Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-06 / 274. szám

Vághelyi Gábor jobban van Gogolyák György előadás előtt a sminkszobában. Fotó: Proksza László Bravúros színházi beugrás Gogolyák György megmentette a PNSZ díszelőadását Nagy várakozással kezdő­dött a Pécsi Nemzeti Színház péntek esti Bánk bán-előadá­sa, hiszen a bemutató a fel­újított nagyszínház ünnepélyes avatója is volt. A második felvonás után azonban Len­gyel György, a színház igaz­gatója sajnálatos bejelentés­sel fordult a közönséghez. Vág- helyi Gábor, II. Endre alakí­tója rosszul lett, kórházba kel­lett szállítani, szerepét Gogo­lyák György, aki az opera másik szereposztásában Bibe- rach megformálója, begurás- sal átveszi, de egy rövid pró­ba miatt némileg hosszabb szünetet tartanak. A szünet el­keltével az előadás sikeresen tovább folytatódott. Vághelyi Gábor, az Opera­ház művésze, de a pécsi kö­zönség is jól ismeri, hiszen évekig volt a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának tag­ja. Szombaton telefonon hív­tuk fel a POTE II. sz. Bel­gyógyászati Klinikáján hogy- léte iránt érdeklődve. — Vesegörccsel szállítottak a klinikára. Most már jobban ér­zem magam, de még nem tu­dom, mikor mehetek haza. Ezek életemnek nagyon nehéz pillanatai, szeretnék mielőbb újra színpadon lenni. A Bánk bánt tegnap is elő­adta a színház. Vághelyi Gá­bor szerepét a másik szerep- osztás II. Endréje, Németh Gá­bor alakította. Gogolyák Györggyel az előadás előtt Közös osztrák-magyar tüntetés találkoztunk, aki a sminkszo­bában készülődött Biberach szerepére: — Pénteken este beültem a nézőtérre, mert aznap én nem énekeltem volna. A második felvonás után derült ki, hogy szegény Vághelyi Gábor rosz- szul lett, és nem tud fellépni. Hirsch Bence karnagy úr meg­kért, ugorjak be. A szerepet ismertem, jelen voltam a pró­bákon. Érdeklődésből tanul­gattam is, mert tetszett, és ar­ról is szó volt, hogy esetleg majd engem is meghallgat a karnagy úr II. Endreként. A szünetben átvettük a kénye­sebb részeket, és már mentem is a színpadra. Hót így tör­tént. — A szokásosnál nagyobb volt a lámpaláza? — Feszültebb voltam, mint máskor, de nagy megkönnyeb­bülést jelentett, hogy a kollé gók, az egész színház druk­kolt a sikerért. — Elölordult már máskor is hasonló eset? — Igen. Még a Honvéd Együttesben, ahol az énekkar­ban énekeltem, és szintén ün­nepi előadásra készültünk a tánckarral. A Háry Jánost ad­tuk volna elő. A főszereplő viszont nem érkezett meg, és nekem kellett beállnom he­lyette. — Kell valamilyen különle­ges képesség ahhoz, hogy va­laki vállalni tudja a váratlan fellépéseket? — Jó idegrendszer, de min­denekelőtt az a tudat, hogy segíteni kell, mert számítanak az emberre. B. A. Osztrák és magyar polgár- mesterek tüntettek szombaton az ausztriai Rohoncon (Rech- nitz) egy burgenlandi vasút­vonal megszüntetésének terve ellen, és a Szombathely-Fel­sőőr közötti vasúti közlekedés helyreállítása mellett - jelen­tette az APA osztrák hírügy­nökség egy nemrégiben meg­nyitott határátkelőhely osztrák oldaláról. Az Osztrák Államvasutak terve szerint ez év végével le­állna a személyforgalom Fried­berg és Felsőőr (Oberwart) között. A rohonci demonstrációra Michael Racz felsőőri és Wagner András szombathelyi polgármester hívott fel azzal a céllal, hogy megszerezzék a tartományi kormány támoga­tását