban le­mondták a hangversenyeket és színi előadásokat. A múzeu­mokból biztos helyre szállítot­ták az értékes tárgyakat. (Rauter) HT Press Előkelő társaság a kölni városháza tetején A Maclone-ipar

Next

/
Thumbnails
Contents