Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-21 / 228. szám
6 aj Dunántúli napló 1991. augusztus 21., szerda Az információ hatalma A tudás a legfőbb termelőerő Az 1970-es, 1980-os években gigantikus méretű világgazdasági korszakváltás ment végbe a fejlett régiókban. Jelentősége csak az ipari forradalmához hasonlítható. Mostantól fogva nem az az ország tekinthető fejlettebbnek, él jobban, fejlődik gyorsabban, amelyik több acélt, szenet, cementet, gépet, televíziót stb. termel, hanem amelyik egységnyi idő alatt több információt gyűjt össze, dolgoz löl és alkalmaz az élet minden területén. A tudás. a „szürkeállomány", a kreativitás lett a legfőbb termelőerő. Miközben hatalmas nehézipari dinoszauruszok küszködtek és küszködnek a válsággal, milliárdos forgalmat lebonyolító elektronikái emlősök működnek és prosperálnak valamilyen földszintes épületben, néhány iro- dányi teremben. A modern kor vará/sköve a csip, amely néhány négyzetcentiméter szilíciumlapocska, vagyis nyersanyaga a közönséges homok. Értékének néhány tized százaléka a benne levő anyag, és több mint 99 százaléka a benne megtestesülő tudás. Értelmet vesztette az olyan közkedvelt fogalom, mint a „nyersanyagban gazdag ország". vagy az „ásványi kincsek". Egyetlen kincs létezik ma. a szürkeállomány, a brain. Japán a nyersanyagainak 99 százalékát külföldről szerzi be, mégis aligha szorul bárki sajnálatára emiatt. Beinvesztálni a tudásiparba Valamennyi sikerorszógra jellemző, hogy jelentős tökét invesztált be az elmúlt 20—30 évben a tudásiparba, vagyis az oktatásba és a kutatásba. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, stb. grandiózus oktatási programmal kezdték, majd pedig az infrastruktúrát fejlesztették gőzerővel. Nagyon .jól tudták, hogy a töke becsalogatása számára ma már nem az olcsó munkaerő a fő csáberő, hanem a fejlett infrastruktúra, és a szakmailag fejlett emberi termelőerő. Ma Dél-Ko- reában és Japánban a 18-24 év közötti korosztály 45—47 százaléka lelsölokú oktatási intézményben tanul, miközben a magát szellemi nagyhatalomnak tartó Magyarországon ez az arány a 10 százalékot sem éri el. Dél-Koreában a 14-18 év közötti korosztály 90 százaléka középiskolát végez, míg hazánkban a tankötelezett gyermekek egynegyede nem járja ki az általános iskolát, további egyötödének nem szabadna bizonyítványt adni, mert nem tud rendesen írni, olvasni. számolni a nyolcadik osztályból kikerülve. A tudás elismerése 1985-ben az USA-ban egy kezdő diplomás átlagkeresete évi 35 ezer dollár volt. míg egy jól kereső szákmunkásé (tehát nem kezdőé) 18 ezer dollár, vagyis alig több, mint a fele. Magyarországon az orány éppen fordított. Az elavult gazdaságszerkezet legsúlyosabb következménye éppen ez. hogy leértékeli a tudást, a kreativitást, és ezzel szemben felértékeli a nyers erőt. a verejtékcsepp termelő képességet. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben hatalmas szellemi potenciál áramlott külföldre, és bizonyos, hogy ez az „agyeláram- lás” a jövőben még fokozódni fog. Semmi jel sem mutat arra, hogy a kormányzat be kívánna fektetni komoly tőkét a tudásiparba, hogy lépéseket KÍyúnna tenni a tudás elismerése irányában. A magyar gazdaság továbbra is csillapíthatatlan keresletet támaszt a nyersanyag, az energia és a fizikai izomerő iránt, ellenben nem képes kihasználni még a meglévő szűkös szellemi kapacitást sem. Miközben tragikusan kevés a felsőoktotási intézményekben tanulók száma, „túlképzésről" beszélhetünk. Diplomások kerülnek az utcára, élnek munkanélküli segélyből, vagy taxiznak, lángost sütnek, butikot működtetnek. Olyan ez, mintha Imperiált, a híres cso- deriovat faeke elé fognánk szántani. Értelmiségünk jelentős része szabad idejében nem tovább- képzi magát, nem művelődik, hanem a moslékos vödröt cipel, vagy maltert kever. Iszonyatos szellemi töke megy veszendőbe. s ez a pazarlás katasztrofállsobb, mintha gépeinket hagynánk állni, vagy tönkre me-.ni Gazdag László Hllit mond a KERMI? Árucikkek és minőség Nem biztos, hogy ha külföldi, akkor jobb is - Közepes és gyenge cipők drágán - Tisztítószer helyett víz Az idei év első felében 10 620, a hazai gyártók által előállított, illetve importból származó terméket vizsgált meg a forgalomba hoza.ol előtt a Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet. Az árucikkek 59 százaléka minden tekintetben megfelelt a követelményeknek, 34 százalékát csak bizonyos feltételek teljesítése után értékesíthették - például az import élelmiszereknél és iparcikkeknél hiányzott a magyar nyelvű felirat, használati útmutató -, 7 százalék pedig a forgalomba hozatalra alkalmatlannak bizonyult. A hazai kép változatos Az élelmiszeriparon belül a húsipai a már forgalomban lévő készítmények vákuumcsomagolt, szeletelt változatait kínálta. A KERMI több esetben kifogásolta a Debreceni Húsipari Vállalat betétes húskészítményeinél, hogy a dúsító zöldségeket a húspép nem tartotta meg. A tejipar az egészségesebb táplálkozást biztosító, energiaszegény és vitaminozott termékekkel bővítette termékskáláját: vitaminnal dúsított joghurtok és tejek jelentek meg a piacon, de a Szegedi Paprikaleldol- gozó Vállalat által gyártott mikroelemekben gazdag tejfehérje koncentrátumoknál a vitamintartalom nem érte el a megadott értéket. Az édesipar kínálata jelentősen bővült, többek között olyan újdonsággal, mint a többszörösen telítetlen eikoza-pentaén- savban gazdag, szójafehérjével dúsított ostyákkal. (Ez a fontos zsírsav, csak a tengeri halök olajaiban található meg.) A tartósítóipar új gyártmányainak többségét a szörpök, gyümölcslevek és üdítőitalok tették ki. A választék az olcsóbb, aromák felhasználásával készült úgynevezett „ízű" szörpök irányába tolódott el. Elsősorban azért, mert ezek gyártása szakmai, technológiai felkészültséget alig igényel, ezért a jelentkező kisvállalkozások tömegével állítják elő. A ruházati termékeket készítők köre jelentősen bővült, az új cikkek többsége jó minőségű szőtt pamut és kötött-hurkolt kelme volt, de a vizsgált minták egy részénél túlzott méretváltozást, varratmenti fonalcsúszást, nem kielégítő színtartóssógot tapasztaltak — így például Váci Kötöttárugyár termékeinél. A vegyes iparcikkek közül a Bonyhádi Zománcárugyár zománcozott edényei, az Alumínium gyá r szí I i konbevona tos sütőedényei, a Goldmetall tef- lonozott edényei általában megfelelőek voltak, néhány esetben azonban előfordult pontatlan lemezszabás, hézagos illesztés. Az Alumínium- gyár balesetveszélyes, sorjás edényeinek forgalomba hozatalát a KERMI megakadályozta. A bútoripar területén is jelentősen nőtt a vállalkozók száma, akik sok esetben nem rendelkeznek kellő szakértelemmel: ennek „köszönhetően" tömegesen jelennek meg a kereskedelemben minőségi bizonyítvány és haszná lati-ikeze- lési útmutató nélkül kisbútorok, de olyanok is, melyek minősége is kifogásolható. A vegyiparban a hazai fejlesztés majdnem teljesen leállt, a háztartásvegyiparban elsősorban a csomagolást tették tetszetősebbé, de a tartalom maradt. A kozmetikai ipar megjelent néhány újdonsággal, de az arckrémek többségénél a gyártást megelőző vizsgálatoknál megállapították, hogy a bemutatott termékek nem állíthatók elő. Olcsó nyugati tömegáru A KERMI 6366 importból származó árucikket vett vizsgálat alá. Mintegy 40-léle margarint minősítettek, kiemelkedően jónak találva a német Nusram, a belga Arko, a svéd Eve és a holland Plantaarcdig termékeket. Ugyancsak a jók közé sorolták a német Schöller jégkrémeket és a Kanadából származó testépítésre alkalmas fe- hérjekoncentrátumot. Kiváló a Milupa, Hipp és Bledine cégek csecsemő- és gyermdk- ételei, a német Eismann gyorsfagyasztott tortakészitmények, a különféle ízesítésű angol pizzák, valamint a dán és finn szárított kenyérféleségek. Az import gyümölcsszörpök minősége a hazaiakéhoz hasonló, illetve gyengébb; csomagolásuk, megjelenésük viszont jóval tetszetősebb. A húskonzervek külföldi kínálatát változatlanul a közepes minőségű csehszlovák készítmények jelentik; a halkonzervek választéka látványosan bővült remek svéd, norvég és egyiptomi gyártmányokkal. A befőttek közül a görög őszibarack kiváló, a kínai, thaiföldi, indiai ananászbefőtt és trópusi gyümölcskoktél jó, illetve közepes minősítést kapott. Az importáruk növekvő száma a ruházati termékeknél is tapasztalható. Jellemző volt a megfelelő minőség, de például a divatigényeket kielégítő, gyűrt hatású viszkóz méretáruk közül néhány nem kerülhetett forgalomba a túlzott méretváltozás vagy nem ki- eíégítő színtartósság miatt. Szembetűnően megnövekedett a csecsemő-, gyermekápolási és női egészségügyi termékek behozatala: a többség jól ismert, megbízható márka, de például az egyiptomi vattánál, az osztrák Binex tamponnál megállapították, hogy rendeltetési céljára alkalmatlan. A cipők általában közepes vagy gyengébb minőségűek voltak, ami megerősítette a korábbi tapasztalatot, miszerint a vállalkozók megvásárolják az olcsó, nyugati ellekvő készletet és a gyenge minőségű árút igen magas áron értékesítik a hazai piacon. A háztartási gépek és híradástechnikai cikkek dömpingszerűen kerülnek az országba. A KERMI statisztikája szerint az év első felében 44- féle varrógépet, 80-féle villamos hősugárzót, 47-féle szi- nes televíziót, 113-féle magnetofont, 172-féle audió- és videokazettát, 24-féle főzőlapot vizsgáltak. Tapasztalataik szerint a háztartási gépék zöme jó, kis része kiváló minőségű volt - Philips automata mosógép, Toyota és Brother varrógépek —, míg a híradás- technikai cikkek közül egyre több olyan típust „teszteltek”, melyek ismeretlen, általában távol-keleti gyártóktól származnak — Supra, Contec, Anithec típusok —; ezek minősége alacsony szintű, de olcsóbbak, így könnyebben eladhatóak. Érdekesség, hogy a KERMI által vizsgált mosó-, tisztitó- és mosogatószerek minősége — kevés kivételtől eltekintve — gyengébb volt a hazai termékeknél. Kiemelkedően jónak találták az Unilever OMO univerzális mosószert, nagyon gyenge minőségűnek viszont az amerikai Arm and Hommer elnevezésű készítményt. A .mosogatószerek többsége lényegesen gyengébb zsír- és olajoldó képességű, mint a hazaiak, csomagolásuk viszont tetszetősebb, adagolási rendszerük praktikusabb. A finom súrolószerek közül említésre érdemes a CIF emulzió, de például az olasz Neutral am- moniaca általános tisztító szer nem kerülhetett forgalomba, mert a tetszetős csomagolás — jószerivel csak vizet tartalmazott. R. N. Polihisztorok Elfogytak. Nincsenek. Ne is keresd őket. Ök azok, akik értettek a trigonometriához, ismerték a csillagok járását, otthon voltak a misztikumok, okkult furcsaságok világában, tudtak latin igéket ragozni, nem jöttek zavarba, ha a fürdősó olvadási koefficienseiről esett szó, s akkor sem. ha a mindennapok reális gondjai között kellett biztonságosan hajózniok. Ök tudták, mitől dög Mr a hal a Balatonban, miért kék-algásodik el a Velencei-tó, hogyan kell tisztességes haszonnal büszkélkedő üzletet kötni és vezetni, mit és mikor kell tenni embertársaik érdekében, mitől kell óv- niok a társadalmat és miként kell hasznos tanácsokkal ellátni az útonlévőket, segíteni az útrokészülődöket. Sokat tudtak. Majdnem mindent. Ezért hívták őket polihisztoroknak. Azaz minden egykorú tudománybon jártas, sokoldalú, egyetemes tudósoknak. Mára eltűntek. Vagy csak azt hisszük, hogy így van? Mert olyan akad ma is, oki ismeri a fürdősó kémiai paramétereit. olyan is. aki tisztában van az oldás fizikai rejtelmeivel. s olyan is akad, okiról úgy hírlik tudja, mi a koefficiens. Miért, miért sem, igy hárman együtt mégsem mennek annyira, mint politu- dós elődjeik. Szépszerével találkozunk azonban olyanokkal, akik úgy tartják magukról, mindenhez értenek. Tudják, mennyi hús kell egy leszállított áru kampányhoz. Meg tudják magyarázni, miért nincs mégsem elég. Naponként újabb érvekkel igazítják ki hibásan prognosztizáló tévedéseiket. Sokujjú démonként mindegyikkel tudnak valakire, valamire mutogatni, aki hibás, aki bűnös, aki vétett, csak önmaguk felé sohasem görbül ez a muto- gatóujj, jóllehet tán éppen ott, önmagukban kéne keresniük a tettest. Valódi tudósok okos érvekkel bizonyítják a gazdaság térdrerogyottságát, igazolják adatokkal, tényekkel az elkövetett, de leginkább az el nem követett tüsténkedés nyomán fakadó káros következményeket, de a ma polihisztora ért hozzá, hogy átmagyarázza, megideologizálja a félre nem érthető, éppen ezért nagyon hihető tények, következtetések elfogultságát. Egyhelyben topogásunkat magyarázzák. Pécsett. Szegeden, Győrben, Szerencsen. Szerencsénk van! Válogathatunk, melyiket hisszük, fogadjuk el. Fegyvert szállítunk? Megmagyarázzuk, mert értünk hozzá, hogy a világ ért félre bennünket, hogy nem is azt tettük, amit holnap elismerünk, amit már tegnap látturVk, s azt sem, amit holnapután tenni szándékozunk és ígértünk. Plakátokon hirdetjük igazságainkat, mert a mindennapokon keresztül már nem tudunk szavahihetően üzenni. Azo'k az üzenetek bánatot, szomorúságot, kétkedést keltenek, emezek legfeljebb anakronisztikus ígéretekké válnak. Elsősorban persze azért, mert Te, meg én, meg majdnem mindannyian nem értjük meg az idők szavát és mert tudjuk, merjük úgy látni a dolgokat, ahogy azok vannak. Bárhová nézel, bárhová nyúlsz, üres közegben vizslatsz, kotorászol. Mintha nem is lenne konzisztenciája a társadalomnak, mintha fittyet hányna minden a természet megmásíthatatlan alaptörvényeinek. A dolgok - így tanították évszázadokon át éppen a polihisztorok - atomokból, piciny egységekből állnak. Ezék az egységek alkotják a nagyot, az egészet, a világ mindennap megcsodálható dolgait. Ilyen törvény illik az ember-fokto világ elemeire is. De ama világa nem ismeri (el) ezt az alaptörvényt. Az atomok ugyan feltalálhatok, ezek vagyunk Te meg én. De összeállni egésszé, megbonthatatlan egységgé, nem vagyunk képesek. Nyúlok a kezed után, de nem találom. Te is keresed az enyémet, de másutt, mint, ahol keresned kéne. Tán éppen ott, ahol a polihisztorok sejtetik, mutatják. Pedig ott sincs. Lehet, attól félnek, hogy ha magunkra hagynak bennünket, megtaláljuk egymást, s akkor üres fecsegéssé fajul tudós- kodó, mindenhez értő szóáradatuk. Talán attól is, hogy magunk jövünk rá jelenünk és jövőnk koordinátarendszerére, origójára. Így találunk rá arra a hazugsághalmazra, omslyen épp oly parancsszóra kell ülnünk, mint akkor kellett, amikor meg sem mertünk nyik- kanni. Az apró szeletkékre szegdelt társadalom kicsiny egységei azonban gondolkodnak. Látnak, éreznek, terveznek és hisznek. Abban, hogy az igaz polihisztorok ideje is eljön, amikor színigazságok terelőtáblái között felgyorsult iramban száguldhatunk a valóban ígéretes jövő, a szellemet és igazságot és a boldogulást építő munkát méltóan ünneplő és magából szüntelenül kitermelő világ felé. Addig azonban ne keresd őket. Elfogytok. Nincsenek. Tényleg nincsenek? Bokrétás András
