Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-24 / 262. szám

3 üj Dunántúli napló 1991. szeptember 24., kedd Finisben a kisebbségi törvén/ előkészítése Kulturális autonómia „Nem a személyem ellen irányultak a támadások” Petőfi Amerikában van Beszélgetés Kiszely István antropológussal Még az előző parlamenti cik­lus idején egy interpelláció alapján vetődött fel, hogy az országgyűlés alkosson nemzeti­ségi törvényt, amely biztosíta­ná, hogy a hazai horvátok, né­metek, románok, szerbek, szlo­vákok és szlovénok az eddigi­eknél szabadabban élhessenek kollektív és egyéni jogaikkal. A törvényalkotási folyamat elkezdődött, de annak tartalmi vonatkozásai az országgyűlési és a helyhatósági választások után teljesen megváltoztak. Kisebbségi törvény Kezdetben alapvető problé­maként merült fel, hogy a tör­vény egészébe hol és milyen módszerekkel illeszthetők be az országban élő etnikai státus­ban lévő népek. Ilyen például a cigányság. A formálódó ál­láspontok végül abban a tö­kéletesen érthető megállapo­dásban nyugodtak el, hogy nem nemzetiségi, hanem ki­sebbségi törvényt kell alkotni. Ma elmondható, hogy a tör­vény előkészítésével megbízott és azért felelős Nemzeti és Et­nikai Kisebbségi Hivatal, vala­mint a kisebbségi szervezetek többségét tömörítő ún. Kisébb- ségi Kerekasztal, a törvény elő­készítését lényegében lezáró kodifikációs tárgyalásokon kon­szenzusra jutott. A szakmai műhelyekben szá­mos törvénytervezet készült, mígnem o Kisebbségi Hivatal és a Kisebbségi Kerekasztal is elkészítette a maga tervezetét. A megoldási módozatok je­lentősen különböztek egymás­tól. A hivatal anyagának jellem­zője a liberális gondolkodás, tehát a kisebbségek kollektív és egyéni jogait lényegében egy kerettörvényben, nyugat­európai mintákhoz hasonlóan, látták megfogalmazhatónak. A Kisebbségi Kerekasztal a ki­sebbségek jogainak pontos, té­teles és igen részletes felsoro­lását szerette volna megfogal­mazni, törvénytervezete egy meglehetősen merev, hierarchi­kus és túlszabályozott önkor­mányzati rendszerre épült. Dr. Váradi Vilmosnak, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal jogászának véleménye szerint e törekvés lelassította a törvénytervezet előkészítését. Kifejtette, hogy szakmailag ez az út sem elfogadhatatlan. De a liberális felfogásnak épp az a lényege, hogy mindent sza­bad, amit a törvény nem tilt. Ezzel szemben a paternalista felfogás hívei tételes, részletes, mindenre kiterjedő szabályo­zást, akartak. Magyarul, a té­teles szabályozás eleve korlá tozást jelent és később értel­mezési viták lehetőségét is magába hordozza. A kormány elnöke a vitá­ban nagyfokú toleranciát kért és igényelte, hogy végleges ter­vezetben a kisebbségi állás­pont a maga teljességében bontakozzon ki. Önkormányzatok Mór hosszabb ideje közös volt az a törekvés, hogy a ki­sebbségek az egyes települé­seken önkormányzatokat ala­kíthatnak ki és kulturális auto­nómiában részesülnek. Ezt a tényt módosított alkotmányunk is világosan rögzíti. Ha az országgyűlési képvi­selők elfogadják a tervezetet, akkor a helyhatósági választá­sok mintájára jelöltek állításá­val, szabad és titkos választá­sok után létrejönnek a kisebb­ségi önkormányzatok. Döntő törekvés, hogy a kisebbségek Sajátos ügyeiket önmaguk in­tézhessék. Az előkészítés során kiderült, hogy a Kisebbségi Kerekasztal által készített és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal ál­tal felkért független szakértők törvénytervezete alapkoncep­ciójában ugyanaz. Ami létfon­tosságú és kiemelendő: a kul­turális autonómia biztosítása, a kisebbségi önkormányzatok lét­rehozása és a szabad nyelv- használat. A kérdés pedig az eddig is­mertetett tényekből adódik. Vajon milyen lesz a viszonya a kisebbségi önkormányzatok­nak, o- helyi, államigazgatási önkormánvzatokkol? Vajon .előbbiek hogyan fognak tudni élni közhatalmi jogosítványaik­kal? Alapvető momentum, hogy törvényi úton beleszólási lehe­tőséget kapnak településük életébe. Véleményüket minden esetben ki kell kérni, de konk­rétan meghatározzák azokat az ügyeket, amelyek felmerülése­kor nem lehet nélkülük dönteni. A felsorolható pozitívumok mel­lett persze e kérdés magában hordozza a nagy viták lehető­ségét, de a lényeg az, hogy a kisebbségi önkormányzatok ne bénítsák meg a helyi közigaz­gatás menetét. így ha nincs közöttük megegyezés, az adott problémáktól függően fordul­hatnak a Köztársasági Megbí­zott Hivatalához, vagy a Köz- igazgatási Bírósághoz. A kisebbségi önkormányza­tok, a tervezet szerint, a jövő­ben maguk is alapíthatnak és működtethetnek iskolákat, kul­turális intézményeket stb. Ha egy adott település kisebbségi lakosságának 5 százaléka kéri, kötelező lesz a helységnévtáb- lo és a helységen belüli köz- intézmények két-, illetve há­romnyelvű feliratozását meg­oldani. Finanszírozás Nem született megállopodás a Nemzeti és Etnikai Kisebbsé­gi Hivatal és a Kisebbségi Ke­rékasztal között, a finanszírozás kérdésében, vagyis a költség- vetés által a törvény végrehaj­tásához biztosított összeget milyen elvi alapon lehet és kell felosztani. A kerekasztal egy­fajta automatizmust akar, te­hát kaphassák meg az e célra szánt összeget, amit majd fel­használnak, illetve szétoszta­nak az igényeknek megfelelő­en. A hivatal ugyan nem zár­kózik el a kisebbségi önkor­mányzatok, az érdekvédelmi szervezetek támogatósától, csak jóval szerényebb mértékben kívánná ezt tenni azzal, hogy az államnak ezentúl is számos kisebbségvédelmi feladata van, például a nemzetiségi iskolák, a kulturális és hagyományőrző együttesek támogatósa, stb. Tehát a költségvetés által biz­tosított összeg egy később meghatározott és szükséges ré­szét a kisebbségek pályázat útján szerezhessék meg. A kor­mány elé így alternatív javas­lat kerül, s ha nem dönt, ak­kor az az országgyűlés felada­ta lesz. Józan számítások szerint, ha a kormány továbbítja a tör­vénytervezetet az Országgyűlé­si Irodának, akkor még 1991- ben mód lehet az 1868-as, csak részben végrehajtott, nemzeti­ségi törvény után, a második magyar kisebbségi törvény ki­hirdetésére. Dr. ifj. Erdodi Gyula Kiszely István antropológus barguzini Petőfi-kutatásai már eddig is sok vihart kavartak.- ön szerint hol van most Petőli Sándor? - kérdem tőle.- Pontosan nem tudom, hol vannak a csontok, Cleveland- ben, Bostonban, vagy Washing­tonban. Négy tudós team vál­lalta a vizsgálatot, már a levél­tári adatok, fogolylisták és a versek hitelesítése folyik, az antropológiai munka befejező­dött azzal, hogy az első szótól az utolsó vesszőig mindent igazoltak a vizsgálatok, amit mi akkor először leírtunk. Szí - vükön viselik a munkát, mert csinálják például az elektroni­kus arcrekonstrukciót. Számitó­gépes program segítségével „viszik rá" a csontokra a lágy részeket, méghozzá három fok­kal eltérve a függőlegestől és 23-mal oldal irányban, mert az ismert dagerotipia így készült, a kettőt aztán egymásra má­solják. Akkor tudnának teljes biztonsággal végleges ered­ményt mondani, ha a szülőktől, vagy feleségtől és a gyerektől lenne csontanyag. Mind a szü­lei, mind pedig a felesége és a fia sírja ismert, meg lehetne oldani. Ez a DNDS-print eljá­rás, vagy igen, vagy nem. Itt nincs rózsaszín petúnia, itt vagy fehér, vagy piros.- Ez azt jelenti, hogy ön ma is száz százalékig meg van róla győződve, hogy Barguzin- ban valóban Petőli csontjait találták meg?- Meg vagyok győződve. Ak­kor is így volt, amikor meg­találtuk, azóta semmit nem változott a belé vetett • hitem és . . .- Ez hit, vagy tudományos álláspont?- Tudomány. Nagyon sok csontot vizsgálok most is, he­tente, havonta, évente, és na­gyon csodálkoztam volna, ha ilyenben tévedek. Fejet hajtot­tam volna akkor, ha valóban autentikus ember cáfolja meg az álláspontomat, de most lá­tom, hogy a legjobb szakem­berek hozzák vissza ugyanazt az eredményt, most van egy bi­zonyosságom is. Szörnyű do­log a szakmában, ha az em­ber tudja, hogy igaza van, és senki nem akarja elfogadni!- Minek tulajdonítja azt az általános támadást, aminek ki 'volt téve annak idején?- Ez természetesen nem a személyem ellen irányult, ha­nem az ellen, hogy egy régi hiedelmet, beidegződést, néze­tet mindenestől megváltoztatott, kezdve attól, hogy hogyan feje­ződött be a segesvári ütközet, ejtettek-e hadifoglyot, milyen volt a kapcsolatunk az oroszok­kal, nekik az osztrákokkal. Mást mondunk Petőfi személyéről, a csatában való részvételéről. Nem rólam volt szó eredetileg, de aztán végül is ellenem he­gyezték ki a tollúkat, mert én voltam a szakmai vezető.- Az amerikai értékelés mi­kor várható?- Egy héttel utána, amikor a csontanyagot kivesszük a sír­ból. Aznap mennék Bostonba, egy hét múlva van eredmény.- Ha végül Budapest főpol­gármestere -, mint ön mond­ta, ez ügyben ő az illetékes nem engedélyezi, akkor örök marad a kétség?- Akkor marad 15 és fél millió magyar ember számára a kétség.- Akkor térjünk át a másik témára, az őstörténetre, önnek a magyarság származásáról van egy elmélete . . .- Ez nem elmélet, az eddigi nézeteket térben és időben meghosszabbítottam. Eddig az őstörténetünket egy olyan terü­letre kellett leszűkítenünk, amely népnek nem volt írás­belisége, magas kultúrája, hie­delemvilága, saját zenéje. Én antropológiai, szellemi, kultu­rális, tárgyi szempontból nem tudtom azonosítani a magyar­ságot, mivel 1842-ben meghalt Körösi Csorna Sándor és az­óta senki nem került ki arra a területre, ott folytattam, ahol ő abbahagyta. Megvizsgáltam az őslakosságot. Teljesen meg­döbbentő volt a felfedezés, hogy 8első-Ázsia őslakossága egészen az időszámításunk utáni hetedik századig teljesen europid volt, olyan, mint mi magyarok. Melléktermékként a népzenészeknek elhoztam azt a magyar zenét, amiből most készül egy hanglemez. Bartók­nak is volt egy megjegyzése gyűjtökörútján, amikor azt mondta, hogy nagyon szép ez a török zene, de nekünk távo­labbra kell mennünk térben és időben.- !Hol van ez a terület föld­rajzilag?- Ahol az ujgur iugorok él­nek, tehát a Takla-Makán si­vatag északi, északnyugati és keleti peremvidéke, a Dzsun- gár-medence és a Gobi-siva- tag délnyugati része, odáig, amíg Tibettel nem találkozik.- Időben?- A hun birodalom időszá­mításunk előtt ezerben alakult és időszámításunk utón 91-ben bomlott fel. A felbontott hun sírokban már jelen voltak azok a tárgyak, amelyek a hiede­lemvilágnak megfelelnek, ezt követte a két türk birodalom, amelyben voltok törzsek, ame­lyek ottmaradtak, mások pedig bekerültek a Kárpát-medencé­be. A gyerekeknek mindig azt mondom, ha meg akarom ke­resni a nagyapámat és semmit nem tudok róla, akkor el kell mennem abba a faluba, ahol élt, meg kell tudnom, milyen állatai, tárgyai voltak, mit evett, milyen életmódot folyta­tott. Én nem azért megyek az ujgurokhoz, mintha ők volná­nak a magyarok ősei, de ugyanannak a törzsszövetség­nek voltak a tagjai, mint azok a népek, amelyéknek egy ré­sze bekerült a Kárpát-meden­cébe, mint a bolgárok, az onugorok és kabarok. Arról van szó, hogy a huszonnegye­dik óra után próbál az ember egy kis nyomot fogni, ha az emberanyag, a zene, a nép­művészet, az építészet, a hie­delem és mesevilág odavezet, akkor ott kell kutatni, nem pedig ott, ahol nincs semmi. Hozzátennék még valamit. A magyarság nagyon sok szálú, az egyiket kutatom, mellette ott van a finnugor eredet, a kaukázusi, a sumér kapcsolat, én csak egy ismeretlen fona­lat vettem fel, és azt akarom végigjárni.- Még egy kérdés erejéig visszatérnék Petölihez. A történ­tek ismeretében is belefogna a kutatásba? — Bele. Senkit ki nem szol­gálok, senkinek nem hiszek, a tényeket kivéve. Nem hiszem, hogy most már bármi szerepem lenne a Petőfi-ügyben.- Ha kiderül, hogy igaza volt? — Akkor sem. Nem leszek ott a temetésen, az ünnepsé­gen, nekem becsületbeli dol­gom volt ez, szakmai kihívás . . .- S ha az derül ki, hogy mégsem . . . — Akkor levonom a követ­keztetést, és otthagyom a munkahelyemet, az MTA Régé­szeti Intézetét. Az embernek nyernie és veszítenie is tudni kell. Bár a természettudomány az nem lutri, az ember szakmai meggyőződése szerint vagy tud valamit, vagy nem tud. Ebben az esetben azt mond­tam, hogy az, és eddig még komoly szakember az ellenke­zőjét nem tudta bizonyítani. Most is dolgozom valamin, amit nem akarok még közzé­tenni, de hasonlóan nagy meg­lepetésre lehet számítani . . . Ihárosi Ibolya Rendelet az utcai kukák tisztításáról Az utcai kukák, szemetes­edények tárolásával, javítá­sával és tisztán tartásával kapcsolatos problémákkal egy hete foglalkoztunk. E témával kapcsolatban ki­egészítő tájékoztatást kap­tunk dr. Meláth Ferenc Pécs városi tisztiorvostól. El­mondta, hogy a PIK, a la­kásszövetkezetek és a csa­ládi házak tulajdonosai gyakran figyelmen kívül hagyják az 1986-os ÉVM- Eü.-i miniszteri, és Pécs Vá­ros Tanácsa ehhez csatla­kozó 9. sz. rendeletét, mely a szemétledobók és a sze­mftgyűjtőhelyek tisztítására, tisztán tartására kötelezi az érdekelteket időszakok meg­jelölése nélkül. Az utcán, a városban já­ró-kelő emberek számára úgy tűnik, sokan nem isme­rik a rendeleteket vagy nem vesznek róla tudomást. Dr. Meláth Ferenc mun­katársai szúrópróbaszerű el­lenőrzéseket tartanak város­szerte, felhívják a hiányos­ságokra az érdekeltek fi­gyelmét. Úgy tűnik, nem ér­nek el szemmel látható eredményt: olcsóbb a né­hány ezer forintnyi bünte­tést kifizetni, mint a sok­szorosába kerülő fertőtlení­tést megrendelni. Csupán remélni lehet: ha a házak és tartozékaik a lakók tu­lajdonába kerülnek, és ők saját, jól felfogott érdekük­ben máshogy állnak e té­mához. Az újságíró megjegyzése ehhez annyi, hogy Buda­pesten és több nagyváros­ban óriási mértékben elsza­porodtak a fertőzéseket ter­jesztő patkányok. Kiirtásuk több tízmillió forintba ke­rülne. A. E. Fotó: Prokszo László A véméndi német nemzetiségű hagyományőrző együttes

Next

/
Thumbnails
Contents