Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-02 / 270. szám
IO uj Dunántúli napló 1991. október 2., szerda Baranyai barangolások A zóki főutca a haranglábból Fotó: Läufer László- Az biztos, több o szegény a faluban, mint a gazdag — mondja Kovács iános- né boltos, miközben egy rikító lila műanyag tálat ad át egy vevőnek. Akik ilyentájt — délelőtt 10-11 óra között- a zóki vegyesüzletben tartózkodnak, mindannyian helyeselnek. Pedig sokan vannak, no nem jókedvükben, vagy o trécselés miatt, hanem, mert péntek fővén, a hentesáru szállítmányt várják.- Ezek szerint szegény község?- Azt azért nem lehet mondani — válaszol az együk vevő. akit szintén Kovácsnak hívnak, Kovács Lajosné - Csak hót tudja, hogy von: vannak, akik iparkodnak, vannak. akik nem. De az biztos, nem könnyű az élet manapság senkinek. Régebben még voltak mulatságok, volt jó hongulat, ez manapság ritka, mint az ötlábú borjú.- Persze, a dolgosabb embereknek azért jut arra, amire igényük van — teszi hozzá o boltos Kovácsáé -. de, hogy romlik az élet, azt abban is látom, hogy nálam is csökken a forgalom. S mivel a kocsmát is viszem, tudom, hogy ott is ritkán eresztik el magukat a férfiak.- Délelőtt bolt, este kocs mo . .- S nopközben ellátom az állatokat, dolgozom a kertben, úgy. hogy nekem senki ne bizonygassa, mi az. hogy sóikat dolgozni — mondja ez az alig több mint 40 éves. sovány, dacos tekintetű asz- szony, aki négy gyereket nevelt fel. Egyikük Annamária, akiinek a kisfia elmúlt 1 éves.- Nem. nincs több gyermekünk. de. hogy őszinte legyek, nem is tervezünk. A térjem éjjel-nappal dolgozik, én gyeden vagyok, de emellett ott o kert, az a prój ó- szág, a nyúlok, a disznók, a bi'kaiborjú .. . Egyévi házasság után érkezett a kisfiúnk, nagyon örültünk néki, de azt 'hiszem, egyke marad: nem ölyan a helyzet, hogy még egyet vállalnánk.- Nyaralni merre jártak?- Nem, nem voltunk sehol — Így a fiatal asszonyka. eközben az egyensúlyozva tipegő fiúcska anyjához lavíroz. s belecsimpaszkodik a ióbábo. - A pénz rtiiatt is, meg hát a gyerek is pici még. Zokon 87 ház von. Közel fekszünk Pécshez, az utcát virágok, többnyire gondozott Zők házak szegélyezik. Azt mondják, tiszta magyar falu — s ez igazán ritkaság a soknemzetiségű megyében —, igaz, van talán három cigány család, de ahogy manapság divatos szóval mondják, ők mór asszimilálódtak. Szorgos, tisztességes népek laktak errefelé mindig, s törékvőek, a közösségért dolgozók: van is Zókon vezetékes víz, csatorna, orvosi rendelő, kultúrbáz . .. S újabban kábeltelevízió. Akinek volt ró 10 ezer forintja, az mór az RTL-en, a SAT 1-en nézheti a filmet, az Euro sporton a focit. Ennek a községnek aligha kell attól tartania, hogy elnéptelenedik. Az elköltözők helyére jönnek újak. — Igen, Pécsről, a Kertvárosból jöttünk ki ide — ismétli meg még egyszer a fiatalasszony. Nem jobb itt, mint abban a betonrengetegben, ahol a panelok között csak megőrülnek az emberek? Nem szeretné, ha neve szerepelne az újságban, de szívesen invitál a házába, kávét hoz, s beszélgetünk. — Három gyermekünk van, úgy gondoltuk, nékik is jobb lesz, ha olyan helyen lakunk, ahol nyugodtan játszhatnak. Nézzen körül, itt aztán nem kell féltenem őket, nyugodtan kiengedhetem még a legkisebbet is az udvarra. Gáborka kiszalad o kacsákat hajkurászni. A ház szép nagy, sok a gazdasági épület, s hatalmas o kert. — A férjem az ércbányánál dolgozik — most éppen alszik, Majdnem mindegyik rádió műsorvezető reggeli búcsúzós- kor mond valami szépet, kedveset a hallgatóknak. A minapi műsorzárás ezzel a jókívánsággal ért véget: „Le gyen egy jó napjuk!" Aztán kezembe került dr. K. S. levele, amelyben a bemondónak éppen ezt a jókívánságát kifogásolja : „Tetszett a figyelmesség, es nem tartom bántanak, hogy nemcsak magyar nyelven valósult meg ez az ötlet gondolom, az angol „Have, o nice day" meghonosítása. Ami nem tetszett benne, azaz „egy" szócska. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy miért csak egy jó napot kíván nemert éjszakás műszakban volt —, innen sincs messzebb bejárni, mint Pécsről, én sok mindent megtermelek a kertben, nem járunk piacra, jó a gyerekeknek . . . Az asszony szerint nem volt sok a házért a 800 ezer forint. Nézzem csak meg, ott lejjebb a faluban von égy eladó családi ház több, mint egymillióért, de abban nincs is fürdőszoba A közbiztonság megkopott az elmúlt hetekben Zókon: ismeretlen tettesek elloptak a gázcseretelepről 18 gázpalackot. Többen mondták: mi jön még? S az emberek zárják a kapukat, táblákat tesznek ki, „Vigyázz, a kutya harap!" felirattal. Persze, nem csak a bizonytalanság borzolja a kedélyeket. mondják olyanok kapnak rendszeresen segélyt az önkormányzattól, akik nem jogosultak rá. Miért nem szólalnak fel nyíltan ez ellen? Azt mondják, nem érdemes, minek szítani a tüzet. A demokrácia, a nyíltság még Zók ra sem érkezett el. Találkoztam egy olyan idősebb asszonnyal, aki 9 gye reket nevelt fel. de mint keserűen mesélte, sok öröme nincs bennük. — Tudja fiam, nekem nincs nyugdíjam, de azt hiszi, támogatnak. A kocsma, oda van eszük, de az anyjukra nincsen! Még jó, hogy van egy lányom, aki törődik velem, különben nem is tudom, mi lenne. A hálátlanság nem csak zóki sajátosság, legalábbis ez zel vigasztalják az asszonyt,. Egyébként, tényleg nem kém a nyájas bemondó. Talán nem szón ennél többet — sem jót, sem napot?" Mivel a rádió bemond ótól nem feltételezhető, hogy csak egyetlen egy boldog napot kíván, úgy véljük, inkább azt szeretné érzékeltetni, hogy a mai napunk különösen legyen kellemes, kedves, boldog, sikerekben gazdag. Ha ritkábban is, de mi is szoktuk mondani: - Ma aztán egy jó (vagy: rossz, pocsék) napom volt! Persze, mind a bemondó jókívánságában, mind az előbbi mondatidézetben nem helyeselhetjük az „egy" szó hangsúlyozását Anélkül istelRoszprim Nándor TollMpris Asztalon a szocialisták Javaslata Kisebbségbarát környezetet Nemzetiségi törvénytervezet vitái a Lenau-házban Magam véleménye: míg a nyugati demokráciákban az erősebb nemzeti tudat — a nacionalizmus enyhébb fajtája - államalkotó erő, addig itt keleten, a népeket megkevert régiókban, ahol igazságos államhatárt meghúzni lehetetlen, a leggyengébb nacionalizmusok is farkasállásokhoz vezetnek. Elég a déli szomszédaink tragédiájára gondolni, ahol majdhogynem egy nyelvet beszélők ugrottak egymás torkának nemzeti ébredés ürügyén. (És persze más egyebek okán, lásd: posztsztalinizmus.) E vélhetően sokak szemében sántító megközelítés egyre int: a népek, nemzetek, nemzetiségi és etnikai kisebbségek konszenzusa nélkül jó közérzettel senki sem lekhet és kelhet extra et intra Hungáriám. Másrészt a sokat szajkózott, mór-mór közhelykatalógusba való autonómiák híján közvetlen környezetünkben soha nem halnak el a trianoni reflexek. Keret és biztosíték Rövidesen, talán november elején a honatyák elé kerül a nemzetiségi törvény- tervezet, s a lehetőség: törvényt alkotni. Olyat, mely megadja azokat a kereteket és biztosítékokat, melyek nyomán mindenki — német, szlovák, horvát, szerb és a többi - újraélesztheti-érté- kelheti identitását, őrizheti és adhatja tovább gyermekeinek nyelvét, kultúráját, vallását. Gondtalanul és szabadon. Alig egy hónap tehát, s talán leó'lázó viták helyett parlamenti pártok és honatyák áldásukat adják a tervezet előrevivő passzusaira. Ebben a helyzetben érthetően megkettőzött figyelem kíséri a munkálatokat, s nem Véletlen, hogy a Pécsett immáron több nemzetiség otthonának is nevezhető Lenau-ház nyitott kapukkal fogadja a törvénytervezeten munkálkodókat, s időről időre más és más körben cserél Véleményt, formál álláspontokat. Hosz- szú és sűrített meneteles a program: októberben például nemzetiségi kerékasztalt szerveznek. Eljön a kulturális tárca érintett képviselője. Helyi parlamenti pártok, önkormányzatok, pedagógusok kapnak lehetőséget nézeteik tisztázására. A 'hazai nemzetiségi szövetségek legilletékesebb vezetői hallatják hangjukat. A tét nem kicsi: alapvető törvényi fordulat a kisebbségek érdekében. Az állami pátyölga- tás-gyám'kodás idejét fölhagyva — észrevenni, hogy felnőtt a gyerek. A legteljesebb körű autonómiát megteremteni és ami talán még nehezebb, kisebbségbarát környezetet. Legszemléletesebben ez utóbbi jelzi o dolgok genus proximumát. Az elmúlt héten a Lenau- házban a szocialisták nemzeti-kisebbségi tagozatának anyaga került az asztalra: Tabajdi Csaba, a parlment nemzetiségi bizottságának tagja, a Kisebbségi Hivatal tanácsadó testületében ténykedő képviselő előterjesztésében vitatták meg egyrészt a párt által képviselt nemzetiségi álláspontot, másrészt összevetették azt a készülő törvénnyel. Szögezzük le mindjárt elöljáróban: a vitából kicsengett, szinte valamennyi parlamenti párt elképzelése összeegyeztethető némi finomítással, köztük alapvető ellentét nincs. Esetleg a törvénytervezet egy vonatkozásban adhat vitát: legyen-e a hazai nemzetiségieknek, általuk megválasztott országgyűlési képviselőjük. De erről majd később. A szocialisták megközelítése: a nemzeti kisebbségek fönnmaradása és fejlődése, a többség és a kisebbség közötti objektíve meglévő e g ye n I ő t le n s ég e k mérséklése pótlólagos jogokat igényel. £ pótlólagos jogok nem kivételezést jelentenek, hanem a kisebbségi létből eredő hátrányokat ellensúlyozzák. Szerintük elsődlegesen új alkotmányozásra lenne szükség, nem a régi alkotmány ismételt leporolásóról. Lényeges a novemberi, speciális kisebbségi törvény, s módosítani kell majd a választójogi törvényt is. E nagy hármas adhat menyugtató megoldást. Önkormányzat Alaptézisük: valamely népcsoporthoz való tartozás vállalása az egyén kizárólagos, elidegeníthetetlen emberi joga. Felfogásukban a kisebbségi nyelvhasználat nem pusztán egyéni jog. s a kulturális autonómia sem egyszerűen egyéneket, hanem népcsoportokat megillető közösségi jog. Támogatják a magyarországi civil társadalom fejlődésében megélénkülő kisebbségi önszerveződéseket, s követelik: a nemzeti kisebbségek szó inára törvényben kell bizto sitani, hogy a demokratikus választásokon maguk hozzák létre legitim helyi és országos önkormányzataikat. S ezekre az önkormányzatokra bízva éppen ezek feladata a kulturális autonómia gyakorlása, a lakosság etnikai arányának és összetételének megfelelő gazdasági, szociá lis és kulturális célú köz-ki - kiadások és ráfordítások kötelező véleményezése. (Erről a nemzetiségi berkekben úgy vélekednek: felnőttek vagyunk, financiális ügyeink irányítását-szervezését is ránk lehet bízni.) A szocialista párt politikailag helytelennek és károsnak tekinti a kisebbségi szervezetek fölötti állami, önkormányzati, illetve pártgyámkodás bármiféle formáját. Tarthatat'an szerintük az az állapot, hogy a magyar országgyűlésben nincsenek a kisebbségek által megválasztott képviselők. Ezért haladéktalanul hozzá kell látni a választó- jogi törvény módosításához, hogy legkésőbb a következő választáson parlamenti helyekhez jussanak. Előítélet nélkül Egyetért a párt a kisebbségek azon törekvésével, hogy szabadon tarthassanak kapcsolatokat anyaországukkal, anyanemzetükkel, s támogatják többek között az európai népcsoportok parlamentjének létrehozására irányuló vajdasági kezdeményezést. S végül - a teljességre nem törekedve —, jegyezzük meg: a szocialisták fontosnak tartják az etnikai béke megteremtését, következetesen és határozottan fellépve mindenléle előítélet ellen, legyen az antiszemitizmus vagy magyarellenes- ség. A szocialisták programjának megvitatása során meg- foga'mazódott: elképzeléseik és a rövidesen parlament elé kerülő törvénytervezet szellemében majdhogynem rokon, s avval az egyes nemzetiségeket képviselő szakemberek is egyetértenek. Kozma Ferenc Egy sző mint száz jes értékű, sőt. szabatosabb mondatunk. Kétségtelen, hogy az idegen nyelvek tanulásának hatására mindennapi életünkben, de különösen a kereskedelemben gyakori az egy használata: „Ez egy tartós, jó anyag. — Ez egy jó eset. — Ez egy időszerű probléma.” Hogy az egy szót határozatlan névelői jelentésben használjuk-e vagy sem, nagy súllyal esik latba annak szórendi helye, hangsú'lyosságá- nak mértéke. Az egy névelő -hiánya nyom a tékát ad, fő- hangsúlyossá teheti a különben határozatlan névelőt kívánó kifejezést. A Szózatban olvashatjuk: „S a sírt, hol nemzet sűlyed el . . .” Az egy szó hiánya a nemzet szót nyematékosítja, s ezért nem kifogásolható. Ha főhangsúlyos alany vagy 'bővítmény áll a mondat élén, az „egy" határozatlan névelő elhagyása igen gyakori, különösen az újságcikkek címeiben: Elegáns nő a Balatonon. — Petőfi írja: „Pór menyecske jött. Korsó kezében." Ennek ellenkezőjére is van 'példa. Nem maradhat el az egy névelő, ha a határozatlannak tekinthető névszó a mondat hangsúlyos állítmánya mögött foglal helyet: Anikó rákezdett egy nótára. - János megvett egy jó könyvet. A dicséretet, elismerést jelentő mondatban is ki lehet tenni az egyet: — Ez az ember egy kincs. — Ez az állás egy valóságos aranybánya. A „csak" szóval viszont rosszallást is kifejezhetünk: - Én csak egy senki vagyok. Arany írja: Nem vagyok bajnok, csak egy földönfutó. De el is hagyhatjuk az egyet: — Pillanat türelmet kérek. — Szót sem szólt — Írjuk, és mondjuk. Mindezek egyáltalán nem helytelenek, de üzért szabatosabb a beszédünk, ha az egy számnevet kitesszük: — összehoztam 1 -milliót. — Egy szót sem szóltam. Végül is: Egy szó mint száz. Dr. Tóth István
