Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-27 / 204. szám
1991. július 27., szombat aj Dunántúli napló 7 Karsztbarlang helyett hasadékok A tettyei sziklafal alatt Befejezés előtt az új víztermelő beruházás A városi szükséglet egytizedét adja Klizdelem az infláció ellen CG.) Miért veszélyes? Néhány éve a Tettye korszt- vizkincsének a jobb kihasználása végett fontos beruházás első szakasza valósult meg. Az Irma út elejénél 30 méternél mélyebb aknából vágatot hajtottak az aknamélyítők a sziklafal alá, megközelítve ezzel az első pécsi vízmű szerény kis építményét abban a reményben, hogy onnan elérhető lesz a feltételezett karsztbarlang- rendszer. Az akna és a vágat (melynek a végéből vizet termelnek) jelenleg már 4500 köbméteres befogadóképességű karsztvíztározóként működik. Most a beruházás második szakaszán dolgoznak az aknamélyítők: az említett építmény mellett, a Pintér-kert szomszédságában 62 méter hosszúságú vágat hatol a hegy belsejébe ugyanazzal a céllal, de immár más eredménnyel. De mielőtt erről esne szó, pillantsunk a múltba. Tönkretett virágképek A Tettye térnek ebben a nyugati sarkában megbúvó építmény oromzatán ez a felirat olvasható: „Pécsi Vízvezeték- 1982". Száz éve ez volt a szülőhelye - olaszok közreműködésével - Pécs közüzemi vízellátásának: a Tettyén nyert karsztvizet vezeték segítségével juttatták a belvárosba. Ám a fejlődő város hamar „kinőtte" ezt, s egyéb vizek után kellett nézni, a tettyei karsztvíz pedig maradt csak úgy. Illetve ... Az elmúlt évtizedekben a szerencsétlen ötletből a Mecseken, a tettyei karsztterület vízgyűjtőjén létesült állatkertnek köszönhetően az addig kristály- tiszta vízben megjelentek az egyértelműen onnan származó kólibaktériumok. Emiatt meg kellett kezdeni a tettyei víz klóros kezelését, a klórozót pedig „természetesen" az ipari műemlékké nyilvánításra érdemes nyolcszögletű kis építményben helyezték el, tönkre- téve a csodálatosan szép képeket. Ti. az embermagasságig fehér Zsolnay pirogránit csempével borított hét falon fél négyzetméteresnél nagyobb kézifestésű, vízinövényeket, virágokat ábrázoló képek vannak. A restaurálás elképzelhetetlenül sokba kerülne, de felettébb szükséges lenne. A műemlékké nyilvánítás ebben a helyzetben legalább a jelenlegi állapot megtartását biztosítaná. Három fokkal melegebb A beruházás előtti helyzet lényege az volt, hogy a tety- tyei karsztból az adott tározási kapacitás révén meghatározott mennyiségű vizet lehetett a városi rendszerbe táplálni, a „felesleg" veszendőbe ment. Vass Béla mérnöknek, akkor a Baranya Megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya főtanácsosának a gondolata volt, hogy a karsztvizet az eddiginél fokozottabb mértékben kellene a város szolgálatába állítani a feltételezett karsztbarlang felhasználásával. Teljesen logikus volt ennek a meglétére gondolni, hiszen a meglehetősen tekintélyes, bár a csapadéktól függően változó mennyiségű víznek — amint erre számtalan példa van — valahol a hegy mélyében fel kell gyűlnie. Az ilyen irányú remények azonban — tudtuk meg most Vass Bélától, aki nyugdíjasként mint a Pécsi Vízmű szakértője irányítja a munkálatokat - nem teljesültek. Karsztbarlang, legalábbis gazdaságosan elérhető közelségben, nincsen. Valahol mélyebben azonban mégis kell lennie, mert a kijövő víz 3 fokos hőmérsékletkü- lönbségét ( az elfogadható 11 helyett 14 fokos) csak azzal lehet magyarázni, hogy valahol fel tud melegedni. A közeli barlang helyett viszont vannak szép számmal nagyjából függőlegesen elhelyezkedő, bemosott agyaggal kitöltött váltakozó szélességű repedések, hasadékok. Ezek feltehetően abban a régesrégi múltban keletkeztek, amikor — a Mecsek hegység részeként — kiemelkedett, s a hegységképző erők hatására megdőlt az előttünk lévő sziklafal, s rétegtörés is bekövetkezett. Próbaüzemre készülve — A most épülő, s lassan elkészülő vágatban egy gátrendszer lesz — magyarázza Vass Béla, az új létesítmény működését —, ez két-két vasbeton gátból áll majd, s általuk lesz szabályozható a víztermelés, illetve a visszaduzzasztás. Becslés szerint a hegy gyomrában százezer köbméternyi víz tározódhat, de hogy ez ténylegesen mennyi, annak a megállapítására praktikus számítási módszerek vannak a víznyomásra, alapozva. Ehhez persze működnie kell a rendszernek. Úgy számítjuk, hogy az őszi csapadéktól függően az év vége felé megkezdődhet az egy évig tartó próbaüzem, amikor is elvégezhetjük a szükséges méréseket a hozam pontos tisztázására. Más szóval: az új vízadórendszer a Pécsi Vízvezeték centenáriumi évében már bekapcsolódik a város vízellátásába, s a szükségletnek kb. a 10 százalékát fogja fedezni a kitűnő minőségű vízzel. A jelenlegi beruházás költsége mintegy 4 millió forint. A munkák befejeztével az új vágat bejáratát a száz éve készült építményével egyező módon alakítják ki. Hársfai István Az infláció alapvetően két kedvezőtlen következménnyel jár. Az egyik, hogy miután az infláció mértéke előre pontosan sohasem tudható, A GAZDÁLKODÓK KALKULÁCIÓJÁT ELBIZONYTALANÍTJA és sokszor magát a vállalkozót is. A csak hosszú távon megtérülő befektetésektől különösen tartózkodnak inflációs időszakban a vállalkozók. Nálunk pedig most különösen sok, csak hosz- szabb távon megtérülő beruházásra lenne szükség. Nem lehet azt sem pontosan előre tudni, hogy az infláció egy cég esetében a költségeket és az ódákat, vagy az eladási árakat fogja erőteljesebben érinteni. A vállalkozók tehát bátortalanok inflációs időszakokban. Most pedig bátor vállalkozók kellenének. A másik kedvezőtlen következmény, hogy inflációs folyamatban AZ ÁRAK, A KÖLTSÉGEK ÉS A BÉREK ARANYA FOLYTONOSAN VÁLTOZIK. Az infláció ugyan általános árszínvonal-emelkedést jelent, de nem jelenti azt, hogy minden áru ára egyforma mértékben nő. Megváltoznak az árarányok is! (Lásd például az 1991. év I. negyedévi árindexeit, kiadási főcsoportok szerint. Élelmiszerek: 135%, tartós fogyasztási cikkek: 120,8%. Ez a két szélsőérték). Csupán az ároldalt tekintve, nyilvánvaló, hogy azon termelők (forgalmazók) helyzete kedvezőbbé válik, akiknél az eladási árak az átlagosnál gyorsabban emelkedtek, azok pozíciója viszont gyöngül, akik az átlagosnál kisebb mértékű áremelkedést tudtak csupán elérni. A gazdálkodók egymáshoz viszonyított gazdasági ereje tehát az eltérő mértékű áremelkedés következtében változik, esetenként jelentősen megváltozik. Ha ez az erőviszony-változás tartósan sújt egyes 'vállalkozásokat, akkor profilváltásra kényszerülnek, ha marad még elegendő tőkéjük. Változnak az erőviszonyok A költségek általános emelkedése mögött hasonló különbségek tapasztalhatók. Nem minden termék költsége egyformán emelkedik. Egyes termékek költségei ugrásszerűen nőnek, más termékek költségei csak kismértékű emelkedést mutatnak. Például drasztikus energia-áremelkedés idején azon termékek költségei jelentősen nőnek, melyeknek termeléséhez viszonylag sok energia kell, s kevésbé emelkednek a költségek ott, ahol alig használnak enerqiát. A költségoldali hatás hasonlóképpen erőviszony-változást eredményez, mint az ároldali hatás. Előfordulhat. hoay eaveseket mindkét oldalról kedvező, másokat oediq mindkét oldalról kedvezőtlen hatás ér. Ez esetben envesek gyorsan gazdagodnak, mások avorsan szegényednek. Mondhatnánk, hoqv ez a Diac természetes veleiáróia. Ez iaaz is. De, kiegyensúlyozott piaci viszonyok esetén (amikor nincs, vaav csak naavon kicsi az inflációi a termelőket a piac — keresletük révén a fogyasztók - a szükségletekhez való alkalmazkodási készségük (képességük) függvényében jutalmazza, illetve marasztalja el. Az alkalmazkodni kész termelőktől többet, az alkalmazkodni képtelenektől kevesebbet vásárolnak. S nyilván az erősödik, akitől többet vásárolnak, az emelheti árait is, míg az, akitől kevesebbet vásárolnak, kénytelen engedni az árból és gyengül. A szerencsének persze itt is lehet szerepe, de a döntő az, hogy a termelők kellő időben felismerjék a fogyasztók várható keresletének alakulását és gyorsan alkalmazkodjanak az igényekhez. Aki ezt jobban teszi, az nyer. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy inflációs időszakban a szerencse szerepe felértékelődik a gazdálkodók erőviszonyának alakulása szempontjából és háttérbe szorul az alkalmazkodóképesség szerepe. Ezt megerősíti az is, hogy inflációs időszakban sokkal pontatla- nabbul prognosztizálható a fogyasztók keresetének termékenkénti megoszlása, mint kiegyensúlyozott piaci viszonyok mellett. Nyersen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a vállalkozók szempontjából nézve az infláció egyik kedvezőtlen következménye, hogy sok „érdemes" vállalkozó szerencsétlensége folytán gyorsan tönkremegy, sok „érdemtelen" pedig kedvező gazdasági pozícióba kerül — csupán szerencséjének köszönhetően. Minél nagyobb mértékű az infláció, annál inkább nő a szerencse szerepe. És ez a társadalom szempontjából nézve is nagyon kártékony I A nagy vesztesek Az infláció legnagyobb vesztesei — a társadalom többségét kitevő — bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok (főként az alacsony nyugdíjasok). Az infláció nem kerülheti el az alapvető fogyasztási cikkeket és a nélkülözhetetlen szolgáltatásokat sem. Azok ára is emelkedik. Gyakran gyorsabban, mint egyéb javaké. Ez napjainkra nézve is igaz. A leginkább rászorulóknál enyhíteni kell, szociálpolitikai eszközökkel az infláció kedvezőtlen hatásain. De, sajnos, mindenkinél nem lehet. A munka- vállalói körben is elkerülhetetlen, hogy „érdemesek" hátrányos helyzetbe kerülnek, cégük sorsának kedvezőtlen alakulása következtében. De itt is vannak szerencsések. Azok, akik éppen egy „jólmenő” cég alkalmazottjai. A munkavállalói körben továbbá vagy közvetlen veszélyként, vagy csak egy esetleges későbbi problémaként, ott lebeg a munkanélküliség réme. És ez sokszor még nagyobb trauma, mint az infláció életszínvonal-rontó következménye. összegezve az infláció veszélyességét, azt mondhatjuk, hogy bár vannak nyertesei is az inflációnak, a társadalom egésze, a vállalkozók nagy része, a munkavállalók többsége és a nyugdíjasok veszítenek az infláció során. A fő veszély mégis az, hogy kedvezőtlen a gazdasági hatékonyság javítása szempontjából oly fontos, hosszú távon megtérülő befektetések szempontjából. Igaz tehát, hogy az infláció „közellenség”. Tóth Lajos főiskolai docens (PMMF) A Pintérkert szomszédságában dolgoznak az Aknamélyitö Vállalat szakemberei Fotó: Läufer László Balatoni szálkák ANGOLNATETEMEK Hiába kérlelem horgászismerőseimet, álljunk neki elásni az angolnatetemeket, kérésem süket fülekre talál. Ök csak az élő halakkal foglalatoskodnak, a partra kivetett tetemek őket nem érdeklik. Próbálkozom a kisgyerekes apukákkal. Velük szerencsém van. Hozom a gereblyét, ásót, lapátot és nekiállunk a dögök kiemelésének és elföldelésének. Egy óránál tovább nem tart az egész, végre a parti kövek között nincs több angolnatetem. Nyugodtan lubickolhat gyerek és felnőtt. Azaz. A partról, de a vízből is fehér csíkokat látunk lebegni - érkeznek az újabb eliás- nivalók. Mit mondjak, az önfeledt vizi hancúrozástól valahogy elment a kedvem. VERT HADSEREG Tele a parti sáv takarókon, gumimatracokon heverészők- kel, a víz is szinte sistereg a sok fürdőzőtől. Mi kell még? Tűz a nap, a víz is szinte meleg. Kit zavar az északnyugatról mindinkább sötétedő égbolt? Félórán belül kitör a vihar. Hatalmas hullámokat ver a vízen az orkánszerű szél, megdöntve a szörfök vitorláját, felkapva a parton pihenő gumimatracokat, gumicsónakokat, strandlabdákat, s pillanatok alatt mindent elborító porfelhőt kavar a homokos parton a vihar. Amilyen kényelmesen mentek le a nyaralók a vízpartra, most olyan pánikszerűen kapkodják össze holmijaikat és rendezetlen sorokban menekülnek a víz mellől. Akár egy vert hadsereg a fejvesztett menekülés kezdetekor, amikor még mindenüket igyekeznek magukkal vinni. ÁRAK Barátom hétvégére utazik a családjához, s gondos családfőként még Pécsett bevásárol. Mivel kocsival megy, így köny- nyű neki, kilószám veheti a paprikát, paradicsomot, krumplit, hagymát, s veszi a zsenge tököt, a káposztát. „Kitört a világháború?" — ugratom. A válasz legyintés s némi magyarázat: „Itt se olcsó semmi, de a Balatonnál vagy kétszer ennyit kérnek mindenért.” A múlt hét végén magam is meggyőződhettem igazáról. Az itthoni 60—70 forinttal szemben 120—140 forintért árulják a zöldségesstandokon a paradicsomot, a paprikát. . . De hagyjuk, túl sok lenne a felsorolnivaló. így aztán megfogadom, legközelebb, ha a családomhoz utazom, magam is málhássza- márként ülök vonatra. Hja, spórolni kell. Mindennel. TÖRZSÜDÜLÖK — Szevasz, Gyuszi! - üdvözlöm egy év után barátomat, akivel diákkoromban nyaranta de sokat römiztünk, bicikliztünk együtt, s de sok élményben, kalandban volt részünk. Felnőttként már beérjük a nya- rankénti néhány szóval, hogy vagy, hogy vagy és örülünk, hogy még idén is találkozunk. S ez így megy jó ideje, de vajon még hány éven át? Mind több az elmosódott emlékkép, mind kevesebb a közlendő, hisz alig van már közös témánk. De azért jó érzés, hogy ismét válthatunk néhány szót a kellemes napsütésben, vagv bent a langymeleg vízben. Ezek az újralátások, semmitmondó néhány mondatok is olyan jólesnek, mint a hideg sör, a jó Ízű fagylalt. így teljes a nyaralás, ez teszi még varázsosabbá a Balatont. Murányi László
