Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-17 / 225. szám

Kormány­szóvivői tájékoztató Politikai jellegű kárpótlási koncepció is szerepelt a kor­mány csütörtöki ülésének na­pirendjén, a miniszterek ugyanis megvitatták az éle­tüktől és szabadságuktól po­litikai okokból, törvénysértő módon megfosztottak kárpót­lásáról szóló törvényjavaslat elvi kérdéseit. (Folytatás a 3. oldalon) KÖZÉLETI NAPILAP Dunántúli napló II. évfolyam, 225. szám 1991. augusztus 17., szombat Ara: 7,90 Ft Történetek a városok barátságáról jé. oldal) Nines piaca a baranyai bornak (7. oldal) Csendes küzdelem (11. oldal) Változatlan a sérültek állapota A péntek esti tájékoztatás szerint nincs változás a komlói sújtólégrobbanás sérültjeinek állapotában. Továbbra is négy bányász életéért küzdenek az orvosok, folyamatosan javul viszont Móczár lóz$el 32 éves vájár és Orsós Vince 32 éves csillés állapota. Megérkezett a két extra mi­nőségű svéd lélegeztetőgép is, s tegnap éjjel két órától már hatékonyan alkalmazzák mindkettőt a sérültek ellátásá­ban. Most már minden szük­séges orvosi berendezés a legkorszerűbbek közül való, de sajnos nem csak ezen és az orvosok áldozatkészségén mú­lik a válságos állapotú bá­nyászok élete. M. E. B. Csúcsforgalom a határokon Pénteken délután csúcsfor­galom volt a legtöbb határál­lomáson. A pápa esztergomi szentmiséje miatt a szokásos­nak több mint kétszeresére nőtt a komáromi és az eszter­gomi határállomáson hazánk­ba érkezők száma. A hazatérő török és jugo­szláv vendégmunkások nagy száma miatt Tompánál, Rösz- kénél és Hercegszántónál 4-7 órás várakozás alakult ki. Japán hitel Magyar­országnak Japán bankok 140 millió dollár értékű konzorciális hi­telt nyújtanak Magyarország­nak. Erről a szerződést a Ma­gyar Nemzeti Bank képvisele­tében Hárshegyi Frigyes, az MNB elnökhelyettese Írja alá ougusztus 23-án Tokióban. A konzorciális hitelt Magyar- ország 5 évre, 3 év türelmi idővel kapja. Rálőttek az EK­megfigyelők helikopterére Rálőttek pénteken a Zág­rábtól 150 kilométerre nyugat­ra levő Okucani közelében az Európai Közösség megfigyelőit szállító helikopterre - jelen­tette az AFP francia hírügy­nökség a Tizenkettek megfi­gyelő küldöttségének szóvivő­jére hivatkozva. Egyetlen utas sem sebesült meg. A belgrádi rádió a horvát rendőrség és szerb szakadá- rok közötti heves harcokról számolt be a térségben. „Azért Jöttem, hegy megosszam örömötöket és gondjaitokat" Pénteken, néhány perccel 11 óra előtt - a látogatás forgatókönyvében jelzett idő­ben — landolt Ferihegyen a II. János Pál pápát és népes kíséretének tagjait Krakkóból Budapestre szállító különrepü- lőgép. A római katolikus egyház, a Vatikánvárosi Állam fejének üdvözlésére a fellobogózott lé­gikikötőben megjelent Göncz Árpád államfő, Antall Józsel kormányfő, Szabad György házelnök, valamint a kormány több tagja. A főváros képvi­seletében jelen volt Demszky Gábor, Budapest főpolgármes­tere. A Szentatya üdvözlésére összegyűltek között volt a ró­mai katolikus egyház számos magas rangú képviselője, aki magyar földön csatlakozott II. János Pál pápa kíséretéhez. Az üdvözlésre összegyűltek körében volt Paskai László bí­boros, prímás, esztergomi ér­sek és Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. A katolikus egyházfő tisztele­tére felsorakozott a Magyar Honvédség diszegysége. A Szentatyo a fogadó or­szág iránti megkülönböztetett tiszteletet immár elmaradha­tatlan gesztusaként a repülő­gép lépcsőjéről lelépvén térd­re borulva ajkával illette az anyaföldet. A pápai gesztus után a fo­gadó magyar állam nevében Göncz Árpád köztársasági el­nök köszöntötte a lelkipásztori látogatásra hazánkba érkezett egyházfőt. A vendégek és a vendéglátók kölcsönös bemu­tatkozása után a magyar ál­lamfő beszédben méltatta II. János Pál látogatásának je­lentőségét. Göncz Árpád üdvözlő beszéde Elöljáróban valamennyi hon­fitársa nevében köszöntötte a katolikus egyház fejét, a Vati­kán államfőjét, s az egykori Karol Wojtylát, - mint fogal­mazott: — a lengyel jóbarátot — Három éve várunk erre a pillanatra. A magyar állami vezetés és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közös meghívása még a magyar Népköztársa­ságból érkezett Önhöz, ön azonban már a szuverenitását visszanyert Magyar Köztársa­ság földjére lépett. E tény két nagyon fontos üzenetet hor­doz: az egyik, hogy a Szent­szék közel három évtizede folytatott keleti politikájának eredményeképpen, de a ma­gyar papság és a magyar nép jelentős hányadának megin­gathatatlan hitétől kényszerít- tetve már az egykori pártállam vezetése is érezte: nem a szembenállás szolgálja ha­zánk, népünk érdekeit. Pápai szentmise az esztergomi bazilikában Megbeszélés a Parlamentben a magyar vezetőkkel A másik üzenet azonban sokkal fontosabb. Abban az foglaltatik, hogy éppen a len gyei és a magyar kezdeménye zés, erőfeszítés, sőt, példa nyomán vette kezdetét Európa keletibb felének történelmi je lentőségű átalakulása, a szó cializmusnak deklarált kelet európai diktatúrák felszámoló sa, a térség közeledése a ke resztény hagyományokat ma gába foglaló európai jogálla­misághoz, nyugati demokrá ciához. — 1956 küzdelmei napjaink ra nyerték el értelmüket. Ha zánk független és szuverén ál lám. Belpolitikájának a demok ratikus jogállamiság, gazda ságpolitikájának a szociálisan igazságos piacgazdaság az irányeszméje, amely fel nem becsülhető értékű támaszt ta Iái a Centesimus Annus en ciklika szellemiségében. A társadalmi-gazdasági át alakulás nehézségei között nélkülözhetetlen a megértés és a türelem, hiszen a min dennapok mindezeknek olykor épp az ellenkezőjére indíta nak. Gyűlölködéssel, meg nem értéssel és türelmetlenséggel pedig lehetetlen megteremte nünk azt az emberibb világot, amire évtizedek óta vágyunk, s ami a mi szemünkben Euro pa jellemzője. — Hiszem és vallom: a ke resztény szellem maga a sze retet, ami a szociális gondok enyhítésének, sőt megoldásá nak forrása is. M'ndenekelött arra buzdít, hogy a társadalmi igazságot, a halmozottan hátrányos hely­zetűek ügyét szakadatlanul a társadalmi érdeklődés és fi­gyelem középpontjában tart­suk. Erőt ád, hogy elhárítsuk magunkból a kirekesztés haj­lamát, a betegek és elesettek iránti közönyt. Arra indít, hogy fogjuk egymás kezét és védel­mezzük a gyöngét. Erre tanították népünket azok a szerzetesrendek is, me­lyeknek évszázadokon át oly nagy szerepük volt a magyar kultúra kialakításában, törté­nelmünk formálásában, sőt kezdetben abban is, hogy ha­zánk valóban beilleszkedjék Európába. Történelmünk logikájából következik, hogy a Szentszék és Magyarország közötti vi­szony a legkeményebb pártál­lami éveket kivéve a kölcsö­nös megértés felé közeledett, majd a rendszerváltást köve­tően gyors fejlődésnek indult. Ezt olyan tények és törekvé­sek is jelzik, mint a nagykö­veti — nunciusi — szinten hely­reállított - kétoldalú diplomá­ciai kapcsolat, vagy a magyar állam azon törekvése, hogy az állam és az egyház között az európai normáknak megfelelő, újfajta viszony alakuljon -ki. Szabadon választott Parlamen­tünk is ebben a szellemben alkotta a lelkiismereti és val­lásszabadságról, az egyházak­ról, vagy a volt egyházi ingat­lanok tulajdoni rendezéséről hozott törvényt. Az pedig őszinte örömünkre szolgál, hogy törekvéseink a Szentszék­nél megértésre találnak. En­nek bizonyítékaként fogjuk fel Szentatyám mostani látogatá­sát is. — Meggyőződésem, hogy az ön magyarországi látogatásá­ból erőt meríthetünk az erköl­csi megújuláshoz, a belső megértés és türelem kialaku­lásához, a magyarság jövőjé­be vetett hitünk megőrzéséhez. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy az ön személyes jelenlé­te, s további tevékenysége elősegíti felzárkózásunkat Eu­rópa fejlettebb feléhez, miként Göncz Árpád és a Szentatya a repülőtéri érkezés után azt a Szentszék közel ezer esztendővel ezelőtt is segítette. Bízom benne — küldetésé­nek és személyes tulajdonsá­gainak ismeretében —, hogy ez a látogatás további ösztön­zést ad az állam és az egyház kapcsolatainak megújításához, továbbfejlesztéséhez, a ma- gyar-szentszéki kapcsolatok erősítéséhez. — Kívánom, — a hazánkban élő magyarok és nem magya­rok, hívők és nem hívők ne­vében is —, hogy lelje örömét a népünkkel való találkozás­ban. Isten vezérelje lépteit Magyarországon! — fejezte be üdvözlő beszédét Göncz Ár­pád. A pápa válaszbeszéde A katolikus egyház feje megköszönte a szívélyes üd­vözlést, és köszöntötte a fo­gadására megjelent egyházi vezetőket, o kormány tagjait, valamint a televízió nézőit. Néhány magyar mondat utón beszédét angolul folytatta. — Szerető köszöntéssel öle­lem át a magyar nemzet min­den fiát és leányát; azokat, akik itt élnek hazájukban, és azokat, akik külföldről jöttek el, különösképpen pedig azo­kat, akik a szomszédos álla­mokban élnek. Amikor néhány perccel ezelőtt megcsókoltam hazátok földjét, azt akartam kifejezni, ami most eltölti szi­vemet: a nagyrabecsülést or­szágotok iránt, a bensőséges örömöt, hogy itt lehetek köz- tetek, és az őszinte vágyat, hogy veletek járhassam azt az utat, amely Magyarorszá­got a jobb jövő felé vezeti. Ismerem ezt a földet, e bátor nép nagylelkűségét, és azt o kulturális és művészi öröksé­get, amely történelmeteket olyan gazdaggá teszi. Látogatásom ezeket az ér­zelmeket akarja kifejezni. Jól tudom, mennyire örültök ón­nak, hogy ismét szabadon lát­hatjátok vendégül barátaito­kat, mindnyájukat, bárhonnan jönnek is — és remélem, hogy engem is közéjük soroltok. — Mennyi fájdalom nyomta rá bélyegét hazátokra! Hány hadsereg sorakozott fel ezen a síkságon Buda várával szem­ben! Mennyi vér és könny ön­tözte ezeket a földeket! De ez az ősi fájdalom „szentelt fájdalom", mert nem maradt meddő szomorúság. Elődeitek gyakran ismételték a hagyo­mányossá vált mondást: „Él magyar, áll Buda még!" Ezt a derűs biztonságot első szent királyotok hite oltotta belé­tek, aki egy fájdalmas pilla­natban így kiáltott fel: „Ha Isten velem, ki ellenem?" Tör­(Folytatás a 2. oldalon) II. János Pál pápa augusztus 16Ján Budapestre érkezett. Az érkezés után először hazánk földjét csókkal üdvözölte a Szentatya. MTI telefotó: Soós Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents