Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-28 / 295. szám

8 aj Dunántúli napló 1991. október 28., hétfő «1 páholyok misztikus homályban maradtak Szabadkőművesek Guinness Minden ötödik rekord megdőlt Hétfőn Londonban be­mutatták a Guinness Re­kordok Könyvének idei ki­adását, amely ezúttal is 15 000 világrekordot tart nyilván az élet legkülön­bözőbb területeiről. Ami ellenben minden bizony­nyal meglepő: az előző évi kiadáshoz képest min­den ötödik rekord meg­dőlt! Mégpedig milyen re­kordok! — A könyv a legképtelenebb csúcskísér letekről számol be. 1990. szeptember 15-én például New Brightonban (Min­nesota állam) egy férfi új világrekordot állított fel csókolózásban — nyolcezer és egy nőt csókolt meg nyolc óra leforgása alatt. íme, további példák a ..képtelenségek könyvé­ből": az Egyesült Állomok­ban egy limbó-táncos egy 15,25 centiméter „ma­gas" rúd alatt táncolt át. Az angol John Decke fél­karral 7683 fekvőtámaszt csinált öt óra alatt. Az angliai Nottinghamben diákok a világ legnagyobb cseresznyepudingjál ké­szítették el: a súlya 3128 kilóra sikeredett. Hosszas jogi huzavona után tudta csak elérni a 16 éves új-zélandi Lauren­ce Watkins, hogy hivatalo san bejegyezzék az anya könyvbe 2310 keresztne­vét. A világ legöregebb menyasszonya lett 1991. május 31-én az ausztráliai Minnie Munro: 102 éves korában ment férjhez a nála 19 évvel fiatalabb Dudley Reidhez. Egy 1963-as évjáratú „bogár- hátú" Volkswagen Kali­forniában az autók által valaha is megtett legma­gasabb kilométerszámot érte el: 2 065 563 kilomé­tert futott. Richard Branson brit vállalkozó januárban a la­pok első oldalára került új hőlégballonjával. Svéd pilótájával, Per Lindstrand- dal együtt első ízben re­pülte át a Csendes-óceánt az eddigi legnagyobb lég­gömbbel. Egy japán férfi fizette ki az eddigi legna­gyobb összeget egy bé­lyegért, egy angol fekete egypennysért 1840-ből: a bélyeg 3,4 millió svájci frankért kelt el árverésen. Sokat gondolkodtam azon nem lett volna-e jobb minden­kinek, ha az a Végh Tóni ne­vű kis paraszt és suttyó gyerek ott marad Majtison. — Lehet, hogy nekem lett volna a legjobb. Apám ter- vezte is, hogy tanítóként ma­radjak ott. egy Borzova nevű községben. — Azt terjesztik, hogy száz­milliós adósságot hozott össze az Új Idő Kit. a te vezetésed alatt, és te bujkálsz a hitele­zők elől. Időnként egy-egynek sikerül rajtad ütni és akkor viszel egy mikrobuszt. — Van egy sajtóvilág, van egy csomó szennylap, azok még különbet is írtak rólam már. Amiket te most felsorol­tál. — Azt is hallani, hogy né­hány hiteleződnek sóval szú­rod ki a szemét. — Hát ugye hallani mindent. Már azt is hallani, hogy a debreceni nagy templomot mi­ként loptam el annak idején. — Azt később akartam szó ,.Elegendő fény van o világban ahhoz, hogy láthasson, aki látni akar ... és elég homály ahhoz, hogy ne lásson az, aki nem akai látni." (Blaise Pascal) A történet, vagy inkább le­genda a középkor misztikumá bői eredeztethető. Asztrológusok, csillagjósok, titokzatos jövendömondók di­vatját élte akkoriban a világ Alkimisták tízezrei kutatták az aranycsinálás és c Bölcsek Köve előállításának titkát, mi­közben főként kémiai kísérle­teik során nem egy korszak- alkotó eljárást sikerült meg­valósítaniuk. Csakúgy^ mellé­kesen, mert — mint mondtuk - a Bölcsek Köve volt az igazi cél. Mesébe illő, mégis igaz: elismert csillagjósok sokasága számította ki, hogy 1604-ben a világ vége következik, s a valami új, az emberiség éle tében döntő változás indul a 17. század negyedik esztende jében. A jóslat azonban nem teljesült - legalábbis nem úgy, ahogyan azt az asztroió gusok a világnak hirdették. Megjelent ellenben egv könyv, melynek szerzője máig ismeretlen, s melynek címe „Fama Fraternitatis, avagy a Nagytekintélyű Rózsakereszt Rend felfedezése” — s mely írás egy 1378-ban született, német nemzetiségű atyáról, Christianusról szól. A titokza­tos. jelképes utalásokkal teli füzetecske szerint Christianus atya damaszkuszi és jeruzsá- lemi vándorlásai során ismer­kedett meg a keleti misztériu­mokkal, s hazájába visszatér ve három lelkitársával alakí­totta meg a Rendet, melynek a Bölcsek Kövével együtt si­került megtalálnia az örök újjászületés titkát. Szabad­kőművesek és a Rózsakereszt A szabadkőművesség szem­pontjából — hiszen írásunk tárgya mégiscsak ez — lát­szólag értelmetlen kitérőnek valójában nagyon is jelentős szerepe van. A Rózsakereszt legendájának világméretű el­terjedése során ugyanis a már addig is működő s gyakron betiltott szabadkőműves páho­lyokkal egyre gyakrabban kap csolatba hozták Christianusék Bölcsek Kövét, ami a szabad- kőműves társaságok — kény­szerű — titkossága miatt nem is meglepő. S igaz, ami igaz, a szabadkőművesség évszóza­ba hozni Most ott tartunk, hogy bementéi a nyomdához, és azf mondtad, hogy dögivei van só. — Nem mentem be a nyom dához, úgy látszik ma nagy formában vagy. mert véletle­nül sem találsz el semmit. Nem igaz, nem mentem be a nyomdába. Melyik nyomdába mentem be, mikor mentem be. ki látott engem utoljára nyom­dában? Szóval nagy formában vagy. — De tényleg hovo akartad eladni a sót? — Nem akartam eladni se­hova. Az Új Időnek van egy külkereskedelmi igazgatósága, ezzel ők foglalkoznak, nem én. Annak a román bartel üzlet­nek ellentétele, aminek a fe­jében mi magyar írók több mint ötszázezer könyvét szállí­tottuk ki az erdélyi lakosság dókat átívelő mozgalmának jó- néhány képviselője nemcsak hogy hitt a legendában, de kereste is a Rózsakeresztesek, hitük szerint a Bölcsek Köve segítségével újra és újra szú lető, de valódi kilétüket eltit­koló képviselőit - mely persze elsősorban a pitiáner csalók malmára hajtotta a vizet. Eb­ben az időszakban hát nem is ment ritkaságszámba, hogy az országo(ka)t járó csepüró gók magukat Rózsakeresztes­nek kiadva komoly öszegeket csaltak ki a Rendbe bekerülni szándékozóktól, aminek persze mindig is botrány lett a vége. így vagy úgy, a Rózsakereszt legendája egy idő utón szo­rosan összekapcsolódott a sza­badkőművesekkel, ami csak tovább növelte a páholyokat övező misztikumot és értetlen séget. Értetlenségben és üldözés­ben azonban a Rózsakereszte­sek legendájának megjelené­séig sem volt hiány. A sza badkőművesek, akik eredetileg valóban építészek, méghozzá a tudásukot monopóliumként őrző, katedrálisokat építő mes­teremberek közössége volt, s kikhez később csatlakoztak csak a felvilágosult nemesek, főurak, pénzemberek, s nem utolsósorban - mai kifejezés­sel szólva — a liberális szelle­miségű gondolkodók - szóval a szabadkőművesek céljaik, s o kor értékrendje miatt a ha­talom ellenfeleinek számítot­tak mindig is. „Szabadság, egyenlőség, testvériség.” Ezt a jelszót a francia for­számára. Ezért pénzben nem tudnak fizetni. Csak termé­szetben. Felajánlottak többek között sót és bútort is. — Mi o helyzet az Újság című lappal? Beharangoztad még tavaly ősszel, hogy elin­dítod, aztán azóta se lett be­lőle semmi. — Hát valami lett belőle: bukás. Egyelőre nem tudjuk még ezt a lapot elindítani. Nagyon nehezek a körülmé­nyek. — Mi lett az országos ter­jesztőhálózattal, ami' beharan­goztál? — Az viszont van. Már a postától tizennégy vezető mun­katárs jött át a mi terjesztési kft.-nkbe, és az valóban rö­videsen országos szintű vállal­kozássá válik. — Megvolt a rendszerváltás, miért nem vagy boldog? radolom előtt egy mozgalom zászlójára tűzni? Érthetően fő­benjáró bűnnek számított. S a szabadkőművesség fénykorá­ban hol volt még a francia forradalom? Márpedig a hár­mas jelszót először a szabad- kőművesek fogalmazták meg (Csak mellékesen: bizonyított tény, hogy a francia forrada­lom vezetőinek többsége részt vett a szabadkőműves páho­lyok munkájában - ugyanúgy, ahogy’ az amerikai szabadság- harc vezetői is szabadkőmű­vesek voltak.) A Templomos Lovagrend felszámolása Az egy időben valóban 'vi­lágméretű mozgalom tehát 1604 után nem csak saját ha­gyományaiból de a Rózsake­reszt legendájából is építke­zett. A szabadkőművesség har­madik, s ha lehet talán még titokzatosabb eszmei gyökere az úgynevezett illuminátorok társasága - de ahhoz, hogy tovább menjünk, tisztázni kell, mit is takar az „illuminator” szó. A keresztes háborúk idején — mint az a történelemből is­mert — létezett egy lovagrend, a Templomosok Rendje. Jézus Krisztus szegény harcostársai az Anyaszentegyház és a min­denkori római pápa személyes védelmére esküdtek fel, s a szentföldi harcokban a pápa hadseregének szerepét is el­— Hát én először is, nem vagyok boldog típus. Mert én a múlt rendszerben sem vol tam boldog, ebben a rend­szerben sem leszek boldog. De nemcsak ez a bajom, hat­századrangú kérdés ez szá­momra. Én már odáig jutot­tam a múlt rendszerben is, meg ebben is, hogy kivándor­lók ebből az országból — Hova? — Nem tudom, hogy hova. Az a baj, hogy nincs egy olyan ország ahova kivándo­rolhatnék, elég idős is vagyok már, meg félek, hogy ott még rosszabbul érezném magamat. Meg nem tudnék elvinni min­denkit magammal, akit sze­retek. — Elkeseredtél? — Nagyon, nagyon el vagyok keseredve. Én közelről látom ami ebben az országban tor­látták. Egészen addig, mig Szép Fülöp, a franciák királya tőrbe nem csalta a keresztes­sereget, s ki nem végezte a lovagrend vezéreit. A Templo­mosok élve maradt tagjai ek­kor alakították meg titkos tár­saságukat, s később őket ne­vezték el- illuminátoroknak, hí­rüket pedig egy átok alapoz­ta meg. Társaik gyilkosainak elátkozása után ugyanis tizen­négy esztendő alatt hat király is jobb létre szenderült, s ez­zel kihalt a Capet-ház. Az illuminátorok páholyainak egyház- és királyellenessége tehát az V. Kelemen—Szép Fü- löp-féle „összeesküvésnek" kö szönhető, s a későbbi szabad- kőműves társaságok egy része is ezen az úton haladt tovább. Fúzió és szertartások A Rózsakereszt-legenda, az illuminátorok király- és egy- házellenessége, valamint az addig az előző kettőtől függet­lenül létező szabadkőműves páholyok a közvélemény sze­mében végül is a szabadkő műves mozgalomban egyesül­tek Utóbbi, világméretű háló­zata és eszmerendszere révén sikeresen integrálta a másik két irányzatot, s bár mindvégig hű maradt a hármas jelszó („Szabadság, Egyezőség, Test­vériség") célkitűzéséhez, felvi­lágosodott polgárok mozgal­maként is felvett és megtar­tott olyan külsőségeket, melyek nem igazán tartoztak és tar­toznak hozzá lényegéhez. A jelképeknek, a titkos ösz- szejövetelek szertartásainak viszont nagy szerepük van ab­ban, hogy miután a világpoli­tikában szalonképes lett a „Szabadság, Egyenlőség, Test­vériség" hármas célkitűzése, továbbra is misztikus homály­ban maradtak a páholyok. A szabadkőművessé válás stációiról szólva: a felvételt maga a jelölt kérvényezte, majd később személyes beszél­getéseken kellett számot adnia nézeteiről. Ha méltónak talál­ták a páholyba való felvétel­re, belépési dijat kellett fizet­nie, mely általában egy kisebb vagyonnal is felért. Tudni kell, hogy a szabadkő­művesek többek között karitatív tevékenységeket is támogattak és támogatnak ma is. Hogy pénzt szedtek tagjaiktól, annak ez is egyik oka, de fontos megemlíteni, hogy a páholy szintén ebből a kasszából tá­mogatja bajba jutott tagjait is. A felvétel a beavatási szer­tartással veszi kezdetét. A je­lölt nyakában kötéllel, fatáb­lával, s más különcségre utaló jelekkel felékesítve, az őrt álló testvértől bebocsátást kér a páholy épületébe, (a „temp­lomtérbe"), s miután beenge­dik, egy mindössze három gyertyával megvilágított helyi­ségbe jut, ahol a diszletet tő­rök, kardok, fekete kendők és leplek adják. Leendő testvérei kérdéseire válaszolnia kell, el­vont, s hétköznapi fogalmakat kell értelmeznie a szabadkő­műves eszmerendszer fényé­ben, majd különböző próbákat áll ki, mely egy gyermek szá­mára valóban ijesztő lehet, de mivel felnőttekről van szó, a dolog inkább komikusnak hat ma már. A vízzel és tűzzel va­ló megtisztulás szertartása után az eskütétel következik, melyet minden szabadkőműves a „Vi­lágmindenség Nagy Építőmes­terére" tesz le, s mely után már valóban a páholy tagjá­nak számit. A fentiekre tekintettel talán nem is csoda, hogy a szabad- kőműves páholyok kora — már csak bohózatba illő szertartá­saik miatt is — lejárt. Formá­lisan a hálózat ugyan tovább­ra is működik, a szabadkőmű­ves eszmerendszer, a „Szabad­ság, Egyenlőség, Testvériség” hármas célkitűzése azonban immár a politikai élet nyilvá­nos terein próbál világhata­lomra törni — s ha így van, talán nem is olyan nagy baj, mint ahogyan azt Mónus Áron. betiltott könyvében meg­fogalmazta. Végül egy névsor, melynek minden tagja szabadkőműves­ként (is) tevékenykedett, de, hogy ne nyújtsuk túl hosszúra, csupán a közelmúltat idézzük fel: Vidor Hugo, Kipling, Bo livar, Washington, Garibaldi, Kemál pasa, Diderot, Klapka és még sorolhatnánk . . . A névsorolvasás helyett azonban újra megkérjük az Olvasót: ha többet tud, s ha netán közzé is szeretné tenni ismereteit, jelentkezzen - ta­lán a misztikus homályt is si­kerül végre eloszlatni kissé . . . Pauska Zsolt A hintaszékben: Végh Antal ténik. S nem újságból értesü­lök, hanem látom azokat a parasztokat, akiknek a gyap- jáért, a birkagyapjáért hatvan forintot fizetnek, akiknek nyolc­tíz forintot fizetnek egy liter tejért, és verik agyon az ál­latokat, és látom azt az álla - migazdaság-vezetőt, aki nem tudja a búzát hova tenni, mert a tavalyi is ott van még, szó­val ez csak a felszín. Van itt még mélyebb dolog is. A mé­lyebb dolog az, hogy ez az ország valami irtózatos módon lezüllött erkölcsileg. Itt az em­berek nem akarnak dolgozni, valamelyik nap Kolozsvári Grandpierre Emil barátommal vacsoráztunk, beszélgettünk, s azt mondta: Magyarország nem volt, hanem iszik. Nagyon nagy baj van.- Sokan azt mondják, hogy a Te tragédiád az, hogy nem a Kádár-korszakban kezdtél kupeckedni, amikor még az elvtársi kapcsolatok, a jó lei­lépés, csavaros észjárás siker­re vezetett, te akkor jöttél ez­zel az ős-paraszti kupec men­talitással, amikor már az érett­ségizett, közgazdász és jogász, végzettségű Hatol menedzserek vették át a piac fölött a ha­talmat. És te már nem élsz meg. — Nem azért nem élek meg, mert nem tudnék még meg­fiatalodni, vagy nem tudnám azt a szisztémát követni, ha­nem arról van szó, hogy egy olyan mocsárba kerültünk be­le, amiből kiemelkedni csak úgy tudunk, hogy a hínárba kapaszkodunk folyton. És egy­re és egyre lejjebb megyünk. Talán újra írnom kellene? Ahhoz, hogy én ismét írói for­mát nyerhessek vissza, lega­lább egy év szükséges. De re­mélem eljön az az idő. Havas Henrik HT Press ■ « — A nem kis vihart kavart Mónus Áron-féle, a szabad­kőművesek „világméretű Összeesküvéséről" szóló nemrég megjelent, s betiltott könyv kapcsán egyre több publikáció lát napvilágot a hajdan nagy hagyomá­nyokból építkező szabadkőműves mozgalomról. Egyes hí­rek szerint a szervezet ma is létezik, s a szabadkőművesek közé kerülni ma is épp* olyan nehéz, mint hajdanán. Fgyébként, hogy szabadkőműves páholyok a világ több pontján még ma is működnek - a nemzetközi telefon­könyvekből kideritheiö. Hogy Európában és a fejlett or­szágokban van-e, s ha van, mekkora a szerepük, nem tud­ni. Információk hiányában csak a sötétben tapogatózhat az ember, s már azt is eredménynek könyveli el, ha ez- ügyben valaki szóba áll vele. Az újságírónak most szeren­cséje volt. Az alábbiakat egy (magát megnevezni nem kí­vánó, de a témával régóta foglalkozó) Olvasó hozta tudo­mására, s a szabadkőművesség történetét, szellemi hátterét felvázoló Írást most azzal a megjegyzéssel tesszük közzé, hogy további információkat is szívesen vennénk.

Next

/
Thumbnails
Contents