Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-27 / 294. szám

Fotó: Prokszo László Mária főhadnagy szerepében, premier előtt Egy kislány, karddal az oldalán Élő Krisztina Lásson lél kettő lesz, ezt o próbát is mojd egyórás megbeszélés követte- ílö Krisztina azonban, aki Ma ria főhadnagy szerepében lép színre Huszka Jenő nagyoperettjében, s oz előbb még jókora kard verte az oldalát, egy cseppet sem fáradt. Fekete hajjal, ótól tözve, piros ruhájánál is élénkebb, friss mosollyal ér­kezik; mire is lehet még egy újságíró kíváncsi, túl a nézőtéri páholyok Öbleit is szépen kitöltő mezoszoprá- non?- A győri konzervatórium­ban végeztem énekszakon - vonja össze lágyan az uj­jait a térde fölött —, és most a Színművészeti Főis­kola harmadéves hallgatója vagyok operett-musical tan­szakon. Versényí Ida, Gencsi Sári és Kazán István a mes­tereim, a budopestí operett- színház ösztöndíjasaként ta nulok.- Hogyan került Pécsre?- Az enekvizsgánkon Len­gyel tanár úr már előzetesen meghallgatta az osztályt, s most kizárólag erre a sze­repre hívtak meg. És nagyon tetszik is ez a feladat.- így igazan nőies alkat szántára, ez. egy meglehető­sen ierlias szerep.- Talán ezért is áll közel hozzám, hiszen tőlem sem idegen a határozottság, ami azért nem zárja ki a nőisé- get. Mária egyszerre hős, oki képes harcolni a ha­záért, másfelől pedig nő. akiből nem hiányzik a szen­vedély. Első, jelentős állo­más volt az életemben a legkisebb lány szerepe, a Hegedűs a háztetőn-ben, de ez most egy óriási feladat! Lenyűgözött a Pécsi Nemzeti Színház szépsége is és a kollégák, az igazán szeretet­teljes légkör. És persze Mo- ravetz Levente rendező úrtól is nagyon sokat tanulok, fi- nvelek minden szavára. A Huszka-operettel párhuza­mosan Pesten a Nagyma­mában egy kis csitri lányt játszom Németh Marika, Le- hoczky Zsuzsa, Farkas Bá­lint társaságában - és amit még elmondhatok: kisebb szerep a Hair-ben, egy út Svájcba és Szardínia szige­tére még zenekonzisként, vizsgaelőadás a West Side Story Máriájának szerepé­ben ...- Kedvencei. . .?- Mozart és Schubert. . .- Szerepálmok? Vagy egy kásahegyre kérdeztem? Krisz­tinától azt hiszem nyugod­tan megkérdezhetem, hogy hány éves — nem?- Húszéves vagyok. A kapuvári születésű lány. az igen kevés operettházi ösztöndijasok egyike, Győr- Budapest-Pécs háromszö­gében ingázik. Győrött szü­lei élnek, ő a fővárosban albérletben lakik, a szive szerinti szerep pedig most Pécshez köti. Olaszt és né­metet tanul, s egyelőre de­hogyis fáradt. Ellenkezőleg. Úgy érzi keveset látott a vi­lágból. Hogy tartósabb 1e- het-e majd a kapcsolata a Pécsi Nemzeti Színházzal, arra most még, az október 31-i premier előtt, baboná­ból sem válaszol. De, hogy a pécsi közönség megkedve li, abban ő is reménykedik. B. R. Hofhagymäk - riadöö i Mister Hair, a Kopasz Népszerűség, hátrányokkal Autóbuszon utaztam nemrég s az egyik megállóban fel­szállt egy férfi, akinek megle­hetősen tar volt a koponyája. Tizenéves ebadták álldogáltak 0 hátsó peronon, s megszólalt az egyikük: — Hajhagymák, riadó! Általános derültség tört ki, beleértve az illető urat is, aki egyáltalán nem sértődött meg. Valószínű, az eddigi legsi­keresebb reklámnak könyvel­hetik el a hajnövesztő fejszeszt beharangozó rövidfilmsorozo tot. A kopasz fejű, porcelán­juk szemű, szemteienképü fia •iolember sok tévénézőnek lett jedvence. A Gráf-reklámfilm- stúdiótol tudtuk meg, hogy Ja­nik Lászlónak hívják és a Mis­kolci Nemzeti Szinház színésze. Ot próbáltuk elérni egy rövid 1 nte r j ú ra.- Halló, miskolci színház? Újságíró vagyok, a Janik Lászlóval szeretnék beszélni. — Ó aranyoskám — hallatszik a vonal túlsó végén a kedves, közvetlen hang — nagyon so­kan akarnak vele beszélni. Na­gyon rendes gyerek. Most pro­bán van, tessék egy óra múl va hívni. — Egy óra múlva vo- lóban sikerűit a beszelgetes.- Tehát ön szinész. Mikor végzett a főiskolán?- Nem végeztem főiskolát. Nem vettek fel. Jelentkeztem rendezői szakra, az sem sike­rült. Végül elvégeztem a köz­művelődési intézetnél indított rendezői szakot, ez középfokú rendezői végzettségét jelent. Erre a reklámra úgy kértek fel. Először a Fogyi-tablettáról volt szó, menet közben jött az öt­lete a reklámfilmrendezőnek, hogy a hajszeszt is én reklá­mozzam.- ön egyszerre ismert lett az országban. Hogy viseli el ezt az ismertséget és népsze­rűséget? — Az utca emberétől elég jól, bár néha el kell bújnom előle. A színházban azonban csak kóromra vált. A rendező­nek ugyanis az a véleménye, hogy épp emiatt a nagy egy­irányú ismertség miatt nehéz most nekem szerepet adni. Csak kisebb, erős maszkiro- zást igénylő szerepeket kapok. Most próbálunk egy gyerek­musicalt, a farkast játszom benne, nagyon szeretem.- Mondjon magáról valamit. Kicsoda ]anik László, mit sze­ret, mi a kedvenc időtöltése? — 26 éves vagyok, nőtlen, szeretem a kutyákat, szeretek jó vendéglőkbe járni. Szabad­időm nemigen van, de, ha te­hetném szeretnék sokat spor­tolni, repülni, lovagolni . . . S. Zs. Ipslx Radio mellett... A térén — a beivorosban — várakozók o pádon, amott egy fiú ül, öleben a lány, egymást nézik, lábuknál a föl­dön táskarádió, szolid zené­vel, o túloldalon — oz előb­biektől vagy fel évszázaddal nyugdíjasok a bágyadt őszi fényben. „Már nem lehet új­ságot olvasni sem ...............Csak n appal, mert drógo a vil­lany De drága oz újság is . . Amit olvasok, egyik ke­zem öt ujján a nyugdijam Csak ezt ..." A rádió híreket közöl, köztük, hogy az elnök egy egész milliót ajánl föl annak, oki így-meg-úgy . . Hát egymillió forintot már ne­hezebb megszámolni, mint egy „ötujjas nyugdíjat". De hót — ahogy mondani szokás — ,. . f így kerek o világ . . ." Volt egy kerekasztal-beszéi- getés is a rádióban, pedagó­gusok. vallástörténeti szakem berek tárgyalják az oktatás helyzetét, vázolják a feleke­zeti iskolák előnyeit, a vai láserkölcsi tanítás szüksé­gességét. Vita, magos széllé mi szinten. Tisztességes. Csak egy mondat: „Közömbös er­kölcsű iskolák . . ." Vagyis, amelyek nem felekezetiek. Öreg hiba. Hogy is voit csak? Aki vallásosán krvanjo neveltetni gyermekét — tegye. Aki nem akarja — ne tegye. A döntés szabadsága De kö römbös erkölcsű iskolának minősíteni azt az intézetet, amelyik n e m felekezeti, nem egyházi, mór megbocsássa­nak. A vallástörténeti ismere­tek mindenképpen bővíthetik az ember látókörét Rosszat nem tanulhat a gyerek a hit­tanórán. De miért lenne „kö zöm-bős erkölcsű" az a diák aki úgy gondolja, nem vesz részt a hittanórán, vagy ép­pen nem kíván felekezeti is­kolában tanulni? Mindkét akarat érvényesüljön a jog alapján. Mindössze ennyi szépséghibája volt a kitűnő műsornak. A Kossuth Rádió éjszaka is mozgalmas és színes. Jó ze­ne, óránként hirek (ismétlé­sek), néha meghívott vendé­gek, cseverészések, sztorik, 'hallgatói vélemények levél­ben, de inkább telefonon. Élőben. A közkedvelt, fiatal műsorvezető elmondja, kopott egy levelet, amelynek szerző­je szemrehányást tesz neki, amiért a múltkor bevallotta, nem szereti a magyarnótát. „Érzéseiben sértette meg a magyornóto-kedveíök százez­reit. . . I" Elhűlök. Nem azt írja, hogy véleménye eltérő o riporteré tői, hanem mindjárt „százez­rekről" beszél, mintha pontos közvéleménykutatást végzett volna magyarnóta-ügyben. Egyfelől hivatkozik egy „tö­megre", másrészt elmarasztal­ja őzt, akinek más a vélemé­nye. Megsértődik. Képtelen fölfogni, hogy van, aki nem szereti a magyarnótát. Én sem szeretem. A — számomra za­jos - popzenét sem. A disz­kót sem. Másféle zenét sze­retek, Ez magánügy. De en­gem nem sért, ha valaki a magyarnótát kedveli, vagy a „dizsi-muzsikát” élvezi, sőt, még az sem, ha valaki vallá­sos. Örülök, hogy végre olyan világban élünk, amelyben pol­gárjogot nyert nemcsak a fekete és a fehér. Vannak alapszínek és azoknak sok ezernyi, csodálatos árnyalatai. Mint amilyen az emberiség maga. Kézmosás... Feltehetően egyedülálló hagyomány Növekedő kőbank a város szélén Szürke andezit, gránit kocka­kő, könnyen porló cserkúti vö­röskő, fűágyba süppedő siklósi márvány, tükörtapintósú szür­kemárvány egyaránt található itt. Valamint zúzalékkő-halmok, kidobott teherpótkocsi, össze­tört korpusz, betonból korlát­tartó, pilisszentivóni márvány- zúzalék, egy-két vaskapu . . . Ez a különös kőbank, amely az elmúlt évtizedben, s főként az utóbbi években vált egyre jelentősebbé, Pécsett, a Szigeti tanyán található, a Pécsi Ker­tészeti és Parkfenntartó Válla­lat gondozásában. Föltehetően országos kuriózum. — Tudomásom szerint az egész országban nincs példa arra - mondja Muck József, az építési üzem vezetője —, hogy a bontott kőanyagot Így össze- gyűjtsék és tárolják. Fajta és méret szerint. Legutóbb a Fel- sővómház utcából kerültek ki hozzánk az onnan kibontott kockakövek, s ugyan egy kis­kocka darabja 10 forint, a nagygörbőinek 20, míg a nagy­kockakőnek 30 — de ez mesz- sze jutányos árnak számít, hi­Ezt a színes, emberi világot elfogadom még azokkal együtt is, teszem fel, akik ese­tenként fuldoklónak a gyűlö­lettől. Kaptam egy levelet. A feladó helyén egyik ismert párt neve, majd hozzábigy- gyesztve: „szimpatizáns". Nem írom ki a párt nevét — amely- lyel ugyan rokonszenvezek — eltekintve némely elvadult szimpatizánsától. Mint a levél írójától is, aki összehordott másfél oldalnyi szennyet. Gondolom, bensőjét feszítő bűztől másképpen megszaba­dulni nem képes, inkább le­ül, tollat fog és kiöklendezi magából a mocskot. Névtele­nül persze. Többek között le- zsidóz. Nos, nem vagyok zsi­dó, bár éppen úgy lehetnék is, hiszen elvégre az ember nem választhatja meg saját 'szüleit. És a piszkolódó név­telen levélírókat sem. Legföl­jebb elolvasom ezt a szánal­mat, amelyet eljuttatott cí­memre, aztán gyorsan kezet mosok. 'Q=3Jb~ [sSl^Axj^X­A pécsi Lenin-szobor átmeneti szállása a köbankban Fotó: Proksza László szén ilyen köveket mo már egyszerűen nem lehet kapni. Innen vittek 30 ezer darabot a színháztér kövezéséhez is. Kiskockakőből most úgy 70-80 ezer darab lehet itt — vala­mennyi kőféleség az önkor­mányzat tulajdona, és hát hadd mondjam, hogy a Kerté­szeti és Parkfenntartó Vállalat gondja. Pedig itt jelentős ér­ték halmozódhatott fel megíté­lésünk szerint, amit maszekok is keresnek, s amit természete­sen csak önkormányzati hozzá­járulással forgalmazhatunk. A kőbank éjjel-nappali őre pedig mintha a halmok közül előmagasodó, fekete fóliával bevont Lenin-szobor lenne, amely .ott áll mozdíthatatlan- nak tetsző, hófehér márványta­lapzatán. A kőbarikádok, apró kőpiramisok, kőrianások, kővá­lyúk közt lépkedve fölfedezni a volt megyeháza régi lépcsőit és az elbontott Pécsbányai te­mető maradékát is. Csiszolt szürkemárvány sirkövet a. rozs­daette utcai szemeteskosarak alatt. Fehérmárvány és mészkő sírköveket, amelyek úgy van­nak egymásra dobálva, mint a tömegsírokban a halottak. Nem nagy kupac az egész, de mégis, akár egy temetetlen te­mető. A bükkösdi viadukt bon­tásából megmaradt kövek is itt világítanak a lábunk alatt, s itt vörösük a két jókora sik­lósi márványtömb is fűtől sza­kállason szobrászának vésőjére vá rva. A közel egyholdas terület felét kitöltő kőbank segítségére siethet a múltnak, a hagyomá­nyos építészeti formák megőr­zésének, az építészek képzele­tének is. Őrzésében a vállalat nem szeretne magára maradni. B. R. vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents