Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-17 / 225. szám

1991. augusztus 17., szombat _________________uj Dunántúlt napló 3 P écs történetében egyedülálló esemény Mayer Mihály megyés püspök a Szentatya látogatásáról Pécs történetében egyedül­álló esemény a katolikus egy­ház első püspökének, a Szent­atyának látogatása. Moyer Mihály pécsi megyés püspök életében minden bizonnyal a legfontosabb. Az eseményt ter­mészetesen tengernyi előké­szület előzte meg, o pécsi püspökkel a repülőtéren az utolsó pontosításoknál talál­koztunk. — Moyer Mihály, a pap, a püspök miként éli át II. János Pál látogatását?- Minden ország kitüntetett­nek érzi magát, ha a pópa meglátogatja. Az országon be­lül pedig külön kitüntetettnek érzi magát az egyházmegye, amelynek a területére a Szent­atya ellátogat. Az ország el­sősorban, mint Vatikán állom fejét fogadja, a hívő ember a legnagyobb történelmi egyház vezetőjét köszönti, mi. kato­likus keresztények pedig, mint Krisztus földi helytartóját fo­gadjuk. A katolikus egyház feje nem csak politikai vezető, ha­nem szimbólum a híveknek, amely összefog és egységesít, és olyan szimbólum, amely­ben az egyház karizmatikus volta is kifejezésre jut. Ezt a kettőt hangsúlyoznám. Mint karizmatikus ember, az Isten felé vezeti prófétái küldetés­sel az embereket. Mi felkészültünk a fogadá­sára. A felkészülésünk minde­nekelőtt lelki. Az emberek el­mélyültek a keresztény taní­tásban, o keresztény lelkület- ben és szeretetben, a mások­ra való tekintetben. Ebben se gítettek minket azok az in­tézmények, amelyeket az utób­bi időben sikerült nekünk be­indítanunk. Ahhoz, hogy lel­kűidet kapjunk, ezt a lelküle- tet valakinek valahonnan adni kell. Ha csak személyes át­adás, akkor is nagyon jelen­tős, de nincsen olyan hord- ereje, mintha egy intézmény tudja ezt biztosítani.- Válaszából úgy látom, hogy a püspök, a pap, Mayer Mihály élete nem választható külön. Mégis azt kérdem, ön hogy készül a látogatásra? Miként . tölti például pénteki napját? S a mait? — Egyénileg nagyon örülök annak, hogy a Szentatyát, II. János Pál pápát a pécsi szentmisén a hivek nevében köszönthetem. Megmutathatom azt, hoqy a hívek a püspökön keresztül hogyan kapcsolód­nak a pápához. Maga a pó­pa, az egyháznak a feje a püsoökön keresztül hogyan te­kint a hívekre. És ezzel akkor személy szerint is azt élem át, hogy ez az egyház a maga vezetésében mennyire demok­ratikus. Tíz évvel ezelőtt, vaay öt évvel ezelőtt, de a püspök­ké való kinevezésem előtt is még olyan lehetetlennek lát­szott, hogy egy egyszerű kis- papból püspök lesz, és a pá­pa. mint püspöktársát, magá­hoz öleli. Ugyanúgy érzem, hogy a világegyház feje ugyanazzal a szeretettel, aho­gyan a püspököt öleli, szeret­ne mindenkit magához ölelni a repülőtéren, és megmutatni o szeretetét iránta. Pénteken délelőtt a magyar püspöki kar fogadjo a Szent­atyát. utána elmegyünk Esz­tergomba, együtt misézünk a pápával, és a pápa találkozik a papokkal. Még aznap este nekem haza kell sietnem, hogy másnap reggel pihen­ten fogadjam a vendégeket, és mehessek a repülőtérre. Ott a repülőtéren még az utolsó izgalmakat át kell élni, mig leszáll a helikopter, és üdvö­zölhetem a Szentatyát. Tehát biztos, hogy ez a péntek- szombati nap teljesen rend­kívüli lesz. Annyira rendkívüli, hogy egy életre szólóan em­lékezetes marad. — Az én anyám számára minden jelentős vagy vélt si­kerem saját életének boldog­ságát jelentette. Láttam édes­anyját püspökké szentelésekor a Székesegyházban. Itt lesz most is? — Minden papnak a szülei, tehát az én szüleim, testvé­reim is meghívót kaptak. A papok, teológusok szülei ab­ban a kitüntetésben részesül­tek, hogy II. János Pál pápa fogja őket megáldoztötni. Gondolom, hogy ez olyan él­mény, amire talán csak ál­mukban gondoltak. Nehezen tudják úgy tekinteni és nézni oz egészet, mint igazi rea­litást. — ön 1989 decemberében legjelentősebb tennivalói kö­zött jelölte meg a pápa pécsi látogatásának az előkészítését Miről log beszámolni a Szent­atyának? — Első helyen szeretném em­líteni az énekiskolának a lét­rejöttét. Nehezen indult, még­is mindenkinek nagy öröm volt, elsősorban a gyermekek­nek. Sokan félnek attól, hogy mi lesz ezekkel a családokkal, esetleg a gyerek és szülő kap­csolata egy kissé lazul azál tál, hogy a gyermekek bent lakók. Mikor havonként haza­mentek, a szülők is látták, hogy milyen változáson men tek át. Az a lelkűiét, amit itt kapnak, az nem hidegiti el, nem teszi langyossá a szülők iránt, hanem még inkább el mélyíti a kapcsolatukat a csa Iádhoz. És a beszámolójukkal mennyire gazdagítani tudták a családokat! Elindult az egyetemi kollégium a feren ces rendházban, ahol azok az egyetemisták, akik vallásosak, keresztény légkörben élnek És az a megkülönböztetés, amelyet eddig el kellett szen­vedniük a közömbös, ateista nevelés hatására, itt nem érinti őket, felszabadultak en­nek a nyomásától. Ök is érzik azt, hogy az emberi jogokhoz tartozó vallásszabadság az más, mint évekkel ezelőtt. örömmel tölt el, hogy a szerzetesek megtehették az el­ső lépéseket Pécsett. Ha a pálosokra tekintek, azok iga­zán szépen indultak. Él az Ir­galmas rend, a Miasszonyunk rendje, a karmeliták, új szín­folt a Ferences Nővérek Szol­gálata a bányatelepi kórház­ban. Ugyancsak említem Pé­csett, a Prohászka otthont, ahol olyan betegek, idősek vannak, akik valamikor egy­házi alkalmazásban dolgoz­tak. A szociális otthon, szo­ciális tevékenység épp an­nak a jele, hogy az első lé­pések jól indultak. Ezek első­sorban nem a pápalátogatás miatt történtek, de a pápa­látogatás ösztönözte ezt a tevékenységet. Nem akarok hallgatni egyik legnagyobb örömünkről, amit a Szentatyá­nak el kell mondanom, és szivesen mondom: ősszel meg­kezdi munkáját a teológiai fő­iskola a pécsi egyházmegyé­ben, a győri száműzetésből hazatérnek a teológusok. Eh­hez megkaptuk épületként a régi papi otthont, amelyben az Üj Dunántúli Napló dol­gozott. Az átalakítási munkák elkezdődtek. Ha nem is tu­dunk az első hónapokban oda­költözni, de a hely megvan és ezért köszönetét is szeret­nék mondani az Új Dunántúli Napló vezető munkatársainak, akik emberi odaadással segí­tették a terveinket. Itt van­nak Pécsett a ciszterci atyák is. Katolikus — úgy monda­nám - keresztény osztállyal indul most egy évfolyam. En­nek pozitív hatásairól majd jövőre lehet többet mondani. Az utóbbi időben szóba ke­rült német általános iskola kialakítása, sokat várnak a horvát nemzetiségiek is. Ezek­ben is tudnánk tenni. Ügy ér­zem, a katolikus egyház a ki­sebbségek fölkarolásában szin­tén tett egy-két lépést, ami 5—10 évvel ezelőtt még ne­hezebben valósulhatott volna meg. — Vannak, akik ügy vélik, túl sokba kerül a Szentet ya magyarországi látogatása . . . — A legegyszerűbb és leg- pr'mitivebb fegyvernek tartom azt, amikor anyagiakra hivat­kozva álérvekkel próbálunk embereket befolyásolni, távol­tartani vagy elközömbösíteni. Biztos, hogy a pápalátogatás­nak vannak anyagi vetüle- tei. Ha ilyen szempontból ri­degen néznék egy családot, akkor azt mondhatnám: meg­éri-e egy lakodalmi ebéd, megéri, hogy a család egy születésnapot, névnapot együtt töltsön? Nem lehetne egysze­rűbben is megoldani és akkor maradna valami pénz? A pénz eszköz ahhoz, hogy az ember nemesebbé váljon. Azt mondják, hogy a pápalátoga­táshoz milyen pénzek mentek el . . . Nos, az elmúlt évek­ben sokszor hallottunk arról, hogy egy munkahely megte­remtése mennyi pénzbe kerül. A pápalátogatással kapcsolat­ban számos munkahelyet kel­lett teremteni, hogy a felada­tokat meg lehessen oldani. Alakult egy-két szövetkezet is. Minden kifizetett pénz után a 43 százalék társadalombiz­tosítást, 10 százalék nyugdíj­járulékot, áfát kellett fizetni. Tehát minden kiadott pénz­nek a 70 százaléka visszaté­rőit a nagy közösbe és 30 százalék maradt az emberek­nél. Nemcsak azt szabad nézni, hogy mi az, amit kiadtunk, hanem azt is, hogy mit ho­zott ez. S ha így nézzük a pápalátogatás kiadásait, ak­kor sokkal obje'ktívebbek va­gyunk, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az ország lelkiekben és szellemiekben, kulturális értékekben gazda­godott. S ha gazdagodott, ak­kor az a pénz, amit erre for­dítottunk, nem kidobott pénz. Nem szegényebbé tette az or­szágot, hanem olyan alapot adott, amivel a következő években, évtizedekben még felelősségteljesebben tudunk részt venni az ország építé­sében. Egy falusi búcsúkor sok .min­dent megcsináltatnak, mert jönnek a rokonok, jönnek az ismerősök, s látni akarják, hogy az a szorgalmas család hogyan törődik a házával. Hát ugyanúgy mi is törődünk a saját házunkkal, az ország­gal is. — II. János Pált, az ,, uta­zó", a „diplomata" pápa jel­zők illetik .,. Lehetséges, hogy ennek köszönhetően lehet Pécs a pápa házigazdája? Lehet­séges, hogy egyetlenegyszer? t — Valószínű, hogy a követ­kező út, ha lesz Magyaror­szágon, akkor az más váro­sokba vezet. Azt mondhatjuk, nagy a valószínűsége annak, hogy a mi. életünkben már nemigen kerül hozzánk a pápa. Az is talán érdekes a híveknek, hogy a pápák vala­mikor nagyon is utaztak. 1870- től, amikor megalakult az egy­séges olasz állam, nem utaz­tak, és a Vatikán önkényes foglyainak tekintették magu­kat. XXIII. János pópa volt az, aki elhagyta a Vatikán területét, de csak egy búcsú­helyre ment. VI. Pál pápa el­jutott a Szentföldig. A mos­tani pápa az önkéntes fog­ságról már semmit sem tud. Lelkipásztori útra megy és nem mint államfő. A régi fel­fogásnak nyomai sincsenek benne. És ez ad erőt mindig a katolikus egyháznak, hogy nem restaurálni akarunk, ha­nem előrenézni, oz embereket az Isten felé vezető úton lel­ki pásztorilag tovább vezetni... L. J. Neil Simon mosolya Futnak <x le épe k Úgy látszik, a filmvígjáték legfontosabb kelléke egy ügyes író. Mert ha netalán semmi nem jut eszébe, leg­feljebb megkérdezi, mint Ka­rinthy szerzője: mondja. Ko­vács úr, mi is történt o sógo­rával? S ebből már ki tud hozni valamit. A Fogd a nőt és fuss! (The Marrying Man) című film író­ja oz ismert amerikai darab- gyáros, Neil Simon, akinek művei szinte mindig megtalál­hatók a Broadway színházai­nak műsorán, s szerte a vilá­gon játsszák őket, miként a filmjeit is. Receptje igen egy­szerű: helyzetkomikum, köny­nyedén felvázolt figurák, élces párbeszéd, s persze, sok köz­hely, ám ezek, mint tudjuk, többnyire igazak, így helyen­ként még bölcsességnek is tűnhetnek. Bizonyára nálunk is sokan emlékeznek a Mezítláb a parkban című filmre, mely­nek főszerepeit Robert Red- ford és Jane Fonda alakítot­ta, és az Egy lurcso pár-ra Jack Lemonnal és ' Walter Matthauval. E mostani film egy ember­öltővel ezelőtt játszódó cse­lekményének kiindulópontja villogóan ötletes. Charley, az elkényeztetett milliomoscseme­te, afféle playboy, elhatároz­za, hogy megkomolyodik, s feleségül óhajtja venni Ade­le-t, a dúsgazdag filmcézár leányát. Azonban legénybú­csúját tartva, s szüntelenül arájára gondolva, megpillant ja Vickit, a bórénekesnőt. Be­gerjed, hogy kedvenc szavát idézzük, bár ebből még min­dig csak bajok származtak No, de ennyi! Vicki ugyanis egy vérmes gengszter babája, aki félreérthetetlen helyzetben találván rájuk, szörnyű bosz- szút eszel ki: házi kápolná­jában összeesketi őket! Ezt a frappáns szituációt, ahogy mondani szokás, már nem is lehet elrontani. Char­ley hiába hagyja tüstént fa­képnél bot-, azaz pisztolycsi­nálta nejét, s válik el tőle, sorsa elvégeztetett. Hamaro­san újra nőül veszi Vickit, most már önszántából, hogy aztán még kétszer megismé­telje ugyanezt. S közben a szerelmes viaskodás záloga­ként egy fészekaljnyi gyerek születik. A pályakezdő rendező, Jerry Rees hangulatosan idézi fel az ötvenes évek világát, ügyesen stilizál, s a történetre az em­lékezés kedélyes-elégikus fáty­lát borítja egy narrátorszólam alkalmazásával. Képi fantá­ziája azonban kissé erőtlen, hősünk baráti körének rajza talán ezért is halovány, s Dovid Newman zenéje sem eléggé átütő erejű. A színészek azonban kitesz­nek magukért. Kim Basinger Marilyn Monroe-t idéző szép­sége (hamvas szőkeség, me­rengő tekintet, karcsú termet, egy számmal nagyobb fenék) a film atmoszférájának meg­határozó eleme, még bájának szelíd hervadását is indokol­ják a történet pergő évei. Alec Baldwin pedig rokonszen­ves humorral hitelesíti a jóképű aranyifjú makacs és boldogító küzdelmét szerel­mes végzetével. S bár sokmindent megél­nek, életfilozófiát azért ne várjunk tőlük. Ám ki tudja . . . Charley-t egyszer megkérde­zik, mi a csudának akarja ugyanazt a nőt negyedszer is feleségül venni. Némi gondol­kodás után így válaszol: Pasz- szol hozzám. Lehet, hogy a lét nagy kérdéseinek végső soron ilyen egyszerű a meg­oldása? Nagy Imre Kormány­szóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) A kormányülésről tartott szokásos pénteki tájékoztatón László Balázs szóvivő e kon­cepcióról elmondta: a készü­lő tervezet hatálya 50 évre terjed ki, mégpedig 1939. március 11-től, a későbbi jog- tiprásokhoz alapul szolgáló honvédelmi törvény elfogadá­sának időpontjától 1989. ok­tóber 23-ig, a köztársaság ki­kiáltásának napjáig. A kon­cepció szerint kárpótlás járna az élettől való megfosztásért, a kényszergyógykezelésért, a háborús évek alatti kényszer- munkáért, a Szovjetunióban letöltött fogságért, az interná­lásért és a deportálásért, va­lamint az ezekkel összefüggő anyagi sérelmekért. A kárpót­lás konkrét módjáról és mér­tékéről a szóvivő egyelőre még nem tudott bővebb in­formációval szolgálni, utalt azonban arra, hogy a tör­vényjavaslat figyelembe veszi az érintettek szociális helyze­tét. s tekintettel lesz az or­szág teherbíró képességére. László Balázs ugyanakkor hangsúlyozta: a kormány sze­retné, ha a törvényjavaslat még az ősz folyamán az Or­szággyűlés elé kerülne. Hoz­záfűzte azt is, hogy a kabi­net álláspontja szerint e kár­pótlási rendelkezéssel össze­függésben meg kell alkotni az úgynevezett harmadik sem­misségi törvényt, amely ér­vénytelenítené az 1963 és 1989 között izgatás, összees­küvés, tiltott határátlépés miatt hozott Ítéleteket. A csütörtöki kormányülésen a miniszterek foglalkoztak a honvédelem alapelveivel és a honvédséget érintő kérdések­kel is. A tájékoztatón erről beszámoló Annus Antal és Lő- rincz Kálmán altóbornagyok egyebek közt elmondták: rész­ben miliciajellegűvé kívánják átalakítani a honvédséget. Ez azt jelentené, hogy honvédel­mi dandárokat hoznának lét­re, és a 35 éven felüli tarta­lékosokat nem hívnák vissza a reguláris erőkhöz, hanem la­kóterületük körzetében teljesí­tenének szolgálatot. A tábor­nokok viszont egyelőre nem láttak lehetőséget a katonai szolgálati idő további csök­kentésére. Mint mondták: a 12 hónapos időtartamot csők akkor lehet rövidíteni, ha a haditechnikai felszerelések és berendezések üzemeltetését képes lesz ellátni a szerződé­ses, azaz hivatásos állomány. A fegyverzet korszerűsitésé- ről, illetve a meglévő hadi- technika működőképességének fenntartásáról szólva Annus Antal rámutatott: megszűnő­ben van a kizárólagos szovjet beszerzési forrás, és úgy tű­nik, hogy fokozatosan sikerül ..több lábra állítani" a fegy- verzetalkatrész-utánpótlást is. A tábornokok végezetül el­mondták azt is: a haditechni­ka korszerűsítésénél jelenleg elsőbbséget élvez a légierő, hiszen 1997-re — nagyfokú el­használtságuk miatt - le kell cserélni a honi légvédelem repülőgépeit. A tájékoztató végén László Balázs még beszámolt arról, hogy a kormány foglalkozott Ózd fűtési gondjaival, ame­lyet a kohászati üzemek leál­lítása okoz. A város távfűtő­hálózata ugyanis a kohászata hoz kapcsolódik, s az önkor­mányzat nem rendelkezik kel­lő anyagi eszközzel egy más­fajta fűtési megoldáshoz. A kormány ezért úgy döntött: 60 millió forintos támogatást nyújt az ózdi önkormányzat­nak négy konténerkazán be­szerzéséhez és telepítéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents