Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-20 / 288. szám
M*i| “ .... •' Újra . a •nnpadon Mária főhadnagy: Oláh Zsuzsa Oláh Zsuzsa, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze kényszerű, ám annál örömtelibb szünet után fog visszatérni a színpadra október végén: áprilisban kislánya született, s ezért az utóbbi kilenc hónapban inkább az anyaszerepet gyakorolta. Most már azonban a „Mária főhadnagy" próbái zajlanak, aholis ö játssza a főszerepet. Ebből az alkalomból kértünk tőle rövid interjút. — Ha jól emlékszem, utolsó alakítása a „Három sárkány"- ban volt. Nem sajnálta otthagyni a szerepet, hisz a darab nagyon népszerű volt.? — Én első perctől fel voltam rá készülve, hogy nem tudok majd végig játszani a darabban ; a jelmezek is úgy készülték, aztán egy idő után Mora- vetz Levente szólt, hogy most már nagyon kilóg a lóláb . . . — Nem sajnálta? — Sajnáltam, mert nagyon szerettem a szerepet. Nagyon jó kis társaság jött össze, akikkel remekül együtt lehetett dolgozni. — És hogyan telt az utolsó egy év? Távol a színháztól. . . — Nagyon tóval nem voltam, mert itt laktam a Kossuth utca végén, és sokszor bejártam próbákra, előadásokra, találkozni a kollégákkal. De nagyon hamar eltelt ez a kilenc hónap, igazában nem is érzem, hogy itt egy hosszú kimaradás lett volna. Szeptemberben kezdtem el újra dolgozni a „Mária főhadnaggyal”; azt egy kicsit nehezebb megoldani, hogy közben vigyázzon valaki a gyerekemre, de hal elmegyek hosz- szú időre gyedre, az se biztos, hogy sokkal jobb lett volna. Most egy néni vigyáz rá, mig én itt vagyok, de azért próbálok mindkét oldalon jól megfelelni. — Kifejezetten a „Mária főhadnagy" szerepéért tért visz- sza vagy ez valamiképp amúgy is tervbe volt véve?- Úgy volt tervbe véve, hogy féléves koráig nem szerettem volna a kisgyerek ,mellől elmozdulni, és ha lemennek az első premierek, Bánk bán. Szent- ivánéji álom, majd én is újra bekapcsolódom. Végül úgy alakult, hogy az igazgató megkereseti személyesen, hogy vállaljam el a „Mária főhadnagyot”.- Új önnek a zenés szerep? — Igen, valóban inkább prózai és drámai szerepéket játszottam, bár nem áll tőlem távol a zenés műfaj sem, mivel édesapám táncos-komikus volt 45 évig, úgyhogy én operetten nőttem fel. Én ebből persze, nagyon keveset tudok, mert ritkán játszottam operettben, egyszer beugrottam az „ördöglo- vas”-ba, aztán végigpróbáltam a „Montmartre-i ibolyá”-t is, de „A velencei kalmár" miatt nem játszottam benne. És most itta „Mária főhadnagy".- Mennyire érzi testre szabottnak a szerepet? — Én nagyon szeretem, na- gyon-nagyon hálás szerep, de túlságosan benne vagyok még, úgyhogy az az igazság ; beszélni nem nagyon tudok róla. De várom a közönséget a bemutatóra. mely október 31-én lesz. M. K. Oláh Zsuzsa és Máté Fotó: Szundi György Kissinger és Tony Curtis is ott lesz Göncz-bemutató a Broadway-en Mire jó télen a tó? Hoiam«nn«k a németek ét a hollandok, elköltöznek a lángosaütők, fagyialtosok, kiürül a part. A nyári poros utak sártengerré változnak, víztelenítik a nyaralókat. Véget ér a balatoni szezon, a kisvárosok, falvak visszatérnek a „régi kerékvágásba". Takács Sándor, a Siófoki Kulturális Központ igazgatója vegyes érzelmekkel beszél az ósztól tavaszig tartó időszakról: — Októberre kezdenek ocsúdni az itteni emberek, s kezdik élni a maguk életét. Mi is ekkor kezdünk igazán foglalkozni a Balaton belső kulturális életével. A hónap végétől eléggé gazdag színházi és zenei programokat nyújtunk, amiket főleg importból oldunk meg, dunántúli és budapesti előadások, együttesek jönnek. A közönség a város lakóiból kerül ki, de jó 40—30%-ban érkeznek a körzetből, Fonyódtól Mezőkomáromig. Vannak tanfolyamaink, sok nyelvkurzus. — Mennyiben játszanak mindebben szerepet az anyagiakf — Az anyagi támogatás a Balaton partján alacsonyabb az országos átlagnál, mivel mindenki azt képzeli, hogy a nyári vendégsereg annyi pénzt hagy itt, hogy abból fényesen meg lehet élni. Ez sajnos, nincs így. — Vannak-e őszi, téli turisták, akik - lévén, hogy nem tölthetik fürdéssel az időt - szívesen járnának előadásokra, koncertekre? — Valóban azt képzelhetné az ember, hogy a nyári örömök végeztével megjelenik egy kultúra iránt fogékonyabb külföldi közönség (is), azonban ez sem jellemző. Inkább csak a karácsonyi, szilveszteri időszakban élénkül meg egy kicsit a mozgás, de azok, akik akkor két- három napra ide jönnek, megelégszenek egy kis bulizással, és már mennek is haza ... Egy házzal arrébb, Balatonbog- láron se rózsásabb a helyzet. Az ottani kultúrház igazgatójának. Gulyás Jánosnak is csak a panaszkodás marad: — Egy-két éve még volt egy olyan elképzelés, hogy meg kell nyújtani a szezont, tovább nyitva maradtak a kiállítások, kápolnák, aztán jött a bogiári szüret, de kiderült, hogy ez a kutyát sem érdekli. M. K. Egy rádió hányattatott közélete „Tilos Rádió, Budapest, a 95,5 mgH-es rövidhullámon. A rádió a Nemzetközi Távközlési Unió által be nem jegyzett hullámsávon sugároz. A Tilos Rádió adását egyetlen ország egyetlen parlamentje vagy 'kongresszusa sem támogatja.” Ezzel a főcímmel indult augusztus 21-től heti három alkalommal Magyarország első, sebtiben „kalózrádiónak" minősített adójának műsora. A módszerek és lehetőségek pionír hőskorokat idézően kezdetlegesek, az adások színvonala — ezt még ellenségeik is elismerik — nívós, tartalmukban - divatos szóval — hiánypótlók. „Szabó" György, a Tilos Rádió munkatársa Pécsett járt a napokban, vele készült az alábbi beszélgetés.- A legtöbben talán az izgalmas üldöztetéseitek kapcsán figyeltek lel rátok, hisz az adást elég szűk területen lehet csak fogni... — Valóban, ilyen konspirációkról eddig én is csak könyvekben olvastam. Egy nagyon pici készülékkel adunk lakásból vagy autóból, és bizony a legklasszikusabb módon, van mindig egy figyelő emberünk; újsággal a kezében, és ha gáz van, akkor integet, mi meg amilyen gyorsan csak lehet, pakolunk és eltűnünk. Végül is a Frekvencia Felügyelőség jogosan kerget minket keresztül- kasul a városon, hisz megszegjük a moratóriumot, mi több, még csak nem is jelentkeztünk engedélyért (amire egyébként 160 hozzánk hasonló rádióvagy tévéállomás vár). — Van-e valamiféle programja vagy máris kialakult profilja a Tilos Rádiónak? — Először is, mi sem kereskedelmi, sem közszolgálati adó nem szeretnénk lenni, hanem úgynevezett non-profit kulturális rádió, amely — akárcsak egy független lap — csupán önmaga felé kell, hogy elszámoljon tevékenységével. A programot illetőleg: az adás háromnegyed része zene, főleg olyan zene, ami más nagy adókon ritkán vagy sose háilható, pl. alternatív rock, afrikai és latin-amerikai folklór, cigány és magyar népzene. Ezen kívül vannak interjúk és stúdióbeszélgetések. Politizálni nem nagyon szeretnénk, főleg nem országházi tudósításod szintjén. Azokról a fontos kisebbségekről beszélnénk töb- 'bet, akiket csak ritkán karolnak föl a tömegmédiáikban, a homoszexuálisokról, leszbikusokról, hontalanokról, anarchistákról. De ez nem jelenti azt, hogy nagy politikai események kapcsán - mint lesz október 23-u — ne hallatnánk a hangunkat. — Mit hozhat a jövő? — A jövő csak áttörést hozhat, hiszen szükség van a mienkhez hasonló réteg-rádiókra. Belgiumban 600 kis adó működik, senki a világon nem piszkálja őket. Épp az a jó az effajta rádiózásban, hogy a műsorok nem kell, hogy megcélozzanak, kiszolgáljanak egy nagyobb tömeget, s épp ezért diktálni sem lehet a számúkra, hogy most ezt vagy azt csinálják. A Tilos Rádió műsora például nagyon függ az ügyeletes szerkesztő ízlésétől, érdeklődésétől. M. K. Izgatott munka folyik New Yorkban a Broadway Riverside Shakespeare színházban, ahol Göncz Árpád Rácsok mögött című darabjának bemutatójára készülnék. A bemutatóhoz az első anyagi támogatást az amerikai Emmanuel Alapítvány nyújtotta, amelynek tiszteletbeli igazgatója Tony Curtis. Érdekességként megemlíthető, hogy nemcsak a híres, magyar származású színész édesapját, de a darab főszereplő figuráját is Emmanuéínek hívják. Az alapítvány részéről Michael Ilont mondta el tudósítónknak, hogy november 10-én ott lesz Maliv Ouomo, New York kormányzója, Richard Dinkins New York City polgármestere, Tony Curtis, Henry Kissinger és Bush elnök öccse. Az elnöki házaspár is elment volna a bemutatóra, de a tervék szerint éppen külföldön fognak tartózkodni. Természetesen New Yorkba várják Göncz Árpádot is, aki egyébként október közepén Kanadában lesz a magyar fesztiválon. Nem tudjuk még, hogy az elnökön és Erdős André, ENSZ nagyköveten kívül ki lesz még jelen magyar részről, mert a washingtoni 'nagykövetségen egy amerikai újságíró kollégának elmondták, semmit nem tudnak a bemutatóról. Az Emmanuel Alapítvány részben azért választotta Göncz Árpád darabját, mert sokaknak, többek között Székely Andrásnak, a darab társrendezőjének, az ABC televízió aleínökének nagyon tetszett, részben a magyar államelnök iránti elismerés kifejezéseként. Az Emmanuel Alapítvány egyébként a Wallenberg emlékmű fel áll itá sóból is kivette a részét és szorosan együttműködik az amerikai Wallenberg Bizottsággal. A darab másik rendezője, Vámos László Budapestről érkezett. Elmondta tudósitónknak, hogy a szereplőválasztás „várakozáson felül jól sikerült". A szerepek kiosztása meghallgatás alapján történt, a két rendező legnagyobb egyetértésével. A darab zeneszerzője is magyar származású: a íos angelesi Víg Tamás. „Szeretnék nagyon sok zenei elemet vinni az előadásba", mondta Vámos László. A rendező szeretné Göncz Árpád színművét Magyarországon is színre vinni. Hogy itthon miért nem mutatták még be a darabot? Vámos László szerint, Göncz Árpádnak, mint drámaírónak nem vált igazán szerencséje. „Furcsa kettős helyzet állt elő. A múltban nem játszhattuk a darabjait a múltja miatt. Ma vonakodunk színre vinni ezeket a jelenje miatt. Konformistának, az elnöknek hízelgőnek bélyegeznék azt, aki komolyan elkezdene foglalkozni a drámaíró Göncz-mun'káival. Mindig gyanús, ha egy művésznek bármi köze van a hatalomhoz." Molnár Éva Radio mellet«.. Nem panaszkodhatunk, mi aztán mindig valamiben élen járunk, hol a szeszfogyasztásban, hol a névtelen levelek, feljelentések komponálásában (negyvennégyes német megszállás első két hetében 50 ezer feljelentés érkezett a pesti Gestapo címére .. .), hol a népszavazásoktól való tartózkodásban, legújabban pedig az a hír jár rólunk - külföldön —, hogy .......a magyarok komor á brázattal járnak-kelnek az utcán . .Hát, sok okunk derültségre ugyan nincs - szerintem sem több, sem kevesebb más népeknél —, de erre meg éppen a tévében azt mondta egy fiatal orvos, hogy túlzottan mellre szivünk mindent, csak emésztjük magunkat és ez sem jó. Nem hát. Jómagam - ha nem is röhögve — de azért többnyire jókedvvel ébredek, már csak azért is, nehogy megszóljanak az utcán, ha komorko- dok. Szóval, jól kezdődik minden reggelente, bekapcsolom a rádiót.. . sajtószemle ... tudósítások . .. parlamenti vigasságok ... hallgatom a közéleti eseményeket. . . az ügyeletes mocs- kelódó kirohanásait. .. ki hogyan viselkedett az átkos- ban ... és hogy - nyilatkozza valaki - a Baróth Etele miért nem mond már le, amikor úgy sem lesz világkiállítás . . . Még néhány szó a téli fűtésről, fűtési díjakról (kezdek komorodni . . .), közben megfő a kávém, nyitom a tévét . .. . . . Először látok egy nagy- nagy tenyeret, s folytatódik Aigner Szilárdban, aki ismét megnyugtat, hogy esős-napfényes, hideg-meleg nap köszönt ránk, csak azt nem árulja el soha, hogy miért mutogat örökké, ami engem zavar, de nem számit, persze. Eddig még valahogy elvagyok, elvégre nem tölthe- tem el bánatos pofával a reggeli órákat, eszemágában sincs szomorkodni, bár azon már elgondolkozom, amit a rádióból hallok félfüllel, miszerint évente kábé 150 ezer ember hal meg hazánkban és 1981 óta csökken a lakosság száma. A megbetegedések 25 százalékáért a környezeti ártalom — rossz vízminőség, légszennyeződés, veszélyes hulladékok és a zajártalom — a felelős. Hogy miért éppen 1981 óta fogyatkozunk, ki tudja? Ha jól emlékszem, nyolcvanegy előtt is „fogyott a magyar", nem csak tíz esztendeje: a statisztika vagy akkor hazudott vagy most, vagy mindig igazat mondott. Kora reggeli jókedvemet persze, az sem táplálja, hogy jövőre ötszázezer munkanélküli lesz az országban és az sem ártana, ha a politikai-gazdasági közélet jelesei erre vonatkozóan építenének fel egy országos programot és vitatnák meg sok okos és hasznos ötlettel. De nem. Egyelőre a pillanatnyi és várható munkanélkülieket számolják. Némelyek azzal foglalatoskodnak, hogy hogyan kellene vagy nyolcszázezer volt párttagot úgy fejbeverni, hogy belegébedjenek. Jogilag megtámogatva, persze. . . . Egy kerekasztal-cseve- gés résztvevői felhívják a Nagyérdemű figyelmét arra a nem eléggé elítélhető magatartásra, miszerint sokat eszünk. Válogatás nélkül: zsírok, szénhidrátok, egyebek. Kiderítették például azt is, hogy a nők átlag tíz kilogrammal súlyosabbak a férfiaknál. (Tényleg, csajok! Minek esztek annyit?!) Azt is mondták, hogy a legkövérebbek az úgynevezett iskolázatlanok körében élő rossz anyagi helyzetűek között található. Hm. Valami ellentmondás van a dologban. Mert vigaszul azt is fölhozzák, hogy az USA-ban elképesztően sok a kövér emYellow, a Kopasz... ber . . . Rossz az anyagi helyzetük? A tévéképernyőn látható amerikai filmek szereplői, karcsúak, jóalakúak, szép fogazatúak. . . csak hogy ez nem az igazi Amerika. Mindegy, a lényeg az, hogy nálunk az egészséges reformkonyha sok pénzbe kerül, annyiba, amennyi a többségnek nincs s nem is lesz. Hiszen még a Kopasz Fogyis egész nap reklámozott tablettája is — kúraszerűen szedegetve — ezrekbe kerül. De már el is ment a kedvem: még reggel nyolc óra sincs, de már nem csak a Kopasz gyerek pattogása fagyasztja ábrázatomra a mosolyt, hanem a „jelopédzseszt" (Yellow Page, de, hogy miért?) kínáló reklám láthatatlan, ám üvöltő dervise is. Csoda-e, ha ezekután már reggel úgy íépék ki a kapun, mint egy vadorzó? AjU vasamapi
