Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-23 / 261. szám

1991. szeptember 23., hétfő üj Dunántúli napló 9 Közös piac keleten? A Javlinszkij-terv A szovjet gazdaság válsá­gának mélyülésével a tagköz­társaságok kiválási hajlama egyre inkább erősödik — ál­lítják nyugati szakértők ám az ország vezető közgazdászai nem győzik figyelmeztetni az elszakadókat, hogy saját túl­élésük érdekében is legalább néhány gazdasági köteléket tartsanak meg egymás között. Grigorij Javlinszkij, a gazda­ság jelenlegi legfőbb irányí­tója - mint a Reuter Írja - már korábban kijelentette, hogy szerinte a legfontosabb feladat most valamiféle közös piac létrehozása, amelynek segítségével a (független vagy nem független) köztársaságok koordinálhatják piaci reform­jaikat és pénzügypolitikájukat. A Javlinszkij-terv lényege igen egyszerű: ki kell lábalni a válságból, megkötések nél­kül, a garantált önállóság. az egyenlőség és a feltételek­nek folyamatosan a körülmé­nyekhez igazitása mellett. A jovaslat ötéves együttmű­ködést irányoz elő a résztve­vők számára valamennyi lé­nyeges gazdasági területen a pénzkinálat-szabályozástól a külső adósság fizetésének kér­déséig. Akik nem kérnek a szövetségből, igen komoly elő­nyöktől esnek el: a jövőben például az Orosz Föderáció­nak is világpiaci árakon és keményvalutában kell fizetniük - többek között az éltető óla jért és gázért is. A tervezet magva a magán- tulajdonon és o szabad vál­lalkozáson alapuló újfajta kapcsolat. A javak, a szolgál­tatások és a munka szabad áramlásának biztosítása olyas­fajta szerződést vetít előre, mint az Európai Közösség ala­pító okirata, a Római Szer­ződés. Vitatott kérdés még a pénz­ügyi unió léte és mibenléte, az azonban biztos, hogy kö­zös politikára van szükség az infláció elleni harcban, továb­bá a fizetőképesség megőrzé­séért. Szükség van tehát a közös pénzre is. Javlinszkij nem áll útjába a nemzeti va­luták megteremtésének sem - ha az nem sérti a gazdasági szövetség érdekeit. A pénzügyi tervek közé tar­tozik egy szövetségi bankrend­szer kiépítése, amelyben a köztársaságok központi bank­jai lennének a tagok, de úgy, hogy a lehető legteljesebb önállóságot élvezzék. A pénz­kínálat ellenőrzésére, az alap­kamatlábak megállapítására, a rubelárfolyam szabályozására, illetve az arany- és valutatar­talékok kezelésére Javlinszkij ugyancsak bankunió létreho­zását tervezi, s ez esetben mór a központi bankoknál széle­sebb körben. A gazdasági szövetség fel­adata lenne a költségvetési és az adópolitika kézben tar­tása, amely köztársasági pénz­ügyi alapok elkülönített keze­lésével valósulna meg: s ezek­ből finanszíroznák a külső adósságot is. Az árpolitika koordinálása ugyancsak köz­ponti szövetségi feladat lesz, úgy, hogy a szabadárrendszert csak néhány meghatározott termék esetében sértenék meg. A külkereskedelmet illetően a tagok ugyancsak teljes ön­állóságot élveznének, saját számlával és saját adminiszt­ratív gépezettel. Ám amíg a rubel (vagy a helyébe lépő közös valuta) nem válik kon­vertibilissé, a központi tarta­lékokat használnák föl arra, hogy az adósságszolgálatot és a külső importot finanszí­rozzák. Az IMF-ben és a Világ­bankban Javlinszkij közös tag­ságot képzel el. A szerződés aláírására Jav­linszkij szerint három-négy hó­napot várni kell még, de hat héten belül előzetes állásfog­lalásra számit a köztársasá­gok körében. Az MNB az „év kölcsönvevője” A Magyar Nemzeti Ban­kot (MNB) választotta ,,az 1991-es év kölcsönfelvevő­jévé" a nemzetközi pénz­ügyi körök számára mér­tékadó Euromoney című londoni szaklap. E nem hivatalos kitün­tető címet az Euromoney azzal indokolta, hogy az. MNB „sokféle sikeres (köt- vény)kibocsátással fenntar­totta jelenlétét a nemzet­közi tőkepiacokon, a szom­szédos országokban ta­pasztalt politikai felfordu­lások és az egész Kelet- Európát érintő gazdasági problémák ellenére". Ezen általános fődíjon kivül az Euromoney meg­bízható kölcsönfelvevőket minősítő kategóriadíjait az Afrikai Fejlesztési Bapk kapta. Tatcher végnapjai - a televízióban Ott állott, mint egykor, di­csősége napjaiban. Makulát­lan frizura, parancsoló tekin­tet és fürkésző pillantás kor­mányának tagjaira - akárcsak oly gyakran tavalyi bukása előtt. A különbség éppen csak annyi, hogy nem maga Mar­garet Thatcher volt, hanem Sylvia Syms angol színésznő, aki' a címszerepet alakította abban a televíziós drámában, amely — ha hinni lehet a be­harangozásnak — lerántja a leplet arról, hogyan buktatta meg a konzervatív kormány a „Vaslady"-t. A „Thatcher — o végna­pok" című egyórás tévéjáték dokumentumszerűen ismerteti 11 éves miniszterelnökségének utolsó heteit. A darabot szer­dán este sugározta a Brit Független Televízió. A tévéjáték vitatja azt az általánosan elterjedt nézetet, amely szerint machiavellista összeesküvés buktatta meg Margaret Thatchert, és azt ál­lítja, hogy a „Vaslady" és tanácsadói taktikai hibáknak köszönhetik a vereséget. That­cher asszony például nem hallgatott azokra az ismételt figyelmeztetésekre, hogy eny­hítse a közös piaci integrá­lással szembeni ellenállását, és bánjon kedvesebben párton- belüli kollégáival. A tanács­adók pedig ahelyett, hogy éjt nappallá téve fáradoztak vol­na a miniszterelnök támoga­tóinak aktivizálásában, elbíz­ták magukat, és süketek ma­radtak a figyelmeztetésekkel szemben. Ismeretes, hogy tavaly no­vemberben Thatcher asszony azután mondott le, miután a pártvezetőségben lezajlott - Michael Heseltine volt védel­mi miniszter által kierőszakolt - döntő szavazáson mindösz- sze négy szavazattal maradt el a meggyőző győzelemtől Csakhogy — mint a tévéjáték egyik jelenetében most látha­tó — a teremben a szavazás­kor a földön megtaláltak há­rom „hiányzó" szavazólapot, mégsem rendeltek el újra­számlálást. Mindhárom szava­zat Thatcher mellett foglalt állást. „Thatcher könnyen lehetne még hatalmon, és kellene is hatalmon lennie" — jelentette ki Ray Fitzwolter, a Granada Televízió aktuális műsorainak igazgatója. Nem volt hajlan­dó forrását megnevezni, de kijelentette, hogy „minden rész­letében felderítették az össze­esküvést". Nagy-szerb propaganda Szélsőséges propaganda, „átrajzolt” térképek Szerbiában a szélsőségekig elmenő politikai propaganda folyik. Postahivatalokban, új­ságárusoknál, pártközpontok­ban nagy-szerb ideológiát tük­röző térképek kaphatók, me­lyeken etnikai, történelmi hi­vatkozással Szerbia határai jóval a maiakon kívül húzód­nak. Üton-útfélen árulják a nagy-szerb pólókat, jelvénye­ket, zászlókat, Szerbia dicső­ségét hirdető kazettákat. Olyan zenemű is komponálódott már, amely más városok mellett Pécset, Szegedet, Temesvárt is szerb városként emlegeti. Rubelt vegyenek! A i egykori KGST-orsrógok az idén folyamatosan áttértek a dol­lárelszámolásra az egymás közötti kereskedelemben. E folyamatba il­leszkedve a Magyar Nemzeti Bank megszüntette a volt szocialista or szágok valutáinak jegyzését. Ha a cégek és a magánszemé­lyek nem tudtak idejében megsza­badulni ezektől a valutáktól, vagy egy-egy külföldi utazásnál használ­hatták fel azokat, vagy eltehették emlékbe. A külföldi turistáktól egy­re kevésbé fogadták el az érintett ország fizetőeszközét, s már-már úgy tűnt: marad a második ,,hasz­nosítási lehetőség". Alig pár hét­tel ezelőtt azonban megoldás szü­letett.- Magyarországon az Exclusive Tours Kft. kezdett hozzá nagyobb tételben a volt szocialista országok valutáinak adásvételéhez. Megéri önöknek olyan pénznemek forgal­mazásával foglalkozni, amelyeket sehol sem jegyeznek? - kérdezte a Tőzsde Kurír munkatársa a kft. igazgatójától. Madarász Gyulától.- Reméljük igen, bár alig egy hónapja foglalkozunk ezzel. Éppen ezért még nincsenek nagy tapasz­talataink.- Minek az alapján határozzák meg a vételi és az eladási ár folyamot?- Kezdetben az MNB-től kapott tájékoztatás volt a mérvadó, ma a kereslet-kínálat a szabályozó ténye ző. Mennyiségi korlátozás nélkül adhatjuk-vehetjük ezeket a valutá kát, ám mindenkor felhívjuk vásár lóink figyelmét arra, hogy menny nemzeti valutát vihetnek be egy egy országba.- Önök csak turistákkal állnak szóba?- Nem. Már az első perctől kezd ve érdeklődtek gazdálkodó szerve zetek is; nekik még ma is számot tevő ,,kényszertartalékuk'' van. Baltikumi katonák Mihail Gorbacsov rende­letében felmentette az újon­nan függetlenné vált balti országok állampolgárait mindenfajta szovjet katonai szolgálatteljesítés alól. A rendelet szerint az Észt- és Lettországból, valamint Lit­vániából a szovjet fegyveres erőkhöz, a határőrséghez, a karhatalmi erőkhöz, vagy a vasúti csapatokhoz behívot- takat szeptember—október hónapban szolgálatukból el kell bocsátani. Lengyel — litván ellentétek Az ígéretekből semmi sem maradt Élesednek az ellentétek Len­gyelország és Litvánia között. Jóllehet, Landsbergis litván el­nök varsói villámlátogatása során ezért a lengyel sajtót tette felelőssé, a probléma gyökerei valójában sokkal mé-' lyebbre nyúlnak. A lengyel sajtó csupán hangot adott és ad annak a nyugtalanságnak, amelyet országszerte éreznek a határ túloldalán élő, csak­nem 300 ezer főnyi lengyel kisebbség sorsa iránt. A lengyelek az első pilla­nattól kezdve támogatták Lit­vánia függetlenségének gon­dolatát, de a balti ország­ban élő honfitársaik jelentős része inkább tartott a fellán­goló litván nacionalizmustól, mint a távolinak tűnő Moszk­va hatalmától. Ezért aztán a litván függetlenségről rende­zett népszavazást a lengyel kisebbség gyakorlatilag boj- kottálta. Később a litvániai lengyelek mégis felsorakoztak az ország függetlenségét kö­vetelők mellé, abban a re­ményben, hogy egy szabad és demokratikus köztársaságban könnyebben érvényesíthetik majd jogaikat. Erre a litván vezetés egyébként ígéretet is tett, kilátásba helyezve a len­gyelek számára a saját ön­igazgatás, a kultúrálódás és az oktatás lehetőségét, bele­értve az egyetemalapítás jo­gát is. Lengyelországban mély fel­háborodást keltett, hogy mára az ígéretekből semmi sem maradt. Skubiszewski lengyel külügyminiszter lemondta vil - niusi látogatását, mert az ál­landó közös nyilatkozat leg­alapvetőbb kérdéseiben sem sikerült megegyezésre jutniok a két fél szakértőinek. A lit­vánok ragaszkodnak ahhoz a döntésükhöz, amellyel .felosz­latták a két nagy, lengyelek lakta körzet többségében len­gyelekből álló önkorrrfányzat szerveit, csak akkor hajlan­dóak megadni a litván állam- polgárságot, ha a lengyelek hűségesküt tesznek, márpedig ez azt jelenti, hogy saját, egykor államosított vagyonuk reprivatizálásában sem vehet­nek részt. Sem új kulturális intézményekről, sem lengyel egyetemről nem kívánnak hal­lani a litvánok, s arra se ad­tak garanciát, hogy az új közigazqatási határokkal nem fog változni a körzetek nem­zetiségi összetétele. Vytautas Landsbergis hétfőn New Yorkba utaztában meg­állt Varsóban, hogy találkoz­zék Lech Walesával, aki azon­ban éppen akkor indult cseh­szlovákiai látogatására. Így csak egy levelet hagyott hát­ra, amelyben felvetette a len­gyel kisebbség problémáját is. Landsbergis a lengyel lapok­nak adott nyilatkozataiban „elnökhöz méltatlannak” mi­nősítette Walesa levelét, és határozottan visszautasította azokat a lengyel vádakat, amelyek szerint országa meg­sérti az emberi és kisebbségi jogokat. „A titkosszolgálatok Paul Newman-je" „A titkosszolgálat Paul Newman-je" címet érdemelte ki a markáns arcú, egykori keletnémet kémfőnök, aki hol Moszkvában, hol Bécsben buk­kan fel, s akit Németország­ban nagyon szeretnének bíró­ság elé állítani. A 68 éves Markus Woll az NDK első és egyben utolsó előtti kémfőnö­ke volt ugyan, 1987-ben nyug- díjaztatta magát, ám titok, le­genda, s leplezett elismerés mégsem az utolsó embert, Grossmant, hanem Markus Wolf személyét lengi körül. A kémkedés világban szür­ke eminenciásnak számított, a nyugati titkosszolgálatok állí­tólag csak 1978-ban tudtak friss fényképet beszerezni ró­la, archívumaikban addig csak ifjúkori felvételeket tartogat­tak. Ezt az ifjúkort Markus Wolf Moszkvában töltötte — innen „Misa" beceneve —, az antifasiszta beállítottságú szü­lők a Szovjetunióban keres­tek menedéket. Apja az orvos és drámaíró Friderich Wolf volt. Idősebb Wolf legismer tebb darabját, a „Mamlock professzor'-t Markus testvére az 1982-ben elhunyt rendező Konrad filmesítette meg. Markus - 1945 májusában szovjet katonai gépen, szovjet hadnagyi egyenruhában tért vissza Németországba, s állí­tólag mind a mai napig ket­tős állampolgársággal bir. 28 éves volt, amikor a Michael Storm fedőnéven szerepeltetett fiatalembert megbízták a ke letnémet felderítés megszerve zésével. A főosztály az állam biztonsági minisztérium kebe­lén belül működött, Wolf a miniszter, -Míelke helyettese volt, de elöljárójával saját be vallása szerint — különösen az utóbbi időkben - nem na­gyon tudott kijönni. Az értelmiségi családból származó Markus Wolf a nyug­díjazás után felfedezte ma­gában az írói vénát, s eddig két könyvet tett le a kiadók asztalára: a ,,Trojká”-t a moszkvai emigrációs évekről, néhány hónappal ezelőtt pe­dig a „Saját megbizásból" címűt, az NDK felbomlásának szubjektív krónikáját. A „Sa­ját megbízásbóT’-t zömmel az elmúlt egy évben, Moszkvá­ban írta: oda menekült, mi­után az újraegyesülésre váró Németországban már hetekkel az összeborulás- előtt két cso­portra osztották a felderitő- ket: jókra és rosszakra, ez utóbbiak, a keletiek főnökére pedig feltehetően méltatlan meghurcoltatás várt volna. 1990. október 3. előtt néhány nappal a berlini Wolflakásban már senki sem vette fel a telefont, csak az üzenetrögzí­tő ismételgette unos-untalan: a család házon kívül van. Könyveiből egy peresztrojka­párti, Gorbacsov-hívő Wolf- portré rajzolódik ki, olyan po­litikusé, akit 1985 óta, a szov­jetunióbeli reformok beindulá­sával egyre jobban feszélye­zett az NDK megmerevedése, tüskéssége. Markus Wolf azon keletnémet értelmiségiek közé tartozik, akik 1989 őszén még hittek abban, hogy a régi gár­da kiseprűzése után az NDK- beli kísérlet kap még egy esélyt. 1989 novemberében Stefan Heymmel, Christa Wolf- fal és a többiekkel együtt ő is szónokolt egymillió ember előtt az Alexanderplatzon, kér­lelve mindenkit: ne vándorol­janak el Nyugatra, próbálják meg Kelet-Németországban az újrakezdést. Pár nap múlva leomlott a Berlini Fal. Németországban naponta vesznek őrizetbe embereket, akik azzal gyanúsíthatok, hogy a keleti fél megbízásából gyűjtöttek titkos információkat. Kelet-Berlin keze egészen a kancellári hivatalig elért, mindaz, ami a kormánymeg­beszéléseken elhangzott, leírva másnap már Mielke és Wolf íróasztalán feküdt. Nem vé­letlenül persze: a keletnémet hírszerzés legnagyobb bravúr­ját azzal érte el, hogy a szo­ciáldemokrata kancellár, Willy Brandt jobbkezévé egy kelet­berlini megbízottat tettek meg: Günter Guillaume-ot. Wolf ma már sajnálja a Guillaume- ügyet, hiszen a leleplezett Guillaume bukásával a Kelet- Berlin számára kedvezőbbnek tartott Brandtot is magával rántotta. Sarkadi Kovács Ferenc f i o 100 200 km MADAESKA " •l^1*^5 B~,r»A ® KA ~?K j*', * *, A 5 *s*r®~’ ✓ ^Ji" . fIÍA‘KW * .*V "~A-. • fi I I Velika Srbil* Kyu.tJaíi^| VZZZZ Strand térit.dodani Velikoj • Skoyjß '■!» > Srbiji l^rtgi JZfj Hrvatska & Bitó\a r^Z IllilllllIH Slovenija j _ Terit.dodaci Sloveniji yMjBANUA^ GRCKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents