Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-18 / 226. szám

1991. augusztus 18., vasárnap uj Dunántúli napló 9 Az idei rekord búzatermés után már kisült az új kenyér a kemencékben Lauter László felvételei Tüskés Tibor A történeti Magyarország két leghíresebb fürdőhelye Pöstyén és Herkulesfürdő- Pöstyén: északnyugaton, Po­zsony mellett. Herkulesfürdő: délkeleten, a Vaskapu közelé­ben. Herkulesfürdőt már a ró­maiak ismerték. A gall légiók katonái északi fagyban meg- gémberedett, csúzos lábaikat az itteni kénes hőforrások vi­zében áztatták ki. Nevét is a rómoiaktól kapta a helység. Utolsó nagy virágkora a múlt század második felére esik. A táj és a fürdő pom­pázatos leírását Hunfalvy Já­nos könyvéből, a Magyaror­szág és Erdély eredeti képek­ben cimü, először 1863-ban megjelent munkájából ismer­jük. Ö délről, az Al-Duna, Orsóvá felől közelítette meg a helyet. „Alattunk a fürdői völgy terül el festői részletei­vel — Írja. — A vendégek szá­ma évről évre szaporodik . . . Magyarok, erdélyiek, oláhok, törökök, szerbek, németek s más nemzetbeliek találkoznak ottan, kik részint a víz gyó­gyító erejétől megrongált egészségök helyreállítását vár­ják, részint csak a természet szépségeit akarják élvezni s az egészséges üdítő levegőt színi.” Egy hetvenöt éve íródott napló nyomában járom a vi­déket. Aki a naplót írta, 1916 nyarán az Osztrák—Magyar Monarchia közvitézeként szol­gált ezen a tájon. Kísérőm egy erdélyi magyar író és egy román költőnő. Temesvárról Betonvas állt ki a földből. A fiú megragadta, a vas fel­hasította a földet, fűcsomók fordultak ki, a gömbvas vége már mögötte csapkolódott a levegőben. A fiú az égből bukdácsoló 'öpcédulákro gondolt. Hány éve is mór, kettő vagy há­rom? Az a név volt rajtuk, amit az öreg mondott. Akkor már hetekkel túl voltak az agyúlövéses éjszakákon, az jtcát remegtető tankvonuláso­kon. Egy helyen aztán a föld nem eresztette a vasat. A fiú majd' beleszakadt, rántott egyet rajta. A föld keményen fogta, s a fiú abban a pilla­natban érezte, megnyílt a te­nyere. A vason levő finom, •ozsdás él úgy metszette át az ujjhajlatát, mint ahogy ő rzokto a sajtot széthajlítani. A résben vörös buggyanós, mely rögtön végigcsurran a vos görbe testén. Tömény­piros. Herkulesfürdői emlék indultunk reggel, s most késő keramitkockás vasútállomás délután van. Az országút, a olyan, mintha Bécs mellé ter- vasútvonal, a Temes, majd a vezték volna. Szinte hallom a Cserno folyó egyetlen szűk keringő, a Herkulesfürdői em- völgybe szorulva halad egy- lék, Pazeller Jakab szerzemé- más mellett. A táj ma is nyének dallamát. Mintha egy Herkulesfürdö. Rohbock metszete pompázatos. Távolról a Szöré- nyi-havasok hóval födött csú­csai fehérlenek. A dombokat harsogóan zöld legelők és gyümölcsösök borítják. A völgy egyre szűkül, a hegyek egyre meredekebben szöknek a magasba. Hosszan elnyúló falvakon robog velünk keresz­tül az autó. A házak előtt asszonyok ülnek, a kezükben tartott, botra csomózott szösz­ből gyapjúszálat fonnak. Az északról haladó ország­út a herkulesfürdői vasútállo­másnál tér el keletre, a fürdő felé. A kupolás, színes, Zsol- nay-csempével födött, sárga — A franc . . . Az öreg a szemetet gereb- 'yézte, csak odasandított. A fiú oldalra csapta a kezét, mintha megolvadt fagylaltot rázna le. A vér csalánlevelek­re pettyezett. Az öreg odajött, úgy nézte a fiú ujját, mint egy kóbor macskát.- Tegyél ró ... levelet. A fiú nem értette, milyen evelet, és honnan vegyen most. Odatámolygott a föld­ből kiugró csaphoz, megnyi­totta. Karvastagságú vízsugár dőlt belőle, beletartotta a kezét, a hűz áradat el­zsibbasztotta. Szandálos lába tocsogott a vízben. A seb nyi­ladéka úgy hasogatott, mint egy harapás. A délutáni napfényben sö­téten lángoltak a rózsák, her- segett a frissen locsolt fű, csak az ég izzott úgy, mint egy forróságtól pattogzó óriás bádogtető. darab monarchia maradt vol­na itt a múltból. De a föld aló süllyesztett mosdó szennye és a váróte­rem bűze kijózanít, a jelenbe ránt. A fürdő felé haladunk. Me­gint eszembe jutnak Hunfalvy János pompás sorai: „Más helyeken egymásra halmozott szikladarabok 1200 lábnyi ma­gasságra is feltornyosulnak, s ez omlék-sziklákon csak itt - ott lengedez egy-egy orgona- bokor vagy fenyőfa, melyek a kőhalmaz hasadékaiban gyö­keret vertek. A sziklacsopor­tok között hellyel-közzel sötét hegynyílások tátonganak, me­lyek borzasztólag érdekes lát ványt nyújtanak . . ." A fürdőhely főterén állunk. A kép alig változott Rohbock metszete óta. A tér túlsó vé­gén a köralakú katolikus ká­polna homlokzata látható, kö­zépen Hercules bronzszobra áll, s a hosszan elnyúló teret két oldalról a múlt század elején emelt egy- és kéteme­letes, erkélyes épületek hatá­rolják. A településen túl, az erdő­ben, a Hét forrásnak nevezett helyen találunk fürdésre al­kalmas, nyílt medencét. Meg­csap a meleg víz kénes illa­ta. A medencét feltöltő vas­tag vizsugár jótékonyan pas- kolja a meszes gerincet, a fáradt, meggyötört izmokat. Gyalog sétálunk végig a fürdőhely főutcáján. Keressük a hajdani fürdőélet nyomait. „Herkulesfürdő Magyarország legnagyszerűbb s legszebb fürdője, mely a világfürdők közt méltó helyet foglal el" - irta az utolsó békeévben, 1913-ban a Révai Nagy Lexi­kona. A császárkori épületek mö­gött az elmúlt években né­hány toronyházra emlékezte­tő, tíz-tizenkét emeletes szál­lodát emeltek. Csak a ki­emelt, kivételezett vezetők üdülhettek itt? Vagy a szak- szervezeti beutaltak is láto­gathatták a fürdőt? Nem tu­dom. Most péntek délután van, s a fürdőhely oly kihalt, mintha légitámadástól tarta­na. Azt vártuk, hogy idegen szótól lesz majd hangos a hely, ahogy Hunfalvy János írta: „Magyarok, erdélyiek, oláhok, törökök, szerbek, né­metek s más nemzetbeliek ta­lálkoznak ottan . . .” Ehelyett egész úton, Temesvártól Her- kulesfürdőig két külföldi, egy D és egy A jelzésű kocsival találkoztunk. Sehol egy fagy­laltárus, egy képeslap-keres­kedő, egy újságosbódé, egy gyümölcsárus, egy cukrászda. Végre találunk egy kávé- mérést. Alagsori helyiség ab­lakán át adják a törökösen készített kávét. A kimérés ne­ve elárulja, hogy tulajdono­sát az al-dunai vízierőmű megépítése, a szigetek el­árasztása sodorta ide: Kato­na A Ada-Kaleh. Az idegenforgalmi hivatal ajtaja zárva. Az iroda abla­kába tett papírlapon kézzel írt román nyelvű szöveg: Egy­napos autóbusz-kirándulás Szegedre. Ára 2800 lei. Kerekre tágul a szemünk. Nem Párizsban, Berlinben vagy Bécsben hirdetik az uta­zásszervező irodák Herkules­fürdő gyógyító erejét, párat­lan természeti szépségét, idegnyugtató levegőjét, medi­terrán klímáját. Nem. Herku­lesfürdő nevezetessége ma az, hogy az idetévedt, beutalt ro­mániai vendég lehetőséget kap arra, hogy 2800 leiért au­tóbusszal, egy napra, Ma­gyarországra, Szegedre láto­gasson. A Vaskapu-csatorna felava­tásakor, 1896-ban Herkules- fürdőn Románia, Szerbia és az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodója találkozott Ezen a június végi napon három közép-európai író po- roszkál a fürdőhely üres ut­cáin. Száz éve sok híres ember, arisztokrata, katonatiszt és művész vágyott arra, hogy el­jusson Herkulesfürdőre. Ma a fürdőhely kevés szá­mú román vendégének szege­di autóbusz-kirándulást kínál az utazási iroda herkulesfür­dői nevezetességként. Csanády Dános Valami dal... Piros málna a Hargita alatt, tűző nap-égette vérbogyó: lesz-e szüret, lesz-e szüret véralvasztott hegyek alatt? Vagy kivágják fekete vesszeid, lesarabolják gyógyír-magadat, s a hegyek alatt medicinádból irmag se marad. Távoli föld fia, titkon, messze visszavágyok a rokon fenyvesekbe, s valami dal, valami régi dal csodát ígérve dünnyög a fülembe. Benke László Kenyérsírás, gyermeksírás Hamar megöregszik a gyermekmosoly, kaszára hamar megérik a kalász. És nem csitul a kenyérsirás sem lábon, sem osztagban, sem asztalon, mert letiporják, ha mégis lábra áll éretten vagy éretlenül. Kinek kenyér kellene, kinek hétvégi telek. Parcelláznak már megint néhány rohadt sufniért, szemre éppen olyanok mint az emberek. Habozás nélkül elveszik a másikét, a kenyeret s az életet. Hogyan is ragyoghatna gyermekeink arcán a mosoly, hogyan érhetne meg kaszára a kalász, mig nem csitul a kenyérsirás, hogyha ezek a mohó éretlenek- potomság! — letiporják az életet, kitaposnák édes anyjukból a gyereket egy rohadt sufniért. Gál Éva Emese Szeress! falak félelmek csendek tanácsok között menj ahogyan mások akiket pőrére vetkeztettek kegyetlen simogatások szeress ott ahol megszűnik a tér ahol összezsúfol a kényszer millió létet valami sajgó mezítelenséggel ahol nincs múlt hogy messzesége visszaszólítson egy álmot ahol megszűnik az álom betakarni a valóságot ahol már nincs szó hogy kimondja nincs képzelet mi megteremtse szeress úgy ahogy nincs erőd jövőre fényre szerelemre itt ahol a védtelen szivekben mégis földobog az ének ahol nyílnak a sebek mint a rózsák vagy mint a gondolatok: pirosak hófehérek Takács Imre Hold, csillag, üstökösök Hajnalban nem kelhet föl a telehold, Ezért hát fölösleges a vad érzet; Rossz alkonyok és esték pedig nem látnak el odáig, Zenitre se figyelnek, hol pedig áll a Vega. Mis-más oz élet, miskárolt, Átszikrázni csak nagyritkán tud Robogó vonat egy másikhoz - Igyekezvén baleset nélkül csiholni A gyorsan hamvadó csillag-üstököket.

Next

/
Thumbnails
Contents