a vasútvonal további üzemeltetéséhez. A popok október 6-án már hajnali 2 és 3 között meg­jelentek a tábornokoknál. A legtöbben ébren voltak: Aulich Horatius verseit olvasgatta, Tö­rök Ignác Vauban könyvét a várépitésről, Láhner elővette kedvenc fuvoláját és a haldok­ló Edgar búcsúáriáját játszotta el Donizetti Lammermoori Lucia című operájából, Dessewffy pe­dig nyugodt lelkiismerete bizo­nyítékául nyugodtan aludt, ami­kor a lelkipásztor belépett a siralomházzá vált cellájába. Felvirradt az a nap, amit a kegyetlenkedésben való ké- jelgéséről már addig is hír­hedt, s ehhez most szabad kezet kapó Haynau táborszer­nagy annyira várt. Radetzky tábornagynak már másfél hó­nappal korábban kelt levelé­ben kifejtette szándékait: ,,egész Európának példát fo­gok mutatni, hogyan kell bán­ni a lázadókkal és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra 2 vasamapi Uj liDIU-uílaghirado-csehszlovák csúcstalálkozó KRAKKÓ: A krakkói csúcstalálkozón résztvevő külügyminiszterek (balról jobbra): Jiri Dienstbier csehszlovák, Krzysztof Skubi- szewski lengyel és Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter. MTI-telefotó Magyar-lengyel (Folytatás az 1. oldalról) Annyit elárult, hogy mind­három ország támogatja az Európai Közösség erőfeszítése­it a jugoszláv háborús válság megoldására. Bátorítónak mi­nősítette a pénteki hágai ta­lálkozó eredményeit, bár - mint mondotta — némileg bo­rúlátó is, hiszen már több tűz- szüneti megállapodás született, de azok eddig nem voltak hosszú életűek.- Az Európai Közösséggel való társulási szerződés és az EFTA-val tervezett megállapo­dás után lesz csak reális ér­demben megvizsgálni a sza­badkereskedelem országaink közötti megvalósításának lehe­tőségét - mondotta Kádár Bé­la, a külgazdasági kapcsolatok minisztere az MTI tudósítójá­nak. — E téren is közeledett egymáshoz a Visegrádi Három­szög országainak véleménye a megbeszélések első szombati fordulóján. Pankin Pozsonyban Úgy gondolom, hogy egyet­len kelet-európai ország sem akar belépni a NATO-ba, de maga a NATO sem hajlandó megnyílni — vélekedett pén­tek esti pozsonyi sajtóértekez­letén Borisz Pankin szovjet külügyminiszter. A Szovjetunió támogatja, hogy tagköztársaságai lépje­nek be az ENSZ-be, a Bizton­sági Tanácsban viszont csak a Szovjetuniónak van helye — szögezte le Borisz Pankin. A szovjet külügyek irányítója péntek késő este utazott ha­za Pozsonyból, miután befe­jezte háromnapos csehszlová­kiai látogatását. Az utóbbi hetekben Német­országban kitört rombolási düh a hét végén meglepő cél­pontokat talált magának. Mint szombaton ismeretessé vált, a Bonn melletti Rhöndorfban az éjszaka ismeretlenek megron­gálták Nyugat-Németország el­ső kancellárjának, Konrad Adenauernek a síremlékét, egyebek között sprével horog­keresztet rajzoltak rá. Nem sokkal a rhöndorfi eset előtt a bonni régi temetőben Robert Schumann zeneszerző sírjánál romboltak ismeretle­nek. A bonni rendőrség közölte, Karagyorgyevics Sándor herceg hazatért Belgrádba érkezett szombaton Ka­ragyorgyevics Sándor herceg, az utolsó jugoszláv király, II. Kara­gyorgyevics Péter fia — közölte a Tanjug. A jugoszláv hírügynökség jelenté­sében emlékeztetett arra, hogy a II. világháborút követően a jugo­szláv kommunista hatóságok meg­tiltották a Karagyorgyevics-dinasztia hazatérését. A jugoszláv alkotmányozó nem­zetgyűlés 1945. november 29-én nyi­latkozatban törölte el a királyságot és nyilvánította az országot Jugo­szláv Népköztársasággá. A királyi család a II. világháború elején Londonba menekült, ahol II. Karagyorgyevics Sándor is szü­letett. A herceg, aki most jár először Jugoszláviában, brit állam­polgár és brit útlevéllel érkezett Belgrádba. A herceg látogatását főképpen az ellenzék sürgette: nem polgárjogi megfontolásokból, hanem azért, mert Sándor herceg jelenlétét politikai aduként kívánja felhasználni. hogy Konrad Adenauer sír­jának megbecstelenítését szom­baton délelőtt fedezte fel egy kertész, és a sprényomokat még aznap eltávolították. A rendőrségi szóvivő szerint Rhöndorfban szélsőjobboldali tettesekre (vagy tettesre) utal a cselekedet, Robert és Clara Schumann sírjának megrongá­lása minden bizonnyal ,,a vak vandalizmus műve’'. A bonni temetőben össze­sen 21 sírt dúltak fel. Néhány helyen a koporsókat is meg­próbálták felfeszíteni, a kár értelmét 50 000 márkára be­csülik. DZSAKARTA: Lakóépü­letre zuhant Dzsakarta egyik déli kerületében szombaton az indonéz^ légierő szállítógépe. A hivatalos adatok szerint a gépen 132-en tartózkodtak - többségükben katonák —, és valamennyien életüket vesz­tették. Egyes, meg nem erő­sített értesülések szerint a szerencsétlenségnek - a ház­ban lakókkal együtt — össze­sen 180-an estek áldozatul. • EK-megfigyelők Dubrovnikban (Folytatás az I. oldalról) Zágrábban szombaton dél­előtt újabb légiriadó volt, megszólaltak a szirénák Si- sókon és Nova Gradiskán is. A dunaparti Hóknál teljesen bekerítették a horvát erőket, amelyek a helyi Duna-hidat védelmezték. A hadsereg kö­vetelte, hogy a horvát alaku­latok feltétel nélkül adják át fegyvereiket, mert akkor elke­rülhetik a nagyobb áldozato­kat. Olaszország - Belgrád ké­résére —, hozzájárult ahhoz, hogy a jugoszláv szövetségi hadsereg még Szlovéniában állomásozó egységei a trieszti kikötőn keresztül távozzanak, elkerülve így azt, hogy Hor­vátországon kelljen átvonulni­uk — jelentette be Francesco Cossiga köztársasági elnök Triesztben, ahová péntek este érkezett. Francesco Cossiga hangoz­tatta, hogy az olasz hozzájá­rulást az Európai Közösséggel egyeztetve adták meg, mert ezzel is elő kívánják segíteni a feszültség enyhülését Jugo­szláviában. MŰOSZ-közgyűlés Szakmai és munkavállalói érdekképviselet (Folytatás az I. oldalról) Ismeretes, a Sugár András, Stelka István és hasonló, rég­óta közismert újságírókból ál­ló Sajtószabadság Klub mi­napi nyilatkozatában illegitim­nek minősítette a küldöttgyű­lést és az újságíró parlament elhalasztását követelte. Érde­kes fordulatot jelentett ezzel szemben, hogy péntek délután egyik képviselőjük, Bencsik András, a Pesti Hírlap fő- szerkesztője - társai nevében — visszavonulót fújt, s ekkor úgy tűnt, az ügy nem ügy többé, a küldöttgyűlés az elő­re eltervezett napirend szerint folytathatja munkáját. Nem Így történt. Sokak meglepetésére Ben­csik András alig 24 óra eltel­tével, egészen más szellemű nyilatkozatot olvasott fel a küldöttek előtt, s mivel jóné- hányan kikérték maguknak a csoportosulás állásfoglalásának egyes kitételeit, valószínűleg tovább folytatódik az elenyé­sző kisebbségben lévő csapat és a MÚOSZ közötti harc -, mely többek szerint a hata­lom részéről az újságíró szö­vetség egységének szétzúzásá­ra tett kísérletként értékelhető. A küldöttgyűlésnek kétség­kívül a fent írtak jelentik a látványosabb részét, az elmúlt két napon azonban más is történt. Az, ha csak valami közbe nem jön, már valószínű­nek tűnik, hogy a jelenlegi el­nökség további két évig a he­lyén marad. Az új elnök Di- urnus alias Bodor Pál lett. A küldöttgyűlés a tegnapi nap folyamán az új alapsza­bályt és etikai kódexet vitatta meg. Nem sokkal lapzárta előtt dőlt el, hogy az elnök­ség nagyobbik részének tá­mogatását bíró azon javas­latot, mely szerint a MÚOSZ a jövőben szakszervezeti felada­tokat is vállaljon, a küldöt­tek hosszas húza-vona után, végül is elfogadták. A mai napon a magyar sajtó általános helyzetéről szó­ló vitával zárul a küldöttgyű­lés, melyen részt vesznek a parlamenti pártok képviselői is. — pauska ­— * Vandalizmus Németországban Október a gyászos nap biztosítani. . . . „Én vagyok az az ember, aki rendet fog te- temteni. Nyugodt lelkiismeret- tel lövetek agyon százakat is, •mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód in­tő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.” Egyik alárendelt tábornokának pe­dig a következő utasítást ír­ta: „Most az a teendőnk, hogy megragadjuk és irgalom nélkül alkalmazzuk a szigorú és igazságos rendszabályokat, amelyek nemcsak elrettentő például fognak szolgálni min­den idők számára, hanem engesztelésül is azért az ezer­szeres nyomorúságért és sze­rencsétlenségért, amelyet az elvetemült felforgató párt ho­zott erekre a különben oly virágzó és boldog országok­ra.” Számára ezek a módsze­rek jelentették országok új­bóli felvirágoztatását, boldo- gítását! Az 1848—49-es magyar sza­badságharc 13 honvédtábor­noka, illetve főtisztje közül né­hányon október 6-a kora reg­gelén még újabb búcsúlevelet írt. Leinningen-Westerburg Ká •rolyné a legmegrázóbb, ahogy egy helyen félbeszakítva gon­dolatmenetét ezt veti papír­ra: „Éppen most szenvedte* ki négyen közülünk, még vissz­hangzanak a lövések szívem­ben." Kiss Ernőn, Dessewffy Arisztiden, Schweidel Józse­fen és Lázár Vilmoson akkor hajtották végre a golyó ál­tali „kegyelmes" • ítéletet. Nem sokkal később a többi 9 vértanú sorsa is, akikre a megszégyenítésre szánt bitó várt: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Knezic Károly, Láhner György, Nagysándor József, Leiningen-W esterburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich Já­nos és végül Vécsey Károly. Teleki Sándor honvéd ezre­des, aki maga is akkor az aradi vár foglya volt, s így október 6. reggelének szemta­núja, öt évvel később szám­űzetésében írt visszaemlékezé­sében kitér arra is, hogy „ugyanabban az órában Hay­nau Pesten Batthyány Lajos­nak, Magyarország miniszter­elnökének vérében fürdött". A katonákra emlékezik, akik ko­moran és magukba szállva vo­nultak el a gyalázatos tett színhelyéről, mert „kell lennie egy órának, egy percnek, mely­ben az emberi lélek, bármeny­nyire is le van nyűgözve a hivatalos hazudozók és birák által, megnyílik az örök, a rendíthetetlen igazság előtt. Nem hiába történik az, hogy eljönnek a hősök, s meghoz­zák az utolsó és fönséges ál­dozatot a haza oltárán, oda­dobván magukat aljas hatal­masságoknak . . . Október 6 gyászos nap, melytől megbor­zad a történelem, s melyet a magyarok sohasem felejtenek el." Dunai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents