Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-16 / 254. szám
1991. szeptember 16., hétfő új Dunántúli napló 9 A pártok véleménye nem változott Parlamenti küldöttség Zágrábban A horvát parlament elnökének meghívására a napokban három magyar képviselő (valamennyien az SZDSZ tagjai) látogatott Zágrábba. Werner lózsellel beszélgetek. — Milyen érzés hallani a lövések zaját? — Másfél napos programunkat úgy szervezték, hogy lövéseket nem hallottunk. — Mivel teltek akkor kint töltött óráik? — Találkozhattunk valamennyi horvát párt képviselőivel. Ez volt az első parlamenti csoport, amely a jugoszláviai harcok óta a déli országba látogatott. Zágrábban voltunk másfél napig. A város nyugodt. Háborús helyzetre csupán az emlékeztetett, hogy mindenhol kiírva láttuk az óvóhelyek pontos mutatóit és a homokzsákokat a pinceablakok előtt. — A pártok, a kinti szervezetek véleménye mennyiben tér el egymástól? — Úgy láttam, hogy konszenzus van a pártok között. A megváltozott helyzet nem módosította egyik párt saját véleményét sem, valamennyien a korábbi álláspontjukat hangsúlyozták. Megerősítették bennem azt a feltevést, hogy azok az erők, amelyek a nemzeti kérdéseket túldimenzionálják ebben a helyzetben, bűnt követnek el. — Volt-e lehetőségük arra, hogy szerb képviselőkkel találkozzanak. — Ezen rövid idő alatt nem. — Magam részéről sajnálom, hogy erre nem került sor egy magyar parlamenti képviselői küldöttség látogatása alkalmá bál. Visszatérve a megbeszélésekre: miben ösz- szegezhető a pártközi tanácskozások lényege? — Talán oly módon, hogy agresszió van Horvátország ellen a szövetségi hadsereg támogatásával. Ez ellen pedig ebben a kényes helyzetben meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek segítik a helyzet békés megoldását. (bozsik) Új lapot nyitottak Magyarország és Franciaország történetében Egyetértés és barátság A francio diplomácia mindig is híres volt arról, hogy rendkívüli érzéke von a szó- használat finomságai iránt. Igaz, ez gyakran kevéssé érzékelhető a fordításoknál. Valószínűleg ez a helyzet a most aláirt magyar—francia egyetértési szerződés esetében is — holott ez is tartalmaz, mindjárt, címében olyan utalást, amelynek diplomáciai jelentősége van. Az egyetértés szó franciául így hangzik: „entente" — ugyanaz a szó került tehát a szerződésbe, amely több, mint hét évtizeddel ezelőtt korántsem Magyarországnak járt ki. Az „antant” sokak számára azt jelentette, hogy Párizs iránta egyetértő, ám az akkori Magyarországgal szemben korántsem barátságos államokból hoz létre szövetséget. Most viszont ez a szó azt jelzi, hogy Párizs alapvetően megváltoztatta értékelését: nem csupán formális barátságot, hanem egy rossz emlékezetű szó jelentéstartalmának teljes módosításával, egyetértést kíván a mai Magyarországgal. Aki véletlennek tekinti ezt a kifejezést, alighanem téved. Az egyetlen olyan hasonló jellegű szerződés, amelyet Párizs volt szocialista országgal kötött, a lengyel—francia szerződés, amely „szolidaritási és barátsági" megállapodás — finom utalással arra, hogy a változás a két ország politikájában a Szolidaritás sok éves harcának eredménye is. Az „entente” Budapest és Párizs között így válik jelképpé a szerződés címében. A lényeg azonban természetesen nem a szóhasználat, hanem a szerződés tartalma. Bár a szöveget a diplomáciai szokásoknak megfelelően egyelőre nem hozták nyilvánosságra, — hiszen az csupán a ratifikálással válik érvényes nemzetközi jogi dokumentummá —, az ünnepélyes aláírás idején elhangzott beszédek annak számos részletére világítottak rá. A magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az nemcsak keretet ad a két ország kapcsolatainak rendszeréhez, meghatározza azok fejlesztésének alapelveit, hanem túl is megy ezen — egyebek között azzal, hogy Párizs támogatásáról biztosítja Budapest igényét az Európai Közösségek társult tagságára, idővel, a megfelelő feltételek létrejöttekor pedig a teljes jogú tagságra is. A magyar miniszterelnök párizsi tárgyalásainak éppen az volt a legfőbb célja, hogy ezt a jogos igényt nyomatékosan aláhúzza, azt követően, hogy az Európai Közösségek miniszteri tanácsülésén a francia álláspont vált akadályává a Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal megkötendő társulási szerződés végleges formába öntésének, A francia tárgyalópartnerek most úgy vélekedtek, hogy csupán átmeneti megtorpanásról van szó, a fennálló nézetkülönbségek viszonylag gyorsan megoldhatók, -s nincs szó arról, hogy Franciaország útjába akarna állni e három ország, de az Európai Közösségek számára is fontos megállapodásnak. Figyelemreméltó, hogy ez több fórumon is elhangzott: nemcsak Antall József és Francois Mitterrand tárgyalásán, hanem a francia elnök ezt megelőző sajtókonferenciáján, sőt, — amint azt John Major elmondotta a magyar kormányfőnek —, a francia—brit csúcs- szintű megbeszélésen is. Párizsi megfigyelők a francia vétó körülményeit taglalva hasonló véleményen vannak: úgy látják, hogy csupán átmeneti belpolitikai megfontolások magyarázzák a valóban csak ideiglenesnek tekinthető francia vétót. Az ország pa rasztsága nehéz'időket él át, az Európai Közösségek döntései nyomán csökken a termelői ártámogatások szintje és a termelők mind komolyabb külföldi versennyel is szembe kell, hogy nézzenek. Éppen e hónap végén esedékes az országos paraszttüntetés, amely várhatóan hatalmas tömegeket mozgat meg. Ebben a helyzetben a kormánynak látványosan kellett demonstrálnia, hogy „megvédi" a parasztokat — még akkor is, ha ennek a lépésnek gyakorlati kihatása aligha mentesíti a francia mezőgazdasági termelőket nehézségeiktől, hiszen csupán viszonylag igen kis mennyiségű versenyképes termék számára kellene megnyitni az EK kapuit. Mind Magyarország, mind Franciaország számára mindenképpen új korszakot jelent az aláírás. Azok az államok, -amelyek~~o—miniszterelnök szavaival szólva korábban gyak* ran nem azonos ~oldalorT álltak, most felszámolják a múlt bizalmatlanságát, gyanakvását, új lapot nyitnak kapcsolataik történetében. Kis Csaba Űrexpedíció - Földünk lövőjéről Közép-európai idő szerint péntekre virradóan indult legújabb útjára a Discovery amerikai űrrepülőgép, öt utasának figyelme ezúttal nem távoli égitestekre, hanem a Földre irányul majd: az expedíció elsőrendű célja, hogy pályára állítsák a bolygónk ózon-rétegét vizsgáló műholdat. A sztratoszférában, 25—50 kilométer magasságban elhelyezkedő ózon-réteg védi a földi életet a nap pusztító ibolyántúli sugaraitól. E természetes szűrő nélkül civilizációnk halálra lenne ítélve. Am ez a civilizáció az ózonréteget roncsoló gázok, elsősorban a széndioxid, a nit- rátoxidok, a metán és a klór óriási méretű kibocsátásával a közlekedésben és az iparban, veszélybe hozta önmagát; az elmúlt évek kutatásai egyértelműen megerősitik, hogy az ózon-gyűrű ritkulása áll a Föld légkörének mérhető melegedése mögött. A Discovery utasai útjuk második napján (ha minden terv szerint megy, szombaton) 600 km magasságban állítják pályára a 6,5 tonnás műholdat, rajta 9 különleges műszerrel. Egyikük — ezúttal először — képes lesz arra, hogy ménje a sztratoszférában fúvó szelek sebességét és irányát. A fellövés időpontját úgy választották meg, hogy a műszerek novembertől az északi félteke telében figyeljék az ózon-réteg alakulását — tavasztól pedig a déli féltekére, elsősorban a Déli Sark övezetére összpontosítsanak, ahol már a 80-as évek közepén „lyukat” fedeztek fel az ózonban. A műhold várhatóan másfél évig lesz pályáján és 36 naponként áttekinti a Föld valamennyi földrajzi övezetét, így tájékoztatást ad majd mind a rövid, mind a hosz- szú távú változásokról. A mintegy 800 millió dollárba kerülő expedíció csak első állomása a nagyszabású nemzetközi programnak, amely — talán nem is eltúlzotton — „a Föld megmentését” tűzte ki büszke céljaiként. A szerzett adatokat gyorsan nyilvánosságra hozzák, azokat szakértők nemzetközi gárdája elemzi majd. A NASA, az amerikai Országos Űrhajózási Hivatal azt reméli, hogy a következő 15 évben 30—40 milliárd dolláros költségvetésből bocsáthat fel további műholdakat, indíthat űrexpedíciókat a Földdel kapcsolatos kutatásokra. A tervekben szerepel két, nagyméretű „űr-platform”, amelyeken egy sor, a Földet figyelő műszert, berendezést helyeznének el tartósan, s szó van arról is, hogy a régen tervezett, stílszerűen csillagászati költségű Freedom (Szabadság) nevű állandó űrállomás adna majd otthont a század végétől e kutatásoknak. A Discovery utasai e heti útjukon kísérleteket is végeznek arról, hogyan viselkednek a Freedom építésénél felhasználni tervezett anyagok a súlytalanság állapotában. Amerikai szakkörökben nem kevesen kifogásolják e nagyszabású, rendkívül költséges terveket, mondván: a NASA kudarcainak sorozata aligha indokolja az óriási ráfordításokat. A Challenger űrrepülő katasztrófája, a Hubble űrtávcső, és a Jupiterhez vezető Galilei-program mérsékelt eredményei után az amerikai űrkutatásnak valóban látványos sikerre van szüksége ahhoz, hogy a törvényhozás finanszírozza a további nagy terveket. Heltai András Kuba sorsa Olajkérdés Castrónak minden jel szerint nagyobb szüksége van a szovjet olajra, mint a Vörös Hadseregre — írja az amerikai AP hírügynökség tudósítója. A szakemberek szerint a szovjet—kubai kapcsolatok kulcsa a moszkvai olajexportban rejlik, s ennek sorsa jóval inkább befolyásolhatja Havanna és a kubai rendszer jövőjét, mint a csapatkivonások. Ezt látszanak alátámasztani a számok is: szovjet részről nemrég úgy becsülték, hogy tavaly 1,5 milliárd dollárral, 3,5 milliárdra estek vissza a se- gélyjellegű szovjet szállítások. Már a szovjet olajexport tavalyi 25 százalékos visszafogása is drákói energiatakarékossági intézkedések bevezetésére kényszerítette a Karib-tengeri szigetországot. Ennek következtében például az állampolgárok jó része biciklizni kényszerül, mára már félmillióan pedáloznak az év végére pedig 1,5 millióra nő a kerékpározók serege. Leálltak a mezőgazdasági gépek, a hadseregben visszatértek a fatüzelésre, a kormány pedig szélmalmokkal termel energiát. Washington egyelőre csupán csöndes szemlélője a dolgoknak. Gillian Gunn, amerikai Kuba-szak értő szerint Kubában amerikai nyomás nélkül is igen gyorsan drámaian megromlik majd a gazdasági helyzet, s már a Kubai Kommunista Párt őktóber 10-én kezdődő kongresszusán radikális irányú fejlemények következhetnek be. Egy valutabeszerző a Tegernsee partjáról A volt NDK-ról és a keletnémet viszonyokról mostanság könnyedén és felületesen nyilatkozó nyugati németek szerint a kövérkés, tyókanyó kinézetű Schalck volt a másik német állam leghatalmasabb embere, bár a hierarchiában n évlege sen, á 11 dm t i tká rké at csak valahol középen foglalt helyet. Schalck vezette a kereskedelmi koordináció (Kommerzielle Koordinierung) elnevezésű — állítólag az NSZEP Központi Bizottságához tartozó — szuperosztályt, a Koko-t. A Koko-nok az volt o feladata, hogy mindenáron szerezzen devizát az NDK-nák, oz embargókat kijátszva tűzön- vizén át szerezze be a csúcs- technológiát. A nem teljes nyugati vádlista szerint Schalck-Golodkowski, az ál- lambiztonsógi minisztérium magas rangú tisztje 10 milliárd márka értékben vásárolt a politikai rendőrség számára elektronikus készülékeket, 50 milliárd nyugatnémet márkát lapátolt be az NDK-ba (titkosszolgálatok szerint 100 milliárdot) kereskedelmi ügyletek révén, többek között műtárgyak eladásával és emberkereskedelemmel. Schalck-Golodkowski az 50 milliárd márkát leszámítva mindent vagy majdnem mindent tagad. Bizonyítékokat követel, különben rágalmazásért beperel mindenkit. Például Andreas von Bülow-t, a vasárnap esti talk-show egyik résztvevőjét a szociáldemokratáktól. Von Bülow különösen harsányan hirdeti, hogy Schalck „maffiaszerű eszközökkel" dolgozott, s nem kevesebbet állít, minthogy Schalck egyik partnere, a néhai Franz-Josef Strauss keletnémet kém volt. Nem hagyományos értelemben persze, de Strauss fontosságának tudatában, a szürke eminenciás szerepkörében lubickolva any- nyit fecsegett, hogy bármelyik minisztériumi alkalmazottat már ennek a tizedéért is rég lecsukták volna. Vogel, SPD- frakcióvezér szerint Straussból folyt az információ, mint csapból a víz. A CSU egykori főnöke Kelet-Berlin számára fontosabb volt, mint a Willy Brandtra ráállított szuperkém, Günther Guillaume. Bizonyítékai persze neki sincsenek. A Strauss-gyerekek pert fontolgatnak, Strauss fia, Max arról biztosítja a szociáldemokratákat, hogy ha az apja még élne, von Bülow és társai már régen a sarokban hevernének, mint a boxoló'k, akikre a bíró 10-et rászámolt. Max Strauss Schalck védő- angyalainak egyike. A keletnémet fordulat napjaiban azt tanácsolta a devizabeszerzőnek, hogy menjen át Nyugatra. Ifjabb Strauss azzal érvel, hogy Nyugat-Németország számára biztosítani akarta a német—német kapcsolatok két- lábon járó lexikonát. Schalck- Golodkowski számított a legfontosabb összekötőnek az NDK-t nemzetközi jogilag teljesen el nem ismerő NSZK és Kelet-Berlin között. Állítólag Sehaldkon keresztül intézték a keletnémet disszidensek kiváltását pénzért éppúgy, mint az NDK-nak nyújtott hiteleket. Schalck — emlékeznek vissza tárgyalópartnerei — mindig mindent rendkívül korrekten és — ami a nyugati német szemekben különösen nagy erény — rendkívül hatékonyan intézett: szabad bejárása és közvetlen telefonja volt Honeckerhez. A szálak egészen a titkos- szolgálatig vezetnek, a bonni kormányzati negyedbe, a kancellári hivatalig. Schalck- hoz senki sem mer hozzányúlni. Időnként kihallgatják, de a karslruhei főügyészség szerint elfogató parancs kiadásához nincs elég támpont. Schalck-Golodkowski békésen éldegél a festői Tegernsee partján, kölcsönvillában. „Szegény vagyok, mint a templom egere” — állítja, s éppen ezért vette igénybe a rosen- heimi húsgyáros, Willi März felajánlását, a 420 ezer márkás kölcsqnt. März Strauss baráti köréhez tartozott. Nagy- lelkűségi rohamát azzal magyarázza, hogy Schalck segített ineki 1988-ban, amikor vállalata gondokkal küszködött. Schalck nyugodt. A vele foglalkozó parlamenti vizsgáló bizottság ügyködése akár két évig is eltarthat, arnúgy- is belefullad majd a pártpolitikai csatározásokba, s mivel „senki sem szűz", eltuso- lási kísérletek is bőven alkodnak majd. Sarkadi Kovács Ferenc Antall József miniszterelnök és Francois Mitterrand elnök kicserélik a Magyar-Francia Barátsági és Együttműködési szerződés okmányait, melyeket Jeszenszky Géza és Roland Dumas külügyminiszterek írtak alá az Elysee Palotában.
