Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-07 / 245. szám

1991. szeptember 7., szombat

uj Dunántúli napló

11

ted lAflay:

Helyben a segítség

A közelmúlt híre: „United Way - Magyarország" elnevezéssel országos karitatív hálózat szerveződik hazánkban. Mint Jenei György, a tudományos tanács tagja elmondta, ma még kevesen tudják, hogy a United Way, az Egyesült Államok legnagyobb és legátfogóbb segítő szervezete, amely immár öt kontinens több mint 25 országában tevékenykedik. Célja, hogy enyhítse a legszo- rongatóbb társadalmi-szociális, egészségügyi, oktatási és környezetvédelmi gondokat. Nem a „felső régiókban", hanem az önkormányzatok szintjén igyekszik segíteni - ott, ahol legközvetlenebbül érzékelhetők a problémák. Egyéni adományokból és közadakozásból származnak bevételi forrásai, amelyekből azután jóléti és egyéb programokat menedzsel.

Ebből következően az UW a helyi közösségek önsegélyező mozgalma, amelyben a szociá- lis problémák iránt érzékeny emberek megtalálhatják a maguk helyét és közhasznú feladatát.

— Az emberi jóság és a támogatásra szoruló elesettség minden társadalomban megtalálható — mondja az United Way tudományos tanácsának tagja. - De minden társadalom különbözik abban, hogy ezt a segítőkészséget és rászorultságot milyen eszmék szellemében és milyen szervezetekben kapcsolja össze. Közös viszont az emberbaráti érzés, a szociális kérdések iránti nyitottság és segítő szándék, azaz a hivatástudat. E közös szellemiség az az útlevél, amely az UW előtt megnyit országhatárokat s áthidal földrajzi távolságokat, etnikai különbség eket.

A United Way igyekszik a legkevesebb költséggel összegyűjteni a pénzeket, s fontosnak tartja, hogy mindenki nyomon követhesse az általa adományozott összeg útját, felhasználását. Profiljából adódóan egyébként mindenütt együttműködik a kifejezetten karitatív célú egyéb szervezetekkel, köztük az egyházakkal is - fügqetlenül attól, hogy milyen vallási felekezeteket képviselnek.

Ami az UW magyarországi tevékenységét illeti: már most, a szervezés kezdeti szakaszában kirajzolódott egy országos családvédelmi és meddőség- kezelési központ létrehozásának terve, s mielőbb szeretnének bekapcsolódni a tehetség- gondozásba, a kiemelkedő adottságú gyerekek felkarolásába és taníttatásába.

A nemzetközi mozgalom jelképe a gondoskodó kéz. Hogy hazánkban szimbólum marad-e vagy a segítőkész emberek összefogója, a rászorulók támasza - az a következő hetekben, hónapokban kiderül.

Szeptember 9—10-én Borsod- Abaúj-Zemplén megyébe utazik húsz baranyai és somogyi polgármester. A kétnapos tapasztalatcsere célja, hogy megismerjék a falugondnoki rendszert, amely hazánkban jelenleg egyedül e megye több kis településén létezik. A Falufejlesztési Társaság és a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikai tanácsa idén újabb két megye hátrányos helyzetű kisközségeinek kínálja a rendszer bevezetését pályázat útján. A pályázó baranyai és somogyi településeket összesen kilencmillió forinttal támogatnák. A központi, illetve a megyei közgyűlések által szintén e célra felajánlott csaknem egymillió forintból, illetve saját pénzből foglalEgyik nemzeti kincsünk, a Dráva mente megmentésre vár

Már a görögök is tudták

A szellemi bénaság legalább akkora gát, mint a pénzhiány

Annak, hogy dr. Lehmann Antal egyetemi docenst nevezték ki ez év július 1-jétől a Dél-dunántúli Természet- védelmi Igazgatóság élére, legkevesebb kettős hatása van. A tanárképző kar földrajz szakon vizsgázó diákjai megkönnyebbültek: Lehmann

doktor hires volt szigoráról. Ami pedig a természetvédelemmel kapcsolatba kerülőket érinti, valószínűleg némi feszültséggel figyelik: vajh, át- öröklődik-e ez a szigor a déldunántúli intézet munkájára is?

Ügy tűnik, igen, s hogy szükség is van rá. Mindenesetre az 55 éves szakember — arra a kérdésre, hogy milyennek ítéli a természetvédelem helyzetét — így válaszol: ha osztályozni lehetne, elégtelen! Magyarázatként hozzáteszi: az állami költségvetésből erre a célra nagyon kevés jut, ebből is eredően „nekünk úqy kellene balettoznunk, hogy közben kezünk-lábunk meg van kötve . . ." Nemcsak anyagilag — véli Lehmann doktor —, de szellemi gúzsok is bénítanak bennünket.

A Bibliát veszi elő íróasztala fiókjából.

— Lássuk csak: Mózes I. könyve 28. vers. . Itt olvasható ez a kifejezés: „. . . hajtsátok birodalmatok alá . . Mármint a természet javait, azaz feladata az embernek a természet leigázása. Ezt . én kritikával kezelem, annaik ellenére, hogy vallásos ember vagyok. De idézhetnék még Mózesnek ebből a könyvéből, ahol hasonló viszonyt javasol az ember és a természet között. Pedig az ember valájóban természeti lény, s mint ilyen, rá van utalva a természeti környezetére, ezt ki kell használnia. De nem mint diktátornak, hanem a természet törvényszerűségei ismeretének alapján. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Tudniillik, éttől már csak egy lépés a valóságos természetvédelem.

— Csakhogy: a természetnek is vannak törvényei, az embernek is. Például éppen a környezet védelme érdekében.

— Törvények vannak — remélhetőleg a ma érvényeseknél jobbak születnek majd -, ám ezek betartása az emberek gondolkodásmódjától függ. Nem egyedül a kulturálatlan- ságunkra gondolok, de a lélek műveletlenségére is — mindegyik nyoma ott van a természeten is. Nincs közvetlen kapcsolat az ember és a természet között. A közvetlen viszony pedig több mint a barátság, pedig ez is — a velem egyenrangú partnernek kezelt természet — hiányzik a szemléletünkből.

— Ezek szerint borúlátóan ítéli meg a természet és védelme helyzetét. Visszafordíthatatlan a folyamat?

— Sok helyütt igen, elsősorban a nagy településekre, az ipartelepekre gondolok. Itt a helyrehozatalt az eszközeink, a lehetőségeink már nem engedik meg. Magától értetődően, itt is van mit tenni, arra gondolok, amit passzív természetvédelemnek neveznek: legalább azt megőrizni, amit még meg lehet.

— Rangsorolt már a feladatok között? Elsősoriban a dél - dunántúli területre gondolok: mit tart a legfontosabbnak?

— A Dráva mentét, a Du- na-part megóvását. A két folyó által bezárt háromszög a távlati tervek szerint egy közös nemzeti park lenne déli szomszédunkkal. Folyamatban van új területek levédése, például Béda—Karapancsa vagy a somogyi részen Boronka. Új programunk a Dél-mező- földi Tájvédelmi Körzet létrehozása. És ezeken túl marad persze a természet alaposabb megismerését szolgáló kutatómunka. Ha konkrétumokra kíváncsi, elsősorban ezeket említem, de még egyszer szeretném hangsúlyozni: gondolkodásmódbeli változtatásra van- szükség, meg kell tanítani az embereket az ökológiai szemléletre, arra, amit már a régi görögök is tudtak: minden mindennel összefügg.

— Itt van most legújabban a természetvédelem egyik darázsfészke, a privatizáció.

— Ez év júliusában mondta ki egy jogszabály: védett területet nem lehet privatizálni. Ez megnyugtató. Ugyanakkor az úgynevezett helyi jelentőségű értékek átkerültek az ön- kormányzatok hatáskörébe, s én nem látom tisztán: tudják-e, mit és hogyan kell ezekkel csinálni? Ebből még számos gondunk lesz.

— Úgy tűnik, nem erről az igazgatói székről álmodott. . .

— Soha. Elvállaltam, mert úgy gondolom és érzem, hogy innen tudok a természetvédelemért a legtöbbet tenni. Igyekeztem döntésembe mindent belekalkulálni, s könnyített ebben az, hogy senkinek sem vagyok elkötelezettje. Ha valamire azt kell mondanom: tilos, akkor én azt fogom mondani, egyéb érdekektől függetlenül. Nemcsak a gondolkodásom ilyen, az érzelmi beállítottságom is.

apuonáaa az öaxínteaég

Kérdések és feleletek

A pápa visszatért Rómába, itthoni szereplésének néhány különlegességét azonban meg kell magyaráznunk. Megfigyelők négy különlegességre hívják fel a figyelmet a pópa szereplésével kapcsolatban: II. János Pál pásztorbotja nem a kampós behajlásban végződő püspöki jelvény, mint a többi püspöknél, nem hordja a hármas koronát, nem láttunk a pápa kezén kövesgyűrűt, és sokan most is furcsállják a megérkezés alkalmával szokásossá vált pápai földcsókolást.

O

szék a püspöki kinevezések alkalmával ezt a gyűrűt adományozza az új püspöknek.

Mészáros Attila

A • keresztény ókorban a legjelesebb püspöki jelvény volt a bot végén megjelenő felfeszített Krisztus alakja. A későbbi pásztorbotok, mint igazi pásztori jelvények, a kunkorban végződő botvéget teremtették meg, lehetőleg valamilyen barokk-virágdísz- szel. Ma a keresztény ókorból újból divatba került az a pásztorbot, amely az erő és az egység kifejezője akar lenni és főleg annak az egységnek a szimbóluma, amelyet a legfőbb pásztor, a pápa van hivatva betölteni.

A pápa jövetele előtt többen is kérdezték, vajon a pápa viselni fogja-e a hármas koronát. Ha mindennapi nyelven szabad mondanunk: a hármas korona nemrégen „kiment a divatból". Amikor VI. Pál, a Milánóból jött bíboros érsek elfoglalta a pápai trónt, a milánói hívek hármas koronával ajándékozták meg, amivel meg is koronáztatta magát. Pál pápa azonban többet nem használta a koronát, hanem visszaadta a milánói híveknek, hogy tegyék pénzzé és a pénzt használják fel egy milánói templom építéséhez. Azóta pápát nem koronáztak. Hittudósok és katolikus gondolkodók hangsúlyozták, hogy tulajdonképpen a pápa által képviselt hármas hatalom a katolikus kegyelemtan értelmében minden megkeresztelt hívő ember lelki tulajdona. Nevezetesen mindenki, aki keresztvíz alatt állt, a kinyilatkoztatott evangéliumi igazság továbbvitelére, megőrzésére és hirdetésére kapott megbízatást.

Többen is szóvá tették, hogy nem láttak a pápa kezén kövesgyűrűt. A minden rárakódástól és feleslegestől az egyházat purifikálni kívánó II. Vatikáni Zsinatakö- vesgyűrűben barokk csillogást látott. VI. Pál pápa a zsinati atyáknak Krisztust és a két apostolfejedelmet, Szent Péter és Pál alakját finom vésetben megjelenítő aranygyűrűt adományozott, amely tulajdonképpen egy süvegszerű hajlatban végződő, a III. századból előkerült püspöki süvegnek utánzata kíván lenni. Azóta a Szento

Néhányon ismét szóvá tették, hogy a pápa érkezése alkalmával a már megszokott földcsókolás nem jelent-e valami érzelmi túlten- gést vagy egyszerűen gics- cset? Ezen magam is elgondolkodtam már és meggyőződtem arról, hogy a mostani pápa esetében erről nem lehet szó azért, mert II. János Pál pápa emberi magatartásának és egész egyéniségének legfőbb alapvonása az őszinteség. Idegen országba való jövetele alkalmával a szolgálat egyszerűségében és közvetlenségében kifejezett földcsók egész emberi és papi lényegének kinyilvánítását és odaadását kívánja kifejezni. Ha ez nertf lenne így, akkor valami hasonlót kellene kitalálni egy-egy országba való érkezése alkalmával, mint ahogyan például a régi Japánban szokás volt: ha a császár valahol megjelent, egy gyermeket vezettek eléje és ő átölelte és megcsókolta.

És végül legyen egy utolsó jel, amivel a pápa rendkívüli módon is köztünk akar maradni: ez az a színdarab, amit a Pécsi Nemzeti Színházban játszanak, és amelynek szerzője II. János Pál pápa. A színdarab mai problémafelvetést is sugall: hogyan állunk az életben, mint gondolkodó és munkálkodó emberek, milyen feladatot kell vállalnunk emberi mivoltunk, embertestvéri küldetésünk és keresztény hitünk alapján? Az egyházfőben a színészi lelkűiét még most is megvan: közölni valamit az emberek felé, ami értéktartalmánál fogva képes megmozgatni őket belülről és más emberré tenni. Ebben az értelemben II. János Pál pápa még ma is színész, amire büszke is, hogy e nyelven is meg tud szólalni az emberek előtt. Amikor, eltávozott tőlünk, meg akarjuk köszönni, hogy itthagyta egy, az Isten adományából és színészi tehetségéből is gazdag embernek örökségét és ez a nagy emberi szív tovább énekel az Istenről és a nagy emberi elkötelezettségről.

Cserháti József püspök

Tizenegy szándéknyilatkozat Baranyából

Falugondnokok

koztathatnák a falugandnakot, illetve mikrobuszt vásárolhatnának. A rendszer iránt érdeklődő - s ezt szándéknyilatkozatban kifejező — községek vezetői közül hármat kérdeztünk orrql, hogy miért szeretnének falugondnakot?

Fábián Károly, drávaiványi polgármester:

— Mi az útjaink, az árkok, a közterületek, a temető rendben tartását bírnánk elsősorban a faiugondnokra, de a

mélyfúrású kutunk, a szivaty- tyúház kezelése, karbantartása is a feladata lenne. Azt szeretnénk, ha a keze nyomán mindenki látná, hogy gazdája van a falunak. Á 250 lakos között sók az olyan idős ember, aki már nem győzi a saját portája előtti területek rendben tartását. De az is megfordult a fejünkben, hogy pont nekik lenne élmény egy gyógyvizes fürdőhelyre utazás vagy egy má- riagyűdi búcsú, ahova a mikrobusszal közösen mehetnének. Az óvodás- és iskolás- gyerekeink részben Dráva- srtárára, részben Sellyére járnak, elképzelhető, hogy az ő utaztatásuk is beleférne a fö- lugondnok munkájába. Mi nagyon reméljük, hogy megkapjuk a támogatást, már 'beszéltem is egy olyan helybéli fiatalemberrel, aki nagyon sokoldalú, s aki esetleg elvállalná ezt a munkát. Arra ugyan nincs garantia, hogy jövőre is kapunk támogatóst

ennek a rendszernek a fenntartására, de úgy gondolom, hogy ha beválik, akkor mindenképp fenn kell tartanunk.

Kiss József, Marócsa polgármestere :

— Alig másfél százan élünk itt, sok az idős, illetve a cigány származású lakos. Ha lenne egy mikröbuszunlk, köny- nyebbem meg tudnánk oldani az orvoshoz jutást, a beszerzéseket és különböző céllal rövidebb utakat is tervezhetnénk a városokba.

Sümegi Zsuzsanna körjegyző, Dávafok:

— Bogdása, Drávakeresztúr és Drávátok egyaránt szeretné a falugondnoki rendszert. Elsősorban az óvodások, iskolások utaztatásában, az időskorúak ellátásában látnák a hasznát, de az intézményi és a lakossági beszerzések, a temetők és a közterületek gondozása is a gondnok feladata lehetne.

Baranyában összesen tizenegy kisebb, hátrányos helyzetű település jelezte, hogy szüksége lenne falugondnokra és a munkájához szükséges mikrobuszra. A pályázat beadási határideje: szeptember 15. Addig a borsodi tapasztalatcsere és a saját anyagi források felmérése alapiján döntenek a képviselő-testületek arról, hogy belevágnak-e.

T. É.