Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-04 / 272. szám
1991. október 4., péntek aj Dunántúli napló 3 A megyei közgyűlés küldöttsége Kütahyában Együtt pénz, idő és ember A napokban a „Mária kútja Nazaretben” című képen dolgoznak a restaurátorok Fotó: Szundi György Holland segítséggel restaurálják a Csontváry-képeket A törökországi Kütahyában tartózkodik a Baranya megyei közgyűlés küldöttsége - dr. Szűcs lózsel elnök. dr. Ku- rucsai Csaba alelnök. dr. Ara- esi lózsel, Szigetvár város jegyzője és dr. Végh lózsel. a közgyűlés hivatalának nemzetközi és sajtóreferense — a Kütahyai Tartományi Kormányzóság és a Kütahya Város Tanácsa meghívására. Szerda délután megkoszorúzták Kemál Atatürknek o T30 ezres város főterén álló emlékművét, és megkezdték tárgyalásaikat Akii Tig tartományi kormányzóval és Ibrahim Halil Ozkoraca polgármesterrel. Kölcsönösen kifejezték azon szándékukat, hogy a hagyományos magyar—török és baranyai—kütahyai kapcsolatok ápolásán túl a jövőben fokozottan törekszenek a gazdasági együttműködés erősítésére. Szerdán este Akit Tig kormányzó a baranyai küldöttség tiszteletére vacsorát adott, amelyen részt vettek a tartomány vezető tisztviselői és a gazdasági élet kiemelkedő személyiségei. A küldöttség tagjai a török—magyar barátság ápolásáért emlékplakettet adtak át a vendéglátóknak. Csütörtökön délelőtt a legmodernebb technológiát alkalmazó Güral Porcelángyárba és a Ijütahyai hagyományos kerámia kézműipari üzemekkel ismerkedtek a baranyai vendégek, délután pedig a Kossuth Múzeumba (Magyar Házba) látogattak el, ahol koszorút helyeztek el Kossuth Lajos szobránál. Ezután a török népművészetet, a kütahyai népviseleteket bemutató kiállítást nézték meg a Török Házban, ahol sor került a sajtó képviselőivel való találkozásra is. V. J. Közismert a Csontváry-fest- mények hányatott sorsa, bizony, az elmúlt 90 év eléggé megviselte őket. A kisebb képeket az utóbbi másfél évtizedben folyamatosan végeztek a múzeum restaurátorai, a hatalmas alakú festményekhez azonban sem az anyagi források, sem a szükséges felszerelés, műszerek nem álltak rendelkezésre. 1987-ben azonban új lehetőségek adódtak, és egy magyar-holland államközi kapcsolat keretében megteremtőd tek a feltételek, hogy a több tíz négyzetméteres óriás képek is megkapják a konzerválást, tisztítást. A Művelődési Minisztérium dr: Romváry Ferencet, a Ba ranya Megyei Múzeumok képzőművészeti osztályának vezetőjét bízta meg a Csontváry- képek restaurálási programja nak irányításával, tőle érdeklődöm, mik voltak a munka előzményei, és jelenleg hol tart a restaurálás?- 1987-ben az amszterdami Nieuwe-kertben volt egy magyar kiállítás, és ennek kapcsán merült föl. hogy a Csontváry-képeket is olyan állapotba kellene, hozni, hogy szállíthatók legyenek — föltekerve is — külföldi kiállításokra. Az anyagi fedezet előteremtésére a holland és a magyar Mű velődési Minisztérium vállalkozott, mégpedig úgy, hogy magyar részről kormánygaranciát adtak hogy a minisztérium kél éven át pénzeli a restau rálást, és biztosítja a legmegfelelőbb restaurátorokat, a hollandok pedig 60 ezer gulden értékben (kb. 2 millió forint) modern műszereket szállítottak a restaurátorok igénye szerint. Egy bizottság is megjelent a részükről a helyszínen, elvégezték a kellő vizsgálatokat, és megbizonyosodtak a szakemberek felkészültségéről, hisz elég nagy harc folyt a munkáért. De munkatársainkról a legkedvezőbb véleménnyel voltak, ami nem is csoda, hisz 15, illetve 25 éve foglalkoznak Csontváry- restaurálással. A munka megkezdése előtt ők egyhetes tanulmányutat tettek Amszterdamban. Az egész programnak feltétele volt még, hogy a majdani kiállításokhoz fogadóképes országokat, városokat kellett szervezni, ezt egy olasz menedzserünk intézte, és úgy néz ki, ha 1992. december 31- re — ez a határidő — befejeződik a munka, 1993 első felétől a képek a terv szerint Londonban, Párizsban, Brémában, Amszterdamban és talán Milánóban is ki lesznek állítva. Jelenleg mindent összevetve a felénél tart a restaurálás, elvégezték már az összes élőmunkát, fotózásokat, felméréseket, vegyi elemzéseket. Elkészültek az alumínium rugós vakrámák, és Hollandiából már megkaptuk a sztereomikroszkópot, ultraviola, ultravörös vizsgálókészülékeket, amikkel a lehető legprecízebb módon meg lehet állapítani, milyen változások történtek a festményekkel az elmúlt 90 esztendő alatt.- Miben más ez a restau rálás, mint az eddigiek? - kérdezem Czakó Ferencet, aki a restaurátor-munka egyik fő kivitelezője. — Teljesen más a metódus. A kis képeknél a kép és az ember is könnyen mozog, de itt a rendkívüli méretek — gondoljunk bele, a Baalbek 42 négyzetméter! — ez nem járható út. A restaurátor sokszor négy méter magasban dolgozik, ehhez mindenképpen kellett az állvány, ami könnyű és állítható, és nagyon meggyorsítja a munkát. Most van az első olyan alkalom, hogy idő, pénz és ember is együtt van. Első lépésben helyi konzerválást végzünk, kijavítjuk a sérüléseket, a sok felhengerí- tés okozta pattanásokat, s ha kell, visszaragasztjuk a vászonhoz a levált alapozást. Ezután jön a vegyszeres tisztítás, majd végül az olajfestés javítása és a retusálás Reméljük, hogy ha a restaurálás befejeztével Csontvá- ry képei elindulnak nyugateurópai körútjukra, végre fontosságának megfelelő elismerésben részesül e különös és csodálatos magyar festőnek az életműve. M. K. ................ .......................—.......................—r~--------------------------------------------------------------------E RIISZegyeznténv----------------------------------------------------- .. „. . ,—........... ................. A gyermekek jogairól Néhány gyorsan ellibbenő órára a parlament napirendjére került a magyarországi gyermekek helyzete, a honatyák lelkesen elfogadták az Egyezmény a gyermekek jogairól cimű, ENSZ alapszerződést. Az apropóból adódóan megalakult a Gyermeki Jogok Magyar Nemzeti Bizottsága nevű, szokértőkböl, politikusokból álló testület. Már most, a téma előtérbe kerülésekor megjósolható azonban, hogy a gyermekek ügye újra lemerül a rejtélyesen áramló társadalmi problématenger mélyébe, és több év után társadalomtudósok vagy politikusok majd megállapítják. történt-e javulás vagy sem. Legyünk bizakodók, s a jobbat remélve nézzük meg, mit is tartalmaz az egyezmény, melyre a legtöbb gyermekekkel kapcsolatos hazai törvény, rendelet, intézkedés végső soron visszavezethető lesz. A rendelkezések szólnak a gyermekek polgári és politikai, továbbá gazdasági, szociális, kulturális jogairól, és sokoldalú, különleges szabályokat tartalmaznak a legkülönfélébb helyzetbe került gyermekek védelmére. Ezekre egy-egy példa álljon most itt. A gyermeknek polgári joga, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehető; ség szerint ismerje szüleit, valamint, hogy ezek neveljék. A második csoportba sorolható a gyermekeknek a társadalom- biztosításhoz, vagy az alapfokú oktatáshoz való ingyenes joga, míg különleges helyzetbe kerülhet a gyermek fegyveres konfliktusban, s ekkor gondoskodni kell arról, hogy a tizenöt évnél fiatalabbak ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésben. Szándékosan kerestem