Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-30 / 297. szám
1991. október 30., szerda aj Dunántúli napló 3 Szándékosság, véletlen? Katonai attasék a HM szakértőinek tájékoztatóját hallgatják ott szerencsére senki ... A tűzszerészek 18 (el nem robbant gránátot találtak. Lovász József ezredes — A gép be- és kirepülését is észleltük. Alighogy elhagyta Magyarország légterét, a túloldalon rendkívül élénk légelhárító tevékenységet tapasztaltunk. A repülőgép további sorsáról nincsen tudomásunk. Feltehetően a viroviticai (verőcei) cukorgyárat akarták támadni a gépek. Dr. Feigl Ferenc, Barcs város polgármestere. — Erre, hogy egy gép berepül és itt kárt és döbbenetét okoz, álmunkban sem gondoltunk. — Nem is készültek fel rá? — Nem. Ez teljesen váratlanul ért bennünket. Még ma sem nyugodt a hangulat, nem kapnak olyan tájékoztatást az emberek, amely alapján a kedélyek elcsitulhatnának. — A megrongálódott épületeket soron kívül helyreállítják. Ki vállalta a költségeket? — Az önkormányzat, de egy mai beszélgetés után már azt mondhatom: az Állami Biztosító fedezi a költségeket. a vadászgépeink már akkor is emelkedjenek a magasba, amikor a jugoszláv gépek 50— 60 kilométerre vannak a határunktól. — Ezt a berepülést a lokátorok észlelték? — Nem, az alacsony magasság miatt. Azt, amikor nagyobb magasságból leereszkedett, ezt észlelték. — Az egyik lapunkban támadásnak minősítették a barcsi incidenst. ön miként ítéli ezt meg? ről, mint ahogy minden felelős politikai vezető, a kormány tagjai is, sőt: Antall József miniszterelnök urat is tájékoztatták Brüsszelben. A nyilvánosságra hozatal késedelmének egyetlen oka van: minden mondatot, minden szót mérlegelni kellett. Nem szerettük volna egy első vizsgálat eredményéről tájékoztatni a közvéleményt, amit esetleg később módosítani kell. Ebbe a jugo- szlóvok nyilvánvalóan belekötöttek volna. Hétfőn este Barcs két középiskolájának kollégiumából hazaküldtek mintegy 300 diákot. Feigl Ferenc: — Az iskolákban folyik az oktatás. A kollégiumok esetében nem mertük azt vállalni, hogy a gyerekekkel zsúfolt épületbe csapódjon gránát. A fontos: ezt a helyzetet nem lehet heteken keresztül tartani. Vagyis valakinek meg kellene mondania, hogy most mi lesz . . . Mészáros Attila Zárt ülés a barcsi incidensről Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága kedden délben zárt ülésen ismét napirendjére tűzte a vasárnap esti barcsi incidenst. Az ülésen részt vett Für Lajos honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán vezérezre des, a Magyar Honvédség parancsnoka, Deák János altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, valamint Katona Tamás kül- ügyminisrtériumi államtitkár is. Póda Jenő (MDF), a bizottság titkára, az MTI érdeklődéseié elmondta, hogy a zárt ülésen meghallgatták a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek részletes tájékoztatását a barcsi eseményekről. A tárca elismerte, hogy késve adott tájékoztatást az illetékeseknek a határincidensről, egyúttal ígéret hangzott el, hogy a jövőben körültekintőbben járnak majd el. Sípos Imre, a barcsi körzet országgyűlési képviselője arról számolt be, hogy az ottani lakosok nagyon aggódnak, attól tartanak, hogy megismétlődhet a vasárnapi incidens. Ennek megelőzésére határozottabb figyelmet fordítanak, ígérték a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség illetékesei. Az ülésen szó volt arról is, hogy milyen katonai megelőző lépéseket kellene tenni a határmenti magyar települések fokozottabb védelmére, illetve milyen magyar diplomáciai válaszlépésekre kerülhet sor. A Honvédelmi Bizottság végül úgy döntött, hogy kilenc tagja szerdán Barcsra utazik, hogy a helyszínen tájékozódjon a történtekről. Jugoszláv elutasítás A magyar honvédelmi minisztérium szóvivőjének hétfői nyilatkozatával kapcsolatban a jugoszláv légierő és légvédelmi parancsnokság tájékoztatási szolgálatát felhatalmazták az alábbiak közlésére: a jugoszláv fegyveres erők légierejének és légvédelmének egységei vasárnap 20.30 és 22.30 között a Daruvár—Suho Polje irány körzetében végeztek harci tevékenységet. Kategorikusan elutasítjuk a magyar honvédelmi minisztérium szóvivőjének állítását, amely szerint a légierő és a légvédelem alakulatai közben bombázták volna Barcsot, Magyarország határtelepülését - áll a közleményben. * A Politika című belgrádi lap kedden csak a jugoszláv légierő cáfolatát közölte a Barcson történt incidensről, s egy sorban beszámolt arról is, hogy a magyar légierőt riadókészültségbe helyezték. A Borba viszont ismertette a magyar honvédelmi minisztérium közleményét is, s közvetlenül alatta tette közzé a jugoszláv kommünikét, amelyben tagadják a jugoszláv légierő szerepét. A Politika és a Borba is közli a szerb külügyminiszter sajtóértekezletén ezzel kapcsolatban elhangzott állásfoglalást, amelyben Vladislav Jovanovic leszögezte: a jugoszláv hadseregnek nem érdeke, hogy az ösz- szetűzésekbe más országokat is bevonjon, s hogy csak tévedésről lehet szó. Képernyő elölt Tésztadagasztó (Folytatás az 1. oldalról) vényzet. Egy szakértő azt magyarázza, hogy a leesett és felrobbant gránátok között részben páncéltörők voltak, részben repeszgránátok. Az egyik fehérre meszelt ház falát szinte telepöttyözték a diónyi foltok. Az ablakok jó néhány házban betörve, két elpusztult kutya hever a kis füves réten és az egyik ház keritetlen udvarán. * A tények ismertek, elegendő rövid emlékeztető: október 27- én vasárnap 20 óra 50 perckor egy ismeretlen felségjelű, kivi- lágítatlan, Jugoszlávia irányából érkező, majd arra felé visszatérő, alacsonyan szálló harci repülőgép gránátesővel szórta meg Barcs északnyugati részét. Az egész nem tartott másfél percig. éC e- Borzasztóan hangosan jött — mondja egy borostás férfi. — Hát már attól is megijedtem. . . Azután elkezdődött a robbanássorozat, minden remegett. Kirohantam, azt láttam, hogy egy repülő meredeken felfele húz, mint akit puskából lőttek ki. Élesen fordult vissza a határ felé .. . * Tegnap délelőtt a Honvédelmi Minisztérium, a határőrség és a rendőrség a helyszínen tájékoztatta a magyarországi diplomáciai képviseletek katonai attaséit — közöttük láttuk a jugoszlávot, a románt, a németet, az amerikait is — és a sajtó képviselőit a napjaink történet- írásába minden bizonnyal barcsi incidensként bevonuló vasárnapi robbanás-sorozatról. Nagy János alezredes, Somogy megyei rendőrfőkapitány-helyettes és Lovász József ezredes, a határőrség kerületparancsnoka feladata volt, hogy az eddig még koránt sem tisztázott támadásról objektív képet adjon a nagyon is részletek iránt érdeklődő katonai attaséknak. * A robbanások mintegy 600 méter hosszú és 150—200 méter széles sávon lyuggatták a tetőket, s például fúrt egy, az út aszfaltburkolatába is 70 centiméter mély tölcsért. A „gránátszőnyeg” mintegy harmada érintette a lakott területet. Egy szakértő azt is elmagyarázza: két tárolóban — kazettának is mondják — vannak a repülőgépre erősítve a gránátok. Egybe 80—90 darab fér. A vasárnap esti robbanások nyomait számolva arra következtettek, hogy mindkettőt kioldotta a gép pilótája, sőt az egyik kazettát is — megtalálták — „elfelejtette". Ez körülbelül 160 gránátrobbanós. Ebből egy — a födémet áttörve — egy gyerekszobába zuhant — nem volt Repeszdarabok Keleti György ezredes — A jugoszláv katonai attasénak tegnap a magyar sajtóban megjelent információkon kívül semmilyen tudomása nem volt az eseményről. — Lehet fokozni a magyar határ védelmét? — Ide légvédelmi üteget semmiképpen sem lehet telepíteni. A magyar katonai vezetésnek további szigorításokat kell abban az értelemben tennie, hogy Egy a 18 fel nem robbant kumulatív gránát közül — Valóban egy idegen repülőgépről szórt gránátok tettek kárt — ilyen értelemben el tudom fogadni a támadás szót. Itt a nagy kérdés az: a támadás szándékosságát hogyan lehet bizonyítani, illetve szándékos volt-e vagy sem, hiszen egy véletlen, egy navigációs hiba nyomán kialakult helyzetből nem szabad olyan következtetést levonni, mintha ez valóban a jugoszláv katonai vezetés szándékos akciója lett volna. — Mennyi időre van szükség, hogy ezt végképp tisztázzák? — Úgy gondolom, néhány napon belül el lehet dönteni, természetesen a jugoszlávok közreműködésével. Annyit tennék hozzá: a gránátot nem lehet nem szándékosan kioldani, a pilótának kellett ezt a szerkezetet működésbe hoznia. — Ezredes úr, hol van o provokáció hatóra? — Ez a határ még nem jött el. A barcsi incidenst még mindig be lehet tudni egy véletlen következményének. — Miért késett a tájékoztatás? — A köztársasági elnök úr azonnal értesült az eseményAz ideológiákból ácsolt szószékek már korábban össze- roskadtak alattunk. Vonnak, akiknek most omlik a fejükre az ácsolat. Persze, a történelmet, amely elfogultságokat, sorsokat, hiteket és nem egyszer véres indulatokat görget, nem lehet egyetlen purifiká- tori mozdulattal kiüríteni, mint egy megtelt, s tovább már hasznavehetetlen szemétkosarat. Pedig a kísérlet arányai néha rendkívülieknek tetszenek. Vitézy László „A legvidámabb barakk" címmel tizennégy részes dokumentumfilm-sorozatot készített — interjúk sorát Bisz- ku Bélától Papp Jánosig, Havasi Ferencig - a Kádár korszakról. A rendező okkal tartotta annyira fontosnak választott témáját, hogy a tegnapi napon - a hétfőn a Tv2-n induló első rész bemutatása előtt — filmvetítésre és tájékoztatóra is meghívta a hazai sajtót. Elgondolkodtatóak voltak az interjúrészietek, amelyekből előzetesen, kóstolóként válogathattunk, de legalább ilyen elgondolkodtató volt az igencsak mérsékelt érdeklődés. Talán a többség feleslegesnek ítélte ezt a „premier" előtti találkozást a más műfajokban is tevékeny szerzővel, de jelzése lehet politikai fásultságnak is, amely néha arroganciába fordul, ha a történelem felelős, tényeken alapuló újraírása önmentő múltidézéssé válik. Mindamellett most az is kérdés, hogy Ember Mária snagovi „kirándulást" faggató, kitűnő filmjei, Máriássy Félix beszélgetései, a Balázs Béla Stúdió vagy a Gulyás-testvérek munkái után a dokumentarista műfajoknak ebben a hazai özönében mi lesz a helye Vitéz/ nagyszabású kísérletének? Milyen meglepetésekkel szolgál, segít-e apolitikus közérzeti görcsök feloldásában, vagy „csak" arra lesz elegendő, hogy segítségével hitelesebb történelemkönyvek íródhatnak? Csak ez az utóbbi rendkívüli jelentőségű lenne. Én azért azt hiszem, Vitézynek és társainak — Kovács Lajos Péter történésznek, Kővári Péternek és Hankiss Ágnesnek, valamint az operatőri munkát végző Ráday Mihálynak a vállalkozása ebben a műfajban is a legkiválóbbak egyike. Példázatos a teljességigénye, hiszen még az is sokatmondóén beszédes, ki nem vállalta a nyilvánosságnak ezt a formáját. A film azonban minden jel szerint Marosán György, Fock Jenő, Lázár György, a mindvégig tűzközelben lévő Apró Antal és a valóban beteg Aczél György hallgatása ellenére sem csonka. És a Pnik-oerrel indító interjúfüzér — mondta Vitézy — semmiképpen sem akar leleplezés vagy ítélethozatal lenni. Ellenkezőleg. A megszólalás, a múlttal való szembesülés belső feszültségek oldása lehet. Ezért is törekedtek arra, hogy a megszólalók arcát fényképezzék az interjúk során. Nem akarták elkövetni azt a hibát, ami legutóbb a Grósz-interjú gyengéje volt a HÉT-ben, amikor is bemutatták az egykori pártfőtitkár pazar házát, házának környezetét is. S ebben a helyzetben talán tisztességesebb lett volna arra is rákérdezni a rendező véleménye szerint, hogy miből tellett neki minderre. E sorok írója át is siklott volna ezen a pepecselésnek tetsző részleteken, nem lévén irigy természetű, de különös mód, másnap már azt hallotta, hogy az emberek Grósz Károly tésztadagasztójárói beszélnek, amely — egyesek hallani vélték ezt az állítást — a pesti háztartásokban általában megtalálható. Tésztada- gasztásban nem tudok állást foglalni, de Vitézy álláspontját érteni vélem, hiszen módszere a lehetséges történelmi tapintatról árulkodik, s az indulatok helyett a jog felé keres utat. Hiszen ezen az úton a legnagyobb „hermeneutikai puffer" — ahogy Pokol Béla nevezi a hatalom és a jog közti közvetítőerőt — maga a történelem. Bóka Róbert Proksza László felvételei
