Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-09 / 247. szám
1991. szeptember 9., hétfő uj Dunántúlt napló 9 Hit rejtenek a KGB dossziék? A Reuter brit hírszolgálati iroda washingtoni tudósítója által idézett nyugati szakértők kíváncsian várják a választ arra, hogy vajon mit rejtenék a KGB szupertitkos dossziéi például John F. Kennedy elnök meggyilkolásáról vagy a II. János Pál pápa ellen elkövetett merényletről. Lehetségesnek tartják ugyanis, hogy a Szovjetunióban végbemenő változások következtében fény derül majd ezekre a titkokra és más rejtélyes ügyekre is. William Colby, aki 1973 és 1976 között a Központi Hírszerző ügynökség, a CIA igazgatója volt, annak a véleményének adott hangot, hogy Moszkváiban fellebbenthetik a fátylat „híres ügyekről”, ha a reformerek valóban fel akarják égetni a kommunista múlthoz vezető hidakat. Colby a Reuter tudósítójának telefonon adott interjújában emlékeztetett arra, hogy Németországban a második világháború után elszenvedett vereséget követően telje- sen megtagadták a nácizmust. A lényeg az — ' mondotta —, hogy „az új kormány akarjon megsza- j bódulni a múlt tévedéseitől”. Arra számít, hogy Moszkva legalább valamelyes történelmi információval szolgál majd, 5 „vagy a tisztázás szán- j dókával, vagy annak bi- S zonyitására, hogy semmi tudomása nem volt" olyan ügyekről, mint például Kennedy elnök 1963-ban történt meggyilkolása. Ez a gyilkosság ugyanis há- I roim évtized óta vita tár- I gyát képeri az összees- ! küvés és a magányos gyilkos teóriájának támo- 1 gatái között. Bakatyin, a KGB új tó- J nöke a múlt héten kije- I lentette, nincs ellene annak, hogy nyilvánosságra hozzanak minden okmányt, amely a • szervezet történetével foglalkozik, de határozottan ellenzi azoknak az okmányoknak hozzáférhetővé tételét, amelyek a KGB ügy- j nőkéire vonatkoznak. Egy sajtóértekezleten pedig „az emberiség elleni bűn- cselekményekre” vonatkozó okmányok tekintetében is szélesebbre látszott tárni az ajtót. Azokkal a vádakkal kap- I csolatban, amelyek szerint ! a KGB szervezte a pápa ellen 1981. május 13-án e ikövetett me rén y letet, Ba - katyin kijelentette: „Nem hiszem, hogy ebbe belekeveredtünk. de ha igen — önök meg fogják tudni.” Allen Weinstein, a pápa elleni merénylet ügyében vizsgálatot folytató nemzektözi csoport amerikai vezetője már a két héttel ezelőtti moszkvai államcsinykisérlet előtt igyekezett hozzáférni a KGB-dökumentumakhoz. A múlt héten Moszkváiban volt és úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint az elvetélt puccskísérlet óta végbement fejlemények nyomán jobbak az esélyek a dokumentumok hozzáférhetősége számára. A bolgár kormány pedig már eddig 27 kötetnyi okmányt bocsátott a Weinstein vezette bizottság rendelkezésére. (Reuter) Európai Közösség - félbehagyott dossziék (2.) Föderáció, vagy konföderáció „Az Európai Közösség csak föderális lehet" - szögezte le kertelés nélkül (az Agence Europe szerint) Helmut Kohl kancellár a Tizenkettek legutóbbi, luxemburgi csúcstalálkozóján. Ahol egyébként az állam- és kormányfők ismét elodázták a . végső összetűzést a talán legvaskosabb - Politikai Unió címkét viselő - dosszié felett. 11 NATO beavatkozott volna A szerteágazó konfliktusok közoonti magva - leegyszerűsítéssel - viszonylag köny- nyen megragadható abban a kérdésben, hogy vajon a jövő közösségi Európája: © államok közötti szoros együttműködésén (azaz konföderáción) alapuljon, avagy ® közelítsen egy közös állam konstrukciójához (föderáció)? Minden egyéb ebből a dilemmából ered: a közös intézmény- rendszerek reformjának kérdése éppen úgy, mint hogy bővitsék-e újabb témakörökkel a közösségi szintű „profilt" (a leül - és biztonság-, vagy a szociálpolitika közösségivé tételével például). 3+2 Ami az intézményrendszert illeti, a Közösség jelenleg három + két pilléren nyugszik. Ezék © a Bizottság, amely voltaképpen a 12 tagállam közös apparátusa, s amely közösségi ügyekben nem dönthet, csak javaslatot tehet és végrehajt. Tagjait nem választják, hanem kinevezik. © a Miniszteri Tanács, azaz a tagállamok - adott témában illetékes — minisztereiből álló testület, amely a Közösség hivatalos döntéshozó fóruma (méghozzá a kérdések egy részénél nem egyhangú, hanem minősített többségi szavazással). © Az Európai Parlament: tagjait követlenül választják, s feladata, hogy a Közösség ügyeiben — mindenekelőtt a bizottság tevékenysége felett — felügyeletet gyakoroljon. Tényleges beleszólási (például vétó) joga azonban alig van, és nem rendelkezik közösségi szintű törvényhozói jogkörrel sem. Mindezekhez jön még a negyedik: az állam- és kormányfőkből álló Európa Tanács, amely minden intézményi háttér nélküli, ám rendszeres időközökben ülésező, konzultatív fórum. Elvi — egyhangú — döntései irányadóak a Miniszteri Tanács és a Bizottság tevékenységében. És végüJ: a különböző szintű kormányközi értekezletek mind inkább intézményesülő gyakorlata, amely ma még a Római Szerződésben rögzített közösségi kereteken kívül vitat meg közösségi tagállamok sorsát érintő kérdéseket (például a politikai unió jövőjét . . . ) Kongresszus is szenátus A fenti konstrukciónak tagadhatatlanul több támadható pontja is van. Mindenekelőtt, hogy a legoperativabb testület (a Bizottság) nem rendelkezik „demokratikus fedezettel", míg a legdemokratikusabb fórum (az Európai Parlament) híján van a tényleges hatáskörnek. A Miniszteri Tanács - csakúgy, mint az Európa Tanács — tagjai ugyan demokratikus választások következményeként kerültek funkcióba, esetükben azonban (miként az „európai képviselőknél” is) fennáll a veszély, hogy döntéseiket a honi „szavazói bázis" érdekei, nem pedig az össz-eurápai szempontok motiválják majd. (Ennyiből a Bizottság elismerten a legtechnokratább és így a „legeurópaibb" is.) További gond a döntéshozatal mind nehézkesebb folyamata, amelyet sok esetben a tagállamok szuverenitását védő konszenzus elve lassit tetemesen. Maga a konstrukció pillanatnyilag egy esetleges, formálissá váló konföderáció csíráit még éppen úgy magában hordja, mint a föderációét. Ez utóbbinak „legkiérlel- tebb" teóriája szerint a jövő „európai egyesült államában" a közvetlenül választott, törvényhozói és ratifikációs jogkörrel bíró Európai Parlament lenne (amerikai mintára) a „kongresszus", a nemzeti kormányokból delegált Miniszteri Tanács a „szenátus", az Európai Parlament jóváhagyásával kinevezett Bizottság pedig a „kormány". (Mindezt tenné teljessé az európai legfelsőbb bíróság, intézménye.) A „kormány" értelemszerűen kül- és biztonságpolitikai kérdésekkel is foglalkozna — ez utóbbi alapjául a ma még közösségi keretektől függetlenül működő, ám abba fokozatosan beolvadó Nyugat-európai Unió válna. A törvénykezés alapelve az összeurópai alkotmány lenne, a tagállamok lakosai pedig — országuk állampolgársága mellett — „európai állampolgárságot" is kapnának. A fentiek jó részében - különböző mértékben —egyetértve a „lödera'listák" pártján áll Németország, Olaszország, Luxemburg és Belgium, jelentős részt Hollandia és Franciaország is. Mindezekkel szemben a másik közismert végletet a mindenfajta lödé- ralisztikus megoldástól elzárkózó britek képviselik — komoly szövetségesül tudva ebben Dániát és Portugáliát is. Számukra a gazdasági kapcsolatok mind teljesebb liberalizálásáig vonzó csak az integráció — szuverenitásukból nem hajlandók Brüsszelre ruházni semmit. Minőségi ugrást Mindezek alapján Jacques Delors bizottsági elnök a júniusi EK-csúcs után a politikai unió témájában „minimálisan öt kérdés"-t említett, amelyekben decemberig dűlőre kellene jutni: ilyen a közös kül- és biztonságpolitika kérdése, az Európai Parlament hatáskörének kiterjesztése, a döntéshozatali folyamat módosítása (a többségi szavazás körének bővítése), valamint közös szociálpolitika megteremtése. Delors szerint — elismerve, hogy súlyos döntésekről van szó —, ha most nem sikerül megtenni a szükséges „minőségi ugrást előre", akkor Európa óhatatlanul hanyatlásnak indul: fokozatosan visszasüllyedve a múlt század végi, szárad eleji, kizárólag nemzetál Iáim okban vafó gondolkodás (marakodás) világához. Kérdés, hogy a hátralévő hónapok elegendők lesznek-e a kívánt tendencia megtartására-erősíté- sére. Fóris György Ha van valami, omit a moszkvai puccsból meg kellett tanulnunk, akkor azt, hogy nem várhatunk a magyarok, a lengyelek, a cseh-szlovákok és más barátaink megsegítésével — jelentette ki Robert Hunter az MTI washingtoni tudósítójának. A neves amerikai politikaszakértő a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának korábbi vezető munkatársa, jelenleg a Stratégiai Kutatóintézet európai igazgatója. A kérdésre, hogy milyen kihatásokkal járhatott volna a moszkvai puccs sikere Közép- Kelet-Európára, Hunter kijelentette: — Magyarországot nem féltettem, de aggódtam Románia, Bulgária és Szerbia miatt. Ott a kommunisták azt mondhatták volna, hogy ismét eljött az ő idejük — de szerencsére erre nem került sor. — Lehetségesnek látszott, hogy a szovjet hadsereg ismét meginduljon Nyugat leié? — Nem hiszem, hogy ilyen támadásra komoly esély lett volna, abból az egyszerű okból, hogy Gorbacsov leszerelte az ehhez szükséges kapacitás nagy részét. . . — Hogyan reagált volna a Nyugat, ha Moszkva gazdasági, vagy egyéb okokból beavatkozással fenyeget Közép- Eurápában? — örült dolog lett volna, de ha megteszik, igen kemény választ kaptak volna a NATO-tól. Az Észak-atlanti Tanács júniusi ülésén leszögezte, hogy ha a szovjeték beavatkoznak a demokrácia előrehaladásába, a kelet-európai országok függetlenségébe, ezt Az autógyártás történetében először fordul elő, hogy Európában gyártott japán autókat Japánba exportálnak. Az első 90 darab, a Sunderland-i Nissan-gyárban épített Prime ra típusú kocsit — 2000 kem-es, ötajtós — most hajózták be az észak-angliai Southampton kikötőjében. Októberben már Japánban mutatják be őket. A gazdasági recesszió Angliában az autókereskedelemben is érzékeltette hatásút, s ez alól a Sunderland-i gyár sem volt kivétel. A most beinduló japán kivitel azonban segít kiutat találni a kótyú■ ■ ■ a NATO a lehető legsúlyosabban ítélné meg.- Mit jelent ez a gyakorlatban?- Lélektanilag kiterjesztették a nyugati biztonsági védelmi ernyőjét a felszabadult keleti országok fölé. Kelet- Európa szovjet invázióját a Nyugat nem nézhette volna tétlenül, reagált volna.- Kell-e még számolni Gor- bacsovval?- Az államcsíny az első 4 nap után nem ért véget, folytatódott, s az áldozat ugyanaz — Gorbacsov. Az új csapat élén Jelcin áll, s a demokraták, az oroszok és az ország más népei folytatják az államcsínyt a régi rendszer ellen. Ezért feltételezem, hogy Gorbacsov a múlt embere, míg Jelcin és társai a jövőt jelentik.- Őszinte demokratának tartja Jelcint?- Nyilvánvaló, hogy igen bátor ember, aki tud vezetni és rengeteg embert magával ragadott. Ám világos az is, hogy a gazdaság katasztrofális helyzetben van, s egyhamar nem is fog javulni, egyik köztársaságban sem. Ezért igen nagyok az esélyek a politikai káoszra — és a politikai elnyomásra. Egyébként a politikusok sorsát illetően ott van a lengyel példa: Mazowiecki miniszterelnök meghozta az összes nehéz — és helyes - gazdasági döntést. Azután a választáson harmadik lett egy senki- házi mögött. Ez a kockázat fennáll abban az országban is, amelyet még mindig Szovjetuniónak nevezünk. Heltai András bál. A következő évben a tervek szerint 120 ezer darabot gyártanak ebből a típusból. A Honda is terjeszkedni próbál Európában. Jövőre az angliai Swindorfban személygépkocsi-összeszerelő gyárat fog üzembe helyezni, amelybe majd 40 milliárd forintnak megfelelő összeget fektetnek be. A Toyota sem akar elmaradni versenytársaitól. Ö Burnastonbon épít egy nagy autógyárat, amely kezdetben motorokat fog exportálni, de a 90-es évek közepétől kezdve már autók is legördülnek a futószalagjáról. Autókaleidoszkóp Anglia japán autókat exportál - Japánba! „Három borzalmas nap ||yj|at|(0Z0tt S TniM Mihail Gorbacsov felesége, .Raisza, a Trud cimű szakszervezeti lap politikai hírmagyarázójának, Vitolij Golobacsev- nek adott interjújában első Ízben számolt be részletesen arról a „három borzalmas napról", amely alatt a puccsisták fogva tartották Krím- félszigeti dácsájában az elnököt és családját. Az interjú a Trud keddi számában jelent meg. Raisza elmondotta, hogy félt a haláltól, megízlelte az el- árultatós keserűségét és még most is kínozzák a három nap szörnyűséges emlékei. A Reuter brit hírszolgálati iroda és az AP amerikai hír- ügynökség, az interjút részletesen ismertetve, idézi Rai- szát, aki „azt hitte, hogy a hazugságot (Gorbacsov betegségéről) rövidesen követni fogja majd valamiféle akció (a puccsisták részéről), amely valósággá változtatja ezt a hazugságot és gyorsan közeledik a tragikus végkifejlet." Megrendült egészségi állapotáról a szovjet „First Lady” elmondotta, hogy a szörnyűségek hatására ,,beszéd zavar- zal párosult okút hypertóniás (magas vérnyomásos) rohamot kapott." További részleteket nem közölt, de azt mondotta, hogy azóta is orvosi kezelés alatt áll és javul az állapota. Maga Gorbacsov vasárnap azt mondotta, hogy feleségének „meg nem határozott jellegű" rohama volt és — a Reuter szerint — olyan orosz kifejezést használt, amely jelenthet szívrohamot, de más eredetű rosszüllétet is. Felidézve a három nap történéseit, Raisza elmondotta, első Ízben augusztus 18-án, vasárnap délután 5 óra tájban szerzett tudomást arról, hogy kísérlet történt férjének megdöntésére. Gorbacsov ugyanis váratlanul megjelent a szobájában és közölte, egy csoport érkezett Moszkvából, hogy találkozzék vele. „Megpróbáltam telefonálni — mondta Gorbacsov. — Sorra próbálkoztam a telefonokkal, de valamennyi süket volt, még a vörös telefon is. (Ez Gorbacsov külön vonala a szovjet fegyveres erők főparancs- nökához.) A rádió és a televízió összeköttetés is megszakadt a külvilággal." Raisza így folytatta: „Azonnal átláttuk a helyzetet. Ismerjük történelmünket, annak tragikus fejezeteit." A Reuter szerint ezzel a kijelentésével a sztálini tisztogatásokra, valamint az orosz és a szovjet történelem más véres epizódjaira utalt, míg az AP úgy értelmezi az utalást, hogy a II. Miklós cár és családjának a bolsevikok által történt meggyilkolására vonatkozott. Arra a kérdésre, vajon Gorbacsov a vejével titokban készített videófelvételeket bizonyítéknak szánta-e arra az esetre, ha a családdal „a legrosszabb" történnék, Raisza így válaszolt: „Igen, pontosan ez volt a szándékunk." Raisza a továbbiakban elmondotta, fogságuk , alatt szándékosan sétáltak lehetőleg minél többet a dácsa kertjében és a Fekete-tenger partján, hogy a járókelők lássák, életben varrnak és jó egészségnek örvendenek. Ezenkívül az elnök testőrei, akik hűek maradtak hozzájuk, azt tanácsolták, hogy csak a szabadban beszéljenek nyíltan, mert attól tartottak, hogy a helyiségekben a puccsisták „poloskákat" helyeztek el. A puccs első óráiban azt találgatták, vajon a testőrök megvédik-e vagy elárulják őket. Kis idő elteltével azonban a testőrök'bementek Gor- bacsovhoz és így szólták: „Mihail Szergej evics, önnel ta rtu ók!" A család jelen levő tagjai —, ő, Raisza, Irina leányuk, Anatolij vejük és az unákák — a puccs hírére egybegyűltek és Így szóltak Gorbacsov- hoz: „Veled vagyunk." Maga az elnök ezekkel a szavakkal közölte első ízben a hírt feleségével: „Valami komoly dolog történt. Lehet, hogy ijesztő." Azután kiderült, hogy o Moszkvából érkezett küldöttség — köztük az elnök számos közeli munkatársa — követelte Gorbacsovtól, adja írásba, hogy átengedi a hatalmat Janajevnek. .^Mihail Szergejevics — emlékezik vissza Raisza a történtekre - nyugodt hangon így szólt hozzám: nem alkuszom kalandorokkal .. . De lehet, hogy ezért nagy árat kell fizetnünk. Mindennel, egész családunkkal. Mindenre fel kell készülnünk." Raisza Gorbacsova emlékiratainak első kötete a puccs idejében jelent meg. Ebben részletesen beszámol férjének hétköznapjairól. Tagadja azt az elterjedt híresztelést, hogy GoZbacsovnak házi borbélya lenne. Minden reggel maga borotválkozik, miközben egy kis japán tranzisztoros rádión a Majak szovjet állomás műsorát hallgatja. Egyébként — mint Raisza elmondotta az interjúban — ez a rádió jelentette a kapcsolatot a külvilággal a puccs napjai alatt. (Reuter)