Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-18 / 226. szám
aj Dunántúli napló 1991. augusztus 18., vasárnap A Mit jelent Önnek a pápa látogatása? Dr. Bögner Miklós címzetes államtitkár, köztársasági megbízott :- Ott voltam 1988. augusztus 20-án a Szent István Bazilika előtt Budapesten, amikor Paskai László bíboros úr bejelentette: meghívták a pápát Magyarországra. A bejelentést több percig tartó éljenzés fogadta. Aztán hozzátette, ez a látogatás akkor valósul meg, ha ebben az országban bizonyos feltételek teljesülnek. Ki-ki mit gondolt akkor - technikai. pénzügyi feltételekre —, jómagam azonban társadalmiakra, politikaiakra . . . Az, hogy ez most 1991 augusztusában valóra vált, az én vélekedésemet erősíti: az erjedésnek a jelei, melyek akkor tapinthatóak voltak, beértek. így Őszentsége is úgy ítélte meg, hogy a feltételek teljesültek: nem egy leigázott néphez szólnak szavai, amelybe lelket kell önteni, hanem egy felszabadult néphez fordulhat. Érdekes Pécs kiválasztása. Azt hiszem, ez a régióra jellemző dolgot manifesztál, nevezetesen, hogy az itt élő nemzetiségeket próbálta együttélésre buzdítani, békében, testvériségben ezirányú törekvéseiket megerősíteni. Most, amikor 35 kilométerre dörögnek a fegyverek, akkor ez a megerősítés ugyancsak szükséges. Mint hivő embernek, aki teológiai egyetemre jár, de mint a kormány képviselőjének is életem nagy élménye volt, hogy szemtől szembe állhattam Ószentségével és kezet foghattam vele. Or. Krippl Zoltán, Pécs város polgármestere tagja volt a pogányi repülőtéren a Szentatyát fogadó bizottságnak. — Az élmény valóban életre- szólo, akár polgármesteri mivoltomban, akár magánemberként gondolok rá. A Szentatyát rendkívül erős, magávalragadó egyéniségnek tartom, ám egy ilyen rövid személyes találkozás csak néhány impresszió megszerzésére ad lehetőséget. Mint gondolom sokan, a jobb megismerés érdekében én is szívesen vállalkoznék hosszabb beszélgetésre a pápával, erre azonban nincsen mód. Ami a látogatásnak a városra gyakorolt hatását illeti, beszélhetnék útépítésről, egyházi épületek felújításról, infrastrukturális beruházásokról és hasonló földhözragadt dolgokról. Ezek fontosak a megyeszékhely életében, ám jelentőségük eltörpül a pápa- látogatás eszmei értéke mellett. A Szentatya Pécsett misézett, ami azt jelenti, hogy tud a városunkról. Jelenléte és ismerete biztos garancia arra, hogy hírünk megy a világban. II. János Pál pápa látogatása alkalmával Pécsre érkezett a megyeszékhely több testvérvárosának polgármestere. Dr. Krippl Zoltán polgár- mester a hét végén francia, finn, román, horvát, osztrák és német városokból érkezett kollégáit fogadja. Dr. Cerold Ortner udvari tanácsos, az ausztriai Steiermark tartományi kormányhivatalának igazgatója képviseletében itt-tartózkodó megbízott:, Szívesen jöttem ebben a pozícióban is, hiszen magánemberként is ellátogattam már Magyarországra. Abban a szerencsében van részem, hogy bejelenthetem, további konkrét erőfeszítések történtek Ausztriában arra, hogy osztrák konzulátus létesülhessen Ba ranyában. Amellett, hogy a pápalátogatás adta az alkalmat mostani utómra, megemlíthetem, hogy — több más ország képviseletéhez hasonlóan - Pécsett is tiszteletbeli konzul beiktatását tervezzük Ez az intézmény azt jelenti, hogy hazájukban magyar elismert személyiség viselné ezt, a hivatalos ügyek intézésével is ellátott posztot, Grazban pedig szintén nem főállású ember töltené be az illetékes állami szervekkel egyeztetve a funkciót. Dr. Szűcs József, a megyei közgyűlés elnöke. Őszentsége tegnapi pécsi-baranyai látogatása megtisztelő, fontos, a napi eseményen túlmutató volt számomra és az itt lakók részére egyaránt. Ügy gondolom, a hivők számára jelentős hozzájárulást jelentett o béke, a vigasz és a hit erősítését, a nemhivők pedig találkozhattak egy nagytekintélyű vezetővel. Személyes találkozásom alkalmából, úgy éreztem, hogy a pápa személyében, szellemiségében és testi valójában is idehozta erre a néhány órára az európaiságot és a megbékélés szellemét a helyi, a közelebbi és a távolabb lakó magyarság szempontjából is. Karl Walter Ziegler, a németországi Rems-Murr járás kereszténydemokrata (CDU) frakciójának vezetője: Szívesen fogadtam a megyei közgyűlés és a baranyai MDF meghívását. A pártközi kapcsolatokon kívül természetesen törekedtünk arra, hogy konkrét gazdasági kapcsolatokról is tárgyaljak a megyében. így- további egyeztetések után — feltételezhetően lehetőség lesz autószerelők és autómü- szerészek továbbképzésére, bőripari hulladékfeldolgozás megoldási módozataira és bútoripari kapcsolatokra Németország és Baranya között. Magánvéleményként hadd mondjam el: a két ország és az országokon belüli régiók együttműködésében minőségi változást okozhatna Magyarország EK-tagsága és a forint mielőbbi konvertibilitása. A tömegek üdvözlik a Sientatyát Fotóriporterek hada a poganyi szentmisén Hírközlés: szervezettség, biztonság A méreteiben is lenyűgöző egyházi rendezvény nem folyhatott volna ilyen zavarmentesen és gördülékenyen a hírközlő esrközök magas színvonala és alkalmazóik rátermettsége, fegyelmezettsége nélkül. A pápai szentmisének helyet adó pogányi repülőtérre telepített információs központ folyamatos tájékoztatást kapott a Szentatya mozgásáról. Az érkezés várható időpontjáról URH- rádió adó-vevő készülékeken értesítették mind a biztonsági erőket, mind pedig a rendezőket. A hírlánc biztosította szervezettség akkor sem mondott csődöt, amikor körbeautózása után a pápa az első szektorok feltöltésére kérte a hátul álldogáló hívőket. Rádió adó-vevő készülékkel álltak egymással kapcsolatban az egészségügyi szolgálatosok is. Csak így valósulhatott meg a délelőtti rekkenő hőségben az elájulok, gyengélkedők gyors ellátása, indokolt esetben elszállítása. A sajtó- központ A látogatás alkalmából a vártnál kevesebben, de a világ és Magyarország valamennyi hírforrását képviselő tudósítói hálózat érkezett Pécsre. Dr. Gulyás Emil, a sajtóközpont operatív irányítója: Több mint 110 újságíró akkreditáltatta magát, közülük több mint ötven külföldi. A más országból érkezettek egy része a pápa közvetlen környezetéhez tartozó, a többiek közül, jelentkezésük alapján megállapítható, hogy a világ valamennyi jelentős hírügynöksége személyesen képviseltette magát. Mivel a jelenlévő tudósítók közül senki sem tett megjegyzést a szervezésre, bizton állíthatom, hogy a négy nyelven kiadott tájékoztató füzetek, propagandaanyagok, valamint a helyi technikai lehetőségek segítették a munkát. Első kézből a pápalátogatásról NYITOTT KÉRDÉSEK König Péter, o Hilton bankettmenedzsere meséli:- Különös módon érkeztek meg a pápai küldöttséghez tartozó újságírók. Kaptunk egy táviratot még a repülőgép fedélzetéről, hogy küldjünk a csoportért két buszt, mert félnek, hogy az érkezés körüli tolongásban esetleg elkeverednek a városban. Sejtettük, hogy nagyon szoros a program, ezért úgy intéztük, hogy mire felérnek a Várba, a szálló összes londinere kéznél legyen, percet se veszítsenek a riporterek a cipekedéssel. Aztán megérkeztek a buszok, nem volt bennük egyetlen lélek sem, csak — majd 200 bőrönd. Az 55 újságírót egyenesen Esztergomba vitte egy másik járat . . . * A telefonvonal túlsó végén Roberto Tucci fötisztelendö, a Szentatya utazásainak főszervezője. A pápai Nunciatúrán berendezett főhadiszálláson találtam meg. — Válaszolna néhány intim kérdésemre? — Parancsoljon. — Hány személyes csomaggal érkezett Budapestre Őszentsége? — Bizonyáro megérti, hogy erre nem válaszolhatok. — Szokott-e a Szentatya út közben mosatni? És ha igen, ez kinek a feladata? — Ez annyira magánügye őszent- ségének . . . — Megtudhatnám, miből áll általában a pápai reggeli? — Sajnos, erre a kérdésre nem válaszolhatok. — Esetleg a vacsorája? — Nem értem a kérdést. — A tervek szerint megkóstolja őszentsége a magyar konyhát? — A Szentatya nem idegenkedik a szokatlan izektől. Sötl Hogy megkósolja-e o magyor ételeket, és mit, azt a vendéglátóktól kérdezze. — Köszönöm a válaszait. — Nincs is több kérdése? Sajnálom . . . (somfai) Ferenczy—Europress Zarándokok A remény színe sárga, a fájdalomé kék volt Pogányban Hívők soro ölbeejtett kézzel. Csak egy árvalónyhajas cserkészsombréró lassüdad vonulása a mozdulatlanná dermedt tömeg közt: a cserkész- fiúk-lányok az egészségügyi ügyelet tevékeny segítői. A Középső szektorbon két csupa-csipke, gyönyörű egyházi zászló csalogatjo o fotó sokat, Karászi Jánosné és Koprivanácz Lászlóné - két dusnoki horvát asszony - ke- zemunkája. — Győzzük, persze, hogy győzzük tartoni — mosolyog rám Dudás Istvánná, o zászlótartók egyike - igaz, ötkor indultunk. — Isten segítségével győzzük — tóditjo hőséget űző kedéllyel másikuk. Azt mondják, az övék igazán istenes falu. A hittonos fiataljaik már a budapesti látogatásra készülnek. A majsi asszonyoktól a ce- lebráció, a hálateli ima utolsó szavainál egy nagy, közös kézszorítást is kapok. Először csak azt érzem, ahogy elkapják a karomat. Ha mástól nem, most újjá lehet születni egy kicsit már ettől is. Mögöttük egy apró székecs kén idős ember kuporog. A valamikori földműves, Rádó- czy Dezső 80 évesen is eljött Kiskunmajsáról. A 31 hold odahagyott föld neki már csők fiatalon jelentene békét, de azt mondja, a veje földdel foglalkozik. Ez o talákozó pedig valami gyönyörű ünnep. Talán az unokák is megtérnek egyszer Istenhez. — Nem is akarok én beszélni arról, mi szép van ebbe - mondja már-már dohogva a köpcös, nyugdíjas rendező — amikor megszólítom, hallván, hogy a tétova érkezőket szláv nyelven is mi lyen jól eldirigálja. A lengyel, a német, a horvát szó angollal keveredik. „Amikor az emberbe még belenevelték, hogy ne lopj, ne csal'j, más volt a világ." S hogy faggatom, elárulja, éjjel egy óra óta szelíd cerberusai az ökumenikus nagyvizittel járó tennivalóknak. „A nevem? Bonyór József. De fontos ez?" A távolban büfésor a szom- jazóknak. A gumibotos koto nákat, az üdítőjüket kortyolgató, feketepólós kommandósokat innen már nem látni. A még féltizenegy körül is szál- lingózók közt viszont fölfedezhetni egy fiatal cigányházos- párt, akik Reménypusztán át gyalogoltak 10 kilométert a pécsi Pipacs utcából. Azt mondják, kíváncsiságuk, hitük egyaránt hozta őket. A szektorok szélén térdeltek neki az imának a ver- sendi asszonyok. Elgémberedett lábaikat később kinyúj tották a füvön. Sajnovics Mátyás versendi asztalosmester rigósárga sapkája mintha a feketébe öltözött asszonyok hátát akarná bevilágítani. Akár a nagy sárga fémkereszt — őrt áll, annyira rez- dületlen. — Horvát "agyok, a feleségem meg nemet — mondja —, ha a nemzetiségünk után érdeklődik. Mi bízunk abban, hogy a pápa látogatása hozzájárul a békéhez. A kislányom, egyik fiam is orgonál- ni tanul, katolikusok vagyunk.- Én pedig csak azt tudom mondán', amit a férjem. Mert k hallgatta n miről váltanak szót itt a fejem fölött - teszi hozza széles mosollyal a földön üldögélő feleség. Két különbusz és kocsisor indult hajnalban, fél négy körül Szegedről is. A Déri Miksa Szakközépiskolában másodikos Tóth Tamást katolikus nevelése hozta. A szemüveges fiatalember választékosán fogalmaz. Reményük barátnőjével, az ásotthalmi Varga Erzsébettel együtt az, hogy a pápán keresztül közelebb kerülnek Istenhez. S ahogy a szemük összevillan, ez a remény nagyon is h'hetövé válik. Az ötvösmunkáiról neves pécsi iparművész, Bicsárd Vendel egyik kezében fényképezőgépet szorongat. — Hogy mi a vélem'ényem? A HVG azt irta a lengyelországi útjáról: koldusok, üzletemberek reménye ma a pápában van. Ez az esemény is elmúlik, amitől megváltást önmagában nem várhatunk. Hálaadóének előtti csönd. Csak egy-egy sárga mentőkocsi vészjelzőlámpája szór apró kék villámokat a forrón reszkető levegőbe. Egy idegei fölött uralmát vesztő, talán jugoszláviai asszony — mielőtt a mentőkocsiba tuszkolnák — országukba hívja a Szentatyát. Medjugorjét, a szent helyet emlegeti. — Nem uram, az önök foglalkozása, hogy kérdezzenek, hogy elmondják .... de én az a fajta vagyok, aki nem szereti a nyilvánosságot - utasít vissza hangjában is szeretettel egy idős pap, akire v gyülekezet közé vegyülve bukkanok. - Mondhatok-e ezen a szent ünnepen készületlenül közhelyeket? B R.
