Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-18 / 226. szám
1991. augusztus 18., vasárnap uj Dunántúli napló 9 Az idei rekord búzatermés után már kisült az új kenyér a kemencékben Lauter László felvételei Tüskés Tibor A történeti Magyarország két leghíresebb fürdőhelye Pöstyén és Herkulesfürdő- Pöstyén: északnyugaton, Pozsony mellett. Herkulesfürdő: délkeleten, a Vaskapu közelében. Herkulesfürdőt már a rómaiak ismerték. A gall légiók katonái északi fagyban meg- gémberedett, csúzos lábaikat az itteni kénes hőforrások vizében áztatták ki. Nevét is a rómoiaktól kapta a helység. Utolsó nagy virágkora a múlt század második felére esik. A táj és a fürdő pompázatos leírását Hunfalvy János könyvéből, a Magyarország és Erdély eredeti képekben cimü, először 1863-ban megjelent munkájából ismerjük. Ö délről, az Al-Duna, Orsóvá felől közelítette meg a helyet. „Alattunk a fürdői völgy terül el festői részleteivel — Írja. — A vendégek száma évről évre szaporodik . . . Magyarok, erdélyiek, oláhok, törökök, szerbek, németek s más nemzetbeliek találkoznak ottan, kik részint a víz gyógyító erejétől megrongált egészségök helyreállítását várják, részint csak a természet szépségeit akarják élvezni s az egészséges üdítő levegőt színi.” Egy hetvenöt éve íródott napló nyomában járom a vidéket. Aki a naplót írta, 1916 nyarán az Osztrák—Magyar Monarchia közvitézeként szolgált ezen a tájon. Kísérőm egy erdélyi magyar író és egy román költőnő. Temesvárról Betonvas állt ki a földből. A fiú megragadta, a vas felhasította a földet, fűcsomók fordultak ki, a gömbvas vége már mögötte csapkolódott a levegőben. A fiú az égből bukdácsoló 'öpcédulákro gondolt. Hány éve is mór, kettő vagy három? Az a név volt rajtuk, amit az öreg mondott. Akkor már hetekkel túl voltak az agyúlövéses éjszakákon, az jtcát remegtető tankvonulásokon. Egy helyen aztán a föld nem eresztette a vasat. A fiú majd' beleszakadt, rántott egyet rajta. A föld keményen fogta, s a fiú abban a pillanatban érezte, megnyílt a tenyere. A vason levő finom, •ozsdás él úgy metszette át az ujjhajlatát, mint ahogy ő rzokto a sajtot széthajlítani. A résben vörös buggyanós, mely rögtön végigcsurran a vos görbe testén. Töménypiros. Herkulesfürdői emlék indultunk reggel, s most késő keramitkockás vasútállomás délután van. Az országút, a olyan, mintha Bécs mellé ter- vasútvonal, a Temes, majd a vezték volna. Szinte hallom a Cserno folyó egyetlen szűk keringő, a Herkulesfürdői em- völgybe szorulva halad egy- lék, Pazeller Jakab szerzemé- más mellett. A táj ma is nyének dallamát. Mintha egy Herkulesfürdö. Rohbock metszete pompázatos. Távolról a Szöré- nyi-havasok hóval födött csúcsai fehérlenek. A dombokat harsogóan zöld legelők és gyümölcsösök borítják. A völgy egyre szűkül, a hegyek egyre meredekebben szöknek a magasba. Hosszan elnyúló falvakon robog velünk keresztül az autó. A házak előtt asszonyok ülnek, a kezükben tartott, botra csomózott szöszből gyapjúszálat fonnak. Az északról haladó országút a herkulesfürdői vasútállomásnál tér el keletre, a fürdő felé. A kupolás, színes, Zsol- nay-csempével födött, sárga — A franc . . . Az öreg a szemetet gereb- 'yézte, csak odasandított. A fiú oldalra csapta a kezét, mintha megolvadt fagylaltot rázna le. A vér csalánlevelekre pettyezett. Az öreg odajött, úgy nézte a fiú ujját, mint egy kóbor macskát.- Tegyél ró ... levelet. A fiú nem értette, milyen evelet, és honnan vegyen most. Odatámolygott a földből kiugró csaphoz, megnyitotta. Karvastagságú vízsugár dőlt belőle, beletartotta a kezét, a hűz áradat elzsibbasztotta. Szandálos lába tocsogott a vízben. A seb nyiladéka úgy hasogatott, mint egy harapás. A délutáni napfényben sötéten lángoltak a rózsák, her- segett a frissen locsolt fű, csak az ég izzott úgy, mint egy forróságtól pattogzó óriás bádogtető. darab monarchia maradt volna itt a múltból. De a föld aló süllyesztett mosdó szennye és a váróterem bűze kijózanít, a jelenbe ránt. A fürdő felé haladunk. Megint eszembe jutnak Hunfalvy János pompás sorai: „Más helyeken egymásra halmozott szikladarabok 1200 lábnyi magasságra is feltornyosulnak, s ez omlék-sziklákon csak itt - ott lengedez egy-egy orgona- bokor vagy fenyőfa, melyek a kőhalmaz hasadékaiban gyökeret vertek. A sziklacsoportok között hellyel-közzel sötét hegynyílások tátonganak, melyek borzasztólag érdekes lát ványt nyújtanak . . ." A fürdőhely főterén állunk. A kép alig változott Rohbock metszete óta. A tér túlsó végén a köralakú katolikus kápolna homlokzata látható, középen Hercules bronzszobra áll, s a hosszan elnyúló teret két oldalról a múlt század elején emelt egy- és kétemeletes, erkélyes épületek határolják. A településen túl, az erdőben, a Hét forrásnak nevezett helyen találunk fürdésre alkalmas, nyílt medencét. Megcsap a meleg víz kénes illata. A medencét feltöltő vastag vizsugár jótékonyan pas- kolja a meszes gerincet, a fáradt, meggyötört izmokat. Gyalog sétálunk végig a fürdőhely főutcáján. Keressük a hajdani fürdőélet nyomait. „Herkulesfürdő Magyarország legnagyszerűbb s legszebb fürdője, mely a világfürdők közt méltó helyet foglal el" - irta az utolsó békeévben, 1913-ban a Révai Nagy Lexikona. A császárkori épületek mögött az elmúlt években néhány toronyházra emlékeztető, tíz-tizenkét emeletes szállodát emeltek. Csak a kiemelt, kivételezett vezetők üdülhettek itt? Vagy a szak- szervezeti beutaltak is látogathatták a fürdőt? Nem tudom. Most péntek délután van, s a fürdőhely oly kihalt, mintha légitámadástól tartana. Azt vártuk, hogy idegen szótól lesz majd hangos a hely, ahogy Hunfalvy János írta: „Magyarok, erdélyiek, oláhok, törökök, szerbek, németek s más nemzetbeliek találkoznak ottan . . .” Ehelyett egész úton, Temesvártól Her- kulesfürdőig két külföldi, egy D és egy A jelzésű kocsival találkoztunk. Sehol egy fagylaltárus, egy képeslap-kereskedő, egy újságosbódé, egy gyümölcsárus, egy cukrászda. Végre találunk egy kávé- mérést. Alagsori helyiség ablakán át adják a törökösen készített kávét. A kimérés neve elárulja, hogy tulajdonosát az al-dunai vízierőmű megépítése, a szigetek elárasztása sodorta ide: Katona A Ada-Kaleh. Az idegenforgalmi hivatal ajtaja zárva. Az iroda ablakába tett papírlapon kézzel írt román nyelvű szöveg: Egynapos autóbusz-kirándulás Szegedre. Ára 2800 lei. Kerekre tágul a szemünk. Nem Párizsban, Berlinben vagy Bécsben hirdetik az utazásszervező irodák Herkulesfürdő gyógyító erejét, páratlan természeti szépségét, idegnyugtató levegőjét, mediterrán klímáját. Nem. Herkulesfürdő nevezetessége ma az, hogy az idetévedt, beutalt romániai vendég lehetőséget kap arra, hogy 2800 leiért autóbusszal, egy napra, Magyarországra, Szegedre látogasson. A Vaskapu-csatorna felavatásakor, 1896-ban Herkules- fürdőn Románia, Szerbia és az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodója találkozott Ezen a június végi napon három közép-európai író po- roszkál a fürdőhely üres utcáin. Száz éve sok híres ember, arisztokrata, katonatiszt és művész vágyott arra, hogy eljusson Herkulesfürdőre. Ma a fürdőhely kevés számú román vendégének szegedi autóbusz-kirándulást kínál az utazási iroda herkulesfürdői nevezetességként. Csanády Dános Valami dal... Piros málna a Hargita alatt, tűző nap-égette vérbogyó: lesz-e szüret, lesz-e szüret véralvasztott hegyek alatt? Vagy kivágják fekete vesszeid, lesarabolják gyógyír-magadat, s a hegyek alatt medicinádból irmag se marad. Távoli föld fia, titkon, messze visszavágyok a rokon fenyvesekbe, s valami dal, valami régi dal csodát ígérve dünnyög a fülembe. Benke László Kenyérsírás, gyermeksírás Hamar megöregszik a gyermekmosoly, kaszára hamar megérik a kalász. És nem csitul a kenyérsirás sem lábon, sem osztagban, sem asztalon, mert letiporják, ha mégis lábra áll éretten vagy éretlenül. Kinek kenyér kellene, kinek hétvégi telek. Parcelláznak már megint néhány rohadt sufniért, szemre éppen olyanok mint az emberek. Habozás nélkül elveszik a másikét, a kenyeret s az életet. Hogyan is ragyoghatna gyermekeink arcán a mosoly, hogyan érhetne meg kaszára a kalász, mig nem csitul a kenyérsirás, hogyha ezek a mohó éretlenek- potomság! — letiporják az életet, kitaposnák édes anyjukból a gyereket egy rohadt sufniért. Gál Éva Emese Szeress! falak félelmek csendek tanácsok között menj ahogyan mások akiket pőrére vetkeztettek kegyetlen simogatások szeress ott ahol megszűnik a tér ahol összezsúfol a kényszer millió létet valami sajgó mezítelenséggel ahol nincs múlt hogy messzesége visszaszólítson egy álmot ahol megszűnik az álom betakarni a valóságot ahol már nincs szó hogy kimondja nincs képzelet mi megteremtse szeress úgy ahogy nincs erőd jövőre fényre szerelemre itt ahol a védtelen szivekben mégis földobog az ének ahol nyílnak a sebek mint a rózsák vagy mint a gondolatok: pirosak hófehérek Takács Imre Hold, csillag, üstökösök Hajnalban nem kelhet föl a telehold, Ezért hát fölösleges a vad érzet; Rossz alkonyok és esték pedig nem látnak el odáig, Zenitre se figyelnek, hol pedig áll a Vega. Mis-más oz élet, miskárolt, Átszikrázni csak nagyritkán tud Robogó vonat egy másikhoz - Igyekezvén baleset nélkül csiholni A gyorsan hamvadó csillag-üstököket.
