Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-10 / 248. szám

1991. szeptember 10., kedd aj Dunántúlt napló 3 Frakcióvezetők indulatos felszólalásai (Folytatás ai I. oldalról) idézte az MDF augusztusi ■frakcióülésére készített tanul­mánya körül az utóbbi napok­ban kirobbant botrányt. és visszautasította az ezzel kap­csolatban őt ért, megítélése szerint otromba és méltatlan, félremagyarázáson alapuló vá­dakat. Kijelentette: a vádasko- dók célja hamis látszatok kel­tésével a magyar alkotmányos demokrácia stabilitásának megkérdőjelezése. Yita a „Kónya-ügy" kapcsán A „Kónya-ügy" kapcsán hosszasabb vita bontakozott ki, amelyben több frakcióveze­tő is szót kért. Gaál Zoltán (MSZP) elmondta, hogy frak­ciójuk nem tudta magát túlten­ni a Kónya-tanumány nyilvá­nosságra került részein, s a megfogalmazottak aggodalom­mal töltik el őket. Hisz miköz­ben a lakosság nagyobbik ré­sze a mindennapi megélhetés súlyosbodó gondjaival küzd, addig a politikai hatalom egyes hangadó képviselőit lát­hatóan más kérdések foglal­koztatják. Pető Iván (SZDSZ) furcsállotta Kónya Imre azon meglátását, amelyben a dokumentum nyilvánosságra ho­zatalát kifogásolta. - Nem sze­rencsés megközelítés, amely szerint a legnagyobb baj az, hogy beszélünk róla, nem pe­dig a tanulmány tartalma — je­lentette ki. Majd hozzáfűzte: félrevezeti saját magát az, aki szerint néhány törvény megal­kotásával megoldhatók a ma­gyar társadalom problémái. Ebből a zavarból adódik az a kényszerpálya, amely a ta­nulmányból kitűnik. — Pótcse-- lekvés az, ha valaki a prob­lémák jelentkézése és megold­hatatlansága nyomán politikai kampányokkal igyekszik válasz­tói figyelmét elterelni, s má­sokban keresi a hibát - han­goztatta. A fiatal demokraták frakció- vezetője, Orbán Viktor hatá­rozottan visszautasította azt a Kánya-tanulmányból kivilágló szemléletet, amely szerint a demokrácia alapja nem intéz­ményekben, hanem a személy- cserékben van. Miként nem fogadják el azt sem, hogy a parlamenti többség joga túl­terjeszkedne a végrehajtó ha­talom gyakorlásán és a parla­menti többség birtoklásán. Ha a kormánypártok túl akarnak terjeszkedni szokásos felada­tukon, óhatatlanul átlépik az alkotmányosság kereteit, ösz- szességében úgy látta: illú­ziók tűnnek iki az írásból, s az utóbbi időben az MDF gon­dolkodásából is az állam le­hetséges szerepeit illetően. Mindezek alapján a Fidesz elvárja, hogy a kormány nyi­latkozzon: mennyiben tartja magáénak a dokumentumban foglalt szöveget és stratégiát. A kereszténydemokrata Füzes- sy Tibor új szempontot vetett fel a Kónya-ügy kapcsán. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a külföldi jogi gyakorlatban bi­zonyítékként nem vehetők fi­gyelembe a nem hivatalosan napvilágra került adatok, így esetükben is etikátlan lenne ezek alapján ítélkezni. Azt ja­vasolta: akkor folytassák a vi­tát, amikor már hivatalos és félreérthetetlen MDF-állós- foglalós áll rendelkezésükre. Az elhangzottak nyomán kért szót — ugyancsak napi­rend előtt lózsa Fábián (MDF), bejelentve, hogy dél­előtti frakcióülésükön foglal­koztak e témával, és kialakí­tották állásfoglalásukat. E do­kumentumot ismertetve hatá­rozottan visszautasította azo­kat a támadásokat, amelygk Kónya Imre frakcióvezetőt bel­ső megvitatásra szánt politikai vitairatával kapcsolatban a demokrácia veszélyeztetése ürügyén érték. A Kónya-ügy utolsó hozzá­szólójaként Tamás Gáspár Miklós áthidaló megoldást ja­vasolt: amennyiben az MDF nem kívánja hivatalos színben feltüntetni a frakcióvezető vi­tairatát, tagadja meg azt. Mi­re Kónya Imre ismét emlékez­tette a plénumot arra, hogy bármelyik politikai vezető meg­nyilatkozása a megvitatást megelőzően nem tekinthető hivatalos iratnak. Az elnöklő Szabad György köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Gerhard Redde­mannt, az Európa Tanács par­lamenti közgyűlése alelnökét, aki delegáció élén tartózkodik vasárnap óta Magyarországon. A képviselők ezután meg­szavazták, hogy az Országgyű­lés kivételes eljárásban tár­gyalja meg a gazdásági tár­saságokról szóló törvény és a cégnyilvántartást szabályzó rendelet módosítását. Á kormány új javaslata Szabad György bejelentette, hogy a kormány új javaslatot terjesztett be az 1991-es költ­ségvetés vitelének szabályait illetően, a régit pedig vissza­vonta. A tervezet a nyugdíja­sok és a gyermekes családok támogatását indítványozza, tárgyalására valószínűleg jövő héten kerül sor. Az interpellációk és kérdé­sek témáinak ismertetése után soron kívül szót kért a házel­nök. A szabaddemokrata Ta­más Gáspár Miklós ugyanis interpellációt nyújtott be Hor- vát Balázs tárca nélküli mi­niszterhez „A Magyar Demok­rata Fórum fenyegetőzéseiről" címmel. Szabad György ezzel kapcsolatban emlékeztette a T. Házat arra a szabályra, hogy a képviselők a kormány­tagokhoz azök feladatait ille­tően intézhetnek interpellációt, és bejelentette: felkérte az ügyrendi Bizottságot az eset vizsgálatára. Kérte a képvise­lőt, hogy vegyen részt az ülé­sen. Ekkor Orbán Viktor, a fia­tal demokraták frakcióvezetője jelentkezett szólásra, hogy ügy­rendi kérdést tegyen fel a ház- elnöknek. A Fidesz képviselő- csoportjának vezetője arra kí­vánt választ kapni, hogy mi történik akkor, ha az ügyrendi Bizottság meghozza döntését. A frakcióvezető és a házelnök között rövid szóváltás alakult ki, végül Szabad György nem adta meg a szót. Fegyelmezetlen szavazás Ezt követte az ülés tárgyso­rozatának elfogadása. Az első szavazás érvénytelen volt, mi­vel a képviselők — akik ugyan a teremben tartózkodtak — nem nyomták meg a gombot. A házelnök erre rendre utasí­totta a honatyákat, s arra kér­te a „tömegkommunikációs eszközöket": járjanak körbe a teremben, és mutassák meg az ország nyilvánosságának, hogy mely képviselők nem teljesitik alkotmányos kötelességüket. Ezután az újabb szavazás már eredményes volt, a képvi­selők elfogadták a tárgysoro­zatot. A házelnök és a balján ülő jegyző között ekkor rövid, éles hangú szópárbaj alakult ki, amelyben Szabad György figyelmeztette a jegyzőt arra, hogy milyen módon jelezheti neki az esetleges képviselői je lentkezéseket, Trombitás Zoltán (FIDESZ) pedig az elnök emelt hangját és hangnemét kifogá­solta. G. Nagyné Maczó Ágnes független képviselő is a házel­nökhöz fordult. Kérte: őrizze meg nyugalmát, a képviselőket ne kezelje gyerekként, szükség esetén ne a hangját emelje fel, hanem használja a csengőt, és ha lelkiállapotát feszültnek ér­zi, ideiglenesen adja át az el­nöklést valamelyik alelnöknek Szabad György válasza: „Az elnök mindig nyugodtan foglal­ja el a helyét." Ezután az 1990-es évi költ­ségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, és a költségve­tés végrehajtásának állami számvevőszéki ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együt­tes általános vitájának folytatá­sa következett volna. Mivel azonban felszólalásra senki nem jelentkezett, de a Házbi­zottság ülésén a frakcióveze­tők kérték, hogy ne zárják le az általános vitát, azt a T. Ház elnapolta. Ezt követően az Európai ha­gyományos fegyveres erőkről szóló, Párizsban 1990. novem­ber 19-én aláírt szerződés megerősítéséről rendelkező or- szággyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős tárgyalásá­ra került sor. Ezt követően a T. Ház 205 igen szavazattal egyhangúlag megszavazta a dokumentumot. Határozati javaslatok a gyermekek jogairól A gyermekek jogairól két országgyűlési határozati javas­lat is került a képviselők elé: A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989 november 20-án kelt Egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről szóló, vala­mint a Gyermek Jogáról szóló egyezmény magyar jogrend­szerbe illesztését indítványozó országgyűlési határozati javas­lat, amelyek általános vitájára együttesen került sor. Katona Tamás az emberi jogok sora ban részletesen szólt a gyer­mekek különleges jogainak vé­delméről, amelyről ez az egyezmény intézkedik. Bejelen­tette: az országgyűlési határo­zati javaslat hatályba lépése utón törvénybeiktatás céljából újra a T. Ház elé kerül. Az általános vita lezárása után a tisztelt Ház mindkét or­szággyűlési határozati javasla­tot részletes vitára bocsátotta. Ennek során Deutsch Tamás (Fidesz) sürgette a New York i Egyezmény mielőbbi beilleszté­sét a magyar jogrendszerbe. A részletes vita lezárása után Katona Imre államtitkár megköszönte a hozzászóláso­kat, s közölte: megérti az ag­godalmakat, és azt, hogy a képviselők további garancia­elemeket kívánnak előterjesz­teni, de a jogszabály-előkészí­tők feszített munkatempójára utalva kérte, hogy ettől állja­nak el. A T. Ház ezt követően szavazott Szigethy István (SZDSZ) módosító javaslatai­ról, majd pedig elfogadta a Gyermek jogáról szóló egyez­mény magyar jogrendszerbe il­lesztéséről intézkedő ország- gyűlési határozati javaslatot. Ezzel az Országgyűlés rövid­del fél hét előtt befejezte hét­fői munkanapját. A Bánk bánt legutóbb 1981-ben mutatták be Pécsett: az archív kép dr. Nádor Tamás gyűjteményéből való. Képünkön Szabadíts Judit (Melinda) és Marczis Demeter (Tiborc). Pénzügyi revízió a városi televíziónál Meglepődtek a pécsi polgár- mesteri hivatal vezetői, amikor szombaton .lapunkból értesül­tek, hogy amit ők önkormány­zati tulajdonban hittek - már­mint a pécsi városi televízió, vagyonát —, annak jó része cégbírósági bejegyzéssel már a „PÉCS-TÉVÉ" alapítvány nevén szerepel az alapítvány kurató­riuma szerint. Három beszélge­tőtársam egyike sem tudott ar­ról, hogy még áprilisban hiva­talosan bejegyezték az alapít­ványt. — Egyre bonyolultabb az ügy - mondta dr. Farkas Károly jegyző. - A különböző vizsgá­latok befejezése előtt nemcsak felelőtlenség, hanem veszélyes is lenne nyilatkozni a részletek­ről, mert éppen a részletkérdé­sek várnak még tisztázásra. A jegyző úr véleménye sze­rint Müller Istvánnak, a stúdió vezetőjének nemcsak informál­nia kellett volna a vezetést és a testületet étről a lépésről, ha­nem egyetértésüket is ki kellett volna kérnie, s mivel ez nem történt meg és hivatalos tájé­koztatás sem érkezett, furcsá­nak nevezte ezt a magatartást. Annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy hétfőn reg­gel dr. KrippI Zoltán polgár- mester pénzügyi revíziót ren­delt el az önkormányzati intéz­ményként működő városi tele­víziónál. Arra kérte a revizoro­kat, ha lehetséges, jelentésük kerüljön a szeptember 19-i tes­tületi ülés elé. Elsősorban arra kíváncsiak a vizsgálat végzői, hogy milyen forrásból származ­nak azok az 5,5 millió forintot érő berendezések, amelyekét bevittek az alapítványba. Számszakilag kívánják végig­követni a gazdálkodást. Az augusztus 29-én hozott képviselő-testületi határozat nyomán már három vizsgálat van folyomatban. A polgármes­teri hivatal ügyrendi bizottsá­ga folytatja a fegyelmi vizsgá­latot az állásából felfüggesz­tett Müller István ellen, meg­kezdődik'a revizorok ténykedé­se, és az újságirószövetségnek a közgyűlés által felkért etikai bizottsága szeptember 18-án tárgyal az ügyről az érintettek meghallgatásával. G. G. Álmagyarkodás nélkül Próbálják a Bánk kánt a pécsi színházban Erkel operájával nyit a Nemzeti- Mit csinál ott a palánk mögött, Melindám? — hangzik a szelíd kérdés. — Jövök — így a lakonikus válasz. — De ne most jöjjön, hanem egy kicsit előbb — pattan fel helyéről Békés András rendező, s el­siet a színpad végére. Meg­mutatja, mikor, miként kép­zeli a tétova, de mégis hatá­rozott lépéseket. Melinda új­ból elindul, és a rendező bó-- lint. Gertrúd és Melinda éles szócsatáját vívja, Békés And­rás a fejét ingatja. - Nem le­hetnének azok a nyolcadok egy kicsit' rövidebbek, fordul a karmesterhez. ■— Nem csór- dásozni akarok, de legyen rit­musa és tartása, a magyar ember elegánsan haragszik! A levegővételriyi szünetben Békés András mellé telepszem, s tudakolom, milyennek látja a Bánk bán próbáit, melyet októberben, a nagyszínház ün­nepélyes felavatása alkalmá­ból mutat be a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata.- Mint a mozaikköveket a ház előtt — néz rám komo­lyan Békés András, s rögtön ki is egészíti gondolatát. — Két hét óta figyelem az embere­ket. Emiatt elkezdenek egy darab díszburkolatot, másutt folytatják, de a végén min­dennek illeszkednie kell. Per­sze, nekik van egy kis mérő- lécük.- Szereti ön a Bánk bánt?- Erkel kedves a számomra azzal együtt, hogy sohasem köteleztem el magam egyetlen­egy szerző mellett sem, bár volt egy időszak, amikor csak Wagnert rendeztem. Szeretőm a ' változatosságot, s nemcsak az operát, ezért is rendeztem más műfajú darabokat is. A tapasztalatom pedig az, hogy a közönség imádja a Bánk bánt. Ügy gondolom, ez azért is van, mert az opera, amelyik tulajdonképpen idegen műfaj, itt magyarul szólal meg, s az ember szinte a zsigereiben ér­zi a • dallamokat.- Láttam olyan Bánk bán előadást, amely túl teátrális, álmagyarkodó volt. Az ön ren­dezésében milyen operára szá­míthatunk?- Én szeretném lehántani az operára rakódott álpótoszt, s megmutatni eredeti nemes értékeit. Távol áll tőlem min­den szirupos érzelem, s öröm­mel láttam, hogy az éneke­sektől is. Az operát egyébként több szereposztásban próbál­juk, például három Melindá­val, két Bánk bánnal. Itt a színházban most a magyar operaéneklés minden lehető­sége jelen van.- ön évekig dolgozott az Operaházban, s jól ismeri a magyar operatársulatokat ■ is. Milyennek találja a helyzetü­ket? — Lehetetlennek. Magyar- országon viszonylag sok kiváló tehetségű énekes van, akik a szűkös lehetőségek ellenére minden erőfeszítést megtesz­nek azért, hogy dolgozhassa­nak. Természetesen nem keve­sen külföldön akarják megte­remteni az egzisztenciájukat. Az egyébként nem értékmérő, ki van itthon, és ki van kint. Viszont az tény, hogy a ma­gyar operajátszás mindenkép­pen megérdemelne a jelenle­ginél jobb körülményeket.- A próbák alatt ön min­dig olyan kiegyensúlyozott, ba­ráti, mint amilyen ma volt? — Más, ha az ember pilla­natnyilag ingerült a színpadon, s más, ha kiabál. Általában azok a rendezők kiabálnak, akik nem tudják, hogy mit akarnak . . . Nem is célom, hogy ellenséges hangulatot te­remtsek munka közben, sem a színpadon, sem a főiskolán, ahol rendezőszakosokat taní­tok. Attól nem mennének job­ban a dolgok. Egyébként a rendező végső soron ki is van szolgáltatva a színészeknek, a képességeiknek, hiszen rajtuk múlik egy-egy előadás milyen­sége. Úgyhogy, muszáj sze­retni őket — neveti el magát Békés András.- Adódnak olyan pillana­tok, amikor a rendező leladja korábbi elképzeléseit? — A fő vonalakban nem, de egyébként percenként mérem, mit lehet még kérni, s mit nem. Az a jó, ha az ember fél lépéssel ugrál a színész előtt, mert akkor segítheti, öt­leteket adhat, öt lépéssel már nem érdemes, mert csak a kö­zös ügyet rontaná. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents