Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-06 / 183. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. július 6;, szombat Kicsik és nagyok jól megértik egymást a játékban a villányi óvodában Fotó: Kóródi Gábor Lépésről lépésre Villány a fiatalokra is figyel A bölcsőde feliratú tábla ma is kint van a bejáratnál, de mint ilyen, az intézmény már évek óta nem létezik. Nem is az a lényeg, hogy miként hívják, hanem az, hogy a legkisebbeknek is legyen helyük, mondják a villányiak. A még bölcsődéskorú gyerekek jól megférnek az óvodásokkal. Ök a mini csoport. A tervek szerint azonban előbb-utóbb költözni fognak. Sok mindenre kellene itt is a pénz, pedig Villány az előző években sem tartozott az épphogy vegetáló települések közé. Ezt az érzetet ébresztik az utcáit járó idegenben, és ezt erősítik meg azok a fényképek, amelyek egy-egy rész korábbi arculatát őrzik. Megváltoztatták, megfiatalították az új lakónegyedek, üzletek, a felújított magánházak, középületek. A legújabb létesítményünk a testvérvárosukról elnevezett Eislingen tér, teszi hozzá a község két vezetője, akikkel beszélgettünk.- Saját erőből 25 millió forintnyi fejlesztést tudtunk volna megvalósítani 1985-1990. között, ezzel szemben 150 milliós értéket mondhatunk magunkénak — összegzi az előző időszakot Maurer György polgármester. — Igaz, ez hat községre értendő, hisz akkor minden hozzánk tartozó társközségben is fejlesztettünk. Valamennyiben felújítottuk a kultúrhózat, a ravatalozót és bevezettük a vizet. Ilyen célokra, illetve iskolafejlesztésre és a lakásépítésre kaphattunk pályázati támogatást, s amit csak lehetett, mi mindent megpályáztunk. Azokkal a kútfúrásokkal, amelyek a társközségek vezetékes ivóvízellátását szolgálták, megoldódott Villány vízgondja is. A villánykövesdi kút vizének behozatalával 6 órányira nőtt a tavalyelőtt még 3 órányi tartalék vízkészletük. De nem csak korábban és nem csak a vízproblémák megoldásában közösködnek a szomszéd községekkel. Az értelmes cél és a jó kapcsolat jegyében négy társközség úgy döntött, hogy nem kérik vissza a tavalyi pénzmaradványokat. Azzal, hogy ezt is fordítsák a villányi, közös fenntartású felsőtagozatos iskola fűtésének, világításának korszerűsítésére. Villánykövesdnek 438, Palkonyának 384, Kisja- kabfalvának 231, Ivánbattyán- nak 201 ezer forintja van ebben a munkában, amit már elkezdtek és szeptemberre be akarják fejezni. Volt olyan képviselő-testületi tag, aki meghallva az iskolaszót, felkiáltott: 'hát mikor tudjuk már befejezni? Tegyük hozzá, nem ok nélkül, hisz Villányban évek óta tart az iskolaprogram. Első lépésként öt tanteremmel bővítették az alsó tagozatot, aztán felújították- a régi épületrészt, egyben áttérve az olajkályhás fűtésről a szénkazánosra. Ezzel a változással megoldották a szomszédos szakmunkásképző intézet fűtésrendszerének korszerűsítését is. Most pedig a felső tagozatosok épülete van soron. — 'Valóban, bele lehet abba fáradni, hogy ez a program évek óta tart, de a villányiak már akkor is tudták, 'hogy mi az elképzelés, 'hova akarunk eljutni, amikor elkezdtük — mondja Takáts Gyula alpolgármester. - Ezért nem vitatják a helyességét. Meg azzal is tisztában vannak, hogy a gyerekeinknek minden feltételt meg kell teremtenünk ahhoz, hogy felkészülhessenek, hogy lendületbe hozhassuk őket. Az általános iskolások két nyelven, 14—16-os osztálylétszámban tanulnak, a szakmunkás- képző szeptembertől zöldség- termesztő, sörfőző, kertész, kistermelői 'borász szakmákkal és gazdaasszonyképzéssel 'bővíti a jelenleg elsajátítható szakmák skáláját. A villányi gyerekek egy része az általános iskola után másutt tanul, de visszavárják őket és segíteni akarnak nekik abban, hogy otthont teremtsenek. Mint ahogy most is átlag 100 000 forint kamatmentes kölcsönnel támogatják 12 fiatgl házaspár építkezését. — Biztos vagyok abban, hogy a gyerekekre, a fiatalokra figyelés meghozza majd az eredményét — mondja Maurer György. — De ez nem jelenti azt, hogy a középko- rúakról és az idősekről megfeledkezhetünk. A középgene- rádóhoz tartozók egy részének jelenleg a munkahelyhiány jelenti a legnagyobb gondot. Szeretnénk helyben több munkalehetőséget teremteni. Több céggel - köztük külföldiekkel is - tárgyalunk, de megállapodásról még nem tudok 'beszámolni. Az idősekről gondoskodásra már van tervünk. Nemrég vettük meg az iskolanapközivel szomszédos házat, amit telekként hasznosítanánk. Itt akarjuk felépíteni az új óvodát, és akkor egymás mellett lesznek a község legfiatalabb lakóival törődő gyermekintézmények. A mostani, 2-es számú óvodában pedig idősek otthonát nyitunk. T. É. Levél jött B szigetvári SZIGO-ból Patthelyzetben A Szigetvári Cipőgyárban hosszú ideje pattanásig feszült a hangulat. Töviskesné Barna Elvira a SZIGO-ban uralkodó helyzetről levelet is írt szerkesztőségünkbe. Felháborítónak tartja, hogy nagyon alacsonyak a bérek. A gyár vezetősége megszüntette a tőkés export után fizetett plusz tíz százalékot. Egyre-másra tiltanak le a fizetésükből kisebb-nagyobb összegeket. Felkerestük a levélírót, és a gyárba is ellátogattunk. — Nemrég Szigetváron járt Bőd Péter Ákos — kezdi Töviskesné Barna Elvira —, neki is odaadtam a bérkimutatásomat. Igazat adott abban, hogy 500C forintból nem lehet megélni. A gyárban a keresetek a létminimumot sem érik el. Kevesebb bérért sokkal többet kell dolgozni, mint néhány éve. Sokszor be kell menni szombatonként is, hétköznap meg alig van munka. Megvonták tőlünk a mozgóbért, a prémiumot. Ha a dolgozó egy kis hibát elkövet, elküldik, csökkentik a fizetését, levonják a béréből a kárt. A vezetők meg maguknak kiutalják a nyereséget, a prémiumot. A munkások meg eltartják őket. Eltűnt a gyárból a bőr. A mai napig nem volt vizsgálat, mert - mondják — a vezetők által megvásárolt két üzembe, Szent- lászlóra és Szentlőrincre vitték el. Nincs munkástanács, nincs egy jogász, aki érdekeinket védené. Az emberek meg félnek, nem mernek szólni, nehogy munka nélkül maradjanak. Mi történhetett a Szigetvári Cipőgyárban? Miért mérgesedett el ennyire a helyzet a dolaozók és a vállalat vezetői között?- Ismerjük Töviskesné Barna Elvira panaszait - mondja dr. Marján István, a gyár gazdasági igazgatóhelyettese. — Ezekkel a személyeskedő megjegyzésekkel nem kívánunk érdemben foglalkozni. Sokkal fontosabb a gyárban kialakult valóban kritikus helyzet. Az elmúlt fél évben egyre nagyobb harcot vívunk a dolgozókkal az alacsony teljesítmények megszüntetéséért. Csak akkor tudunk magasabb bért fizetni nekik, ha azt megtermelik, ugyanis darabbérben dolgoznak. A normánál előírt alacsonyabb teljesítménynél minőségi hiba esetén a dolgozók személyi alapbére csak teljesítményarányosan, csökkentve fizethető ki. Tehát hiába emeljük meg a dolgozók személyi alapbérét, ha a normát nem teljesítik 100 százalékra. A teljesítmények azonban az elmúlt időszakban rendre alatta maradtak a kitűzött normának. Ma már eliutot- tunk oda, hogy elterveztük: a termelékenység ösztönzésének érdekében, aki 90 százalékban teljesíti a normát, az kap még plusz 10, aki 95-öt az plusz 20 és aki a 100 százalékot, az plusz 30 százalék bért. Ezt egy bérrendszer módosítással együtt kívántuk bevezetni. A gyár vezetősége már nem tudja, vállalhat-e újabb tőkés megrendelést vagy sem. ötéves szerződésünk van a Salamander céggel, ami önmagában garancia arra, hogy biztos megélhetést tudnak nyújtani a dolgozóknak. A helyzet tragikus. A Szigetvári Cipőgyár nem először méretik meg közvetlenül a tőkés piacon. Jelenleg évi 6—7 millió márka nettó devizát termelnek. Másfél évvel ezelőtt még 1 700 000 pár cipőt gyártottak. Az idén 1 100 000 pórra van megrendelésük, ebből előreláthatólag 800 000 pár el is készül. A külföldi partnert - akinek hetente kell pontosan szállítani — nem érdekli, hogy azt mikor és hány ember csinálta meg. Számára csak a kifogástalan minőség és a határidő pontos betartása a fontos, ezután fizet. Amennyiben ezt nem kapja meg, más gyárat keres. És jelentkezőt könnyen talál. Ha ez bekövetkezik, akkor a térségben minden ötödik család nehéz helyzetbe kerül. A gyár vezetői nem értik, hogy a munkások miért nem hajlandók szemtől szemben elmondani a problémáikat. A SZIGO-ban új bérrendszert kívánnak bevezetni, ami ellen a dolgozók hevesen tiltakoznak, és nem is hajlandók részleteiben megismerni azt. Az új bérrendszerben a dolgozókat képességeik szerint egy eléggé differenciált személyi alapbérrendszerbe sorolnák be, ami lehetőséget adna arra is, hogy kiugorjanak a kiváló képességűek és meglátsszék a béreken a hanyag munka is. Ez most konfliktust okoz a dolgozók és az őket közvetlenül irányító művezetők között, akiknek személyre szólóan, képességeik szerint kellene értékelniük az embereket. — Alapvető félreértés a gyárban — mondja lárnovics István személyügyi osztályvezető —, hogy a minimálbér 7000 forint és az mindenki részére kötelezően jár. A fizikai dolgozók havonta átlagosan 9500 forintot, de egy cvikkoló munkás akár 20 000 forintot is kereshet. A dolgozók teljesítménye olyan alacsony volt, hogy az első negyedévben 2,5 millió forinttal kevesebb bért fizettünk ki a darabbéres dolgozók részére, mint amennyi a tervben szerepelt. A Szigetvári Cipőgyár ma az átszervezések időszakát éli nagyrészt a hazai és szovjet piac beszűkülése miatt. A létszámleépítés csak az alkalmazottakat és az időbéres fizikai munkásokat érinti. Közülük is mindenkinek felajánlják, hogy az üzemben darabbéres munkakörben dolgozhatnak. Aki ezt nem fogadja el, annak felmondanak, tudom meg Járnovics István személyügyi osztályvezetőtől. Még mintegy 100—150 embert tudnának alkalmazni, úgy, hogy nem kellene új munkahelyet teremteni. — Sokan inkább választják a munkanélküli segélyt, mint, hogy 8-9000 forintért dolgozzanak - mondja Szabó Ferenc műszaki igazgató. - Felveszik a 7000 forintos segélyt és elmennek mellette maszekolni. Ott még adót sem kell fizetniük.- A munkának ma a megváltozott társadalmi közhangulat ellenére továbbra sincs becsülete — folytatja dr. Marján István. — Újra kezd visszatérni a régi tendencia, hogy keresni kell egy szervet, egy intézményt, ahova a panaszokat be lehet jelenteni. Az kijön, kivizsgálja, és megteszi a szükséges intézkedéseket. Az emberek nagyon szeretnek panaszkodni és megalapozatlan információkra építkezni. Ha a dolgozóink kérdeznének, választ is kapnának. Ez a párbeszéd egyáltalán nem alakult ki. Kitettünk egy ládát, és kértük, hogy ebbe dobják be az észrevételeiket, javaslataikat, akár névvel, akár anélkül. Két hét alatt egyetlen egy sem érkezett. Több órás beszélgetésünk során fény derült arra, hogy a munkástanács megalakulásának semmi akadálya nem lenne, csak hát eddig még szóba sem került. A vállalati tanács munkájában részt vesznek a munkások is. A Szentlószlói Búzakalász Tsz-szel szerződésszegés miatt szüntették meg az együttműködést. Szentlőrincen az aljazó üzem dolgozói a Salamander cég által támasztott minőségi követelményeknek nem feleltek meg, ezért egy részüknek felmondtak, a többieket a szigetvári gyárban alkalmazták. A fűződéi rész továbbra is működik, egy betéti társaság bérli. A bőrhiány ügyében széles körű fegyelmi vizsgálat volt, bírósági tárgyalásra is sor került, írásbeli, névtelen bejelentés alapján a gazdasági rendészet is végzett vizsgálatot. Az ország számtalan jelentősebb cipőgyára közül körülbelül ötben biztos a dolgozók jövője, köztük a szigetváriban. A SZIGO 1990-ben is nyereséges volt, de ezt az üzleti tevékenységével érte el és nem az alap- tevékenységével, a cipőgyártással. A helyzet elgondolkoztató. Végül is kinek jó ez a kialakult helyzet? A dolgozó nem nyer vele, mert alacsony a bére. A vezetés patthelyzetben van, mert nem tudja, hogy vállalhat-e újabb munkát. A dolgozók lehajtott fejjel állnak a munkapadok mellett, összeszorított fogakkal dolgoznak. A feltett kérdésekre alig mernek válaszolni. A létszám csökken. Újabbak nem jönnek, mert állítólag másutt jobban keresA 20-as szalag aljazó, előhúzó gépei Fotó: Kóródi Gábor Ha a férfi 1 dollár, a nő 60 cent Mint imár hírt adtunk róla: az amerikai Seattle és Pécs testvérvárosi partneri 'kapcsolatok keretében nálunk járt Helen M. Szablya újságíró, aki a Washington állambeli női újságíró szövetség elnökségi tagja is. iRövid interjút kértünk tőle lopunk számára.- ön az amerikai újságiró- nők szövetségének elnökségi tagja. Kérem, mutassa be: mi is ez a szervezet.- 'Ez tulajdonképpen az amerikai újságirónők érdek- védelmi szervezete. Azért hoztuk létre, Ihogy a férfiakkal egyenlő jogokat biztosítsanak a nőknek is.- Ez meglep, hiszen mi úgy tudtuk, Amerikában igazán nincs e téren panaszkodni valójuk a nőknek.- Ez a szervezet még a két világháború között 'jött létre. Persze, azóta nagyon sok minden változott, ám bizonyos különbségek azért még most is fennállnak. Ha érzékeltetni akarnám, akkor azt mondom, ha egy férfi egy dollár, eleA "I ■ / ■ f / / r/ r . . Amerikai uisaairono Pecsett kor egy nő 60 cent. Amikor én az 50-es évek végén Amerikába érkeztem, Nnég az volt az általánosan elfogadott, hogy a nő csak addig dolgozott, amíg férjhez nem ment, gyereket nem szült, még akkor is otthon kényszerült maradni, ha netán két diplomával rendelkezett. Szerencsére a 60-as évékben már divattá vált, 'hogy amikor a gyerekek már felnőttek, a nők visszamentek dolgozni vagy elkezdtek valamit tanulni. Az sem volt ritka, hogy 38—42 évesen visszaültek az egyetem padjaiba. így lehetőségem volt nekem is akkor, hogy gyerekek mellett (az újsógírónő hét gyermek édesanyja) megszerezzem az első, majd a második diplomámat. Épp ezért ez az újságírónői érdekvédelmi szervezet tevékenysége is átalakult. Segít a menedzselésben, a tagdíjakból pénzalapot képezett és ebiből az év legjobb írásait 'honorálja. A szervezet már Európában is kezd teret hódítani, s szeretnénk, ha Magyarországon is létrejönne ennek egy tagszervezete.- ön melyik újságnál dolgozik?- Szabadúszó vagyok, így jobban be tudom osztani a saját időmet. Érdekes, Amerikában a nagy újságok, mint amilyen például a Washington Post sokszor igen rosszul fizeti a szabadúszó külsősöket, mert megengedheti magának, hogy a legdrágább, leghíresebb újságírókat megvegye. Akinek nincs kellő neve a szakmában, az jőbb, ha nem ezekkel a nagyokkal próbálkozik. (Kisebb lapokban a tízszeresét is meg lehet keresni. — Én is több újságnak dolgozom. Most van egy kedvenc munkám, egy, üzletembereknek szóló újságot szerkesztek. Sok amerikai üzletember szeretne bejönni Magyarországra, ám olyan dolgokkal találkozik szembe, amit nem ért, s ettől kedvét veszti. Én ebben az újságban hasznod tanácsokat adok ehhez, magyar- országi üzleti ajánlatokat közvetítek stb. Az újság terjesztése meg oly módon történik, hogy az amerikai magyar nagykövetségen a magyar- országi üzletek felől érdeklődő cégek címlistáját megkapom, s a Magyarországról érkező üzleti ajánlatokkal együtt célzottan kézbesítjük ezt a kiadványt. Nagyon örülnék, ha csak egy kicsit is, de segíteni tudnám a magyar—amerikai üzletkötéseket. S. Zs.