példának olyan szabályokat, melyek valóra váltása már csak a diktatórikus szerkezetű, vagy az igen szegény társadalmakra vár, s melyek teljesülésének hiányát országunkkal kapcsolatban nem lehet felvetni. De vannak olyan rendelkezései az egyezménynek s ez az igazán érdekes —, amiket már érdemes összevetni -, legalább kérdés formájában , a magyar társadalmi valósággal. — Az egyezményt elfogadó államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermekek számára biztosítják a jóléthez szükséges védelmet és gondozást. Sokoldalú intézkedéseket kell hozni a gyermek elhanyagolása és az őt érintő bánásmód elhanyagolása megakadályozása érdekében. — Az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek joga van az őt érintő kérdésekben sza bad véleménynyilvánításra, és ezt kellően figyelembe kell venni. A gyermeket bármely őt érintő bírói, közigazgatási el járásban meg kell hallgatni. — Az iskolai fegyelem a gyermek emberi méltóságával összeegyeztethetően alkalmazható. Az egyezmény részes államai elismerik a gyermek egyesülési és békés gyülekezési jogát. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. — Elő kell mozdítani, hogy a tömegtájékoztatási intézmények különösen vegyék figyelembe a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek nyelvi szükségleteit. A gyermek tudatába kell vésni nyelve, kulturális értékei iránti tiszteletet. örülnék, ha az egyetemes gyermeki jogok magyarországi érvényesülését firtató fenti felvetéseim túlzott érzékenységből, tévedésből erednének. Addig, míg kétségeimet indokolt megfogalmaznom, tisztelettel ajánlom az idézett gyermeki jogok megvalósulása feletti elgondolkodást. „A színház: a nemzet kicsinyben” „A színház: a nemzet kicsinyben", írta Egressy Gábor, a pesti Nemzeti Színház első együttesének legendás színésze. Egressy tudta, mert átélte a reformkorban, hogyan segíti a színház a nemzetet azonosságtudatának megfogalmazásában, mit jelent a forradalom idején o színészi szó mozgósító ereje, miként tartja a lelket a színház az emberekben az önkényuralom sötét évei alatt, s lazulván a szorítás, mint ad öntudatot a magyar színház a magyar nézőknek, erőt a magyar kultúra egészének egy új politikai és művészeti horizont megteremtéséhez. De a színház úgy is „kicsinyben a nemzet”, hogy tükrözi gondolkodásmódját, érzelmi életét: fellóngolásait és csüggedéseit, sikereit, kudarcait, kompromisszumkészségét, vagy -képtelenségét, kiábrándultságát és anyagi gondjait. Tükrözi és formálja is a szellemet, amelyből kinőtt. De városok önállósodásának és felnőtté válásának is jelképe a színház: az épület maga vagy az állandó társulat. Elég a múlt század utolsó harmada, meg a századforduló vidéki színházépítési lázára gondolni: Szeged, Pozsony, Kecskemét, Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Veszprém mel lett Pécs is ekkor — 1895-ben- emel magának új, díszes teátrumot. Vagy nézzünk a közelmúlt zalaegerszegi és nyíregyházi színhózalapítására, az újabb keletű szombathelyi és soproni kísérletekre. Mert, hogy van-e színháza, és azzal hogyan bánik saját polgársága, minősíti magát a várost is. Fnnek a közkeletű igazságnak a felemlegetése sohasem volt aktuálisabb, mint éppen most, amikor öt év után meg- nyi'ja kapuit az újjáépített Pécsi Nemzeti Színház A város büszke lehet rá — a színié ereje végső megfeszítésével adott- több mint egymillión! forintból olyan színházi komplexum jött létre, amely méltó a vidék legnagyobb társulatához: nagyszínházban, kamara- színházban, stúdiószínpadon, szobaszínházban játszhatnak a prózai, zenés, opera és balett tagozat művészei: páratlan lehetőség ez arra, hogy a Pécsett és környékén élő valóságos és lehetséges nézők sokféle igényét kielégítse az együttes. Nem lenne értelme megint fellenni a kérdést: mi a színház feladata? Szószéke a színpad, amelyről világmegváltó, ország sorsát megfordító eszmék hangzanak el a meggyőzés igényével, és a napi politikai hasznosságot elvárva; netán az erény iskolája, ahová szép és nemes magatartási mintákat megismerni megyünk, vagy népszórakoztotó intézmény, amely elemelkédve a szürke. gondokkal sújtott hétköznapoktól, felüdülést nyújt és új erőt ad. Nem lenne értelme, mondjuk, de hát a kérdés mindig ott áll előttünk: egy színház megtervezésekor, egy-egy évad programjának összeállításakor és a jegyváltás pillanatában is. Évezredek óta a higgadt és megfontolt válasz mindig is ez volt: a színház sem egyik, sem másik — mindez együtt. Ez az ő nagy titka, ez tartotta életben a legzordabb politikai és gazdasági viszonyok között is. A Pécsi Nemzeti Színháznak aligha volt olyan nehéz évada, mint amilyen az idei lesz. Nem csak azért, mert a színház olyan épület, amely pénztárral kezdődik, és - jó esetben - művészettel végződik, s ezt jól tudja a pénzben ma szűkölködő pártoló közönség, és a támogatásra hivatott hivatal egyaránt De remélhetőleg tudja a társulat is, hogy nehezen kapott forintokból kell jól gazdálkodnia, és, hogy a forintok számát nem csak a szív, hanem a zseb is megszabja. Fontos évad ez azért is, mert a megújult színház most sokaknak csupán látványosság: mórványlépcsőit, csillogó nézőterét megnézni eljönnek olyanok is, akik eddig nem nagyon akartak találkozni Tháliával. Hogy közülük hányán jönnek ismét, az a vonzó műsoron és az előadások színvonalán múlik. Mint ahogyan az is: az oly annyira elvárt, de csekély számú értelmiségiek és egyetemisták a pécsi színházhoz pártolnak-e, s véleményük erősíti-e a színház presztízsét. Az idei műsor ígéret erre: megpróbál elérni sokféle nézői ízlést. A színház láthatóan tudja - s jó lenne, ha semmiféle nyomásnak, kirekesztő szemlélet nek nem engedne egyik irányba sem hogy míg a közön ség egy része könnyed szórakozást, megnyugvást vár a színházi estétől, mások elem ző, feltáró, mozdító szót és gondolati mélységet, s hogy hagyománynak és újításnak egyaránt helye van egy évad programjában. S végül nehéz lesz ez az éved azért is. mert él még az emléke a Nemzeti Színház és a Pécs Városi önkormányzat közti összezördülésnek a színházi struktúra kérdésében. Most mindkét fél éberen figyel': mi valósul majd meg q kölcsönös ígéretekből. Remélhetőleg minél több - a közönség és a város hasznára. Vagy, mondjuk (időnként használhatók nagy szavak is): az 'ország javára. Ezt a közös felelősséget aligha fogalmazta meg bárki is szebben, mint Garcia Lorca. „A színház az egyik legkilejezöbb és leghasznosabb eszköz egy ország építéséhez - irta. —Lég- súlymérö, amely egy ország nagyságát vagy hanyatlását jelzi. A linóm érzékenységű és minden ágában . . . jól irányított színház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogékonyságát. Ám a lezül- lesztett színház, ahol a Pegazus szárnyait patái helyettesítik, egy egész nemzetet tud közönségessé tenni és elaltatni ... Az a nép, amely nem támogatja és nem fejleszti színházát, ha még nem halott is, haldoklik. És ugyanígy, annak a színháznak, amely - akár kacagtatva, akár megri- katva — nem veszi át népe szivének társadalmi, történelmi lüktetését, amely nem lejezi ki népe drámá/át, tájainak és szellemének valódi színeit — nincs joga színháznak neveznie magát." Bozsó Béla Gárdonyi Tamás
