Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-05 / 273. szám
1991. október 5., szombat aj Dunántaii napló e A pécsi színház évszázada jgfe/ -v>>v. : /<?-?o fííw. .%.s *.•?■?> PÉCSI SZÍNHÁZI élét éí MŐVÉUÍT1 HÍTHÍP féasi Színpad A két világháború között számos színházi lap jelent meg a városban Idestova szói éve annak, hogy Pécs patinás köszinházában megkezdődtek a rendszeres színi előadások. A régi, elavult épületet 1887-ben zárták be, mert állapota életveszélyessé vált. A város áldozatvállalásának köszönhetően 1893-ban kezdték el az új színház felépítését a régi Dominikánus monostor helyén. Az akkori viszonyok közt is rekordidőnek számító két év alatt épült fel a Steinhardt és Lang építészek által tervezett intézmény. A színház ünnepélyes átadása A gyönyörű új épület első igazgatója az a Somogyi Károly lett, aki a Győrben kiválóan működő színházat hagyta ott, hogy a színház nélkül maradt pécsi nagyérdeműnek ideiglenes faépületben nyolc éven át előadásokat tartson. Az új színház megnyitása óriási esemény volt a városban. Hiszen nemcsak a helyi és a vendég társulatoknak adott otthont, hanem lehetőséget nyújtott a pécsi egyesületek és iskolák számára is rendezvényeik megtartására. Pécs méltán volt büszke a ,.délvidéki kultúra új fellegvárára”, hisz felépülése a városnak is nagyobb elismerést, rangot adott. Az ünnepélyes megnyitóra 1895. október 5-én este 7 órakor került sor a zsúfolásig megtelt színházépületben. A díszelőadás öt részből állt, az első önálló társulaton kívül fellépett a Pécsi Dalárda és a város helyőrségének zenekara. A díszvendégek és a helyi polgárok először Serly Lajos erre az alkalomra írt nyitó zenéjét élvezhette. Ezt követte az „Ébredés” c. prológus, majd a már országos hírű Pécsi Dalárda adta e!ő a „Fohász” c. kórusművet. A „Harag” c. kis- lélegzetű dráma után zenés játéknak tapsolhatott az ünneplő sokaság: a késő éjszakába nyúló díszelőadást Verő György: Szultán című operettjével fejezte be Somogyi frissen verbuvált társulata. Út az első sikerek felé Az első önálló színtársulat a legjobb vidéki színészeket vonultatta fel. Repertoárjukon legtöbbet a kor kedvenc műfajai, a népszínmű és az operett szerepelt. De a klasszikusok (Schiller, Moliére, Shakespeare) is rendszerint műsoron voltak. A társulat sokoldalúságára jellemző, hogy 1897-ben komolyan felvetődött az önálló operatársulat megszervezése is, de anyagi okok miatt ez nem valósulhatott meg. A pécsiek komolyzeneigényét a nyaranta szerveződő előadások elégítették ki. (Ebben a korszakban Ódry Lehel bécsi operaegyüttese lépett fel gyakorta a színházban.) Ekkor vitték sikerre a Pécsi Dalárda közreműködésével Verdi Requiem-jét is. 1899 tavaszán 12 évi hűséges szolgálat után Somogyi búcsút mondott a pécsi publikumnak. Öt Tiszay Dezső követte, kit az 1900 nyarán bekövetkezett hirtelen halála akadályozott meg abban, hogy nagyszabású terveit véghez vigye. Utódjául művészeti vezetőjét, Nádassy Józsefet szerződtette a város vezetése. Az ó igazgatósága idején jutott el Pécsre Isadora Duncan, a kor később világhírűvé vált táncosnője. A „bájos miss” 1902 júniusában két alkalommal lépett a pécsi közönség elé. Az első világháborút megelőző békeévekben Fedák Sárinak és Beregi Oszkár társulatának többször is tapsolhatott a publikum, de Vécsey Ferenc, világhírű hegedűművészünk is adott koncertet a színházban. Ebben az időben a színház művészeinek az egyre fejlődő mozgófénykép-színházak konkurenciájával kellett számolnia. A színház nem vesztette el varázsát, a háború kitöréséig komolyabb problémákkal nem kellett megküzdenie. A háború alatt érezhetően megcsappant a nézők száma, s a társulat jobbára a fronton harcoló katonákat „mulattatta”. A szerb megszállás három éve A vesztes háború után Pécsre újabb megpróbáltatás várt 1919 novemberétől közel három évig. A győztes antant- hatalmak diktátuma alapján Baranya nagy részét s Pécs városát is a szerb haderő szállta meg. A színház kapuit nem zárták be, sőt az első periódusban nemzeti felhangú műveket is játszhatott a Nemzeti Színház társulata. Az 1919 elején meghirdetett kivételes állapottal viszont a város gyakorlatilag vesztegzár alá került. így a nyári állomáshelyeken eddig fellépő színészek kénytelenek voltak a város kávéházaiban, szállodáiban alkalmi színpadokat, kabarékat működtetni. összesen 12 ilyen alkalmi játszóhelyről tudunk. Leghíresebb közülük a Pannónia Színpad volt. A színház támogatta a kibontakozó nemzeti ellenállási mozgalmat. A nagy általános sztrájk idején, 1919 tavaszon a színház szolidaritást vállalva egy hónapig nem nyitotta ki kapuit. Ebben a korszakban Pécsett játszották a legtöbbször Herczeg Ferenc nemzeti drámáit, az Árva László királyt, a Bizánc és az Ocskay brigadéros c. színmüveket. A városban működő kabarék azonban (Otthon, Fasor, Aranyhajó stb.) a gondtalan polgári élet látszatát keltve mulattatták a betévedő nézőt és a szerb katonatiszti és hivatalnok réteget. A két világháború között Az 1920-as évek politikaigazdasági válságai idején a színház társulata állandó gazdasági problémákkal vívódott. A mélypont 1926-ban volt, mikor Asszonyi László csődbe jutott színigazgató vagyonát elárverezték. A színházat ideiglenesen egy háromtagú bizottság irányította a Pécs- Kaposvár színi kerület megalakulásáig. Asszonyi direktor vigaszul egy vendéglőt nyitott a Kazinczy utca sarkán, s azt legkedvesebb általa játszott operettjéről nevezte el. Ez volt a híres „Nótás Kapitány”. Egészen rövid ideig a társulat elismert művésze, Danis Jenő állt a színház élén. Ezután kezdődött el az a közel 12 jelentős esztendő, mely Fodor Oszkár direktor nevéhez fűződik. Ekkor a színház működésében bulvár jellegű műsorpolitikával kiegyensúlyozott állapot állt be. Pedig a színházat konkurenciaként fenyegette a mozik gyakori látogatottsága, a rádió megjelenése és a „football őrület". Mégis ez a korszak talán a legfényesebb a Nemzeti Színház történetében. Igaz, a viszonylag kommersz darabokra tódult a közönség. Ekkor volt állandóan műsoron a Cigánybáró, a Sztambul rózsája, a Gül Baba és a Csókvásár. De sok előadást ért meg a Carmen, a Krétakör, a Bánk bán, hogy csak néhány nagyobb emlékezetes sikert említsünk. Nem beszélve Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc akkor is sokat szerepeltetett műveiről. E művek adaptálásánál olyan művészeknek tapsolhatott a közönség, mint Páger Antal, Mezei Mária, Márffy Vera, Svéd Sándor, Salamon Béla és Bánky Róbert, hogy csak né- hányukat említsük meg. 1939-ben vette kezdetét a csak három évadot megélt vándortársulati (staggione) rendszer. Ekkor a színházban nem működött állandó társulat, hanem cseretársulatok követték egymást felváltva. A város közönsége így sok új és lenyűgöző előadást, friss élményt élhetett át, de a háború kirobbanása miatt ez a szervezet megszűnt. 1943-ban újabb korszaka kezdődik Pécs színjátszásának Székely György igazgatóvá kinevezésével. A direktor, Németh Antal, a budapesti Nemzeti Színház szín- igazgatójának adjutánsaként próbálta meg továbbfejleszteni a társulat művész nívódíját. Terveit azonban a nyilas hatalomátvétel megakadályozta. A színház államosításáig Az 1944-es szovjet katonai megszállás miatt rövid ideig bezárta kapuit a színház. A töretlen újrakezdéshez töretlen hit is szükségeltetett. S ezzel rendelkezett is Székely György, de Major Tamás aktív közreműködésével az Igazoló Bizottság három hónapra letiltotta színi működését. 1945 őszére már igazgatói pozíciójától is megfosztották. A koalíciós időszakban 1947-ben újra a színház élére került, de alig egy év múlva ismét kényszerű búcsút vett közönségétől. Az 1943-ban elkezdett tájszínházi színjátszás újra felelevenedik, míg 1947-re rendszeressé is válik. A „tájolás” során Baranya falvait és a bányásztelepüléseket járta végig olykor kommersz műsorával a színház társulatából alakult Tájszínház. Főleg operetteket és bohózatokat játszottak. A csoportnak tagja volt az akkor kezdő színművész, Zenthe Ferenc és Velencei István is. Egy év múlva szűnt meg a Tájszínház — elsősorban a benzinhiányra hivatkozva. Ez idő tájt Gyermek Színház felállítását is fontolóra vették a színházi berkekben. Végül is ez nem valósult meg, helyébe a rendszeres iskolai és diák- bérlet-rendszert vezették be. De később ez a kísérletezés is elhalt. Napjainkban A közeli múlt áttekintéséhez még hiányzik az igazi távlat. Annyi bizonyos, hogy 1949 augusztusában gyökeresen megváltozott a városi színjátszás struktúrája a Nemzeti Szinház államosításával. A város tulajdonjoga megszűnt s vele a Színügyi Bizottság is. Helyére a felülről való centralizált irányítás lépett, természetesen az akkori ideológiának megfelelően. E korszak első igazgatója Szendrö József. Ebben az időben játszották a legtöbb szovjet darabot, s az operett is reneszánszát élte. Az ötvenes évek végén, a hetvenes évek elején Kormos Lajos és Katona Ferenc igazgatósa alatt egyre több modern darabot vittek színre. Számos pécsi szerző művének ősbemutatója is ekkor történt meg. Közülük említésre méltó a Lipenszky—Futaky szerzőpáros ,,Zrínyi Híradó" című műve és Örsi Ferenc két alkotása: a ..Szkander Bég” és a „Kapitány" címűek. A társulat életében jelentős dátum volt 1959. október 22. Ekkor debütált a frissen szervezett operatársulat Verdi: Ri- goletto című remekével. Az operatagozat első zeneigazgatója Paulusz Elemér volt, tőle Nagy Ferenc, majd Breitner Tamás vette át a karmesteri pálcát: ezt a tisztséget jelenleg Hirsch Bence tölti be. Nemsokára, az 1960—61-es évadban kezdte meg sokat ígérő működését a színház immár harmadik tagozata, a Pécsi Balett Eck Imre vezetésével, akihez később vezetőként, alkotó társként Tóth Sándor csatlakozott. Nógrádi Róbert igazgató és Sík Ferenc főrendező nevéhez fűződik az a sikerekben és ellentmondásokban gazdag korszak, amelynek során — egy ideig - Pécs színjátszása messze kiemelkedett a többi vidéki városé közül. Olyan felejthetetlen művészek nevével fémjelzett ez a korszak, mint Kézdy György, Ronyecz Mária, Haumann Péter, Holl István és Bánffy György. Számos kiváló magyar író mellett Illyés Gyulát is háziszerzőként tisztelhette a társulat. 1981-ben az addig amatőrként működő Bóbita Bábszínház hivatásosként a PNSZ önálló tagozata lett Kós Lajos vezetésével: a társulat mai vezetője Lénárt András. A város nagy múltú színjátszása biztosíték lehet arra, hogy a megszépült épületben újra zajos, igazi sikereknek tapsolhasson a színházszerető pécsi közönség: Lengyel György igazgató-művészeti vezető irányításával ezért dolgozik a társulat. MÁRFI ATTILA főlevéltáros A Korzó Kávéház a színház előtt 1930-ban
