Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-15 / 223. szám

IO aj Dunántúli napló 1991. augusztus IS., csütörtök HONISMERET Arcok a múltból Pécs zárkózottságát kívánta teloldani „Zürichbe menni a magyar dallal..." Á Pécsi Dalárda külföldi útja 1883-ban Forró sikerű hangversenyek a német nyelvterületen Pécs várossá válása A római birodalom bu­kása óta századok tel­tek el, de az egymást követő népvándorlás kori népek egyike sem érezte magát oly biztosnak, hogy századok viharaival daco­ló építkezéshez fogjon, csak a magyar. Ennek okát o keresztény vallás fölvételében kell - keres­nünk. Ismeretes, hogy Szent István koronázása után tüstént hozzáfogott az egyház szervezéséhez. ,,A királyi palotában — írja Imre fiához - második helyen áll a vallás után az egyház ... A harmadik helyen a főpapok." Az egyházszervezés gond­ja püspökségek alapítá­sán, templomok építésén alapult. Az esztergomi szé­kesegyházat már Géza kezdte építtetni, de Albe­rich cisztercita szerzetes jelentése szerint csők 1010- ben készült el. A pécsi székesegyház az alapítólevél tanúsága sze­rint 1009-ben épült („contructus est"). A püs­pökség alapításával egy­idejűleg megtörtént a püs­pökség határainak kitű­zése is. Ez egyúttal a me­gye határainak állapítá­sához is szolgált. (A püs­pökség határvonalait pon­tosan közli Karácsonyi Já­nos: Szent István élete cí­mű művében.) Bár az eredeti alapító okmány nincs meg, két másolata mégis reánk ma­radt. Az egyik: a Leva- kovics-féle, amely 1624- ben az Annales Eccl. Reg- ni Hungáriáé-ban jelent meg, a másikat Koller Jó­zsef közli: ez a somogyi konventnek 1404-ből szár­mazó példánya. Ezekből megállapíthatóan Azo pá­pai legátus „1009-10—ma Calendas Septembris” szentelt püspökséget Pé­csett. Mivel ekkor az idő­számítás még a görög in- dictio szerint történt, en­nek áttételével az okmány keltét augusztus 23-ra kell tenni. Augusztus 23-a tehát Pécs püspöki várossá vá­lásának időpontja. Or. Tóth István ,,Dr. Sik Lajos emlékezete" címmel jelent meg írás az Új Dunántúli Napló július 18-i számában. A cikkből, a tisz­teletbeli főjegyzőről, a városi idegenforgalmi hivatal vezető­jéről voltaképpen nem sokat tudhattunk meg. „Arcok a múltból" soroza­tomban októberben szerettem volna dr. Sik (Schmidt) Lajos­ról írni, mivel akkor lesz 100 esztendeje, hogy 1891. októ­ber 4-én Budapesten megszü­letett. De ha mór szóba ke­rült neve, most mondom el, amit róla tudok. Iskolai tanulmányait Buda­pesten kezdte el, majd 1900- tól Fiúméban folytatta, ahol jeles érettségit tett. Ezután a budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Ka­rának hallgatója 1913-ig. Ek­kor vonult be katonának, és­pedig Pécsett, melyet katona- évei alatt ismert és szeretett meg. A háborút követően, dok­tori vizsgáját letéve rövid ideig Pécsett volt ügyvédboj­tár, majd Fiúméban törvény- széki joggyakornok, jegyző, az ügyvédi—bírói vizsga meg­szerzése után bíró és ügyész. 1922—24. között Fiume rendőr­főnöke lett. Fiúménak Olasz­országhoz való csatolása utón visszatért Pécsre, ahová már családi kapcsolatok fűzték, és a város szolgálatába állt. Fiának, dr. Sik i Tibornak szíves tájékoztatása szerint, a napi hivatali munka nem elé­gítette ki. A megszeretett vá­ros zárkózottságát kívánta fel­oldani. Fiume szabadabb, kö­tetlenebb légköre, kulturális élete, idegenforgalma és az Alpokban töltött nyarak turis­ta lehetőségei lebegtek előt­te. Nagy lelkesedéssel, lan­kadatlan energiával és szám­talan ötlettel fáradozott Pécs kulturális és idegenforgalmi életének fellendítésén, hogy a város értékeit, műemlékeit és a Mecsek természeti szépsé­geit hazai és külföldi látoga­tók számára hozzáférhetővé tegye. Kiváló szervező, ren­dező készségét, olasz, német, angol, francia és szerbhorvát nyelvtudósát a kitűzött cél el­érésére szentelte. Mór az első Pécsről adott rádióközvetités során, 1929. október 13-án, Csukás Zoltán szkókói szőlejében a város ré­széről, mint aljegyző vázolta Pécs szőlőkul túra já t a mikro­fon előtt. Ez élő adás volt. Viaszlemezekre vágták 1938 márciusában a pécsi riporto­kat, melyek elkészítésére dr. Sík Lajos levélben fordult o rádióhoz, kérve, hogy e nagy­múltú egyetemi városról hely­színi közvetítés formájában ad­jon a rádió műsort. Ezt 1931. május 1-jén, vasárnap 18.10 órakor közvetítették Budapest I. hullámhosszán. Az előbb idézett cikk írója megkérdi: „Nem tudom, a viaszlemez megvan-e még a rádió archívu­mában?" A 30-as években használt lemezek 3-4 cm vas­tag, lágy, könnyen karcolható viaszkorongak voltak, amelye­ket jégszekrényben tároltál:, védve az olvadástól. Jó mi­nőségben egyszer lehetett le­játszani a felvett hangot, az­után lecsiszolták a korongot, majd újra felhasználták. Te­hát nem volt lehetséges ezek archiválása! A rádió hangdo­kumentumainak nagy része a háborús események következ­tében egyébként is megsem­misültek. Visszatérve dr. Sik Lajoshoz: ő lett 1932-ben a Városi Ide­genforgalmi Iroda vezetője. A város történetének, nevezetes­ségeinek, a Mecsek szépségei­nek ismertetésére számos ki­adványt szerkesztett, így 1938- ban a Mecsek részletes ka­lauzát, térképekkel, kirándulá­sok útirányával. Nagy oda­adással dolgozott a színházi élet fellendítésén, kongresz- szusok és a hagyományos ün­nepségek, gyümölcskiállítások, vásárok megszervezésén. A ki­emelkedő rendezvények sorá­ban az ő nevéhez fűződik a Pécsi ünnepi Játékok meg­valósítása. Az új Dunántúli Napló május 4-i számában, az 1933-os szabadtéri játékok­ról közölt cikkem képillusztrá­cióján dr. Sik Lajos is lát­ható. Neve ott szerepelt már az 1931-ben tervezett, de anya­giak miatt meghiúsult, első ünnepi hetek előkészületeinél is. Sik Lajos 1939-ben Városi Tűzoltó főparancsnok lett. 1949-ben nyugállományba he­lyezték. Budapestre költözése után különböző munkahelye­ken, mint üzemi tűzoltó, tűz­rendészet! előadó, segédmun­kás és raktáros dolgozott. Élete utolsó szakaszában an­gol, német és olasz nyelvek tanításával tartotta fenn ma­gát. 81 küzdelmes év, válto­zatos, egész embert kívánó élet után 1972. október 10-én hunyt el Budapesten. A Far­kasréti temetőben nyugszik. Dr. Nádor Tamás Az országos hírnévre szert tett Pécsi Dalárda 1883-as külföldi útjának ötlete a ha­gyomány szerint regényes kö­rülmények között született. Hof'er Károly, a neves teno­rista ugyanis a dalárda má­jus 5-i Hattyúbéli sikeres hangversenye utón a kórus­tagok és a zenebarátok kö­zött ült a „Schweizerische Lan­desausstellung" föliratú ké­pes-szöveges plakát előtt, amelyre ránézve, hirtelen Így kiáltott föl: „Fiúk, Pécsi Da­lárda! Ide nézzetek, ez nek­tek való föladat: Zürichbe menni a magyar dallal, a ma­gyar dalkultúrát bemutatni a külföldnek!" Az utazás előkészítésére bi­zottságok alakultak: Utazási felügyelő, Pénztári, Jegyváltó, Postát és Távirdát Ellátó, Iro­dalmi, Jutalomtárgyakat keze­lő, Zászlótartó, Szónoki. A da­lárda 24 tagja utazott el, melynek költségeit a sellyei földbirtokos, Fazekas Sándor előlegezte meg. A küldöttség vezetője Cziglányi Béla volt, a karnagy pedig Wachauer Károly. A műsorukat úgy ál­lították össze, hogy mód le­gyen a magyar dalkultúra be­mutatására, valamint a né­met nyelvű kórusmuzsika irán­ti tisztelet kifejezésére. Július 24-én Nagykanizsán búcsúztak a hazai közönség­től, másnap már Grazban vol­tak. Stájerország népszerű da­la volt akkor Kallivoda: Das Deutsche Lied című műve, melynek előadásával aratták az első viharos sikert, nem csoda tehát, ha a közönség megostromolta a pénztára­kat . . . Július 27-én érkeztek meg Aussee-be, ahol velük együtt lépett föl Hegyi Aranka pri­madonna is. Kapcsolatfölvétel történt magával Ferenc Jó­zseffel is, aki személyi titkára útján elkérte a dalárda őri­zetében lévő Beethoven-haj- fürtöt, amelyről akkorro már az osztrák újságok is cikkez­tek. Az Aussee-ban lezajlott be­mutatkozást a Salzburgban rendezett hangverseny követte Lajos Viktor főherceg palotá­jában. A Salzburger Volksblatt rajongó kritikát irt róluk. Az út következő állomása Zürich volt. A Pécsi Dalárda augusztus 5-én ugyanott hang­versenyezett, ahol Liszt Ferenc, a Tonhalle-ban. A Züricher Post augusztus 7-f kritikájá­ban megállapította: „...a dalárda tagjaiban egy cso­port művelt embert tanultunk becsülni, kiknek igazszivűségét és szeretetreméltóságát nem feledjük egyhamar!" Luzern- ben - ahová augusztus 6-án érkezett meg a dalárda két hangversenyt adtak. Egyet a protestáns templomban, egyet pedig a Hungária kert­helyiségében. A Luzerner Tagblatt így lelkesedett: ........ e zek a magyar dalosok olyan példakép gyanánt jelentkez­tek, melyre a Liedertöflerek a legnagyobb elismeréssel és irigység nélkül tekintenek föl." Az út végén Zürichen ót indultak haza, a Schoffhausen, Constanz, Lindau, München, Linz, Bécs, Győr útvonalon, Győrben a helyi ének- és ze­neegylet meghívására újabb hangversennyel köszöntötték a hazai földet. Az utolsó előtti állomás Mohács volt, ahol hal­paprikás mellett, bort kortyol­gatván elevenítették föl az út eseményeit. A magyar dalkul­túra nagy sikereket arató kö­vetei augusztus 15-én érkez­tek meg, földíszített vonaton, nagy ováció mellett itthon már várta őket a Zürichből kül­dött köszönőlevél és babér- koszorú. A dalárda föllépéseiért nem fogadott el pénzt. A hang­versenyek bevételét a grazi Maifredy-cselédalapitvány, az ausseei Gizella Kórház, az ischli iskolai könyvtár, a salz­burgi szegények, a beggen- riedi hegyomlás áldozatainak hozzátartozói, a luzerni sze­gény iskolás gyermekek javá­ra ajánlotta föl, mig a győri bevételt a város jótékony cél­ra használta föl. Dr. Vargha Dezső SZABÁLYRENDELET A polgármester írta alá Szabályrendelet a prostitúcióról A PROSTITÜCZIÓRÓL. 13835 RÉSZVÉNYNYOMDA PÉCS. Gondban von az önkor­mányzat, mert Pécsett is sor­ra nyitnak a masszázs sza­lonok, ugyanakkor sokasodnak a velük kapcsolatos lakossá­gi panaszok. Hatályos jogi szabályozás viszont nincs. Pe­dig kellene. Szükség volt a szex-szolgál­tatások precíz, rendeleti kor­látozására régen is. Ezt pél­dázza a Pécs szabad királyi város köztörvényhatósági bi­zottságának 1916. április 6-án tartott rendes közgyűlésén tár­gyaltatott és elfogadott jog­szabály, mely „Szabályrende­let a prostituczióról” címmel jelent meg és Nendtvich An­dor polgármester szentesítet­te aláírásával. A rendelet 34 paragrafus­ban és ezek számos bekez­désében előírja többek kö­zött a prostitúció ütésének korlátáit, a kéjnők lakhatási engedélyére, a bordélyosnők jogaira és kötelezettségeire, a kötelező orvosi vizsgálatok­ra vonatkozó szabályokat, a rendőrség és a hatósági or­vosok teendőit, valamint a szabályok megszegőire váró büntető rendelkezéseket. Különösen figyelemre méltó a 10. paragrafus, amely o kéjnőkre vonatkozó tilalmakat taglalja. így például a kéj­nőnek tiltva van: „Egy idő­ben egy férfinál többnek lá­togatását elfogadni, vagy oly időben, midőn valakivel nemi­leg közlekedik, más férfiút la­kásában megtűrni. Lakásuk­ban a szomszédságot, illetőleg csendet, hangos éneklés, zaj, lármaokozás, verekedés, vagy hasonló ténykedéseknek elkö­vetésével, illetőleg megtörésé­vel háborítani. Lakásukban éjjeli vigalmat rendezni, sze­szes italokat kiszolgáltatni, kártya, szerencse, vagy ha­sonló játékokat megtűrni. Sze­méremsértő, vagy feltűnő ru­hában magukat bprhol mu­togatni, az utcán, vagy nyil­vános helyen bármiképpen pld. gyakori vissza- és körül­tekintés, szavak, hangok, tag­lejtések és hasonló jelek ál­tal feltűnést kelteni." Egyébként a régi „szex- ipar"-ra vonatkozó statisztikák is figyelemre méltó tanulsá­gokkal szolgálnak a ma em­berének. Az 1896-os milleniu- mi országos ünnepségek és kiállítás adatai kézenfekvő párhuzamot kínálnak az 1996- os világkiállítással kapcsolat­ban. A millenium évében ug­rásszerűen megnőtt a nyilván­tartott és a „titkos" kéjnők és ennek arányában a vér- bajos megbetegedések száma Ennek következtében a szá­zadfordulóra a szifilisz nép­betegséggé vált hazánkban. Ha néni vigyázunk, akkor nap­jainkban az AIDS válhat azzá. Sülé Tamás Kassán megnyílt II. Rákóczi Ferenc rodostói házának másolata, melyben a berendezési tárgyak eredetiek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents