Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-07 / 245. szám

1991. szeptember 7., szombat uj Dunántúli napló 11 ted lAflay: Helyben a segítség A közelmúlt híre: „United Way - Magyarország" elneve­zéssel országos karitatív háló­zat szerveződik hazánkban. Mint Jenei György, a tudomá­nyos tanács tagja elmondta, ma még kevesen tudják, hogy a United Way, az Egyesült Ál­lamok legnagyobb és legátfo­góbb segítő szervezete, amely immár öt kontinens több mint 25 országában tevékenykedik. Célja, hogy enyhítse a legszo- rongatóbb társadalmi-szociális, egészségügyi, oktatási és kör­nyezetvédelmi gondokat. Nem a „felső régiókban", hanem az önkormányzatok szintjén igyek­szik segíteni - ott, ahol leg­közvetlenebbül érzékelhetők a problémák. Egyéni adományok­ból és közadakozásból szár­maznak bevételi forrásai, ame­lyekből azután jóléti és egyéb programokat menedzsel. Ebből következően az UW a helyi közösségek önsegélyező mozgalma, amelyben a szociá- lis problémák iránt érzékeny emberek megtalálhatják a ma­guk helyét és közhasznú fel­adatát. — Az emberi jóság és a tá­mogatásra szoruló elesettség minden társadalomban megta­lálható — mondja az United Way tudományos tanácsának tagja. - De minden társada­lom különbözik abban, hogy ezt a segítőkészséget és rá­szorultságot milyen eszmék szellemében és milyen szerve­zetekben kapcsolja össze. Kö­zös viszont az emberbaráti ér­zés, a szociális kérdések iránti nyitottság és segítő szándék, azaz a hivatástudat. E közös szellemiség az az útlevél, amely az UW előtt megnyit országhatárokat s áthidal föld­rajzi távolságokat, etnikai kü­lönbség eket. A United Way igyekszik a legkevesebb költséggel össze­gyűjteni a pénzeket, s fontos­nak tartja, hogy mindenki nyo­mon követhesse az általa ado­mányozott összeg útját, fel­használását. Profiljából adódó­an egyébként mindenütt együtt­működik a kifejezetten karita­tív célú egyéb szervezetekkel, köztük az egyházakkal is - fügqetlenül attól, hogy milyen vallási felekezeteket képvisel­nek. Ami az UW magyarországi tevékenységét illeti: már most, a szervezés kezdeti szakaszá­ban kirajzolódott egy országos családvédelmi és meddőség- kezelési központ létrehozásá­nak terve, s mielőbb szeretné­nek bekapcsolódni a tehetség- gondozásba, a kiemelkedő adottságú gyerekek felkarolá­sába és taníttatásába. A nemzetközi mozgalom jel­képe a gondoskodó kéz. Hogy hazánkban szimbólum marad-e vagy a segítőkész emberek összefogója, a rászorulók tá­masza - az a következő he­tekben, hónapokban kiderül. Szeptember 9—10-én Borsod- Abaúj-Zemplén megyébe uta­zik húsz baranyai és somogyi polgármester. A kétnapos ta­pasztalatcsere célja, hogy megismerjék a falugondnoki rendszert, amely hazánkban jelenleg egyedül e megye több kis településén létezik. A Falufejlesztési Társaság és a Népjóléti Minisztérium szo­ciálpolitikai tanácsa idén újabb két megye hátrányos helyzetű kisközségeinek kínál­ja a rendszer bevezetését pá­lyázat útján. A pályázó bara­nyai és somogyi településeket összesen kilencmillió forinttal támogatnák. A központi, illet­ve a megyei közgyűlések által szintén e célra felajánlott csaknem egymillió forintból, illetve saját pénzből foglal­Egyik nemzeti kincsünk, a Dráva mente megmentésre vár Már a görögök is tudták A szellemi bénaság legalább akkora gát, mint a pénzhiány Annak, hogy dr. Lehmann Antal egyetemi docenst ne­vezték ki ez év július 1-jétől a Dél-dunántúli Természet- védelmi Igazgatóság élére, legkevesebb kettős hatása van. A tanárképző kar föld­rajz szakon vizsgázó diákjai megkönnyebbültek: Lehmann doktor hires volt szigoráról. Ami pedig a természetvéde­lemmel kapcsolatba kerülőket érinti, valószínűleg némi fe­szültséggel figyelik: vajh, át- öröklődik-e ez a szigor a dél­dunántúli intézet munkájára is? Ügy tűnik, igen, s hogy szükség is van rá. Minden­esetre az 55 éves szakember — arra a kérdésre, hogy mi­lyennek ítéli a természetvéde­lem helyzetét — így válaszol: ha osztályozni lehetne, elég­telen! Magyarázatként hozzá­teszi: az állami költségvetés­ből erre a célra nagyon kevés jut, ebből is eredően „nekünk úqy kellene balettoznunk, hogy közben kezünk-lábunk meg van kötve . . ." Nemcsak anya­gilag — véli Lehmann dok­tor —, de szellemi gúzsok is bénítanak bennünket. A Bibliát veszi elő íróaszta­la fiókjából. — Lássuk csak: Mózes I. könyve 28. vers. . Itt olvasható ez a kifejezés: „. . . hajtsátok birodalmatok alá . . Már­mint a természet javait, azaz feladata az embernek a ter­mészet leigázása. Ezt . én kri­tikával kezelem, annaik elle­nére, hogy vallásos ember va­gyok. De idézhetnék még Mó­zesnek ebből a könyvéből, ahol hasonló viszonyt javasol az ember és a természet kö­zött. Pedig az ember valájó­ban természeti lény, s mint ilyen, rá van utalva a termé­szeti környezetére, ezt ki kell használnia. De nem mint dik­tátornak, hanem a természet törvényszerűségei ismeretének alapján. Én ezt nagyon fon­tosnak tartom. Tudniillik, ét­től már csak egy lépés a va­lóságos természetvédelem. — Csakhogy: a természet­nek is vannak törvényei, az embernek is. Például éppen a környezet védelme érdekében. — Törvények vannak — re­mélhetőleg a ma érvényesek­nél jobbak születnek majd -, ám ezek betartása az embe­rek gondolkodásmódjától függ. Nem egyedül a kulturálatlan- ságunkra gondolok, de a lé­lek műveletlenségére is — mindegyik nyoma ott van a természeten is. Nincs közvet­len kapcsolat az ember és a természet között. A közvetlen viszony pedig több mint a barátság, pedig ez is — a velem egyenrangú partnernek kezelt természet — hiányzik a szemléletünkből. — Ezek szerint borúlátóan ítéli meg a természet és vé­delme helyzetét. Visszafordít­hatatlan a folyamat? — Sok helyütt igen, első­sorban a nagy településekre, az ipartelepekre gondolok. Itt a helyrehozatalt az eszközeink, a lehetőségeink már nem en­gedik meg. Magától értető­dően, itt is van mit tenni, ar­ra gondolok, amit passzív ter­mészetvédelemnek neveznek: legalább azt megőrizni, amit még meg lehet. — Rangsorolt már a felada­tok között? Elsősoriban a dél - dunántúli területre gondolok: mit tart a legfontosabbnak? — A Dráva mentét, a Du- na-part megóvását. A két fo­lyó által bezárt háromszög a távlati tervek szerint egy kö­zös nemzeti park lenne déli szomszédunkkal. Folyamatban van új területek levédése, pél­dául Béda—Karapancsa vagy a somogyi részen Boronka. Új programunk a Dél-mező- földi Tájvédelmi Körzet létre­hozása. És ezeken túl marad persze a természet alaposabb megismerését szolgáló kutató­munka. Ha konkrétumokra kí­váncsi, elsősorban ezeket em­lítem, de még egyszer szeret­ném hangsúlyozni: gondolko­dásmódbeli változtatásra van- szükség, meg kell tanítani az embereket az ökológiai szem­léletre, arra, amit már a régi görögök is tudtak: minden mindennel összefügg. — Itt van most legújabban a természetvédelem egyik da­rázsfészke, a privatizáció. — Ez év júliusában mondta ki egy jogszabály: védett te­rületet nem lehet privatizálni. Ez megnyugtató. Ugyanakkor az úgynevezett helyi jelentő­ségű értékek átkerültek az ön- kormányzatok hatáskörébe, s én nem látom tisztán: tudják-e, mit és hogyan kell ezekkel csinálni? Ebből még számos gondunk lesz. — Úgy tűnik, nem erről az igazgatói székről álmodott. . . — Soha. Elvállaltam, mert úgy gondolom és érzem, hogy innen tudok a természetvéde­lemért a legtöbbet tenni. Igyekeztem döntésembe min­dent belekalkulálni, s könnyí­tett ebben az, hogy senkinek sem vagyok elkötelezettje. Ha valamire azt kell mondanom: tilos, akkor én azt fogom mondani, egyéb érdekektől füg­getlenül. Nemcsak a gondol­kodásom ilyen, az érzelmi beállítottságom is. apuonáaa az öaxínteaég Kérdések és feleletek A pápa visszatért Rómába, itthoni szereplésének néhány különlegességét azonban meg kell magyaráznunk. Meg­figyelők négy különlegességre hívják fel a figyelmet a pópa szereplésével kapcsolatban: II. János Pál pásztorbotja nem a kampós behajlásban végződő püspöki jelvény, mint a többi püspöknél, nem hordja a hármas koronát, nem láttunk a pápa kezén kövesgyűrűt, és sokan most is fur­csállják a megérkezés alkalmával szokásossá vált pápai földcsókolást. O szék a püspöki kinevezések alkalmával ezt a gyűrűt ado­mányozza az új püspöknek. Mészáros Attila A • keresztény ókorban a legjelesebb püspöki jelvény volt a bot végén megjelenő felfeszített Krisztus alakja. A későbbi pásztorbotok, mint igazi pásztori jelvények, a kunkorban végződő botvéget teremtették meg, lehetőleg valamilyen barokk-virágdísz- szel. Ma a keresztény ókor­ból újból divatba került az a pásztorbot, amely az erő és az egység kifejezője akar lenni és főleg annak az egy­ségnek a szimbóluma, ame­lyet a legfőbb pásztor, a pápa van hivatva betölteni. A pápa jövetele előtt töb­ben is kérdezték, vajon a pápa viselni fogja-e a hár­mas koronát. Ha mindenna­pi nyelven szabad monda­nunk: a hármas korona nem­régen „kiment a divatból". Amikor VI. Pál, a Milánóból jött bíboros érsek elfoglalta a pápai trónt, a milánói hí­vek hármas koronával aján­dékozták meg, amivel meg is koronáztatta magát. Pál pá­pa azonban többet nem használta a koronát, hanem visszaadta a milánói hívek­nek, hogy tegyék pénzzé és a pénzt használják fel egy milánói templom építéséhez. Azóta pápát nem koronáz­tak. Hittudósok és katolikus gondolkodók hangsúlyozták, hogy tulajdonképpen a pápa által képviselt hármas hata­lom a katolikus kegyelemtan értelmében minden megke­resztelt hívő ember lelki tu­lajdona. Nevezetesen min­denki, aki keresztvíz alatt állt, a kinyilatkoztatott evan­géliumi igazság továbbvitelé­re, megőrzésére és hirdeté­sére kapott megbízatást. Többen is szóvá tették, hogy nem láttak a pápa ke­zén kövesgyűrűt. A minden rárakódástól és feleslegestől az egyházat purifikálni kí­vánó II. Vatikáni Zsinatakö- vesgyűrűben barokk csillo­gást látott. VI. Pál pápa a zsinati atyáknak Krisztust és a két apostolfejedelmet, Szent Péter és Pál alakját finom vésetben megjelenítő aranygyűrűt adományozott, amely tulajdonképpen egy süvegszerű hajlatban végző­dő, a III. századból előkerült püspöki süvegnek utánzata kíván lenni. Azóta a Szent­o Néhányon ismét szóvá tet­ték, hogy a pápa érkezése alkalmával a már megszo­kott földcsókolás nem je­lent-e valami érzelmi túlten- gést vagy egyszerűen gics- cset? Ezen magam is elgon­dolkodtam már és meggyő­ződtem arról, hogy a mosta­ni pápa esetében erről nem lehet szó azért, mert II. Já­nos Pál pápa emberi maga­tartásának és egész egyéni­ségének legfőbb alapvonása az őszinteség. Idegen ország­ba való jövetele alkalmával a szolgálat egyszerűségében és közvetlenségében kifeje­zett földcsók egész emberi és papi lényegének kinyilvá­nítását és odaadását kívánja kifejezni. Ha ez nertf lenne így, akkor valami hasonlót kellene kitalálni egy-egy or­szágba való érkezése alkal­mával, mint ahogyan pél­dául a régi Japánban szo­kás volt: ha a császár vala­hol megjelent, egy gyerme­ket vezettek eléje és ő át­ölelte és megcsókolta. És végül legyen egy utolsó jel, amivel a pápa rendkívüli módon is köztünk akar ma­radni: ez az a színdarab, amit a Pécsi Nemzeti Szín­házban játszanak, és amely­nek szerzője II. János Pál pápa. A színdarab mai prob­lémafelvetést is sugall: ho­gyan állunk az életben, mint gondolkodó és munkálkodó emberek, milyen feladatot kell vállalnunk emberi mi­voltunk, embertestvéri külde­tésünk és keresztény hitünk alapján? Az egyházfőben a színészi lelkűiét még most is megvan: közölni valamit az emberek felé, ami értéktar­talmánál fogva képes meg­mozgatni őket belülről és más emberré tenni. Ebben az értelemben II. János Pál pápa még ma is színész, amire büszke is, hogy e nyel­ven is meg tud szólalni az emberek előtt. Amikor, eltá­vozott tőlünk, meg akarjuk köszönni, hogy itthagyta egy, az Isten adományából és szí­nészi tehetségéből is gazdag embernek örökségét és ez a nagy emberi szív tovább éne­kel az Istenről és a nagy emberi elkötelezettségről. Cserháti József püspök Tizenegy szándéknyilatkozat Baranyából Falugondnokok koztathatnák a falugandnakot, illetve mikrobuszt vásárolhat­nának. A rendszer iránt ér­deklődő - s ezt szándéknyi­latkozatban kifejező — közsé­gek vezetői közül hármat kér­deztünk orrql, hogy miért sze­retnének falugondnakot? Fábián Károly, drávaiványi polgármester: — Mi az útjaink, az árkok, a közterületek, a temető rend­ben tartását bírnánk elsősor­ban a faiugondnokra, de a mélyfúrású kutunk, a szivaty- tyúház kezelése, karbantartá­sa is a feladata lenne. Azt szeretnénk, ha a keze nyo­mán mindenki látná, hogy gazdája van a falunak. Á 250 lakos között sók az olyan idős ember, aki már nem győ­zi a saját portája előtti terü­letek rendben tartását. De az is megfordult a fejünkben, hogy pont nekik lenne él­mény egy gyógyvizes fürdő­helyre utazás vagy egy má- riagyűdi búcsú, ahova a mik­robusszal közösen mehetné­nek. Az óvodás- és iskolás- gyerekeink részben Dráva- srtárára, részben Sellyére jár­nak, elképzelhető, hogy az ő utaztatásuk is beleférne a fö- lugondnok munkájába. Mi na­gyon reméljük, hogy meg­kapjuk a támogatást, már 'beszéltem is egy olyan hely­béli fiatalemberrel, aki na­gyon sokoldalú, s aki esetleg elvállalná ezt a munkát. Arra ugyan nincs garantia, hogy jövőre is kapunk támogatóst ennek a rendszernek a fenn­tartására, de úgy gondolom, hogy ha beválik, akkor min­denképp fenn kell tartanunk. Kiss József, Marócsa pol­gármestere : — Alig másfél százan élünk itt, sok az idős, illetve a ci­gány származású lakos. Ha lenne egy mikröbuszunlk, köny- nyebbem meg tudnánk oldani az orvoshoz jutást, a beszer­zéseket és különböző céllal rövidebb utakat is tervezhet­nénk a városokba. Sümegi Zsuzsanna körjegy­ző, Dávafok: — Bogdása, Drávakeresztúr és Drávátok egyaránt szeret­né a falugondnoki rendszert. Elsősorban az óvodások, isko­lások utaztatásában, az idős­korúak ellátásában látnák a hasznát, de az intézményi és a lakossági beszerzések, a temetők és a közterületek gondozása is a gondnok fel­adata lehetne. Baranyában összesen tizen­egy kisebb, hátrányos helyze­tű település jelezte, hogy szüksége lenne falugondnokra és a munkájához szükséges mikrobuszra. A pályázat be­adási határideje: szeptember 15. Addig a borsodi tapasz­talatcsere és a saját anyagi források felmérése alapiján döntenek a képviselő-testüle­tek arról, hogy belevágnak-e. T. É.

Next

/
Thumbnails
Contents