Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-12 / 280. szám

1991. október 12., siombat uj Dunäntaii napló 11 A megélt tapasztalatok fontossága Egy ki nem küldött tudósító jegyzete Angliából „Altalanos a kiábrándultság** Szocialisták: 9 százalék Interjú dr. Gál Zoltánnal, az MSZP frakcióvezetőjével Dr. Gól Zoltán, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetője, a rendszer- váltás előtti korszak utolsó (megbízott) belügyminisztere Sí éves, egy hatvanöt négy­zetméteres lakás tulajdono­sa. Három esztendő kivéte­lével egész életében moz­galmi területen dolgozott, ami, ha korábban előnyök­kel járt, most legalább ak­kora hátrányt jelent. Kicsit fáradtan ugyan, de készség­gel állt lapunk rendelkezé­sére pécsi, Értelmiségi Klub­beli fellépése után.- Olvassa a ,,Beszélőt", képviselő úr?- Hogyne, olvasom.- Akkor nyilván azt a leg jtöbbi riportot is olvasta, mely­ben egy volt SZDSZ-re sza rázó úgy nyilatkozott a lap­nak, hogy a következő válasz­tásokon inkább a FIDESZ-re vagy az MSZP-re voksol. Más­tól év alatt ekkorát változott volna pártjuk megítélése?- Hiba volna illúziókat ker­getnünk, az viszont tény, hogy szavazóbázisunk stabilizálódott. Csak hát az is tény, hogy mig a kormányzó pártok tö­megbázisa csökken, az ellen­zéké nem igazán nő. Érdekes szituáció például, hogy míg o közvélemény-kutatások szerinte FIDESZ egy mostani választá­son 30-33 százalékot is sze­rezhetne, az időközi választá­sokon esélyük sem volt a kép­viselői helyek betöltésére .. Ami, ugye, nem jelent mást, mint hogy népszerűek ugyan, de ez még nem vonja mago után, hogy a kedvükért az emberek szavazni is elmenné­nek, s ott valóban rájuk is szavaznának. Általános és min­den pártot érintő a kiábrán­dultság.- Az MSZP-nek jelenleg mekkora a szavazóbázisa?- A közvélemény-kutatások odetai szerint ugyanannyi, mint másfél évvel ezelőtt volt. Vagyis körülbelül 9 százalék.- Mi a szocialisták taktiká­ja? A többi párt szavazóinak elhóditása, vagy edig az ún. „hallgatag többséget" kíván­ják a maguk oldalára állítani?- Nehéz erre válaszolni, mert a kormánypártok tavalyi szavazóbázisa annyira hetero­gén volt, hogy véleményem szerint többségük ma már sza­vazni sem menne el. A vála­szom tehát mindenképpen az hogy az MSZP a bérből és fi­zetésből élők érdekeit kívánja képviselni.- Logikusan, hiszen ez a ré­teg a legnagyobb, következés­képpen minden párt őket sze­retné maga mögé állítani. Sok múlik viszont a választási rend­Hunyadi Sándor Kolozsvár­ról indult. Élete nagy részét Pesten töltötte, de .Kolozsvár volt az otthon, ahová mindig visszavágyott. írásait arany­fonálként szövi át a honvágy Kolozsvár után. Mi, ifjú kolozsvári írójelöl­tek és újságírók az ötvenes Hunyadit tisztelettel és szere­tettel Sándor bácsiztuk, 6 meg úgy viselkedett, mintha egyenrangúak lennénk vele. Fölidézem magamban utol­só látogatását a Kincsesnek nevezett városban. Megállt fiákere a Belvárosi Kávéház előtt. Hunyadi lelé­pett a járdára, a kocsi to­vábbindult. Ö meg frissen, mintha nem most érkezett vol­szeren is. Elképzelhetőnek tart­ja, hogy megváltoztassák a je­lenlegi szisztémát? — Van rá esély. Egyébként érdemes is elgondolkodni, kell-e ennyi országgyűlési kép­viselő. vagy sem? Persze, oz is igaz, hogy a szisztéma megváltoztatása jelentősen mó­dosíthatja a leendő politikai tényezők erejét a parlament­ben.- Ez nyilván nem jelent mást, mint hogy a hatalom jelenlegi (és mindenkori) gya­korlói a maguk érdekeinek megfelelően alakítják majd a választási rendszert - ami per­sze, csak kis mértékben be­folyásolhatja az erőviszonyokat egy demokratikus választás esetén. — Talán nem is olyan kis mér­tékben. A társadalom azonban mindenképpen azokat a politi­kai erőket részesíti majd előny­ben, melyek praktikus, ésszerű programmal lépnek fel. Az ideológiának a jövőben egyre kisebb szerep jut majd.- Jelenleg viszont még ott tartunk, ahol. Például a füsti tia-terv újabb és újabb ötle­teinél. Osztja azoknak a vé­leményét, akik azt mondják, hogy a lustitia-terv nem egyéb, mint a kormánypártok ún. szél sőségeseinek odavetett konc, mondván, beszéljenek, vitat kozzanak róla, de végrehajtani még a terv szülőatyjai szerint sem kell? — Én azt hiszem, az embe­reknek elegük van az árnyék- bokszolásból, abból, hogy egyesek a konkrét problémák na a budapesti gyorssal, beült közénk az írók és újságírók törzsasztalához.- Sándor bácsi — kérdeztük - hová küldted a fiákért?- A szállodába.- Ismered a fiákerest?- Nem én.- Megnézted a számát?- Dehogy néztem.- De hiszen reábíztad a bőröndjeidet. És ha ellopja? Hunyadi szinte gyermeki cso­dálkozással nézett reánk:- Egy kolozsvári fiákeres . . .? Neki volt igaza. Mikor jó­val éjfél után hazakerült a New York szállodába, akkorra már kicsomagolták a bőrönd­jeit. A ruháit, ingeit átvasal- tók. Még egy üveg borszéki megoldása helyett bűnbakokat keressenek. Ez csak a figye­lem elterelésére jó. Ettől füg­getlenül azt hiszem, a lustitia- program valamelyik változatá­nak végrehajtására sor kerül Nyilván nem a legszélsősége­sebb variációkra kell gondol­ni, s talán még a Kánya-féle tanulmányra sem, de valami mindenképpen lesz, azzal együtt, hogy a jelenlegi kor­mány a piacgazdaság kiépí­tésének érdekében igazán ko­moly lépéseket még nem tett A kárpótlást meg az egyházi törvényt én legalábbis nem tartom annak.- Azért az igazságtétel gon­dolata a Szocialista Párttól sem állhat annyira távol.- Egyáltalán nem, de azt is tudni kell, hogy az igazság- tételt nem egy kicsi, de han­gos réteg véleménye alapján, hanem a nemzeti megbékélés jegyében kell elvégezni. A kérdéses ügyek többsége rá­adásul annyira megfoghatatlan és bizonyíthatatlan ma már, hogy évekig elhúzódó perek­ről lehetne csak szó. Hetven- nyolcvanéves emberekkel szem­ben . . . — Azért vannak dolgok, me­lyek dokumentumai ma is fel­lelhetők. Többek között az öt­venhatosok ügyeire gondolok — Harmincöt évvel ezelőtti cselekmények bizonyítása a jogállamiság kritériumai sze­rint borzasztóan nehéz dolog lehet. A fő bűnös az előző rendszerben nem az egyén, hanem a struktúra volt. Maga a rendszer, s azt hiszem, erre ásványvizet is állítottak az éj­jeliszekrényre. Úgy fogadták itt is, mint hazatért kedves fiút. Mert őt nálunk mindenki szerette: a pincérek, a grófok, a cigányprímások, az úri dá­mák, a Vöröslámpás Ház jó­lelkű rosszlányai ... Öt még az írók is szerették, annak el­lenére, hogy nemcsak kitűnő, de sikeres Író is volt. Hunyadi testvére és barátja volt min­denkinek. Utánozhatatlan férfias bájá­ról és eleganciájáról elmesél­hetek egy históriát. Nem tőle hallottam, hanem az est má­sik résztvevőjétől. Óvári Ele- mérnétől még Hunyadi ifjú koráról. Óváriék legendás kolozsvá­kellene a hangsúlyt helyezni végre. — Vannak, akik más vélemé­nyen vannak, igaz, most az önét kérdezzük. A lustitia- programnál maradva: az el­képzelés, mely szerint a füg­getlenített párt-, szakszervezeti, néplrontos, és még sorolhat­nám, milyen dolgozók nyug­dijának kiszámításánál nem vennék ligyelembe az említett munkahelyeken eltöltött éve­ket, szóval, ez hány embert érinthet ma Magyarországon? — Nem ismerem az erre vo­natkozó adatokat, az viszont biztos, hogy engem érintene Az én pályám ugyanis úgy alakult, hogy három év kivé­telével mindig valamilyen moz­galmi szervnél dolgoztam - igaz, a nyugdíjjárulékot tőlem is ugyanúgy levonták, mint bár­ki mástól. A lustitia-terv lo­gikája egyébként ez esetben is rendkívül furcsa. Ha azt mondom ugyanis, hogy pél­dául az előző rendszerben is voltak nagyon kemény szak- szervezeti titkárok, valószínű­leg nem tévedek. S most őkel akarják megbüntetni? Elég fur­csán jönne ki. Arról nem is beszélve, hogy egy nemzetközi bíróság az egész dolgot, úgy. ahogy van, törvénytelennek tekintené. — Utolsó kérdésként: egyre gyakrabban emlegetik, torrá ősz elé néz az ország, ön szerint, ha torrá lesz az ősz, mitől lesz torrá, s ha torrá lesz, torrósága miben nyilvá­nul meg? — őszintén remélem, hogy nem lesz forró ősz, és az MSZP a saját eszközeivel min­dent meg is fog tenni, hogy ne legyen az. A kifejezés alatt nyilván azt kell érteni, hogy a szociális feszültségek eset­leg az utcára vihetik az em­bereket, de még egyszer mon­dom, remélem, hogy mindez csak fantazmagória, s nem lenne szerencsés, ha az egyébként valóban meglévő feszültségeket bárki is a ma­ga javára szeretné fordítani. És ez alól tulajdonképpen a kormány sem lehet kivétel. — Ha ne adj' isten, mégis sztrájkok és tüntetések jelle­meznék a következő hónapo­kat, elképzelhetőnek tartja, hogy a karhatalmat vessék be a tüntetők ellen? S most, mint volt belügyminisztert is kérde­zem . . . — Ilyesmibe ne menjünk bele. — Tudom, teoretikus a kér­dés, mégis: a teszültségek ön szerint elvezethetnek egy újabb diktatúra kialakulásához? — Szerintem ez nem követ­kezhet be. Nincs rá lehetőség. Pauska Zsolt ri famíliának számítottak. Gaz­dag ügyvéd, aki már vissza­vonult és főleg kedvelt pasz- sziójának élt, a vendéglátás­nak. Ha illene Kolozsvárra ez a párizsias kifejezés, azt mon­danám: szalont tartottak. Otl megfordult majd' mindenki, aki számított Kolozsvár magyar társaságában. Közéleti előke­lőségek, politikusok, művészek, színészek, írók, ide látogató nevezetes idegenek. Szelle­mes, tartalmas beszélgetés jc vacsora mellett —, kávézás - egy butélia jó bor. . . Óváriék fia Budapesten élt és összebarátkozott az akkor már a fővárosba került Hu­nyadi Sándorral. Véletlenül sem az összevetés kedvéért írom, de Széchenyi­nek is el kellett utaznia Ma­gyarországról - éppen Angliá­ba - ahhoz, hogy másképp le­gyen képes gondolkodni, mint korának hazai arisztokráciája. Jó lenne sokaknak, minden­kinek megadni az alkalmat, hogy hosszabb tanulmányutat tehessen külföldön, amivel a turisztikai és bevásárlási prog­ramokon kívül valódi tapasz­talatokat szerezhetne, mond­juk az Európának nevezett darabjáról a Földnek. Nem is kellene ehhez különösebb nyelvtudós és drága pénzért elérhető körülmények, bár egyik sem árt, ho van. Eze­ket a tapasztalatokat első­sorban az üzleti világ régi és új szereplői esetében tarta­nám kívánatosnak megszerez­ni. Hogy minél többüket meg­csapja „a business lehellete". Hosszú ideje gondolkodom, mi az, ami különbözteti ezt a kinti üzleti és fogyasztói szfé­rát az otthon megszokottól? Ügy érzem, kezdem érteni és helyesen fogalmazom meg: a látszat-teljesítményre való tö­rekvés hiánya. Néhány szél­sőséges vagy éppen speciális esettől (extravagáns „művé­szek”, magánzó csavargók, bűnöző elemek, szerencsétlen menekültek) eltekintve minden egyes ember tevékenységének szigorú kontrollja, teljesítmé­nyének pedig magas mércéje van. Ezeknek a normáknak az □ jellemzője, hogy egyre in- <ább nemzetközivé válnak és standardizálódnak. Így maga d világméretű fogyasztás (pi­ac) méri meg a teljesítményt. Úgy Angliában, mint Japán­ban, Malaysiában - vagy ép- oen Magyarországon. Ez a megméretés sokkal- sokkal közelebb van, mint azt gondolnánk. Például 1992. december 31., az egységes Európa egységes piacának létrejötte fenyegető veszede­lem a hazai látszat-teljesítmé­nyek számára. Preston, -, ez a Közép- Angliában elhelyezkedő 130 000 lakosú (tehát Pécs­nél valamivel kisebb lélekszá­mú) — város életéből vett né­hány igen egyszerű példával szeretném érzékeltetni, mi az amire gondolok. amikor 0 megszerzett, (megélt) tapasz tolatok fontosságáról szólok Vegyük például a városi par­kolók ügyét. Ebben a — mint láttuk — Pécsnél kisebb vá­rosban 4 db többemeletes parkolóház van a vágns külön­böző centrális pontjain. Be­fogadóképességük egyidőber összesen 1400 parkolóhely Ebből következően a város­ban nem látni parkolóhelyre „vadászó" gépjárművet. Az idő mindenkinek drága, jár­jon akár üzleti, akár magán­- Megyek haza Kolozsvárra Gyere velem, Sándorka. Hunyadit könnyű volt tánc­ba vinni. — Mikor indulunk?- Holnap. Éjszaka érkeztek. Óvári Zoli­nak volt kapukulcsa és külön bejáratú szobája. A hall asz­talán hagyott egy cédulát. „Édes mama! Megjöttünk Csók . . . Zoli.” Másnap reggel a madár- csontú idős dáma megtalálta a cédulát. A fürdőszobából 0 zuhany surrogása hallatszott Benyitott és kővé meredt. A zuhany alatt egy vadide­gen fiatalember állt. Minden más férfi ilyenkor zavartan maga elé kapja két kezét és hátatfordít. Nem így Hunyadi. Könnye­dén meghajolt és így szólt: — Kezét csókolom . . . Hu­nyadi Sándor vagyok. ügyben. Az idő drágasága nem engedi meg azt a luxust, hogy valaki ne találjon az autójának helyet a dolga kö­zelében. így kisebb a váro­son belüli forgalom is, ke­vesebb a levegőszennyezés, az autók sem törnek. (Természe­tesen csúcsforgalomban azért itt sem könnyű közlekedni - nemcsak a baloldali forgalom miatt!) Felvetődik a kérdés: akik nálunk annak idején a városokat tervezték, és ezzel emberöltőkre meghatározták életkörülményeinket, miért nem ismerték ezeket a vá­rosüzemeltetési módszereket? Soha nem voltak életükben olyan „szenzitív zónában", ahol összeszedhették volna a jövőre vonatkozó jeleket? Más. Nagy-Britanniában a hivatalos munkanélküliségi ráta 8,4%-os. (Magyarorszá­gon közelíti, talán már el is érte a 3,5%-ot.) Ezen a kör­nyéken az itteni országos át­lagnál valamivel alacsonyabb, mert magas a kereskedelem­ben és a szolgáltatásban fog­lalkoztatottak aránya a terme­lő ágazatokéhoz képest, és ezt a szférát a munkanélküliség veszélye mindig kevésbé éri el. Ennek ellenére természete­sen itt is van munkaerőszol­gálati központ, úgynevezett Job Center. Nagyon érdekes és tanulságos az, ami 0 köz­pont bejárati ajtajára van ír­va: „Ha ön valóban munkál keres, egészen biztos, hogy tu­dunk segíteni önnek." Hogyan teszik ezt? Valószí­nűleg úgy, hogy az ő szak­embereik birtokában vannak azoknak a szerszerű és világ­szerte alkalmazott módszerek­nek és tudásnak! —, amellyel csillapítani lehet a foglal­koztatási gondokat. Megint más. Az utazási iro­dában, ahol egy 3 hét múlva induló skóciai társasútra je­lentkezem, az alkalmazott kis­lány - nincs több 18 évesnél - egy telefonkapcsolat után a helyszínen megmondja, hogy hányas számú ülőhely lesz az enyém a buszban és melyik szobában fogok aludni x vá­rosban. (A program egyéb részleteiről, beleértve azt. hogy hány este szolgáltatnak zenét a vacsorához, a pros­pektus ad tájékoztatást.) Mi­ért van ez íqy? Talán azért, mert itt a fogyasztóért, az utazási iroda esetében az utasér való versenyt úgy ér­telmezik, ahogyan azt valóban kell: a fogyasztó az első! Itt tartózkodásom igazi cél­ja a business-szakemberek egyetemi szintű képzésének és továbbképzésének tanulmányo­zása. Erre vonatkozó tapasz­talataim is gyűlnek. Róluk majd talán egy következő Írásban számolok be. Farkas Ferenc Itt véget is érhetne a tör­ténetem. Sajnos van folytatás. Óváriék 1944 őszén, mint ős­kolozsváriak helyben marad­tak. Óvóhelyükön néhány jó­ismerős is meghúzódott. Köz­tük hölgyek is. Néhány szovjet tisztet szál­lásoltak be hozzájuk. Óvári, ahogy jó házigazdához, illik meghívta vacsorára a tiszt urakat. Ezüsttel, porcelánnal terítettek. A többire már csak követ­keztethetünk. A tiszt urak va­lószínűleg lerészegedtek és erőszakoskodni kezdtek a höl­gyekkel. Elemér bácsi a vé­delmükre kelt. A dicsőséges felszabadítók előhúzták a pisztolyukat és agyonlőtték az egész vendégkoszorút. Méhes György (HT Press) Egy kolozsvári, aki Budapesten élt Gál Zoltán, az MSZP parlamenti frakcióvezetője. MTI-telefotó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents