Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-31 / 208. szám
1991. július 31., szerda aj Dunantaii napló 13 PécsváradKiilsheim A Duna Menti Svábok Kulturális (stuttgarti székhelyű) Alapítványtól a múlt évben 20 000 márkát biztosítottak a pécsváradi általános iskolának kulturális célú felhasználásra. A testvérközségi kapcsolat révén Külsheim község iskolája is kapott hasonló céllal támogatást az alapítványból. Az egyikből: Pécsvárad- Külsheim két helység, két világ című programot finanszíroznak, vagyis megismerni egymás életét, kultúráját, történelmét és még sok mást. A program keretében külsheimi iskolások az elmúlt évben jártok itt, a pécsváradiak most viszonozták a látogatást. A Iá togatáson 28 tanuló és 10 tanár vett részt, Schaffer József tanár vezetésével. A nyelvgyakorlás volt az utazás és kinntartózkodás fő célja, mivel ezek a gyerekek itthon a német nyelvet tanulják. A tanulmány út két hétig tartott, a gyerekek és tanárok családoknál voltak elhelyezve, Így ró voltak kényszerülve a német nyelv gyakorlására. Stuttgartban megtekinthették a Baden Württemberg-i parlamentet is, ahol a Landtag helyettes elnöke fogadta őket. Megtekintették o Mercedes autógyár múzeumát, voltak bútorgyárban, fonodában, de megtekintették oz állatkertet is. A külsheimi szülőknek a pécsváradi gyerekek levetítették azt a videófilmet, mikor az elmúlt év szeptemberében a német iskolások Pécsváradon vendégeskedtek. Nagy sikerű estet rendeztek visszautazásuk előtti napon, a 600 főt befogadó hangversenyteremben, ahol népviseletben énekeltek, táncoltak és verses mondókákat adtak elő német nyelven. A külsheimiek augusztusban érkeznek immár másodszor Pécsváradra, amit a pécsváradiak jövő májusban fognak viszonozni. Ez nagy eseményt is ígér, mert akkor fogja ünnepelni Külsheim 700 éves fennállását. Sántho László Jogászaink is irtóznak az elmúlás gondolatától? -- Nincsenek egyedül A halál minden élőlény egyszeri, s legutolsó élménye is egyben. Ha a fenti mondatot meghatározásként értelmezzük, sokak, milliók elveit sértjük - úgyhogy maradjunk inkább annyiban, ez is csak egy (ma- gán)vélemény. Alábbi írásunk tárgyköre mindenesetre evilági létünk legvégső állomásának néhány fázisára igyekszik fényt deríteni. A halálról ritkán beszélünk, s nem is nagyon elmélkedünk róla. Nem szeretünk foglalkozni vele — még a gondo; latát is kerüljük, s bizonyára ez is az egyik oka a halotti ,,státus” körüli, jogilag abszolút rendezetlen helyzetnek. Jogászaink is irtóznának az elmúlás gondolatától? Nincsenek egyedül. Hi van a sírban? Barátommal a temető felé vesszük utunkat. Véletlenül futottunk össze, tíz éve nem láttuk egymást, volna miről beszélgetni — ő mégis egy ,;té- mát" ajánl. Naponta autózik" a kertvárosi temető mögött, s egyszer megfigyelte, amint néhány sírásó egy koporsóról leemelte a fedelet, belenézett, majd fejjel lefelé belefordította a koporsót a gödörbe, a tetejét pedig csak úgy utánadobták. „Számozott sír volt. Ügy tudom, azokat temetik ide, akiknek se kutyájuk, se macskájuk nincsen, még a temetésüket is az állam fizeti." Mutatja a# fejfát, rajta valóban csak néhány szám: „1146/1991". Kegyeletsértés? Hullagyolá- zós? Egyszer majd meghalunk viszont már kérdezés nélkül mondja, ő hallott olyat, hogy néha összekeverik a halottakat, de ilyesmiről — 11 éve dolgozik a szakmában — tényleg csak a pletykákból értesült. A gyakorlat szigora ilyen hibákra nem ad lehetőséget. Á halottak jogállásáról Blasszauer Béla dr.( a Pécsi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Intézetének orvosetikával foglalkozó mi>n- katársa szerint a halottak jogállásának rendezetlensége civilizált országokban ritkán fordul elő. Ha Magyarország civilizált országnak tekinthető, a atka kivételek közé tartozunk. Á feltételezett beleegyezés elve Mint Blasszauer doktor mondja, az USA-ban például boncDlni csak beleegyező nyilatkozat, vagy hozzátartozói engedély esetében szabad. Nálunk a „feltételezett beleegyezés” elve dívik, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy aki bekerül-a. klinikákra, s nem mondja kezelőorvosának, hogy a boncoláshoz nem járul hozzá, mindenképpen az asztalra kerül. Ha csak hozzátartozói nem kérvényezik ennek ellenkezőjét — a kérést végső soron az intézmény vezetője bírálja el. A jogilag rendezetlen helyzet viszont ennél jóval több- mint a sírásók csoportvezetője említi, ezen sírokba nem halottok, hanem a kórbonc- tanról ideküldott, s gpndosan csomagolt szervek kerülnek — méghozzá ömlesztve. Itt a szívem, ott a testem?- tehetnénk fej jó néhány halott helyett a kérdést — azon 180 ezer helyett, akik a kertvárosi temető 55 hektárnyi te- rületén leltek végső nyugalmat- ahogy mondani szokás. De valóban végső helyünkre kerülünk-e az utolsó szertartás után? A sírásó szerint arról ugyan nincs szó, hogy — mint sokan feltételezik — a 25 évre megváltott sírokból az idő lejárUgyan. Bár barátom váltig állítja, ha kell, még tanúskodik is a felháborító esetben, tartok tőle, a dolog egyáltalán nem lenne bizonyítható. S ha bizonyítható lenne is, ugyan, kinek használna, ha bárki is bizonyítaná? A halottnak? Akkor meg kinek? Meg hát — bármennyire is bízom barátomban - az is biztos, hogy a sírásók csoport- vezetőjének — neve közléséhez sajnos, nem járult hozzá - válasza is elfogadható. „Ugyan, ki nézne bele a koporsóba, ha nem kell, csak úgy feleslegesen?" A csoportvezetőnek a konkrét esetet — eléggé el nem ítélhető módon — beszélgetésünkkor nem említem. Csak annyit kérdezek, előfordul-e, hogy bizonyos esetekben belenéznék a koporsóba - azt — Ugye, maga sem tudja, mi lesz a testével, ha meghal? — kérdez vissza, miközben rágyújt egy Marlboróra. Második emeleti irodájában számítógép, az üvegszekrényben angol nyelvű szakkönyvek.- Az élettelen test senki tulajdona nem lehet, ezt a törvény is rögzíti — mondja. — Az már más kérdés, hogy akkor ki rendelkezik vele? A válasz elvileg egyszerű: a halott még életében rendelkezhet -arról, hogy testével mit tehetnek, s mit nem. Ha nyilatkozik róla, tetemét még boncolásra sem használhatják — de ki az, aki életében törődne ilyesmivel? S valljuk be, kevesen tudják jogaikat is problémát vet fel. Mi van például azokkal a szervekkel, melyeket akár tudományos célú kísérletek, akár gyógyszerkészítés, netán transzplantációs céllal vesznek ki az élettelen testekből? A feltételezett beleegyezés elve itt is érvényesül - olyannyira, hogy például a tudományos célra felhasznált szervek esetében az az alap elv is sérül, mely szerint a halott joga, hogy valamennyi testrészét együtt temessék el Végső nyugalmunk S itt térjünk vissza írásunk elején említett számozott sírra tóval tömegsírokba szórnák csontjainkat, az viszoftt biztos, hogyha hozzátartozóink nem fizetik be az újabb időszakot a parcellát eladják, s csontjaink - legkésőbb öt éven belül — egy „emelettel" lejjebb kerülnek - a sírásóknak ugyanis feladatuk, hogy ilyen esetekben az új koporsó alatti rétegbe ássák az elfeledett földi maradványokat. A szervek kivételéhez visszatérve, a kérdésben a szegedi hipofízis-ügy idején országos vita folyt. A nagyközönség előtt tán akkoriban vált ismertté az is, hogy a feltételezésekkel ellentétben, emberi testek, szervek, szövetek adásvétel tárgyát nem képezhetik. Kérdezhetnék: nni a helyzetek kor például a spermabankokkal, melyek „feltöltéséhez" tudvalevő, hogy például Pécsett is némi pénz ellenében tudják csak megnyerni a váL lalkozó kedvű egyetemistákat? Nos, a helyzet egyelőre itt sem egyértelmű, a vitás kérdések megválaszolása az új egészségügyi törvény feladata lesz - melynek létrejöttében egy parlamenti albizottság tagjaként dr. Blasszauer Béla is tevékeny szerepet vállal: — Remélem, nem hiába kardoskodom a feltételezett beleegyezés. elvének megszüntetése mellett. Vannak példák, melyek követésre méltók. Hogy csak egyet mondjak: akadnak országok, ahol klubok alakulnak a transzplantációra. Aki a klub tagja, soron kívül hozzájuthat azon szervekhez, testrészekhez, melyekre szüksége van — egy másik klubtag halála esetén. Mikor felvetem: kicsit mőr- bidnak tartom az ötletet, hiszen amint belépnék a klubba, igazolványom állandóan arra emlékeztetne, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok, Blasszauer, doktor visszakérdez: tud jobbat? Nem. S az is igaz, hogy akár felhasználják a szerveimet, akár nem, a sírásó ismerősöm által precizen leírt 2 méter 10 centi hosszú, 80 centi széles és 1,60 mély gö dörben - elvileg — már úgyis minden mindegy. Elvileg. Mert van, akinek nem. Á leleplezés elmarad Sajnálom, annak, aki — tán némi okkal - egy temetői bot- •rány „leleplezését” várta írásomtól, csalódnia kell. Hogy a kórbonctanról a temető számozott sírjába került szervek koporsóját valóban — mint barátom állítja - belehajították a sírba, vagy — mint a temető vezetői mondják —, sem, ha felbolygatnánk a sírt, meg lehetne állapítani. A kérdés azonban ezúttal is az: mi értelme lenne? S — talán egyetértünk — a fenti dolgozat sem erről szólt . . . Pauska Zsolt A népkonyhán Délidő van, a pécsi, Dobó István utcai népkonyhán szállingóznak az emberek. Csoportosan vagy egyedül, ki tré - cselve, ki magába roskadva cipeli szatyrában az éthordót, Egész családok, gyereküket egyedül nevelő anyák, magányos nyugdíjasok, fiatalok ér keznek. A tágas étkezőben nincs tolongás, mindig akad üres szék, a vendégek — java részük a hajléktalanok szállásának lakója — csendesen kanalazzák az egytálételt. A februárban nyílt, 100 ember ebédeltetésére tervezett ingyenkonyhát az utóbbi időben egyre többen látogatják, számuk 90 fölé emelkedett. A Mecseki Szénbányák konyhájából 40 forintért szállítót) egyfogásos ebédet két asz- szony osztja szét, a látogatókhoz mindig van egy két jó szavuk, érdeklődnek, ki talált már munkát. Mint mondják, van, aki szégyenkezve lépi át a küszöböt, de legtöbbjük hamar megszokja helyzetét és társait. Hajni helyes, tiszta, értelmes tekintetű, szép beszédű, 19 éves kislány. A „kislány", Ba- góné Szűcs Hajnalka válóperének negyedik tárgyalásánál tart, néhány hete munkanélküli. Korábban albérletben élt kisfiával, de munkaviszonyának megszűnte után a gyerek állami gondozásba került. — Először nagyon nehéz volt idejönni, itt enni, de kénytelen voltom, nem volt más választásom. Anyámnak nem kellettem, egyéves koromtól nevelőszülőknél laktam. Nekem a legfontosabb a gyerekem. Ahhoz, hogy öt visszakapjam, biztos munka kell. A munka- közvetítőnél öt címet kaptam, de hiába kerestem, az ötből négy mór betelt. Az ötödik egy orfűi állás lett volna, persze, csak szezonális munkára. Az ipari iskolának csak egy osztályát végeztem el, így munkanélküli-segélyt nem kapok. A koszt egyébként itt jó, bár nem túl sok. A szálláson sem mindig könnyű kijönni a többiekkel. Dolgozni szeretnék. Péterfalvi Géza ötvenegyné- hány éves meszesi lakos már nem keres munkát, nem megy a munkaközvetítőhöz. Begurult, mondja, mikor mindenütt azzal utasították el, hogy fiatalabbakat vártak. Két és fél éve munkanélküli, a népkonyhán már megnyitása óta ebédel. mondhatni, családtag . . . A kevés, de meleg koszttal elégedett, néha még repetát is adnak az asszonyok Alkal mi munkávol keres havi 500- 1000—2000 forintot, bár mostanában ezt is egyre nehezebb találni. Belenyugodott a helyzetébe, lakása van, ebédhez is jut, a nyugdíjig majd csak kihúzza valahogy . . . — A konyhát, miként az ingyenkonyhát is, csak korlátozott ideig lehet igénybe venni — mondja Fónay László, a Támasz Alapítvány titkára. Mindenkitől elvárják, hogy akarjon dolgozni, álljon talpra, és biztosítsa önálló életét. A szállásról az összeférhetetlen, „zajos” életet élőket el kell távolítani, de azokkal is nagy gond van, akik belenyugodnak és elfogadják ezt az életformát, „színvonalot". Fónay László szerint az in- gyenkonyho jelenlegi működése a várt képet mutotja Mostani helye ideiglenes, várhatóan augusztusra készül el az új, állandó népkonyha épülete. A Dobó István utcában gondot okozott a lakók mor- golódása, ellenállása, akik a lumpen elemek, bajkeverők megjelenésétől tartottak. A helyzet ma sem jobb, annak ellenére, hogy a városrész épp olyan csendes, illetve semmivel sem lett zűrösebb, mint korábban volt. Az új helyen — a kompromisszum jeléül — orvosi rendelőt alakít ki a Támasz Alapítvány a helyi lakosság számára. Az építkezés most sok energiájukat leköti, de az új helyen bővülő szolgáltatásokkal, szélesebb körű szociális tevékenységgel szeretnének segíteni az arra szoruló kispénzűe- ken, elesetteken. Az alapítvány az önkormányzat költségvetéséből, minisztériumi támogatásokból tartja fenn magát, de gyakran egyes nagyvállalatok, cégek is segítenek, gyakran például a Möbiusz ingyen szállított egy tonna mélyhűtött zöldséget Ve- csésről. Az új központ építésénél pedig 29 amerikai fiatal ingyen végzett fizikai munkát egy amerikai vallási alapítvány (R. V. S.) szervezésében. Időnként nagyobb meny- nyiségű élelmiszeradományok érkeznek a Támasz Alapítványhoz. A tervek szerint az új konyhán már saját ellátásra, főzésre rendezkednek be, így gazdaságosabb lenne a rászorulók ellátása. Tröszt É.