Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-18 / 256. szám
1991. szeptember 18., szerda uj Dunántúlt napló e UJ DIU politikai vitafóruma A bűnösök legnagyobb büntetése Bűnbaknak, pofozógépnek nevezik ki a szövetkezeteket Túl sok a hangoskodó a politikai életben Hogy most írásra szántam magam, annak az az oka, hogy az utóbbi napokban egyes felelős tisztséget viselők kommunisták elleni megtorlással fenyegetőznek és ezzel sok ártatlant is megfélemlítenék. Nekem az a véleményem, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben összefogásra, a gazdasági összeomlást elkerülendő megfeszített munkára kell minden energiánkat fordítanunk. Van elég feladatunk, hogy a legnagyobb bajokat elkerüljük, elkerülhessük. Nekünk a becsületes kommunisták munkájára is nagy szükségünk van. Nem szabod olyan légkört teremteni, hogy nyolcszázezer volt kommunista párttagnak félnie kelljen akkor is, ha nem követett el megbocsáthatatlan bűnt hazánk, népünk ellen. Nagy Imre és társai is kommunisták voltak, és mi, akik tevékenyen részt vettünk az ötvenhatos forradalomban, bizonyítani tudjuk, hogy hány meggyőződéses kommunista párttag vett részt a forradalomban. Bár tevékenységemért, amit a forradalomban végeztem, négyévi börtönbüntetést szabtak rám, sem akkor, amikor elítéltek, sem a börtönben, sem azután és ma sem érzek bosszúvágyat. Nem kívánom azt, hogy bárkinek valamiféle baja esserj. A tényleges bűnösöknek az a legnagyobb büntetése a kialakuló demokráciában, hogy amiben vakon hittek és vétkeztek is - ösz- szeomlott. Közeleg az ötvenhatos forradalom harmincötödik évfordulója. Tisztelettel emlékezzünk o harmincöt év előtti hőseinkre és mártírjainkra is! De örüljünk is annak, hogy igazi demokrácia bontakozik ki hazánkban! Ne engedjünk semmiféle uszításnak, ami a demokráciát bemocskolja! Utasítsuk vissza, bárkitől ered is az. Ha élnének, az ötvenhatos hősök is ezt tennék. Dr. Berényi István Pozsga y Imre Oroszlányban is. Kisbéren is választási kampánygyűlésen vett részt. Ismerve az emberek egyre nagyobb közönyét a politika iránt, nem gondolja, hogy e lárasztó utazgatás végül is hiábavaló? - kérdeztük a neves politikustól.- Ismerm e közönyt, megértem az embereket, van rá okuk. A nagyfokú kiábrándultság és a romló életkörülmények együtthatója ez. De a közöny falát át lehet és át kell törni. Ha csak helyi szinteken - az is nyereség. Ahol jártam, igenis volt érdeklődés és állampolgári felelősségtudat. Az emberek reménykedni akarnak és nem félni a holnaptól.- Az On áltat vezetett Nemzeti Demokrata Szövetség netán jelöltet indít a Deák Sándor halálával megüresedett körzetben, ahol már három sikertelen fordulót tartottak?- Nincs itt saját jelöltünk, de a jelöltek egyike számomra nagyon szimpatikus: Nagy Húszéin Tibor, az Agrárszövetség főtitkára. — Akkor On most csak egy leendő független képviselőt segít a rokonszenv alapján vagy stratégiai szövetség körvonalazódik az NDSZ és az Agrárszövetség között?- Stratégiai szövetségről még nem esett szó, de az Agrárszövetség programját ismerve ez nem elképzelhetetlen. A mi alapszabályunk pedig lehetővé teszi szövetség kötését más pártokkal. Most azonban csak közös tapasztalatszerzésről és egy igazán alkalmas jelölt támogatásáról van szó. Nagy Húszéin Tibort régről ismerem, tanítványom volt a köz- gazdasági egyetemen, s államminiszterségem idején gazTisztelt Muroi János Igazgató Úr! Az Új DN szeptember 11-i számában közölt, kissé ingerült, levelére válaszolva a következőket szeretném közölni. Interjút kért tőlem a lap munkatársa, melynek tárgya nem az ön ellen folyamatban lévő fegyelmi vizsgálat volt, hanem az, hogy miért húzódik a vizsgálat, miért nincs döntés? (Megjelent augusztus 30-án.) Ha az Igazgató Úr figyelmesebben elolvasta volna dasági szakértői csoportomban dolgozott. — A vidéket járva nyilván On it tapasztalja, hogy tokakot foglalkoztat az új szövetkezeti törvény.- Igen, sokadmagammal együtt szeretném, ha a korszerű igényeknek megfelelő szövetkezeti törvény készülne. De annak az útnak-módnak nem örülök, ahogyan ma előkészítik. Egyenesen elképesztőnek tartom, hogy a kormányzat, amely nem tett meg mindent az állami vagyon privatizációs koncepciójának kialakításáért, most bűnbaknak és pofozógépnek nevezi ki a szövetkezeteket. Azokat is, amelyek az államigazgatási beavatkozás és az állami tulajdon elleni szabadságharc előőrsei voltak. És még valamit: 200 éve született Széchenyi, a Hitel szerzője, akire mostanában sokat hivatkoznak. ,,Szép" ajándék emlékének a mostani átalakulási moratórium, amely majdhogynem az ősiség törvényét állítja vissza és megfosztja a szövetkezeteket a jelzálogértéktől, s egyben a hitelképességtől.- Az NDSZ alakulásakor a Vállalkozók Pártja ígéretes szövetséq volt. Azután ugyan Torgyán Józseffel tárgyaltak az együttműködésről -- igaz, mint utóbb kiderült, csak egyik szárnyuk. MárMagyarország gazdasági helyzete a kommunista rezsim bukása után katasztrofális képet mutatott. Ez a kép o rendszerváltást köve-' tőén tovább sötétült. A kormány nem ismeri fel, hogy a gazdasági szerkezetátalakítást és a piacgazdaság megvalósitását csak egy egységes, erős és működőképes mikronyilatkozatomat, akkor levelét meg sem írta volna. Az Oktatási és Sportbizottság (nem én egyszemélyben) hozott egy döntést, melyben felszólította az érdekelteket, miszerint a vizsgálat befejezéséig ne nyilatkozzanak a sajtónak. Viszont az újságírónak joga van megkérdezni, miért húzódik ez a fegyelmi ügy? Nekem pedig képviselői mivoltombó! adódóan kötelességem válaszolni anélkül, hogy a vizsgálat érdemi részét érinteném. Én ezt tettem az interjú során. most kihez közelit ez a párt és az általa képviselt nem kis gazdasági erő? — Nagyon remélem, előbb- utóbb pártjuk egésze belátja, hogy a munkavállalók melletti elkötelezettségünk az ő érdekük is. És egy ígéretesnek tűnő kaland után valóban az ígéretes jövő mellé állnak. — A független frakció egyre nagyobb erőt jelent a Parlamentben. Egy-két szélsőséges képviselőtől eltekintve úgy tűnik, hogy tagjai eszmeileg is közel állnak egymáshoz. Terveiben On számit független képviselőtársaira? — Mindenkire számítok, aki meggyőzhető céljaink helyességéről, s azt hiszem, hogy közöttük képviselők is lesznek . . .- Rövidesen sor kerül az NDSZ kongresszusára. Tagok és szimpatizánsok egyaránt kifogásolják, hogy eddig túl passzív volt a ,,hetedik párt". A kongresszus után másképp lesz? — Kétségtelen, erőteljesebb és megalapozott megnyilvánulásokkal akarunk a közvélemény elé lépni. Amíg programunk nem közismert, addig szolid szervezéssel akarjuk a politikában jelenlétünket érzékeltetni. Egyébként is: hangos- kodókból túl sok van a mai magyar politikai életben. Nem akarjuk ezek számát szaporítani. Sz. J. I. gazdasággal a háttérben lehet megoldani. Ezt a példát követték a komlói PESZACO Kft. szociáldemokrata tulajdonosai. Jelenleg 50—53 főt foglalkoztatnak. További 40 fő foglalkoztatását vállalják. MSZDP Baranya megyei szervezete Levelében szerepel az is, hogy állításaim nem felelnek meg a valóságnak. Ezzel kapcsolatban tisztelettel közlöm, hogy az előzetes fegyelmi bizottsági jegyzőkönyvben, amit ön is aláírt, Írásban rögzített szövegen, illetve a jelenlévők véleményén alapult nyilatkozatom. Ezért a továbbiakban Igazgató Úr fenti megállapításaival (vádjaival?) nem kívánom a szót szaporítani. Matavovszky Iván Pécs város Oktatási és Sportbizottság elnöke Szocdemek és a munkanélküliség Miért? Miért? Osztrák-magyar jő szomszédság ,,A sógorék” — mondják Magyarországon és mondják Ausztriában. Talán semmi nem fejezi ki ennél szemléletesebben a két ország közötti különleges kapcsolatot, a több évszázados, egymásba olvadó történelmet, kultúrát, a viszálykodásokat és békekötéseket, s az utóbbi időszakot, amikor eltérő körülmények közepette, ám viták nélkül fejlődtek a kapcsolatok. Meglehetősen sok próbát kiállt ez a kapcsolat, talán mert a földrajzi elhelyezkedés miatt is igen sok a közös érdekeltség, s ez - változzék bármennyit is a világ — nemigen módosul. Márpedig a világ jó nagyot változott azóta, hogy Franz Vranitzky kancellár 1987-ben Budapesten járt, de még azóta is történt változás, hogy ez év január 23- án Bécsben Antall Józseffel — nem hivatalosan — találkozott. Az első számú téma ezen a hét közepén kezdődő budapesti látogatáson a mindkét szomszédos országot egyaránt feszültségben tartó jugoszláviai válság lesz. Ausztriában, amely készségesen és az elsők között ismerte el a balti köztársaságok függetlenségét, dúl a vita arról, vajon nem kellene-e akár elsőként elfogadni önálló államként Horvátországot és Szlovéniát. A kormánykoalíció vezető pártja, a szociáldemokrata (idén nyárig szocialista), élén Vranitzkyval óvatosabb, s inkább szeretne egy ilyen lépéshez partnereket találni. A jugoszláv válság kiterjedése azonban éppoly aggasztó Bécs, mint Budapést számára, s az sem véletlen, hogy az osztrák diplomácia, nem utolsósorban a 35-öik válságkezelő központjának házigazdájaként oly aktív szerepet játszik a politikai megoldás előmozdításában. Közös megoldást igényel a menekülthullám kezelése. Ausztriát több tapasztalata készteti az óvatosságra, s nem a szűkkeblűség, inkább az elővigyázatosság teszi, hogy a Hegyeshalomnál rengeteg sávban özönlő sor a másik oldalon összeszűkül, s igen alapos ellenőrzés szűri ki az illetéktelenül belépni szándékozókat. Csak összehangolt óvintézkedésekkel lehet remény arra, hogy az Ausztriában nemkívánatosnak tartott, s ezért visszafordított, közeli vagy távoli hazájukat elhagyni kívánók ne az ugyancsak befogadási nehézségekkel küszködő Magyarországon rekedjenek meg. Ausztria sokkal régebben befogadó ország, tudja, mit jelent ez a szerepe — hangzott el nemrégiben egy nemzetközi menekültügyi tanácskozáson. Ez az óvatosság a magyarázata egyébként annak is, hogy rohamosan a fejlődő osztrák—magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok ellenére Ausztria változatlanul elzárkózik a magyar munkavállalók fogadásától, s nincs sok remény a Németországgal kötött, kvótákat megállapító megállapodáshoz hasonlóra. Igaz, az osztrák cégek „helybe jönnek1', s itt Magyarországon adnak munkát. Se szeri, se száma már a vegyes vállalatoknak. A kancellári látogatást alig egy héttel előzte meg egy olyan eset, amely világosan mutatta, hogy milyen fontos a két kormány közötti szoros kapcsolat. Végső soron belügy volt az osztrák parasztok tüntetése, ám e belügy jókora torlódást okozott a magyarországi határátkelőhelyéken. Nyilván a magyar érdekek figyelembe vétele is közrejátszott abban, hogy az osítrák hatóságok erélyesen léptek fel. Vannak témák, amelyek legfeljebb tapasztalatcsere szintjén közösek. Mindkét ország az EGK tagja kíván lenni, s ha rivalizálásról nincs is szó, ezt az utat mégis külön járják. Az osztrákok a Közös Piac előszobájában akár be is rendezkedhetnek már; '93-ban megkezdődhetnek a tényleges tárgyalások, ám addig jó néhány problémát kell még megoldaniok. A legfontosabbak ezek közül tulajdonképpen megint csak kapcsolódnak Magyarországhoz: a tranzitforgalom szabályozását és a környezetvédelmi intézkedéseket kell Brüsszel elvárásai szerint az európai normákhoz igazítaniok. Sok mindent megkönnyít a kétoldalú kapcsolatokban a „sógorság”. Kínos ügyek feszültségektől mentes megoldásában is lehet szerepe: nem várt fordulat volt például Bécs döntése a világ- kiállítás közös megrendezése ellen. Tanáccsal, tapasztalataik átadásával továbbra is készségesen segítik a bécsiek Budapestet. Hég egyszer a becsületről „Nemzetközi konferencia” Ljubljanában Kovács Mózes „Tényleg a becsület kedvéért" címmel válaszol közelmúltban megjelent írásomra, melyet azért vetettem papírra, hogy az objektiv igazságot védjem, és ne engedjek teret valóságos dolgok ferdítéssel történő meghamisításának. Azt gondoltam az eset önmagában elég tanulságul szolgál, ezért is igyekeztem írásomban a lehető legfinomabban bírálni, hisz nem sértés és vita, hanem a tények feltárása volt a célom. Ám mint látható az esetnek folytatása lett —, ami önmagában még nem volna baj - a baj csak az, hogy hasonló mederben folyik mint az előzmények, ezért - bár méltatlannak érzem a vitát - a válaszban újra szándékos ferdítést fedezve fel, szót emeljek ellene, immáron utoljára. Kovács Mózestől idézve: „Vezetőség alatt a mellette maradt pár embert kell érteni." (Petrasovits Annáról van szó.) Pár embert említ, nem zavartatva magát attól a ténytől, hogy bár akkoriban valóban igyekeztek ezt a látszatot kelteni -, a párt 37. kongresz- szusán csattanós választ adott a kétkedőknek. Elnökének újraválasztásával ugyanis bizonyította, hogy nem pár ember, hanem az MSZDP áll mellette, hiszen küldötteik útján a párt több ezres tagsága szavazott így. Mi ez, ha nem a tények szándékos elferdítése még ma is? A szabályokról csupán any- nyit: kizárással büntet minden súlyos pártellenes magatartást. Azt hiszem ez minden pártban így van! Ilyen tevékenységre pedig a párt semmilyen szervezete nem adhat felhatalmazást — kár is lenne tehát szervezetek mögé benyújtani sanda szándékokat - hisz senki előtt nem lehet kétséges, hogy az említett ominózus nyilatkozat súlyosan aláásta az MSZDP és nem Petrasovits Anna tekintélyét. Miután be kell látnom, értelmetlen a továbbiakban - ugyanakkor méltatlan is - elvtelen vitákkal rabolni a Tisztelt Olvasók figyelmét, ezután nem vagyok hajlandó reflektálni semmilyen, e témában alkotott - akár ferdítések sorozatát tartalmazó - véleményre. A többit a tettek mezején. . . % Nyitray Béla MSZDP-elnökség tagja Napjaink egyik rendkívül összetett kérdése: „A népek önrendelkezési joga, Szlovénia példája". A fenti címmel rendezték szeptember 6—7-én Ljubljanában az Alpok-Adria Munkaközösség baloldali pártjainak k e rekas z ta I - k o n fe re n c i á - ját, melyen az öt határ menti meg ye szoc ia I i s ta - szód á I de mokrata küldöttsége vett részt. A megnövekedett érdeklődést és a szolidaritást jelezte, hogy minden eddigi találkozót felülmúlóan most a régió 26 baloldali pártja képviseltette magát. A küldöttségek tagjai „testközelből" érezhették, láthatták a június-júliusi háború emlékeit, melyek megrázóak voltak, s hallhatták, láthatták napról napra a horvátországi háború történéseit. Nem véletlen, hogy o közösség baloldali pártjainak képviselői először is ismételten megerősítették elkötelezettségüket a béke, a nemzetközi konfliktusok békés megoldása, és a népek és nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogának biztosítása mellett. A pártok közös felhívást küldtek a hágai béke- konferencia résztvevőinek, amely az azonnali hatályú tűzszünet követelése mellett támogatásáról biztosította a jugoszláv köztársaságoknak azokat a demokratikus erőit, amelyek síkraszállnak és aktívan kiveszik részüket a válság békés és demokratikus megoldásában. A konferencia résztvevői kinyilvánították, hogy törekedni fognak arra: hogy Szlovénia, Horvátország és más jugoszláv köztársaságok, amelyek demokratikus úton fejezik ki ez irányú igényüket, minél előbb kapják meg az európai államoktól a diplomáciai elismerést. A dokumentum ugyanakkor Jugoszlávia tagköztársaságainak jogos önrendelkezési igénye mellett, azzal szoros összefüggésben említette az ország etnikai és nemzeti kisebbségeinek egyéni és kollektiv jogai garantálását is. A konferencia résztvevői rövidesen következő találkozójuk helyszínéül Zágrábot választották. Dr. Menczer Gábor, a Szocialista Párt megyei elnöke
