Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-07 / 215. szám
1991. augusztus 7., szerda uj Dunántúli napló 7 AZ ALLAM GARANCIÁT VÁLLALT A VISSZAFIZETÉSRE Mi lesz a lakossági kötvényekkel? Pór éve, amikor az első akossági kötvényeket kibocsátották, csak kevesen gondolták volna, hogy ilyen gyorsan, ilyen drámai változások mennek végbe a magyar gazdaságban. Az infláció ütemének növekedése már jelezte, hogy a kezdetben olyan jó befektetésnek induló kötvény talán mégsem lesz akkora üzlet, mivel ezek fix kamatozású értékpapírok. Most újabb veszély leselkedik a kötvénytuloij- donosokra, hiszen a magyar gazdaságban mind több a csőd, és még ennél is több a nyílt csőd nélküli fizetésképtelenség. Ki fizeti ilyen esetekben az esedékessé vált kamatot, illetve a törlesztést? Mivel az állam a kötvények visszafizetéséért szavatosságot vállalt, elvben megvan 'a fedezet, ám a gyakorlatban egy sor tisztázatlan kérdés merült fel máris. A kereskedelmi bankok, amelyek a kötvények forgalmazásával foglalkoznak. egyre kockázatosabbnak érzik a saját helyzetüket, hiszen a befektetőkkel ők állnak kapcsolatban, óm azok a vállalatok, amelyek annak idején a kötvényeket kibocsátották, esetleg mára fizetésképtelenek lettek. Ebben az esetben az államnak kell a fizetés- képtelen cég helyébe lépni és neki kell állnia a cehet. Csakhogy a költségvetés a közismerten szorongatott helyzetében ettől a kötelezettségtől, amíg lehet, menekül, és olyan feltételeket igyekszik szabni a kereskedelmi bankoknak, hogy azok maguk legyenek kénytelenek behajtani a pénzt a bajba jutott vállalatokon. A tét nagy, ez idő szerint 18 milliárd forint értékű olyan kötvény van forgalomban, amelynek kamata és törlesztőrészlete kifizetéséért az állam szavatosságot vállalt. Csak az idén 6 milliárd forintot kell a lakossági kötvényekért kamat, illetve törlesztés formájában visszafizetni a befektetőknek. Ha ennek csak a fele a költségvetésre marad a csődbe jutott vállalatok miatt, már ennek is súlyos következményei lennének. Pedig túl sok választási lehetőség nincs, hiszen remélhetőleg azon a megoldáson senki sem gondolkodik, hogy jóllehet, a kötvény visszo- fizetését az állam szavatolta, most a nehéz helyzet miatt mégis vonakodna e kötelezettség teljesítésétől. Ez ugyanis nemcsak azért lenne veszélyes lépés, mert sok tízezer ember megtakarítása kerülne végveszélybe, ho- nem legfőképpen azért, mert itt az állam szavahihetősége forog kockán. Ha ez meginog, alááshatja minden intézmény tekintélyét. Az eddigi információk szerint a bankok és a Pénzügyminisztérium között tovább folynak az egyeztető tárgyalások, és egyelőre az az álláspont, hogy a lakossági kötvényekben vállolt kötelezettséget valaki minden körülmények között teljesíti a befektetőknek. P. É. Pihennek a képviselők, dolgoznak a mesterek A T- Ház vakációzik Magyarországon először Hasnyálmirigy-műtét új módszerrel A Parlament, fővárosunk méltán legismertebb épülete az augusztus 20-i ünnepre újra zászlódíszbe öltözik, de teljes szépségét ezúttal sem tárhatja csodálói elé. Mint' évtizedek óta megszokhattuk, felújítási munkákat végeznek a homlokzatán, s most éppen „arcának" legszebb részét takarja sűrű - az alsó rakparttá) a kupola aljáig emelkedő - állványerdő. Kívül tehát serény munka folyik, az ülésterem, a folyosók és a dolgozószobák legtöbbje viszont üres ezekben o hetekben. A rendszerváltozás óta nonstoppá vált parlamenti munkában most szűkre szabott nyári szünet van. A csaknem kiürült házban így lehet sort keríteni azokra a- karbantartási, korszerűsítési munkákra, amelyek elvégzését a „folyamatos üzem” eddig csaknem lehetetlenné tette. FÓLIASÁTORBAN ÚJUL A MÁRVÁNY Acs László, az Országgyűlés műszaki és ellátási főosztályának vezetője nem titkolja: nagyon várt már a szünetre.- összetorlódtak a feladatok és sürget minket az idő. A szolgáltató területeken szeretnénk minél több tennivalónkat elvégezni. Rendbe tesz- szük az üzemi konyhát, amelyre nagyon ráfért már a festés és egy nagyobb szabású, átfogó karbantartás. Ez a teendőnk az irodaházi büfé esetében is. Van azért terület, méghozzá nem is akármilyen, ahol már nem lehette'k tovább tekintettel a Házban folyó napi munkára. 'Az átjárók boltíveinek többsége fólia mögé rejtőzött. A padlót burkoló „mórványlapok" javítása, majd csiszolása van soron, ehhez van szükség a nem éppen díszes takaróra a kupola körfolyosóin. Arrébb az egyik alelnök új dolgozószobájának berendezése folyik, másutt az elektromoshálózat szükségszerű karbantartását, korszerűsítését végzik.- Az ülésteremben van-e még szükség technikai fejlesztésre?- A tévéközvetítések jóvoltából az egész ország lakossága megítélheti, beváltre az elektronikus szavazatszámláló rendszer, s a többi, nemrég használatba vett, a törvényhozó munka külsőségeinek korszerűsítését jelentő műszaki újdonság. Én úgy hiszem. a mai szavazatszámlálás gyorsaságát, pontosságát még ösz- szehasonlítani sem lehet a korábbi, kézi módszerrel. Nem tűnik fel, pedig jelentős újítás az is, hogy a képviselők a helyükön szólhatnak hozzá o vitához, ellentétben számos, a parlamentjét és általános technikai színvonalát tekintve előttünk példaként álló . országgal. Talán az lehetne további előrelépés, ha a képviselőket nem kötné az ülésrend szigora sem, de hát ehhez a házszabálynak is változnia kellene. Mi a műszaki megoldást megtalálnánk, hiszen a most üzemelő rendszer is magyar műszakiak munkájának az eredménye, s úgy gondolom, nincs miért szégyenkezniük — állítja Ács László. HOSSZÚ TÁVÚ ALLVANYPROGRAM Többször szóba került már, hogy a régebbi, negyedévenként’ szokásos ülésszakokkal szemben most gyakorlatilag folyamatos a képviselői munka az ülésteremben. Meglátszik ez a terem állapotán? És egyáltalán: esténként a kiürült terem képe méltó-e ahhoz, hogy ott az ország sorsáért felelős honatyák töltötték a napot? — Ha arra gondol: rendben hagyják-e ott a helyüket a képviselők, akkor nem a kötelező udvariasság mondatja velem, hogy kirívó eseteket nem említhetek. — Belül tehát teljes a rend. Mikor lesz az kívül is? Arra gondolok: mikor szabadulnak meg az állványoktól az épület külső részei? — A legtöbben tudják: jó másfél évtizede végezzük folyamatosan a külső kőfelületek cseréjét, mert az eredetileg beépített anyagról nagyon hamar kiderült, hogy nem időtálló. A komolyabb munkákat csakis nehéz faállványról végezhetik a szakemberek. Sajnos, a kőtornyok esetében nem is elegendő a burkolatcsere: azokat vissza kell bontani és jó anyagból újra kell építeni. — Ezek szerint az elkövetkező évtizedekre is megvan már az „állványerdősítési program"? — Sajnos, igen. Ezek a munkák hosszadalmasak és költségesek. Évente százmilliós nagyságrendet költünk karbontartásra, épületfelújításra. MENNYIT ÉR A PARLAMENT? — Ez nagy pénz, de a Parlamentért nyilván semmi sem drága. "Van adatunk arról, hogy mennyi az épületegyüttes mai könyv szerinti, becsült értéke? Az eszmei értéket természetesen nem számítva . . . — Kapaszkodjon meg. Mindössze 900 millió körül van! — De hát ennyiből csupán három kilométernyi autópályát lehetne építeni! Még szerencse, hogy az Országház nem lehet a privatizációs programban. Schöffer Jenő A pécsi orvosok egyre-más- ra végeznek olyan bravúros és új műtéteket, amelyekkel országosan elsők. Hogy csak az utóbbi éveket nézzük, a pécsi egyetemen végeztek először Magyarországon laparoszkópos epehólyag-eltávolítást, (amikor nem kell nagy hasfeltárást végezni, elég csupán három 1-2 centiméteres metszés a hasfalon), a pécsi orvosok alkalmazták először a világon is újnak számító francia gerincferdülést korrigáló műtéti módszert. A gyermek- klinika sebészetén sikerült először egy fejlődési rendellenességből eredő vizeletüritési problémát sikeresen műtéti úton megoldani, olyan módszerrel, amit ugyancsak itt alkalmaztak először, s bárhogyan is alakultak később a dolgok, mégsem lehet letagadni, hogy Pécsett születtek Magyarország első lombikbébijei. Most egy újabb „első"-ről számolhatunk be. A pécsi l-es számú sebészeti klinikán dr. Kelemen Dezső tanársegéd, új módszerrel hajtott végre sikeres hasnyálmirigy-műtétet. Az új műtéti megoldást Németországban tanulta s Magyarországon elsőként ő alkalmazta. Amikor az előzményekről kérdeztem, dr. Kelemen Dezső elmondta, a hasnyálmirigyproblémákkal még a klinikára kerülése előtt a Kísérletes Sebészeti Intézetben ismerkedett meg. Érdekelte a dolog és beleásto magát ebbe a témába, Így amikor a sebészetre került, továbbra is ez maradt a fő érdeklődési területe. Nemrég egy hasnyálmirigyproblémákkal foglalkozó kongresszuson vett részt Budapesten, ahol megismerkedett az ulmi egyetem egyik professzorával. A beszélgetés eredménye meghívás lett egy két hónapos tanulmányútra. Hogy el is tudjon menni, a Soros- Alapitványhoz beadott egy pályázatot támogatásra, amit el is nyert. Az ulmi egyetemen H. G. Beger professzor dolgozta ki az új hasnyálmirigy-műtéti eljárást. Hogy mi is a műtét lényege, az dr. Kelemen Dezső elmondása szerint röviden a következő: A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás egyik fajtája, amikor a gyulladás miatt a hasnyálmirigy feji részében lép fel kóros megnagyobbodás. Ez a kórosan megnőtt fej nyomás alatt tartja a körülötte lévő szerveket, a nyombelet, az epeutat és a hasnyálmirigy mögötti ún. kapuvénát. Ez a szervekre gyakorolt nyomás a rettenetes fájdalmon kívül különböző komplikációkat okozhat, tehát lehetőség szerint el kell távolítani. Ez a műtét eddig úgy történt, hogy nemcsak a kórosan megnövekedett hasnyálmirigyfejet távolítottók el, hanem a nyomása alott tartott gyomor, nyombél, epevezeték egy részét is.- Ez igen súlyos, nagy műtét, sok utólagos szövődménnyel, magas halálozási aránnyöl. Az új módszer lényege: csak a megnagyobbodott 'hasnyálmirigyfejet távolítják el, semmi mást. Első hallásra egyszerűnek tűnik, ám épp emiatt bonyolult. A hasnyálmirigy melletti szervek egy részének eltávolítására ugyanis azért volt szükség, mert a fej eltávolításakor ezek vérkeringése károsodott. Az új műtét bravúrja, hogy ezen szervek vér- keringéskárositása nélkül távolítják el a hasnyálmirigyduzzanatot, és ezzel ezek megmenthetők. Az országban elsőként így megoperált fiatalember azóta jól van, a műtét tehát sikeres. A történetnek azonban nincs vége. Dr. Kelemen Dezső elnyerte a Humboldt-ösztöndíjat, amit csak kevesen és nem akármiért kapnak meg. Pályázatában a hasnyálmirigy témában eddig végzett kutatásait küldte be. A fiatal tanársegéd elmondta, hogy a sikerét a klinika kollektívájának is köszönheti, hiszen az ő segítségük nélkül nem kerülhetett volna erre sor. Sarok Zsuzsa A válság afféle lakmuszpapír? Egy misszió kudarca „Nincs már semmi, amit tehetnénk" - foglalta össze vasárnap Belgrádban missziójuk eredménytelenségét Hans van den Broek holland külügyminiszter, az Európai Közösség delegációjának vezetője, mielőtt a külügyminiszterek háromnapos hiábavaló tárgyalás után elhagyták volna a jugoszláv fővárost. Hogy Jugoszlávia - s az ország esetleges lángbaborulóso nyomán mindinkább az egész kontinens is — mit veszített o megegyezés elmaradásával, az feltehetően igen hamar kiderül majd. Hogy a Tizenket- tek mit veszítettek a kudorc következtében, függetlenül attól, hogy elsősorban nem az ő hibájukból, az talán csak hosszabb távon lesz majd látható. De a következmények itt sem maradhatnak sokáig rejtve. A jugoszláv válság olyan időpontban érte a közösséget, amikor az történetének talán legnehezebb döntéseit készül meghozni, s amikor minden külső esemény egyúttal újabb érvet is szolgáltat útelágazásnál hevesen vitá - zóknak. Ezt példázta mór a válság kirobbanása is, amely időben egybeesett a közösség vezetőinek június végi csúcstalálkozójával, s amely egyes vélemények szerint valójában „megmentette a csúcsot a bukástól". Luxembourg előtt valóban sokan számítottak rá, hogy most aztán a „föderalisták” menthetetlenül hajba kapnak a „tradicionalistákkal”, hogy tovább már nem lehet kerülgetni a színvallást a közös valutánál az „önálló", kizárólag európai védelmi szervezetig ívelő, különböző uniós elképzelések feletti mind élesebb vitában. A horvát és a szlovén függetlenség deklarálása, majd az első lövések el- dördülése azonban nem várt szolmaszólat kínált: a csúcs résztvevői lényegében félretettek (decemberre napoltak el) minden igazán kényes kérdést, és - sietve elküldték a „trojkát” Ljubljanába . . . Ebben a helyzetben vált o jjgoszláv válság afféle lakmuszpapírrá. Politikusok egész söre kezdett példálózni a Ti- zenkettek jugoszláviai akcióival, mint a közös fellépés lehetőségének „tipikus eseté- vei", mégha az egyes kezdeményezésekben tetten is érhetők a törésvonalak. Az az eltökéltség például, amellyel a Nyugat-Európai Unió szerepének erősítésére törekvő Párizsban hirtelen „békefenntartó ütközőerők" küldéséről kezdtek beszélni (természetesen a NYEU irányítása alatt), s amelyet aztán a közismerten „NATO-párti" London következetesén visszautasított — önmagáért beszélt. És sokatmondó volt az is, ahogy Bonnban szinte az első perctől kezdve leplezetlen rokon- szenvet mutattak a függetlenségre áhítozó köztársaságok iránt, miközben a „Negyedik Birodalom" lehetőségéről is cikkező Franciaországban láthatóan a politikusok is inkább a jugoszláv államkeretek jelenlegi formában való megőrzését favorizálták. És ez csak két példa. Most, hogy a misszió dolga- végezetlen tért vissza Brüsszelbe, a „jugoszláv-lakmuszpa- pir" is jó eséllyel más színezetet kap majd. A közös fellépés mégsem vezetett eredményre, s ennek nyomán nem lehet kizárni a Tizenkettek soraiban meglevő véleménykülönbségek markánsabb megjelenését sem. Hogy mindez az uniós álmokról jelenleg is folyó vitában kiknek szolgáltat majd érvet, azt ma még csak sejteni lehet. De hogy a dolognak nemcsak a Balkánon, hanem az Európai Közösség házatáján is lesz még folytatása, azt aligha nehéz megjósolni. Fóris György
