Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-09 / 277. szám
1991. október 9., sierdo aj Dunántúlt napló 9 Csillagba tieseti allami címer Az emlékmii-ilgy Szemelvények a pécsi közgyűlés vitáiból Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése az elmúlt hetekben a leghosszadalmasabb, a legtöbb indulattal telített, a konkrét esettől leginkább a politika általánosabb síkjára terelt vitát a Köztársaság téri emlékmű önkényes megrongálásával kapcsolatos önkormányzati teendőkről folytatta. Szeptember 26-án az MDF, az FKGP és a KDNP frakciók többségének ellenszavazata mellett olyan határozat született, hogy a közgyűlés nem ért egyet az emlékmű önkényes átalakításával, helyre kell állítani az eredeti állapotot, illetőleg, hogy a közgyűlés kulturális bizottsága mérje fel a pécsi közterületi emlékművekkel, szobrokkal kapcsolatos ön- kormányzati teendőket. A szavazásban alulmaradt frakciók pártjai más politikai szervezetekkel karöltve e döntésének korrigálására szólították fel a közgyűlést. A testület október 3-i ülésén az újabb vita nyomán 28 egyetértő, 6 tartózkodó (FIDESZ) és 2 ellenszavazattal (MSZP, MSZMP) olyan új határozat született, amely egyrészt elrendeli az emlékmű eredeti állapotának helyreállítását, de egyben a Köztársaság térről való elvitelét is. Ezen túl a közgyűlés egy bizottságot fog létrehozni a pécsi szobrok, emlékművek politikai megítélését vizsgálandó. A többfelvonásos vita teljes ismertetésére egy különszám sem lenne elegendő, a közgyűlési tudósítások keretei pedig ehhez képest reménytelenül szűkösek. Azoknál jóval többet, ám most is csak szerkesztett szemelvényeket tudunk nyújtani a szeptember 26-i vita legjellemzőbb, legmarkánsabb felszólalásaiból: a leginkább politikai tartalmúakot. Dr. Zadravecz György (SZDSZ): Én úgy tartom, hogy ugyan csonkán, de mégiscsak egy rendszerváltás ment végbe ebben az országban, s ha egy régi rendszer jelképeit valaki - „jó szándékkal" vagy „nem rossz szándékkal" — az átváltozást időszakba beleilleszthe- tően megrongálja vagy átalakítja, az semmiképpen nem büntethető olyan súlyosan, hogy fegyelmi eljárást kellene indítani ellene. A közgyűlésnek le kel szögeznie azt, hogy nem ért egyet a köztéri szobrok átalakításával. Dr. Rajczi Péter (MDF): Az emlékmű az 50-es évek hivatalos álláspontját tükrözi. Mivel történelmi emlék, ezt vissza kell állítani eredeti állapotába, de az 1956-os évszámot le kell venni: az már rendszer- gyalázás lenne, ha ez a most felvésett évszám rajta maradna. Dr. Barth Andrea (FIDESZ): Attól, hogy ez most divatban van, ez még szoborrongálásnak minősíthető. Azért kell határozottabban fellépni, hogy szűnjön meg ez a divat! Galbáts András (FKGP): Nincs jogunk fenntartani a volt munkásmozgalmi, vöröscsillagos emlékműveket. Jelenleg a Magyar Szocialista Munkáspárt azért lehet jelen ebben a teremben, azért lehet egyáltalán párt, mert deklarálta, hogy lemond a proletárdiktatúráról, a hatalom fegyverrel való megvételéről. Különben nem lenne demokratikus párt. Annak a pártnak a számára, amely ezeket az emlékműveket egykor felállíttatta, a vörös csillag egyértelműen az erőszakot és a diktatúrát jelképezte. Ha mindenáron meg akarjuk tartani a vörös csillagokat, ezt csak egy módon tudom elképzelni: maradhat az emlékmű, de mellé nagyon szépen rakjuk fel a nyilaskeresztet, a horogkeresztet, mert összetartozó fogalmak. Joggal merülhet fel a kérdés: ha így gondolkodunk, holnap valaki deklarálni fogja, hogy megalakította a Magyar Demokratikus Nyilaskeresztes Pártot. Akkor az is fogja követelni szobrainak helyreállítását. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a városban egy diktatórikus, egy gyakorlatilag minden formájában törvénytelen pártnak a jelvényeit fenntartsuk. Dr. Vonyó József (MSZP): Mi, akik a szoborrongálás ügyének kivizsgálását kezdeményeztük, szintén a rendszer- váltás szellemében szerettünk volna eljárni. Ennek lényege szerintünk az, hogy jogállamiság jöjjön létre. Jog, államiság, ahol a törvényes jogszabályokat betartják. A szoborrongálás az érvényes jogszabályoknak ellentmond. Ezért, ha történetesen a Janus-szobrot rongálta volna meg valaki, akkor is tiltakoztam volna. Egyébiránt egyetértek Galbáts úrral, hogy felvethető, esetleg felvetendő bizonyos emlékművek eltávolítása. De arról akkor a közgyűlés döntsön a kötelező érvényű jogszabályi előírások betartásával. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ettől eltérő eljárást senki se alkalmazhasson. Galbáts András: Kérdezzük meg ezzel a szoborral, illetve hasonló szobrokal kapcsolatban az alkotó véleményét és hozzájárulását a vörös csillag eltávolításához. Ha nem járul hozzá - tekintve, hogy ez a jelkép a demokratikus államba nem illeszthető, nemzetközileg kiközösített pártnak a jelvénye, olyané, amelynek kezéhez legalább annyi vér tapadt, mint a nyilasok és a fasiszták kezéhez —, akkor történelmi emlék ide vagy oda, távolítsuk el a városból. Balikó Zoltán (SZDSZ): Aki volt Finnországban, az tudja, hogy a finn temetőkben békében egymás mellett nyugszanak egyformán rendben tartva a finn, a fasiszta német és a kommunista orosz hősi halottak. Hát, ha lehet tolerancia a temetőkben a halottakkal szemben, tanuljuk meg az élőkkel szemben is. Ez a kíméletlen vádoló hang nem méltó a városhoz. Galbáts András: Nem értem, miért kíméletlen az a hang, amellyel milliók gyilkosait elítéljük. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezt igenis napvilágon kell tartani, mert diktatúra volt, lesz és újjászülethet. És ez ellen minden becsületes embernek küzdenie kell. Azok, akik a vörös csillagos emlékművet építették, egy percig nem gondolkodtak azon, hogy az akkori múlt rendszer ideológiai jelképeit eltávolítsák. S véletlenül sem jutott egyetlen becsületes ember eszébe, hogy hasonló »egokolásból meghagyja a fasiszta és a nyilas emlékművek jelképeit. A vörös csillagot feltétlenül el kell tá- volítanunk az emlékművekről, s ha ehhez a művész nem járul hozzá, akkor az egész szobrot. Dr. Mikes Éva (FIDESZ): Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2000 éves városban élünk. Ennek a városnak a belvárosában majd' minden falhoz, történelmi emlékműhöz vér és könny tapad. Úgy gondolom, hogy ezek, amelyeket mi most mint megbecsülendő történelmi emlékeket őrzőnk, a maguk idejében ugyanilyen jogos indulatokat keltettek, A konkrét esetben kettőt tehetünk. Vagy mindezeket az emlékműveket úgy, ahogy vannak, eltávolítjuk és azt mondjuk, hogy ezt a korszakot kiiktatjuk a magyar történelemből tárgyi emlékeivel együtt. Én ezt nem helyeslem, mert úgy gondolom, hogy ezek mementók, ezeket meg kell hagynunk, mindany- nyiunknak erre emlékeznünk kell, pontosan azon indulatok miatt, amelyeket Galbáts képviselő úr elmodott. De azzal, hogy valamilyen módon alakítsuk át ezeket az emlékműveket, nem érthetek egyet. . . . Semmiképpen nem megoldás, hogy saját politikai képünkre próbáljuk átformálni. Dr. Bödö László (MSZMP): Óriási tévedés, ha a munkás- mozgalmat összekeverjük a különböző vezetőkel, akár Rákosival, akár Sztálinnal, bárkivel. A pécsi munkásmozgalom 1870- ben kezdődött a nyomdászegylet létrehozásával, amely elsősorban arra irányult, hogy a dolgozók, a munkások élet- és munkakörülményeit javítsa. Ezért a munkásmozgalmat mindenkinek meg kell becsülnie. Azt hiszem, hogy a munkás mozgalomnak semmi köze a diktatúrához. Sőt: a munkás- mozgalom is szenvedője volt a diktatúrának. Galbáts András: Ha valaki becsüli és tiszteli a munkás- mozgalmat, az én vagyok. Tisztelem és becsülöm, mert létrehozta a jóléti társadalmat, kicsikarta — hogy ezt a kifejezést használjam — a tőkésektől, ami neki jár. De ennek voltak torzhajtásai: a kommunizmus, a fasizmus, a nyilas- keresztes mozgalom. Tehát a munkásmozgalom meggyalázá- sa a vörös csillag használata. Az első, az emlékmű helyre- állítását - és hangsúlyozottan kimondatlanul —, helybenhagyását elrendelő, és azóta megváltoztatott döntés után Galbáts András konstatálta, hogy azzal az országban először a pécsi önkormányzat állította helyre az első vörös csillagot. Ez sem maradt válasz nélkül. Dr. Mikes Éva: Remélem, hogy ugyanilyen módon a török uralom és a Római Birodalom most feltárt emlékeit is lesz pénzünk helyreállítani, s mindazon emlékműveket, amelyekhez ennek az országnak a keserves ezeréves történelmében könny, vér és szenvedés tapadt. Remélem, hogy ma 3,5 éves fiamnak 15 év múlva megmutathatom ezeket az emlékeket és elmesélhetem neki, amit ezekkel kapcsolatban tanultam és tapasztaltam. Hozzátartozik mindez az ő történelméhez, az ő életéhez, ha ebben az orszában éli le életét. Dr. Csordás Gábor (SZDSZ): Egy emlékművön bármiféle jelkép egy történelmi korszak emléke. Úgy gondolom, hogy ozon a korszakon, amelyen túl vagyunk, igazából akkor leszünk túl, ha a jelenben együtt tudunk élni történelmi emlékként a korábbi korszak emlékeivel. Úgy érzem, ez a felnőttség kritériuma. Balikó Zoltán: A múltat, úgy ahogy van, vállalnunk kell, mert csak így tudunk szebb jövőt építeni. Az előbbiekhez képest a közgyűlés október 3-i ülésén alapvetően új politikai érv, álláspont nem igazán hangzott el: a korábbiakat ismételték, pontosították a képviselők. Térjék Tibor (MDF) és Galbáts András (FKGP) azt az álláspontot, hogy nem a munkásmozgalmi emlékművek, hanem a vörös csillag, mint jelkép fennmaradása ellen emelték fel szavukat pártjuk, pártfrakciójuk nevében, mert e jelkép további köztéri használatát a demokratizmus elvével összeegyeztethetetlennek tartják. Ezzel szemben például dr. Mikes Éva megismételte a törénelmi emlékek megőrzésével kapcsolatban kifejtett' véleményét és hozzáfűzte: „Már 1989 nyarán sem kövek, hanem a fennálló rendszer és emberek ellen folytattunk harcot. Nagyon nem szeretném, ha ez két évvel később a kövek elleni küzdelemmé fordulna, s versengenénk, hogy ki tud kövek ellen jobban küzdeni. Nem hiszem, hogy ezt a luxust megengedhetnénk magunknak az ország jelenlegi történelmi és gadzasági helyzetében." Dr. Csordás Gábor: „Egyetértek, hogy a vörös csillag ne legyen rajta egyetlen középületen se, de ennek a történelmi ideológiának a minden nyomát eltüntetni elképzelhetetlen. A történelmet nem lehet retusálni. Szembe kell néznünk a múltunkkal, mert ha nem, újra meg újra elkövetjük azokat a hibákat, amelyek miatt most a letűnt korszakot megvetjük . . . Ebben a nyomorult történelmünkben egyszer végre tanuljuk már meg, hogy ha más eszmék és a nép nevében csináljuk ugyanazt, attól az még ugyanaz marad." Mivel az álláspontok megmerevedni látszottak, most már majd' mindegyikük számára elfogadható kompromisszum keresésére fordították figyelmüket a képviselők. A már ismert döntésben foglalt kompromisz- szumot, több ilyen irányú felvetést összegyúrva Czeiningerné dr. Hegedűs Ilona (SZDSZ) terjesztette elő határozati javaslatként. D. I. Munkásmozgalmi emlékmű Pécsett, a Köztársaság téren. Fotó: Szundi György Talán jövőre mi is...? Győrött zajlott le az EKOSZ (Erdélyi Körök Országos Szövetsége) harmadik országos tanácskozása, ahol a szegedi szellemben létrehozott, Debrecenben átcsiszolt országos szövetség végre jogi személlyé érett, és bejegyzése napjainkban folyik a győri bíróságon. A Győri Erdélyi Kör nagy szeretettel fogadta a társ- szervezeteket az ország minden részéről; tanácskozásain olyan személyiségek is jelen voltak, sőt mitöbb, tevékenyen részt is vettek, segítettek, mint Vékás Domokos főkonzul, a helybéli köztársasági megbízott irodájának munkatársa, Bakó Lajos MDF-es országgyűlési képviselő, az erdélyi szövetség részéről pedig Köteles Pál, az Erdélyi Magyarság munkatársa. A munkálatok első napjának záróakkordjaként fogadást adott Kovács Lajos jegyző a győri önkormányzattól, majd színházi előadásra invitáltak, Németh László Széchenyi-darabját nézhettük meg. A gyönyörűen berendezett helyiségben, amit a győri TESZ kölcsönöz az erdélyi körnek, két Erdélyből áttelepült festő és faragó népművész kiállításában gyönyörködhettünk. A közgyűlés új elnökséget és ellenőrző bizottságot választott, és megbízta a kapcsolatok felvételével a menekültügyi bizottság, a köztársasági elnöki hivatal és más állami hivatalok képviselőjével. Több erdélyi kör a helyi hatóságok, önkormányzatok barátságával, segítőkészségével dicsekedhetett, ami még jobban elszomorított egypárunkat, akik mindezzel nem dicsekedhetünk! A győri tanácskozás befejezéseképp tárgyalásra és szavazásra volt bocsátva az alapszabályzat, az egyéves működési terv, és végül a Győri Erdélyi Kör által előterjesztett közös nyilatkozat megvitatása és elfogadása zárta a napirendet. A kitűnő szervezés-rendezés még egyszer elgondolkodtatott, vajon mi mikor tudnánk ilyennel előrukkolni, hiszen már aktuális volna, annál is inkább, mert az elnökség egyik tagja is pécsi! Bandi András Az EKOSZ ■ • • • • közös nyilatkozata az I99I. szeptember 28-29-i országos tanácskozás alkalmából Rendkívüli történelmi időszakban élünk, melynek során szemünk láttára gyöke rés változások mennek végbe Európában és másutt is. Az átalakulások sokszor fegyveres konfliktusoktól kísérve, emberi életeket követelve történnek meg. A történelem különös fintora, hogy a világháborúk után összetákolt szövetségek, mesterséges államok változnak meg, sőt hullanak szét elemeikre. Sajnos, a magyarság tragédiája tovább folytatódik, mert a fegyveres összecsapásoknak akaratán kívül, mindig szenvedő alanya lesz. A trianoni és párizsi igazságtalan békeszerződések okozta vert helyzetből következően a végbe menő konfliktusok komoly kihívásokat jelentenek úgy az anyaországnak, mint a határokon kívüli magyarságnak. Ebben a bonyolult, válságos helyzetben különösen fontos, szinte sorskérdés a magyarság megfontolt, józan és minden esetben a realitásoknak megfelelő reagálás az eseményekre. Meggyőződésünk azonbar az is, hogy az európai változások a veszélyeken és a kihívásokon túlmenően soho vissza nem térő történelmi alkalmat, helyzetet is jelentenek a határokon kívüli magyarság státusának rendezésére. Mindezek összefüggésében az EKOSZ a következő nyilatkozatot teszi közzé: 1. Élve a nemzetközi jog és a kibontakozó demokráciák adta lehetőségekkel, békés úton érvényt kell szerezni a trianoni, illetve párizsi békeszerződésben, a helsinki záróokmányban és a párizsi karfában rögzített kisebbségi, illetve emberi jogok biztosításának. 2. Most, amikor a nemzetek sorra vívják ki Szuverenitásukat, e folyamat ke rétében el kell érni, hogy a határokon kívüli magyarság is megkapja az önrendelkezési jogát, és az ezt hosszabb távon is biztosító intézményrendszert, azaz a területi autonómiát. 3. Céljaink elérése érdekében minden törvényes, demokratikus és békés eszközt fel kell használni, beleértve a nemzetközi közvélemény, aí Európa Parlament és az anyaország támogatását is. 4. Szükséges, hogy a különböző országokban élő magyarság az eddiginél szorosabb kapcsolatot építsen ki, és egymást támogatva, összehangoltan lépjen fel a kívánt célok érdekében. 5. Az anyaorszáa minden politikai tényezőjétől elvárjuk a nemzet ügyének példamutató és konkrét tettekben is megnyilvánuló, egységes szolgálatát. Győri Erdélyi Kör
