Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-25 / 202. szám
1991. július 25., csütörtök aj Dunántait napló 3 Tegnap fogadta a győri küldöttséget a pápa Biciklisták meghívóval Július 14-én indult 3I Győrből az a kerékpáros expedíció, melynek küldetése, hogy a Vatikánba eljutva meghívó levelet adjon át II. János Pál pápának. A pápa természetesen ettől a meghívástól függetlenül is Magyarországra látogat augusztusban, az expedíció résztvevői csupán figyelmességnek szánják nem hivatalos meghívásukat, melyben az állampolgárok és a keresztény fiatalok nevében kérik a Szentatyát, látogassa meg magyar híveit. Az utat az ,,ON AIR" DX győri Rádióamatőr Egyesület szervezte, az anyagi támogatást pedig Győr-Moson-Sop- ron megyei vállalatok és szervezetek adták, A díszes, latin nyelvű levél készítéséhez Ausztriából hozták a különleges papirt, az erre a célra készült, a magyar címerrel és a rádióamatőr egyesület nevével ellátott pecsétet pedig más célra nem fogják többé felhasználni. A levél másolatát a tervek szerint a pannonhalmi apátság könyvtárában helyezik el. Vei . árnap délelőtt szerény, de ünnepélyes keretek között Simon István, Győr város al polgármestere búcsúzott a hosszú útra vállalkozó biciklistáktól és az őket busszal kísérő négyfős stábtól. Az indulás óta eltelt 9 noD alatt a győri kerekesek nagy utat jártak be. Az első napon még magyar területen nyomták a pedált a fiúk, és a délutáni felhőszakadás ellenére is sikerült a határ közelébe kerülniük. Hétfőn kora délelőtt Rábafüzesnél átlépték az országhatárt. A hegyi biciklizés volt az első komoly erőpróba. A nemegyszer 18 százalékos meredekségű emelkedők leküzdése sok erőt kiveti a fiúkból, pedig a 12 fokozatú versenykerékpárok sebességváltói végig a legkisebb fokozaton álltak. Egyszer azonban minden emelkedő, még az Alpok is véget ét. A lejtők, a száguldás, a 65 kilométer/órás legnagyobb sebesség kárpótlás és egyben feledhetetlen élmény volt o kerékpárosok számára. A hegyek után Klagenfurt, majd a Wörthi-tó következett, és kedden este Tarviziónál a? expedíció átlépte az olasz határt. Egynapos kemény kerekezés után Jesoloban, az Adria partján keresett enyhülést a. négy kerekes és a stáb, de a hirtelen , lecsapó Genovaiciklon megzavarta a fürdőzést. Szerencsére a vihar amilyen hamar jött, olyan gyorsan el is múlt, így a továbbhaladást nem zavarta. Ravenna előli kisebb baleset érte a fiúkat, mely köny- nyen meghiúsíthatta volna a további utai ii. Az egyik kamion szele a küllők közé csapta az élen haladó kerékpáros pólóját, a fiú felbukott, n többiek pedig átestek rajta. Személyi sérülés szerencsére nem történt, a kerékpá- ok azonban javításra szőrű.- *ak. Ravenna és Firenze között újabb kemény szakasz, az Appeninek megmászása következett. A hullámzó táj, a •ovid lejtőket követő hosszú, kegyetlen emelkedők sokszor még a busz számára is kisebb gondot okoztak. A fiúk mégis megbirkóztak a szerpentinekkel. A hegyek után Sienna, majd a nyugati tengerparton iévő Grosseto volt a következő állomás. A hatalmas hőség és a megtett közel ezer kilométer az út végére megviselte a fiúkat, biztatást már csak Róma közelsége jelentett. Az expedíció hétfőn este érkezett az ősi városba, és a Vatikánhoz tartozó - magyarok lakta — Szent István házban kapott szállást. A pápai fogadásra tegnap került sor. Az ígéretek szerint a hivatalos fogadás után a Szentatya szükebb, közvetlenebb környezetben, külön is fogadja majd a győri küldöttséget. Mészáros Gábor Fizetővendéglátók figyelmébe ajánljuk július l-jétől nyugtaadási kötelezettség A fizetövendéglátással foglalkozó magánszemélyek, egyéni vállalkozók az idegenforgalmi szezon kezdete óta egyre gyakrabban fordulnak az adóhatósághoz a fizetővendéglátó tevékenységre vonatkozó adójogi szabályok megismerése, egységes értelmezése céljából. E jogszabályok részletes ismertetése egy újságcikk keretében nehezen valósítható meg, néhány kiemelt kérdés megválaszolása azonban, úgy gondolom, segíti az érintett adóalanyokat. A fizetövendéglátás a lakások, üdülök, illetve azok egy részének, valamin! a hozzá tartozó helyiségeknek és területeknek meghatározott időre, szálláshely céljára történő használatba adását jelenti. Ellátható idegenforgalmi szerv köz- beiktatásával vagy anélkül is. Mint szolgáltatásnyújtás, általános forgalmi adóköteles tevékenységnek minősül, és főszabályként a KSH 1990. november 1. napján érvényes besorolása szerint (SZTJ 507-53) 15%ós általános forgalmi adó terheli. A fizetővendéglátó szolgáltatás engedélyhez kötött tevékenység, ezért a fizetővendéglátói engedély megszerzését követő 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni. A bejelentés az adóhatóság ügyfélszolgálati irodáján az' E új adó bejefentkezési nyomtatvány kitöltésével történik, amellyel egyidejűleg az adószámot is kiadják. Az adóalanynak ekkor nyilatkozni kell arról is, ha az alanyi adómentességet választja. A többszörösen módosított 1989 évi XL. torvény abban dz esetben teszi lehetővé az alanyi adómentesség választását, . ha a tárgyévet megelőző évben és várhatóan a tárgyévben sem haladja meg a fizetővendéglátó szolgáltatásért kapott ellenérték — az adóalany szerint - a 300 000 Ft-ot. Ha az adóköteles tevékenységet é\ közben kezdik meg, akkor ezt az értékhatárt, időarányosan kell figyelembe venni. Ha azonban év közben túllépik az értékhatárt, az □dómentesség a túllépés időpontjában megszűnik. Ez esetben annak □ szolgáltatásnak a teljes ellenértéke után kell az általános forgalmi adót először megfizetni, amely lyel az adómentes értékhatárt meghaladták. A már hivatkozott áfa-törvény ér- :elmében a fizetővendéglátó tevé- <enységet folytató adóajanyokat is irinti a nyugtaadási kötelezettség 1991. július 1-jétöl. A nyugtának cötelezően tartalmaznia kell az adóalany adószámát, ”a~ nyugta sorszámát, kibocsátásának keltét és az íllenérték összegét. A nyugta szigorú számadási kö- elezettség alá tartozó nyomtot- ránynak minősül, ezért felhasználó- iáról külön nyilvántartást kell ve- :etni. A szükséges nyugtatömb a ayomtatványellátó üzletekben szereztető be (MSZ 16133. sz.). A magánszemélyek jövedelemodo- áról szóló, többszörösen—módosítót* 989. évi XLV. törvény a szóllás•hely bérbe adásából származó jövedelem számításánál nem tesz különbséget aszerint, hogy a’ szálláshely-hasznosítás fizetővendéglátó engedéllyel vagy anélkül történik. A szálláshely bérbe adásából származó bevételnek az elszámolható költségekkel csökkentett részét kell jövedelemként figyelembe venni. Á bevételek és költségek elszámolásának szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza. A költségeiket elszámoló magánszemélyek nyilvántartási kötelezettségére vonatkozóan a törvény 2. számú melléklete rendelkezik, amelynek értelmében pénztárkönyvet kell vezetni : — annak a magánszemélynek, aki alanya az általános forgalmi adónak, továbbá — annak az egyéni vállalkozónak, aki alkalmazottat (családtagot) foglalkoztat. vagy aki évi 36 000 Ft-ot meghaladóan számol el költséget. Ha a magánszemély tételesen nem kíván költségeivel elszámolni, akkor a lakás és üdülő szálláshely ként történő hasznosítása esetén az e tevékenységből származó bevételnek a 70°/o-a tekintendő jövedelemnek. A bevételt általános forgalmi adó és az idegenforgalmi szervezetnek kifizetett jutalék nélkül kell figyelemb.e venni. _ A hasznosítással kapcsolatban fizetett költség- térítés azonban része a bevételnek. Amennyiben a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély jövedelmének megállapításához nem választ tételes költségelszámolást, pénztárkönyvvezetési kötelezettsége nincs. A fizetővendéglátásból származó jövedelmet a más forrásból származó jövedelemmel össze kell vonni, és az önadózás szabályai .szerint keM bevallani. A fjzetővendéglátó tevékenységből származó jövedelem* után is fizetni kell adóelőleget. Ha a jövedelem kifizetőtől származrk (pl. idegen- forgalmi ' szervtől), a kifizetendő jö védelmekből a 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott ösz- szeg hozzáadásával kell a kiszámított ódát levonni. Annak a magánszemélynek, akinek jövedelme nem kifizetőtől származik, az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20%-ának megfelelő összeget kell adóelőlegként befizetnie. Az I—III. negyedévbe« a negyedévet követő hó 20-ig kell az előleget megfizetni. A IV. negyedévben megszerzett jövedelem után nem kell adóelőleget fizetni. Az adóalanyok adókötelezettségét - amely magában foglalja a bejelen- ési, nyilvántartási, adóbevallási és -megállapítási, adóelőleg-fizetési, adófizetési, bizonylatkiállítási és -megőrzési kötelezettséget — az adóhatóság olyamatosan ellenőrzi. A bejelentési kötelezettség, a nyugta kibocsátásának elmulasztása, a jogszabályokban * előirt könyvek, nyilvántartások veze- ésének elmulasztása vagy helytelen, valótlan adatok közlése esetén mu- asztási bírság szabható ki. Nagy Miklósné, a Baranya Megyei Adófelügyelöség magánszemélyek adóosztályának vezetője Fortuna, te céda A különböző fajtájú kaparós sorsjegyek az idei évben terjedtek el Fotó: Läufer László Több hónaDos vita - sorozatos igazítások, alkuk - után a magyar Országgyűlés végre elfogadta a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényt. A téma hűen kapcsolódik a mai magyar társadalom mindennapjaihoz: a szerencse szerepe ugyanis sohasem értékelődött föl annyira, mint éppen napjainkban. Ki ne emlékezne a közelmúlt minden képzeletet felülmúló lottólázára? A hetente duzzadó tízmilliók megnyerésének még oly halvány reménye is milliók fantáziáját gyújtotta lángra, s talán egyedül a játék szervezőit nem ihlette a megszokottnál több találékonyságra. Pedig most, amikor az állami szerencse- játék szervezői is részvénytársasági formában működnek, elvárható volna, hogy a világ minden táján profi módon megszervezett és lebonyolított lottójátékban résztvevők ne csak több pénzért, hanem ennek megfelelően tökéletes biztonsággal játszhassanak. Befizetett pénzüknek a nyereményalapba kerülő hányada és a fel sem vett nyeremények sorsa felől pedig — ha * nem is dönthetnek —, legalább pontos információik legyenek. Most ugyanis az a helyzet, hogy a befizetett forintokból méltánytalanul nagymérvű elvonásokon túl még azz.al is büszkélkedik a sorsát nem éppen a szerencsében kötő részvénytársaság, hogy évente jelentős összeggel támogatja a sportot. Csak éppen nem saját nyereségéből, amiből jutna is, maradna is, hanem a nyereményalapból — azaz a fogadók pénzéből. Ha az általuk szervezett játékokhoz sem elég az.a szerencse, hogy helyesen tippeltünk a számokra, totómérkőzések eredményeire, hanem még azt a veszélyt, is szerencsésen -ki kefl kerülnünk, hogy szállítás közben lába kél befizetett - esetleg nyertes - szelvényünknek, akkor nincs mit. csodálkozni- más, forgalomba került szerencsejátékok amatőrizmusán. Botrányok soráról szerezhettünk tudomást a különféle - vitatható törvényességgel, legalábbis kellő engedélyek nélkül — árusított sorsjegyek kapcsán. Vannak szerencsejátékok, amelyeket úgy hirdetnek meg, hogy a fogadóközönség részéről nincs mód annak a mérlegelésiére: a bevétel és a kifizetett össz- nyereltiény miként aránylik egymáshoz. Magyarán: nem tudni, hány szelvény kerül forgalomba, azt pedig még kevésbé, hogy ha nyilvánosságra is hoznák ezt az adatot, valódiságát hogyan és ki ellenőrizné? Hány nyerő szelvény van - és milyen értékkel — például (hogy a Szerencsejáték Rt.-nél maradjunk) á borítékos sorsjegyek egy-egy, nem tudni, milyen hosszú szériájában? Bízunk — hiszen bíznunk kell - a törvényajkotókban, s azokban, akiknek a szerencsejáték-törvény rendelkezéseinek betartása, s az ellenőrzés a feladatuk. Lesz munkájuk bőven, hiszen amíg az embert súlyos tragédia nem érinti, a váratlan gazdagságot tartja a legnagyobb szerencsének. Schöffer Jenő Küzdelem az infláció ellen (4.) Az előzmények Ahhoz, hogy megértsük a mai magyar infláció sajátosságait, célszerű röviden áttekinteni a múltbéli folyamatokat, illetve jellemzőket, amelyek az utóbbi években tapasztalható inflációhoz vezettek. Ezek áttekintése után megérthetjük, hogy milyen nehéz, összetett feladat az infláció leküzdése, illetve megfékezése. Az infláció szempontjából az egyik leglényegesebb sajátossága az előző negyven évnek, hogy a tervutasításos gazdálkodás szinte teljesen kiküszöbölte o piaci viszonyokat. A piac elemei: kereslet, kínálat, ár, költség, profit stb. csak formálisan voltak jelen, a gazdasági folyamatokra nem gyakoroltak hatást. Az igényeknek (keresletnek) nem volt hatása a termelésre. A tényleges költségeknek szinte semmi kapcsolatuk nem volt az árakkal. A nyereség (profit) nagysága semiféle hatással nem volt a cég sorsára. A költségek nagysága is szinte mindig közömbös volt. Ha kellett, „dotált" az állam. Stb., stb. A piaci viszonyok szinte tel - •jes kiküszöbölése mellett természetesen nem lehetett infláció. Az árakat - az elmúlt negyven év jó részében — forint-fillér pontossággal központilag állapították meg. Áremelkedés akkor volt, ha a vezetés úav döntött. (Pártkongresszus évében ez kizárt volt!) Általában a vezetés inkább vállalta a hiányjelenségeket, sem minthogy a fogyasztási cikkek piacán egyensúlyt eredményező — sokkal magasabb — árakat alakított volna ki. A viszonylag alacsony ár — politikai kérdés volt. Infláció tehát nem lehetett, abban az értelemben, hogy az árak emelkedtek volna. Inflációs nyomás azonban volt. A fogyasztási cikkek piacán ez a hiány formájában jelent meg. Sok árút nem. lehetett kapni. Az emberek azt vettek, amit kapni lehetett, nem pedig azt, amit szerettek volna. Ez is — bár nem infláció — a pénz egyfajta elértéktelenedése. A pénz csak bizonyos (az éppen kapható) áruféleségekre váltható át. Ehhez jött még, hogy nem tetszőleges minőségű árut lehetett a pénzért vásárolni azon javakból sem, amelyek kaphatók voltak, hanem olyan minőségűt, amilyen volt. Többnyire silánvat. Jószerivel a 80-as évek végéig ilyen ..lelszin alatti infláció" volt Magyarországon. Az, hogy közben (1968 után) történt bizonyos elmozdulás a piaci viszonyok megteremtése irányába, ez nem változtatott a dolog lényegén. Leegyszerűsítve, a piac oldaláról Így ielentkeztek a gazdaság problémái a fogyasztók szempontjából. A gazdaság egészében az évek múlásával" rendkívüli mértékű feszültségek alakultak ki. Bár ezek témánk szempontjából is nagyon fontosak., nincs lehetőség (elegendő hely) ezek teljes körű felsorolására. Csak illusztráció céljából említek ezek közül néhányat. Túlzott mértékű, gyors iparosítás zajlott le, a mezőgazdaság, az infrastruktúra és a fogyasztás rovására. Ezen belül a nehézipar erőltetett, gyors fejlesztése, az egész gazdaságon belüli arányának rendkívüli mértékű növelése, az' idetartozó iparágak magas anyag- és energiaigényességén keresztül egyirányú (szovjet) függőséghez vezetett. Ugyanilyen függőség alakult ki a késztermékek értékesítése ' terén is. Ez részben még ma is fennáll. Túlcentralizált gazdasági szerkezet alakult ki. A nagy- vállalati dominancia, sok ágazatban a nagyvállalat kizárólagos uralma a termékek többségének piacán monopolista pozíciót eredményezett. így a termelői érdekek érvényesülhettek a fogyasztói érdekek rovására .(lobbyk uralma). Jelentős regionális aránytalanságok alakultak ki, Budapest és néhány nehézipari centrum kiemelt fejlesztésével. Ennek nyomán helyenként munkaerőhiány, másutt munkahelyhiány lépett fel. Erős belső népvándorlás zajlott le. Faluból városba, főként a kiemelt körzetek városaiba igyekszik a munkaerőállomány derékhada. Ezt egészíti ki az „ingázók" népes tábora. Ez a folyamat nagyon költséges! A költségvetés rendszeresen deficites. A tőkeigényes nehézipari beruházásokhoz, a veszteséges vállalatok dotálásához egyre több pénz kell. A költségvetési hiányt az MNB hitel- nyújtás révén fedezi. (Belső eladósodás.) Később már látszik, hogy a költséavetési deficit nem növelhető a csillagos égig, s emellett politikai okokból az elért életszínvonal megőrzése kívánatos. Ugyanakkor mód nyílik nyugati kölcsönök felvételére. Fel is vesznek, egyre többet. (Külső eladósodás.) Az állam a belső és külső hitelek felvételének következtében egyre többet költ, jóval többet, mint bevételei megengednék. Egyidejűleg egyre jobban eladósodik. A belső eladósodás révén egyre több pénz kerül forgalomba, ez keresletnövelő, így inflációs hatású. A külső adósságot, kamataival együtt törleszteni kell, végső soron áruszállítással, ami csökkenti az országban forgalmazható áruk mennyiségét (a kínálatot), ez is inflációs hatású. Amilyen mértékben „szabadárassá" válnak a fogyasztási cikkek, ezek az inflációs hatások az árak emelkedésében éreztetik is hatásukat. Az állami eladósodás nyomán elöbb-utóbb fellépő inflációt költségvetési inflációnak nevezzük. Jelenlegi inflációnk nagyrészt ilyen. Közben gazdálkodásunk hatékonysága a nemzetközi normáktól egyre inkább elmaradó, alacsony, nem mutat kielégítő mértékű -javulást. Ez volt, s talán ma is ez gazdaságunk legnagyobb problémája. Ennek fő okai: fejletlen technika, korszerűtlen struktúra, az infrastruktúra fejletlensége és a valódi tulajdonos hiányában tapasztalható érdektelenség. A gyenge hatékonyság természetesen magas költséggel 'jár, de a 80-as évek közepéig az árak nem igazodnak e magas költségekhez, ' alig-alig változnak. Ehhez jön továbbá, hogy amikor a bérszabályozás már-lehetővé tette, sok vállalatnál (főként a kiemelt nagyvállalatoknál)- jelentősen emelik a béreket (néhol 25 százalékkal is). Elindul egy béremelési hullám, jól lehet, nem mindenhol tudnak igazán jelentős béremelést kicsikarni. E béremelési hullám hatására nő a kereslet, miközben a termelés, a kínálat alig változik. S ekkor, a 80-as évek vége felé egyre több áru ára. „szabod" lesz, azaz a piaci viszonyok függvényében (a kereslet-kínálat hatására) alakulhat. A bérek növekedéséből következő keresletnövekedés természetesen felhajtja dz árakat. A jelenlegi infláció részben bérinfláció. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy ebben azok az ágazatok (vállalatok) a ludasak, ahol a korábban is viszonylag magas béreket az átlagosnál nagyobb mértékben növelték. Lehetne még tovább sorolni az előző 40 évben kialakult feszültségeket, de most már inkább vegyük számba, hogy mit örököltünk. Tóth Lajos főiskolai docen*- (PMMF)
