Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-27 / 204. szám
IO uj Dunántúli napló 1991. július 27., szombat Koncepciós per? A Táncsics Mihály Általános Iskola ügyével a szerkesztőségünk az ügy kivizsgálását követő önkormányzati döntés után foglalkozik legközelebb. Tervek, s nem tények Felháborodással olvastuk az Új Dunántúli Napló június 29-i számában megjelent újságcikket, az 1. Sz. Kertvárosi Általános Iskoláról. Felháborodtunk, mert a cikk tartalma egyrészt sérti az iskola autonómiáját, másrészt félrevezető állításokkal rontja iskolánk hitelét. Sarok Zsuzsa cikkében azt állítja, hogy Murai lános ,,olyan terveket próbált keresztülvinni, amit a legjobban érdekeltekkel, a tanárokkal előzetesen nem beszélt meg." Murai Jánost a tantestület programja alapján választotta meg 1990 májusában, majd ezt kö^ vetően ugyancsak a tantestület támogatta egy leendő egyházi sportiskola tervezetét is. Ebben a tanévben kezdtük el a tervezet kibontását és a megvalósítás demokratikus módozatain munkálkodtunk. A fent említett cikk azért megtévesztő, mert terveinket kész tényékként állítja be és kívülállóként ítéli meg egy iskola útkereső próbálkozásait. Kérdezzük, miért kell egy tervezetet és az ahhoz tartozó munkafolyamatból származó információkat nyilvánosan megvitatni? Természetes, hogy a jelenlegi helyzetben minden, magát valamire tartó iskola keresi önálló arculatát. Hogy ez nem a régi, megszokott, langyos * nyugalomban történik? Úgy gondoljuk, ez is természetes. Az azonban nem, ha valaki vagy valakik - az átalakulás nehézségeit kihasználva — zavart keltenek. Annál is inkább, mert aki igazán felelősséget érez az iskolában tanuló gyerekek iránt, nem valószínű, hogy az iskola jövőjét meghatározó törekvéseket az intézmény falain kívül, ki tudja, milyen érdekektől vezérelve kívánja földbe tiporni. Mit takar elképzeléseink szerint az egyházi sportiskolaelnevezés? Keresztény értékeket kívánunk közvetíteni, nem kötelező hittanórákkal és hitgyakorlattal, hanem a nevelés szellemiségével. Sportiskolának neveztük azért, mert a testedzést kiemelten kezeljük programunkban. Nem versenyzőket kívánunk előállítani, hanem egészséges, a sport eszközével nevelt gyerekeket. Iskolánkban jelenleg az ön- kormányzat Közoktatási és Sportbizottsága vizsgálatot tart. Sajnos, ez nem történik korrekt módon például azért sem, mert annak megkezdéséről az igazgatót jelenleg is támogató kollégák és az igazgató nem kapott pontos értesítést. így többen közülünk nem is lehettek jelen, amikor mindkét „tábort” meghallgatta a vizsgáló bizottság, míg a bizalmatlan- sági indítványt aláíró kollégáink valamennyien ott voltak. Az igazgató az ellene felhozott kifogásokat a mai napig sem ismeri pontosan. Napról napra új „vádpontokkal" bővül a beadvány, amelyet mi a vizsgáló bizottságnak pontról pontra cáfolni tudunk. A Pedagógusok Demeokratikus Szakszervezete Táncsics Mihály Általános Iskolai helyi csoportja A „Magnózás” ürügyén Az Új DN-ben 1991. július 12-én az önkormányzati ülésről szóló tudósításban „Magnózás" cimen olvashattuk Perényi József képviselővel készült beszélgetést. Most a képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni az érintett Kertvárosi Táncsics Mihály úti iskola tantestületének azon tagjai, akik a bizalmatlansági indítvány benyújtását kezdeményezték. A képviselő úr ugyanis pontatlanul fogalmazott. Nem a tantestület „egy" része nyújtotta be a bizalmatlansági indítványt, hanem a döntő többség, ugyanis az arány 19:15 volt a visszahívok javára, önnek igaza van, valóban demokratikusan és szinte egyhangúlag választották igazgatónak Murai Jánost, ám azóta eltelt egy évben tapasztaltak juttattak bennünket a fenti döntésre - ■ törvényadta jogainkkal élve. A koncepciós per kifejezés ugyanis csak téves, hiszen ez alatt koholt vádakat kell (az értelmező szótár szerint is) érteni. Mi pedig tényeket, megalapozott kifogásokat soroltunk fel, amit azóta sem tudott konkrétan megcáfolni senki. Nem a szülök dolga, de... Az Új Dunántúli Napló 1991. június 29-i számában megjelent, a régi kertvárosi iskola gondjaival foglalkozó Sarok Zsuzsa által irt cikkhez szeretnénk mi, szülők is hozzáfűzni a véleményünket. Elöljáróban azt, hogy megdöbbenéssel fogadtuk, hogyan lehet egy vizsgálat alatt álló emberről ilyen csúnyán támadó, az iskola hírnevét is romboló írást megjelentetni, hiszen az újságírónő nem tájékoztat bennünket sem arról, hogy ki volt az, aki az ilyenkor elvárható etikai megállapodást elsőként felrúgta, sem pedig arról, honnan merítette egyoldalúan negatív információt az igazgató úr munkájáról. Cikke olvastán úgy éreztük, csak az igazgató úrral szembenálló pedagógusok véleményét ismertette, az őt támogatókét viszont nem. Természetesen az igazgató úr és a tantestület közötti vita eldöntése nem a szülők dolga, de Murai János igazgató úr egyéves munkájáról nekünk is kialakult a véleményünk, és szeretnénk, ha ezt figyelembe vennék, hiszen gyerekeink iskolai élete függ ettől. Mi szülők úgy látjuk, hogy egy év alatt ebből a rossz adottságú iskolából más sem tudott volna többet kihozni. Murai János úr a szülőket egyéni gondjaikban udvariasan és korrektül eligazította, és őket elképzeléseiről is tájékoztatta. Gyermekeink elbeszéléséből pedig úgy érezzük, ők is megkedvelték az új „igazgató bácsi"-t. Az igazgató úr általunk ismert eddigi tevékenységével és a beszédeiben ismertetett elvekkel mi egyetértünk, megvalósításukban őt támogatjuk, és ezért nem akarunk most másik igazgatót. 28 szülő Július 30-án érkeznek Pécsre Kerékpár demonstráció Százágyas neurológiai rehabilitációs központot szeretnének létrehozni azok, akik szívügyüknek tekintik, hogy sclerosis multiplex-ben szenvedőkön segítsenek. E célból indult július 20-án Budapestről az az országos kerékpártúra, amely a tervek szerint július 30-án érkezik Pécsre. Résztvevői szeretnék felhívni a figyelmet erre a kórképre és az általa okozott problémákra, illetve egészségesek támogatását várják a központ létrehozásához. Magyarországon több mint tízezren szenvednek a központi idegrendszer, illetve a környéki idegszálak megbetegedésében. Ez a leggyakoribb krónikus idegbetegség, amely főként fiatal felnőtteket támad még. Rövid idő alatt mozgáskorlátozottsághoz, az élettér beszűküléséhez vezet? A scelo- ris multiplex nem ragályos betegség, nem öröklődik - csupán bizonyos százalékban a hajlam —, de sajnos mai ismeretek szerint nem előzhető meg és nem is gyógyítható, ám rendszeres kezeléssel és ellenőrzéssel az adott állapot stabilizálható. A kerékpár maratont —, amely a „Vasemberek a vqs- akaratúakért” elnevezést kapta — a júniusi velencei triatlon első és második helyezettje, Rópolti Gyula és Kiss Ákos vezeti. Bármelyik településen csatlakozni lehet hozzájuk. A sclerosis multiplexben szenvedők klubjainak közös látogatásától azt remélik, hogy lesznek, akik csatlakoznak ahhoz az alapítványhoz, amellyel a rehabilitációs központ építését akarják segíteni. A számlaszám: SM Alapítvány 290— 12 464, Székesfehérvár, Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Ez a bank, illetve a McDonalds-há- lózat és a Királyi Kiadó .Kft. szponzorálja a maratoni kerékpártúrát, amelynek védnöke Palotás János, a VOSZ elnöke. T. É. Ritkaságszámba menő trófeagyűjtemény a vájsz lói vadász otthonában * Szundi György felvételei Végtelen vadászösvényen M ennék már az ^ erdőbe. Lovas Béla bayám, a vajszlói erdészet jeles vadásza időről időre bemutatja területét. Ilyenkor végigbandu- kolunk a hol fiatalosból, hol méltóságteljes fákból álló tagokat elválasztó léniákon, bekukkantunk a sózókhoz, a dagonyákhoz, a magaslesekhez, megnézzük: a legutóbbi vihar mekkora fákat, mennyit döntött a cserkelőutakra, megállunk vagy az llona-kunyhónál, vagy a Rezső-kunyhónál, pihentetjük kicsit a kerektam- porú lovakat, azután leszűrjük a tapasztalatot: minden rendben, a vad nem mozog, elhúzódott a sűrűbe, el az erdőművelők zajától, a gombagyűjtők hangoskodásától. Vagy éppen mozog, de úgy és ott, ahogy Béla bátyám terelgeti őket. * De hát Béla bátyám most csak nem mozdul. ülünk vajszlói háza nappalijában — odakint cudar a meleg —, s a tervezett magyarországi vadászati világkiálításról beszél. A terveiről. Mindent részleteiben elmagyaráz, hogyan és miből és mikorra készül majd el az a monumentális csillár, amely kapitális vajszlói bikák hullajtott agancsából épül, több emeletesre, a legfelső, legkisebb gyűrűt pedig — mintha tölgyfalevél-koszorú lenne — dámbikák lapátjai övezik. És ez a közel kétmázsás agancs-csillár ott lóg majd a világkiállítás egyik termében, közvetlenül az ugyancsak „szarvasalkatrészekből" készült, borjak pettyes bőrével terített négylábú asztal felett, az asztalon agancs-csontból készült, a valósághoz legteljesebben hasonlító magasles áll majd, s ha éppen valaki le akar ülni, hát lesz ott két csodálatos karosszék is, amelynek fej fölé nyúló támláiban a hátnak kényelmes ölet ugyancsak dámbikák lapátjai adnak. — Na, mit szól hozzá?- Hát. . .- És még csinálok - na, figyeljen ide csak! — egy sétabotot. A szekrény elé szökken, ahol agancsok fekszenek a szőnyegen, egy nyársas bika egyik szárát hozza: a rózsa fehér, illeszkedő részébe kerületvezető kollégája rendkívüli kézügyességre vallóan már bele- faragta egy bőgő bika fejét, a rövid szemág pontosan, mint egy sétabot markolata.- Hát ilyet még senki se látott! - szögezi le Béla-bá- tyám, miközben ide-oda ugrál az agancsok között, hol egyiket, hol másikat kapja fel, koppannak egymáshoz a sötétbarna csontok, s már nem is Felzeng a „szarvashalál” a szárat, az ágakat látja bennük, hanem a szék karfáját, a csillár egyik emeletét, az asztal agancsából fűrészelt lapokkal borított oldalát. Lovas Béla — Na, milyen lesz? Jön ám nemsokára a világkiállítás, ott lesz ez a terem, hát nekünk is ki kell rukkolnunk valamivel! Ez így megfelelne, nem? * — No, hát azért kijönnek . . . - dörmögi, kicsit kihajolva a hintából. Szempillantás alatt felméri: a lénián maradt pocsolyában milyen vad mikor hempergett egyet. A kocsi meg sem áll, de minek is. Ha véletlenül bármi is, itt az erdőben, nem úgy van, mint ahogy azt Lovas Béla legutóbb látta, azonnal észreveszi. Legyen az kocahordta fészek, őzkaparta folt, borzhagyta nyom. — Most csináltam egy kétszintes magaslest - bök előre, a lénia végére. Még odahaza, a vajszlói házban magyarázta: sok az idős külföldi vendég. Kicsit beroggyantotta a térdeit, vállait előreejtette, úgy csoszorgott néhány lépést, hogy lássam: miként is menne fel egy ilyen vadász az ő magaslesére? — Hátulról kell tolni ... - mondja. A mondatot már itt az erdőben fejezi be: — Ne szédüljön az a szegény öreg! Eddig 157 magaslest épített. — Mennyi munkám volt, de mennyi . . . De az én korosztályom megélte a magyar vadászat és a magyar vadállomány virágkorát! •Sí Huszonnyolcas! Ritka az ilyen szarvasbika-trófea, mint a fehér holló. Itt esett, Vajszló környékén — mutatja is a magaslest, ahonnan elejtették - még 1978-ban. És most Lovas Béla dinnyézni kezd. — Cukordinnye! De nem ám palánta, offene! Magról, apránként, szépen megnő, azután a szezonban majd keresik. Ebből a pénzből egy bronzszobor készül. Ennek a huszonnyolc ágú agancsot viselő vajszlói bikának a szobra. — Gondoljuk csak meg! — kiált fel. — .Nem érdemli meg ezt ez a bika? Meg Vajszló! Hát ilyen több nem kerül terítékre! Jönnek majd a kürtösök, nem egy, nem is kettő, mert hogy a Hirschtod szépen szóljon, ahhoz négy kürtös kell! Magam is fújok majd egyet. Meghívom a kollégákat, a község vezetőit: jöjjenek el a szoboravatásra, amikor majd ott áll a lépcsőzetes talapzaton a csodálatos bika, fejét a falu felé fordítva. Na, mit szól hozzá? Hirschtod — szarvashalál. Néha-néha — mert a szép hagyományokra, melyek magukban hordták az erdő, az erdő vadjának és halálának tiszteletét, bánatát - felzenq az elmúló hajnalokban. Ilyenkor egy vadász, hallja bárhol, megáll egy pillanatra. * K ésőbb, hogy a nap tapasztalataitól megteltek az elszaladó órák, csendesebb hangra vált Lovas Béla. Kifele megyünk már az erdőből, s ebben a kánikulában is ifjan zöldellő kis rét mellett zörögnek a hintó kerekei. Dw csérem az üde foltot. — Itt lesz a temetőm — mondja. - Azt fogom meghagyni: szórják szét ezen a kis réten a hamvaimat. Legyen itt csak néhány vadászbarátom, akik - majd ha újból erre járnak - gondoljanak rám, s mondják az igazam: ahogy éltemben követtem a vadcsapásokat, úgy holtamban is. Együtt maradok a szarvasokkal, az őzekkel, ők adták az életem tartalmát, én neveltem őket széppé. Nem szákad vége az ösvénynek . . . Mészáros Attila
