Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-30 / 268. szám

1991. szeptember 30., hétfő új Dunántúlt napló 9 n kitépett gyökerek éwexázada • jr Újból fenyeget a lakosságcsere réme? Markus Wolf - egy szolgálati út vége CIA: Moszkvának közvetlen szerepe volt az 1989-es román puccsban Heltai András, az MTI tudó­sítója jelenti: A CIA, az amerikai hírszer­zés jelentései szerint a Gorba- csov-féle szovjet vezetés köz­vetlen támogatásával készítet­ték elő az 1989-es romániai fordulatot, amely a Felszaba- dítási Front hatalomra kerü­léséhez vezetett. Erről írt Jack Anderson, a leleplezéseiről is­mert riporter vasárnap a The Washington Postban. Számos más amerikai lap­ban is megjelent cikkében Anderson a CIA mellett a ro­mán Securitate egy disszidált munkatársára hivatkozott. Eszerint a titkosrentdőrségen belül Ceausescu még 1972- ben hozta létre az „U. M. 0920” elnevezésű, ezer em­berrel dolgozó titkos részleget, amelynek feladata az volt, hogy a szovjet hírszerzés ro­mániai tevékenységét figyelje. A románok már annak idején tapasztalhatták, hogy a szov­jetek katonai inváziót, illetve puccsot készítettek elő a mind kényelmetlenebbé váló Ceau­sescu megdöntésére. Anderson értesülései szerint Silviu Brucan (a Ceausescu idején kegyvesztett, a fordulat után a front egyik vezetője­ként megjelenő kommunista vezető), valamint Nicolae Mi- litaru, az akkori védelmi mi­niszter az 1989. decemberi fordulat előtt egy hónappal Moszkvában jártak, s megkap­ták az utasításokat: Militaru közvetlen kapcsolatban volt a szovjet katonai vezetéssel és a KGB-vel. A hadseregben, a Securitatéban és a kommu­nista pártban már régen ké­szültek Ceausescu megdönté­sére, s ezek az erők egysze­rűen kihasználták az 1989. decemberi, temesvári tünteté­seket terveik megvalósítására. Gorbacsov hatalomvesztése, a Szovjetunió felbomlása nem sok jót Ígért Iliescunak és szö­vetségeseinek. Amennyiben a szovjet reformerek megismerik és nyilvánosságra hozzák Moszkva szerepét Ceausescu megdöntésében, ez végzetes lehet a román kormány szá­mára —, olvasható a cikkben. A washingtoni román nagykö­vetség szóvivője az Iliescu és mások KGB-kapcsolataira vonatkozó híreket „román új­ságírók túlzott fantáziájának" tulajdonította -, tette hozzá írásához Jack Anderson. A szerdai búcsúztatás és az utolsó sajtóértekezlet után rá­csukódott a hermetikusan záró ajtó a „Bioszféra—II." nyolc lakójára - négy nőre és négy férfire —, hogy két éven át úgy éljenek az Arizona sivatag közepén, mintha gyarmatosítók lennének a Holdon vagy a Marson. Az öt amerikai, két angol és egy belga „ökonauta" 1,3 hek­tár kiterjedésű, három ameri­kai futballpálya nagyságának megfelelő „gyarmata" 250 mil­lió dollárba került és tíz éven át épült. Szellemi „atyja” az amerikai John Allen, aki azt állítja magáról, hogy ő az első ökológiai vállalkozó a világon. Az „ökonautók” napi nyolc órát fognak dolgozni a „Bio- szféra—ll.”-n, ennek az időnek a felét fizikai munkával, másik felét kutatással és tudományos munkával töltik majd. Gondos­kodtok kell több mint 4000 fajta növényről, állatról és ro­varról, olyan mesterségesen előidézett körülmények közt, amelyek mindenben hasonlíta­nak a valóságos földi körül­ményekhez. Lesz trópusi eső és A jugoszláviai válság súlyos­bodásával sokasodnak egy esetleges lokosságcserével kapcsolatos híresztelések. Ez iszonyatos veszély, mert adott esetben a magyar kisebbséget is húsbavágóan érinthetné. A kitépett gyökerek következmé­nyeiről pedig mindenki tud, aki olvasott, hallott már az évszázad különböző nagy la­kosságcsere drámáiról. A század — sajnos — bő­velkedik tragikus példákban. 1947-ben a Radzs, az indiai angol gyarmatbirodalom ösz- szeomlása után tizenkét mil­lió (!) hindu, szikh és muzul­mán lépte át kis motyójával mindkét irányba az indiai- pakisztáni határt. Ma már tud­juk, hogy a kényszerű exodus legalább fél millió halálos ál­dozatot követelt - és akkor még nem szóltunk az életben maradottak szenvedéseiről. India messze van, Európa viszont közel, s az évszázad hosszú. Az első világháború előtt — a török birodalom agóniája idején - kereszté­nyek indultak nyugatra Tráciá- ból, Macedóniából, Boszniából és mohamedánok indultak Ke­letre, Anatólio sivár térségei felé. Mindössze két éve ugyan­ezt tették a bulgáriai törö­kök. Belgrád és Zágráb mostani vitáiban a hatórmódositások- kal kapcsolatban már felme­sivatagi aszály, és van mini óceánjuk is, ahol halak élnek és tenyésznek. Ami a négy nőt és négy fér­fit illeti, étrendjük nagyrészt vegetáriánus lesz: rizs, búza és bab szerepel majd az étlapon. Időnként azonban kiegészül csirkével, sertéshússal, kecske­hússal és hallal is. Kávét ma­guk termesztenek, de csak any- nyit, hogy legfeljebb napi egy-két csésze feketére futja belőle. Ezzel szemben luxusberende­zésű lakóhelyük lesz, a szobák bútorzata tölgyfából készült. Több emeletes lakóházukban a legmodernebb berendezésű konyha, fehér és fekete csem­pével borított falakkal és ha­logén kályhával. A munkaszo­bákban a legkorszerűbb tech­nika: komputerek, telefonok, fax, televízió, video stb... Ál­landó közvetlen kapcsolatuk lesz a tglük alig néhány száz yardnyira levő Központtal. Azért nem minden tökéletes mása a földieknek: például rült a lakosságcsere gondola­ta, sőt, volt, aki a nyilvános­ság előtt is „modell-megol- dásként” említette a húszas évek görög—török kényszer­népvándorlásait. Nem csoda, hogy az előzmények ismerői úgy szisszentek fel, mintha nyitott sebükhöz értek volna, íme a számok és a tények. Nyugat-Törökországban két és fél évezreden át éltek és virágoztak görög közösségek. A huszadik század első két évtizedében e közösségek let­tek a bomló török birodalom bűnbak-keresésének céltáblái. A pogrom-veszély miatt több százezer görög indult Hellasz felé. Ez azonban csak egy sokkal nagyobb tragédia nyi­tányának bizonyult. Az igazi baj akkor kezdődött, amikor az első világháború végén Athén úgy döntött, megpróbál kihasítani egy darabot a meg­gyengült Törökország testéből. A kezdeti sikerek után a Ké­méi Atatürk által fanatizált - és újjászervezett - török csapatok visszavágtak. Egyedül Szmirna (a mai Iz­mir) városából kétszázezer gö­rög próbált elmenekülni Több ezret közülük lemészároltak. Más városokból és falvakból is mintegy 900 ezer görög próbált eljutni ősei földjére, amerikai és angol hadihajók fedélzetén. Henry Morgenthau, a Népszövetség egyik magas­nélkülözni lesznek kénytelenek a papírholmikat, mint a papír­törölköző és a toilettpapír. A nyolc „ökonauta” életkora igen változó. A legfiatalabb 27 éves (Taber McCaTIum), a legidősebb pedig 67 (a san franciscoi dr. Roy Walford, a csoport orvosa). A szerdai búcsú-sajtóértekez­leten az újságírók főleg azt firtatták, hogy a két év teljes bezártság alatt kinek mi fog a leginkább hiányozni. Néhány a válaszok közül: Dr. Roy Walford: „Nélkülöz­ni fogom a barátaimat, a csa­ládomat, Los Angelest és New Yorkot. Szívem mélyén nagy­városi fikcó vagyok és hiányoz­ni fognak a nagyvárosi fények, a város nyüzsgése és zaja." Sally Silverstone (London): „Hiányozni fognak a nagy sé­ták.” Mark van TbiJIo (Antwerpen): „Nekem a belga csokoládé fog hiányozni.” A doyen, dr. Walford így rangú hivatalnoka erről így ír akkor naplójában: „Járványok tizedelik a szerencsétleneket és a túlélők láztól reszketve, csontvázzá soványodva, ruha, élelem és remény nélkül érnek partot." Ez a katasztrófa háborús cselekmények mellékterméke volt és nem szervezett, állam­közi megállapodás nyomán végrehajtott lakosságcsere. De volt példa az utóbbira is. Az 1923-as lausanne-i megállapo­dás 350 ezer török és 1,3 mil­lió görög cseréjéről intézke­dett, a megállapodást öt év alatt kellett végrehajtani. Az amúgyis nyomorgó Anatólia sivár tágassága nyomtalanul elnyelte a viszonylag kis szá­mú érkezőt, Athén és Szaloni- ki viszont sátortáborrá válto­zott a Népszövetség égisze alatt: a hivatalosan lebonyo­lított művelet naponta (!) ezer életet követelt. Minden ötödik „hazaérkező" görög gyermek a tífusz, a himlő vagy egysze­rűen az éhség áldozata lett. A végső mérleg még ször­nyűbb volt, a hazatérők halá­lozási rátája elérte a 45 szá­zalékot. Ez lenne a modell-megol- dás? A történelem üzenete világos: e tébolynak nem sza­bad megismétlődnie. nyilatkozott a vállalkozásról: „A Bioszféra-ll. nagy kisérlet, amely arra szolgál, hogy foko­zottabb mértékben tudatosítsa az emberekben a Föld ökoló­giai problémáit. Ez egészen új dimenzió időben és térben egyaránt. Ez nem Arizona és nem 1991. Lehetne bárhol, bármilyen égitesten, bármely időben." Szó esett a sajtóértekezleten a szexről is, tekintve, hogy a négy férfi és a négy nő két évet tölt majd összezárva - ki­véve súlyosabb betegséget vagy balesetet — a „Bioszféra- ll. ”-n. Erről a 31 éves Abigail Alling (New York) úgy véle­kedett, hogy „talán nem lesz szex”. De hozzátette: „Nyolc ember él együtt a bioszférában és számos kapcsolat fog ki­alakulni. Ez azonban magán­ügy és nem kívánok róla a nyil­vánosság előtt beszélni.” A kísérlet céljai közt min­denesetre csak az szerepel, hogy elősegítsék a bioszférába zárt növények és állatfajták szaporodását. (A Reuter és az AP hírügy­nökségek alapján.) 1923-ban Hechingenben kez­dődött az út, amelynek szol­gálati része kedden alig 130 kilométerre onnan, Karlsruhé- ban ért véget. Markus Wolf, a második világháború utáni legsikeresebb (kelet)német fel­derítő visszajött Németország­ba, ahonnan röviddel az újra­egyesülés előtt tűnt el, hogy később Csehszlovákia, Ma­gyarország és Ausztria érinté­sével Moszkvában bukkanjon fel. Németországban elfogatási parancs van ellene érvényben. A 68 éves Markus Wolfnak éppen elég része volt emigrá­cióban, hogy ne vágyódjék ha­za. Az antifasiszta beállítottsá­gú család 1933-ban először Svájcba, majd a Szovjetunióba telepedett át. Apja, Friedrich Wolf, orvos és drámaíró, leg­híresebb művét, a „Mamlock professzor”-t Markus testvére, a rendező Konrad filmesítette meg. Markus — becenevén: Misa - a „szovjetek neveltje”. Elő­ször a Kari Liebknecht-iskolába, majd a Komintern tanintézeté­be járt Moszkvában. A háború után a későbbi NDK vezetői garnitúráját adó Ulbricht- csoporttal tért vissza - Wolf ezt cáfolja. A szovjet egyenru­ha azonban biztos. Markus Wolf Kelet-Németországban először úiságíróskodott, majd a diplomáciai szolgálatba helyez­ték át. Nem sokkal később őt bízták meg a keletnémet fel­derítés megszervezésével. 1958-tól az állambiztonsági mi­nisztérium felderítési főosztá­lyát vezeti, a mihiszter, Erich Mielke helyettese. Eay időben a mostani igaz­ságügyminiszter, Klaus Kinkel nagy ellenlábasa: Kinkel négy évia Pullachban, a nyugatné­met hírszerzés főnöke volt. Grúziában feszült a helyzet. Zviad Gamszahurdia elnöknek hol hívei, hol eflenfelei tün­tetnek a főváros, Tbiliszi utcá­in, s nem ritkák a fegyveres összecsapások sem. Senki sem látja a viszály kimenetelét, csak annyi bizonyos, hogy a nyugalom még sokáig nem fog helyreállni. Grúzia már öbb mint 2000 esztendeje különböző erők ve­télkedésének színhelye. Idő­számításunk előtt 65-ben a ró­mai birodalom része volt. Idő­számításunk után 337-ben ala­kult meg a legrégibb ke­resztény közösség, a grúz or­todox egyház. Ezután három évszázadon át a bizánci bi­rodalom és Perzsia igyekezett uralma aló hajtani az orszá­got. A 654. évtől kezdve arab kalifák uralkodtak Grúziában, egészen 1220-ig, amikor mon­gol invázió döntötte meg a kalifák uralmát. A 15—18. év­század között felváltva törökök és perzsák rohanták le az or­szágot. 1783-bam az oorsz cár „vé­delmébe” vette Grúziát. A 19. század közepére az orosz ura­lom teljessé vált. 1918-ban Lenin riválisai, a mensevikek kikiáltották a grúz szociáldemokrata köztársasá­got. A Vörös Hadsereg azon­ban 1921-ben támadást inté­zett a köztársaság ellen és 13 napi harc után Grúzia a Szov­jetunió része lett. Sztálin ide­jében Grúzia sok kedvezményt élvezett. A diktátor halála után ez volt az egyedüli köz­társaság, ahol gyászolták Sztá­lint, s mikor Hruscsov lelep­lezte Sztálin bűneit, véres za­vargások robbantak kii. Az 1989. áprilisi véres ese­ményre még jól emlékezik mindenki. Szovjet csapatok 20 tüntetőt gyilkoltak meg. 1990- ben a helyi választásokon megkezdődött a kommunista uralom gyengülése. A nacio­nalista Zviad Gamszahurdia vezetésével elutasították Markus Wolf legnagyobb sike­rét kétségtelenül azzal érte el, hogy a mindenkori nyugatné­met kancellárok közvetlen kö­zelében is voltak emberei, a leghíresebb Günther Guillaume, az ő leleplezése az akkori kancellár, Willy Brandt buká­sát okozta. Markus Wolfra számos, a kémsztorik világát idéző meg­nevezést aggattak. Külseje alapján volt ő már „a titkos- szolgálatok Paul Newmanje”, majd „Arcnélküli ember”. A nyugati különleges szolgálatok archívumában évtizedekig nem volt róla fénykép. Egyszer si­került lekapni Stockholmiban, ahol feleségével, Andreával éppen bevásárolt. A nyolcva­nas évek végén, nyugdíjba vo­nulása után aztán egyszeriben reflektorfénybe került. „Trojka” címmel feldolgozta a moszkvai emigrációs éveket, a keletné­met fordulat napjaiban pedig hatalmas tömegek előtt szóno­kolt, moradásra biztatott a Nyu­gatra vágyakozó polgárokat. A Markus Wolf-történet nemcsak a jelzők miatt emlé­keztet Le Carre könyveire. Még újabb csavarások sem ki­zártak. Például az, hogy nem kerül rács mögé, több okból is. A német hírmagyarázók úgy okoskodnak, hogy Markus Wol- fot a viláa egyik országában sem akarják befogadni, így szabadlábon maradhat, mivel nem áll fenn a szökés veszé­lye. Wolfnak és társainak végső felmentést a karlsruhei alkot­mánybíróság adhat azzal, hogy eltörli a különbségtételt nyugati „jó kém” és keleti „rossz kém” között. Wolf visz- szavonulhat berlini kertes há­zába, és befejezheti legújabb könyvét, egy ayerekeknek szó­lót. Sarkadi Kovács Ferenc Moszkvának azt a kívánságát, hogy népszavazást tartsanak, s azzal fenyegetőztek, hogy ál­talános sztrájkra kerül sor, ha nem vonják ki a szovjet csapatokat. Ez 1991. április 7-én történt, s két nappal ké­sőbb a grúz parlament ki­mondta a függetlenséget. Május 26-án Gamszahurdia győzelmet aratott a köztár­saság első népszavazásán, kormányzata azonban hama­rosan bajba került. Szeptem­ber 2-án a rendőrség erőszak­kal oszlatott fel egy nagysza­bású tüntetést, s az elnök le­tartóztatta ellenfeleit. Azóta a köztársaságban két felfegy­verzett tábor áll egymással szemben. Grúzia lakosainak száma mindössze 5 és fél millió. Eb­ből 68 százalék grúz, valami­vel több mint 9 százalék ör­mény, 6,3 százalék orosz és 5,6 azeri. Ezenkívül oszétek és más népcsoportok is élnek a köztársaságban. Területe 69 700 négyzetkilométer, tehát jóval kisebb Magyarországnál. Gazdasága elsősorban a me­zőgazdaságra támaszkodik. Nagy mennyiségben termel gyümölcsöt, zöldséget, olajbo­gyót és fűszerféléket. A Feke­te-tenger melletti vidéken tea, citrom, dohány és eukaliptusz is megterem. A köztársaság­ban található a világ legna­gyobb mangán-bányája. Van néhány modern üzeme, ame­lyekben feldolgozzák a teát, valamint selymet és más tex­tilárut állítanak elő. Grúzia szeretne független lenni, ebben a két szemben­álló tábor megegyezik. Kivál­hat-e azonban teljesen ez a kis köztársaság a Szovjetunió­ból? Erről megoszlanak a vé­lemények. S a „véleménykü­lönbségek” sajnálatos módon sebesülteket, sőt halottakat is követelnek. Hírügynökségek alapján ösz- szeállította: Polgár Dénes Harmat Endre Ferenczy—Eu rop ress Kihaltnak Hitt Állatfaj AUSZTRÁLIA: A tasmániai tigris, amelyből 1936-ban látták az utolsó példányt, ezért ki­haltnak vélték egészen mostanáig. Néhány napja ugyanis egy taxisofőr ilyen állatot lá­tott Tasmánia egyik országútján, így a tudósokban feléledt a remény. MTI PRESS Képszolgálat Élet a „Bioszféra ll.”-n Grúzia: ki fog győzni?

Next

/
Thumbnails
Contents