Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-30 / 268. szám

1991. szeptember 30., hétfő aj Dunántúli napló Mir ele, információk, esemősiyek Naprakész információkat! Segítség angol­tanároknak A nyelvtanulási igények ör­vendetes növekedése szüksé­gessé teszi, hogy minél több nyelvtanár kerüljön a pályára. Nem könnyű viszont biztosító ni a naprakész tudást, az el­igazodást a tankönyvek ára­datában, információt szerezni hazai és külföldi konferen­ciákról, szakmai találkozókról, ösztöndíj-lehetőségekről. Eze­ken a gondokon segítendő az IATEFL, az angoltanárok nemzetközi szövetsége, tavaly ősszel Budapesten megalakí­totta országos szervezetét, melynek vezetőségi tagjai kö­zé a JPTE Tanárképző Kar an­gol tanszékének adjunktusát, Andy Rouset is megválasztot­ták. Kecskeméten az elmúlt évben rendezték meg első nemzetközi nyelvtanári konfe­renciájukat, s a tervek szerint a következőt jövőre Pécsen tartják. Az országos szervezetnek viszont már sokkal előbb, ok­tóber 11-én 15 órakor meg­alakul a pécsi csoportja. Szer­vezője a Tanárképző Kar an­gol tanszékének adjunktusa, Nikolov Marianne. Az ailalkuló ülés helyszíne a tanszék Pa­csirta utcai épületének negye­dik emelete. Bármely szinten oktató angoltanárt várnak a csoportba. Terveik közé tarto­zik, hogy a tanszék angol, amerikai és magyar oktatói, módszertani előadásokat tar­tanak, képet nyújtanak az an­gol és amerikai civilizációról, kultúráról. Rendeznek könyv­kiállítást, tankönyvismertetést és tankönyvértékelést, lehető­séget nyújtanak a társalgás­ra, de a tanárok ötleteit, el­képzeléseit is várják, s igye­keznek azokat megvalósítani. Foglalkozásaik, előadásaik nyilvánosak, belépődíj ellené­ben bárki látogathatja azokat, illetve, akik vállalják a nyolc­százforintos tagsági díjat, in­gyen vehetnek azokon részt. Nikolov Marianne elképzelése, hogy a nyelvoktatás fejleszté­se érdekében a munkáltatók át is vállalhatják tanáraik tag­sági díjait. Magán konzervüzem Lánycsókon Vitai GMK néven egyre szebb eredményeket ér el a családi vállalkozásban létrehozott kon­zervüzem a Baranya megyei Lánycsókon. A szezonban 50 főt foglalkoztató üzemben az idei évre 200 millió forintos árbevételt terveztek. Ismertebb termékeik a meggy, cseresznye, uborka, almapaprika és a lecsó, amelyekből az ország szinte minden részére szállítanak, sőt, Nyugat-Európába is exportálnak. MTI-fotó: Kálmándy Ferenc Demszky Gabor: Nemet az Expóra! A világkiállítás finanszíroz- hatatlan és ezért megrendezhe- tetlen — mondotta Demszky Gábor, Budapest főpolgármes­tere vasárnap, a'BNV zárónap­ján rendezett vasárnapi rend­kívüli sajtótájékoztatón. írásban is rögzített és az Or­szágos Sajtószolgálathoz is el­juttatott nyilatkozatával össz­hangban elmondotta: úgy lát­ja, a kormánynak nem sikerült a világkiállítás ügyében szep: tember 30-i határidőre tárgya­lásra alkalmas törvényterveze­tet készítenie. A programiroda szeptember 15-i keltezésű ter­vezetét szeptember 16-án kel­lett volna a Világkiállítási Kor­mánybizottságnak megtárgyal­nia, de ezt az előterjesztést a Pénzügyminisztérium és a Ma­gyar Nemzeti Bank tárgyalásra alkalmatlannak ítélte, így a kormánybizottsági ülés is elma­radt. Váratlanul, szeptember 26-án azonban, a főváros kép­viselőinek teljes mellőzésével, sebtében egy újabb tervezet készült, amelyet még aznap a kormányülésen megtárgyaltak. Erről a főváros képviselői csak másnap értesültek, akik ezt a változatot a korábbi előterjesz­téshez hasonlóan a felelősség- teljes döntéshez alkalmatlan­nak Ítélnek. A főpolgármester szerint azt meg lehet érteni, hogy a pénzügyi tárca nem kí­ván felelőtlen és be nem vált­ható ígéreteket tenni, és a költségvetésből 30 milliárd fo­rintnál többet kiszakítani, de az már érthetetlen, hogy akkor miért nem szól a tervezet a pótlólagos forrásokról. Az Expo megrendezéséhez szükséges infrastrukturális beruházások 1990. évi árszinten számolva legalább 90 milliárd forintra volna szükség, ám az új elő­terjesztés nem szól a külföldi működő tőke bevonásának le­hetőségéről, az erről folytatott tárgyalások eredményéről. Már­pedig 30 milliárd forintból az Expót nem lehet megrendezni, ezt az összeget a BIE is keve­sellné. Budapest főpolgármestere azért tartotta szükségesnek mindezt tisztázni, mert az Ex­pó-előterjesztés hétfőn kerül a Parlament elé. Hozzátette még, hogy tíz napja még hitt a fővá­ros és a kormányzat közötti kon­struktív együttműködés lehető­ségében, de mára már az a benyomása, hogy a politikai fe­lelősség áthárításáról van szó, nevezetesen arról, hogy ki mondja ki végül a nemet. Demszky Gábor szerint kívánar tos volna, hogy az országgyű­lési képviselők felelősségük tu­datában és a költségvetés te­herbíró képességének ismere­tében döntenének. A finanszí­rozhatatlanság objektív ténye­ző és az Expo-ügyben a dönté­sért a politikai felelősség közös — vélte Budapest főpolgármes­tere. Andrásfalvy Bertalan marad Addig maradok miniszter, amíg önök más pártot nem küldenek a Parlamentbe és az másra nem bízza ezt a pozí­ciót — mondotta Andrásfalvy Bertalan művelődési és köz­oktatási miniszter vasárnap a „nem kíván-e a miniszteri bár­sonyszékből felállni” kérdésre, amelyet a Történelemtanárok országos konferenciáján a hallgatóság soraiból intézett hozzá valaki, aki nagy taps közepette kifogásolta, hogy a tárca vezetője nem viseli elég­gé a szívén a közoktatás sor­sát. A kétnapos konferencia va­sárnap délelőtti programja jócskán felborult a történe­lemtanárok programon kívüli kérdései miatt. Leginkább azt firtatták, hogy miért nem ke­rült még sor a nemzeti alap­tanterv szakmai vitájára, mi­kor rendezik a szakmunkás- képzést, kapnak-e fizetéseme­lést a pedagógusok és hogyan értelmezendő a tanár egyéni szabadsága és a nevelőtestü­letek önállósága. Válaszaiban a miniszter ki­fejtette, hogy a minimális alapkövetelményt tartalmazó nemzeti' alaptanterv szakmai egyeztetése hamarosan meg­kezdődik. MOSZ-ülésatsz-ek helyzetéről Mi újság Baranyában? Meglehetősen sötét képet festettek a tsz-ek jövőjéről csütörtökön délután Budapes­ten, a Mezőgázdbsági Terme­lők és Szövetkezőik Országos Szövetségének elnökségi ülé­sén. A helyzetértékelés során elhangzott, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­nek akár fele is felszámolás­ra kerülhet jövőre, mert a je­lenlegi terményeladási nehéz­ségeket csak folkozza a tsz-ek kintlévőségeinek növe­kedése. Ez az összeg már mintegy 13 milliárd forintra tehető, s úgy tűnik, hogy a partner cégek, a vevők csőd­helyzete miatt e „csillagá­szati összeghez" nem is jut­hatnak egyhamar a szövetke­zetek. Mindez természetesen to­vább fokozhatja a mezőgaz­dasági munkanélküliék számát. Jelenleg több mint 10 ezer tsz-tagot tartanaik nyilván 'mun­kanélküliként. ám ez év vé­gére 20 ezerre emelkedhet a munka nélkül maradó tágok száma. — A helyzet Baranyában egy csöppet sem jobb az átlagos­nál — tudhattuk meg Margit­tal Miklóstól, a Mezőgazda- sági Termelők Baranya Me­gyei Szövetségének titkárától. — Sőt, Baranya a legkritiku­sabb helyzetben lévő térségek közé tartozik. Ha nem sikerül a szerződéseik alapján érté­kesíteni a cukorrépát, ha nem fesz piaca a kukoricáinak, ak­kor itt a tsz-eknek több mint a fele padlóra kerülhet, vagy­is számukra nem lesz más út, mint a felszámolás. Minden­képpen valamiféle kormányza­ti segítségre van szükség, hogy eladhassák terményeiket, hogy talpon maradhassanak. — Mit mond arra az ellen­érvre, hogy piacgazdaságiban minden gazdálkodó oldja meg a saját gondjait, termiékeire maga keressen vevőt. — Erre csak azt tudom mon­dani, hogy sehol a világon nem beszélhetünk piacgazda­ságról a mezőgazdaságban. Ilyen csak a mesében van, meg akkor, ha a felelősséget kell áthárítani. Ha nem lesz mit enni, nehéz lesz megma­gyarázni, hogy mindennek a piacgazdaság az oko . . . (Balog) Francia nyelvű diákszínpadok a Leőweyben „Francia kapcsolatok Dél-Dunántúlon Az elmúlt napokban az egész dél-dunántúli régió szempontjából jelentős tanács­kozás zajlott Szombathelyen a francia nyelv Oktatásának kérdéseiről. Az Európai Régiók Gyűléséhez tartozó két tarto­mány, a francia Franche- Comté és a svájci Jura Kan­ton oktatási delegációja ta­lálkozott Zala, Somogy, Ba­ranya és Vas megye főisko­láinak nyelvtanáraival. Ismer­kedve a magyar oktatási rendszerrel, a vendégek cél­ja a francia nyelvoktatás iránti regionális igény felmé­rése, az együttműködés szor­galmazása volt. A megyék kü- lön-külön, írásban is össze­foglalták igényeiket, a francia nyelvterületen élők ennek is­meretében tudnak lehetősé­geikről beszámolni és részle­tes tájékoztatót küldeni. Már ez az első, egymás megisme­rését szolgáló találkozó is arról győzte meg a vendége­ket fogadó intézmények taná­rait, hogy a várható kínálat és az együttműködés lehető­ségei gazdagabbak, sokré­tűbbek az általunk elvárható­nál. Véqzős egyetemisták, érettségizők és a francia nyelvből jól képzett általános iskolások számára egyaránt választékot tudnak adni, de természetesen • szívesen fogad­ják majd Franciaországban és Svájcban a franciatanáro- kat, az oroszról franciára vál­tó pedagógusokat is. Mi el­sők között, általános iskolás korú francia gyerekek számá­ra szerveztünk olyan nyelvi táborokat, ahol a hazai tra­dicionális kézművesiparral és a népművészetünkkel ismerked­hetnek. Az Európai Régiók Gyűlé­séhez mintegy ötven megye, illetve tartomány tartozik, a területükön francia nyelvet ok­tató tanárok konferenciájá­nak várhatóan a Janus Pan­nonius Tudományegyetem lesz a házigazdája. A Mohácsi Kisfaludy Károly — kéttan- nyelvű — Gimnázium júniusi érettségijére meghívja az Eu­rópai Régiók Gyűlése képvi­selőit, kapcsolatfelvételt szor­galmaz svájci és francia is­kolákkal, s ez a szándéka több dél-dunántúli intézmény­nek is. E szempontból kiemel­kedő esemény lesz a jövő év tavaszán, március 20-21-én Pécsett a Lőwey Gimnázium­ban tartandó francia nyelvű diákszínpadi találkozó, ahová a francia és svájci testvéris- kolók színjátszóit is várják. B. R. Az egyiknek sikerül, a másiknak (még) nem... Vidéki szálláshelyek A vajszlái „Ormánság'’ paaziá menekülteket is szívesen tagadna Ha az ember belevág egy üzletbe, akkor a bukás kocká­zatával is számolnia kell. Vidé­ken vagy a kisebb városok pe­remén például nem kis bátor­ság kell ahhoz, hogy valaki panzió építésére adja a fejét. Ám mint egyik példánkból ki­derül, jó üzletpolitikával, meg­felelő vendégkörre építve vi­szonylag gyorsan elérkezhet a siker. Ugyanolyan gyorsan, •mint ahogy a sötétebb fellegek is megjelenhetnek a vállalko­zások derűsebbnek remélt egén. Koller Márton, a bonyhádi Koller étterem és panzió tulaj­donosa igazán nem panasz­kodhat. Igaz, az ő alapelvével hosszú távon nem is maradhat el az eredmény. Hihető őszin­teséggel mondta: ő a vendég­látást valóban szolgálatnak te­kinti. így aztán az 1986-ban in­dított Szőlőhegy vendéglőnek hamarosan híre ment a környé­ken, de még határainkon túl is. A Bonyhádra rokonaikhoz érkező németek valósággal „lopkodták” a vendéglő étlap­ját, hogy azt továbbadják is­merőseiknek. Ezek után lett annyi önbizalma a Koller csa­ládnak, hogy a város peremén levő vendéglő mellett egy pan­zió építésébe is belefogjanak. A kilenoszobós szálláshelyet Hübner Mátyás pécsi építész tervei alapján kezdték tavaly júliusban megépíteni, ez év májasában pedig már fogad­hatták a vendégeket. Mivel Szekszárdot leszámítva nem ta­lálható a környéken szálloda, Kollerék számításai bejöttek er­re a szezonra. Különösen, hogy számos üzem, régi cég és új vállalkozás található e vidé­ken. Jönnek-mennek az üzlet­emberek, akiknek meg kell szállniuk valahol. A bonyhádihoz hasonló nagy­ságrendű vojszlói Ormánság •panzióban már a jövő nyárra gondolnak. No nem az eddigi üzleti sikerek, hanem inkább a kényszer miatt. A helyi taka­rékszövetkezet által tizenkét millió forintért építtetett panzió üzemeltetői ugyanis korántsem lehetnek elégedettek a márci­usban megnyitott panzió eddi­gi forgalmával. Az étterem még csak megy valahogy, de a szobák (bár tiszták, takarosak) konganak az ürességtől, csak elvétve száll meg bennük ven­dég. — Már 80 ezer forintot köl­töttünk eddig reklámra, ám a 12 szoba (24 férőhely) kihasz­náltsága minden reményeinket alulmúlja — mondotta szomo­rúan Nagy Sándorné, az üze­meltető lánya. — Abban bíz­tunk, hogy a Harkányban üdü­lők egy részét igen alacsony árainkkal átcsábíthatjuk ide aludni, ám a jugoszláv hábo­rús helyzet keresztbe húzta szá­mításainkat. Nem igazán jön­nek a vadászok sem, akikből reményeink alapján kialakul­hatott volna a vendégkörünk. Akik érkeznek, úgy látszik, el­férnek a vadászházban. — Akikor hogyan tovább? Le­húzzák a rolót? — Szó sincs róla! Egy vállal­kozást nem fel évre tervez az ember. Nem is üzletember az, aki ennyi idő után bedobja a kulcsot. Jövőre egy 8x12 méte­res medencét építünk a pázsi- tos udvari részre. Bár rámegy újabb 1 millió, remélem, hogy jó csalogató lesz. A helyi ön- kormányzat vezetőjének pedig elmondtuk, hogy ebben a ne­héz időszakban menekülteket is szívesen fogadnánk személyen­ként napi 300 forintért. Balog Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents