Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-08 / 246. szám
A macskát még nem, de a mosolyukat már elhozták Pécsre Három ifjú balettművész az angol Királyi Balettból Ok hárman, akik kérés nélkül is vidáman mosolyognak: (balról) Elisabeth Adams, Anthony Sergeant és Karen Sipson. Haja gesztenyeszín és az aranyszőke között ragyog - akár az arcán a mosoly. Elisabeth Adams mosolya hol evődé, hol kacér, hol ironikus -, s hogy a fotós elé kell állnia, fölbuggyan belőle a nevetés is. A fekete Karen Sipson mintha gondterheltebben támaszkodna a pianínónak - ám ahogy Anthony Sergeant is igyekszik tárgyilagosabb arckifejezéssel szemügyre venni a fényképezőgép lencséjét, elneveti magát ő is. De ennek a nevetésnek így van hitele: hiszen talán együtt sincsenek hatvan évesek, s mindössze egyetlen gyakorló év van a szellemi tarsolyukban.- Elisabeth Németországban, Anthony Amszterdamban lépett fel az elmúlt év során - szólal meg Karén —, én a szicíliai Polermóban, majd Luxemburgban is . . . A kérdésre, hogy mi hozta őket Pécsre, egymásra néznek. A kíváncsiság? A barátság, amely a hollandiai Deurne-be összetoborozta őket, majd egyszer csak levélben jelentkeztek mindhárman Pécsre? Vagy mert tehetségüket látva, szívesen kötött velük szerződést a színház? A szakmai berkek szerint iskolájuk, az angol Királyi Balett - a Royal Belinell - világhírű iskola .. . — Jómagam inkább a klasszikusokhoz vonzódom - mondja Anthony —, de a pályán elinduló balettosoknak nagyon fontos, hogy a különböző iskolákkal megismerkedjenek. Egy ilyen külön stílust képvisel az Eck Imre-féle modern iskola is. És hadd mondjam, hogy szinte minden más, mint ahogy elképzeltük korábban. Kellemes meglepetést okozott, hogy Pécs egy szép, régi történelmi város, és az is, ahogy fogadtak bennünket, hogy a társulatban partnereknek és nem riválisoknak tekintenek bennünket. Volt alkalmuk becsavarogni a várost, ellátogatni a Bazilikába, a próbákat követő fáradtságot és az esti maradék időt olvasással, televíziónézéssel múlatni. - Mi olvasunk, . könyvekkel foglalkozunk, Anthony pedig nézi a tévét! — nevetnek össze a lányok, de a távolabbi jövőt egyelőre nem tervezgetik. Ha Pécsett valamilyen oknál fogva csalódnának, felbonthatnák a szerződést fél év után is. — Szüleim, ha hiányzók is nekik — mondja Anthony —, egyenesen irigylik, hogy ilyen mázlista vagyok. Hogy utazhatok, szerepelhetek. — Igen, a mi szüléink is nagyon örülnek - veti közbe a szőke Elisabeth a gyengébb nem nevében —, de a legjobban annak örülnek, ha hazamegyünk . . . Azt mondják, ez a klasszikus orosz balettnyelvre épülő táncstílus keményebb a már lassan önálló útra tért angol iskolánál, Anthony mindenesetre kedveli, míg Elisabethnek - aki Németországban lépett fel néhány helyen - az onnan érkező Herczog István koreográfus munkája lehet majd ismerős. Herczog István álmodja meg ugyanis a balett nyelvén a Pro- kofjev-féle Rómeó és Júliát, amelyben mindhárman fellépnek, s a november 15-i megnyitón a közönség is láthatja őket. A fáma szerint a lányokat istápoló Anthony Sergeant, akinek egyébként Karen a barátnője, s akit majd Páris szerepében látunk, korántsem siet haza Angliába. Ugyanis a pécsi bérleményükbe most küldetnek egy macskát, omely talán egyenesen otthonról, a ködös Albionbót érkezik majd. S hogy a színe milyen lesz, most még csak találgathatjuk. B. R. MBHHnHBHBBBBHBnBBnBHHi Német képzőművész egyedülálló kezdeményezése „Csak egy csillagot szeretnék látni..." Örömmel veszik a gyerekek a kurzust vezető német szobrász művész segítségét Fotó: Szundi György Vak és gyengénlátó gyerekek szobrászműhelye Siklóson A teremben, az asztaloknál gyerekek, óvodáskorúak is. A meghajlított finomreszelő elsimítja a kőbe vésett apró árok éleit. Varga Zoli mutatóujjának a hegye sem fér el a keskeny vájatban. Bauer tanár úr markában eltűnik a kicsiny gyerekkéz, hogy azután az ujjak, az ujjhegyek a látó kéz vezetésével útjukra induljanak a rideg anyagon. Zoli egyre pontosabban érzi, milyen is lehet a kimunkált kő formájaA márvány lisztnél is fehér- lőbb permete teríti be az asztalt, nyugszik el Hunyadi Krisztina törékeny, madárcsontú kézfején. Asztallapra engedett ujjai alól nagy gonddal fényesre csiszolt márványhalacska dugja ki a fejét. — dgyes a kezem? - kérdez vissza. Bizalommal fordul a hang felé. Majd maga adja meg a választ: — Lehet, hogy az, lehet hogy nem. Sebestyén Ibolya kérdezte anyukámtól, milyen a kézügyességem. Én magamtól nem tudom. Szép halat csináltam? Segítettek a többiek... Tenyerébe emeli, simít egyet a halon, azt mondja, hetedikes most, s hogy fodrász szeretett volna lenni. Mozdulatában ott a révület, ha a 4,5- es átlagosztályzatot eléri, akkor még ki tudja mivel kecsegtetheti a jövő. De, vakon tanítani? Nem . . . — Könnyű ez nekem — mutatja büszkén hegyes kis orral szimatoló kőegerét a mokány Szabó Robi. - Az arcát, a szemét csinálom — mondja és keresi a tekintetemet a sok- dioptriás szemüvege mögül. A nyers kőben azonnal felfedezte az egeret, - mondja Josef Bauer kis szobrásztanitványá- ról. De épp ilyen igyekvő Czett Erika, Tóth Lali és a többiek is. A gyerekeket tanító Josef Bauer festőművész egyenesen Frankfurtból érkezett, hogy Pál Zoltán pécsi szobrászművészben partnerre, a Komor István-vezette Baranya Megyei Alkotótelepek siklósi kerámiaműhelyében pedig szíves vendéglátásra találjon. Josef Bauer négy éve foglalkozik vak gyerekek képzőművészeti oktatásával a frankfurti „Vakok Alapítványánál", s most elsőként nálunk, a „Világ Világossága Alapítványban” Sebestyén Ibolyában lelt szövetségesre. Az említett két alapítvány pénzéhez az alkotótelepek is hozzájárult szolgáltatásaival. A kezdeményezés - vakok számára európai színvonalú képzőművészeti iskolát teremteni - egyedülálló. A gyerekek, a vakok és gyengénlátók Bálicsi Úti Általános Iskolájának diákjai. — Napokig bekötött szemmel éltem, dolgoztam - mondja Josef Bauer. - A gyengénló- tókban nemcsak a térélményt, de egy határig a színélményt is regenerálni lehet. A született vak viszont kopíroz. A született vaknak is van fantáziája, csak más úton jut el a három dimenzióhoz. Az ő képi élménye az igazi szürrealizmus, a valódi pszichikai csoda .. . A csoda a kerémiaműheiy szabadtéri kiállításokra hívó, gyönyörű kolostorudvarából sem hiányzik. Az udvaron emberalakok, női torzók, esztétikus formák: a látását fiatalon elvesztő, 61 éves vak asz- szony, Annchen Kimmel szobrai. Ö szeptember 14-én érkezik, majd 28-án az itt készült munkákból nyílik tárlat. Erre a megnyitóra, P. Hartungot, a németországi alapítvány igazgatóját is várják. S hogy Josef Bauer miért vállalkozott arra, hogy a vakok világába visszacseni a fényt?- Van egy hosszabb történetem erről - válaszolja erre búcsúzóul. — A történet három vak asszonyról szól, akik álmaikról is beszámolnak egymásnak. Egyikük ismét fiatalnak álmodja magát, másikuk szeretne gazdag lenni, a har- madikuk, ha újraszülethetne - csak egy csillagot szeretne látni az égen. Bóka Róbert Diákönkormányzatok az iskolákban Kár a titkárért? És, ha senkisem akar felelni? A helyzet úgy alakult, hogy a diákönkormányzatok teendői megváltoztak. Sokáig ugyanis hiába mondtak bármit, nemigen vették figyelembe véleményüket, hivatkozva akár minisztériumi rendeletekre. törvényekre is. Most viszont az amúgy is megszűnőben lévő központi irányítás idején az iskolákon múlik minden, saját fészkével lehet csupán elfoglalva a diákönkormányzat képviselője. Az általános iskolában osztálytitkárokat választanak. Feladatuk egyszerű. ha olyan gondjai vannak társainak, amelyekkel nem feltétlenül szeretnének közvetlenül tanáraikhoz fordulni, elmondják az osztálytitkárnak, aki mérlegel, majd továbbítja a felvetést. A többi, mint minden a diákönkormányzatok ügyében az adott iskola tanári karán múlik. A középiskolákban is nagyot változott a helyzet az elmúlt időkben. A minisztériumi felügyelet gyakorlatilag teljes megszűnése után az úgynevezett iskolai demokrácia az adott intézmény vezetésén múlik. Így minden iskola különbözni kezd egymástól, teljesen természetes módon. Eltűnőben van a régen oly vad módon előírt egyenköpeny- viselet. Az igazgatók többsége rendszeres időközönként találkozik az osztálymegbízottakkal, akiket zömében titkárnak hívnak. A középiskolai első osztályban van némi gond a kiválasztással. Eddig ugye jellemzések készültek az általános iskolát elvégzettekről, most már az a gyakorlat is megszűnt. Csinálja hát, féléves próbaidőre az, aki vállalja. Néha olyan furcsa a demokrácia. Mindenesetre egyetlen példával szeretném érzékeltetni az iskolai diákönkormányzatok megváltozott szerepét: mostanság (jaj, a múlt!) a tanúig néhány iskolában a napi számonkérés alól tanévenként 2— 3 alkalommal - a dolgozatokon kívül — felmentést kaphat. Csak felvetődött: mi lesz a diákönkormányzatokkal, ha egy-egy órán az osztály 95 százaléka bejelenti, hogy ma nem kíván felelni, hogy áll ki azok érdekéért, akik felelni akarnak. (bozsik) Pécsi napok '91 (Folytatás az 1. oldalról) A sportversenyekre a helyszínen lehet benevezni. Meg lehet tekinteni délelőtt o DOZSO SE karate- bemutatóját a játéktéren, a tettyei sziklánál az alpinisták gyakorlatát, délben a munkakutya-bemutatót a sportpályán, 15 órakor felszáll a hőlégballon a kőbányánál, míg a modellezők a sportpályán szórakoztatják a nézőket. A gyerekeket a tettyei játszótéren 10 órától délig és 15-16 óráig várja a játszóház, 11 órától a Bi- Bá-Bó Bábegyüttes. A néptánc kedvelői 10.30 órától tekinthetik meg a tettyei szabadtéri színpadon fellépő Mecsek, Baranya, Tanac, a grazi Wildon Táncegyüttest, és a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tánccsoportját. A Havi-hegyi kápolnában 16 órakor kezdődik a hálaadó szentmise és ott mutatkozik be a Püspöki Énekiskola fiúkórusa. A szabadtéri színpadon 14 órakor a Grácia Stúdió tart divatbemutatót, 15 órakor rendezik meg a moderntánc gálát, majd 17.30 órakor a Mecsek Kórus, a Va—Jazz együttes, az August Senoa asszonykórus, a „PMD", a Maradék Blues együttes és a Pro-Vocal együttes ad műsort. 19 órakor a Kossuth téren kezdődik az utcabál. Radio mellett... Valahol Magyarországon, egy öregek klubjában. Jelen van a riporterlány és a klub elfáradt öregjei. Reggel gyülekeznek, társalognak, tízóraiznak, ebédelnek, pihennek, aztán hazamennek, és másnap elölről kezdődik a program . . . Aki hiányzik, oz beteg, vagy végképp elmaradt, örökre . ..- Megváltoztak az emberek.. . Nem törődnek egymással sem, de az öregekkel sem . . . Valamikor ha valakit elvitt a mentő, már összeszaladtunk, miben segíthetünk, gondoztuk az állatait, élelmet vittünk, ha ró volt szorulva, meglátogattuk a kórházban . . .- Még jó, hogy a tanács ad valami segélyt. En amúgyis cukros vagyok, tudja, milyen az .. .?- Tanácsot mondott? - szól közbe a riporterlány.- Azt. Meg most a ... hogyishívják... a polgármester is ad, tudom én, nem sok pénzük van, de az a kis segítség is valami .. .- Olyan házakat építettek, hogy még emelete is van, fönt, több kis szgbával.. . Fürdőszoba, miegymás. Meg autó. Rohannak a fiatalok, be a városba munkára, autóval, vagy busszal .. . Nincs idejük az öregekre. Talán meg is értem őket. . .- Amikor a férjemmel ösz- szekerültem, én a nagyságánál dolgoztam, először csak o kertben, ezt-azt, aztán mondta, hogy ha már itt vagyok, mosogassak már el, később takarítottam, aztán főztem, aztán így maradtam náluk cselédként ... Az ura malmos volt, jól ment nekik, az én férjem ott dolgozott, amíg bírta . . . — Én meg negyven évig éltem együtt az urammal, egyszer ebéd után, ahogy mosogatok, azt mondja, bemegy a szobába, ledől egy kicsit, hát örökre elaludt. Nem volt semmink. Egyedül vagyok, kijárok a temetőbe ma is, sírva oda, sírva vissza . . . — Mondtam én neked, nem kell mindig az uraddal foglalkozni. Meghalt, ilyen a sors, de csak emészted magadat, itt elvagy köztünk, nem? Nekem is sok a bánatom, de próbálom azt észrevenni, ami még jó ebben az életben. — Én hetvenegy éves vagyok, eljárok ide, meg misére is, tisztességgel . . .- Jó lenne, ha valaki, valami nagy ember néha közénk jönne, beszélgetni csak, segíteni úgy sem nagyon tudna. Talán egy írónő is jöhetne, a Fehér Klára mondjuk, olvastam a nevét meg a cikkét a napokban.. . Morzsák egy riportból. Ennyi. Most pedig idézek Kónya Imre képviselő programjavaslatából (?), amely ugyan „titkos” lett volna, bár egy képviselőtársa szerint nem szánták titkosnok, amennyiben az anyag realizálódott volna később, hivatalos fórumokon. „A nyugdíjak kiszámításánál azokat az éveket, amelyeket a nyugdíjas független mozgalmi állásban (párt-, KISZ-, szak- szervezeti, Hazafias Népfront-, munkásőr- stb. aktivistaként) töltött el, figyelmen kívül kell hagyni. Akinek az ily módon megállapított nyugdíja nem éri el a minimális nyugdíjat, annak a minimumot kell biztosítani .. ." Volt egyszer egy párt, amely merészen a velejéig beleszólt a nyugdíjügyekbe. Ez ellen — később! - Kónya úr is élénken tiltakozott. A történelem — ugye - ismétlődik. Emlékezőképességéhez csak gratulálni tudok, képviselő úr. Csak így tovább, talán nem szakad le az égbolt. . . Égbolt E 1 rno/imnrM . VLloCliIlCjpi
