Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-29 / 206. szám

1991. július 29., hétfő új Dunántúli napló 3 Megyei munkaügyi gyorsmérleg A Baranya Megyei Munka­ügyi Központ most elkészült ha­vi gyorsjelentése szerint: a munkaviszony nélküli álláske­resők száma megyénkben az év eleiétől 3500-zal nőtt, 10 re­gisztrált munkanélkülire 1 be­jelentett munkahely jut, a mun­kát ajánlók majd' fele szak­munkást keres, Pécsett főleg a szellemi dolgozók nem tudnak elhelyezkedni. A munkanélküli segélyesek és járadékosok szá­ma megközelíti már a nyolcez­ret, a kritikus szeptember-ok­tóberi időszakra várhatóan 10— 12 ezret is elérhet a számuk. Kisebb forgalom - a határokon Vasárnap délelőtt már nem volt torlódás a magyar-osztrák határállomásokon. Amíg az elő­ző napokon órákig várakoztak a beérkezők, most folyamato­san haladhattak, mivel a Né­metországban dolgozó török vendégmunkások közül lénye­gesen kevesebben kívántak or­szágunkon át hazájukba utaz­ni. A kimenő forgalom változat­lanul zavartalan volt. A déli határ szlovéniai és horvát szakaszán szintén kevés utas volt. Tompánál viszont több mint egy, Részkénéi négy órán át vesztegeltek mind a személy-, mind a tehergépko­csik, mert itt torlódott a tranzit- forgalom. A magyar—román ha­táron, Nagylaknál 6—7 óra volt a várakozási idő. A hét végén mintegy 150-en kísérelték meg illegálisan át­lépni a magyar határt. Román és jugoszláv állampolgárok például Ausztriába akartak át­jutni a zöld határon, pakisztá­niak és törökök pedig Romá­niából igyekeztek Magyaror­szágra szökni. Modern művészeti fesztivál Szombathelyen Vasárnap fejeződött be Szombat­helyen a hónap közepén kezdődött nemzetközi Bartók-fesztivál. Az idén - 25. alkalommal meg­rendezett rangos zenei eseményen 25 országból ?00 hallgató vett részt a kurzusokon, amiket olyan profesz- szorok vezettek, mint például Kocsis Zoltán, Rohmann Imre, Perényi Mik­lós, Eötvös Péter, Somfai László, vagy Marco Stroppa francia zene­szerző. Az Interart Fesztivál Központ igazgatója, Klenjánszky Tamás, az MTI munkatársának elmondta: a szakmai műhely — melynek záró­napjain jelen volt a párizsi Mo­dem Zenei Kutató Köipont igaz­gatója, Laurent Bayle is — Közép- Kelet-Európa egyetlen ilyen rendez­vénye Fantasztikus tempóban fej­lődik a hazai hirdetési piac — az újonnan alakult reklámúj­ságok mellett több kereske­delmi rádió is működik, s a hagyományosan nagy előfize­tői táborral rendelkező napi-, illetve hetilapok is egyre gyakrabban jelentkeznek hir­detési mellékleteikkel. Rengeteg termék, rengeteg újság, rengeteg hirdetés — de vajon a hirdetések eljutnak-e azokhoz, akikhez a feladók szánják? A fenti kérdést Szőcs And­rás reklámszakembernek, a legnagyobb példányszámban fogyó hazai napilap, a Nép- szabadság hirdetési igazgató­jának tettük fel, akivel a hé­ten a Publicitás pécsi képvi­seletén futottunk össze. — Közhely, de valóban igaz: szinte kiszámíthatatlan, hogy a reklámra fordított pénz mi­kor, s hogyan térül meg. Az újsághirdetések esetében ez fokozottan igaz. [ A biztonság 100 százalékos, csalás kizárva Hogyan dolgozzák föl a totó- és lottószelvényeket? Szabadkőművesek világmérete összeesküvése? A pécsi páholy nagy­mestere nyilatkozik „Mónusnak egyetlen eredeti