Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-14 / 222. szám

© aj Dunántúli napló 1991. augusztus 14., szerda Takarékos tankönyv­kiadást Olvasom a „jó hírt”: két­szeresére drágultak a tan­könyvek. s januártól ezek is szabadárasak lesznek. Drá­gább — jóval drágább! — lesz tehát a tanulás az ál­talánostól az egyetemi dip­lomáig. Azt is olvasom en­nek kapcsán, hogy nemcsak az árak voltak már idősze­rűtlenül alacsonyak, de a tartalom sem felel meg a kor követelményeinek. No persze, volt közben egy rendszerváltás, amit csak olyan tárgyak, mint pl. a matek, a fizika, a kémia, talán a biológia, és még egy-kettő tud rezdületlenül átélni, a többi bizony meg­sínyli a változást. De nem is erről van szó. Azaz . . . ügy vélem, akkor jó el az igazi rendszerváltozás, ha tankönyvügyben is úgy lesz­nek a dolgok, mint a nap­jainkban oly sokat nosztal­giázott anti-antivilágban, azaz 1945 előtt. De hogyan is volt? Minap rendezkedés köz­ben a kezembe akadt ama kevés gimnazista tankönyve­im egyike, amely átvészelte az évtizedeket, s mindmáig elkísért utamon. Ez a bizo­nyos a , .Római régiségek" címet viseli, 1928-ban Ká­kái Lajos adta ki, s a ha­todik kiadásban 1930-ai bé­lyegző tanúsítja, hogy a könyvet 61 esztendeje már használták. Jómagam töb­bedik tulajdonosként jutot­tam hozzá 1942-ben, három biztos elődömről — s. k. név­beírásuk által - tudomásom van. Az egyik Gelányi Jan­csi (sic!) volt a Vl/b-böl, a másik egy bizonyos Péner Zoltán az V/a-ból, a har­madik pedig az évekkel ez­előtt elhunyt kitűnő rádiós sportriporter, Gulyás Gyula, az akkori Vl/a-ból, aki a Vlll-ig használta. Miért ér­dekes ez? Hát azért, mert a régi világban a tanköny­vek több diákot is kiszol­gáltak (persze, ha a tulaj­donos úrfiak kellően vi­gyáztak is rájuk), s vagy közvetlenül valamely utánuk jövőnek adták el — az év végi vizsgák idején volt a nagy börze —, vagy bevit­ték a könyvek felújításával, újrakötésével foglalkozó könyvkereskedőhöz, akitől évkezdet előtt az újnál jó­val olcsóbban lehetett meg­vásárolni. S ha valaki elég ügyes volt, akár ki is jár­hatta a gimnáziumot úgy, hogy csak használt tanköny­ve volt. Azt már mondanom sem kell, hogy ez a mód­szer milyen költségtakaré­kos volt a tankönyvkiadás szempontjából. A háború után ez a szo­kás megszűnt, s bevezették azt a pazarló gyakorlatot, miszerint minden évben va­donatúj tankönyveket lehe­tett csak megvenni és hasz­nálni, rengeteg papírt és nyomdai kapacitást lekötve. De jól jártak a tankönyv­írók is, hiszen a szöveg né­mi korrekciója révén máris új szellemi terméknek minő­sülhetett a tankönyv. E könyvek egyébként sem az örökkévalóságnak készültek, hiszen egyik-másik kará­csonytájt már szgtdűlt, s a diákok élelmesebbje Csele, a gigerli módjára használ­hatta a könyvet: az éppen időszerű lapokat vitte ma­gával a suliba. E tanköny­veknek év végén csak egy útjuk lehetett: a kuka, vagy szerencsésebb esetben a MÉH. Évente több százmil­liós érték ment így veszen­dőbe. Nagyon szeretném remél­ni, hogy az általam felvá­zolt múltbéli gyakorlat mi­hamarább visszatér. Csak­hogy ehhez szükségeltetik eqy s más. Pl. stabil, ki- eqyensúlyozott irodalom-, történelem- stb. szemlélet, vaavis az, hogy amit a mai diáknak tanítanak, az mondjuk 15—20 év múlva is érvényes leayen. Ehhez vi­szont az kell, hoqy a könyv, amiből ezt tanítják, ki is bíria azt az időt. s hoqv leayen olyan vállalkozó könyvkereskedő. aki fenn­tart eqv könyvkötöműhelvt a használt tankönyvek felúii- tásáro mert üzletet lát eb­ben. Olvon akinek méq ar­ra is van fiqyelme. hoqv a céqét reklámozó új borítón leaven eqv kis táblázat, amin a rendes diák feltün­tetheti, hoqy a könyv által képviselt tantárgyból mely napon, mikor van órája. Ugye, milyen egyszerű ez? És benne van az egész rendszerváltás. Hársfai István Mária-siralom (Wínkler-kódex 1506) a Pius templomban, a Térszínbáz megjelenítésében augusztus 15 és 16-án A Winkler-kódex A Winkler-kódexről több pontatlanság került az irodalom- történetbe. Mivel e híres középkori nyelvemléknek a pécsi egyházmegyéhez is bizonyos vonatkozása van, érdemes a bi­zonytalanságokat helyesbíteni. utolsó részében ez a mondat áll: „meg vagyunk győződve: ami g ebben az Alma Mater­ben a tudomány virágzik, me­Mikor és hogyan került e kézirat a Pesti Egyetemi Könyv­tár birtokába? Tóth András—Vértejsy Miklós: Budapesti Egyetemi Könyvtár története (1561—1944) Buda­pest 1982. című könyvben meg­állapítják: „ Értékes hagyaték származott Winkler Mihály göd­rei plébánostól. Áz Egyetemi Könyvtár ezt a hagyatékot a hagyományozó meglehetősen maradi nézetének köszönhette. (Ma bizonyosan mellőzné a .maradi nézet' kifejezést! Winkler 1802-ben az oktató szerzetesrendek visszaállítása alkalmával aleletti örömében adta a könyvtárnak, hogy az jratkodó .eltávolította a világi orolesszorokat és az irodalom aktatását újból csak a szerze- ! esekre bízta. Gyűjteménye 1917 éremből és hét kéziratból állott. A kéziratok egyike volt a később Winkler-kódex néven 'smert. . mely ma is az Egye­temi Könyvtár kézirattárának egyik értékes darabja". 1988-ban a Magyar Nyelv- tudományi Társaság a „Weszp- rémi kódexet" adta ki újra. A bevezetésben Pusztai István ezt mondja: ,,Bizonyos, hogy 1801- ben Winkler Mihály (1729— 1810) címzetes pécsi kanonok adományaképpen került (ez a kódex) az Egyetemi Könyvtárba több mással együtt". A „több mással együtt" kifejezésnél Tóth Andrásra hivatkozik. Majd folytatja: „E kódexeket vagy 1782-ben szerezte meg a po­zsonyi apácáktól, kiknek rend­iét II. lózsel leloszlatni és va­gyonukat elkobozni rendelte, vagy később árverésen vásárol­ta." (E két feltevés nem bizo­nyítható.) Még több szerzőt is lehetne felsorolni, akik mind azon a véleményen vannak, hogy \A/i n k I er Mihály adományozta a kérdéses kódexet az Egye­temi Könyvtárnak. De ezek az állítások tévesek. Valószínűleg Toldy Ferenctől vették át. Mi­vel néni sikerült Toldy Ferenc 1857. évi kiadását egyik pé­csi könyvtárban sem megta­lálni, Móritz Kolbenheyerre hi­vatkozom, aki Toldy könyvét „Geschichte der Ungarischen Literatur" címen lefordította és 1865-ben Pesten kinyomat­ta. Ebben áll „Ez a kódex (Winkler kódex) 1801 óta Winkler Mihály ajándékakép pen az Egyetemi Könyvtárban van." Ezekkel szemben a tény o következő. Winkler Mihály gödrei plébános és címzetes P. M. Winkler (reprodukció) kanonok volt. Afölötti örömé ben, hogy I. Ferenc király in­tézkedésére a szerzetesek visszatérhettek kolostoraikba és újra átvették a gimnáziu­mok vezetését, 1802. augusz­tus 20-án a királynak felaján­lotta éremgyűjteményét a Pesti Egyetem céljaira. Stiptics Ala­jos professzornak ezt írta eb­ben az ügyben: „Az érem- gyűjteményen kívül van még két igen régi magyar ima­könyvem is. írásuk igen ne­hezen olvasható. Bizonyos kü­lönleges hungarizmus van bennük. Valamikor apáca ál­lította össze őket, apácák szá­mára. Vagy, ha lérli állította össze, apácáknak szánta. - Pergamentre irt igen régi né­met imakönyvem is van. 1381- böl és 1421-ből származó ok­mányaim is vannak . . . Ami a felsoroltakból az Egyetem­nek kell, akár az egészet is, rendelkezésre bocsájtom ..." A két „magyar imakönyv­nek" a „német ájtatosság1 könyvnek" és a „két oklevél­nek" felajánlása tehát 1802 augusztus 20-án történt. 1804. január 19-én kelt az értesítés a küldeménynek Pesten való megérkezéséről. Az Egyetem rektora, Frankholler Mihály és a ^magisztrátus 1804, február 17-én köszönte meg Winkler- nek nagylelkűségét. E levél cénásunk emlékezetét is tisz­teletben tartják majd." Mindezt a Vigilia 1973. feb­ruári számában röviden mór megírtam. „Glaube und Kirche in der Schwäbischen Türkei des 18. Jahrhunderts-Auf­zeichnungen von Michael Winkler in den Plarrchroniken von Szakadát, Bonyhád und Gödre című művemben, me­lyet Münchenben 1987-ben a Studia Hungarica mint 34. kötetét adta ki. A két „magyar imakönyv" a Nádor- és a Weszprémi- kódex. A szóban forgó Wink­ler-kódex eredetéről és az Egyetemi Könyvtárba kerülésé­ről sehol sem értesülünk, ha­nem Toldy Ferenc hálából és tiszteletből az éremgyűjtemé- nyért és egyéb tárgyakért egy másik kódexnek adta a „Winkler-kódex"-nevet. A Winkler-kódexnek tehát annyi kapcsolata van a pécsi egyházmegyével, hogy a volt szakadáti, bonyhádi és göd­rei plébánosról kapta a nevét. Ezt az értékes, 1506-ból szár­mazó nyelvemléket korábban „egyházi vegyeskönyvnek" ne­vezték. Toldynak köszönheti a Winkler-kódex nevet. Ebben a kódexben is vannak „Mária- siralmak", melyeket a Pius- templomban bemutatnak. Galambos-Göller Ferenc Kevesebb diák — több elbocsátott tanár Készülődés az új tanévre Gondokkal, konfliktusokkal terhes tanév után s nem ép­pen felhőtlen vakáció közepet­te készülnek az általános és középiskolák az új oktatási évre. — Mit igét 1991/92 diákok­nak, pedagógusoknak? — kér­deztük Szűcs Miklóstól, a Mű­velődési Minisztérium közok­tatási főosztályának vezetőjé­től. — Ami a tanulói létszám alakulását illeti, azv általános iskolák alsó tagozatán most már erősen érzékelhető lesz a demográfiai apály, de a felső tagozaton is kevesebb lesz a diák, mint tavaly. Minden rosszban van valami jó — a csökkenés lehetőséget nyújt az önkormányzatoknak, illetve az iskoláknak arra, hogy a gye­rekekkel kisebb csoportokban, tehát intenzivebben és testre szabottabban foglalkozzanak. — Nem kell attól tartani, hogy az ' igazgatók — takarékosság okán — maradnak a nagyobb létszámú osztályok mellett, s így „felszabadul” néhány peda­gógus-státusz? — Az efféle megoldás való­jában látszat-takarékosság, hiszen nemcsak a képzés mi­nőségének rovására megy, ha­nem azt a tényt is számítá­son kívül hagyja, hogy az ál­talános iskolai tanulók létszá ma olykor egyik tanévről a másikra is jelentékenyen in­gadozik. Valóban megeshet tehát, hogy most iskolákat szüntetnek meg, pedagóguso­kat küldenek el. Ha azonban megnő a diákok száma, ne héz és drága üj iskolákat nyitni, jó erőkkel feltölteni a tantestületeket. Elsősorban ott fenyeget ez a veszély, ahol oz intézmények működése fölött nincs megfelelő lakossági szülői kontroll. — Itt jegyzem meg, hogy a 90-es évek közepétől a de­mográfiai előrejelzések sze­rint ismét emelkedik majd az általános iskolai korosztályok létszáma, s ezzel már most minden önkormányzatnak szó molnia kell. amikor a taninté­zetek élétét érintő döntéseket mérlegelnek. P. G. Megmagyarázni a titokzatost Pszichotréning Magyar műkincsek szovjet raktárakban? Az utóbbi időben egyre töb­ben fedezik fel, hogy termé- ■szetfeletti képességekkel ren­delkeznek, soha nem látott mó­don szaporodtak el a különle­ges adottságokkal megáldott emberek bemutatói. A Para- kutatási Tudományos Társaság előadás-sorozatokat szervez, ahol megtanítják az embereket iáját belső energiáik hasznosí­tására. A parajelenségekkel foglalkozó könyvek sora kerül az utcára, amelyekben a mai napig megmagyarázhatatlan jelenségeket írnak le. Carla Galli, a Para-kutatási Tudományos Egyesület titkáro Akar-e Fenom-ÉN lenni? cím­mel kiadott müvében az extra- szenzorikus képességek fejlesz­téséről és a bioenergia felhasz­nálásának ősi módszereiről ir A könyv elsődleges célja, fel­hívni a figyelmet arra, hogy a tudomány foglalkozzék ezeknek a megmagyarázhatatlan dol­goknak a megfejtésével. A pa­rapszichológiái jelenségek sok­kal jobban érdeklik az embe­reket, mint a természet- vagy akár a szellemtudomány. A hip­nózis, a spiritizmus és az aszt­rológia népszerűsége is egyre nagyobb. Azonban rengeteg tévhit és babona is társul a rendkívüli jelenségekhez. A laikus magyarázatok veszélye­sek lehetnek. A jóga tudatla­nok kezében súlyos betegsége­ket okozhat, a nagyfokú befelé- fordulás megbillentheti a lelki egyensúlyt. Előfordulhat, hogy a téves felfogásoik elmegyógy­intézetbe juttatják a gyonútlan embereket, akik megpróbálják naiv módon alkalmazni a leirt jelenségeket. A kézrátétellel való gyógyítás már ősidők óta ismert. A beteg szervekre gyakorolt bioenerge­tikus hatást értik alatta. A bio- energiával való gyógyítás ké­pessége általános emberi sajá­tosság. Először a jógik dolgozták ki a módszereit az ősi Indiá­ban. A gyógymód maga a jó­ga része. Az akaratlagos ener- gioirányitás művészete maga a pszichotréning, ami magában foglalja a figyelemkoncentrá­ció gyakorlását, a vizuális-tér­beli .képzelőerő fejlesztését és az egész izomzat mély ellgzitá- sának elsajátítását. Lényeges eleme a relaxáció és a jóga­légzés. A bioenergiával történő diagnosztizálás és gyógyítás számos változatát dolgozták ki. A könyv Írója külön fejezetet szán az öngyógyítás művésze­tének, valamint a gyógyítás és a bioritmus közötti kapcsolat megismertetésére. Szól még az önszuggesztiós gyógyításról is, valamint a táplálkozási szoká­sokról és a helyes étrend ki­alakításának fontosságáról. Sz. K. „Moszkva, Leningrád, Kijev, Zagorszk és más városok titkos múzeumi raktáraiban már csak­nem fél évszázada őrzik azo­kat a csaknem felbecsülhetet­len értékű műalkotásokat, ame­lyeket annak idején hadizsák­mányként hurcoltak el ..." A Valóság című folyóirat leg­utóbbi száma a szovjet Izvesz­tyija cikkét idézi, melyből ki­derül: valószínűleg értékes, Magyarországról származó mű­kincsek is e sorsra- jutottak. ,E műalkotások nem a hazai múzeumok gyűjteményeiből származnak, hanem magán­gyűjtők kollekcióiból kerültek a Szovjetunióba" - adott felvilá­gosítást mindezzel kapcsolat­ban az MTI kérésére hétfőn Tóth Loránd, a magyar Kül­ügyminisztérium illetékes mun­katársa. Az Izvesztyijában megjelent információk megismerése után - a Művelődési Minisztérium kérésére is — a Külügyminisz­térium jegyzékkel fordult a szovjet félhez: tegyék lehetővé, nogy mogyar szakemberek meglátogathassák az objektu­mokat, felmérhessék, hogy vol­taképpen milyen — magyar ér­deklődésre is számot tartó - vagyont őriznek azokban. A szovjet lap cikkének szer­zője egyébként figyelmeztet: a különleges raktárak titka nem tartható. Eladni nem lehet ezeket a műveket, a világ egyetlen aukciójára sem lehet benyújtani őket — túlságosan ismertek. Értelmetlen dolog a műkincseket elzárva tartani a tudomány és (ami sokkal ve­szélyesebb) a restauráció elöl is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents