Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-07 / 215. szám

1991. augusztus 7., szerda uj Dunántúli napió 9 UJ Dili politikai uitaföruma Tévés voltam Ilyen jó ólmom még soha életemben nem volt. Kisisten voltam, tv-alkal- mazott. Elárulom, dolgoznom alig kellett, azért a ron­gyos havi 50—100—150 ezerért. Persze, rendszere­sen kitaláltunk magunk­nak valami pár oldalas szöveget és kaptunk érte ötvenötezreket. Egymásnak adtuk az ötleteket, és csak úgy ömlött a pénz hozzánk. Háram-négy-öt- szörös pénzeket vágtunk zsebre egy év alatt, mint a havi keresetünk. A létszámunk rettenete­sen nagy volt. Még a pártállami idők alatt ony- nyian összejöttünk elvtársi alapon, hogy ha valakin erőt akart volna venni a tehetnékje, akkor se igen jutott volna számára munka. De legalább nem féltünk, mert volt kikkel összefognunk azok ellen, akik húzták a tv igáját és nem átallották becsülete­sen dolgozni. Végül is ezt nem bántuk, mert vala­milyen műsornak — még­ha borzalmasan érdekte­len is - csak kellett len­nie. írt is valaki emiatt nekünk, de megleckéztet­tük. Megválaszoltuk neki, hogy „de gustibus non est disputandum". Egyszer pedig már majdnem felriadtam ál­momból, mert jött egy új főnök és elkezdte néze­getni a létszámot. Nem volt nehéz rájönnie, hogy legalább egyharmaddal többen vagyunk, mint amennyi apai-anyai be­dobása mellett is kellene. Dehát azután ebből se lett semmi baj. Kitaláltuk, hogy megnöveljük a tv adásidejét, kialakítunk mindenféle új szervezeti formákat, és máris neve lesz a gyereknek. így is lett. Aztán megint nem akar­tak bennünket békén hagyni, pedig már egé­szen belejöttünk. Néhó- nyunk már szerzett magá­nak a tv pénzén Peugeot autót is. Mi, akik most ebből kimaradtunk, nem irigykedtünk, mert majd csők ránk is sor kerül. Most meg újdonsült ol- vezetőket akarnak a nya­kunkba ültetni. Igen nagy volt köztünk a felháboro­dás. Hát hogy mernek beavatkozni a mi dol­gunkba? Elvégre mi va­gyunk a „médiák"! Me merjen senki beleszólni a mi kis belső ügyeinkbe, mert mindjárt rájuk süt­jük, hogy üldözik a kom- munistás szakembereket, meghogy antiliberálisök, európaiatlanok és ke­resztény diktatúrát akar­nak bevezetni. Hát mit képzelnek ezek? Vegyék tudomásul, hogy nekik csak egy joguk és egy kötelességük van: fizetni és adni a pénzt számo- latlonul, ahogy nekünk kell. Méghogy alvezetőket ide? Azért, hogy elront­sák köztünk a hangulatot? Még a végén kirostálná­nak bennünket, a meg­maradóktól meg azt kí­vánnák, hogy folyamato­san, napról napra, óráról órára dolgozzanak, akár egy munkás a munka­padnál. Hát még mit nem? Reméljük, lesz va­laki fejes, oki tiltakozik ez ellen. Aztán ennek a szép álomnak mégiscsak vége lett, felébredtem. Gróf Endre Justitia Baráti Társaság Keresve a közös érdekeket... Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák Demokratikus Szakszervezeti Szövet­ségének alapszervezeti titkára az új Dunántúli Napló július 23-i számában vá­laszolt Ács László Írására. Vitájuk éles reakciókat váltott ki. Közülük kettőt köz­lünk némi rövidítéssel. Az MDF szakszervezete? Tisztelt Kovács Mózes úr! örülök, hogy ön is szivén viseli a másik kilencmillió sors­társunk gondját. A dolgozók érdekvédelmének — arányaik szerint — megfelelőbb helyet kell biztosítani a politikában, a hírközlésben és az érdekvé­delemben is. önt széles látó­körű, jól informált munkásve­zérként ismerhette meg az ol­vasó. Ezért engedjen meg né­hány kérdést a nyílt levelével kapcsolatban. Annak idején (írja) a mun­kástanácsok születésénél, nagy pénzeket ajánlottak a szerve­zet finanszírozására. Milyen szervezetek ajánlottak pénzt a munkástanács szervezéséhez? Kérem, nevezze meg őket! ön azt állítja, hogy a mun­kástanácsok az MDF szak- szervezete. A Pártfüggetlen Munkástanácsok, a Szénbá­nyász Munkástanácsok Egyez­tető Fóruma, a munkástanács­vezetők által alapított Magyar Munkavállalók Pártja, a Szo­lidaritás Munkásszövetség fel­ségjeleit használó munkásta­nácsok, a szakszervezetbcM-át és a szakszervezetellenes mun­kástanácsok mind MDF-es szervezet? ön talán a Mun­kástanácsok Országos Szövet­ségére gondol, amely a három legjelentősebb irányzat szabad társulásából alakult és amely­hez azóta újabb irányzatok csatlakoztak, illetve léptek ki? Az országos szervezet alap­szabálya kimondja, a szövet­ség pártoktól független szer­vezet, amely nem tartja nyil­ván, ki milyen párt tagja. De mivel az aktivisták szívesen viselik pártjelvényeiket és leg­inkább az ellenzéki pártokhoz tartozók, teszik ezt büszkébben, s nem a kormánypártiak, így ismerjük egymást. A Szövetségi Tanácsban szabaddemokraták és jó néhány szocialista me­gyei küldött is van. Az elnök úr felhatalmazás nélküli aláírását egy — és nem szocialista — tanácstag ti*dta támogatni. Ahogy bizonyára ön előtt is ismert tény, a szo­cialista párt csak a törvény benyújtása előtti napokban változtatta meg véleményét az MSZOSZ javára. Az ön által munkásellenes törvénynek ne­vezett tervezetet egy másik, hasonlóan nehéz körülmények között működő szervezet, a Liga szakértői kezdeményezték. Ezt dologzta át Palkovics kép­viselő úr. Munkáját kezdettől fogva támogatta az SZDSZ és a FIDESZ is. Nem úgy az MDF-képvise- lők, akiket szinte egyenként kellett megdolgozni, és ez nyil­vánosságot is kapott annak idején. Bizonyára olvasott ö:i is a Samshula—Palkovics vi­szályról, aminek lényege az volt, hogy az új szervezetek se lesznek puhábbak, mint az MSZOSZ. Az átmenet idején kényelmesebb a kormánynak a jelenlegi felállás, ami rövid pórázon tartja a munkásokat és szájkosarat tesz a szájukra. A helyzet akkor változott meg, amikor a .keresztapák" rá­szóltak a szakszervezeti veze­tőkre — ezek kezdenek a múl­tunkban vájkálni, szorongassá­tok meg őket — és a szak- szervezeti vezérek azzal kezd­tek kérkedni, hogy ha kell, ők fejre állítják a kormányt, ön azt írta, a szakszervezet nem a hatalom eszköze! A kor­mányzó pártnak is ez a véle­ménye. Ami az elmaradt sztrájkot illeti - amit ön szerint nem kellett volna csinálni — ma­gam is olyan munkástanács tagja vagyok, amelyik csatla­kozott a sztrájkhoz. És tudom, ahogy nyilván ön is tudja, a sztrájkot nem azért fújták le, mert a kormány engedett, ha­nem azért, mert az MSZOSZ csak meghirdetni, de nem be­fejezni tudta volna a sztrájkot. A dolgozók elkeseredése, a belső körtelefonok, a kéksza­lag stb. arra mutatnak, hogy nem kétórás sztrájkot akartak. Az MSZOSZ ezt nem merte vállalni, ezért jelentéktelen lát­szatengedményekért lefújta azt. ön azt írja, az új szerveze­tek követelései minden reali­tást figyelmen kívül hagynak. Ha ez így van, akkor önök, az MSZOSZ, miért a munkás- tanácsok programját használ­ták föl az országos sztrájkjuk meghirdetéséhez? Egy korábbi írásában rész­letesen boncolgatta, miből áll össze parlamenti képviselő­elnökünk fizetése. Kérem, te­gye meg azt az MSZOSZ-ve- zetők fizetésével is, amit való­színűleg nem a képviselők, ha­nem a miniszterek fizetésével kell majd összehasonlítani! Péntek Zoltán villanyszerelő a Sopiana munkástanácsból A taglétszám arányában! Kovács Mózes elsősorban a munkástanácsokhoz szól, de állításai a Ligára is vonatkoz­nak. így válaszolok ró. Én is úgy találom, hogy a 120 év alatt összegyűlt, s az állami támogatóssal szaporí­tott szakszervezeti vagyont min­den szervezet taglétszáma ará­nyában jogosult használni. De mit jelent ez az arány? A Li­gának működése kezdetén 9000 tagot számítva, ugyanak­kor az MSZOSZ 4,5 millió tagját figyelembe véve taglétszámuk akkori aránya 1 :500. Eszerint kétezreléknyi vagyont ajánlha­tott fel az MSZOSZ egyszeri végleges osztozkodás címén. A Liga taglétszáma jelenleg 240 000 fő, míg az MSZOSZ — én tudomásom szerint 3,6 mil­lió. Ma tehát az arány 1:15-re változott, s a változás még tart. Ha jól értem Kovács Mó­zes szavait, a Ligának el kel­lett volna fogadnia az MSZOSZ első nagylelkű ajánlatát, s most kétezreléknyi szakszerve­zeti vagyon használatával mű­ködtethetné az egy tizenötöd- nyi létszámú szakszervezetet. De mennyi lehet a vagyon kétezreléke, ha a vagyon egé­sze titok? Ki és hogyan álla­pítja meg égy ismeretlen mennyiség kétezred részét? Nem is lenne tanácsos el­árulni, mennyi az, hiszen öt­százzal szorozva bárki kiszá­míthatná az egész vagyon nagyságát. örvendetes, hogy az MSZOSZ-ban ma már a tag­ságon múlik, hogy kik azok a szakszervezeti vezetők, akik százezreket keresnek. Nálunk ilyenek nincsenek, s ha a tag­ságon múlik, nem is iesznek. Képviselőink valóban eljut­nak külföldi tanulmányútokra más szakszervezetek, sőt ide­gen kormányok meghívására. Minden meghívást elfogadunk egy feltétellel: a tanulmányút összes költségét a meghívó állja. Nem tudom megítélni, hogy valóban olyan sokan mennek-e tőlünk és a munkás- tanácsoktól a többi szakszer­vezethez képest. Amennyiben azonban tényleg így áll a helyzet, el kell gondolkodnunk: miért ez a két szövetség kap­ja a legtöbb meghívást? Ta­lán van valami oka. Bevallom, szakszervezeti tisztségviselőink képzését is elsősorban amerikai és német támogatásokból fedezzük. Erre adják, másra nem használha­tó, s akkor is erre kellene köl­tenünk, ha nem köteleznének a legszigorúbb elszámolásra, hiszen képviselőink jogi isme­reteitől és tárgyalókészségétől függ munkájuk eredményessé­ge. Ezekre a képzésekre mind a munkástanácsokat, mind az általunk ismert - semmiféle szakszervezeti tömörülésbe nem tartozó — új érdekvédelmi szer­vezetek képviselőit meghívtuk s ezentúl is minden kötelezett­ség nélkül szívesen látjuk Innen tudom például, hogy a Mecseki Szénbányáknál nem egy, hanem legalább négy új érdekvédelmi szervezet műkö­dik. Hogy mire költik tagdíjaikat, s hogyan gazdálkodnak az alapszervezeték, abba a Liga soha sem avatkozott bele Nemhogy máséba, de még sa­ját szervezetei gazdasági ügyeibe sem. A LIGA Baranya Megyei Szervezete az ideérke­ző tagdíjhányadból heti 3 órás jogsegélyszolgálatot és 3 órás társadalombiztosítási tanács­adást tart fenn. Tanácsadásaink díjtalanok és bárkinek rendelkezésére áll­nak szakszervezeti hovatarto­zásra való tekintet nélkül. Mind munkaügyi kérdésekben, mind szakszervezetalakítás ügyében sokan jönnek elné­zést kérve, hogy nem mutat­koznak be, de tartanak tőle, hogy idő előtt kiderül, s így meghiúsul szándékuk. Nem félelem ez? A fentiekből talán kitűnt, nemcsak szóban, hanem anya­gi lehetőségeink végső hatá­ráig szolidárisak vagyunk min­den munkavállalóval. Lehet, hogy Kovács Mózes nem ezek­re gondolt, mikor a munkás­szolidaritásra szólított fel ben­nünket, ebben az esetben szí­vesen tanulunk tőle. Mint ahogy bárki támoga­tását örömmel fogadjuk, ha nem is kérjük kifejezetten. Ko­vács Mózes állításával ellen­tétben az SZDSZ ilyet nem ajánlott fel. Kevés figyelmet fordítottunk eddig erre. Gon­dolom, pártsemlegességünket nemcsak úgy gyakorolhatjuk, hogy egyik párttal sem állunk szóba, hanem úgy is, hogy mindegyikkel párbeszédet kez­deményezünk, s megpróbálunk együttműködni. Ahogy a Megyei Munka­ügyi Tanácsban is együtt kell működnünk az önkormányza­tokkal és a munkáltatókkal, hogy állandó viták során, ke­resve a közös érdekeket és megtalálva a lehetséges komp­romisszumokat a munkanélkü­liség növekedése ellen is fel­vegyük a harcot. Agócs Judit, A Liga Baranya Megyei Szervezete Védelmet! Ma az országban a legna­gyobb gazdasági hatalom a politikai állam. Mint legna­gyobb tulajdonos és munkál­tató, ő áll végsősoron szem­ben a szociális és munkajogi vitákban és összecsapások­ban a munkavállalók milliói­val . A kormány és a szakszer­vezetek közti erőviszonyok ala­kulása tehát alapvetően po­litikai kérdés. A most, oly sürgősen elfo­gadott törvények látszólag az MSZOSZ-be tömörült szak- szervezetek elleni támadás, amely úgymond áldásos ha­tású lesz az erős és hiteles érdekvédelmi szervezetek ki­fejlődésére, valójában . azon­ban a munkavállalók egészé­re mért, kiszámított politikai csapás. A kormányt, hatalmá­nak koncentrálása közepette zavarták az anyagilag erős és az államhatalmi erőt politikai erővel is ellensúlyozni hajla­mos, nem kormánypárti szak- szervezetek. A liberális ellen­zék pedig szintén pártszínek­ben hozzá jobban illő szak- szervezeteket szeretne látni. A Szocialista Párt vissza­utásít minden olyan törek­vést, amely a szakszervezeték belügyeibe való beavatkozás­ra, alkotmányos működésük akadályozására irányul. A szocialisták ezért az Alkot­mánybírósághoz fordultak a szakszervezetek működését korlátozó törvény felülvizsgá­lata és megsemmisítése érde­kében. A kialakult feszült helyzetre való teknitettel fon­tos lenne, hogy az Alkotmány- bíróság még 1991. augusztus 31. előtt, soron kívül állást foglaljon a kérdésben. A szakszervezetek igazi ere­jét tagságuk adja. A Szocia­lista Párt ezért felhívja a munkavállalókat, a nyugdíja­sokat és mindazokat, akiknek fontos érdekeik védelme, sa­ját biztonságuk és munkatár­saik biztonságának megte­remtése, hogy újítsák meg szakszervezeti tagságukat, lép­jenek a szakszervezetekbe. Védelmet a szociális kiszol­gáltatottság ellen csak erős szakszervezetek nyújthatnak! A Magyar Szocialista Párt Baranya Megyei Koordinációs Tanácsa Kíszamította-e ualaki? A Pécsi Extra augusztus 1-jei számában megjelent a Pécs Megyei Jogú Város Közgyű­lésének 1991. évi 20. számú önkormányzati rendelete. Ez egy nagyon rosszul sikerült rendelete az önkormányzatnak. Miért? Azért, mert mindazt teszi éppen lehetet­lenné, amit a rendelet bevezetőjé­ben célul tűztek ki. Azaz, hogy a bérlakások privatizációja felgyor­suljon. A rendelet 2. paragrafusának (3) bekezdése szerint ,,kívülálló részére nem idegeníthető el, illetve az ön- kormányzat hivatala az elidegení­tést nem kezdeményezheti a nyug­díjas, valamint szociális bérlakásra egyébként jogosult bérlő által la­kott lakás esetén.11 A 10. paragrafus szerint ,,E ren­delet alkalmazásában: - szociális bérlakásra jogosult: b) az a) pont­ban írtak kivételével, ha az egy főre eső jövedelem a mindenkori nyugdíjminimum 1,6-szorosát nem haladja meg." Nos, ez a nyugdíj­minimum ma 5600 Ft, ennek 1,6- szorosa 8320 Ft, amely egy 4 tagú család esetén jövedelemként 33 280 Ft-ot feltételez. A 40 lakásos lép­csőházunkban a jövedelmek isme­retében ezen az alapon egy lakás bérlőjének a lakását sem lehet kívülállónak meghirdetni vagy kö­telezni, hogy vegye meg a bérle­ményét. A 7. paragrafus (2) bekezdése b) ,,20%-át a szerződés megköté­sével egyidőben és a fennmaradó összeget a mindenkori jegybanki alapkamattal terhelten kötelesek megfizetni." Megjegyzem: a jegy­banki alapkamat jelenleg 22%, az országos rendelet 3%-ával szem­ben. (3) bekezdés ,,A hitel összegét a kamatokkal együtt fiatal házas, nyugdíjas vagy egyébként szociális bérlakásra jogosult esetén 15 év, egyéb esetekben 10 év alatt vissza kell fizetni." N ézzük, hogy a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése által kedvezőnek tartott 1991. évi 20. számú önkormányzati ren­delete milyen terheket ró a bérlő­re, amennyiben kénytelen az ott- hontalanság veszélye miatt bérle­ményét az önkormányzattól meg­venni. Az első problémát a 20% befize­tése jelenti a korábbi országos és lelyi rendelet 10%-ával szemben. Nagyon sok bérlő anyagi helyzetét teljesen kimerítette, hogy a Fideszes korú gyermekeinek lakás- tartozását megszüntesse. Minden anyagi forrását mozgósította, sőt kölcsönt vett fel. Sok embernek egyszerűen nincs annyi jövedelme, hogy egy 50 000 Ft-os összeget most egyszerre megtakarítson és befizessen. Máról holnapra él I Ezt csak kölcsönből tudja megoldani, amelynek a törlesztését azonnal meg kell kezdeni, magas kamattal és részlettel. A 22%-os kamat és a 10 éves visszafizetés igen magas, 3000 Ft körüli törlesztést kíván meg. Az igen rossz műszaki állapotban lévő 10 emeletes épületek közös­költsége (felújítási alap és üzemel­tetés) várhatóan szintén magas, kb. 2000 Ft körüli összeg lesz. Az eddigi forgalmiérték-megálla- pitások a házak műszaki állapo­tát és tényleges forgalmi értékét figyelmen kívül hagyva irreálisan magasak. A PIK a lakások megvétele után több ezer Ft-os szolgáltatási és karbantartási számlákat nyújt be. Ezekből az összegekből a lakását megvevő bérlőnek 7000—8000 Ft-os kiadása jön össze és erre jönnek a lakás üzemeltetési költségei. Ki­számolta valaki azt, hogy egy 2 gyerekes családnak lesz-e annyi jö­vedelme, hogy ezt mind kifizesse és még enni is tudjon? Továbbá, éppen a PIK által el­mulasztott felújítás, karbantartás, csere miatt az épületek épületgé­pészeti egységei olyan rossz műsza­ki állapotban vannak, hogy bár­mely pillanatban olyan komoly mű­szaki hiba jelentkezhet, amelynek kiküszöbölése több milliós összeggel terheli a lakóközösséket (pl. a lift­szerelők elmondása szerint, nálunk sürgősen cserére szorulna a lift­motor). Erre nem lesz már pénze a lakónak és hitelt sem kap. I lyen feltételek mellett a bér­lőknek igen kis része tudja megvenni lakását, noha az országos rendelet alapján kalkulált ár alapján lényegesen többen vennék meg a bérleményü­ket. Egy vegyes tulajdonú háztömb jön létre. Ilyen vegyes tulajdonú ház üzemeltetésére nem rendelkezik a rendelet. Pedig a heterogén lakójú és a vegyes tulajdonú háztömb üze­meltetése súlyos pénzügyi feszültsé­geket fog létrehozni. Ettől való jo­gos félelem is sok bérlőt fog visz- szatartani a vásárlástól, vagy elme­nekülnek az ilyen házakból. Ez­által olyan szociális gettók jön­nek létre, amelyek működtetése az önkormányzatnak igen súlyos prob­lémát fog jelenteni. Nem kalkuláltak a rendeletalko­tók azokkal a külső tényezőkkel, amelyek ugrásszerűen rontják a bérlők fizetőképességét, szociális helyzetét. Az ősszel belépő ener­giadíjak, a növekvő munkanélküli­ség, a növekvő adókötelezettségek miatt az emberek nem fogják tud­ni fizetni azokat a részleteket, amelyeket az önkormányzat a szo­ciális helyzetet figyelmen kívül hagyva kikalkulált, és ez nem ke­vés embert érint. A 33 000 lakás­ban 70-80 000 ember életét teheti lehetetlenné és bizonytalanná az önkormányzati gyűlés e rossz dön­tése. Dr. Nádor András, a Varsány u. 2.. 4., 6., 8. lakók közös képviselője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents