Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-29 / 296. szám
1991. október 29., kedd a j Dunántúli napió 9 A nemzet lelkének «felületei Nem is vagyunk olyan szegények A pópa látogatása alkalmával úgy voltunk, mint a vendéglátó gazda: kincseinkből elővettük a régit és újat, hogy büszkén mutogathassuk meg értékeinket. Kétségtelenül első helyen szerepeltek egyházi műemlékeink, - vallásos tárgyú és képzőművészeti alkotások egyaránt. A pápa látogatása jó alkalom volt arra, hogy az őseinktől ránk származtatott nagy történelmi hagyatékot újból számba vegyük. Megelégedéssel állapíthatjuk meg: nem is vagyunk olyan szegények. Őseink hagyatéka Európában a múlt század végén döbbentek rá arra, hogy a népi hagyomány, a műalkotások a nemzet lelkének vetü létéi és századokon át élő kifejezői lehetnek. A magyar műemlékvédelem is több mint százéves. Ipolyi Arnold és Römer Flóris műve — a műemlékekkel való állami törődés - nálunk törvénnyé lett. A műemlékvédelem egész ténykedésében tulajdonképpen ez volt o döntő: törvényt tudtak hozni műemlékek megőrzésének és gondozásának kérdésében, s e törvényt egyszerűen nem lehet áthágni. Mert ha a legkisebb részletnél is engedmények történnének szubjektív elképzelések becsúsztatására, ez az egésznek rovására menne. A műemléki törvény az egyház számára is segített megőrizni ezeréves múltunk sok-sok kiemelkedő építményét, művészeti alkotását, és éppen az utolsó ötven évben állta ki a nagy kísértést. Az egyházak és az OMF felelősei 1971-ben együtt jelentették meg az „Egyházi épületek és műtárgyak gondozása" című könyvet. Ez a műalkotások titkaiba és értékbecslésébe bevezető nagy kézikönyv az egyház és sok érdekelt hazafi figyelmét hívto fel arra, hogy mi menne vészén dőbe, ha nem törődünk többet őseink hagyatékával, és milyen legyen magatartásunk e téren. Az OMF-fel az oldalunkon biztonságban érezhettük magunkat, hogy idegen kezek, kontárok nem nyúlhatnak hozzá atyáinktól örökölt kincsekhez. T udás és tapasztalat A pécsi Székesegyház megőrzésében. építészeti, valamint művészeti korrigálásának egymásutánjaiban mindig megtaláljuk az Országos Műemléki Tanács beavatkozását. Már a múlt század végi neoromán átépítés is az Országos Műemléki Tanács bírálatával és eligazításával indulhatott el. Mert bármilyen felkészültek voltak a pécsi hozzáértők, mint Dulánszky Nándor megyéspüspök tanácsadói, köztük báró Schmidt Frigyes, császári és királyi főépítész, később Szőnyi Ottó és mások, mégiscsak szükség volt országos szintű bíráló és eligazító testületre. S amikor most június 22-én a pápai nuncíus, az egész magyar püspöki kar és a kormány több tagjának jelenlétében megemlékeztünk a Székesegyház százéves újjáépítéséről, új stílusba való öltöztetéséről, fontosnak tartottuk, hogy a magyar műemlékek legfőbb törvényes őréről is megemlékezzünk. A rendfenntartónak nem könnyű a dolga. Támadások érik, különösképpen is, ha a megszo- kottság ellen lép fel, vagy ha új kiadásokkal sújtja a tulajdonost. Az ilyen szerep népszerűtlen. Tiszteletemet szeretném ezért kifejezni azok előtt, akik több mint száz éve vállalják ezt a harcot. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja megkezdte a templomok belső berendezésének, az eredeti formáknak megfelelő visszarendezését. Az oltárt a néppel szemben állítottuk fel. E rendelkezés végrehajtása sok romboló munkával járhatott volna, ha a püspökök nem ügyelnek arra, hogy a régi, a falhoz épített oltárt minden kis részletével is, mint művészi alkotást és történelmi hagyatékot megőrizzük. Ma azt mondhatjuk, hogy romboló veszélyt sikerült elhárítani a Műemléki Felügyelőség és az egyházmegyei hatóság éber őrködésével és együttműködésével. Nem egy helyről tudunk, ahol veszélyben volt nemcsak az oltár. Tabernókuiumok, művészien faragott gyertyatartók stb. külföldi ügynökök ügyeskedésével kezdtek nyugatra vándorolni. Különösen az utolsó 25 év marad felejthetetlen a pécsi papság és a város lakossága előtt. Az OMF nem szűnt meg új és új ötletekkel támogatni azt a helyreállítási munkát, amely Pécsett kiemelten élre állította Pannónia római emlékeinek feltárását és a középkor keresztény múltját. E tekintetben páratlan műélvezetet jelentettek nemcsak a sírkamrák és a föld alatti egyéb építkezések feltárásai, hanem a Székesegyház köveinek és festményeinek helyreállítása is. Mindezekhez szükséges volt az a tapasztalat és tudás, amivel csak egy szakmabeli közösség, mint a műemlékek dolgozóinak együttese tudott rendelkezni. Rendkívüli körültekintés A nagy mű, a pécsi Székes egyház felújításának befejeztével az OMF mellett nagy tisztelettel kell szólnom Kalász Gyula pécsi egyházmegyei számvevőről is. A Székesegyház nagymérvű külső-belső felújítása rendkívüli körültekintést és hozzáértést tett szűk ségessé. Kalász atya nemcsak a márvány, a kövek számbavételébe és felbecsülésébe tanult bele, hanem ismerte a kőfaragás minden kívánalmát és fortélyát. Ezért tudtuk az utolso harminc éven keresztül a pécsi Székesegyházat varázslatos külsővel, de talán méginkább a vonzó belsővel helyreállítani. Az elhunyt számvevőnek köszönhetjük, hogy megnyithattuk a mecseki kőbányákat, továbbá, hogy megfelelő szakemberek jelentkeztek, festők és dekoráló művészek a Székes- egyház belsejéhez. Helyreállításában nemcsak arról volt szó, hogy hogyan újítsuk fel o festményeket, hanem a régi archaikus varázst visszaállítva, hogyan tudjuk újból vonzóvá, színárnyalataiban valósággal varázslatossá tenni. A pécsi egyházmegye, Baranya és Tolna megye területén található nagy műemléki komplexumok a pécsi templomok, Szigetvár és Mohács, valamint a szekszárdi belvárosi templom, a fáradhatatlan egyházmegyei számvevő közreműködése nélkül nem állhatnának ma felújított külsőben a történelmi helyükön. S végül köszönöm az országos és a helyi sajtónak, hogy a műemléki érdeklődést a közönségben mindig ébrentartot- ta és ápolta. Dr. Cserháti József püspök A pécsi Dóm középső hajója a főoltárral, teljes kivilágításban Orvosilag, jogilag és demográ fiailag egyaránt tragikus Abortusz Magyarországon Az Alkotmánybíróság hamarosan dönt arról az indítványról, melyet a Pacem in Utero (Békét az anyaméhben) egyesület terjesztett be 1990 elején. Ebben kérték: a bíróság helyezze hatályon kívül, illetve módosítsa a terhességmegszakításról szóló 76 1988. (XI. 3.) számú minisztertanácsi rendeletet, valamint a végrehajtásra kiadott jogszabályt. A jelenleg is érvényes rendelet normatív feltételekhez köti a terhességmegszakítást. Eszerint abortuszra az jogosult, akinek már van két élő utódja, illetve akinek férje még legalább hat hónapig sorkatonai szolgálatot teljesít. Azokban az esetekben, amikor ezek a feltételek fennállnak és dokumentumokkal igazolhatók, bizottság előtti eljárás szükségtelen. Műtétre szociális indok alapján is sor kerülhet, ennek elbírálása azonban hatósági eljárást igényel a család- és nővédelmi tanácsadók keretében. A jogszabály kimondja: a műtét a terhesség 12. hetéig végezhető el. A ter- hességmegszakitásért kétezer forintot kell fizetni, de vi szonylag tág a térítésmentes esetek köre. Hatósági eljárás eredményeként azonban lehetőség nyílik a térítési díj elengedésére is. Számadatok bizonyítják: hazánkban nemzetközi ösz- szehosonlítósban is magas, átlagosan 35 az ezer szülőképes korú nőre jutó abortuszok száma. Magyarországon átlagosan 100 terhességből 40 végződik abortusszal — derül ki a Központi Statisztikai Hivatal ez év májusi jelentéséből. A legális terhességmegszakítások száma 1950-ben 1707. 1960-ban 162 160. 1970-ben 192 238 (. . . rekordév . . .), majd az 1973-ban hozott szigorító rendelkezéseket követően nagymértékű csökkenés volt tapasztalható. 1980-ban 80 882, 83-ban pedig már csak 78 600 terhességmegszakítást jegyeztek fel. Ettől kezdve azonban mérsékelt, de határozottan emelkedő tendencia figyelhető meg 1989-ig. Az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet adatai szerint 1990-ben 124 977 szülésre 91 567 abortusz esett. Ez év első hét hónapjában 63 499 gyermek született és 45 571 terhességmegszakítóst hajtottak végre. A KSH-jelentés kiemeli: a terhességmegszakítások száma az elmúlt két esztendőben csaknem azonos volt, viszont változások tapasztalhatók az abortuszon átesett nők társadalmi-demográfiai helyzetében. Emelkedik azoknak a száma, akik első terhességüket szakíttatják meg, ami egyúttal azt is jelzi: emelkedik a fiatalok, főleg a 20 éven aluliak részaránya. Szembetűnő, hogy a fiatalok között is a 15 éven aluli leányok körében végzett ter- hességmegszakitások száma majdnem a háromszorosára emelkedett két esztendő alatt. A Pacem in Utero szervezet tagjai mindezt orvosilag, jogilag és demográfiailag eqyaránt tragikusnak tartják. Állítják: a magzat a fogam zástól kezdve emberi élet, amelyet a jog nem tekinthet nem létezőnek. Ezért véleményük szerint alkotmányellenes az a rendelet, mely te rét enged a legális abortusznak. Alapszabályuk kimondja: nem az abortusz teljes elvetését, hanem korlátozását követelik. Három esetben tartják megengedhetőnek a beavatkozást: ha a terhesség bűncselekmény eredménye, ha a magzat veszélyezteti az anya életét, és ha a magzatnak súlyos, genetikai károsodása van. Sokan azonban az egyesület álláspontjával ellentétesen vélekednek: elutasítják a terhességmegszakitás engedélyezésének szigorítását. A Népességtudományi Kutató- intézet nemrég nyilvánosságra hozott vizsgálati adatai szerint a megkérdezettek 71,8 százaléka úgy gondolja: sem a családnak, sem az országnak nem lenne jó, ha nem kívánt gyermekek születnének. A lakosok többsége úgy véli: a nők emberi joga eldönteni, megtartják-e terhességüket vagy sem - az állam ebbe nem szólhat bele. Szent Kozma és Damján szobrai Koronás Kígyó Magánpatika Néhány hónapja patikával gazdagodott Pécs. A Koronás Kígyó Magánpatika — Szabó Sándor szakgyógyszerésszel — új színfoltja a városnak. A gyógyszert vásárlók népes sokaságából nap mint nap any- nyian keresik fel, hogy majd’ egymásnak adják a kilincset. S ez nemcsak annak tudható be, hogy itt szinte ismeretlen a „hiánycilk” szó, de annak is, hogy a bánásmód a kötelező udvariasságon túl mindig szívélyes és számtalan jótanáccsal is szolgál. A gyógyszertár berendezése is barátságos. A két faragott szent — Kozma és Dómján — Tumay Lajos budapesti szobrászművész alkotása, finoman munkált, régi korok hangulatát idéző érdekes alakok. Kik ezek a — napjainkban a gyógyszertárakkal újra vonatkozásba hozott — ókori orvosok, akik a keresztény egyháztörténet szerint a patiká- riusok, orvosok védőszentjei? Kozma és Damján ikertestvérként élt a Kr. u. 2. században. Hazájuk Arábia volt. Innen a kís-ázsiaí Kitikio tartományban lévő Égé városába kerültek. Mint keresztények, orvosi munkájuk mellett — melynek során szegény sorsú, rászorult betegeiket ingyen gyógyították —, sokat tettek az evangélium terjesztéséért is. Diocletianus nagy keresztényüldözése alatt Kr. u. 303- ban Lysias prefektus elfogatta őket, s mert Krisztus követőinek vallották magukat, a tengerbe vettette mindkettőjüket. A hagyományokon és írásos emlékeken alapuló szentek története mondja, hogy kötelékeitől csodálatosmád szabadulva sikerült kiúszniuk a partra. De újra elfogták őket, most máglyahalállal akarták elvenni életüket. Lángok azonban nem ártottak nekik. Erre oszlophoz kötözve nyílzáport zúdítottak rájuk - sértetlenek maradtak. Végül karddal végzett velük a hóhér. A Kr. utáni 518-tól uralkodó, I. Justinianus kelet-római császár hozzájuk fohászkodott. Halálos betegségéből kigyo gyulva, nekik tulajdonította életben maradását. Hálából Konstantinápolyban bazilikát emeltetett tiszteletükre. Rómában pedig a szárdíniai születésű pápa (Kr. u. 498514.) szent Si-mmachus, az egyház ötvenegyedik pápája szentelt templomot nevükre. A szentmisében is a kánonban mindennap említik mind- kettejüket. A pécsi Koronás Kígyó Magánpatikába belépőket hát nap mint nap szent Kozma és Damján szobrai is köszöntik. Jó tudni róluk, intenek, hogy testi gyógyulásunk mellett ne feledkezzünk meg a lélek egészségéről sem. Rozsnyói György
