Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-12 / 280. szám
1991. október 12., siombot üj Dunántúli napló 3 A Grazból érkezett Gruppe 77 művészcsoport kiállítása nyílott meg tegnap délután Pécsett, a Széchenyi téri Galériában. A november 3-ig megtekinthető bemutatót Somogyvári Imre, a Baranya-Steiermark baráti egyesület elnöke nyitotta meg. Fotó: Lauter László Felszámoló biztost neveztek ki a szénbányák élére (Folytatás az 1. oldalról) tékesített vagyonból befolyó készpénzzel, illetve a fennmaradó részvénytársaság tulajdonrészeivel elégítik ki. Az augusztusi kormánydöntés értelmében jövő év márciusának végéig a SZÉSZEK szigorú ellenőrzés mellett finanszírozhatja a veszteséges termelést. Ez a határideje annak a kilábalási programnak, amit az angol BMCL, valamint egy német szakértő cég műszaki és gazdaságossági vizsgálata alapján készül el. A központi útkereséssel párhuzamosan a felszámoló szakmailag megalapozott vállalati kibontakozási tervre is számit. A BDSZ Mecseki Szénbányák Szakszervezeti Szövetsége megnyilatkozásában továbbra is bizonyos mértékű állami támogatásért, a hazai széntermelést védő vámokért szállt síkra. A kérdésre válaszolva Vas László, a SZÉSZEK igazgatója elmondta, hogy véleménye szerint hosszú távon fejlődő vagy szintenmaradó, dotációval működő szénbányászat nem fogadtatható el a társadalommal. A felszámoló SZÉSZEK felmentette pozíciójából Csethe András vezérigazgatót, és dr. Göndöcs Istvánt, a vállalat gazdasági vezérigazgatóhelyettesét bízta meg a felszámolóbiztosi teendőkkel. Ö röviden így nyilatkozott a megbízásról:- A feladat több szempontból is ellentmondásokat hordoz számomra, hiszen érthetően érzelmileg is kötődöm a Mecseki Szénbányákhoz. Egy időben kell jövőt találni a cégnek és kielégíteni a hitelezőket, gondoskodni a szigorú végrehajtásról, ugyanakkor törekedni a legtöbb munkahely megtartására, A munka kompromisszumok sorozatát jelenti majd, nemcsak a magam, de valamennyi dolgozónk számára, de úgy gondolom, ilyen magatartást kell tanúsítania a kormánynak is, hogy a felszámolási folyamatnak ne legyenek ellenőrizhetetlen kihatásai. Kaszás E.. Nyitás hétfőn Dália Füszért Áruház Mohácson Baranya ez idő szerinti legnagyobb — 2200 négyzetméter alapterületű - bevásárlóközpontját nyitja meg Mohácson a jövő hétfőn a Mecsek— Füszért Rt. A Budapesti országút 39. szám alatti Dália Füszért Áruházban az élelmiszerek és az élvezeti cikkek széles választéka, a háztartásban használatos árucikkek és felszerelések, műszaki cikkek, továbbá játék, papír, festékek kaphatók - mégpedig diszkont árakon! A környezetében kényelmes parkírozási lehetőséget biztosító áruházban büfé is működik, továbbá butikok, virág- és ajándéküzlet. Hétfőtől péntekig naponta délelőtt fél 9-től este fél 7-ig tartanak nyitva, szombaton reggel fél 7-től délután fél 1-ig. Már az első napon bizonyos cikkeket árengedménnyel kínálnak; lehetőséget biztosítanak hitelvásárlásra is. Eszperantisták konferenciája Az Alpok-Adria Munkaközösség tagtartományaiban működő eszperantó szervezetek vezetői mától három napon át Pécsett tartják harmadik konferenciájukat. A rendezvény résztvevőit - akik között ausztráliai, koreai és szlovákiai vendégek is vannak — tegnap délután a megyeházán dr. Ku- rucsai Csaba, a Baranya Megyei Közgyűlés clelnöke fogadta és tájékoztatta a megyéről, valamint a magyar közigazgatás felépítéséről, a megyék szerepéről. Ma 9 órakor Pécsett, a Radnóti Miklós Kollégiumban kezdődik a rendezvény.. Október 13-án reggel 7.30-kor ökumenikus eszperantó nyelvű isten- tiszteletre kerül sor a pécsi belvárosi templomban. rossz Az ügyészek közérzete Október 1-jétől a legfőbb ügyész dr. Tamás János megyei főügyészhelyettest - a pályázatok lebonyolításáig - megbízta a Baranya megyei főügyészi feladatok ellátásával. *- Ritkán találkoztunk az ön nevével a megyei közéletben. Mondana magáról valamit?- Mindig a második vonalban dolgoztam, szakmai irányitó voltam, ennélfogva keveset szerepeltem a nyilvánosság előtt. 1952-ben érettségiztem a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, akkor még nyolc évet töltöttem ennek az iskolának a falai között.- És utána?- Nem a jogi, hanem egy másik pécsi egyetemen felvételiztem, sikerrel, de mint létszámfelettit, eltanácsoltak. Abban az időben nem volt előny a felvételizőknél, ha valaki kisiparoscsaládból származott. Tudomásul vettem és ezt követően jelentkeztem a jogra, amely nem tartozott a favorizált egyetemek közé. Utolsó pillanatban pótfelvételi vizsgán vettem részt: négyszemközt az akkori tanulmányi osztály vezetőjével, a folyosón állva, öt perc alatt. Megkérdezte, hányasra értem magyarból és történelemből, és hogy olvasom-e a Szabad Népet . . . így lettem én jogász.- És hogyan lett ügyész?- A Legfőbb ügyészség választott engem erre a pályára. 1956 tavaszán nem nagyon volt más lehetőség, vagy bírónak, vagy ügyésznek lehetett menni. Aki ügyvéd akart netán lenni, arra úgy néztek, mint egy „marslakóra" . . . Tolna megyében lettem ügyészségi fogalmazó, majd két év mú1- va ügyész, ettől kezdve a pályám töretlenül ívelt felfelé. 1964-ben kerültem vissza Baranyába: a pécsváradi ügyészséget vezettem, majd a járás megszűnése után Pécsen kezdtem el dolgozni. 1970-ben lettem megyei főügyészhelyettes. A büntető szakág tevékenységét irányítottam és végzem ezt ma is.- Harmincöt évi ügyészi szolgálat után sokaknak meglepő lehet, hogy a legfőbb ügyész most önt bizta meg a megyei főügyészi feladatokkal. Beszélgetés dr. Tamás János megbízott megyei főügyésszel- Ebben bizonyára a szakmai tapasztalataim játszották a döntő szerepet, valamint az, hogy mivel 1956 után ügyészségi fogalmazó voltam, majd évekig — járási szinten - kezdő, beosztott ügyész, eleve kizárt volt, hogy politikai ügyekben részt vegyek.- ön sok mindent tud és megélt. Beszélne erről?- Természetesen, bár nem tudom, mire gondol. De azért elmondom, hogy az első nagy megrendülés még pár hónapos ügyészségi fogalmazó koromban ért, amikor 1956 telén Pakson megismertem Klein Antal volt földbirtokost és kisgazdapárti országgyűlési képviselőt, aki elmondta nekem, hogy őt magas kormánykörök kérték fel annak idején Biritó- pusztán egy vacsora megrendezésére, Rajk László tiszteletére. Ezen a vacsorán részt vett az akkori jugoszláv nagykövet is, később ebből a jól megrendezett találkozóból lett a Rajk-per egyik sarkalatos vádpontja. Erről Klein Antal természetesen mit sem tudott. Később a per egyik mellék- szereplőjeként ítélték el, majd amikor amnesztiával szabadult, első útja elvbarátjához, Dobi Istvánhoz vezetett - aki akkor az Elnöki Tanács elnöke volt -, hogy megkérdezze: miért nem állt ki mellette, hiszen tudta, hogy ártatlanul fogják perbe. A válasz a következő volt: ha én kiállók melletted, akkor most én is onnan jövök, ahonnan te, a börtönből. Én az egyetemen a Rajk- pert, mint példaértékű pert tanultam. Sejtheti a megrendülésem okát, amikor ilyen közvetlenül szembesültem a tényekkel. És ez semmit nem változtatott azon, hogy akkor már többé-kevésbé tudtam, mi is történt valójában ebben a perben. Ami pedig Nagy Imre és társai perét illeti, sem én, sem a többi ügyészkollégám nem tudott többet évtizedeken át erről, mint az átlag magyar állampolgár. A részleteket csak később, az újságokból ismertem meg.- Lehet, hogy ezt sokan nem hiszik el önnek.- Erre csők annyit mondok, hogy az ilyen és a hasonló perek valóban hét pecsét alatt folytak, nagyon kevés beavatott ügyész vagy bíró tudott ezekről. Nem régen tudtam meg például, hogy a Nagy Imre-perben az akkori legfőbb ügyészhelyettes képviselte a vádat, akivel évtizedekkel ezelőtt . többször találkoztam, személyesen ismertem. Álmomban sem gondoltam azonban erre! Ami most különösen megdöbbentett: alapvető eljárási szabálysértésekkel tarkított volt ez a per, ha ma követi el egy bíró, minden bizonnyal kétségbe vonnák szakmai alkalmasságát. Ezért lepett meg nagyon, amikor meghallgattam a per ma is élő bírójának a nyilatkozatát.- És mi a véleménye erről?- Inkább nem kommentálom.- Sokan állitjók, hogy az ügyészség maradéktalanul kiszolgálta a pártállamot és erősen befolyásolható volt.- Nincs ezen mit titkolnom. Egy olyan hatalmi konstrukcióban, ahol az állam és a párt csúcsai összeforrnak, nem lehet vegytiszta törvényességről beszélni. Ami pedig ennek aprópénzre váltását illeti: én a pártszervektől ennek ellenére sotia nem kaptam olyan konkrét utasítást, hogy valakivel szemben emeljek vádat, vagy szüntessem meg az eljárást. Egyéni akciók a pártbizottsági munkatársak részéről akadtak, nekik is voltak rokonaik, barátaik, akiknek érdekében megpróbálták érvényesíteni befolyásukat. De ezeket általában sikerült elhárítani. Az ügyészek mindig nagyon kényesek voltak az úgynevezett „berepülésekre” . . . Ezt higgye el nekem! Ezek természetesen a rendszerváltással megszűntek, de nehogy 'azt gondolja, nem történnek ma is furcsa dolgok. Nemrégiben fordult elő — mindegy, mely részén az országnak —, hogy egy ittas vezetőt állított elő a rendőrség vérvétel céljából. Ezt az orvos azzal tagadta meg, hogy nem hajlandó egy olyan szeHol van az a nyár... Futnak «I képek A minap összefutottam az utcán egy barátommal, aki kíváncsian megkérdezte, fogok-e Írni András Ferenc Az utolsó nyáron című új művéről. Igennel válaszoltam, és nem is csupán azért, mert igyekszem nyomon követni e hasábokon a magyar filmművészet alakulását. A rendező munkássága egyébként is érdekel, mióta láttam A nagy generáció-1, mely oly emlékezetes látleletet rajzolt egy nemzedék lelkiállapotáról. Gondolom, barátom kérdését is hasonló várakozás vezérelte. De amiatt is papírra kell vetnem e sorokat, mivel ez az új film, hadd mondjam ki kereken, bántóan elhibázott alkotás, mégpedig igen tanulságosan az. Elsősorban azért,' mert Csen- gey Dénes írói elgondolása kétségkívül igényes. Ezúttal is az immár jó negyvenes nemzedék sorsa tárul fel előttünk, akiknek legjobbjai, miközben megvívták a maguk harcát a letűnt rendszerrel, fel is élték erkölcsi tartásukat. Tagadhatatlanul vitték valamire; ki el- híresedett, ki elpénzesedett. Néhányon, mint a főhős, Horváth Imre szociológus, még tekintélyt is szereztek az érdeklődő fiatalok előtt, de szellemi autonómiájuk kiküzdése, úgy látszik, annyi energiát emésztett fel, s oly végzetes magánnyal sújtotta őket, hogy már nem képesek se a maguk, se mások életét elrendezni. Pedig most, a változó világban erre lenne szükség. Imrét is érdeklődő pillantások fürkészik, de ő már nem tud mit mondani, se a traktorosnak vagy a Kantról elmélkedő részegnek, se pedig az egyetemista fiúnak. Ha csak azt nem, amit Petronius mondott az őt ünneplő tömegnek, mikor ölébe hullott volna a hatalom: Ne gúnyolj, Róma! A sorsnak e kegyetlen iróniájából azonban az elkészült filmben csupán néhány groteszk fintor marad. S ez jórészt a technikai forgatókönyv és a dramaturgia nvengéiből következik, amiken a rendezés sem volt képes úrrá lenni. Az a legsúlyosabb baj, hogy a kővágóőrsi parasztházban ösz- szegyűlt értelmiségi társaság tagjai arctalan bábuk. A szereplők nem azt játsszák el, hogy ezeknek az embereknek az élete immár üres rögtönzés, hanem az ábrázolás maga válik hevenyészetté, és ez nagy különbség. Jellemző, hogy a szerkezet annak ellenére szinte szétmállik, hogy a film egyetlen napba sűríti az eseményeket. A színészek tétován lézengnek elsikkasztott szerepeikben. Még a főhőst alakító Cserhalmi György is, aki ezúttal semmi újat nem mutat. Talán csak Igó Éva tudott lelket lehelni mély vérét venni, aki ugyanannak a pártnak a tagja, mint ő . . . Levette egy másik orvos, lehet, pórtonkívüli volt. . .- Hogyan látja ma a bűnözés és a bűnüldözés helyzetét?- Aggasztónak látom. Túlságosan gyorsan bontottunk le bizonyos korlátokat és ez most a tisztességes állampolgárok többségének a rovására megy. Félek, hogy a lakosság egyre kevésbé lesz képes tolerálni a romló közbiztonságot. Már hallottam olyant, hogy tettenért tolvajt a helyszínen az emberek majdnem agyonvertek ... Ez ugyebár nem jó!- És milyen kiutat lát?- Mi csak a végtermékkel foglalkozunk, a bűnözés a társadalom betegsége. Megerősített rendőrségre, ügyészségre és bíróságokra van szükség, hogy legalább azoknak az ügyét, akik rendőrkézre kerülnek, szakszerűen, időben és hatásosan fel tudják dolgozni. Semmit sem ér az olyan ítélet, amely a bűncselekmény elkövetése után egymásfél évvel születik. A jelenlegi személyi előfeltételek mellett a pertartamok egyre inkább elhúzódnak. Az eljárásnak a gyanúsított hibáján kívül történő elhúzódása pedig enyhítő körülmény . . .- Mindezekre figyelemmel, hogyan érzik magukat az ügyészek?- Nem jól. Sok munkájuk mellett számtalan támadás éri őket és igen sokszor igaz- talanul. Vallom, hogy bűnös testület nem létezik, csalt egyes emberek lehetnek bűnösök. A kollektiv felelősség ellen mint jogász és mint ügyész is tiltakozom. Az egyéni felelősöket meg lehet és meg is kell keresni - ezzel egyetértek, mással nem.- Tudomásom szerint pályázat útján fogják betölteni a megyei főügyészi beosztást, ön pályázik?- Nem személyes ambíciók vezérelnek. Amit teszek, azt a testület érdekében teszem. A többit a következő hetek eseményei fogják eldönteni. (Információink szerint a pályázati döntés a következő év februárja előtt nem várható.) M. A. vázlatos figurájába, ha megjelenik, mindig jelenetté kristályosodik a cselekmény. Kende János lazán fűzött képei, esetlegesnek tűnő beállításaikkal és spontán vágási módszerükkel, mintha eleve lemondtak volna arról, hogy az egyes motívumokat vizuális rendbe fogják. Ez a publicisz- tikus stílus egyébként arra utal, hogy Az utolsó nyáron valójában tévéfilm, mely óhatatlanul felhígul a mozivásznon. A kudarc tanulsága azonban jóval több ennél. Arra figyelmeztet, hogy az a realista filmnyelv, amit András Ferenc, másokkal együtt, kialakított, s amelyet korábban annyira beszédessé is tudott tenni, mára már érvényét vesztette. Egyszerűen eljárt fölötte az idő. A kővágóőrsi party résztvevői ezért tátognak úgy, mint a partra vetett halak. Nagy Imre
