Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-18 / 256. szám

1991. szeptember 18., szerda aj Dunántúlt napló 7 Világgazdasági kislexikon A tőkepiac A tőkepiacon a rendel­kezésre álló befektetési lehetőségek képezik a ke­resletet. A kínálatot pe­dig a minél nagyobb nyereség és biztonság irányába orientálódó tőke nyújtja. Az 1991 júniu­sában Osakában tartott nemzetközi pénzügyi kon­ferencia, angol nevén In­ternational Monetary Conference (IMC), - amelyen évente a világ több mint száz legna­gyobb bankjainak vezető képviselői vesznek részt - őzt vetítette előre, hogy a következő éveket a tő­kehiány jellemzi majd. Ennek következtében - az időszakos konjunkturális ingadozásoktól eltekintve belátható időn belül nem lehet számítani a magas kamatok csökken­tésére. A világpiacon a töke iránti növekvő kereslet legfőbb okai a követke­zők :- az Egyesült Államok magas költségvetési defi­citje,- a fejlődő országok nagyarányú tőkekereslete,- a közel-keleti háború utáni újjáépítés költségei, amelyek egyedül Kuvait- bon 100 milliárd dollárt tesznek ki,- a német újraegyesü lés költségei, amire az NSZK 1991-ben 150 mil­liárd márkát költ. Bíró Gerd Pályázatok A Magyarországi Né­metek Szövetségének Ba­ranya Megyei Szervezete es a Lenau Egyesület pá lyázatokat hirdet: O Babák népviseletben Minden baranyai német falunak más a népvise­lete, más a nyelvjárása. A Lenau-háznak az o törek­vése, hogy gyűjteményé­ben minden falu képvisel­ve legyen: a leány- és asszonyviselet, a vasárna­pi és hétköznapi öltözet, természetesen oz is, ho­gyan öltöztetik a menyasz- szonyt. Ezért pályázatot hirdetnek: ,,Milyen a vi­selet az ön falujában? Mutassa be babákon!" cimmel. A babákat kará­csonykor kiállítják o Le- nou-házban. A legszebb tizet megvásároljuk. Be­küldési határidő: decem­ber 1. Q Miről mesél q rrogy- papa, o nagymama?- A nehéz évekről . Arról, milyen volt a kato­naságnál, a hadifogság­ban az internálásban el­töltött idő. Aztán arról, hogy vették el vagyonu­kat, házukat, és hogyan teremtettek új egziszten­ciát maguknak, puszta ke­zükkel hogyan építették fel új házukat. Magnófel­vételeket kérnek. A jól sikerült kazettákat 1000- 3000 forintért megvásárol­ják. Beküldési határidő 1992. január 1. © Az iskolások számá­ra is írtak ki pályázotot: a községükben előforduló családi nevekről hozzanok egy listát. Egy név ter­mészetesen csak egyszer forduljon elő. Aki jól csi­nálja, könyvet, vagy ka­zettát kap jutalmul. A beküldési határidő: de cembei 1. Címük: Lenou- ház Pécs, Munkácsy u. 8. „A magyarok pesszimizmusa megalapozatlan” Gazdasági átalakulásunk német szemmel Létkérdés a kiadások csökkentése Milyen ez az adórendszer? Németország keleti fele több szempontból hasonló ne­hézségekkel küszködik, mint Magyarország. Igaz, o gazda­gabb országrészből sok tiz- milliárd márkát pumpálnak át Kelet-Németországba. de ezek az összegek is csak a sokkhatás tompítására szol­gálnak. A Német Szbciál- demokrata Párt (SPD) is ke­resi a lehetőséget, miként le­hetne kevésbé fájdalmas az átmenet. Már csak a magyar- országi áthallások miatt is ér- dekes volt az a beszélgetés, amelyet Wolfgang Rath, az SPD parlamenti frakciójának alelnöke, a párt egyik vezető gazdasági szakértője folyta­tott a magyar újságírók egy szőkébb csoportjával. A poli­tikus azon a konferencián vett részt, amelyet az MSZP ren­dezett a hét végén Budapes ten a közép-európai átalaku­lás problémáiról. Az egykori mintaország Wolfgang Roth utalt rá, hogy Németország keleti felé­ben vészesen duzzad a mun­kanélküliek száma. Adatai szerint jövő tavaszra a mun­kában lévők száma a tavaly jelzett 9,3 millióról 6,2—6,4 millióra csökken. A keleti or­szágrész hajdan fejlettnek ki­kiáltott ipara szó szoros értel­mében a tönk szélén áll. Jö­vő tavaszig a keletnémet ipa­ri kapacitások 80 százaléka megszűnik. A hajdani NDK exportja gyakorlatilag leállt. Kelet-Németországban szinte csak a korábban visszaszorí­tott szolgáltatási szektor és a kisipar fejlődhet. Mindez akkor is nagy fe­szültségek forrása, ha a bon­ni kormány óriási összegekkel segíti az átmenetet. A hajda­ni NDK termelékenységi szint­je a nyugatnémetnek mind­össze 30 százaléka, a bérszín­vonal azonban a nyugatinak a 60 százalékát is eléri, már akinek van munkája. A munkaibérek és a terme­lékenység összhangjának meg­bomlása miatt a tőke egyál­talán nem siet az új tarto­mányokba. Wolfgang Roth szerint jellemző, hogy a Volkswagen cég összehasonlí­tó tanulmánya, amely a kelet­németországi és a cseh és szlovákiai befektetési lehető­ségek előnyeit és hátrányait elemzi, egyértelműen az utób­bi mellett teszi le a garast. A német politikus szerint o sokkterápiánál sokkal kedve­zőbb az a fokozatos megkö­zelítés, amelyet a Cseh és Szlovák Köztársaságban vogy Magyarországon alkalmaznak. Az iparnak van lélegzetvétel­nyi ideje az átállásra, inkább van mód a kedvezőtlen mel­lékhatásod tompítására, orról nem is szólva, hogy az ala­csony bérszínvonal kedvez a tőkebeáramlásnak. A talpon­maradás feltétele Az NDK átvette az erős márkát, így a bérszínvonal is magasabb a kívánatosnál. Igaz, nem lehet mindent tech­nokrata szempontból megkö­zelíteni — fejtegette Wolfgang Roth. Az NDK-ban mindenki a belső határok mielőbbi tel­jes felszámolását követelte. Ilyen körülmények között leg­feljebb a fantázia birodalmá­ba tartozik a belföldi vám­határok fenntartása, ami a fo­kozatos átmenet előfeltétele lett volna. A piacgazdaság megterem­tésére vonatkozó erőfeszítések és a szociális szempontok ér­vényesítése közötti összekötő kapocs a szakképzés. A né­metországi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a cé­gek maradnák leginkább tal­pon, amelyek dolgozói maga­san képzettek. A tőkéért, a befektetésekért folytatott ver­senyben a legfontosabb szem­pontok egyike a minél maga­sabb szakképzettségi szint. Nagyon nehéz persze ki­jelölni a szakképzés irányát okkor, amikor nem lehet biz­tosan tudni, hogy a gazdaság merre fejlődik. A szociál­demokrata politikus szerint igen fontos a magas szintű alapképzés. A szőkébb spe- cializációban, már a munkál­tatóké legyen a döntő szó, nekik kelljen meghatározniuk, milyen képzettségű munkaerő­re van szükségük. Kelet-Európábán jelenleg a piacgazdaság szakmai felté­teleit kell megteremteni. Óriá­si a hiány például könyvviteli szakemberekből, számítógépe­sekből. A vegyes vállalatokat csak akkor lehet jól működ­tetni, ha a vezetés és a dol­gozók értik egymást. Az pe­dig már alapvető feltétel, hogy a vezetés tagjai értsék egymást. Azok a német válla­latvezetők, akik a Szovjet­unióban tárgyalnak, arról pa­naszkodnak — mondja Wolf­gang Roth -, hogy hetekig beszélnek tárgyalópartnereik­kel, de végeredményben nem értik meg egymást. A szakképzésbe természe­tesen az államnak is be kell szállnia, különösen Keleten, ahol ez mindenfajta gazdasá­gi növekedés, nélkülözhetetlen előfeltétele. A német szociáldemokrata politikus úgy véli: Magyar- ország jó starthelyzetben van, hiszen munkaereje képzettebb, mint Portugáliáé vagy Görög­országé volt a közös piaci csatlakozásukkor. A piacgazdaságra való át­állás fontos eleme a privati­záció. Wolfgang Roth a fo- lycmat központi vezérlése mel­lett van. „Össze lehetne állí­tani egy listát azokról a ma­gyar cégekről, amelyeket ér­dekes lenne megvenni tisztán spekulációs céllal, hogy fel­lendülés idején nagy haszon­nal adjunk túl rajtuk anélkül, hogy egy fikarcnyi tőkét köl­tenénk rájuk vagy hogy új állás- lehetőségeket teremtenénk" - érvel az SPD gazdasági szak­értője. A vagyonügynökség Német­országban igencsak kacska- ringós utat járt be; olyan ügyletekbe is belement, ame­lyek „szinte már a bűnügy határán vannak". Okulva a múltbéli tapasztalatokból, a vagyonügynökség kezdi ma­gáévá tenni az SPD állás­pontját, azt, hogy a privati­záció során meg kell vizsgál­ni, vajon a vevő által ismer­tetett elképzelések megfelel­nek-e a realitásoknak. A pri­vatizálás ugyanis nem cél, hanem eszköz, a hatékonyság javításának eszköze. Óvakodj a spekulációs tőkésektől Wolfgang Roth végered­ményben optimistán ítéli meg Magyarország esélyeit és meg­alapozatlannak tartja a ná­lunk tapasztalt pesszimizmust. A munkaerő nálunk nemcsak jól képzett, hanem olcsó, ezért Magyarország igen vonzó a külföldi tőke számára. Orszá­gunk olyan szerepet játszhat, mint amelyet a korábbi évek­ben Spanyolország. Ezért ki kell várni a megfelelő vételi ajánlatokat, nem kell sietni. Szerinte leginkább az ismert m u I ti náci o n á I i s vá I la latokba n lehet bízni. Nevük ugyanis kö­telezi őket bizonyos magatar­tási normák betartására, amely nem mondható el a csupán spekulációs céllal ér­kező tőkére. B. T. Hamarosan a Parlament elé kerül az 1992. évi adórend­szerre vonatkozó törvényjavas­lat, amelynek mór több válto­zata is kiszivárgott. Az adó­rendszer problémáiról beszél­getett a Tőzsde Kurír munka­társa Koltay Jenővel, a Magyar Tudományos Akadémia ' Köz­gazdaságtudományi Intézeté­nek igazgatójával, akinek szak­területe az adóztatás.- Bizonyos elvonásokat nö­velő tendenciát építettek be a költségvetésbe. A személyi jö­vedelemadó átlagos szintje például a bevezetéskor, 1988- ban még csak 11 százalék volt, de az idén már 20 százalék fölött lesz. Úgy tűnik, mintha a költségvetés összeállításakor meghatároznák a kiadásokat, s ezek után az adótömeget, majd az ennek eléréséhez szük­séges adókulcsokat és -sávo­kat egyszerűen ebből vezetnék le. Egyetért ezzel a megítélés­sel- Valóban létezik ez a bizo­nyos beépített tendencia. A nagy elvonási rendszerek — a társadalombiztosítós és az adók ma a magyar GDP-nek több mint hatvan százalékát központosítják. A kötelező el­vonások összessége progresz- szíven emelkedő. Ez már ön­magában magyarázza a nö­vekvő tendenciát. Az infláció természetesen még rátesz erre. Nyugaton ezek a hatások ak­kor érvényesülnek, ha a kon­junktúra túlfűtött. A magasabb adósávba csúszás pedig köz­gazdaságilag indokoltan visz- szafogja kissé ezt a túlfűtött­séget. Igen ám, de nálunk nemhogy túlfűtöttségről nin­csen szó, hanem éppenhogy zsugorodóban van a magyar gazdaság. Azaz ma az adó­rendszer nem a túlfűtöttséget fékezi, hanem a zsugorodást gyorsítja. A helyzetet tovább nehezíti, hogy e zsugorodó gazdasági teljesítmény nem csekély részét ki kell szivaty- tyúzni a gazdaságból, mégpe­dig az adósságtörlesztés miatt.- Hogyan értékelhető mind­ezek függvényében, a mai ma­gyar adórendszer?- Kialakításakor egy ma már kevéssé alkalmazott, régi nyugati mintát követtek. Ennek jellemzői: magas progresszivi­tás. magas marginális kulcsok, amelyek alacsony szinten, nem sokkal az átlagjövedelem felett lépnek érvénybe. Mindezt sok mentesség, kedvezmény, kibúvó tetézi.- Hogy áll a kiadási oldal?- Véleményem szerint a ma­gyar költségvetés igazi prob­lémái nem a bevételi, hanem a kiadási oldalon találhatók. Egy újra fellángoló adóvita csak elterelné a figyelmet a kiadási oldalról. A GDP köz- pontosítása túlságosan magas, s ráadásul ez nem is egyez­tethető össze a piacgazdaság­gá alakuló gazdaság követel­ményeivel. Még mindig él az a logika, hogy a megszokott kiadásokhoz meg kell teremte­ni a bevételeket.- Milyen megoldást java­sol? — Az elvonások súlyát csök­kenteni kellene, egyidejűleg megváltoztatva ezzel szerkeze­tüket is. A társadalombiztosí­tás ténylegesen is önállósítás­ra vár. A befolyt adók felhasz­nálásában pedig a központi „államtól" a helyi „állam” fe­lé mozdulnék el. Pillanatnyilag ugyanis úgy áll a helyzet, hogy a gazdasági racionalitás, a méltányosság áldozatul esik a még nagyobb költségvetési de­ficit megakadályozására tett lépéseknek, azaz a lyukak be­tömésének. Ami önmagában persze helyes is, mert a deficit növekedése tovább gerjesztené az inflációt. Csakhogy a lyu­kok betömése is gerjeszti az inflációt. A kiadási oldalon kell mindenképpen változtatni. — Az ma már nyilvánvaló, hogy mind az állami, mind a magánvállalatok adóbefize­tései elmaradnak á tervezettől. Ezen igazán nagyot a költség- vetés bukik. Mire kell felké­szülnünk? — Ma már biztosan állítha­tó, hogy a piacgazdaság las­sabban épül ki, mint ahogyan a régi leépül. Ez pedig adóel­maradással, adóhiánnyal jár együtt. Ez azután még inkább sürgeti a kiadási öldal meg­változtatását. Ezzel szemben a politikai döntéshozók egyre újabb kötelezettségeket vál­lalnak, azaz egyáltalán nem úgy néz ki, hogy csökkennének o költségvetési kiadásod. (MTI-Press) Lebilincselt ember a Parlament előtt Majoros Zoltán őrnoggyal a Budapest V. kerületi Rend­őrkapitányság vezetőhelyette­sével beszélgetek.- Kérem, mondja el, mi történt a Parlament előtt az önmagát „lebilincselő" úrral?- A Parlament előtt volt egy engedély nélküli tüntető, Bakonyi Ferenc 66 éves nyugdíjas, keszthelyi lakos, és őt távolítottuk el, de nem vettük őrizetbe. Előállítottuk, mivel a gyülekezési törvény alapján nem tett eleget be­jelentési kötelezettségének, s a rendőri figyelmeztetések, felszólítások ellenére tovább folytatta demonstrációját.- Miből állt ez a demonst­ráció?- Röpcédulákat osztogatott a Parlament épülete előtt, abban leírta, hogy őt elme­betegnek nyilvánították és je­lenleg is cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll 1984 óta. Én nem rendelke­zem orvosi ismeretekkel, arro tudok hagyatkozni, ami a bírósági ítéletben, s az abban megjelent igazságügyi elme­orvosi szakértői véleményben szerepel. S ebből következően az illetőt rövid itt-tartózkodó- sa és néhány kérdés tisztá­zása után az illetékes egész­ségügyi szerveknek átadtuk. Az ügyben szereplő gondno­kát, aki Zala megyében tar­tózkodik, értesítettük erről. A gondnok föl fogja keresni őt és elő fogja terjeszteni, hogy vizsgálják felül az elmeálla­potáról adott szakvéleményt.- Most hol van Bakonyi úr?- Azt o bírósági ítéletet, amit Bakonyi Ferenc átadott nekünk, mi továbbítottuk az Országos Mentőszolgálat ille­tékeseinek, akik elvitték őt először a Mentő Kórházba és onnan szállították tovább az Országos Ideg- és Elmegyógy­intézetbe.- Muszáj volt ezt megten­niük?- Nézze, egy bizonyos ren­det biztosítanunk kell. Attól függetlenül, hogy négy éh­ségsztrájkoló csoport van je­lenleg bejelentés alapján a Parlament előtt; ők bejelen­tették szándékukat. Bakonyi Ferenc egyik csoporthoz sem tartozott. Három napon át láttam a Parlament előtt, és nem sikerült most sem tisztáz­nom, hogy mit akar, mi a gondja. Ami érzékelhető, az az, hogy ő gondnokság alá tartozik, tehát nem rendel­kezhet szabadon önmagával, tulajdonaival, ügyei vitelével. A bíróság a PTK 16. parag­rafusa második bekezdése alapján döntött így. — Ki Bakonyi úr gondnoka?- Bakonyi úr gondnoka — nevét hadd ne mondjam — sokadikként lett újra kijelölve a Zalaszentgróti önkormányzat igazgatási osztálya által, s ő is megerősítette a bírósági íté­letben foglaltakat. — Lát-e az ügyben politikai motivációt? — Nem.- Mit látott, mit tapasz­talt? - kérdezem Tori Mihály budapesti lakostól, aki a Parlament előtti éhezők egyi­keként gumimatracon fekszik.- Szeptember 10-én idejött hozzánk, és azt mondta, a kommunista igazságszolgálta­tás kiszúrt vele. Ez után oda­láncolta magát a „Kutyát fű­re vinni tilos!" tábla tartó- rúdjához. A rendőrök körbe­vették és figyelmeztették, hogy nincs engedélye. Kihívták a mentőt. Két orvos kijött és megállapította, hogy ez az ember beszámítható, nem olyan, mint amilyennek a hi­vatalos papírokon feltüntet­ték. E megállapításukat kö­zölték a rendőrökkel is. Erre a rendőrök eltávoztak. Bako­nyi úr független bíróságot követelt és ő nem akart in­nen eltávozni.- Mi történt szeptember 11 -én? — Megint odaláncolta ma­gát, és mondta, hogy csak addig marad, amíg valami­lyen atrocitás nem veszélyez­teti testi épségét. Ez után nyolc rendőr odament hozzá, ide-oda jöttek-mentek, kijött egy URH-s kocsi, csípőfogó­val levágták a láncot a ke­zéről és elvitték. (HT Press)

Next

/
Thumbnails
Contents