Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-24 / 291. szám
1991. október 24., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Megemlékezés az Országgyűlésen Vendégkórus a Csontváry Múzeumban Németországból, a Köln melletti Zündorfból érkezett Pécsre a CÄCILIA Kórusközösség, mely tegnap este, a Csontváry Múzeumban adott közös hangversenyt a pécsi Mecsek Kórussal. A koncerten a karnagyok — Heinz-R. Steinmetz és Nagy Ernő - vezényletével német és magyar kórusmüvek, valamint népies feldolgozások hangzottak el. Új módszer a sebészetben Mélyfagyasztásos technika (Folytatás az 1. oldalról) csolatban már korábban megalkotott jogszabályt. A várhatóan november 30-ig lehetővé teszi új vagyonelszámolás vagy hiánypótlás benyújtását mindazon szervezeteknek, amelyek még nem tudtak pontos és hiteles elszámolást készíteni. A módosítás előírja a kötelességét nem teljesítő szervezet költségvetési támogatásának felfüggesztését. A ház elvetette a szocialisták azon indítványát, hogy a törvénymódosítás ügyében kétharmados többséggel határozzanak. A törvényhozás megkezdte az 1992-es költségvetési irányelvek általános vitáját. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár a gazdálkodás idei eredményeit és jövő évi kilátásait elemezve rámutatott: megtorpant az infláció emelkedésének üteme, a vártnál egymilliárd dollárral kedvezőbb az ország fizetési mérlege. Jövőre nem várható további visz- szaesés a keleti piacokon, azok részesedése valószínűleg 15 százalék körül stabilizálódik a magyar kivitelben. Jövőre a GDP egy-két százalékos emelkedésével számol a pénzügyi vezetés, csökken az infláció, megáll a munkanélküliség növekedése: a magyar gazdaság átjut a mélyponton. Az államtitkár kérte az országgyűlést: határozza meg a jövő évi költségvetési hiány nagyságát, lehetőleg az előterjesztésben szereplő 60—80 milliárdos ösz- szeg alsó határában. Az általános vitában felszólaló bizottsági előadók elmondották: a költségvetési, a gazdasági, az önkormányzati és az alkotmányügyi bizottság javasolta a Parlamentnek az irányelvek általános vitáját. Ezzel ellentétesen foglalt állást a szociális, valamint a környezet- védelmi bizottság. Az újabb módosító indítványokra való tekintettel az Országgyűlés elnapolta a helyi önkormányzatok jövő évi céltámogatásáról szóló határozat- tervezet vitáját. A jövő évre szánt 23 milliárd forintos keretet a Belügyminisztérium osztja fel, ám a végső szót ez ügyben a Háznak kell kimondania. Ugyancsak a keddi ülésnapon fogadta el a Parlament a magyar—csehszlovák jogsegélyről, valamint a két ország közötti jogi kapcsolatok szabályozásáról szóló szerződés kihirdetésének törvényjavaslatát, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásával kapcsolatos országgyűlési határozat kiegészítését. A pécsi l-es számú sebészeti klinika adjunktusa, dr. Kollár Lajos, azon nyughatatlan orvosok közé tartozik, akik mindig új utakon járva, egyre újabb módszerek után kutatva próbálják megtalálni a beteg számára legjobb, leghatékonyabb műtéti eljárásokat. Most a tágult visszerek műtéti eltávolításánál alkalmazott Magyarországon eddig nem, s a világon is csak kevés helyen ismert egészen új módszert. Ez az új módszer pedig dr. Kollár Lajos szerint annyira egyszerű, hogy mint mondta: — Azon csodálkozom, hogy ez eddig nem terjedt el. Olvastam egy szaklapot - folytatta — amelyben említést tettek arról, hogy létezik mélyfagyasztásos visszér-eltóvolítás s ennek az eszközét is reklámozták. A mélyfagyasztásos technika régóta ismert a sebészetben, bizonyos tumoros (külső) elváltozások távolíthatók el ily módon, valamint szemölcsök, májfoltok eltávolítására használják a bőrgyógyászatban, de érsebészetben még soha nem hallottam róla. Nos, elkezdtem kutatni utána s kiderült, egy tübingeni cég gyártja ezt a speciális — egyébként egyszerű - készüléket. S a véletlen szerencsének köszönhetem, hogy nem sokkal ezután ez a cég tartott itt a POTE-n egy kiállítást s ezt az eszközt is bemutatta. A cég képviselőjét pedig sikerült rábeszélni, hogy hagyja itt kipróbálásra. — A módszer lényege a következő: van egy érszonda, ezt be kell vezetni a kitágult érbe. A szonda össze van kötve egy olyan készülékkel, ami mínusz 270 fok körüli hőmérsék letre lehűti ezt a fémszondát, az érfal ráfagy és így egyszerűen kihúzható. A módszer roppant gyors és a beteg számára sokkal kíméletesebb, mint az eddigi visszérműtétek. Csak egyetlen pici metszés szükséges hozzá és az utólagos bevérzés minimális. Magyarországon ilyent még nem csináltak, mi voltunk az elsők. Ebben az érdemem csupán csak annyi, hogy én figyeltem A Baján megjelenő, országos terjesztésű „Déli Szél" című független, radikális hetilap pécsi miniszerkesztősége ugyancsak pórul járt, hisz három alkalmi rikkancsa eltűnt csaknem kétszáz újságpéldány- nyal, s most így kénytelen szüneteltetni a rikkancsos árusítást. Sasvári István szerkesztőségvezetö elmondta, ő bízott azokban, akiknek újságokat adott át három héttel ezelőtt, s akik erdélyi menekülteknek mondották mogukat. Aztán az föl ra, hogy ilyen létezik. Sajnos a műszert csak kipróbálásra kaptuk meg, most próbálunk valamit kitalálni, hogyan lehetne ezt olcsón megszerezni a klinika számára.- Ügy hallottam. nemrég egy ausztriai nemzetközi kongresszuson előadónak kérték lel önt. összelüggésben van ez ezzel az új módszerrel? — Nincs. Az osztrák és magyar érsebész társaság között már régóta nagyon jó kapcsolat alakult ki, rendszeressé váltak a közös kongresszusok. Most eqy ilyenre került sor Oberwartban. ahol én arról tartottam előadást, hogy milyen az érsebészet helyzete a pécsi klinikán. S. Zs. is lehet, hogy nem is erdélyiek voltak az alkalmi újságárusok. A lap még nem tesz rendőrségi feljelentést, először közli cikkben, hogy kiket keres és vár vissza az újságokkal. De újabb rikkancsokat már most felvennének, ezért érdeklődés a Köztársaság tér 5-ben, vagy a 13-844/47-es telefonon. A Déli Szél megyénkben 4—5000 példányban jelenik meg, legnagyobb terjesztője a Posta és a Médiaprint. Cs. J. Rikkancsok nélkül a „Déli Szél” Egy kis magyar átlagmilliomos egy átlagos hazai teniszpályán, amint átlaggyakorol. Nincs ebben semmi gyanús. Agatha Christi sem adja alább. Anikó pedig - ejtsd Annie - megmasszálja a megfáradt végtagokat. A megfáradt végtagok, úgy is mint Dorosi képviselő úr, úgy is mint Tribler úr, etc. — többen vannak. De hogy lesz ebből gyilkosság? Anélkül nem érdekes az egész. Valószínűleg úgy. hogy valaki megöli azt az aljas, vérszívó, pöffeteg, lelkeken átgázoló Kondácsot. Például a Dorosi, akinek az alsófelét ország-világ láthatta egy szennylapban. S na ugye ki adta el a pucér helyzetet demonstráló fotót jókora pénzért? Hát a Kondács. Ki vásárolta meg még időben a rendőröket? Ugyancsak a Kondács. Kinek a parancsára kell rögvest, csak úgy l’art pour l'art megmasz- szírozni a képviselő urat, amiGyógymasszázs, ciánnal kor Annie-nak semmi kedve éppen? És ki rúgja ki, alázza meg Tribler Vilmost? Na ugye, hogy megint a Kondács. Kérem itt ilyen a mikroklíma. Ráadásul Szepi, Kondács úr sofőrje egészen kis pont a történetben. Lássuk be, hogy egy sofőr egészen kicsi pont. Igaz, hogy a szőke Kondácsné szeretője, de arra már nem egykönnyen hajlik, hogy bűnözzön is. Hogy autóbalesetben halassza meg a gazdit. Antal Imre időnként meg is jelenik a hóna alatt egy hatalmas táskával, és mind a két kezét széttárná, hogy elmondja nekünk, hogy ennek a titoknak a nyitját ők sem tudták megfejteni. Hogy Pome- zanski Györggyel együtt ő is csak tippelni tudott. De nem tudja az egyik kezét odébb- lenditeni, hogy abból valódi széttárás legyen — ott állunk mi is tanácstalanul. Az író pedig, aki az egészet kitalálta, ott ül és még titokzatosabban mosolyog. Nem árulom el a történet végét — mondja keményen, pedig mór nagyon szeretné elárulni. Alig bírja tartani. A szerencsétlen sofőr meg a mihaszna Kondács egyszercsak ott is fekszik mozdulatlanul a szalonban megmérgezve. Kondács még tetőtől talpig frottírban, de már nem masszáinak tovább. Mi lesz ebből? A helyzet oldásaként, s amíg a játékosok gondolkodnak a macska és az őszibarackbefőtt utón egy kis fürdőszobai vérfürdő következik, miközben mi megszemlélhetjük a fürdőszobai csempéken lévő díszeket. A kérdés ugyanis erre vonatkozik, nem a gyilkos személyére - a hullához meg úgyis halottlátó kell. A csempéken pedig sós van vagy páfrány. A sásról pedig tudni kell, hogy a „Carex Cy- perales rend egyik nemzetsége. Közel 1000 fajból számos gyepalkotó, Magyarországon kb. 60 fajuk található, nagyrészt mocsaras termőhelyeken él. A zsombéksós (C. elata) az Alföldön jellemző, de pusztuló zsombékosokat alkot, a rostostövű Carex (C. appropinquato) és a bugás Carex (C. panicu- lata) lápokon zsombékolnak." És akkor még nem sorolom helyhiány miatt a többit. Ami még a zsombékolóson is túltesz. Fölöttébb gyanús ez is. Gyanús egyáltalán az, hogy miként került a cián a narancslébe. A pszichiáter ugyan figyelmeztetett, hogy méreggel inkább a nők szoktak elkövetni gyilkosságokat, a tényállást a rendőrség is megerősítette — a két versenyző hosszú pillanatokra mégis zavarba jött. Teljességgel megértem őket. Egy átlagmagyar családban a narancslevet ugyanis nem ciánnal isszák. Bóka Róbert Küldetéses könyv Szeretném ezt a nagyszerű és teljességre törő könyvel minél több olvasóhoz eljuttatni, boldog lennék, ha a figyel- mezők minél szélesebb köre fogadná bizalmába. Nem akármilyen szerepet szánt neki sorsa, amelyet nevezhetünk történelminek: a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötete 1981-ben látott napvilágot, s ime annyi esztendő — milyen viszontagságos esztendők! — után itt a második kötet. Ez a lexikon — éppen lényege szerint — különbözik a megszokott gyűjteményektől. Egyáltalán nem csak irodalmárok, szerkesztők belső használatára készült. Merész és hatalmas ívű célkitűzését a bevezető szöveg így fogalmazza meg: „Úgy érezzük, hogy a romániai magyarság önismeretének szolgálatában hű képet adunk Írásbeliségünk minden területéről, összhangot keresve — mint már az 1981-es A. E.-kötetben — szépiro dalműnk, tudományos irodalmunk, művelődésünk minden személyi és közületi (intézményi, sajtó- és helytörténeti) jelensége között." Mit jelent ez a szerkesztési elv? — Nem kevesebbet, mint azt, hogy a sorozat a romániai magyarság egész művelődését igyekszik címszavaiban tükrözni. Olyan lexikon, amely Erdély Trianon utáni irodalmának je lenségeit, mozgását, folyóiratainak és míves toliforgatóinak tevékenységét mutatja be, hagyja örökül az utókorra, kétségkívül a jelentős, de nem a legjelentősebb munkák közé tartoznék. A szellemi áramlatok egybefonódását, körülírtsá- gát, vonzását egy nép, egy nemzetiség létének tágabb távlatában szemlélő mű: méginkább közösségi alkotás. Egyrészt a rendkívül sokoldalú szakemberi gárda, gyűjtők, adatfeldolgozók szervezett együttesét igényli. Másrészt: tartalma, kimondott és ki nem mondott igaza visszavetül arra a társadalomra, amelynek születését, ihletét és indíttatásait köszönheti. Tükörkép, amely torzítás nélkül megmutat bennünket és fölöttünk azt a picinyke eget, amely megmaradt a mienknek. Meg- képzik az olvasó előtt a több évszázados — mintegy ezeréves! — élet, eszméivel és reményeivel, csalódásaival és elkomorulásaival, er- délyiségében és európaiasá- gában. A hűség és az önismeret könyve. A hagyományőrzés, a tudatosítás, a kapcsolatok ápolása jegyében, ízelítőül hadd idézzek csupán néhány címszót a második kötetből: Gábor Áron emlékezete; Gazdaságtörténi Tanulmányok; Gralika; Gyakorló Orvos, „Medicul Prachticant" (kétnyelvű szaklap, megj. 1925.); Haladás Lap- és Könyvkiadó Betéti Társaság (1923); Hargita Dal- és Táncegyüttes; Házsongárdi Fanteum; Húszak Céhe (o romániai magyar Írók első tömörülési kísérlete); Illyés Gyula romániai kapcsolatai; Jókai Mór emlékezete; Jósika Miklós emlékezete; Juhász Gyula emlékezete. Egyáltalán nem véletlenül kerültek a lexikonba múltbéli és jelén kultúránk egységének értékei, összességének jelzései. Amikor a sorozat terve fölmerült, a 70-es évek végén a romániai magyarságot puszta létezésében a végveszély közeledése fenyegette. Erről sokan-sokan tudtak, hiszen a romón(iai) nemzet homo- gén-egynépi programját már meghirdette a hivatalosság. Ez a sajnos ma sem letűnt agyrém bénítólag és egyben serkentőleg is hatott. Egyesek közülünk a kivándorlásban kerestek menedéket, mások a fogcsikorgató elnémulásban, hiszen — Babits szavaival — „Mortinuzziak kora jött". Az egyenes beszéd kévéséit üldözték, hót a közvetett szólás nyert jogot a mindennapokban és o művekben. A leggyakoribbnak azonban az adott feltételek között még elérhető eredményességre való törekvés bizonyult. Ahogy lehet — hirdette Reményik Sándor is. Ilyen körülmények közepette kezdte meg munkásságát az a lexikon-szerkesztőcsoport, amelynek ma is vezetője a 85. esztendejét nemrég betöltött Balogh Edgár. Kutattak, szerkesztettek, írtak az irodalom mellett — inkább keretében — az alábbi területeken: képzőművészet, zenetörténet, jog, történetem, könyvkiadás, folklór, tanüqy, fizika, színház, zeneművészet, kémia, sajtó- történet. művészettörténet, mezőgazdaság, gyógyszerészet, orvostudomány, természettudomány, honismeret, filozófia (a felsorolás hiányos). Miért volt szükség erre a nyitásra, erre a nyitottságra? A pillanat drámaisága magyarázza. Amikor az anyanyelviség egyre szőkébb körbe szorult, amikor az oktatásban, a közéletben, a törvény előtt a többségi nyelv túlsúlya, az erőszakosabbnál erőszakosabb asszimilációs-beolvasztási elképzeléseknek újabb és újabb erőt nyúitott, éppen egy ilyen kiadvány vált elodázhatatlanná. Térben és időben szükségessé. Kivitelezhetetlen terv volt? Szinte. „A cenzúra — olvassuk az előszóban — már az I. (A— F.) kötet esetében is akadályozta a cimszavak egy részének megjelenését. Egy minisztériumi szópárbaj után ezek közül többet visszaperelt a Kriterjon és a szerkesztőség, de ezeket — az Apor-kódextöl a farsangi játékokig - gyűjtöcimsza- vakba kellett átultalnunk, számos kidolgozott címszónak azonban, főleg egyházi vonatkozásaik miatt, még átutalását sem engedélyezték. S a már ólomba szedett anyagokból az utalást is eltávolították." A második kötet anyaga, már a lehető legkíméletlenebb elbánásban részesült: „Hetedik éve várja megjelenését a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon II. (G—Ke) kötete. A letűnt diktatúra előbb leltételeket szabott, majd azok teljesítése — a rövidítések, kihagyások — ellenére is érvelés nélkül halogatta, végül megakadályozta, betiltotta a megjelenést. Most eredeti teljességében adják közre az 1983. december 31-én zárt második kötetet. .." Amely bizonnyal a legszebb erdélyi kiadói siker ebben az esztendőben: küldetéses könyv. Márki Zoltán