gondolata sincsen” A közvéleményt napok, sőt hetek óta izgatja egy ötezer példányban megjelent könyv, melyet egy nemrég hazatelepült úriember, bizonyos Mónus Áron irt, s melyet — háromezer példány eladása után - nemrég tiltott be a Legtöbb Ügyészség. Az „Összeesküvés: A nietzschei biroda­lom" című, leginkább a pamflet műfajába sorolhatá kiadvány nem keve­sebbet állit, minthogy egy közelebbről meg nem határozott, „zsidá-szo- badköműves—liberális—plutokrata", és még ki tudja, milyen jelzőkkel illetett nemzetközi csoport világuralomra tör — s ezen titkos csoportok már Magyarországon is meghatározó politikai tényezők. Ami leginkább figyelemre méltó, az az, hogy M. A. szerint a szabad­kőműves páholyok hazánkban is újrakezdték működésüket — vagy akár úgy is fogalmazhatunk: megújult erővel folytatják. Talán van, aki nem tudta, de Pécsett is működik egy páholy. A szabad­kőműves hagyományoknak megfelelő rangok a pécsi csoportban is léteznek: a társaságot a nagymester, a ceremániamester és a néptribun irányítja, s ahhoz, hogy valaki a páholy tagja legyen, legalább öt — csoporton belüli - ajánló szükséges. A vezetőség tagjai közül Rozs András nagymes­ter véleményét kértük a Mónus-féle állításokkal kapcsolatban: Lehet, hogy én gutaütést kaptam volna, ha úgy járok, mint az a lottózó, akinek a közel 100 milliós nyeremény­héten 5 találatosa volt, de mégsem kapott egy fillért sem. Az történt ugyanis, hogy több szelvényt töltött ki csaknem az utolsó pillanatban, s a nagy sietségben az egy'k szelvé­nyen csak a saját részt töl­tötte ki, a többit elfelejtette, így az ellenőrző szelvények üresen kerültek a ládába. De nem ő volt az egyetlen reklamáló. Ebben az évben eddig összesen 76 óvás érke­zett be a Szerencsejáték Rt. 2-es számú pécsi területi igaz­gatóság szelvényfeldolgozó osz­tályára. Ebből 25-en 5 talála- tost reklamáltak. Az egyik volt az előbb említett eset, a má­sik pechesnek ugyancsak a saját szelvényén volt csak teli­találat, a másik két bedobott- nál tévedésből mellé x-elt, így csak négyes lett az az ötös. A többi reklamálás a szoká­sos próbálkozás volt, hátha befön. Pedig, ha tudnák, milyen 100 százalékos biztonsági me­chanizmussal óvják a játék tisztaságát, fölhagynának min­den felesleges manőverrel. Szinte szédülök, amikor Tru- bina Ferenc, az Alkotmány ut­cai szelvényfeldolgozási osz­tály ügyeletes vezetője sorolja a fantasztikus biztonsági rend­szabályokat. Amikor a szelvények a me­gye és a város különböző gyűjtőhelyeiről beérkeznek ide az Alkotmány utcába, már mintegy kétszázan várják, s elkezdődik a szelvények sor­szám szerinti rendezése. Ha ez megtörtént, 400 darabos szel vényköteg eket készítenek, ezeket a kötegeket fedlappal zárják le és átkötik. Erre a fedlapra minden olyan adat rákerül (sorszám, dátum, a vele foglalkozók azonosító szá­mai), ami fontos a szelvények további útjához. Ezután következik egy na­gyon fontos művelet, amit ki­zárólag a Pénzügyminisztérium ellenőrének jelenlétében vé­gezhetnek el: a szelvények ketté vágása és vegytintával való megjelölése. A 400-as szelvénykötegeket egy vágó­géppel ketté választják — fo­gadó és ellenőrző szelvények­re — és a két vágási felületet vegytintával bejelölik. Minden kötegel másutt, két egyforma nem lehet. Ezt a speciális vegytintát kizárólag a Szeren­csejáték Rt.-nek gyártják. A gyártótól egy bizottság veszi át egy lepecsételt edényben, ezt biztonsági előírások mel­lett szállítják a feldolgozó- helyekre — így Pécsre is —, s itt ugyancsak egy bizottság veszi át, ellenőrizve, hogy nem sérült-e a lezáró pecsét, vagy a fémkanna. Ugyanez az út­ja a vegytintát kimutató rea­gensnek is. A szelvények be­jelölésének az a nagyon fon­tos szerepe, hogy véletlenül se csempészhessen valaki utólag a kötegbe szelvényt. Olyannyi­ra vigyáznak a biztonságra, hogy még a festékes ecsetet és a festéskor használt aláté­tet is becsomagolják, páncél- szekrénybe zárják, honv mini­mális festékmaradékhoz se férkőzhessen hozzá senki. Ezután következik a legfon­tosabb biztonsági intézkedés. A fogadószelvényeket és az el­lenőrző -szelvényeket külön- külön páncélszekrényekbe zár­ják. Az ellenőrző szelvényeket a PM ellenőrből, a közjegyző­ből és az ügyeletvezetőből álló bizottság jelenlétében zárhat­ják csak be. De még ez sem elég. Ezen a szekrényen a zár előtt van egy tok, 'amibe újabb biztonsági zárt kattin- tanak be, úgy, hogy előbb eb­be a tokba egy finom hár­tyapapírból készült ún. zár­jegyet csúsztatnak, ami sor­számmal és pecséttel van el­látva. (Az illetéktelenül beha­tolónak ezt át kellene szakíta­nia.) Mindezek tetejében a közjegyző lepecsételi, sőt, egy rácsot is még plusz felhelyez­nek rá. A páncélszekrények kulcsait egy ugyancsak bizton­sági zárral ellátott fémkazet­tába teszik, s ezt a kazettát egy harmadik páncélszekrény­be zárják, aminek duplazáras ellenkulcsát a PM-ellenőr tart­ja magánál. (Tehát senki a másik nélkül soha nem nyit­hat ki egyetlen páncélszek­rényt sem.) Amikor megtörté­nik a számok kisorsolása, a fogadószelvények értékelése, vogyis a nyert szelvények ki­válogatása és nyeremények szerinti rendezése és bizottság általi ellenőrzése után, egy szigorúan zárt teremben, aho­vá csók az arra kijelöltek lép­hetnék be, 3 tagú bizottság előtt végzik el az ellenőrző­szelvények kiválogatását és a nyereménylista szerinti rende­zését, ellenőrzését. Az ellen­őrző szelvényekkel foglalkozók csak nyakban, csuklóban zárt, zseb nélküli köpenyben végez­hetik ezt a munkát. Talán szédül már az olva­só is ennyi biztonsági intéz­kedés olvastán, és akkor még nem is szóltunk azokról a ki- sebb-nagyobb szigorú előírá­sokról, amelyek a gyűjtőládák kiürítésétől a -beérkezésig kí­sérik a lottó- és totószelvények útját. Hiszen egyetlen szelvény nem veszhet el és a csalás­nak a leghalványabb lehető­sége sem állhat fenn. Sarok Zsuzsa — A botránykönyv szerzőjé­nek igazából egyetlen eredeti gondolata sincs, amit leírt, sokszor leírták már. Mondom ezt azzal együtt is, hogy a Pécsi Szabadelvű Páholy való­jában csupán néhány külső­ségben, például a tisztségvi­selők titulusainak használatá­ban hasonlítható a szabad- kőműves páholyokhoz. Ha sza­badkőművesek lennénk, nem valószínű, hogy bárki is nyi­latkozatra kérne bennünket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a szabadkőműves társa­ságok lényegükből fakadóan mindig is titkos csoportosuló­sok voltak. Mint Rozs András — civil­ben levéltáros - mondja, any- nyiban igaza lehet Mónus Áronnak, hogy Magyarorszá­gon ma is működnek szabad- kőműves páholyok. Hogy hol, és hogy kik részvételével — nem kideríthető.- A szabadkőművesek a kö­zépkorban eredetileg templo­mok, gótikus katedrálisok épí­tésére szerveződő céhek tag­jai voltak, s céljuk is csak annyi volt, hogy szakmai tit­kaikat megőrizzék — mondja a pécsi nagymester. — Ké­sőbb, a 17. századtól, más ugyancsak nagy tudású, de nem építészettel foglalkozó ta­gok is beléphettek hozzájuk. Gyakorlatilag ezek az embe­rek voltak a szabad- (mert nem a céhbe tartozó) kőmű­vesek. A szabadkőműves kifejezés egy idő után átvitt értelmet nyert, de a csoportosulások - mivel a feudális rendszer el­lenzékeként, polgári célok megvalósításáért munkálkod­tak - titkos társaságokként működtek tovább. A titoktar­tás akkora volt, hogy egy-egy összejövetelre a tagok csuk­lyát húztak — lévén a hata­lom már akkoriban is foglal­koztatott spicliket. — A szabadkőművesek a li­beralizmust, s a feudális kori közerkölcs jobbítását tűzték zászlajukra, s ennek megfe­lelően, a polgári társadalmat kívánták kiépíteni. Az új ta­goknak ahhoz, hogy beléphes­senek, több követelménynek is eleget kellett tenniük. Többek között igen komoly összeget be kellett fizetniük a páholy pénztárába. Később, a külön­böző mestervizsgák letételének feltételéül szintén nem kis pénzek befizetését írta elő a szabályzat — úgyhogy egyál­talán nem véletlen, hogy a pá­holyok szinte kizárólag gaz­dag emberekből álltak össze. Magyarországon az első szabadkőműves páholyt 1770- ben Pozsonyban alakították — eleinte főleg a műveltebb kö­zépnemesi réteg „szabadkő- műveskedett", 1848 után Kos­suth és Klapka is páholyok tagjai lettek. Hogy a zsidók képbe kerülhettek, az a sajá­tos kelet-európai fejlődésnek volt köszönhető, hiszen a ke­reskedelemmel jóidéig — mi­vel a magyar nemesek ezt le­alacsonyítanak tartották — csak ők foglalkoztak. Később kény- szerűségből előny lett, hiszen a kapitalizmus kialakulásával a kereskedők egy része tő­késsé vált, s a szabadkőmű­ves páholyokban is átvette a dzsentrik helyét. — Nyugaton, ahol a nemes­ség idejében váltott, a sza­badkőművesek között kisebb arányban képviseltette magát a zsidóság, mint Magyarorszá­gon. Itthon egyébként a moz­galom az 1890-es évek és az első világháború között virág­zott igazán, a Martinovicsról elnevezett páholynak például Jászi Oszkár és Ady Endre is tagja volt. Akkoriban még Pécsett is működött szabadkőműves csoport - a kapos­vári páholy kihelyezett tagozatának egyik vezetője dr. Doktor Sándor volt. A húszas években aztán, amikor Horthyék a Tanácsköztársaságot a libe rá I is, zsidó csoportok müvének bélyegezték, a szabadkőműves mozgalom is visszaszorult. — Akkoriban is válság volt, most is az van, nem véletlen tehát, hogy a Mónus-féle vádak napvilágot láttak. Ilyenkor bűnbak kell, s ha erről van szó, a szabadkőműveseket hamar megtalálják — mondja Rozs András — Ismétlem azonban: páholyunk nem szabadkőműves páholy, hanem sza­badelvű klub. Rendezvényeink eddig is .nyilvánosak voltak — titkos társa- Ságról tehát szó sincs esetünkben. Pauska Zsolt Közjegyzői pecsét védi az óvási határidő lejártáig az ellenőrző szelvényeket Fotó: Szundi György Hirdetni kell, de nem mindegy hogyan Mint a hirdetési szakember mondja, külföldi statisztikák alapján valószínűsíthető, a hazai piacot lassan teljesen lefedő ingyenes reklámlapok fele például garantáltan és érintetlenül a kukába kerül. Az is igaz viszont, hogy a la­kosság egy része ma már ki­zárólag az ingyenes lapokból szerzi információit, újságvá­sárlásra a szegényebb réte­geknél ugyanis már egyálta­lán nem jut pénz.- Hogy hol érdemes hirdet­ni; az mindig az eladásra szánt cikk jellegétől, s a po­tenciális vásárlók olvasói szo­kásaitól függ - mondja Szőcs András. — A Népszabadság­nál például előfordult, hogy egy bolgár dohányvágó gé­pet árusító cég megvett egy igen nagy felületet — a lap­nak ugyan jó üzlet volt ez, mégsem hiszem, hogy a bol­gárok a legjobb megoldást választották. Abból a pénzből, amit kifizettek, aranyfüsttel bevont borítékban, frakkos küldönccel vitethették volna el levelüket azoknak a cégek­nek, melyek vevőik lehetnek a magyar piacon . . . Szőcs András több mint húsz éve dolgozik a szakmá­ban, Így véleménye irányadó lehet. Mint mondja, Magyar- országon mostanában túl sok a „reklámszakember" - a legújabb adatok szerint több mint 2000 Gég foglalkozik a reklám valamelyik ágával vagy hirdetésszervezéssel! (Mint megtudtuk, a dél-dunántúli régióban ez a szám egészen pontosan 253). A szakma fel­hígult — mint ahogy felhígult az egész piac. — A Magyar Reklámszövet­ség érzi ezt, s ha mást nem is tud tenni, azt mindenesetre el szeretné érni, hogy az egyes lapok példányszámai végre nyilvánosságot kapja­nak — mondja. — Sok eset­ben ugyanis a. hirdetési Iot pok félrevezetik a hirdetőket, állítván, hogy ilyen meg olyan nagy példányszámban jelenik meg a náluk feladott hirde-’ tés. S időnként az országos napilapok ügynökei is „bevi­szik az erdőbe" a hirdetni kí­vánó cégeket. Sajtóberkekben manapság egyre több laptulajdonos zár­kózik el azon információ ki­adása elől, mely termékének eladott példányszámát mutat­ja. Hogy az alábbi lista pon­tosnak tekinthető, valószínű — a reklámiparban valóban pro­finak számító szakemberek ugyanis ezt az adatsort tekin­tik alapinformációnak. A naponta eladott példá­nyok számát tekintve tehát az országos lapok júniusi top­listája a postai eladások alap­ján így alakult: Népszabad­ság 270 025 pld., Népszava 143 560 pld., Magyar Nemzet 72 345 pld., Reggeli Kurír 59 412 pld., Magyar Hírlap 54 823 pld., Új Magyarország 12 092 pld., Pesti Hírlap 7500 ■ III I II példány. (Az Üj Dunántúli Naplónak 80 ezer körüli elő­fizetője van, s az utcákra na­ponta tízegynéhány ezer lap kerül.) „Ha kutyád van, ne ugass helyette" — idézik gyakran az amerikai reklámprofi, David Ogilvy nemrég megjelent köny­vét a szakemberek — mond­ván, ahhoz, hogy a reklámra fordított összeg megfelelő ho­zamot biztosítson, valóban szaktudással rendelkező ta­nácsadók kellenek. Igaz, ami igaz, az adatok szerint a ba­ranyai cégek több mint nyolc­van százaléka például egyál­talán nem alkalmaz a reklám­iparban járatos szakembere­ket - de ami nagyobb baj, többségük a tanácsadókat sem keresi meg. A jelszó: van eav reklámkerfet, a pénzt el kell költeni — s úgy tűnik, az is mindeqy, hogyan . . . Pedig lehetne ésszerűen is. Páuska Zsolt Ha kutyád van, ne ugass helyette...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents