Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-01 / 178. szám

1991. július 1., hétfő aj Dunántúli napló Mem folyik bar nős uíz a csapbél Vastalanítót épített a Pécsi Vízmű A héten lezárult az eredményes próbaüzeme annak a vas talanitóműnek, amelyet a Pécsi Vizmű épített a pellérdi tele­pén. A beruházás sikeres megvalósítását Pécs lakói, elsősorban az uránvárosiak, közvetlenül érzékelik, mert nem folyik az évek óta kényszerűen elviselt barnás színű víz a csapokbó1. Hív a siratófal Közgazdász gyakorlat részvényekkel Adnak, vesznek, spekulálnak Újszerű kezdeményezés­sel lepte meg a Buda­pesti Értékpapír és Befek­tetési Részvénytársaság a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Közgaz­dasági Karának hallgató­it és oktatóit. A megkö­tött szerződés szerint a társaság szeptemberben 200 000 forintos napi for­galmi értéken a Budapest Bank közreműködésével portfolio csomagot bocsát az intézmény rendelkezé­sére. A megállapított ösz- szetételű részvénypapír- köteg piacon történő for­gatásával a hallgatók ok­tatói felügyelet mellett gyakorolhatják a vételi és eladási műveleteket, ta­pasztalatokat szerezhetnek a tőzsdei spekulációban. Az egyetem előzetes el­képzelése szerint egy olyan csoport tagjai élhetnek majd a nem mindennapi lehetőséggel, melynek tagiai tanulmányaik során erre a területre, tehát az értékoaoír-forgalomra sza­kosodtak. Az egy évi ér­tékoapir-forgal mazásból befolvó árfolyamnyereség a meaállapodás szerint a portfolio csomag felhasz­nálóit, vagyis a közaaz- dasóatudományi kart ille­ti, míg az esetleges árfo­lyamveszteséget a nagy­vonalú adományozó nyeli el. A részvénvek után ki­fizetett osztalék továbbra is nr nrlornnnvOT"! illeti maid meg. A pécsi egye­tem szerencsés hallaatói ügyleteiket a Budapest Bankon keresztül bonyo­lítók le. K. E. A beruházás története, bár igen rövid életű, szintén ér­dekes, ugyanis a szolgáltató cég mindenfajta külső támo­gatás nélkül valósította iheg. Ez a vastalanító ugyan a hetvenes években már szere­pelt abban a tervben, amely­nek során az okkor működő Országos Vízügyi Hivatal be­ruházásában a pellérdi és tortyogói vizadó területek re­konstrukcióját megvalósították, kivéve a vastalanítót, mert arra már nem maradt pénz. Igaz, hogy a víz vastartalma a tűrt kategóriában még megfe­lelt az akkori szabványoknak, ez nem igényelte a beruházást. MITŐL BARNULT A VÍZ? A pellérdi víznyerő az ötve­nes évektől üzemelt a re­konstrukcióig úgy, hogy köz­vetlenül a hálózatra ment a víz, amit utána a központi gépház nyomott a rendszer­be. A hálózatba kerülő leve­gő hatására vált ki a vas, könnyen elváló bevonatot ké­pezve a csőfalon. Amig egyen­letes a rendszer terhelése, ez nem gond, ám a terhelés nö­vekedésével, a víz irányának megváltoztatásával, üzemza­varok nyomán ez a bevonat levált a cső faláról, elkevere­dett a vízben és percekre, órákra elszínezte az ivóvizet. Ez okozott mérhetetlen bosz- szúságot a nyugati városrész­ben, bár mindenki tudta, hogy ez a barnás víz nem káros az egészségre, mégis jogosan tiltakoztak és nehezen visel­ték el az emberek a színes ivóvizet. A Pécsi Vízmű a nyolcvanas évek elején két lépést tett a rázúduló panaszáradat enyhí­tésére, csökkentésére: szerző­dést kötött az Állami Biztosí­tóval kismértékű önerős költ­ségvállalással az elsősorban az automata mosógépekben el- színeződött ruhaneműben ke­letkezett kár pótlására. Ami ennél lényegesebb lépés, megbízta a MÉLYÉPTERV-et egy, a vastalanítóra vonatkozó tanulmányterv készítésére, amit 1989-ben szállított is a cég 137 millió forintos költsé­get jelezve. Éppen akkor, amikor a központi támogatá­sokat sorra leépítették és a la­kossági vízdíjakat pedig tete­mesen megemelték. EGY ÉV ALATT KÉSZ A VASTALANÍTÓ Dr. Solti Dezső, a Pécsi Vízmű igazgatója fogalmazta meg, tisztában voltak azzal, hogy ilyen díjak mellett a la­kosságot nem érdeklik tech­nológiai problémák, jó minő­ségű ivóvizet akar. A céciet ez arra ösztönözte, hogy min­denképpen megépítse a meg­oldást adó vastalanítót, ter­mészetesen olcsóbb és gaz­daságosabb beruházással. Az Észak-Dunántúli Regioná­lis Vízmüvet bízták meg, mert ismerték a munkáját a mohá­csi vastalanítóban, az ottani szűrőtartályokat készítette a réa. 1990. április 15-én kap­ták meg az engedélyezési do­kumentumokat, és ehhez ké­pest egy éven belül el is készült a mű. a DÉLVIÉP, az ÉDRV és a Pécsi Vízmű társ- vállalkozásában -, ez egy ol­csóbb vállalkozói ' forma volt, fixáras szerződésekkel —, 57,5 millió forintért. MIT SPÓROLTAK KI? Végül is harmadannyiból ki­hozták, mint amennyit az első tanuimányterv igényelt. Mit spóroltak ki belőle? Természetesen spóroltak, mondta dr. Solti Dezső, nem építették meg az eredeti ter­vekben szereplő, 1500 köb­méteres tározót, mert a meg­lévő két 2500-ast hasznosíta­ni tudják igen fegyelmezett üzemvitellel, újszerű technoló­giákat alkalmaztak, illetve a mangántalanító beépítését el­halaszthatták egy időre - újabb anyagi erőgyűjtésre -, úgy, hogy előkészítették a be­ruházást. Spóroltak az építé­szeti megjelenésben is, ám a műszaki tartalomban nem! Olyannyira nem, hogy a Vi- tagva Fejlesztő, Tervező és Fővállalkozó Mérnökiroda Kft. a komplett beruházást refe­renciahelyként terjeszti. HONNAN AZ 57 MILLIÓ? Az adófizető polgár az ál­tala elvárt minőség szolgál­tatása mellett azt is megkér­dezi, honnan van a Pécsi Víz­műnek 57,7 millió forintja, és miből gazdálkodja ki? A vállalat négymilliárdos állóeszközállomány után kép­ződő amortizációs alapja 80— 90 millió forint, amit beruhá­zásokra fordíthat. Az átüte­mezett rekonstrukciós munkái­kat műszaki fejlesztésekkel kompenzálják, mindenekelőtt a hibák gyors és pontos diag­nosztikájával, a diszpécser­hálózat automatikus kommuni­kációs kapcsolatának fejlesz­tésével. A Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen pedig egy hálózatszimulációs modellt dol- goztak-dolgoznak ki, amelynek segítségével rövidesen az üzemeltetés egészét tudják kézben tartani. NINCS TÖBB PANASZ A próbaüzem igazolta 0 be­ruházást, a szabványban meg­engedettnek egytizede a viz vastartalma, 0,02 milligramm egy literben. A forrás tehát megszűnt, több szennyeződés nem kerül a hálózatba. A ben­ne lévőt teljesen áttisztították az elsősorban érintett nyu­gati területen. E nagy munka alatt az elmúlt hetekben mind­végig érezték az itt lakók megértését, és nagy örömük­re a tisztítás befejeztével, a vastalanító működésével meg­szűntek a panaszok. Gáldonyi Magdolna Az általam eddig látott " tömegszállások közül ez volt a legkulturáltabb. A nemzetközi zsidó szerveze­teknek egymillió dollárjába került a Budapest határá­ban lévő volt szovjet lakta­nya renoválása, de úgy lát­szik, megérte. A táborlakók, akik mindössze 24-36 órát töltenek el itt a legköze­lebbi Malév- vagy EI-AI- gép indulásáig, tiszta ágyat, fürdőt, cókmókjuk számára elegendő helyet találnak itt, s ilyenformán a hasonló in­tézményekre jellemző, töme­ges klausztrofóbia jelei sem tapasztalhatók, ellenkezőleg, valamiféle jókedvű ideigle­nesség vibrál a levegőben, majdnem feledtetve, hogy aki itt megfordul, az most éppen a bizonytalan jövő­be ugrik fejest. A gyerektársalgóban öten-hatan vannak. Babá­zással, gyurmázással és más „alsótagozatos" játé­kokkal ütik agyon az időt. Ez a kisfiú azt mondja, hogy Moszkvából érkezett az este.- Nem baj, hogy nem érted a nyelvet? - kérde­zem.- Tudok oroszul — hang­zik az öntudatos válasz, s a kilencéves, fekete hajú és gombszemű lurkó egyébként is hisz a jövőben. A papa nadrágszabó, a mama varr- ja a nadrágokra a márka- cimkét. A kisfiú sok min­dent tud. Tudja, hogy Sza- markandból érkezett, s hogy Jeruzsálembe utazik. Beszél­getés közben csak egyszer jön zavarba: amikor azt kérdezem, hogy most hol tartózkodik . . . Iszakovék — a férfi zsidó, az asszony látványosan szláv - szintén üzbegisztánból, azon belül egy Szandizsán nevű városból jöttek.- Miért mennek Izraelbe?- Nincs más választá­sunk. Kifüstöltek bennünket. Felgyújtották a házunkat.- Van szakmája? — kér­dezem a férjtől.- Gépkocsivezető vagyok.- Rengetegen vannak odakint.- Akkor majd csinálom,, amit lehet.- Ki gyújtotta lel a há­zukat?- Pogrom volt május 2- ón, bizonyára hallottak róla.- Nem. Semmit nem hal­lottunk.- A törökök után. Előbb a törökök házait gyújtották fel, aztán az örmény és aztán a zsidó házakat. El akartunk mi jönni már 15 évvel ezelőtt is, de nem engedtek ki. Minden út zárva volt. Most megnyílt. Viktor Barszkij és orosz felesége Moszkvából érke­zett. Az asszony a bőröndök vászonhuzatát stoppolja. A férj válaszol a kérdéseimre.- Miért mennek Izraelbe?- Szeretnénk emberi mó­don élni.- És miből akarja eltar­tani a családját?- Sok foglalkozásom van. üzletember vagyok. Vagy ha úgy tetszik, építészmér­nök, vagy közgazdász. Ezen­kívül lehetek cipész és ház­mester is. Értek a gépkocsi­szereléshez, és persze veze­tek is — mondja Barszkij. Feleségét pedig Nagyezsdá- nak hívják, ami oroszul re­ményt jelent. . . Következő beszélgetőpart­nerem is építész. A nevét nem mondja meg.- Sokan lesznek ott épí­tészek. Van elég kereslet?- Nincs.- Hát akkor?- Nézze, én tavaly kint voltam Izraelben.- És mit látott?- Jeruzsálemet.- És?- És úgy döntöttem, hogy elutazom a hazámba.- Mi vonzza annyira?- Jeruzsálem. Nagyon mély benyomást tett rám az a hely, és most mennem kell. Hív a siratófal. Bokor Pál A most már 1996-ra tervezett és országos jeliegűre mérete­zett világkiállítás megrendezé­sében az önkormányzatoknak tevékeny részt lehet és kell is vállalniuk. Ám bekapcsolódá­suk tisztázandó kérdések egész sorát veti fel. Ezek közül a leg­fontosabbakra Baráth Etelétől, a világkiállítás kormánybiztosá­tól kértünk választ.- Az 1996-os világkiállitqs megrendezése miiyen állami törvények meghozatalát indo­kolja? £ törvények miként érint­hetik a települési önkormány­zatok érdekeit?- A magyar Országgyűlés 1991. június 3-ón hozott hatá­rozatot arról, hogy a kormány­nak a végrehajtás érdekében milyen előkészítő, szervező és törvényelőkészítő munkát kell elvégeznie. Az úgynevezett va­gyonátadási törvényt jelenleg tárgyalja az Országgyűlés. Ez előírja, hogy a világkiállítási területeken fekvő ingatlanok tu­lajdonba adásáról is törvény­ben kell rendelkezni - ez része lesz a világkiállítási törvény­nek, amelynek tervezetét ez év szeptember 30-ig a parlament elé kell terjeszteni. A tulajdon­lás kérdése ma még a tárcák­tól és az önkormányzatoktól függ, s ha a tervezetet szándé­kaink szerinti tartalommal fo­gadja el a Ház, akkor az az önkormányzati tulajdont, ezzel a részvétel lehetőségét fogja tovább erősíteni.- Az Expó jelentős tőkemoz­gást leitételez. Mi a társadalmi Hét kérdés a kormánybiztosnak haszna, s egyben az ára an­nak, hogy mind a külföldi, mind pedig a hazai tőkp nagy részét a világkiállítás céljaira lógjuk átcsoportosítani? — Szó sincs e tőkék nagy ré­szének átcsoportosításáról. A világkiállítás létesítményei — az utóhasznosítás jellegéből adódó — sajátos tőkét vonza­nak, s az infrastruktúra meg­teremtése egyébként is szüksé­ges lenne a világkiállítás hely­színein. Azt állítom, hogy a tő­ke mindenütt rendeltetésének megfelelően vehet részt a meg- valósitásban. Tehát nem kell sehonnan átcsoportosítani, leg­feljebb a befektetést kell gyor­sítani. A valóban komoly tőke be­vonásának társadalmi hasznos­sága nyilvánvaló. Várhatóan felpezsdíti a gazdaságot, ami új munkaalkalmak megteremté­sével és a privatizálandó válla­latok rendelés állományának megnövekedésével jár majd együtt. Az ország számára pót­lólagos forrásokat jelentő tőke- behozatal -és a belföldi tőke­mozgás növeli az államháztar­tás bevételeit, ezáltal a köz­ponti költségvetés nettó hitel­állományát csökkenti.. Azt vi­szont elismerem: kétségtelenül veszélyes lenne, ha a költség- vetésben kellene nagyobb ará­nyú átcsoportosítást végrehaj­Á világkiállítás és az önkormányzatok tani, hiszen akkor más, döntő fontosságú szféráktól kellene pénzt elvonni, például a szo­ciálpolitikától. Ennek hatását is csak a másik oldal pozitívu­maival összevetve lehetne mér­legelni.- Az önkormányzatok pénz­tárcáját mennyire terheli meg a rendezés elvállalása?- Maga a világkiállítás sem­miféle önkormányzati hozzájá­rulást nem igényel. A települé­seknek viszont az évtizedek óta elmaradt fejlesztések felgyorsí­tását ígéri és ezekhez többlet- ráfordításokat is közvetíthet. Gondolok itt a környezetvédel­mi, közművesítési, közlekedési, idegenforgalmi és kulturális célú fejlesztésekre.- Szó esik a rendezés kap­csán az. állami, kormányzati kö­telezettség vállalásról. Csak­hogy 1996-ra már egy új parla­menti, illetve önkormányzati ciklus elképzeléseit kell e köte­lezettségekkel összehangolni. Nem jelent ez majd leszültsé- get? — A világkiállítás megrende­zése hosszú távú vállalkozás. Ezért is igényli a jelenlegi par­lament körültekintő állásfogla­lását. Tekintettel arra, hogy a világkiállítás ellenzői elsődle­gesen az ország mai gazdasá­gi helyzetével érvelnek, én úgy Ítélem meg, hogy az 1992—93 után várható gazdasági fellen­dülés hatására az Expó a ne­tán változó politikai struktúrá­ba is beilleszthető elképzelés marad. Egy új parlament és ön- kormányzati rendszer évszáza­dos értékekre támaszkodhat, s persze ugyanennyi idő — benne az elmúlt 40 év — örökölt hi­báival is -birkózni kénytelen. Ezek sorában -a világkiállítási elkötelezettség elenyésző mér­tékű lehet, előnyös oldalainak kihasználása azonban az új parlamentnek és önkormányza­toknak is óriási pofitikai pers­pektívát kinál. És ne felejtsük el: a rendezés elvállalása fel­tételezi az állami irányítás és az önkormányzatok együttmű­ködését még akkor is, ha - a demokrácia szabályainak meg­felelően - esetleg más politikai erők jutnak hatalomra az új ciklusban. Ezért a kötelezettség­vállalást reálisnak tartom. — Elmondhatjuk ugyanezt a befektetők kötelezettségeiről is? Mi van akkor, ha nem lolyósit- ják a beígért tőkét? A pótlóla­gos költségeket milyen tarta­lékból lehet majd fedezni? — Amennyiben a bel- és kül­földi tőke nem teljesíti vállalá­sait, ez annak a jele, hogy a magyar gazdaságba és a ma­gyar társadalom jövőjébe ve­tett nemzetközi bizalom meg­csappant. Ekkor nem tehetünk mást, mint minimálisra csök­kentjük a világ kiál Irtás méreteit és tartalmát. Tehát nem kell kü­lönleges tartalékokat képezni, viszont szükséges „visszavonu­lási tervet" kidolgozni egy ilyen eshetőségre. — Elmúlik a fényes időszak - mi lesz a világkiállítás után szükségtelenné vált munkahe­lyeken dolgozókkal?- A világkiállítás önmagá­ban nagyon kevés munkaerőt foglalkoztat. A munkaerőpia­con az idegenforgalom, a szol­gáltatási szféra, az építés és a hozzájuk tartozó ipari és mező- gazdasági háttér igényel nagy­számú szakembert, munkáske­zet. Ez mindenképpen jelentős fejlesztés, ami hozzásegítheti az országot igen elmaradott ágazati szerkezetének előnyös változtatásához és sokfelé a helyi munkanélküliség enyhíté­séhez. Ám ha az összes, világ­kiállítással kapcsolható fejlesz­téssel számolunk is, ezek az ez­redfordulóig szükségesnek ítélt tennivalóknak csak kis részét je­lentik, a hiány sokkal nagyobb náluk. Nem lehet tehát szük­ségtelennek nyilvánítani a vi­lágkiállítás bezárása után a munkahelyeket. Ha Győr és a határ között megépül az autó­pálya, attól még nem lesznek munka nélkül az útépítők, hi­szen Szegednek, Miskolcnak és a többi városnak is szüksége van utakra, hídra, vasútra. Te­hát eqy fellendülő építési kon­junktúra távlata — a qazdasági erőktől fügaően — iával hosz- szabb, legalább 10-15 év. A fejlett európai országok példája pedig azt mutatja, hogy az előbb említett szektorok a gazdaság más ágait is gyorsan — akár két-háromszoros sebes­séggel is — dinamizálják és ez­zel elindítják a tartós gazdasá­gi fellendülést. Schöffer Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents